Budapesti Hírlap, 1919. december (39. évfolyam, 128–152. szám)

1919-12-03 / 129. szám

4 Budapesti Hírlap 020. §.] 1919 december 8. olyan mértékét várja el, mint minden más magyar állampolgártól. Tisztában van a mai drágaság okozta létfön­­tartási nehézségekkel és igyekszik is ezeken­ enyhí­teni. Tanulmány alatt áll, miképpen lehetne a mun­kásság megélhetését is megkönnyíteni élelmiszer­nek természetben és olcsóbb áron való szolgáltatá­sával, arányba hozván a keresett a­dó,minimum­mal olyképpen, hogy az élelmiszer valóságos és a munkásságnak fölszámított ára közötti különbözetet az állam fedezze. Remény van arra, hogy ez a tár­gyalás már a legközelebbi időben sikerrel fog befe­jeztetni. A politikában változatlanul a keresztény nem­zeti, demokratikus és szabadelvű iránynak hitte, a Deák Ferenc által lefektetett alapokon. Elitél min­den felekezeti és faji megkülönböztetést és mindenki csakis egyéni értéke és munkája szerint hajlandó megítélni Természetes, hogy az ezeréves keresz­tény Magyarország a jövőben is keresztény nemzeti állam kell, hogy maradjon, de a nemzet föntartásá­­nak ezt a­­ munkáját a türelmessé®, a szabadelvűsök és a demokrácia jegyében kell elvégeznünk. Végül kijelentette a minszter, hogy teljes tu­datában van a kamara hasznos és nagyarányú munkásságának és ezt méltányolva, kérte a kamara további támogatását, minek ellenében gondoskodni fog arról, hogy a kamarának törvényes hatásköre és közreműködése nemcsak tárcája körében, de a többi kormányzati ágban is teljes mértékben bizto­­si­ttassék._______________________ Friedrich­ István nyilatkozata a Tisza ügyben. Budapest, dec. 2. Tisza István gróf meggyilkolásával kapcsolat­ban folytatott nyomozás során megemlékeztünk ma arról, hogy egyes lapok arról adnak fairt, hogy a nyomozás megrekedt, mert közrejátszik a politika. E híradás szerint egy vezető politikus személye az oka annak, hogy a rendőrhatóság az ügy eltussolá­­sán fáradozik. A sajtóközlemények nem nevezték meg ezt a politikust, de nyílt titok volt, hogy Fried­­rich István hadügyminiszterre céloznak. E közlemé­nyek hatása alatt Friedrich István ma délelőtt ügy­védje, Polórtyi Dezső és Hacsák Géza hírlapíró kí­séretében megjelent a törvényszék Markó-utcai épü­letében Kovács Lajos vizsgálóbíró előtt s kihallga­tását kérte, hogy tisztázza szerepét a róla terjesztett hírekkel szemben. Kihallgatásának részleteiről még eddig hivatalos közlést nem tettek. E helyett azon­ban megjelent Friedrich István hadügyminiszternek egy hosszabb nyilatkozata a mai esti lapokban, a­mely nyitván azt tartalmazza, a­minek elmondása céljából Friedrich­ ma önként jelentkezett. Nyilatkozatát Friedrich azzal kezdi, hogy egé­szen véletlenül egy látogatás kapcsán, a melyet Ká­rolyi Mihály grófnál tett, jelen volt, mikor Károlyi Mihály gróf sörös szalonnában a Nemzeti Tanács megalakult,­­ melynek különben nem volt tagja. Hasonlóképpen csak kültag volt a Károlyi-pártban is s még a pártértekezreteken­ sem vett részt. Ott a pártban hallotta­, hogy a pártba följáró katona­tisztekből ki-és katonatanács alakult. A katona­­tanács ülésein soha részt nem vett, tagja nem volt és semmiféle pénzt nem kezelt. Esküt nem tett a Nemzeti Tanácsra s nem vett részt a köztársaság kikiáltásában s nem tett esküt a köztársaságra. A lánchidi csata előtt, jó hangja lévén, kétszer is megkérték, hogy beszéljen a néphez s tisztára a véletlenen múlt, hogy a küldöttségnek József kirá­lyi herceghez való vezetésével őt bízták meg s igy került bele a tumultusba. A tonanaiju.p.ui nem vett részt s csak másnap telefonoztak neki Mátyás­földre, hogy jöjjön be a fővárosba s vegye át a had­ügyi tárcát. Bejött a fővárosba s az Asztória-szállós­ba érve, értesült, Lukachich letartóztatásáról, mire első dolga volt az, hogy Lukachichot kiszabadította. A­mint miniszterelnök lett, augusztus elején, első teendője az volt, hogy a Tisza-féle gyilkosság­ ügyben a legsürgősebb vizsgálatot rendelte el. Pul­ban kérte fel erre az igazságügyminisztert. Mikor néhány héttel ezelőtt Hübner rá hivatkozott, meg­­jelent nyomban­ a főkapitányságon s követel­i, hogy Hüttnert vele szembesítsék, a­mi meg is történt. Mi­vel később Plüttner megváltoztatta álláspontját, rög­tön intézkedett, hogy megint szembe kerülhessen­ vele s azért jelenik ma meg a vizsgálóbíró előtt. Egyébként már napok óta látja, hogy itt mi folyik, hogy tulajdonképpen egy nagy szervezett maffiával áll szemben, a­mely orvul akarja politi­kailag legyilkol­tatni. Ezek ugyanazok az emberek, a­kik a románok útján akarták annak idején elhur­coltatok esetleg megöletni. Ezekről a támadóiról igy nyilatkozik: — Ezek azok, a kik Roboz Imre Pesti Élet című lapjának hasábjain kormányzásom első hetei­ben a legborzalmasabb rágalmakat szórták rám és a nemzeti hadseregre. Miklós Andorék, a Népsza­váéi egy pár gróf, egy báró, egy hölgy, egy ügyvéd, két-három tiszt és az októberi sajtónak. Az Est-nek, a Magyarországnak, a Pesti Naplónak, a Népszavá­nak képviselői, illetől­eg az Otthon-klub boluseviki tag­jai, ezek állanak az ellenem megindított pusztító hadjáratnak az élén. Nyilakozatát azzal fejezi be, hogy a megtorlás­ról majd gondoskodni fog, a bűnügyről pedig azt mondja, hogy eltussolásról nem lehet szó, ő követeli legenergikusabban, hogy a vizsgálatot a legnagyobb szigorúsággal, pártatlansággal és kíméletlenséggel folytassák. Szavait így végzi: — Különben én sajnálom legjobban, hogy Tisza meggyilkolásának tervéről előzetesen nem volt tudomásom, mert ha előzetesen tudok róla, őt is éppen úgy megmentettem volna, mint a­hogy’ megmentettem Lukachichot. Annak a jegyzőkönyvnek a tartalma, a­melyet Plüttner Sándornak Friedrich Istvánnal történt szembesítéséről fölvettek, a következő: Jegyzőkönyv. Fölvéve Budapesten. 1919. november hónap 21-én, déli negyed két órakor, a főkapitányság épü­letében, gyilkosság bűntettével terhelt Szlanykovszki Tibor és társai bűnügyében a budapesti állam­­ügyészség IV/13/2083/1919. számú indítványa foly­­tán Hüttner Sándornak Friedrich Istvánnal való szembesítés eszközlése tárgyában. Eljáró vizsgálóbíró az eljárás során bírósági tanúként Hagy Károly dr. detektivfőnököt és Soóky József dr. államügyészt al­kalmazza. Az előállított Hüttner Sándor, a­mint a szembe­sítésre igénybevett terembe belép, az ajtóval szem­ben lévő díványon ülő Friedrich István személyére tekint s eljáró bíró azt a kérdést teszi föl hozzá, hogy ismeri-e a szembenülő egyént. Hüttner Sándor nyomban, gondolkodás nélkül azt feleli, hogy Kéri Pál az illető, a­ki vele szemben ül. Hüttner Sándor folytatólag előadja a követ­kezőket: — Én október 26-ike után a személyek olyan tömegét ismertem meg jobban, avagy futólag, hogy most már arra egész határozottan nyilatkozni nem tudok, miszerint a tegnapi kihallgatásom során em­lített és Friedrich István néven szerepeltetet egyén tulajdonképpen kicsoda? Kéri Pál alakja Friedrich István testalkatához hasonló, mint most látom, azt határozottan állíthatom, hogy az illetőnek vörös­ ,s tuccolt bajusza volt, a­kit én múlt év októbere kö­rül Friedrich István neve alatt ismertem. Én Kéri Pált múlt év november első hete óta nem láttam és úgy emlékszem, hogy Friedrich Ist­vánnal akkor beszéltem, a­mikor a múlt év november közepe táján a hadügyminisztériumban jártam al­kalmával édesatyám, Hüttner József alezredes reak­­ti­válása iránt ily értelmű kérvényt nyújtottam be. Megemlíteni kívánom még, hogy az általam Fried­­rich István néven ismert egyén feje elöl kopaszodó és nem oly dús hajzattal fedett, mint a most velem szembesített Friedrich Istváné. Arra most nyilat­kozni egész határozottan tudok, hogy a Friedrich Ist­ván néven szerepeltetett egyén önálló, Kéri Páltól különböző személy, a­kit azonban neve szerint, vagy egyébként megnevezni nem tudok, de a ki az itt előttem jelenlévő és velem szembesített Friedrich Ist­vánnal nem az­on­os. Mindazok a kijelentések, a­melyeket tegnapi kihallgatásom során a Friedrich István névvel kap­csolatban előadtam, illetve vallottam, nem a velem most szembesített Friedrich István személyével kan­­csolatosak, hanem azzal, a­kit én Friedrich István­nal tévesztettem össze- Én a múlt év októberi ese­mények idejében, hogy a velem most szembesített Friedrich Istvánnal találkoztam volna, — nem em­lékszem. Ezzel az eljárás, miután eljáró bíró Hüttner Sándor előtt a vizsgálatot és vizsgálati fogságot hir­dető végzést kihirdette, és azt nevezett megnyugvás­sal tudomásul vette, délután­ két órakor befejeztetvén, a jegyzőkönyv felolvasása és aláírása után aláíratott. Soóky dr. v. b. s. k., Hartmann Zsigmond s. k. szkv. vezető, Friedrich István s­ k., Hüttner Sándor s. k. * Friedrich Istvánnak mai kihallgatása délelőtt féltizenegy órától délután fél négy óráig tartott. Részt, vett a kihallgatáson és szembesítésnél az állam­ügyészség képviseletében Sópka János dr. állam­­ügyész, továbbá Zacskó Béla dr. és Kovács Miklós dr. vizsgálóbírák is. Úgy a kihallgatás, mint a szem­besítés a perrendtartás értelmében zárt ajtók mögött folyt le. Délben, egy óra után, megjelent a vizsgáló­bírók előszobájában Ulain Ferenc dr. ügyvéd és lap­­szerkesztő, mint a Tisza-család képviselője ,és jelent­kezett a vizsgálóbírónál azzal, hogy részt kíván venni a kihallgatáson és a szembesítéseit.. A vizsgálóbíró a kérésnek eleget tett és ettől fogva Ulain dr. is részt­­vett a kihallgatáson. A kihallgatás végeztével Fried­rich István hadügyminiszter a vizsgálóbíró előtt tör­téntekről nyilatkozott. Elmondta, hogy Hüttner vallomásának az ő személyét érintő részleteire mi­csoda felvilágosításokat adott, a melyek egyébként mai nyilatkozatában a melyet fentebb ismerte­­­­tünk — henfoglaltatnak. Majd a mai szembesítésre áttérve ezt mondotta: — A mikor behozták Hüttnert a vizsgálóbiró szobájába, kijelentette, hogy nem ismeri Friedrich Istvánt. Elmondotta, hogy a detektívek biztatták, le­­gyen bátor, változtassa meg az eddigi hazug vallo­mását, mondja meg az igazat. Kijelentette Hüttner, hogy neki nagyon rossz az emlékezőtehetsége. So­káig volt cmegvógyítóintézetben, a háborúban ideg­­sokkot kapott és a legjobb akarat mellett sem tud visszaemlékezni az eseményekre. Én felszólítottam a vizsgálóbíró és a többi urak jelenlétében Hüttnert, hogy­ mondjon meg egész bátran mindent, habozás és kímélet nélkül, a­mit velem kapcsolatban a Tisza­­féle ügyben tud. Erre Hüttner így felelt: Sohasem állítottam azt, hogy Friedrich Istvánnak tudomása volt a Tisza-féle gyilkosságról, csak annyit mondot­tam, hogy Friedrich István is ott volt a vártban, a mikor Kéri kijelentéseket tett. ölésröl vaan gyilkos­­ságról sohasem hallottam a vártban beszélni. —­ Ezután háromszor vagy négyszer is az ab­lak elé hívtam Hüttnert, mert ott világosabb volt és fölszólítoltam, nézzen meg jól. Hüttner állhata­tosan azt mondotta: Nem ismer. Erre aztán­ rá­­rivalltam: Hát a múltkor ismert?! Rám nézett és azt mondta: Tényleg ismerem, most már megint ismerem és ez az igazság. Ezen jelenet után az ál­lamügyész indítványt tett a vizsga­óbíró előtt, hogy szerezze be a Hüttner elmeállapotára vonatkozó kórházi okmányokat. Ekkor érkezett a vizsgáló­bíróhoz Ulain Ferenc dr., a Tisza-család képvise­lője. Kérésemre a vizsgálóbíró elrendelte, hogy is­mételjük meg az eddig történt egész eljárást. Újra faggatni kezdtük Hüttnert hogy mondjon el min­dent. Hüttner megismételte korábbi nyilatkoza­tait, amelynek során erősen hangsúyozta, hogy azt a kijelentést sehol senki előtt sem tette és jegy­zőkönyvre sem adta, hogy Friedrich István tudott volna a Tisza-féle gyilkosságról. Azt sem állította, hogy a katonatanács ülésein és megbeszélésein részt­­vett volna. Egyszer látott egy dohányzó­szobában a Károlyi-pártkor helyiségében és ebben a szobában, úgy rémlik előtte, hogy valamikor a katonatanács tagjai is megfordultak. Végül Hüttner erélyesen til­takozni kezdett az ellen, hogy az én személyemet be akarták vonni ennek az áldatlan ügynek a kere­tébe. Kijelentette, hogy párszor látott engem a pártkörben, így keletkezett az a hiedelme, hogy ne­kem tudomásom lehet arról, hogy a katonatanács­ban elhatározták a gyilkosságot. Megbeszéléseken vagy tanácskozásokon, a Royal-szállóban vagy a Lo­vas-féle vívóteremben Friedrich — vallotta Hüttner — sohasem volt jelen. Én a jegyzőkönyvre adtam azt is, hogy egyszer járt nálam ez a Hüttner főhadnagy. Azt kérte tőlem, hogy az édesapját a­ki, úgy tudom, nyugalmazott ezredes, reaktiváljam. — A kihallgatás végén azt kértem és követel­tem a vizsgálóbírótól, hogy személyemet ebben az ügyben a legkíméletlenebb szigorúsággal kezeljék. Ez ügy számára a legnagyobb nyilvánosságot köve­telem. Nem tűrök semmiféle eltussolást .És meg­kértem Ulain Ferenc dr.-t is, hogy ő is intézzen újra kérdéseket Hüttnerhez, mert végre is tisztázni kell, mik azok a vádak, a­mikre napok óta burkol­tan célozgatnak. A vizsgálóbíró engedélyével Ulain átnézte a fölvett jegyzőkönyvet, azt felolvasták, sőt egyes részeit ismé­telten fölolvasták és annyi bizo­nyos, hogy Hü­b­tner vallomásában semmiféle ko­moly momentum nem található A terroristák bűnpöre. ^ A tárgyalás nyolcadik napja. — A balatonkenesei gyilkosok. Budapest, dec. 2. A mai tárgyalás idejének nagy részét Madarász Béla orvosnövendék meggyilkolásának ügye foglalta még le. Az egyik szemtanú még ma is szinte iszo­nyodva mondta el, hogy látta, a­mint Loki Mór ro­hamkésével, magas tartásból, többször beledöfött a szerencsétlenül vergődő Madarászba Nagyon terhelően vallott Lavacsek Márton az Eskü-ut 6. számú ház házmestere Kövér Lajos ellen arról, hogy miként tartóztatta le a szerencsétlen orvosnövendéket, előbb durva szóval próbálta beis­merésre bírni, hogy az ellenforradalom napján fény­jeleket adott a házból. Később azután édes fiamnak szólította s becsületszavára kijelentette, hogy nem lesz bántódása, ha a revolverét kiadja. Ezután csak­nem lepofozta áldozatát az utcára, a­hol azután vé­geztek vele. A nyúlánk, alacsony homloku. Küvér most a tárgyaláson folyton azt iparkodik sikertelenül bizonyítani, hogy ő részeg volt akkor. — Ez nem volt emberi dolog —, ismételten csak ezt hajtogatja. A tanúk azután beszámolnak még a holttest kirablásáról, az egyik tanú azt állítja, hogy Madarász még akkor is élt, mikor a Dunába dobták.­­Azután Szigeti Gusztáv dési kereskedő meg-

Next