Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-01 / 28. szám

1920 február 1. békedelegáció főtitkárságát arról, hogy a kárt haladékot megadták. /. szerint a magyar béke­­delegációnak február 12-én kell átadnia válaszát a békeszerződés tervezetére. h ma? Horm­ány­­ megmarad. — Mi­rd­ika Eseményei. — Budapest, jan. 31. A m. til.v . t! .. . volt, megtörtént.­ Horthy fővezér szava eldöntötte a ,,Juhrfric­» kontra íluszár­kpört. És eldöntötte a közérdeknek és az ország nyugalmának,„a megfelelőm­. M­i már mintt Hi jel arra mitm­oar Friedrichén­ is meg­­nyugosznak abban, hogy a nemzetgyűlés dönt­sön a kormány sorsáról. A mig tehát a nemzet­gyűlés össze nem ül s a­míg kormányzója nem bizza ideiglenesen az­ államfői jogok gyakorlá­sát, addig a mai kormány — koncentrációs ala­kulásában — a helyén marad. Az éles ellentét azonban a blokk pártár­­nyalatai között ezzel meg nem szűnik s a heves összetűzés és kenyértörés előreláthatóan nem fog elmaradni Minthogy a harc hevében hivatkozás tör­tént a többi közt egy minisztertanácsi jegyző­könyvre is, olyformán, mintha Huszár Károly ellen foglalna bizonyítékot magában, a Magyar Távirati Iroda közzéteszi a koncentráció meg­alakulására és a kormány vállalására vonatkozó minisztertanácsi jegyzőkönyvnek idevágó ré­szét. E félhivatalos bizonyító erejű közlemény így­ szól: Az 1919. november hónap 25-én tartott mi­nisztertanácsban Huszár Károly miniszterelnök tel­jes terjedelmében fölolvassa Sir George Clenknek hozzája intézett levelét, a­mely többek között ezeket mondja. ..Van szerencsém közölni Excellenciáddal, hogy a­­"felsőbb tanács kormányát, mint provizó­rikus de fakto kor­mán­yt elismerte, a­mellyel kész tárgyalni addig is, a­m­íg a választások és az ezekből létrejövő nemzetgyűlés egy olyan kormány alakítá­sához vezetnek, a­mely az egész magyar nép törvé­nyes akaratának kifejezője lesz."­­ A levél fölolvasása nyomán többeek között f föl­szólalt: Rubinek Gyula földmivelési miniszter és be­­­szédében kijelentette, hogy a minisztertanács ezen lényen való örömét, másrészt pedig készségét fejezi ki aziránt, hogy az újonnan megalakult koncentrá­ciós kormány vállalkozását, mely Magyarország­­ egész jövőjét kell hogy e nehéz időkben szolgálja, a­­ leglelkesebben és a legodaadóbban kész támogatni és hogy a most megalakult minisztérium el nem haglyja a helyét, hanem a hatalmat az új nemzetgyű­lés kezébe fogja letenni. . . ......... ,a jegyzőkönyvet az összes miniszterek és ter­­mészetesen Friedric­h Zdeán higrum­miniszter is alá­írta. Ezzel egyelőre bezárulnak e szomorú po­litikai per aktái, de olyképpen, a­mint minden nagyobb hadjárat első csatározásainak befeje­zését jelezni szokás. Most következnek az át­csoportosulások mind a két részen, a­mi a mai politikai helyzetre alkalmazva annyit jelent, hogy mindegyik fél számba veszi s maga köré gyűjti híveit, hogy készen legyen, ha itt a döntő óra. Majd elválik rövidesen, hogy melyik olda­lon ütközik ki a nagyobb erő (mondjuk, a több­ség), a ravaszabb stratégia s a taktikai eszközök kihasználásának nagyobb­ ügyessége. A keresztény nemzeti egyesülés pártjéból. A keresztény nemzeti egyesülés pártjában ma este a megszokottnál is mozgalmasabb élet uralko­dott. A pán vicéki képviselői egyre nagyobb szám­ban érkeznek Budapestre és keresik föl a párt he­lyiségeit. Sok szó esett a hullámzó politikai helyzet­ről, még több a várható eseményekről. A koncentrá­ciós kormány fölborulásáról ma már senki sem be­szélt, ellenben mindenki tisztázottnak tekinti a kér­dést Horthy fővezér fölfogásának értelmében. A kö­zeli jövőt ugyan rendkívül problematikusnak tart­ják a párt vezető tényezői, azokat a híreszteléseket ellenben, a­melyek a keresztény nemzeti pártnak kettészakadásáról szólnak, vezető személyiségek a l­eghatározottabban megcáfolják. — Fönn akarjuk tartani a keresztény nem­zeti egyesülés pártját — mondották nekünk — s to­vábbra is fegyverbarátságban együtt akarunk mű­ködni a kisgazdapárttal. A keresztény blokk fön­­marad, várjuk, mi fog történni s majd meglátjuk, hogyan oszlanak el a miniszteri tárcák, Nyugatmagyarország az elszakítás ellen. Szombathelyről jelentik: Nyugartmagyarország lakossága vasárnap és hétfőn különböző városokban nagy tiltakozó gyűléseket tart az Ausztriához való csatolás ellen. Tegnap délután Okoticsányi László­nak, a Területvédő Liga alelnökének vezetésével Bu­dapestről nagy küldöttség érkezett ide, a­mely részt vesz a vasárnap Szombathelyen rendezendő népgyű­­lésen, majd a küldöttség Kőszegre megy, a­hol hét­főn lesz­ tiltakozó gyűlés. Ezeken­­ a gyűléseken a dunántúli nemzetgyűlési képviselők, a­kik erre az alkalomra Szombathelyre érkezteti, valamennyien részt vesznek, szolgai módon fejet hajtani. .­­ Egyszer aztán a szklenói orosz pap meg­­­ kérdezte a mikólai prédikátort, hogy nem fél-e ebből a puszta templomból egyenesen az Isten szine elé vezetni népét. A nagytiszteletű ur bá- i múlva nézett kollgájára és azt kérdezte viszont tőle, hogy miért félnék? Az orosz pap megmagyarázta szépen. — Hát kérem, nagytiszteletü uram, én az életből vett példával adok magyarázatot. Ugye kérem, ha én bemegyek a városba, rögtön lá­tom, hogy a városbíró, vagy a polgárnagy, vagy a hajdúk hadnagya, a szenátor, a fürmender milyen nagy úr, akármelyiknek színe elé aka­rok jutni, előbb a cselédjével, az inasával vagy a csatlósával kell beszélnem. Igen rossz néven venné, ha csak úgy ajtóstul rohannék a szobá­jába. Hát, kérem a lássan, az Úristen ne volna nagyobb úr, mint ezek az urak? Ezt én nem tudom elképzelni, azért először is könyörgök a Boldogságos Szűzhöz, imádsággal fordulok Jé­­zus Krisztushoz és őket kérem meg, hogy en- i­gém, nyomorult férget vezessenek a mindenható Isten színe elé. És meg vagyok győződve, hogy most már az én földi bajaim meggyógyítása jó kezekbe van letéve, sebeim biztosan megorvo­­soltatnak, reményeim és vágyaim teljesedni fognak. Nagytiszteletű uram figyelmesen végig­hallgatta a jámbor pap beszédét és komolyan így felelt: — Tökéletesen igaza volna, ha a mennyei dolgok is úgy volnának berendezve, mint a földi dolgok. Tisztelendősé­ged okoskodása azért is telyes, mert közel fekszik az egyszerű nép pri­mitív felfogásához. Mi azonban azt hisszük, hogy a mennyei dolgok rendje talán más, mint­­ földi dolgoké s azért meg vagyunk győződve, hogy nekünk van igazunk, amikor semmi mást nem látunk, mint az egy igaz Istent, s templo­munk éppen azért üres, mert az egy igaz Isten gondolata annyira betölti, hogy nem fér át benne semmi más. Mikor a két pap végigment a falun, az em­berek tisztességtudóan, nem alázatosan, de ille­delmesen köszöntötték őket s a két férfi több helyütt megállt beszélgetni. Egy öreg presbiter azon panaszkodott, hogy kevés nap süt rájuk. Mikor odalenn, a nagy pusztaságon laktak, már a legelső hajnali sugár ott ragyogott rajtuk, itt meg jóformán dél lesz, mire egy kis napot kap­nak. És az öreg szomorúan hozzátette: — Ezért aztán én mindig fázom. Még nyáron is. Talán nem is a testem fázik, hanem a lelkem, mert vágyódik vissza arra az áldott, szép nagy rónaságra. Mások is voltak így. Nemcsak az öregek, hanem a fiatalok is, a­kik pedig alig emlékez­tek régi falujukra. A puszta szeretete, így hív­ták azt a betegséget, a­mely gyötörte őket. Úgy tetszett nekik, a­kik szokva voltak ahhoz, hogy tekintetük mérföldekre szálljon s átölelje az egész égboltozatot, mintha itt a hegyek közt börtönben volnának. És fájdalmasan vergődött a lelkük, mint a kalickába zárt madár. Még azoké is, a kik mint gyerekek kerültek ide. A kiknek emlékéből ki kellett vesznie az ő pusztai hazájuknak. Ezeknek a szeme elfelejtette a régi otth­ont, de ösztönszerűen emlékezett rá a vére, a­mely ereiben keringett, az ősi vér, a­mely századok óta mindig pusztán lakott, a mióta csak a repülő turulmadár után megindultak Ázsia közepéből. És eltelt már száz esztendő, mióta a mi­­kolai magyarok ősei ide telepedtek a hegyek közé, az öregasszonyok meséltek, a leányok és legények énekeltek ... de soha, se mesében, se nótában hegyi motívumok nem fordultak elő .. . Ott mindig csak a puszta, a nagy puszta, a vég­telen puszta szépsége és rejtelmessége szerepelt Csak ezt ölelték körül nótás lelküknek égési szenvedélyével. Ezt a honvágyat mint rejtett, soha be nemi gyógyuló sebet viselték a lelkükön, de egyebek­ben életük sora jól folyt ezen a helyen. Maguk­hoz való eszük volt, a­mi nagy áldás. Praktikus szemmel nézték a világot. A­nélkül, hogy túlsá­gosan önzők lettek volna, a maguk kis érdekei szerint tudtak benne elhelyezkedni. Szorgalma­sak voltak s a vállalt munkát becsületesen el­végezték. Nem eskü­döztek, de adott szavukat megtartották. A hazugságot becstelen véteknek­­ tartották. Nem szerették a civakodást, de ha­­ belekeveredtek, emberül helyt állottak. A ma­­i gyár voltukra való büszkeség a legnagyobb mér­­­­tékben ki volt fejlődve bennük. Mindenkit saj­­j­náltak, a­ki nem magyarnak született, de azért­­ le nem néztek senkit. Nem voltak közlékenyek,­­ de hideg külsejük alatt meleg szívet rejtettek. " Szerettek mulatni, de kicsapongó jókedv sohasem­­ vett erőt rajtuk. Ételben, italban mértékletesek­­ voltak, de a vendégszeretetet nagyban gyakorol­ták. Vallásosak voltak, de nem babonásak. Régi hazájuk szabad rónaságai jellemüket nyílttá, lelküket világossá nevelték. Ezt­­ nem tudta át­alakítani a nagy hegyek csodálatos világa: a sötét zugok, a félelmes hegyszakadékok, a titok­zatos rengetegek, a sziláját tomboló patakok és zuhatagok. Mindez nem hatott rájuk a maga miszticizmusával, különös történeteivel és le­gendáival, melyek a körülöttük lakó idegen népek ajkán éltek. Lelkük világos maradt, mint hajdani rónájuk, melyeket egyformán beragyo­gott a nap, a­nélkül, hogy homályos, bús árnya­­kat vetett volna. Ilyenek voltak ezek a fekete lnbús mikolai magyarok. A francia sajtó a magyarországi helyzetről. Parisból jelentik a Magiyar Távirati Irodának. A párisi lapok élénken foglalkoznak magyar ügyek­kel. Az Éclair jelenti, hogy a magyar választásokon a keresztény nemzeti blokk győzelmet aratott. Közli­ k továbbá a­ magyar lapok támadásait a bécsi kor­mány ellen, a­mely Kun Bélát kiadni vonakodik Az Éclair fejtegetéseiből azt a végső következtetést vonja le, hogy a középeurópai helyzet valóban távol áll attól, hogy tisztázódott volna, sőt ette"' ", a gazdasági újjáépítés munkája elé leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak. U­gyancsak az Éclair egy másik cikkében élesen bírálja azokat az intézkedése­ket, a­m­iveket a bécsi kormány a maa-'-i kom­munistákra vonatkozóan tett. Bécsben — írta a lap — jelenleg háromezer orosz ügynök dolgozik az állapotok föl­fordításán. A francia lap a bécsi sajtó­ünnev orgánumainak cikkeire hivatkozik, annak bi­zonyítására,­­hogy az osztrák közvélemény mennyire elégedetlen kormányával. A csütörtöki francia lapok egyértelműen meg­állapítják, hogy a választások alkalmával égés, Magyarország a monarkia mellett foglalt állást. A Journal des Débats kiemeli, hogy a választások so­rán a szocialisták és a köztársaságiak nem kaptak mandátumot. Az Echo de l’aris közli a soproniak■ nak egyhangú határozatát, a m­elyben kijelentik hogy minden erejükkel ellene fognak szegülni az osztrák megszállásnak. A hű h­encek. Budapest, jan. SI. Évszázadokkal ezelőtt jöttek be országunkba ezek a szorgalmas német parasztok, hosszú karavá­­nokban, valahonnan a messzi Slezvig-Stolstein vidé­kéről. Nem mint betörők, mint békés telepesek jöt­tek be a magyar király hívására. Nyugatmagyar­­országon leltek új hazát, mert a régiből elüldözi őket a háború és a tenger. De itt is szomorú kép fogadta őket. A besnyői és magyarok elhagyta határszéli faluk házainak romjai üszkösen meredtek az égnek. A kerteket, földeket fölverte a gyom. Mértföldekre embert nem találtak. Ebből a sivatagból virágzó községeket kelell teremteniük. És megteremtették a szorgalmas lien­­cek. Túrták a földet, dolgoztak és vagyonosodtak. E mellett azt se felejtették­ el, hogy mivel tartoznak az országnak, mely őket, a hontalanokat, keblére fogadta. Érzésben és gondolkozásban jó magyarok léltek, ha németül dicsérték is a teremtőt. Ha kel­lett, vérüket is ontották hazájuk védelmében a hű hiencek. A mi örömünk az övék is volt, a mi sorsunk az ő sorsuk is. Rákóczi zászlai alatt a hű hiencek is küzdöttek — pro patria et libertate, az osztrák zsarnokság ellen. A lajtabrekki malomnál 1848-ban megint csak a hü hiencek holttetemei torlaszolták el a hidat a betörő császári zsoldosok előtt.

Next