Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)
1920-02-01 / 28. szám
1920 február 1. békedelegáció főtitkárságát arról, hogy a kárt haladékot megadták. /. szerint a magyar békedelegációnak február 12-én kell átadnia válaszát a békeszerződés tervezetére. h ma? Hormány megmarad. — Mirdika Eseményei. — Budapest, jan. 31. A m. til.v . t! .. . volt, megtörtént. Horthy fővezér szava eldöntötte a ,,Juhrfric» kontra íluszárkpört. És eldöntötte a közérdeknek és az ország nyugalmának,„a megfelelőm. Mi már mintt Hi jel arra mitmoar Friedrichén is megnyugosznak abban, hogy a nemzetgyűlés döntsön a kormány sorsáról. A mig tehát a nemzetgyűlés össze nem ül s amíg kormányzója nem bizza ideiglenesen az államfői jogok gyakorlását, addig a mai kormány — koncentrációs alakulásában — a helyén marad. Az éles ellentét azonban a blokk pártárnyalatai között ezzel meg nem szűnik s a heves összetűzés és kenyértörés előreláthatóan nem fog elmaradni Minthogy a harc hevében hivatkozás történt a többi közt egy minisztertanácsi jegyzőkönyvre is, olyformán, mintha Huszár Károly ellen foglalna bizonyítékot magában, a Magyar Távirati Iroda közzéteszi a koncentráció megalakulására és a kormány vállalására vonatkozó minisztertanácsi jegyzőkönyvnek idevágó részét. E félhivatalos bizonyító erejű közlemény így szól: Az 1919. november hónap 25-én tartott minisztertanácsban Huszár Károly miniszterelnök teljes terjedelmében fölolvassa Sir George Clenknek hozzája intézett levelét, amely többek között ezeket mondja. ..Van szerencsém közölni Excellenciáddal, hogy a"felsőbb tanács kormányát, mint provizórikus de fakto kormányt elismerte, amellyel kész tárgyalni addig is, amíg a választások és az ezekből létrejövő nemzetgyűlés egy olyan kormány alakításához vezetnek, amely az egész magyar nép törvényes akaratának kifejezője lesz." A levél fölolvasása nyomán többeek között f fölszólalt: Rubinek Gyula földmivelési miniszter és beszédében kijelentette, hogy a minisztertanács ezen lényen való örömét, másrészt pedig készségét fejezi ki aziránt, hogy az újonnan megalakult koncentrációs kormány vállalkozását, mely Magyarország egész jövőjét kell hogy e nehéz időkben szolgálja, a leglelkesebben és a legodaadóbban kész támogatni és hogy a most megalakult minisztérium el nem haglyja a helyét, hanem a hatalmat az új nemzetgyűlés kezébe fogja letenni. . . ......... ,a jegyzőkönyvet az összes miniszterek és természetesen Friedrich Zdeán higrumminiszter is aláírta. Ezzel egyelőre bezárulnak e szomorú politikai per aktái, de olyképpen, amint minden nagyobb hadjárat első csatározásainak befejezését jelezni szokás. Most következnek az átcsoportosulások mind a két részen, ami a mai politikai helyzetre alkalmazva annyit jelent, hogy mindegyik fél számba veszi s maga köré gyűjti híveit, hogy készen legyen, ha itt a döntő óra. Majd elválik rövidesen, hogy melyik oldalon ütközik ki a nagyobb erő (mondjuk, a többség), a ravaszabb stratégia s a taktikai eszközök kihasználásának nagyobb ügyessége. A keresztény nemzeti egyesülés pártjéból. A keresztény nemzeti egyesülés pártjában ma este a megszokottnál is mozgalmasabb élet uralkodott. A pán vicéki képviselői egyre nagyobb számban érkeznek Budapestre és keresik föl a párt helyiségeit. Sok szó esett a hullámzó politikai helyzetről, még több a várható eseményekről. A koncentrációs kormány fölborulásáról ma már senki sem beszélt, ellenben mindenki tisztázottnak tekinti a kérdést Horthy fővezér fölfogásának értelmében. A közeli jövőt ugyan rendkívül problematikusnak tartják a párt vezető tényezői, azokat a híreszteléseket ellenben, amelyek a keresztény nemzeti pártnak kettészakadásáról szólnak, vezető személyiségek a leghatározottabban megcáfolják. — Fönn akarjuk tartani a keresztény nemzeti egyesülés pártját — mondották nekünk — s továbbra is fegyverbarátságban együtt akarunk működni a kisgazdapárttal. A keresztény blokk fönmarad, várjuk, mi fog történni s majd meglátjuk, hogyan oszlanak el a miniszteri tárcák, Nyugatmagyarország az elszakítás ellen. Szombathelyről jelentik: Nyugartmagyarország lakossága vasárnap és hétfőn különböző városokban nagy tiltakozó gyűléseket tart az Ausztriához való csatolás ellen. Tegnap délután Okoticsányi Lászlónak, a Területvédő Liga alelnökének vezetésével Budapestről nagy küldöttség érkezett ide, amely részt vesz a vasárnap Szombathelyen rendezendő népgyűlésen, majd a küldöttség Kőszegre megy, ahol hétfőn lesz tiltakozó gyűlés. Ezeken a gyűléseken a dunántúli nemzetgyűlési képviselők, akik erre az alkalomra Szombathelyre érkezteti, valamennyien részt vesznek, szolgai módon fejet hajtani. . Egyszer aztán a szklenói orosz pap meg kérdezte a mikólai prédikátort, hogy nem fél-e ebből a puszta templomból egyenesen az Isten szine elé vezetni népét. A nagytiszteletű ur bá- i múlva nézett kollgájára és azt kérdezte viszont tőle, hogy miért félnék? Az orosz pap megmagyarázta szépen. — Hát kérem, nagytiszteletü uram, én az életből vett példával adok magyarázatot. Ugye kérem, ha én bemegyek a városba, rögtön látom, hogy a városbíró, vagy a polgárnagy, vagy a hajdúk hadnagya, a szenátor, a fürmender milyen nagy úr, akármelyiknek színe elé akarok jutni, előbb a cselédjével, az inasával vagy a csatlósával kell beszélnem. Igen rossz néven venné, ha csak úgy ajtóstul rohannék a szobájába. Hát, kérem a lássan, az Úristen ne volna nagyobb úr, mint ezek az urak? Ezt én nem tudom elképzelni, azért először is könyörgök a Boldogságos Szűzhöz, imádsággal fordulok Jézus Krisztushoz és őket kérem meg, hogy en- igém, nyomorult férget vezessenek a mindenható Isten színe elé. És meg vagyok győződve, hogy most már az én földi bajaim meggyógyítása jó kezekbe van letéve, sebeim biztosan megorvosoltatnak, reményeim és vágyaim teljesedni fognak. Nagytiszteletű uram figyelmesen végighallgatta a jámbor pap beszédét és komolyan így felelt: — Tökéletesen igaza volna, ha a mennyei dolgok is úgy volnának berendezve, mint a földi dolgok. Tisztelendőséged okoskodása azért is telyes, mert közel fekszik az egyszerű nép primitív felfogásához. Mi azonban azt hisszük, hogy a mennyei dolgok rendje talán más, mint földi dolgoké s azért meg vagyunk győződve, hogy nekünk van igazunk, amikor semmi mást nem látunk, mint az egy igaz Istent, s templomunk éppen azért üres, mert az egy igaz Isten gondolata annyira betölti, hogy nem fér át benne semmi más. Mikor a két pap végigment a falun, az emberek tisztességtudóan, nem alázatosan, de illedelmesen köszöntötték őket s a két férfi több helyütt megállt beszélgetni. Egy öreg presbiter azon panaszkodott, hogy kevés nap süt rájuk. Mikor odalenn, a nagy pusztaságon laktak, már a legelső hajnali sugár ott ragyogott rajtuk, itt meg jóformán dél lesz, mire egy kis napot kapnak. És az öreg szomorúan hozzátette: — Ezért aztán én mindig fázom. Még nyáron is. Talán nem is a testem fázik, hanem a lelkem, mert vágyódik vissza arra az áldott, szép nagy rónaságra. Mások is voltak így. Nemcsak az öregek, hanem a fiatalok is, akik pedig alig emlékeztek régi falujukra. A puszta szeretete, így hívták azt a betegséget, amely gyötörte őket. Úgy tetszett nekik, akik szokva voltak ahhoz, hogy tekintetük mérföldekre szálljon s átölelje az egész égboltozatot, mintha itt a hegyek közt börtönben volnának. És fájdalmasan vergődött a lelkük, mint a kalickába zárt madár. Még azoké is, a kik mint gyerekek kerültek ide. A kiknek emlékéből ki kellett vesznie az ő pusztai hazájuknak. Ezeknek a szeme elfelejtette a régi otthont, de ösztönszerűen emlékezett rá a vére, amely ereiben keringett, az ősi vér, amely századok óta mindig pusztán lakott, a mióta csak a repülő turulmadár után megindultak Ázsia közepéből. És eltelt már száz esztendő, mióta a mikolai magyarok ősei ide telepedtek a hegyek közé, az öregasszonyok meséltek, a leányok és legények énekeltek ... de soha, se mesében, se nótában hegyi motívumok nem fordultak elő .. . Ott mindig csak a puszta, a nagy puszta, a végtelen puszta szépsége és rejtelmessége szerepelt Csak ezt ölelték körül nótás lelküknek égési szenvedélyével. Ezt a honvágyat mint rejtett, soha be nemi gyógyuló sebet viselték a lelkükön, de egyebekben életük sora jól folyt ezen a helyen. Magukhoz való eszük volt, ami nagy áldás. Praktikus szemmel nézték a világot. Anélkül, hogy túlságosan önzők lettek volna, a maguk kis érdekei szerint tudtak benne elhelyezkedni. Szorgalmasak voltak s a vállalt munkát becsületesen elvégezték. Nem esküdöztek, de adott szavukat megtartották. A hazugságot becstelen véteknek tartották. Nem szerették a civakodást, de ha belekeveredtek, emberül helyt állottak. A mai gyár voltukra való büszkeség a legnagyobb mértékben ki volt fejlődve bennük. Mindenkit sajjnáltak, aki nem magyarnak született, de azért le nem néztek senkit. Nem voltak közlékenyek, de hideg külsejük alatt meleg szívet rejtettek. " Szerettek mulatni, de kicsapongó jókedv sohasem vett erőt rajtuk. Ételben, italban mértékletesek voltak, de a vendégszeretetet nagyban gyakorolták. Vallásosak voltak, de nem babonásak. Régi hazájuk szabad rónaságai jellemüket nyílttá, lelküket világossá nevelték. Ezt nem tudta átalakítani a nagy hegyek csodálatos világa: a sötét zugok, a félelmes hegyszakadékok, a titokzatos rengetegek, a sziláját tomboló patakok és zuhatagok. Mindez nem hatott rájuk a maga miszticizmusával, különös történeteivel és legendáival, melyek a körülöttük lakó idegen népek ajkán éltek. Lelkük világos maradt, mint hajdani rónájuk, melyeket egyformán beragyogott a nap, anélkül, hogy homályos, bús árnyakat vetett volna. Ilyenek voltak ezek a fekete lnbús mikolai magyarok. A francia sajtó a magyarországi helyzetről. Parisból jelentik a Magiyar Távirati Irodának. A párisi lapok élénken foglalkoznak magyar ügyekkel. Az Éclair jelenti, hogy a magyar választásokon a keresztény nemzeti blokk győzelmet aratott. Közli k továbbá a magyar lapok támadásait a bécsi kormány ellen, amely Kun Bélát kiadni vonakodik Az Éclair fejtegetéseiből azt a végső következtetést vonja le, hogy a középeurópai helyzet valóban távol áll attól, hogy tisztázódott volna, sőt ette"' ", a gazdasági újjáépítés munkája elé leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak. Ugyancsak az Éclair egy másik cikkében élesen bírálja azokat az intézkedéseket, amiveket a bécsi kormány a maa-'-i kommunistákra vonatkozóan tett. Bécsben — írta a lap — jelenleg háromezer orosz ügynök dolgozik az állapotok fölfordításán. A francia lap a bécsi sajtóünnev orgánumainak cikkeire hivatkozik, annak bizonyítására,hogy az osztrák közvélemény mennyire elégedetlen kormányával. A csütörtöki francia lapok egyértelműen megállapítják, hogy a választások alkalmával égés, Magyarország a monarkia mellett foglalt állást. A Journal des Débats kiemeli, hogy a választások során a szocialisták és a köztársaságiak nem kaptak mandátumot. Az Echo de l’aris közli a soproniak■ nak egyhangú határozatát, a melyben kijelentik hogy minden erejükkel ellene fognak szegülni az osztrák megszállásnak. A hű hencek. Budapest, jan. SI. Évszázadokkal ezelőtt jöttek be országunkba ezek a szorgalmas német parasztok, hosszú karavánokban, valahonnan a messzi Slezvig-Stolstein vidékéről. Nem mint betörők, mint békés telepesek jöttek be a magyar király hívására. Nyugatmagyarországon leltek új hazát, mert a régiből elüldözi őket a háború és a tenger. De itt is szomorú kép fogadta őket. A besnyői és magyarok elhagyta határszéli faluk házainak romjai üszkösen meredtek az égnek. A kerteket, földeket fölverte a gyom. Mértföldekre embert nem találtak. Ebből a sivatagból virágzó községeket kelell teremteniük. És megteremtették a szorgalmas liencek. Túrták a földet, dolgoztak és vagyonosodtak. E mellett azt se felejtették el, hogy mivel tartoznak az országnak, mely őket, a hontalanokat, keblére fogadta. Érzésben és gondolkozásban jó magyarok léltek, ha németül dicsérték is a teremtőt. Ha kellett, vérüket is ontották hazájuk védelmében a hű hiencek. A mi örömünk az övék is volt, a mi sorsunk az ő sorsuk is. Rákóczi zászlai alatt a hű hiencek is küzdöttek — pro patria et libertate, az osztrák zsarnokság ellen. A lajtabrekki malomnál 1848-ban megint csak a hü hiencek holttetemei torlaszolták el a hidat a betörő császári zsoldosok előtt.