Budapesti Hírlap, 1919. december (39. évfolyam, 128–152. szám)

1919-12-25 / 148. szám

1919 december 25. BMAttsn Rirup 1i48.kj - --—»««■........... i __ _ J ... Magyaroszágnak is bizonyos mennyiségű gabonája és marhája marad kiviteli célokra. A hazai m­agyar ipart az erős, különösért Csehországból való bevitel ellen ugyanazokkal az eszközökkel lehetne meg­védeni, mint eddig?, különösen az állami szállítások­nak az ipar részére való fentartásával­ és talán köz­benső vámvonallal is, esetleges preferenciáiig vámok­kal. Magyarország az államadósságok szelvényszol-­gálatát bizonyos mértékben már a legközelebbi hó­napokban újra meg akarja kezdeni. A további a jö­vőbeli fejlődéstől függ. Azokra a hírekre vonatko­zóan, hogy Icnoud-magyar külön­ szövetsége ter­veznek, a­melynek ele Csehország ellen irányul, a következőket jelentette ki: Magyarország valamennyi szomszédjával békességben akar élni és nem óhajtja szövetséges politikáját oly irányba terelni, mint a­hogy régebben terelték, a­minek­ az volt a hatása, hogy végül valamennyi állam két ellenséges laborra oszlott. Annak a bizonyára nagyon barátságos vi­szonynak, a­mely hagyományos régi rokonérzés alapján áll fenn Magyarország és Lengyelország kö­zött, bizonyára nincsen semmiféle ellenséges­­éle bár­­milyen harmadik állammal szemben. (MTI.) Clémenceau nyilatkozata a külügyi politikáról. .— Franciaország nem áll szében Szovjetoroszor­­szágnal. — • Páris, dec. 23. Clémenceau a kamarában nyilatkozott a kül­ügyi politikáról és elsősorban az­­Angliával és az Egyesült Államokkal megkötendő katonai egyezmé­nyekről nyilatkozott. A miniszterelnök hangoztatta az Angliával való szoros szövesség szükségét és érin­tette a fiumei kérdést is, a­melyről általában azt hiszik, hogy mindenkit kielégítő módon lehet majd megoldani. Az orosz, kérdésre áttérve, Clémenceau heves kifejezésekkel bélyegezte meg a szovjet kormányt. Clémenceau ezzel kapcsolatban a következőket mon­dotta: Mi nemcsak, hogy nem kötünk békét Szovj­et­­utoSZországgal, de nem is állunk vele szóba. A miniszterelnök megemlékezett ezután azok­ról a súlyos áldozatokról, a­melyeket Frnciaország és Anglia hozott az orosz hazafiak támogatása ér­dekében, a­kikről fel lehetett tételezni, hogy orszá­gukat ismét föl akarják építeni. Hangoztatta, hogy ezek az angol és francia áldozatok nem tarthatnak örökké. X­ém­e­­ország titokban hozzákezd ahhoz, hog­­ Oroszországnak egy részét kolonizálta, ennek következtében Oroszország körül drótsörét ei kell ■­­ ) vonni. Ezután Cachin szóvátette azt a kérdést, váj­jon igaz-e az a kósza hír, hogy egyes nemzetek­ a Dardanellákban és Konstantinápolyban megvetették lábukat. Clémenceau tagadta a hírek valóságát. Cachin képviselő szemére vetette a kormány­nak, hogy Oroszországgal föntartja a háborús álla­potot és Oroszország belügyi­be beleavatkozik. Vé­gül a kamara 148 szóval 71 ellenében a következő napirendet fogadta el: A kamara helyeslően tudo­másul veszi a kormány nyilatkozatát és iránta ér­zett bizalmának ad kifejezést. (MTI ) ~ —-1------ 1 ' ■■■ T-— Előfizetőink szíves figyelmébe! Előfizetőinknek ,szíves tudomásukra hoz­zuk, hogy a postatakarékpénztári, postautal­vány- és csekkforgalom úgy Budapesten, mint a Dunántúl meg nem szállott területein újra megindult. Kérjük tehát azokat a t. olvasóinkat, a­kik az előfizetést még nem újították meg, hogy az előfizetési díjat hozzánk haladéktalanul el­juttatni szíveskedjenek. A­hol ez a posta utján nem lehetséges, kérjük az összeget valamely bank utján átutaltatni. Előfilgzési árak: Egy hónapra . . , «­20.— kor. Negyedévre , , . , 56..— „ I* élévre T10.—­­• Égé?? évre , , ■ 220— ., * . A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HAPIHIREK. Karácsonyi elmélkedés. A - Irta Szent-Imrey György. '' A karácsony hevít és csillapít, örömvéren örök­becsű h­irt oszt, dús színárnyalatú Ujkes hajnalba visz. Szabadságról beszél a végterhegből, a régiség recés távolából. Ez a’ szabadságrobjektiv öröm, tar­talma az öröm fölötti örvndözés. Ünnepeljünk azé,h­­iszen nekünk örülni jo­gunk van. Mi élünk újra hatásunk is él, a­meddig az örökkévalóság taat. Sorsunk nem a szomorú ha­nyatlás. Jianeffra mindenen győző önkit­értés, a ha­lálból az életbe való átjutás, a múló világból való ki­emelkedés, a belesodródás az örökkévalóságba. Nem árnyak, hanem szellemek vagyunk. Utunk nehéz de égfelé vivő, melynek minden határköve jelzi: köze­­lebb az atyai házhoz. El is érünk­ oda, h­azavezet az az örökhajnalcsillag, melyből a karácsony öröme su­gárzik. Fenséges csillag ez! Fényében minden fájda­lom megenyhül. Isten és ember közt minden korlát lehull, az ég kapcsolódik össze a földdel, a végtelen­ség néz át az időit... A világ vészes forgatagjai, sötét élmények sodró árjai, mint ai napokkal jöttek­, úgy a napokkal ismét elmennek. Csak a karácsony öröme örök. De azért mégsem ő az értékes, hanem a mi bennünk előidézi. Mint minden öröm, ez is kísérő, csak jelző,­­de nem a jelzett. Az öröm csak a mi lelkünk izgalma, s ha ő maga nem volna értékes, az ő egész öröme semmit sem érne. A karácsony becse máshol van, abban, a­mi b­enne örömet kelt, a mi ezt » kiséret ■létesíti. Mi ez? Az a tény, hogy a ki megszületett, uj tüzet hozott életünk szívébe, uj erőket helyezett a világba. Jézus egy uj értékelést tankolt. A törvény külsőségével szemben az öntudat belsőségét hirdette egyedül értékesnek. Hozta­ az abszolút őr-érték tuda­tát, a kévély kizárólagossággal szemben a mindent átölelő testvéri szerelmet, a zsidó törvényvallással szemben a szabad Istenfiuság szellemét, a szenvedés szent jelentőségét, a világtól és­ időtől,­­ügyelten,a tisz­tám Istenben k­iegyvuavó elme boldogságát. Jézus az'örökkévalóság-1-■számára ültetett, az' ember mély, végtelen képességeibe, teremtő és ala­kiló telkébe és nem üres felületes képességeibe, ön­­szeretetébe és számitó érleléjébe. Minden­­embernek értékét az Isten fenségének kritériumával ‘állapította' meg.­ ..Legyetek tökélete­sei­, mint a ti mennyei Atyáok.“ 'Elsősorban ezt a szellemiséget követelte, minden más ennek folyo­mánya csak. .­.Törekedtetek azért először az Isten országára s a többi mind osztályrészül fát ítéltek '* Nem az élv és nem a haszon a fő, hanem a léteknek önmagában örökké becses, tulajdonságai a termé­szete. ..Mi haszna volna az embernek, ha az­­ egész világot nyerné is el s kárt szenvedne lelkében?!' Jé­zus teh­á­t a testieket nem Intésül­te, rá nézve értékkel egyedül csak az. Di­i. a mi az ..atyához hasonló­ 1­­ volt. vagyis. a ki az élvet érzi, a hasznot megérti s önmagát becsüli, a szellem. 'Ez az élmény a legfelsőbbren­dű­, az abszolu­­tokba vezet egyenesen. Az Istent ’ önmagában kell megélnem, fi­a megéltem, bírom és szerelem. Isten szellem s a kik imádják, azoknak szellemben s igazságrw'.i', azaz reális megélésben, nem szavak ára­datában kell őt­onádnnak. Csak az leh­et igazán naiy s gazdag, a­ki lelkét megmentette, balatonmá lelte, a világl­entartó szeretet öntudatos megélésére alkalmassá alakította. Az ilyen ember vidám és nyu­godt ha a véges világban szenved is. Övé a végtelen, mit megnyerhetne­­a végestől? Nem törekszik a múló jó után, ki az örökkévalót rejtegeti kebelében, öleli kebelére, így tárta föl Jézus létezésünk célját, a szent és vevsétes világrendet, és azt­, hogy e rendet helyesen fölismerni és híven szolgálni, az­­egyedül értelmes isteni tisztelet. A karácsonyi élmény nem egyéb, mint a lélek keresése és megtalálása, a végtelen le­hetőségek öntudatos macabitás­ra emelése, a megélt Istennek egységes működése a kedély belsejében, egyszóval: Istenfiúság. A­ki ezt az örök élményt megéli, üdvözöl. De Jézusra ez is gyermekes volt. Ő nem­ a boldogságra nézett, hanem­ arra, a­ki benne okozta. Korunk ezt nem érti. Csak külsőleg ünnepli a karácsonyt. Nem ítél, csak megszokásból örvend, mi örömünk indo­­tudtuk''a karácsonyi élmény egyetlenségében és minőségében feltárni. A Budapesti Hírlap legközelebbi száma a karácsonyi ünnep következtében szombaton reg­g­el jelenik meg, a rendes időben.­­ (Vesztes.) Ez a címe Bárd Miklós versének, mely mai tárcánkban olvasható. Címe e csodálatos költeménynek az is lehetne, hogy Egy év története. Mert Magyarország kálváriája van benne tömören, misztikus képírással grá­nitba vésve. Vesztes lett a sorsunk a nagy hábo­rúban. De az csak az indulás. Azután jött csak, a mi jött: megcsúfoltatásunk, megostoroztatá­­sunk, a köntösünkön való kockavetés és a kál­vária sok stációja. A vers dereka fantasztikus sirbatétele Hungáriának­, a­kit eltemetnek a­­­­Dunába. A költő erre a groteszk gyászszertar­tásra kiszólítja sírjából évszázadok halottait. Ekivel vannak nyilván köztük, a kik érette ad­ták életüket, kinek temetésére sirjukból idézi őket a költő. A ki pedig él, de alszik — mert hiszen oly sokan voltunk, a­kik’ nem vigyáztunk jól, hanem elaludtunk, mi jajgatok, nyögök —, lapuljunk' meg, mert hiszen „ágyról-ágyra jár a vesztő .—- és keresi a kés alá valókat" —­ mi lapuljunk' meg gyapjas takarónk alatt, mert az alvó sokaság mellett ott vannak­ a kevesek, el­hi­k, az éberek, és eljönnek és csodát tesznek. A harmadnap hitével a szivekben: — Csitt alva élők! Velük tart az Isten! Egy epopea ez a remek költemény — diós­héjban. Fel lehet tömör anyagot osztani éne­kekre. Címe alá lehetne írni: a sokak vesztik el, a kevesek mentik meg a nemzetet. Nem tudtuk volna semmivel se szebben feldíszíteni a Buda­i­ síi Hírlap karácsonyi számát, mint ezzel a hatalmas alkotásával egy nagy költői léleknek. Ha az idei karácsonyi dísz ily sötét, ily szivet marcangoló és gyászos, nem a költőn múlik, a­kinek a szivén keresztül viharzik a nemzet minden buja, öröme, hanem a viszonyokon, a melyek könytől és vértől ázoltak s honfijaitól hangosak. . . (Ma egy éve . . .) Ma eml­éke forrongott már és kavargott minden, regöscs-ropogás hallat­­szott, de akkor magának bevárnám nem merve, csak­ sejtette, ám igazában fárul bale a becsületes embe­­rek közül bárki is,­hogr n néhány hónap múlva mily gyászosan meglepő­­fonalat lesz a zavarnak a kö­vetkezménye. Ma éve nagy volt már az elege­, delyenség a Ká­­cem- párt­ban. Az elégedetlenség a ra­dikális és a sociáld­emokrata párt követelőzése ét gyakran témája miatt terjedt. Kiderült, hogy ai, mitau ésnTorntán.v összetételével szemben nagy­fokú animozi­tással viseltetik’. Szó volt arról, hogy tisztára polgári kabinetet kell alakítani, ám a föl­forgatást óhajtók már sokkal erősebbek voltak, semhogy a teljesen szervezetlen, polgárság szembe tudott volna velük szállani. A Károlyi-kormány új és új tervekkel állott elő: a választással, a földbir­tokreformmal és tűrte, nyílt diktálnak a kaszár­nyákban a bizalmi férfiak és mennyire be tudnak­ furakodni a legénység sorába a szocialisták. Ma egy éve vonultak be a románok Kolozsvárra. Négyezren jöttek, két főleg tüzérséggel­ és a szükséges Irénnel. Ma egy éve, meg­­bízható helyről szerzett információnk szerint, meg­írhattuk, hogy két hónap alatt három milliárd ko­ronát pocsékol el a Károlyi-kormány. November hónapban 1,8 milliárd, december hónapban ide csak karácsonyig) 1,2 milliárd korona volt a köztársasági kormány kiadása. Ez az összeg jóval felülmúlta a­ háborús büdzsét is és sokkal több volt e­nnét hónap kiadása a legutolsó békeesztendő egy évi teljes költ­ségvetési összegénél. Ma egy teve kezdődött meg a panasz és a siránkozás az erdőpusztítás miatt. Az er­­szébetfalvai erdőt például ekkorra egészen letarol­ták. Terjedt az új szakszervezetek alakulása, a­me­lyek erőszakkal de sajnos, egyszersmind hatósági támogatással préseltek be a maguk körébe minden­kit. A­ szétzükó bizalm­ rend­szeres és imámatanácsi katonáknak erőszakossága, a rendőrséggel való ösz­­szetű­zés egyre gyakoribb lett. Ma egy éve ijesztette meg Berlinb­en az embereket az a nagy matróz-tejj. 9

Next