Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-07 / 33. szám

6 BOLAP MTI H­UP (83. •*.) 1920 február 7. gondjaim az ő homlokán tryöngyözzenek — akkor érzem, hogy én közel vagyok hozzá, akármik­ért ne­héz ez a világ. Igaz, az ember nincsen mindig így diszponálva — de én az én diszpozíciómat legyő­zöm. Uram, jelenleg nem érzek semmit, te most ne­kem érthetetlen vágy­, kő vagy, de a mi az én lel­kemben van, az mind a Te sugarnvad. Ha az árnyé­kod van is rajtam — azért te vagy az én szerelmes Krisztusom. Haajvel Ferencné. —~ jSzemélyi hir.) Zadravecz tábori püspök tegnap este Szegedről Budapestre érkezett. — 1Bucati vacsora a miniszterelnöknél Bandholtz tábornok tiszteletére.) A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: Huszár Károly maiszterelnök és neje a Magyarországból távozó Bandholtz amerikai tábornok tiszteletére a miniszterelnöki palotában ma este vacsorát adott, a­melyre meghívást kaptak a következők: Loore amerikai ezredes, Sheldon ezre­des, Moffat­ őrnagy, Capl, Gore, Capl, Richardson, Grant-Smith, az Amerikai Egyesült­­Államok diplo­máciai megbízottja, Halaway­­amerikai konzul, to­vábbá Horthy Miklós fővezér és neje, Apponyi Albert gróf a magyar békedelegáció elnöke, és neje, A kor­mány tagjai nejeikkel, továbbá Teleki Pál gróf és neje, P­opovics Sándor és neje, Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, és neje, Soós Károly hadügyi államtitkár, bárd­házi Bárczy István miniszteri tanácsos és neje, Kisfaludy Károly miniszteri tanácsos.­­ (Vármegyék és városok gyűlései.) Tu­­róc vármegye közönsége február 11-én délután 3 órakor tartja közgyűlését 11., Szonáthy-ut 6. szám alatt. A Területvédő Liga fölhívja az összes mene­kül­teket, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg. Szolnokdoboka vármegye törvényhatósága február 9-én délelőtt 11 órakor a Magyar Nemzeti Szövetség helyiségében, IV., Gerlóczy­ utca 11.. gyű­lést tart. A vezetőség felkéri a vármegye polgárait, hogy a tárgysorozat fontosságára va­ló t­ekintet­tel, minél számosabban­ jelenjenek meg. Pozsony szabad királyi város polgárait Pozsony város megbízott ve­zetője fölhívja, hogy február 12-én a­­Sütő­ utca 1. szám alatti polgári leányiskolában délután öt óra­kor tartandó közgyűlésen, okvetetlenül jelenjenek meg. — Bars vármegye közönsége február 12-én délelőtt tizenegy órakor Budapesten. IV., Sütő­ utca I. szám alatt levő ágostai evagé­kus iskola 2. sz. tantermében közgyűlést tart. Felsövinese Bars vár­megyének a meg nem szállott területen lakó tiszt­viselői és polgárai, hogy­ minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. — (Szinyei Merse Pál halála.) Szinyei Merse Pálnak, a képzőművészeti főiskola igazgatójának el­hunyta alkalmából a kultuszminiszter a következő átiratot intézte a főiskolához: Az elszakított végek egyik falujából érkezett a lesújtó hír, hogy Szinyei Merse Pál, a világhírű ma­gyar mester február hónap 2-án többletre szendé­ről­. Sokan tudták, hogy az ősz mester életének tüze már nem lobogott a régi lánggal, de titkon re­méltük, hogy ősmagyar ereje, lelkének fiatalsága győzedelmeskedik testének gyöngeségén és még visz­­szatér közébenk. A Mindenható másképpen, határo­zott. Szinyei Merse Pál, nemi elünknek mindenütt e világon elismert büszkesége, nincs többé. Már nem fogja látni a magyar tájat, a nyári lombot, a ragyogó napsütést. Kihullott kezéből az életet áb­rázoló ecset. Ugyanakkor, midőn hazánkat min­den oldalról tépik, szaggatják, ő is otthagyott ben­nünket, kinél tökéletesebben a régi, boldog, min­denütt magyar földet senki sem festette meg. S­zi­­nyei Merse Pál zsenije a miénk volt és féltve őrzött alkotásai soha nem múló örökségű bizonyságai lesznek falunk művészi tehetségének. A Képzőmű­vészeti Főiskolát Szinyei Merse Pál halálával még ennél is nagyobb csapás érte. Elhunytával igazga­tóját, szellemi, művészi vezetőjét veszítette el, ki­nek ragyogó talentuma, mint világítótorony, állt a fiatal festőgeneráció szeme előtt és díszt, tekintélyt adott az intézetnek. Kérem a főiskola igazgatósá­gát és tanári testületét, fogadják a magyar művé­szetet ért­e súlyos ,veszteség alkalmából mélyen ér­zett részvételnel­­lami alkalmazottak felsegítése.) [Egy tisfe­újítélő írja nekünk: Nincs a társadalom ré­tegei feö­ött még egy testület, mely annyit szenve­dett s annyit könyörgött volna segítségért, mint az állami alkalmazottak testülete. T­e olyan sincs me­lyet annyiszor s oly ridegen elutasítottak volna jo­gos kérésével, mim az állami alkalmazottak seregét.­­Ha az állam az alkalmazottain komolyan segíteni akar a természetben való ellátással, akkor határozza el magát a legmesszebb menő segítség nyújtására azzal, hogy a tavaszi mezei munkák megkezdése előtt, az alkalmazottainak szükséges élelmiszer ter­meléséről gondoskodjék és pedig következőképpen:­­Az állami birtokokon termeljen konyhaveteménye­­ket és kenyérnagot, annyit, hogy zúz alkalmazotta­kat elláthassa. Ha az állami birtokok kevésnek bi­zonyulnának a szükséges termények termelésére, használja föl a bérbeadott egyházi földbirtokokat is. A komyhaszükséglet termeléséhez szükséges mun­kaerő kikerülne a hadirokkantat még könnyebb munkára képes gárdájából. .A közalkalmazottak ön­költségi áron, tehát a közvetítő kereskedelem mel­lőzésével jutnának élelmi cikkeikhez, a hadirokkan­tak pedig egész életbentartásához szükséges kereset­tel. Addig is, mig e tervezet szerint való termelés­ből eredő segítség megvalósul, a mai viszonyokhoz mért sürgős segítségben kell részesíteni az alkalma­zottakat, hogy éhen ne vesszenek. — (Károlyi Imre gróf nyilatkozata ) Fel­kértek benőinket a következő sorok közlésére: Különböző híresztelésekkel és hirlapközlemé­­nyekkel szemben kijelentem a következőket: 1. Almássy Denise grófnő beadványának, va­lamint K­lári Ferenc, dr. vezércikkének megszerkesz­tésében és közzétételében a legparányibb részem sincs, sőt a vezércikk egynémely kitételét nagy mér­tékben helytelenítem, így az Apponyira, Andrássyra és Lukácsra vonatkozó apró tűszúrásokat. 2. Loehne Hugó úrnak, a­kit nincs szerencsém ismerni, soha senki által semmiféle üzenetet nem küldtem. 3. Noha sem közvetve, sem közvetlenül nem igyekeztem senkit arra rávenni, hogy bárki ellen valamit valljon. Minden ezzel ellenkező állítás egy­szerű hazugság. 4. A Tisza gyilkosokat illetőleg elejétől fogva mindig csak a tiszta igazság teljes kiderítése érdekelt. A­ politikai hajsza üres ráfogás. Károlyi Imre. — (Káváivár Greivritschen.) Boroszlóból ír­ják: A Sclifesische Zeitung jelenti Gleiwitzből, hogy a francia megszállócsapatok bevonulása alkalmával a lengyel vezetők kihívó magatartása miatt össze­ütközések támadtak. A franciái ugyan** minden tisztelgést betiltottak de a lengyel küldöttségek en­nek ellenére is megjelentek a pályaudvaron zászló­val és virággal. Ez alkalommal összefűztek a néme­tekkel és szétkezgettek Síké*. A Boné* Ludova épü­letét, a mely előtt felnémáltába SHörö*l leánykák várták a francia csapatok be'Vilweriáswt. .vzési darabok­­kal és kövekkel dobálták meg, a melyek */. épület hom­lokzatást megrongáltak és az­­ablakokat í­etörték. Este tüntető fovarartás vol, a ny­om­ok során meg­támadták a francia liszteket, a felket boltifftsekkel és kődobásokkal megszínsítettek. Gra­dère francia ezredes köm­mi ,vr­ből kapott az arcán.­­'M. T. I.) . (A sáprány.) A­ tiszti hivatal jelentése­­sze­rint lapnapok kerületekből 493 spanyol betegedést jelentettak be és T1 halálesetet. A ZHa-kórházba 81 beteget szállíottak, meghalt 13, a­­lelléri­ kórházba 91 beteget vittek, meghalt 26. A tegnapi megbetege­dések száma 61­9, a halu­t­ozások száma pedig 55. A mai napig a főváros területén 7754-en betegedtek meg s­tangolban és a halálozások száma 504. (A háborúban feldúlt tűzhelyeket újra­építő bizottságnak) 1918. évi október 30-a előtti rémekttil­itűzottságól külön is értesített tag­­ait, hogy a restihició in integrum elve alapjait a ko­­­fuszmínterterium államtitkári helyiségében (V., Hold­­ utca 16.1 e hónap­­10-én délelőtt 10 órakor ülést tart, a melyre ezúton is meghívja a tagokat Pekár Gyula dr. a leírák.­­ (A győztes francia a legyőzött német­ről.) A La Renaissance című francia peuitikai folyó­irat nagyszámú francia kitűnőségtől megkérdezte, vallen Franciaországnak Németországhoz való vi­szonyát továbbra is a gyűlölet vezér­el­­en e, vagy pe­dig iparkodjék-e Franciaország közeledni legyőzött ellenfeléhez és kitllalni még­i csk­áit is egy jövőbeli újabb konfliktusnak. Jean Aimard, az Akadémia tagja így válaszolt: Mi nem akarjuk a gyűlöletet még tovább is szítani, mert a gyűlölet vak erő! Nem nélkülözhetjük azon­ban ezentúl sem­ az elővigyázatosságot és a folyton őrködő okosságot. Monseigneur Bondridlard (szintén akadémikus): Németország le van ugyan győzve, de azért nagy marad, ha a háborúb­a­n atmosz-felteket el nem köve­telt volna, megcsodálhatnák katonáit, kik igen bát­rak és nagyon kitartóak voltak. Most, hogy mi va­gyunk a győztesek, nagylelkűet­ tehetünk és nem csak ostoba, de silány dolog is volna Németországot tovább evalázni és­ a tudatlanság telét adnák, ha a német kultúrát en csek elítélnénk és nem ismernénk el, hogy ettől a kultúrától még van mit tanulhat­nunk. Érintkezzünk Németországgal, mint velünk hasonlóval és ne kövessük el magunk azt a hibát, m­elyet másnak szemére vetünk. Bár a tárgyalások kezdete óta­ sajnáltam, hogy Németországot összes gyarmataitól megfosztották. Camille Saint-Saens magát illetéktelennek vallja, de helyénvalónak látja a bizalmatlanságot a egv szeszesz néppel szemben. Becier tanár (College de France): El vagyok, szánva ott­, hogy német ■embenrl soha többé seem­miféle dolgom ne leg­yen, a­meddig csak élek, szá­momra minden német ember mindig csak bodie lesz. Charles Gide tanár (jogász): Megeshetik, hogy Németország hamarosan magához tér­, sőt lehet, hogy lakossága száma és ipari tevékenysége szerint első nemzete lesz Európának. Természete­ hogy boszúra fog gondolni. Az a nép, a­mely jog e­lenére szente meg a háborút, sohasem fos mea kui, mon­dani, a­mit mi franciák sem tet­tünk meg so­k. Ezért nem kellene nekünk szolgalmak rárovására ! Német­ország elkeseredését mesterségesen fokozni, s mi csak reakcionárius törekvéseknek kedvezi. Ia­ma­rosan szükségünk lesz Németországra, sőt­­»lá, ma­«­ is sürgős szükségünk van rá. Edmond Harcourt: Ha a gyűlölet, az óvatos­ság és a közeledés között­­választhatok, akkor a gyű­löletet választom. Georges Lecomte az írók egyesületének elnöke azt hiszi, hogy a németekkel csak revolverrel a kéz­ivel­ szabad érintkezni. Ugyanenn­ek az egyesületnek másodelnöke, Eugéne Le Mond­ szintén ezt a képet halzál­ja: Újra meg kell kezdenünk Németországgal az érintkezést, mert nem ignorálhatunk egy ötven­­miliós népet, a­mellyel össze vagyunk gabalyodva vasút, táviró és kereskedelem révén, de ha feléje nyújtjuk egyik kezünket, a másikban revolvert kell szorongatnunk. A legtöbb feleletnek egészben ez az értelm­e: meg kell kezdeni Németországgal a forgalmat, de helyénvaló a legfeneketlenebb bizalmatlanság. Tisz­tára elutasító csak kevés válasz, igazában békáié­ként­ azonban egy sincs. ■4­ (Gipászrovat.) Elm­aim Lujza január 1-érv életének aruszonnyolcadik évében meghalt Budapes­ten. jnuár 6-án temették el a farkasréti temetőben. Németh István okleveles gépészmérnök, a volt cs. és kir. 68. ayalogosezred tartalékos hadnagya, a­kinek egészségeit aláásta hosszas hadifogsága, meg­­halt ma Budapesten. Spanyol betegség ölte meg a 27 éves fiatalembert. Az elhunytban, a­ki néhai Német­h Józsefnek, a kitűnő színművésznek volt, a fia, Né­meth Juliska színművésznő testvérét gyászolja. A­­hatottat február 7-én délután 3 órakor temetik el a kerepesi­ úti temető halottasházából. Lelki üdvéért február 8-án, gyászmisét mondanak a terézvárosi l­lébánviatempl­m­ba­n.­­ — (A­­gypiacr enyhítésre.) A Takarékpénztá­rak fcs Bankok Egyesülete e hónap 5-én a Pesti Ha­zai (Első)Takarékpénztáregyesületben Walder Gyula elnök neves ülést tartott, melyben Lánczy Leó és Uttmann Adolf­ báró indítványára a TEBE kötelé­kébe tartozó intézetek egyhangúan kimondták, hogy a fővárosi nyomor enyhítésére 6 millió koronát aján­lanak fel, még­pedig akiként, hogy ebből az összeg­ből 3 millió koronát­ a József Ferenc királyi herceg vezetése alatt­­átlő­­nségakcióra, 3 millió koronát pe­dig a Huszár Károly miniszterelnök által megilleti lett gyűjtésre fordítanak. Huszár Károly miniszterel­nek azt a felhívás­t, hogy a fővárosban mutatkozó nagy nyomorúság enyhí­téséhez tehetségéhez képest mindenki járuljon hozzá, külön lapokra nyomtatva megküldte a fővárosnak azzal a kéréssel, hogy a lapokat a kerületek osszák szét a­ közönség körében. A pénzadomány a miniszterelnökség­hez, a természetben való adomány a segélyakció köz­ponti raktárházához (XV. kerület, Egyetem­ utca 6. ).­­küldhető. Mindazok az adományok, melyek az ínségesek segítésére szólnak, a következő feliraval jelölhetők meg: A ■miniszterelnökség nyemerenyhiUS nl­cinje javam. Ebben az esetben portó, illetve száttitisi díj fizetése alól men­tesek. A miniszterelnökség megjegyzi fefitir.­isában, hogy hálásan veszi, ha egyes családok természetben lesznek hajlandók egy-egy nyomorgót ellátni, vagy seségbe­n, szenvedd gyermeket teljes ellátásra vagy étkezésre m­­a­gukhoz fogadni. Különös nyomatékkel ajánlja a jóté­kony társadalom ügyelmébe újra is a miniszterelnök a fővárosi gyermekek rettenetes nyomorúságát, a­melynek végzetes következménye az óriás gyermekhalandóság és a fiatalkorúak elzü­llése. Az utóbbi időben hivatalosan közölt híradásuk alapján a vagonlakók segélyezése minden oldalról meg­indult. Ez a segélyezés azonban meglehetősen rendszer­telen, mert a hivatalos szerven kívül nemcsak társa­dalmi egyesületek, hanem egyes emberek is maguk oszt­ják ki a vagonlakók részére összegyűjtött adományt. A segélyezés rendszertelenségének megszüntetése céljából és azért, hogy a társadalom részéről fölajánlott adomá­nyok ne csupán egyes vagonlakóknak jussanak, más­részt pedig nehogy illetéktelen egyének­­— nem mene­kültek — is részesüljenek menekült vagonlakók részére gyűjtött adományból, a menekültek kormánybiztosa föl­kéri a társadalmi egyesületeket és jószívű­ adakozókat, hogy akár pénzbeli, akár természetben való adományai­kat mindaddig a vagonlakók között szét ne osszák, a­míg előzetesen a kormánybiztos hivatalában (Központi Városháza, III. pavilion I. emelet), a­hol a vagonlakók­ról rendes nyilvántartás van, följegyzés céljából be nem jelentették. A Loránt­ff­y Zsu­zsánna­ Református f­őcílyesü­let a református lelkész­ és falusi magyar családok szívé­hez fordul, hogy segítsenek megmenteni Budapest éhező, didergő, ruhátlan, járványoktól megtizedelt, elcsenev­­­ezedő kis gyermekeit. Szólítsák föl a lelkészek a sző­­ rön -világhírű amerikai D- Dyon habrresforer*f. Kom h­ajfoertőcser, hanem a haj eredeti ezivét adja vissza. Cso­­dálatos hatása abban van, hogy teljesen visszaállítja a baj­­gyökér termelőképességét. 30 K előzetes beküldése ellenében szállítják a JTiagyarorszégi főraktárak. Peaten: C10­ rfr^ftria IV., Eskü­nfő 5. Budám HONVÉD drogéria X. ker. Attila-kert 2.

Next