Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)
1920-02-14 / 39. szám
1930 február 14. BUDAPESTI HÍRLAP (39. k.) 7 Nyugatmagyarország, Budapest, febr. 13. A nyugatmagyarországi nemzetgyűlési képviselők Tiltakozást adtak ki ez országrész elszállítása ellen. Ők a választást népszavazásnak is mondják s ez alapon tiltakoznak. De kérik és sövetelik az uj népszavazást is, és alig lehet kétségünk abban, hogy Paksban meg is fogják nekik adni. Hogy a Fertőt, hogy Sopront, történeti és kuntúrái is hagyományok ez ősi és kedves városát,ahogy Széchenyi István haló porait elvihessék: ki nyujtaöstütnék abba tele? És Fraknó várát kincseivel és a szép dombos és lankás vidék kedves és ragaszkodó népét? És a soproni kulturintézeteket, az iskolákat, melyek annyi jeles férfiút adtak a hazának! Nemcsak az ész, nemcsak a szív, nemcsak az ezerszálú érdek szava csatlakozik a tiltakozáshoz. Egy gráci újság is felszólalt már ez idétlen és rosszindulatú szándék ellen. És nem különös-e, hogy a 67-iki kiegyezés előtt is egy stájer államfői fió volt az első,aki Bécs és Ausztria hatalmi gőgje ellen felszólalt a magyar jog és alkotmány érdekében. Ma is íme Stájerországból jó a jobb belátás és az érettebb politikai felfogás szózata először felénk. A magyar képviselők tiltakozása igy szól: Tiltakozása ,Nyugat magyar ország összeg nemzetáttűlési képviselőinek ez országrésznek Ausztriához való átcsatolásdi ellen Az Ausztrián...•dikért Nyugatmagyarország összes nemzetgyűlési képviselői ünnepélyesen tiltakozunk az ellen, hogy népünket magyar hazánktól elszakítsuk. Ehhez a tiltakozáshoz teljes jogunk van, mert programbeszédeinkben és választóközönségünkkel való minden érintkezésben valamennyien fennen hangoztatjuk, hogy Magyarországgal fönnálló ezeréves kapcsolatnak vagyunk tántoríthatatlan hívei. Ezzel a programmal választottak meg bennünket túlnyomó többséggel a legszélesebb, a nőkre is kiterjedő titkos vállzlói jog alapján, kötelező szavazás mellett éppen azokban a napokban, midőn a magyar, akk közismeretűvé váltak és az erőszakos gondolata egész Nyugatmagyarországot gyászba és kétségbeesésbe döntötte. Az a fölemelő tudat tölt tehát el bennünket, hogy választásunk egyúttal népszavazás volt a Magarországnál való megmaradás mellett. Népünk tiltakozik az elszakitás ellen, mert szereli hazáját, melyhez ezer év óta tartozik s mely mindig szerető édesanyja volt. Isteni és emberi jogba ütközik, hogy ilyen megszentelt kötelékeket erőszakkal széttépjenek. Népünk határlakos, gyakran átjár Ausztriába s igy saját szemével látja ott az állam és a társadalom bomlását, mig a nálunk most követett politikai irány a legteljesebb összhangban áll gondolkozásával és érzelmeivel. Dolgos népünk, mely egyszer már átszerrvedte a proletárdilatura rémuralmát és minden keservét, most örvend a Magyarországon uralkodó rendnek, a magántulajdon szentségének, nem akar a Bécs és Bécsújhely proletariátusa által hatalmába kerített osztrák állam kötelékébe kerülni. Ausztria azt várja tőlünk, hogy Nyugatmagyarország átcsatolása élelmezési nyomorúságán enyhíthet. Tévedne és tévedésével a mi népünket is belerántaná a maga nyomorúságába. Mert nekünk vannak ugyan erdeink, szőlőnk és kertjeink, de a gabonát mi is a Rába vidékéről kapjuk, gabonaneművel évről-évre a magyar termőföld segít ■ki bennünket Miért akarják népünket ahhoz az Ausztriához csatolni, melynek régi tartományai: Tirol, Vorarl- Steig el akarnak tőle szakadni s melynek kötelékében, a mint tapasztalásból tudjuk, tőszemszédaink, a derék stájerek is elégedetlenek? Miért akarják népünket ajándékba adni jutalmul annak az Ausztriának, mely nem tartozik a győző államok tanába, hanism legyőzött, mint mi s melynek hazánk elszakítani szándékolt részéhez semminemű jogcíme nincs? Az antant fennen hirdette a népek önrendelkezési jogát. Hogy egyeztetheti tehát össze politikájának ezzel a sarkalatos elvével azt, hogy a mi népünket legszentebb érzelmei és legelemibb érdekei ellenére erőszakkal elszakítsa hazájától? Bizalmunkat ügyünk igazaira és érveink erejébe vetjük- A nemzetgyűlési választások eredménye hangosan beszél. De mi a nemzetgyűlési választással nem érjük be, hanem a hovatartozás kérdésében kérjük és követeljük a népszavazást. Kérjük és követeljük, adjanak Nyugatmagyarország öntudatos és nűvelt népének alkalmat arra, tehessen még egyszer ünneplésen tanuságot hős, szérűséie régi hazája mellén. Sopron városnak, Nyugatmagyarország fővárosának népe összesereglett a főtéren arra a hírre, hogy a békét föltételek el akarják szakítani Magyarországtól. A tömeg hazafias fájdalmában fölzokogott és ehhez a nagy érzéshez csatlakozott egész Nyugatmagyarország és a népszavazás csak folytatása lesz a honsmdlet soproni hatalmas megnyilatkozásának. A mi népünk, nyugatmagyarországi németajkú, de államhű népe Magyarországnál akar és Magyarországnál fog maradni időtlen időkig. Budapest, 1920. február 3-án. Nyugatmagyarország elszakításra ítélt részeinek nemzetgyűlési képviselői: Bleyer Jakab dr. s. k. (Szentgotthárdi, Nitsch Mátyás s. k. (Zurány), Klebelsberg Kunó gróf dr. s. k. (Sopron), Huber János dr. s. k. (Nezsider), Staller István s. k. (Lövő), Sabel János s. k. (Kismarton), Schortz Ödön s.k. (Nagymarton), Linaauer Albin s. k. (Kőszeg), Thomas Ferenc s. k. (Güssing), Ambrozij Migazzi István gróf s. k. (Felső Eőr), Dömötör Mihály dr s. k. (Kapuvár) . Nyu£alüia°varország képviselőinek ezt a tiltakozásai tegnap nyújtották át az összes budapesti antant-misszióknak. A tiltakozást eg vélként Apponyi gróf magával vitte Neuillybe. Budapest, febr. 13. Az országos kisgazdapárt tegnapi határantán.ialegi m atár a fúvó kérdése is lekerül a napirendről. Fönmarad a blokk s folyik a tárgyalás az együttműködés föltételeiről. Ezeknek megállapítására a blokk két frakciója, a nemzeti egyesülés is és a kisgazdapárt is hat-hattagú bizottságot küldött ki. De a kisgazdapárt megizmosodott önérzete föltétlenül meg akarja óvni külön pártállását s jövője számára nyitva akarja tartani függetlenségét és szabad elhatározását a saját eszméinek érvényesítésére. Kétségkívül erősen befolyásolják a kisgazdapárt ilyetén állásfoglalását azok a tapasztalatok, amelyeket a választási küzdelem során szerzett. Maga a pártvezér, Rubinek félemberesi miniszter panaszolta a tegnapi pártértekezleten mondott beszédében, hogy pártjának, mint ellenzéki pártnak kellett végigküzdenie a választást. És voltak erősebb, hevesebb és élesebb kisfakadások is, amelyek mind a blokk testvér- pártja ellen irányultak. Rubinek említést tett mellékkormányokról is, amelyek minden sarokban megtalálhatók s követelte ezeknek megszüntetését. Mindez nem valami rózsás színben tűnted föl azt a testvéri viszonyt, amely a blokk pártjait egymáshoz fűzi. Az együttműködés föltételeinek mgállapítása is ugyancsak kemény dió lesz ily körülmények között. A hatalmi pozíciók megoszlása és a különböző ambíciók kielégítése játsza ebben a főszerepet. Ki legyen a miniszterelnök s melyik párt kapja a belügyminiszteri tárcát, fő-főtengelyei lesznek a megegyezésnek. Erre is, arra is mindegyik pártnak vannak jelöltjei s a pártok számbeli ereje egyrészt, más erőssségek másrészt támogatja a követelés jogcímét. Ehhez járul, hogy újabban a házelnökség betöltésére vonatkozóan is eltérnek a vélemények. A nemzet egyesülés Rakovszky Istvánt, a kisgazdapárt ellenben Apponyi Albert grófot jelöli az elnöki méltóságra. De érdekes jelenség s jellemző az emberek gondolkozására, hogy azok, akiknek Apponyi kormányzóul kellett akkor, amikor az ő ragyogó nevével Horthy ellen akartak de-motsitálni, azok most már csak egyszerű kép- t viselőnek akarják megóvni Apponyi nagy erejét, a amikor a Ház elnökségéig Rakovszkynak akarják juttatni. Hiába, az intrika buja tenyészetét még a nemzet szerencsétlenség sem tudja letörni a magyar politika porondján. Úgy értesülünk egyébként, hogy a miniszterelnöki méltóságra a legkomolyabb jelöltnek a mai miniszterelnököt, Huszár Károlyt tekintik. Huszár Károly rövid miniszterelnöksége alatt annyi tehetséget, higgadtságot, felelősségérzetet s a legnehezebb viszonyok között annyi lélekjelenlétet és kormányzóképességet tanúsítolt s közállapotainknak a konszolidálás útjára való terelésével annyi érdemet szerzett. 1ha Il blokk mindkét pártjában s a közvéleményben is az a közfelfogás alakult ki, hogy inler Uliganles, a legbölcsebb megoldás az lesz, ha ő marad meg a koalíciós színezetű kormány élén. Értekezlet a miniszterelnöknél. A minisztyaebifflfTpilob'dMin ma délelőtt tíz úrit pr lUartTT Károly miniszterelnök elnökletével a keresném blokk párt hifink kiküldött tagjai értekezletet tartottak, hogy a nemzstgyülés házszabályait és az ideiglenes államfői hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot megvitassák. A tanácskozáson a Keresztény Nemzeti Egyesülés részéről jelen voltak: Rákot'*:!.!; István, Hene Károly, Túri Béla, Dömötör Mihály, Rassay Károly és Klebelsberg Kunó gróf. A kisgazdapárt részéről sokorópátkai Szabó István, Meskó Zoltán, Wagner Károly, Lukovics Aladár, Rubinér István dr.és Kovácsy János volt jelen. Résztvett még az értekezleten Karafiáth Jenő dr. miniszterelnökségi államtitkár, Barczy István miniszteri tanácsos, továbbá Pfeiffer és Beöthy miniszteri tanácsosok. A pártok képviselői csupán a kormányzói állás betöltéséről tudtak megegyezni és pedig Horthy Miklós fővezér személyében. A többi kérdésben nem tudtak megálapodásra jutni s ezért elhatározták, hogy a tanácskozást holnap dilelőtt folytatni fogják. A keresztény nemzeti egyesülés pártjá&É* ^ [ A pártban ma fők^p»pmn azt latolgatták a nagy szánkban együttkit^lapviselök, hogy milyen álláspolitologjait i éível a párt az új helyzettel szemben. Ma már általánosan elismerik, hogy a párt a választáson kisebbségben maradt, amit az ellenfél részéről elkövetett választási arocitásoknak tulajdonítanak. Ennek ellenére sokan azt a fölfogást vallják, hogy a pártnak fönn kell tartania a blokkot. A pártnak nagy súlyt jelentő tagjaitólhallottunk azonban olyan vélekedést, amely azt hangoztatja, hogy a keresztény nemzeti kőegyesülés pártjának ki kell lépnie a blokkból és ellenzékbe kell mennie. Olyanok is, akik azt az álláspontot vallják, hogy a pártnak ellenzékbe kell mennie, úgy vélekednek, hogy ezt a hivatásét betöltheti a párt a blokkon belül is. Akik így gondolkoznak, azok a váltógazdaság alapján állanak és úgy vélik, hogy nemsokára elérkezik annak az ideje, hogy a keresz lény nemzeti egyesülés pártja fölválthatja a kormányzásban a jelenlegi többségi pártot. Ezt a fölfogást vallók támaszkodnak a majdan elérkező tiszántúli választásokra, viszont pesszmisztikusabbak szerint éppen a tiszántúli választások fogják meg jobban a kisgazdapárt felé billenteni a mérleg serpenyőjét. A keresztény nemzeti egyesülés pártja, értesülésünk, szerint, érintkezést keresett a demokrata párttal és felajánlott részére egy jegyzői tisztséget. Amennyiben a demokraták ezt elfogadják, új jegyzői tisztséget kreálnak s ebben az esetben az eddigi hat , helyett hat jegyzője lesz a Háznak. A párt vasárnap este hat órakor képviselői értekezletet tart, amelyen az államfő kérdését, a házszabályokat, a Ház elnökségét és a tisztikar kérdését fogják rárválni. Horthy kormányzósága mellett. A Kecskemét város küdstsége tisztelgett ma iilbsn szrtibillal Iktrffrrrnni József polgármester vrin Ir'niÉvrl nf**rrrrmél bejelentve, hogy Kecskemét azt kívánja, hogy az ideiglenes államfői méltóság a fővezérre hibáztassák. Egyben bejelentette, hogy Kecskemét város két képviselőjét, Rubinek Gyula minisztert és Pekár Gyula államtitkárt szin- tén küldöttséggileg fölkereste, tudtukra adván Kecskemét város határozott akaratát. A fővezér a külldöttségnek a következőkben válaszolt: — Nevel a szivem, ha Kecskemétet a közelimben látom, akár ott, akár itt. Ha olyan idők volnának, mikor az embernek tréfára van kedve, azt mondanám, hogy nem hittem volna, hogy Kecskemét rosszakarattal van irányomban, mert oly nehéz az a feladat, hogy ha nem volnék optimista, talán már dezertáltam volna. De kötelességem itt maradni. Azt az egyet ígérem, hogy a mi tőlem telik, azt meg fogom tenni. A mi erősiti bennem a hitel, az a levegő. És mit az ember mindenütt megtalál Budapesten kiéül■ Az ország Budapesten tat ez az igazi faj az a gerinc. Oda is húz mindig a szivem. Szívből köszönöm bizalmukat s vigyék meg üdvözletemet Kecskemétnek. (M. T..) Csornáról jelentik. A sopron megyei Csornán a járási népszervező bizottság sok ezer ember részvételével népgyűlést tartott, amely kimondta, hogy a kormányt és a nemzetgyűlést értesíti arról, hogy Horthy Miklós fővezérnek kormányzói minőségben ideiglenes államfővé teendő mielőbbi megválasztását óhajtja-Sátoraljaújhelyről jelentik. Zemplén vármegye közigazgatási bizottsága a vármesve közgyűlése nevében egyhangú határozattal állást foglalt Horthy Miklós fővezér ideiglenes államfői megbízása mellett éselhatározta, hogy erről a kormányt és a fővezért táviratban értesíti. Horthy válasza Somogy vármegyének jjpilomusi prnfrrfrr" Somogy vármegye törvfzíyiiatósági bizottsága meleghangú föliratban üdvözölte a fővezért.Erre a határozatra most érkezett:neg Tallián Andor alispánhoz Ikorthy fővezér következű válasza : — Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlési határozatait megkaptam. Hálás megemlékezéssel gondolok arra a megyére, mely az öt utolsó esztendő minden küzdelméből és áldozatából oroszlánrészt vett ki. Az ország még sok megpróbáltatásnak lesz kitéve, de lm vaskapocsként ■”7^—1----------------------, A politika Eseményei. s