Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-14 / 39. szám

1930 február 14. BUDAPESTI HÍRLAP (39. k.) 7­ ­Nyugatmagyarország, Budapest, febr. 13. A nyugatmagyarországi nemzetgyűlési kép­viselők Tiltakozást adtak ki ez országrész elszá­llítása ellen. Ők a választást népszavazásnak is mondják s ez alapon tiltakoznak. De kérik és s­övetelik az uj népszavazást is, és alig lehet kétségünk abban, hogy Pak­sban meg is fogják nekik adni. Hogy a Fertőt, hogy Sopront, történeti és kun­túrái is hagyományok ez ősi és kedves váro­sát,ahogy Széchenyi István haló porait elvihes­­sék: ki nyujtaöstütnék abba tele? És Fraknó várát kincseivel és a szép dombos és lankás vidék kedves és ragaszkodó népét? És a soproni kulturintézeteket, az iskolákat, melyek annyi jeles férfiút adtak a hazának! Nemcsak az ész, nemcsak a szív, nemcsak az ezerszálú érdek szava csatlakozik a tiltako­záshoz. Egy gráci újság is felszólalt már ez idét­len és rosszindulatú szándék ellen. És nem kü­lönös-e, hogy a 67-iki kiegyezés előtt is egy stájer államfői­ fió volt az első,­­a­ki Bécs és Ausztria hatalmi gőgje ellen felszólalt a magyar jog és alkotmány érdekében. Ma is íme Stájer­­országból jó a jobb belátás és az érettebb poli­tikai felfogás szózata először felénk. A magyar képviselők tiltakozása igy szól: Tiltakozása ,N­y­ugat magyar ország összeg nemzetáttű­lési képvise­lőinek ez országrésznek Ausztriához való átcsato­­­­lásdi ellen Az Ausztrián...•dik­ért Nyugatmagyarország összes nemzetgyűlési képviselői ünnepélyesen tilta­kozunk az ellen, hogy népünket magyar hazánktól elszakítsuk. Ehhez a­ tiltakozáshoz teljes jog­unk van, mert programbeszédeinkben és választóközöns­égünkkel való minden érintkezésben valamennyien fennen­­ hangozt­atjuk, hogy Magyarországgal fönnálló ezer­éves kapcsolatnak vagyunk tántoríthatatlan hívei. Ezzel a programmal választottak meg bennünket túlnyomó többséggel a legszélesebb, a nőkre is ki­terjedő titkos váll­­­zlói jog alapján, kötelező szava­zás mellett éppen azokban a napokban, midőn a magyar­­, a­kk közismeretűvé váltak é­s az erőszakos gondolata egész Nyugatmagyar­or­szágot gyászba és kétségbeesésbe döntötte. Az a fölemelő tudat tölt tehát el bennünket, hogy válasz­tásunk egyúttal népszavazás volt a Mag­­arországnál való megmaradás mellett. Népünk tiltakozik az elszakitás ellen, mert szereli hazáját, melyhez ezer év óta tartozik s mely mindig szerető édesanyja volt. Isteni és emberi jogba ütközik, hogy ilyen megszentelt kötelékeket erő­szakkal szét­tépjenek. Népünk határlakos, gyakran átjár Ausztriába s igy saját szemével látja ott az állam és a társa­dalom bomlását, mig a nálunk most követett politi­kai irány a legteljesebb összhangban áll gondolkozá­sával és érzelmeivel. Dolgos népünk, mely egyszer már átszerrvedte a proletárdilatura rémuralmát és minden­ keservét, most örvend a Magyarországon uralkodó rendnek, a magántulajdon szentségének, nem akar a Bécs és Bécsújhely proletariátusa által hatalmába kerített osztrák állam kötelékébe kerülni. Ausztria azt várja tőlünk, hogy Nyugatmagyar­­ország átcsatolása élelmezési nyomorúságán enyhít­het. Tévedne és tévedésével a mi népünket is belerántaná a maga nyomorúságába. Mert ne­künk vannak ugyan erdeink, szőlőnk és kertjeink, de a gabonát mi is a Rába vidékéről kapjuk, ga­­bonaneművel évről-évre a magyar termőföld segít ■ki bennünket Miért akarják népünket ahhoz az Ausztriához csatolni, melynek régi tartományai: Tirol, Vorarl- Steig el akarnak tőle szakadni s melynek köteléké­ben, a mint tapasztalásból tudjuk, tőszem­szédaink, a derék stájerek is elégedetlenek? Miért akarják né­pünket ajándékba adni jutalmul annak az Ausztriá­nak, mely nem tartozik a győző államok tanába, hanism­ legyőzött, mint mi s melynek hazánk elsza­kítani szándékolt részéhez semminemű jogcíme nincs? Az antant fennen hirdette a népek önrendel­kezési jogát. Hogy egyeztetheti tehát össze politiká­jának ezzel a sarkalatos elvével azt, hogy a mi né­pünket legszentebb érzelmei és legelemibb érdekei ellenére erőszakkal elszakítsa hazájától? Bizalmunkat ügyünk igazaira és érveink ere­jébe vetjük- A nemzetgyűlési választások eredménye hangosan beszél. De mi a nemzetgyűlési választás­sal nem érjük be, hanem a hovatartozás kérdésében kérjük és követeljük a népszavazást. Kérjük és kö­veteljük, adjanak Nyugatmagyarország öntudatos és n­űvelt népének alkalmat arra, tehessen még egy­szer ünneplésen tan­uságot hős, szérűséi­e régi hazája mellén. Sopron városnak, Nyugatmagyarország fő­városának népe összesereglett a főtéren arra a hírre, hogy a békét föltételek el akarják szakítani Ma­gyarországtól. A tömeg hazafias fájdalmában fölzo­kogott és ehhez a nagy érzéshez csatlakozott egész Nyugatm­agyarország és a népszavazás csak folyta­tása lesz a honsmdlet soproni hatalmas megnyilat­kozásának. A mi népünk, nyugatmagyarországi németajkú, de államhű népe Magyarországnál akar és Magyar­­országnál fog maradni időtlen időkig. Budapest, 1920. február 3-án. Nyugatmagyarország el­szakításra ítélt részei­nek nemzetgyűlési képviselői: Bleyer Ja­kab dr. s. k. (Szentgotthárdi, Nitsch Mátyás s. k. (Zurány), Kle­­belsberg Kunó gróf dr. s. k. (Sopron), Huber János dr. s. k. (Nezsider), Staller István s. k. (Lövő), Sabel János s. k. (Kismarton), Schortz Ödön s.­k. (Nagy­­marton), Linaauer Albin s. k. (Kőszeg), Thomas Fe­renc s. k. (Güssing), Ambrozij Migazzi István gróf s. k. (Felső Eőr), Dömötör Mihály dr­ s. k. (Ka­puvár) . Nyu£alüia°varország képviselőinek ezt a tiltakozásai tegnap nyújtották át az összes buda­pesti antant-misszióknak. A tiltakozást eg vél­­ként Apponyi gróf magával vitte Neuillybe. Budapest, febr. 13. Az országos kisgazdapárt tegnapi határa­­ntán.ialegi m atár a fúvó kérdése is lekerül a napirendről. Fönmarad a blokk s folyik a tár­gyalás az együttműködés föltételeiről. Ezeknek megállapítására a blokk két frakciója, a nem­zeti egy­esülés is és a kisgazdapárt is hat-hat­tagú bizottságot küldött ki. De a kisgazdapárt megizmosodott önérzete föltétlenül meg akarja óvni külön pártállását s jövője számára nyitva akarja tartani függetlenségét és szabad elhatá­rozását a saját eszméinek érvényesítésére. Kétségkívül erősen befolyásolják a kisgaz­dapárt ilyetén állásfoglalását azok a tapasztala­tok, a­melyeket a választási küzdelem során szerzett. Maga a pártvezér, Rubinek féle­mbe­­resi miniszter panaszolta a tegnapi pártértekez­­leten mondott beszédében, hogy pártjának, mint ellenzéki pártnak kellett végigküzdenie a válasz­tást. És voltak erősebb, hevesebb és élesebb kis­fakadások is, a­melyek mind a blokk testvér-­­ pártja ellen irányultak. Rubinek említést tett mellékkormányokról is, a­melyek minden sa­rokban megtalálhatók s­ követelte ezeknek meg­­­szüntetését. Mindez nem valami rózsás színben tűnted föl azt a testvéri viszonyt, a­mely a blokk pártjait egymáshoz fűzi. Az együttműködés föltételeinek m­gálla­­pítása is ugyancsak kemény dió lesz ily körül­mények között. A hatalmi pozíciók megoszlása és a különböző ambíciók kielégítése játsza ebben a­ főszerepet. Ki legyen a miniszterelnök s me­lyik párt kapja a belügyminiszteri tárcát, fő-fő­tengelyei lesznek a megegyezésnek. Erre is, arra is mindegyik pártnak vannak jelöltjei s a pár­tok számbeli ereje egyrészt, más erőssségek másrészt támogatja a követelés jogcímét. Ehhez járul, hogy újabban a házelnökség betöltésére vonatkozóan is eltérnek a vélemények. A nem­zet egyesülés Rakovszky Istvánt, a kisgazdapárt ellenben Apponyi Albert grófot jelöli az elnöki méltóságra. De érdekes jelenség s jellemző az emberek gondolkozására, hogy azok, a­kiknek Apponyi kormányzóul kellett akkor, a­mikor az ő ragyogó nevével Horthy ellen akartak de-­­­motsitálni, azok most már csak egyszerű kép- t viselőnek akarják megóvni Apponyi nagy erejét,­­ a amikor a Ház elnökségéi­g Rakovszkynak akarják juttatni. Hiába, az intrika buja tenyé­szetét még a nemzet szerencsétlenség sem tudja letörni a magyar politika porondján. Úgy értesülünk egyébként, hogy a minisz­terelnöki méltóságra a legkomolyabb jelöltnek a mai miniszterelnököt, Huszár Károlyt tekin­­tik. Huszár Károly rövid miniszterelnöksége alatt annyi tehetséget, higgadtságot, felelősség­érzetet s a legnehezebb viszonyok között annyi lélekjelenlétet és kormányzóképességet tanúsí­­tolt s közállapotainknak a konszolidálás útjára való terelésével annyi érdemet szerzett. 1ha Il­ blokk mindkét pártjában s a közvéleményben is az a közfelfogás alakult ki, hogy inler Uliganles, a legbölcsebb megoldás az lesz, ha ő marad meg a koalíciós színezetű kormány élén. Értekezlet a miniszterelnöknél. A minisztyaebifflfTpi­lob'dMin ma délelőtt tíz úrit pr lUartTT Károly miniszterelnök elnökletével a keresném blokk párt hifink kiküldött tagjai értekez­letet tartottak, hogy a nemzstgy­ülés házszabályait és az ideiglenes államfői hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot megvitassák. A tanácskozá­son a Keresztény Nemzeti Egyesülés részéről jelen voltak: Rákot'*:!.!; István, He­ne­ Károly, Túri Béla, Dömötör Mihály, Rassay Károly és Klebelsberg Kunó gróf. A kisgazdapárt részéről sokorópátkai Szabó István, Meskó Zoltán, Wagner Károly, Luko­­vics Aladár, Rubinér­ István dr.­és Kovácsy János volt jelen. Résztvett még az értekezleten Karafiáth Jenő dr. miniszterelnökségi államtitkár, Barczy Ist­ván miniszteri tanácsos, továbbá Pfeiffer és Beöthy miniszteri tanácsosok. A pártok képviselői csupán a kormányzói ál­lás betöltéséről tudtak megegyezni és pedig Horthy Miklós fővezér személyében. A többi kérdésben nem tudtak m­egálapodásra jutni s ezért elhatározták, hogy a tanácskozást holnap dilelőtt folytatni fogják. A keresztény nemzeti egyesülés pártjá&É* ^ [ A pártban ma fők^p»pmn azt latolgatták a nagy szánkban együttkit^lapviselök, hogy milyen állás­­polito­logjait i éível a párt az új helyzettel szemben. Ma már általánosan elismerik, hogy a párt a vá­lasztáson kisebbségben maradt, a­mit az ellenfél ré­széről elkövetett választási a­rocitásoknak tulajdoní­tanak. Ennek ellenére sokan azt a fölfogást vallják, hogy a pártnak fönn kell tartania a blokkot. A párt­nak nagy súlyt jelentő tagjaitól­­­hallottunk azonban olyan vélekedést, a­mely azt hangoztatja, hogy a keresztény nemzeti kőegyesülés pártjának ki kell lép­nie a blokkból és ellenzékbe kell mennie. Olyanok is, a­kik azt az álláspontot vallják, hogy a pártnak ellenzékbe kell mennie, úgy vélekednek, hogy ezt a hivatásét betöltheti a párt a blokkon belül­ is. A­kik így gondolkoznak, azok a váltógazdaság alapján ál­lanak és úgy vélik, hogy nemsokára elérkezik annak az ideje, hogy a keresz lény nemzeti egyesülés pártja fölválthatja a kormányzásban a jelenlegi többségi pártot. Ezt a fölfogást vallók támaszkod­nak a majdan elérkező tiszántúli választásokra, vi­szont pesszmisztikusabbak szerint éppen a tiszán­túli választások fogják meg jobban a kisgazdapárt felé billenteni a mérleg serpenyőjét. A keresztény nemzeti egyesülés pártja, értesü­lésünk, szerint, érintkezést keresett a demokrata párttal és felajánlott részére egy jegyzői tisztséget. A­mennyiben a demokraták ezt elfogadják, új jegyzői tisztséget kreálnak s ebben az esetben az eddigi hat , helyett hat jegyzője lesz a Háznak. A párt vasárnap este hat órakor képviselői értekezletet tart, a­melyen az államfő kérdését, a házszabályo­kat, a­ Ház elnökségét és a tisztikar kérdését fogják rárválni. Horthy kormányzósága mellett. A Kecskemét város küdstsége tisztelgett ma ii­lbsn szrti­billal Iktrffrrrnni József polgármester vrin Ir'niÉvrl n­­f**rrrrmél bejelentve, hogy Kecske­mét azt kívánja, hogy az­ ideiglenes államfői mél­tóság a fővezérre hibáztassák. Egyben beje­lentette, hogy Kecskemét város két képviselőjét, Rubinek­­ Gyula minisztert és Pekár Gyula államtitkárt szin- t­­én küldöttséggileg fölkereste, tudtukra adván Kecs­­­­kemét város határozott akaratát. A fővezér a kül­­l­döttségnek a következőkben válaszolt: — Nevel a szivem, ha Kecskemétet a köze­limben látom, akár ott, akár itt. Ha olyan idők volnának, mikor az embernek tréfára van kedve, azt mondanám, hogy nem hittem volna, hogy Kecs­kemét rosszakarattal van irányomban, mert oly ne­héz az a feladat, hogy ha nem volnék optimista, talán már dezertáltam volna. De kötelességem itt maradni. Azt az egyet ígérem, hogy a mi tőlem te­lik, azt meg fogom tenni. A mi erősiti bennem a hitel, az a levegő. És mit az ember mindenütt meg­talál Budapesten kiéül■ Az ország Budapesten tat ez az igazi faj az a gerinc. Oda is húz mindig a szivem­. Szívből köszönöm bizalmukat s vigyék meg üdvözletemet Kecskemétnek. (M. T.­­.) Csornáról jelentik­. A sopron megyei Csornán a járási népszervező bizottság sok ezer ember részvé­telével népgyű­lést tartott, a­mely kimondta, hogy a kormányt és a nemzetgyűlést értesíti arról, hogy Horthy Miklós fővezérnek kormányzói minőségben ideiglenes államfővé teendő mielőbbi megválasztá­sát óhajtja-Sátoraljaújhelyről jelentik. Zemplén vármegye közigazgatási bizottsága a várm­­esve közgyűlése ne­vében egyhangú határozattal állást foglalt Horthy Miklós fővezér ideiglenes államfői megbízása mellett és­­elhatározta, hogy erről a kormányt és a fővezért táviratban értesíti. Horthy válasza Somogy vármegyének jjpilo­musi prnfrrfrr" Somogy vármegye tör­­vfzíyiiatósági bizottsága meleghangú föliratban üd­vözölte a fővezért.­­Erre a határozatra most érkezett:­­neg Tallián Andor alispánhoz Ikorthy fővezér kö­vet­kezű válasza : — Somogy vármegye törvény­hatósági bizott­ságának közgyűlési határozatait megkaptam. Hálás megemlékezéssel gondolok arra a megyére, mely az öt utolsó esztendő minden küzdelméből és­ áldozatá­ból oroszlánrészt vett ki. Az ország még sok meg­­próbáltatásnak lesz kitéve, de lm vaskapocsként ■”7^—1----------------------, A politika Eseményei.­ s

Next