Budapesti Hírlap, 1919. december (39. évfolyam, 128–152. szám)
1919-12-03 / 129. szám
4 Budapesti Hírlap 020. §.] 1919 december 8. olyan mértékét várja el, mint minden más magyar állampolgártól. Tisztában van a mai drágaság okozta létföntartási nehézségekkel és igyekszik is ezeken enyhíteni. Tanulmány alatt áll, miképpen lehetne a munkásság megélhetését is megkönnyíteni élelmiszernek természetben és olcsóbb áron való szolgáltatásával, arányba hozván a keresett adó,minimummal olyképpen, hogy az élelmiszer valóságos és a munkásságnak fölszámított ára közötti különbözetet az állam fedezze. Remény van arra, hogy ez a tárgyalás már a legközelebbi időben sikerrel fog befejeztetni. A politikában változatlanul a keresztény nemzeti, demokratikus és szabadelvű iránynak hitte, a Deák Ferenc által lefektetett alapokon. Elitél minden felekezeti és faji megkülönböztetést és mindenki csakis egyéni értéke és munkája szerint hajlandó megítélni Természetes, hogy az ezeréves keresztény Magyarország a jövőben is keresztény nemzeti állam kell, hogy maradjon, de a nemzet föntartásának ezt a munkáját a türelmessé®, a szabadelvűsök és a demokrácia jegyében kell elvégeznünk. Végül kijelentette a minszter, hogy teljes tudatában van a kamara hasznos és nagyarányú munkásságának és ezt méltányolva, kérte a kamara további támogatását, minek ellenében gondoskodni fog arról, hogy a kamarának törvényes hatásköre és közreműködése nemcsak tárcája körében, de a többi kormányzati ágban is teljes mértékben biztosittassék._______________________ Friedrich István nyilatkozata a Tisza ügyben. Budapest, dec. 2. Tisza István gróf meggyilkolásával kapcsolatban folytatott nyomozás során megemlékeztünk ma arról, hogy egyes lapok arról adnak fairt, hogy a nyomozás megrekedt, mert közrejátszik a politika. E híradás szerint egy vezető politikus személye az oka annak, hogy a rendőrhatóság az ügy eltussolásán fáradozik. A sajtóközlemények nem nevezték meg ezt a politikust, de nyílt titok volt, hogy Friedrich István hadügyminiszterre céloznak. E közlemények hatása alatt Friedrich István ma délelőtt ügyvédje, Polórtyi Dezső és Hacsák Géza hírlapíró kíséretében megjelent a törvényszék Markó-utcai épületében Kovács Lajos vizsgálóbíró előtt s kihallgatását kérte, hogy tisztázza szerepét a róla terjesztett hírekkel szemben. Kihallgatásának részleteiről még eddig hivatalos közlést nem tettek. E helyett azonban megjelent Friedrich István hadügyminiszternek egy hosszabb nyilatkozata a mai esti lapokban, amely nyitván azt tartalmazza, aminek elmondása céljából Friedrich ma önként jelentkezett. Nyilatkozatát Friedrich azzal kezdi, hogy egészen véletlenül egy látogatás kapcsán, a melyet Károlyi Mihály grófnál tett, jelen volt, mikor Károlyi Mihály gróf sörös szalonnában a Nemzeti Tanács megalakult, melynek különben nem volt tagja. Hasonlóképpen csak kültag volt a Károlyi-pártban is s még a pártértekezreteken sem vett részt. Ott a pártban hallotta, hogy a pártba följáró katonatisztekből ki-és katonatanács alakult. A katonatanács ülésein soha részt nem vett, tagja nem volt és semmiféle pénzt nem kezelt. Esküt nem tett a Nemzeti Tanácsra s nem vett részt a köztársaság kikiáltásában s nem tett esküt a köztársaságra. A lánchidi csata előtt, jó hangja lévén, kétszer is megkérték, hogy beszéljen a néphez s tisztára a véletlenen múlt, hogy a küldöttségnek József királyi herceghez való vezetésével őt bízták meg s igy került bele a tumultusba. A tonanaiju.p.ui nem vett részt s csak másnap telefonoztak neki Mátyásföldre, hogy jöjjön be a fővárosba s vegye át a hadügyi tárcát. Bejött a fővárosba s az Asztória-szállósba érve, értesült, Lukachich letartóztatásáról, mire első dolga volt az, hogy Lukachichot kiszabadította. Amint miniszterelnök lett, augusztus elején, első teendője az volt, hogy a Tisza-féle gyilkosság ügyben a legsürgősebb vizsgálatot rendelte el. Pulban kérte fel erre az igazságügyminisztert. Mikor néhány héttel ezelőtt Hübner rá hivatkozott, megjelent nyomban a főkapitányságon s követeli, hogy Hüttnert vele szembesítsék, ami meg is történt. Mivel később Plüttner megváltoztatta álláspontját, rögtön intézkedett, hogy megint szembe kerülhessen vele s azért jelenik ma meg a vizsgálóbíró előtt. Egyébként már napok óta látja, hogy itt mi folyik, hogy tulajdonképpen egy nagy szervezett maffiával áll szemben, amely orvul akarja politikailag legyilkoltatni. Ezek ugyanazok az emberek, akik a románok útján akarták annak idején elhurcoltatok esetleg megöletni. Ezekről a támadóiról igy nyilatkozik: — Ezek azok, a kik Roboz Imre Pesti Élet című lapjának hasábjain kormányzásom első heteiben a legborzalmasabb rágalmakat szórták rám és a nemzeti hadseregre. Miklós Andorék, a Népszaváéi egy pár gróf, egy báró, egy hölgy, egy ügyvéd, két-három tiszt és az októberi sajtónak. Az Est-nek, a Magyarországnak, a Pesti Naplónak, a Népszavának képviselői, illetőleg az Otthon-klub boluseviki tagjai, ezek állanak az ellenem megindított pusztító hadjáratnak az élén. Nyilakozatát azzal fejezi be, hogy a megtorlásról majd gondoskodni fog, a bűnügyről pedig azt mondja, hogy eltussolásról nem lehet szó, ő követeli legenergikusabban, hogy a vizsgálatot a legnagyobb szigorúsággal, pártatlansággal és kíméletlenséggel folytassák. Szavait így végzi: — Különben én sajnálom legjobban, hogy Tisza meggyilkolásának tervéről előzetesen nem volt tudomásom, mert ha előzetesen tudok róla, őt is éppen úgy megmentettem volna, mint ahogy’ megmentettem Lukachichot. Annak a jegyzőkönyvnek a tartalma, amelyet Plüttner Sándornak Friedrich Istvánnal történt szembesítéséről fölvettek, a következő: Jegyzőkönyv. Fölvéve Budapesten. 1919. november hónap 21-én, déli negyed két órakor, a főkapitányság épületében, gyilkosság bűntettével terhelt Szlanykovszki Tibor és társai bűnügyében a budapesti államügyészség IV/13/2083/1919. számú indítványa folytán Hüttner Sándornak Friedrich Istvánnal való szembesítés eszközlése tárgyában. Eljáró vizsgálóbíró az eljárás során bírósági tanúként Hagy Károly dr. detektivfőnököt és Soóky József dr. államügyészt alkalmazza. Az előállított Hüttner Sándor, amint a szembesítésre igénybevett terembe belép, az ajtóval szemben lévő díványon ülő Friedrich István személyére tekint s eljáró bíró azt a kérdést teszi föl hozzá, hogy ismeri-e a szembenülő egyént. Hüttner Sándor nyomban, gondolkodás nélkül azt feleli, hogy Kéri Pál az illető, aki vele szemben ül. Hüttner Sándor folytatólag előadja a következőket: — Én október 26-ike után a személyek olyan tömegét ismertem meg jobban, avagy futólag, hogy most már arra egész határozottan nyilatkozni nem tudok, miszerint a tegnapi kihallgatásom során említett és Friedrich István néven szerepeltetet egyén tulajdonképpen kicsoda? Kéri Pál alakja Friedrich István testalkatához hasonló, mint most látom, azt határozottan állíthatom, hogy az illetőnek vörös ,s tuccolt bajusza volt, akit én múlt év októbere körül Friedrich István neve alatt ismertem. Én Kéri Pált múlt év november első hete óta nem láttam és úgy emlékszem, hogy Friedrich Istvánnal akkor beszéltem, amikor a múlt év november közepe táján a hadügyminisztériumban jártam alkalmával édesatyám, Hüttner József alezredes reaktiválása iránt ily értelmű kérvényt nyújtottam be. Megemlíteni kívánom még, hogy az általam Friedrich István néven ismert egyén feje elöl kopaszodó és nem oly dús hajzattal fedett, mint a most velem szembesített Friedrich Istváné. Arra most nyilatkozni egész határozottan tudok, hogy a Friedrich István néven szerepeltetett egyén önálló, Kéri Páltól különböző személy, akit azonban neve szerint, vagy egyébként megnevezni nem tudok, de a ki az itt előttem jelenlévő és velem szembesített Friedrich Istvánnal nem azonos. Mindazok a kijelentések, amelyeket tegnapi kihallgatásom során a Friedrich István névvel kapcsolatban előadtam, illetve vallottam, nem a velem most szembesített Friedrich István személyével kancsolatosak, hanem azzal, akit én Friedrich Istvánnal tévesztettem össze- Én a múlt év októberi események idejében, hogy a velem most szembesített Friedrich Istvánnal találkoztam volna, — nem emlékszem. Ezzel az eljárás, miután eljáró bíró Hüttner Sándor előtt a vizsgálatot és vizsgálati fogságot hirdető végzést kihirdette, és azt nevezett megnyugvással tudomásul vette, délután két órakor befejeztetvén, a jegyzőkönyv felolvasása és aláírása után aláíratott. Soóky dr. v. b. s. k., Hartmann Zsigmond s. k. szkv. vezető, Friedrich István s k., Hüttner Sándor s. k. * Friedrich Istvánnak mai kihallgatása délelőtt féltizenegy órától délután fél négy óráig tartott. Részt, vett a kihallgatáson és szembesítésnél az államügyészség képviseletében Sópka János dr. államügyész, továbbá Zacskó Béla dr. és Kovács Miklós dr. vizsgálóbírák is. Úgy a kihallgatás, mint a szembesítés a perrendtartás értelmében zárt ajtók mögött folyt le. Délben, egy óra után, megjelent a vizsgálóbírók előszobájában Ulain Ferenc dr. ügyvéd és lapszerkesztő, mint a Tisza-család képviselője ,és jelentkezett a vizsgálóbírónál azzal, hogy részt kíván venni a kihallgatáson és a szembesítéseit.. A vizsgálóbíró a kérésnek eleget tett és ettől fogva Ulain dr. is résztvett a kihallgatáson. A kihallgatás végeztével Friedrich István hadügyminiszter a vizsgálóbíró előtt történtekről nyilatkozott. Elmondta, hogy Hüttner vallomásának az ő személyét érintő részleteire micsoda felvilágosításokat adott, a melyek egyébként mai nyilatkozatában a melyet fentebb ismertetünk — henfoglaltatnak. Majd a mai szembesítésre áttérve ezt mondotta: — A mikor behozták Hüttnert a vizsgálóbiró szobájába, kijelentette, hogy nem ismeri Friedrich Istvánt. Elmondotta, hogy a detektívek biztatták, legyen bátor, változtassa meg az eddigi hazug vallomását, mondja meg az igazat. Kijelentette Hüttner, hogy neki nagyon rossz az emlékezőtehetsége. Sokáig volt cmegvógyítóintézetben, a háborúban idegsokkot kapott és a legjobb akarat mellett sem tud visszaemlékezni az eseményekre. Én felszólítottam a vizsgálóbíró és a többi urak jelenlétében Hüttnert, hogy mondjon meg egész bátran mindent, habozás és kímélet nélkül, amit velem kapcsolatban a Tiszaféle ügyben tud. Erre Hüttner így felelt: Sohasem állítottam azt, hogy Friedrich Istvánnak tudomása volt a Tisza-féle gyilkosságról, csak annyit mondottam, hogy Friedrich István is ott volt a vártban, a mikor Kéri kijelentéseket tett. ölésröl vaan gyilkosságról sohasem hallottam a vártban beszélni. — Ezután háromszor vagy négyszer is az ablak elé hívtam Hüttnert, mert ott világosabb volt és fölszólítoltam, nézzen meg jól. Hüttner állhatatosan azt mondotta: Nem ismer. Erre aztán rárivalltam: Hát a múltkor ismert?! Rám nézett és azt mondta: Tényleg ismerem, most már megint ismerem és ez az igazság. Ezen jelenet után az államügyész indítványt tett a vizsgaóbíró előtt, hogy szerezze be a Hüttner elmeállapotára vonatkozó kórházi okmányokat. Ekkor érkezett a vizsgálóbíróhoz Ulain Ferenc dr., a Tisza-család képviselője. Kérésemre a vizsgálóbíró elrendelte, hogy ismételjük meg az eddig történt egész eljárást. Újra faggatni kezdtük Hüttnert hogy mondjon el mindent. Hüttner megismételte korábbi nyilatkozatait, amelynek során erősen hangsúyozta, hogy azt a kijelentést sehol senki előtt sem tette és jegyzőkönyvre sem adta, hogy Friedrich István tudott volna a Tisza-féle gyilkosságról. Azt sem állította, hogy a katonatanács ülésein és megbeszélésein résztvett volna. Egyszer látott egy dohányzószobában a Károlyi-pártkor helyiségében és ebben a szobában, úgy rémlik előtte, hogy valamikor a katonatanács tagjai is megfordultak. Végül Hüttner erélyesen tiltakozni kezdett az ellen, hogy az én személyemet be akarták vonni ennek az áldatlan ügynek a keretébe. Kijelentette, hogy párszor látott engem a pártkörben, így keletkezett az a hiedelme, hogy nekem tudomásom lehet arról, hogy a katonatanácsban elhatározták a gyilkosságot. Megbeszéléseken vagy tanácskozásokon, a Royal-szállóban vagy a Lovas-féle vívóteremben Friedrich — vallotta Hüttner — sohasem volt jelen. Én a jegyzőkönyvre adtam azt is, hogy egyszer járt nálam ez a Hüttner főhadnagy. Azt kérte tőlem, hogy az édesapját aki, úgy tudom, nyugalmazott ezredes, reaktiváljam. — A kihallgatás végén azt kértem és követeltem a vizsgálóbírótól, hogy személyemet ebben az ügyben a legkíméletlenebb szigorúsággal kezeljék. Ez ügy számára a legnagyobb nyilvánosságot követelem. Nem tűrök semmiféle eltussolást .És megkértem Ulain Ferenc dr.-t is, hogy ő is intézzen újra kérdéseket Hüttnerhez, mert végre is tisztázni kell, mik azok a vádak, amikre napok óta burkoltan célozgatnak. A vizsgálóbíró engedélyével Ulain átnézte a fölvett jegyzőkönyvet, azt felolvasták, sőt egyes részeit ismételten fölolvasták és annyi bizonyos, hogy Hübtner vallomásában semmiféle komoly momentum nem található A terroristák bűnpöre. ^ A tárgyalás nyolcadik napja. — A balatonkenesei gyilkosok. Budapest, dec. 2. A mai tárgyalás idejének nagy részét Madarász Béla orvosnövendék meggyilkolásának ügye foglalta még le. Az egyik szemtanú még ma is szinte iszonyodva mondta el, hogy látta, amint Loki Mór rohamkésével, magas tartásból, többször beledöfött a szerencsétlenül vergődő Madarászba Nagyon terhelően vallott Lavacsek Márton az Eskü-ut 6. számú ház házmestere Kövér Lajos ellen arról, hogy miként tartóztatta le a szerencsétlen orvosnövendéket, előbb durva szóval próbálta beismerésre bírni, hogy az ellenforradalom napján fényjeleket adott a házból. Később azután édes fiamnak szólította s becsületszavára kijelentette, hogy nem lesz bántódása, ha a revolverét kiadja. Ezután csaknem lepofozta áldozatát az utcára, ahol azután végeztek vele. A nyúlánk, alacsony homloku. Küvér most a tárgyaláson folyton azt iparkodik sikertelenül bizonyítani, hogy ő részeg volt akkor. — Ez nem volt emberi dolog —, ismételten csak ezt hajtogatja. A tanúk azután beszámolnak még a holttest kirablásáról, az egyik tanú azt állítja, hogy Madarász még akkor is élt, mikor a Dunába dobták.Azután Szigeti Gusztáv dési kereskedő meg-