Budapesti Hírlap, 1919. december (39. évfolyam, 128–152. szám)
1919-12-03 / 129. szám
1919 december 3. Budapesti Hitslapum 29. sz.) Ir szovjetkormány békevágy, Lenin a kommunizmus esetéje Budapest, dec. 2. Kramatznak mai számunkban közölt nyilatkozata orosz-német-japán szövetség lehetőségeiről beszél. Nagyon lehetséges azonban, hogy a dúsgazdag cseh tőkés ezzel az antantot akarja intenzívebb fellépésre noszogatni a bolusevizmus ellen, amelytől Kramatznak elég oka van tartani. Az orosz probléma, úgy látszik, csakugyan egészen új stádiumba jutott, ám kérdés, nem egészen más formában-e, mint ahogyan azt a cseh államférfi gondolja. Keletről nyugatra és viszont egészen más szelek fújnak, mint csak még két hónappal azelőtt. Októberben, ezúttal nem tudom hányadszor, mindenki azt hitte, hogy az orosz szovjeturalom visszavonhatatlanul utoljára utolsó napjait éli. Trocki elfogta Lenint, Judenics alig ötven kilométerre állt Pétervártól Carszkoje-Szolónál,keleten Kolcsak offenzívája halmozott győzelmet győzelemre, végül délen Denikin Kievet hévévé, Moszkvát fenyegette. Nyilvánvaló volt, hogy a kétesztendős bolysevizmust katonai erő töri le. November elején egyszerre megváltozott a katonai helyzetnek a képe mind a három fronton. Észak-nyugaton Judenics mindent elvesztett, amit szerzett és seregének romjai az észt határra szorultak, ahol legjobb esetben lefegyverzik az észtek. Szomszédjában, a Baltikumban Avalov-Bermondt német tábornok is feladta a reménytelen küzdelmet s mégis engedelmeskedik a német kormánynak, mely hazarendelte a balti német csapatokat. Keleten Kolcsak és alvezérei összevesztek, polgári kormányára Szibériában senki sem hallgat, hadserege rendetlenül hátrál. Délen a nagy orosz cárizmust visszaálllítani akaró Denikin kétfelé harcolt: a bolysevikok ellen és az ukrán köztársaságnak nemzeti hadserege, a „zöldek" ellen, akiket Petrjura vezetett. Októberi sikerei után ime összefogva támadják őt hátba, agrárok, szocialisták, ukrán nemzetiek, bolysevikok s Dél- Oroszország ma tökéletes káosz, amelyben fehérek, vörösek, zöldek vegyesen rabolnak, gyújtogatnak és ölnek. A bolysevikok ellen való katonai operációkhoz az antant, úgy látszik,többé nem ragaszkodik. Ellenben Lengyelország hajlandó Denikint teljes erejével támogatni. Fölötte kérdéses, vájjon ez az antant tudtával és hozzájárulásával történik-e. A fegyveres mérkőzésben újabban elért sikerek ellenére a szovjet kormány helyzete mégsem rózsás. A bolossevizmus belső okokból áll a sír szélén. Ez kitetszik Leninnek egy svéd intervjújából, amelyben rendszerének gyökeres megváltoztatásáról beszél. Érthető, hogy Nyugat-Európának Oroszországgal szemben való politikájában is gyökeres változás áll küszöbön. Ennek beharangozója volt Lloyd Georgenak a lord mayorban ketten mondott beszéde, hogy a bolosevizmust nem lehet fegyverrel legyőzni s helyette más módokhoz kell folyamodni. Ezek a módok adva vannak a szovjet kormány belső gyöngeségében, amely kifelé abban nyilatkozik meg,, hogy Moszkva annak rendje és módja szerint való részletes békeajánlatot tett az angoloknak, amelyben egyebek között a mensevikiekkel (szocialisták) való megegyezést és ezekkel vegyesen alakítandó kormányt, végeredményben tehát a bolusevik-politikának határozott jobbrafordulását helyezi kilátásba. Bonar Law nyilatkozata, amelyet november 5-én az alsóházban tett, arra enged következtetni, hogy a szovjet kormány békejavaslata egyébként is komoly és oly részleteket tartalmaz, amelyeket Angliában a tárgyalásra alkalmasaknak ítélnek. Egészen bizonyos, hogy Franciaország, amely a legjobban csillogtatta a fegyvert, valóban nagy megrökönyödéssel vette tudomásul ezt a fordulatot. Úgy hallatszik azonban, hogy a moszkvai kormány oly engedményekre hajlandó, amelyek éppen Franciaországot érintik a legkellemesebben. Elismeri és vállalja az előző orosz kormányok által kötött francia kölcsönöket és hajlandó az elmaradt kamatok fizetését is nyomban megkezdeni. Több mint 20 milliárd már-már elveszettnek hitt francia tőkének a megmentéséről van a szó s ez az óriási anyagi érdek alighanem erősebb lesz Clémenceau politikai aggodalmainál. Bécs, dec. 2. A varsói lapok megerősítik azt a hírt, hogy lengyel hadsereg egyesül Denikin hadseregével és hogy Denikin szövetségesének tekinti Lengyelországot. A szovjet kormány helyzete győzelmei ellenére sem rózsás. Ezt bizonyítja Leninnek egy nyilatkozata, amelyet egy svéd lap munkatársa előtt tett s a mely igy szól: — A parasztosztállyal szemben követelt politikánk eddig a szó szoros értelmében gonosz volt. Nekünk mindenáron meg kell nyernünk a parasztok rokonérzését, mert máskülönben teljesen tönkremegyünk. Ha nem változtatjuk meg a módszerünket gyökeresen, akkor óriási lépésekkel haladunk a katasztrófa és a kommunizmus teljes összeomlása felé. Az ipar szocializálása csődöt mondott s a magántőkét legalább ideiglenesen vissza kell állítani. A tanácskormány szívesen köt békét. Jegyzéket is intéztek az angol kormányhoz s abban Lloyd George elfogadható alapot talált a két ország között kötendő békére. Csillázantak az oláh katonák Bésen és Karossásártelyen. Budapest, nov. 2. Tegnap érkezett az első jelentés arról a puccsról, melyet az Erdély autonómiájáért küzdő románok és szászok együttes erővel hajtottak végre a nagyszebeni román kormányzótanács ellen. Miként az első híradás jelentette, a puccs nem járt eredménnyel, a résztvevőket elfogták és Nagyszebenben kihirdették az ostromállapotot. A nagyszebeni puccsról és indító okáról az alábbi jelentések érkeztek: A Magyar Távirati Iroda jelenti Szegedről: A nagyszebeni kormányzótanács elkergetésénekelőzménye az, hogy az autonómiát követelő erdélyi románság régóta rossz szemmel nézi a kormányzótanácsnak Bukarest felé való orientálódását. A kormányzótanács utóbb végképp Maniu befolyása alá került, akit, mióta Bukarestben kormányelnökül szemeltek ki, árulónak tekintenek az erdélyi románok. Az ismeretes puccs széleskörű és jól szervezett akciónak csupán egy fázisa, csak figyelmeztető, amely után komolyabb lépések is várhatók az erdélyi románság részéről. Kolozsvári információk szerint a puccsot az erdélyikormányzótanács ellen az erdélyi autonómista románság szervezte és hajtotta végre. Később csatlakoztak hozzájuk a szászok, s végül az eddig minden mozgalomtól tartózkodó magyarok. A letartóztatottak legnagyobb része nagyszebeni oláh. A nagyszebeni puccs következtében egész Erdélyben de facto ostromállapot van, amit azonban nyíltan nem proklamálnak a nyugati közvéleményre való tekintettel. A magyar megszállott területről és Besszarábia határáról még mindig érkeznek katonavonatok Erdélybe. Désen és Marosvásárhelyen az erdélyi oláh katonaság fellázadt, mert nem akar résztvenni vérei üldözésében. Az olasz király trónbeszéde a parlameny megnyitásán. Budapest, dec. 2. Az olasz kamara mai huszonötödik ciklusának megnyitása alkalmából, a terem zsúfolásig megtelt. Általános figyelem fordul a szocialisták felé, mert Ilre járt, hogy a szocialisták baloldali frakciója tüntetni akar a király ellen és meg akarja akadályozni a trónbeszéd f elmondását. A szocialisták három teljes padsort töltöttek meg. Amikor a király kíséretével együtt a polgári pártok éljenzésétől kísérve a terembe lépett, a szocialista képviselők Éljen a szocializmus felkiáltással eltávoztak. A király mozdulatlanul nézett utánuk. A képviselők eskütétele után a király ülve felolvasta trónbeszédét. A trónbeszédben a király először a háborúról szólót II. Olaszország, — mondta — amely résztvett és szenvedett háborúban, eleven erőit a béke biztosítására fogja szentelni. A háborúval Olaszország megszerezte természetes határait, de nem "minden olasz néhül néztek mindenütt igazságos szemmel. Olaszország adriai igényei egyáltalán nem palástosnál, imJaaui *v.ni.iiJic.i.i»t. hanem legnagyobb részt gazdasági jellegűek. Olaszország beéri annak a népszellemnek védelmével, amely természetes és fördérzeli alapon áll. Olaszország a legélénkebb együttérzéssel szeretné a dobozó osztályok emelkedését látni. E mozgalomnak az országban intenzív termelésre, kifelé pedig az egyes népek mind demokratikusabb együttműködésére kell vezetnie. Az ország belsejében a népképviselet segítségével megvan a fegyelem szelleme és a törvényhozás iránt való engedelmesség. A legnagyobb figyelmet érdemli az újonnan szerzett területek önkormányzata és hagyományainak tisztelete. Olaszország mindinkább kötelességének tekinti, hogy védje a lazírságot, amelynek szülőanyja volt A király trónbeszédét azzal a felhívással végezte, hogy mindenki, aki a munkát kedveli, tartson össze, majd élénk tetszéstől kisérve, elhagyta a termet. (M. T■ l.) A nacionalisták és a szocialisták összeverekedtek. Bécs, dec. 2. A Berliner Tageblatt Jeleni Rómából. Hétfő éjjel a kamara megnyitása után verekedés volt, a szociáldemokraták és nacionalisták között. Aznap délelőtt Murán szociáldemokrata képviselőt egy nacionalista csoport körülvette és tettleg bántalmazta. Szorult helyzetéből a rendőrség szabadította ki a képviselőt. A szociáldemokraták emiatt tiltakoztak a kamarában és a sajtóban. Este tüntetéseket rendeztek Róma utcáin, amire a polgári pártok ellentüntetéssel válaszoltak. Súlyos összeütközésre került a dolog, úgy, hogy a csapatoknak kellett a rendet helyre, állítaniok. Este a szociáldemokrata párt és a munkás, kamarák gyűlést tartottak. A gyűlés után a nacionalisták gyalázó szavakkal fogadták a szociáldemokratákat, amiből ismét verekedés lett. A dulakodás közben Delia Barberi és Romita■ képviselők súlyosan megsebesültek. Seratit az Avanti főszerkesztőjét a rendőrség szidalmazása miatt több órára letartóztatták. A szociáldemokrata unió és a munkáskamara eme incidensek miatt még az év folyamán bizonytalan időre általános sztrájkot határozott el Rómában is kereskedelmi miniszter programja. Budapest, dec. 2. Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszter tegnap fogadta a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnökségét. Lánczy Leó kamarai elnök üdvözlő szavaira a miniszter nagyszabású beszéddel felelt, mely részletesen ismertette egész programját. Beszédébez igen érdekes kijelentéseket tett. A szr.ladkereskedelem rendíthetetlen hívének vallotta magát és a politikában a keresztény nemzeti irány követőjének. A miniszter a többi között a következőket mondotta: Gazdasági föllendülésünk és az ipari munka újra való megkezdésének legfontosabb előfeltételt a szénkérdés megoldása. Mindenekelőtt a széntermelés fokozását kívánja teljes egyetértésben a politikai államtitkárral a munkásságnál elérni. Eredmény is van már, mert eddig napi 100 vagonnal fokozta a termelést. Rendkívül fontos Budapest vita- Ottó műveivek szénnel és kokszszal való ellátása is. A miniszter azután rátért a kereskedelmi forgalom kérdésére és a szabadkereskedelem hívének vallotta magát, mert a szabad mozgás éltető eleme a kereskedelemnek. Oda törekszik, hogy mindennemű áru szabad forgalom tárgya lehessen, de csakis legitim utón s nem a mai utcai kereskedelem stb. mellett és csak egy korlátozás jogosultságát hajlandó elismerni, melyet a hadsereg teljes fölszerelésének lehetősége megkíván. Ami az árubehozatal-kérdést illeti, azt teljesen fölszabadítandónak tartja és csakis a fényűzési tárgyakra nézve kíván kivételt megállapítani. Egyáltalán ellensége minden, a kereskedelem szabadságát korlátozó intézkedésnek és ezeket megszüntetni szándékozik, mint például az Árvizsgáló Bizottság működését is. Ez utóbbinak megszüntetése azonban előfeltételezi azt, hogy az ipar és kereskedelem saját initiatívájából is mindent meg fog tenni arra nézve, hogy a kereskedelmi életben egy tisztultabb erkölcsi fölfogás hódítson tért, miért is örömmel vette tudomásul, hogy a budapesti kamara rendszabályokat óhajt életbe léptetni az üzleti tisztesség fokozottabb védelme tárgyában. Nagy súlyt vet a miniszter a munkáskérdésnek helyes kezelésére is. A gazdaságiföllendülést, az eredményes nemzeti munkát csakis az ipari béke és a szociális megértés útján lehet biztosítani. Meg kell adni a munkásnak a tisztességes megélhetés lehetőségét, s emelni óhajtja életstandardját, viszont azonban a munkástól el kell várni, hogy felismerje azt a határt, melyen tilt az ipar fenn állása veszélyeztetve van és meg kell köveelni tőle a fegyelem és tekintély tiszteletét. Az internacionalizrítás csakis a munkásjóléti ügyek terén érthető meg, egyébként pedig a munkástól a hazafiasságnak és nemzeti érzésnek ugyan-