Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-21 / 45. szám

s vésse lehetne seuileni. Helyesebb és nagyobb­ zufláSU volna egy nagy föderáció megkísérlése. Ez Magyar-' országot gazdaságilag i’elsegitene.. A .cikk. hangoz­­tat.ia. hosv­a: /■hitéIn uuloiU'mitán­ira in­ mnil. niagyar ólmi jogosát! és len­könnliebber. volna in e átáit ásít­ható, mivel Érdé­ln­­ek a lakosságnak csak atlil fele román nemzet ás seimntéséb­e sérti tartozik a szellemi ás gazdasági­­vezetők közé.­ ­ —--a-ve Bernit Vicellát iliusitl vészi 3 tüjpr jepire. ■— A st germaini határozattal nem lehet szembe­helyezkedni. — Nyugatmagyarországi birtokáról kereskedelmi kompenzációkért nem mondhat le Ausztria. — Bécs. febr. 20. Az osztrák külügyi hivatal ma, délelőtt­tól előzte meg válaszát a magyar kormán­y­­ febr­ruár 1 lelki jegyzékére Gral. Gusztáv k­r. tttajjival követnék. A­­ alasz.ijg.szék, melyet A címer kancellár k­i­r.lá. azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy az osztrák­­korm­ány mi­vfejtekétő­l tisztázni úja. ozl. a. po*­litikéi és jogi felfogást.' a mely Ausxtrid égés': népei rezeti.' belső és leiiísö■ politikájában­­a szabott állam mirjo.lapilása óta. Ezután kifejti, hogy az osztrák köztársaság fennnállás­ának első napjától kezdve el­­utazííotta azt az osztóét,­ hogy i­llegett nemzetiségű területet annektáljon, akár­­idegen, akár saját népé­nek részeiről legyen szó. A­­ jegyzék többi­ része így szól : " ........... . .. A sz.-aenuipini békeszerződés, mint tudvalevő, . sajnos., sok és fontos pontban nem számolt ezzel a­­ ’s jogi felfogásaid, egy pontban azonban, a heide­­’ bauerek és hirmeck ősi .np­ót telepeire nézve aHfy- ' t mank keleti, szomszédságában,. a melyek az als­o,­­ausztr'ia­i és Stájerországi, tehát­ az egész német alpesi területtel, zárt. megszakitatlan .települési' -.egységet alkotnak,, alkalmazta azt.,-Nagyméltóságod jegyzéke sem kerülheti el, hogy elismerj*­ e.terület német jel­legét. Annál kevésbé tagadhatja meg' a h­n népünk jogi meggyödését ipost,. a mikor- a­z egész cailant igazolta és m­egerősítette­ azt, és nem teheti ezt soha többé. Hozzájárul­ ehhez az a történelmi tény, a­mely sajnos, de úgy látszik, Magyarországon teljesen fe­ledésbe unni,­­hogy tudniillik ezek a vidékek ré­gebbi időben gyakran,­egereitek gazdát. ..hogy­­,csak háromszáz esztendő óta vannál­ állandóan magyar kézben és hogy a Maftyarcsrsztíghoz csak a Trabslkirg­­ház egy dinasztikus aktusa következtében­­ kapcsol­tattak, míg az adóausztriai rendek ,egyetlen -kor­mány változás-­ alkalmával-- sem mulasztották el, hogy tiltakozzanak emez önkény ellen."Végül Bécs, Alsó, Anisztria és Grán, szempontjából földrajzi,­. .gazdasági és forgalmi politikai,­tokokból föltétlenül szükségesek, bár ez olyan szükségesség,­a­m­ely eddig bem­ lépett, világosan előtérbe, mikor még a két állam egy és ugyanazon uralkodók alatt politikai és Vszpi közösség­­ben állott. A térképre vetett, felületes pillantás is azonnal, megmutatja, hogy az erszligi határ ,a Lajta folyó, két­ szuverén állam között katonai és vészáhzí­­tásként­ elképzelhetetlen és elviselhetetlen. Gazdasági szempontból tekintve azonban ez"a terület minden­­idők óta Bécs város zöldséges kertje és, felszájlető körlete volt és lakosai emberemlékezetét meghaladó idő óta járták";­ bécsi vásárokat.­Ezek a gazdasági és földrajzi okok lényegesen támogatják nemzeti fel­fogásunkat, ámbár nem ezekre kívánjuk vetni , a fősúlyt, így gondolkozik az osztrák nép túlnyomó több­sége és így fog mindig gondolkodni. Sohasem fogja megérteni, hogy miért vetne súlyt a magyar nép arra, hogy ezt a nem is nagy, nem-magyar telepü­lési területet fővárosunk kapui előtt idegen nemzeti uralom alatt tartsa. .Népünk gondolatvilágában N­é­­m­et-Nyugatm­agyarországn­ak Ausztriához való visz­­szatérése annyit jelent, hogy "fölszabadul ez az egy, habsburgi uralkodó hatalmi ténye által.­­.jogtalanul annektált terület, tehát megszűnik egy önkényes be­kebelezés. ,az osztrák köztársaság az e­ területért való vi­­­szály egyetlen fázisában sem gondol erőszakos meg­szállásra, háborús hódításra vagy leigázásra, hanem tisztán­ és kizáróan a nagyhatalmak döntését kérte és­ végtelen önmegtartóztatással várt arra, hogy a hatalmak egyszer kimondott döntésüket maguk vég­rehajtják, miközben gondos kíméletet tanúsított a magyarok gondolkodásmódja iránt, a­kikkel jövőre tartós barátságban óhajt együtédni. Az osztrák kor­mány ma sem adja föl a reményt arra, hogy a ma­gyar nép maga fog meggyőződni magatartásunk igaz­ságosságáról és szükségességéről. Akképpen Tisztázva a jogi felfogásokat, melyek Ausztria egész népét vezetik, legyen szabad áttérni a­­ pillanatnyi jogi helyzetre. Reánk nézve államunk nemzetközi jogi alapja a st.-ger­m­aini békeszerződés, melyet az összes hatalmak aláírtak és mi, ifj., tehát Kémil-Ni­ugdtmdeziaforkzáfi délurca már­ hozzánk ten­­tőzik, bár ez a jogunk még nincs megvalósítva. Olyan országtól pedig, a­mely, a nemzetközi jog szerint a mienk­, nem tárgyalh­atu­nk és­ legkevésbb­ mondha­tunk le hiuló lem­b­szelű­, vitás­ értékű (jozottsá­gi eli­­gedmény­ kért népünk rtj-J- részéről. Egyáltalán nem vindikáljuk magunknak azt a jogot, hogy inter pár­­les rendelkezzünk egy országról, a­melynek hova­tartozását a nagyhatalmak és­ majdnem az egész vi­lág f­mn­fepies nemzetközi jogi ténye határozta meg. Ez a rendezői, a m­int a legfelsőbb tanács’ 1919 december' 11­-i,“- minden kételyt kizáttó- jegyzéke mondja,:­i­enkcsak a Mi akaratunk, hanem Minden hatalom akarata, a melyet meg- a mi egyoldalú’ el­határozásunk' ténye- -sem tehát meg nem történtté. Az osztrák ki­ztársasá­g a maga rénszérűl ,tiszteletben szándékozik m­eetni e ■terület önrestdlelkező­­jogát és ennek kifejezésére jobb lehetőséget nyújtani,­ mint a minő az álmáhós'éűrz­avat idején egyoldalú nyo­más alatt megtartandó egyszeri szavazás lenne. Is­mételt kijelentések történtek arra, hogy Ausztriának szándéka ezt a területet külön országként megszer­vezni, a mely éppúgy mint­ Ausztria többi országai, maga nevezi ki hatóságait és önmagát,­igazgatja. Ez az ön­vormányza­t Minden f­elnőtt­ünk,pl . általános r­égszente, közvetetten és aránylelgos­ válétsztójogán fog alapulni. Azok a szervek,­ a melyeket Ném­et, Ausztria küld, hogy átvegyék az­ országot, arra lesz­nek hivatva, hogy tehetővé tégyék,­ hog­y a nép magára eszmeljen és teljes szabadságban’ tudjon a maga skánjár'a kösigfizgálta;; alkottál kezdettől fogva világos lábát, hogy a dolgok­ ilyen megoldása­ egé­­s­zen más, mint egy másik nemzet teljesen centra­­lisztikus állam­unk keretén­­belül ígért autonómia. .1 szabad Burgen­laigsban természetesen a németen kívül­i inas nyelvű polgár is teljes, szabadságot fog élvezni és úgy az ország mindért' időkre. hi’stokában lesz önren­delkező jogának, a midőn a lobbi német alpesi országokka­ együtt svájci mintára­­ szövetségi államot atkor. Il.vén alakban: Vemtdjilla néni , tesz többé vita tárgya a két szomszédos dunai ét’lám közte hanem inkább értékes öszekötő kapocs lgsz és marad köztük -Ezt a ren­dkívül kivánatos fejlődést sepimi se­p mozdulhatná elő, u.uim­ira,­­miit az, ha a magyar kormány­ spontán módon elhatá­rolná, hogy haladéktalanul véget vet a német lakosság el­nyomásának, a mely a hal­­a mindkét oldalán na­­gy­on kedvezőtlen hangulatot­­ kell. Ezen az'alapon az osztrák köztársa-ág szivesbű­l­ hajlandó azonnal tárgyalásokra lépni a m­ag­yar kam­lánnyal a sl.-ger­­utaini béke vágre'ha­jtásáról és jó­ barátsággal meg*­valósítani azt, a mi a világiradalmak döntésének megfelel. .­­ .­ német „h­eidbauerek és .hipncek'" sorsa ter­mészetesen nem lehet.,kereskedelempolitikai, kompen­­zációk tárgyáé A i­agyar -k­orpi.ái^v N­agy m­éllpság.od jegyzéke 'szerint hajlasztó Ausztria és Magyarország gazdasági visznnya kis­ő teresen szabált kereskedelmi forgalom alapján berendez­ni. Erre -tíz­­­osztrák kor­mány is épp hajlandó. A bék'eszes­ződés megengedi nekü­k­­k ilyen megállapodás kötését ötéves­, időszakra, a­mi ann­ál inkább megfelel a gy­akor­lati szükséglet­nek, mert ez idő szerint amúgy-­sem, volna lehetséges kereskedelempolitikai megállapodásokat hosszabb időre kötni. A kölcsönös árucserét a most kiviteli és beviteli tilalmak' és­­'kórlfi'fozások igázól'járv. A útig e tilalm­ak jönni'írak­aik, a vértnek, a­melyek egyébként a­ fönnálló viszonyok mellett nem­ hátráltatnák a forgalmat,­ nem bírnak jelentőséggel. • Tapasztalás szerint a szabadkereskedelmi forgalomnak i­nnepies szerződésekben lefektetett, elvi kikötése nem nyújt teljes­­ biztosítékot annak megakadá­lyozásával szem­ben. Ezt a­ biztosítékot sokkal­­inkább megterem­theti az, ha a tilalmakat béig meg érvényen kívül­­helyezik. Az osztrák kormány erre úgy a Magyarországgal mint minden más, ártalammal szemben szívesen hajlandó és kéri a magyar kormányt annak az időpontnak a közlésére, a­melyben az erre vonatkozó alkudozá­sok­­ megkezdődhetnek- E mellett természetesen az osztrák köztársaság súlyt vet arra, hogy a lehető legnagyobb forgalmi szabadságot és a legbensőbb gazdasági kapcsolatot minden határán és minden szomszédos államm­al szem­ben "Visszaállítsa. Legőszintébb nagyrabecsülésem kifejezése mel­lett: maradok Xagyiné Hósá­god készséges hive, Ren­­ner s. k. adó annak szükségességét hangoztatta, h­ogy Fran­ciaország nyújtson segítő kezet egy­ dunai szövetség mygidaicitásáh­oz. • A vita, különben, s a következő fő­­kérdések körül mozgott. Megj..tud-e élni az az Ausz­­­tria. .a­­taelyen a s.t.-permaini szerz­ődés teremtett a maga erejéből­, és a­lig nem­,- m­­ely államhoz vagy állam­­i­ Sisporihoz -fog csatlakozni". Lehetséges-e a cseh köz­társasággal és a délszláv állammal való kibékülés ! r*e88f6­ e*k*e Ausztria Olaszországgal, vagy pedig Szémetország harolm­i köréhez vonzódik és ebben az esetben a német birodalomhoz vagy pedig valame­lyik katolikus déli államhoz, esetleg Bajorországhoz fog csatlakozni? A bizottság ezután a Lengyelországi Csehország és Jugoszlávia szövetkezésének kérdésé­ről tanácskozón, a­melyben Ausztria is részt ve­hetne. (M. T. 1A Budapesti­ Hírlap 145..* •)•■ _____.1921 február 21. aÜl­iBymffflster Magyarország esterr. kormány illojálisan járt el a cse­csen­ben..11 — JBenes a népszavazás ellen. —, Prág­a, febr. 1­9. tCseh sajtőirodaA nemzetgyűlés mai ülésére Unta képviselő és társai interpellációt intéztek a kü­lügyminisz­terhez arról, hogy m­ilő­n stádiumban van a magyarokkal v­aló békeárgyalás és miképp tövekszik a­­miniszter és a cseh békedelegáció meg*­óvni*a cseh köztársaság érdekeit a magyar propa­gandával szemben. Roncs dr. külügyminiszter elmondta, hogy a Szent István koronája egykori területének előkelő uralkodóosztályai által képviselt magyar népet az összes­ szövetségesek egyértelműen a legfőbb bűni sígérbnek, ha nem is főbű­nösnek, mondották ki. .Is egész világ felfogta, hogy valójában a háborút sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítet­ték elő. A miniszter azt hiszi, hogy azt a történe­lem igazolni f­ogja. Ma, mikor már nem lehet a megtörtént dolgokat megváltoztatni, szükséges, hogy a magyar nép­ és különösen annak demo­kratikus rétegei tisztán lássák a háború­ előtti helyzetet; a háború sorsán történt eseményeket és azt a bün­tetést, a­mely­­azoknak elkerülhetetlen következ­ménye.­­ A miniszte­r megállapítja, hogy különösen az­ a propaganda, a­melyet ma folytatnak, úgy a szövetsé­gesek országaiban, mint egyes semleges államokban, ugyanazokat, az irányzatokat és célokat szolgálja, mert­ a háború jelöli és a háború folyamán a tét nép­pel szemben követett egész propaganda é­s az egész magyar politika. .A miniszter határozottan megáll az pitin, hogy ar fótfők és magy­aroknak egyáltalán nincs okuk palai,szia. A­ magyar titkosság illik, a­mely­ a Tótfü­hlön­­ nagy­ előjogokkal bírt, az átalakulás után is­ meghagyták minden jogát. Megállapít­ja továbbá író miniszter, hogy a magyar kormány a csehekkel sze­piben nem járt el lojálisan és most­ sem járt el lo­jálisan, mikor­­Csehország és Magyarország közt­i határ meg van állapítva, mikor kötelezettséget vál­lalt, hogy­­mindazt, a­mi a béke aláírásáig történt, mindenben respektálni fogják és mert ezenkívül olyan cselekményeket követett el, a­melyek ellenkez­nek az elvállalt kötelezett­ségekkel és a­melyeket o­­rálisnak lehet mondani. A cseh kormánynak bízón,,­i, té­cok’ vannak a 'kezében arra, hogy úgynevezett tál légiót állítottak föl. A­ cseh kormány hajlandó és b­ajkindő is marad Budapesttel megállapodásra lépni, ha­ a magyarok elismerik és átall­ják a Páriísi békét-A minniszter ezután szembeszállott a magyar békedetegálió Parisban előadott statisztikai adatai­val és megállapítja, hogy az az­ állítás, hogy Tót­föl­dön egy millió magyar ember él.­..teljesen téves. A miniszter hangoztatja, hogy a párisi béketárgyalá­­sokon a csehek is fájó áldozatot hoztak és hogy több mint 6OO.OOO lós testvér maradt magyar területen. Ezzel a magyar lakosságban való veszteséget a tó­ lakosság elvesztése nagyjában, ha nem is egészen, kiegyenlíti. A magyar kormánynak azzal a követelésével szemben, honit a Magyarországtól elszakítandó terü­leten népszavazást rendezzenek, kijelenti a miniszter, hogy ennek a követelésnek csak az a célja, hogy za­vart, bizonytalanságot, visszavonást és anarkiát okoz­zon egész Középeurópában, különösen pedig a cseh köztársaságban, Jugoszláviában és Romániában. A magyarok azt hiszik, hogy ezzel fokozzák a nemzeti helyzet mai bizonytalanságát, ezzel javítanak a ma­gyarok helyzetén és esetleges válság esetén az új népszavazási agitáció általános katasztrófára vezet­het. Ezt a taktikázá­st nyilvánosan le kell lepleznünk és határozottan vissza kell utasítanunk. A magyar propagandának azt a követelését, hogy Pozsony város Magyarországé legyen, a mi­niszter nyomatékkal visszautasítja, hangoztatva, hogy Pozsony nem magyar város, sohasem is volt az és hogy ott csak jelentéktelen magyar , kisebbség él. A magyarokkal való tárgyalások miatt szüksé­gesnek tartja­­kijelenteni, hogy a csehek, a­mint azt már gyakran hangoztatták, a külügyekben békesze­­szérzett politikát ki­vetnek és hogy ilyen politikát akarnak’ követni a j jövőben a"magyarokkal"szemb­en is. A cseh kormány hajlandó a magyar kormánnyal ! Repner a Németországhoz való csatlakozás lehetőségéről. ., Bécs, febr. 20­ // K­e­nner' dr. kanad­­á­r Purkersdorffban beszédet mondott, melyben azokról a­ nagy nehézségekről szól, melyek megnehezítik, hogy Ausztria szorosabb össze­köttetésbe lépjen a szomszédos államokkal. — Teljesen tehetetlen állam vagyunk, mon­dotta — nem élhetünk meg a szomszédaitokkal való együttműködés nélkül. Számítok az. antant segítse* írére, ha azonban ez elmarad, megtörténhetik, hogy a nép rlfi(igyafjpftnek érzi, magát c­s cpyu lát maga előtt •»).!*-. utal., -fsak azt. ' a .méla Berlinbe cisz. ■M. T- l-¡/ Az osztrák kérdés a francia külügyi­­ bizottságban Páris. febr. 20. A kamara külügyi bizottságának tegnapi ülé­sén az új Ausztria életképességéről volt vita. Az elp­

Next