Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)

1920-03-02 / 53. szám

Budapest, 1920. Megjelenik hétfa kivételével nincesaep. Ku­lMtiit érák: £«**.» íti» r» k»ren», fé'í.rrk US k«r. BsCredirr* M kér. *Sz fcónepr* 90 kor., arán éra haljkaa, Tílekeo »» , pityeadrarekeB 80 ftUér. Bir4*t*Mi­ amUax4t*r ■simítással, *ij»z*bi« axertat Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csa­­thay Ferenc /i #«" ■ '?■ 'N­ hl / ÁT VOIt XL. évfolyanH^ szám, Kedd. március 2. Budapesti Hírlap Szerkesztőség: Vili. kér., Rökk Szilárd-atca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám Telefenszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84. A kormányzó. »«MlApest márt. 1. ...­­ % A nemzet gyma megválasztotta Mag­yarorszá^/*^rmányzóját ír orl hy Misl­­ós sjeiítelvében. A választás nem égi f­agyományok, nemzeti szokások és ősi törvények biztos, köztudatban élő ünnepi simaságával ment végbe, hanem új dolgok, kísérletezések és bizonytalan­ságok némi döcögésével és habozásával, a­miről tudósítóink számolnak be. Ránk itt a tény és valóság tartozik, hogy Ma­gyarországnak mától fogva államfője van, a­ki egyetemben az új nemzetgyű­léssel ennek az országnak szuverenitása teljességét képviseli, sőt jelenti. Minden kezdetnek kezdete ez, és a nemzet meg­nyugvással és bizalommal várhatja a to­vábbi fejleményeket. Ezek a fejlemények attól függenek, hogy ez a két tényező: nemzetgyűlés és államfő, miképp teljesítik további fel­adatukat. Ha fölemelkednek az ország gyászos és szomorú helyzetének kilátást kereső magaslataira, akkor megfakadható nemzeti egünk hajnala. Ha nem, akkor tovább fogunk bolygani sivár éjsza­kánkban. Mert ne feledjük el egy pillanatig se, hogy­ egy borzalmas betegség után még mindig a rokonvaleszcencia első napjait éljük. A­ki vezetni akar,bennün­ket, elerettenedett beteget, a­ teljes egész­ség felé , annak elszánt, világos akaratra,­ céltudatosságra, emberfeletti tapintatai, kérlelhetetlen­ igazságosságra és törhe­tetlen éré­nvre van szüksége. A doktor a betegtől, nem azt ‘kérdezi, hogy­ mit akar, hogy mit'szeretne, mire van étvágya, ha­nem csak azt, hogy hogy van, mije fáj, mit ‘érez, mennyi ereje van és azután — rendel. *' - ' 1 . “ *** . . Ez a nehéz feladat. vár kormány-' zóra és nemzetgyűlésre. Nehéz, felelős­séggel teljes', ‘ Következményeiben nem évtizedekre, nem évszázadokra szóló, há­ttéra döntő a magyarság, a magyar nem­zet egész jövőjére, arra az egész iszonyú valóságra nézve,­ hogy éljen-e vagy ne éljen tovább az Árpád, a Szent István által alapított magyar nemzet. Nem arról van tehát ma szó, hogy itt tovább folytassuk, alkotm­ányosdi kis játékainkat. Nem arról, hogy­ melyik párt akarata és iránya érvényesüljön. Nem arról, hogy itt milyen kurzus szerint tán­coljon politika és, társadalom, hanem csak­­arról, hogy összeszedjük erkölcsi és gazdasági­ erőink minden, kis maradékát, a­m­ít - idő, Viszonyok, ellen­ség, és­ önma­gunk még el nem pusztítottunk és­ szol­gálatába állituuk a nemzet -­nagy múltjá­nak és­ kivánatos jövőjének. A nemzetgyűlés pártjaira vár külö­nösen a magábaszálás nagy kötelessége. Ha ez a testület megmarad két, szinte egyenlő párt hatalmi versengése po­rondjának, akkor nem lesz alkalmas arra, hogy e nehéz időket sikeresen ki­szolgálja. Lármás ülésekkel, nagyhangú, kérkedő beszédekkel, klub-bizalommal, pártintrikákkal, kilépésekkel és belépé­sekkel, miniszteri tárcákon és egyéb állá­sokon való barátságos osztozkodással nem lehet ma az országon segíteni. Ide egy cél, egy akarat, egy férfin, egy egész ember a talpán kell s ha valakit megvá­lasztunk az ország kormányzójának, akkor benne kell látnunk megtestesülve azt a célt, benne kell látnunk azt az egy akaratot, benne azt a férfiút. Ha pedig nem tudják benne látni, akkor az annyi, mintha nem is lenne meg benne. Ha pedig csakugyan úgy lenne, hogy nincs meg benne a hivatott­ságnak az a teljessége, a­­melyért szomorú helyzetünk égbe kiált , akkor a mi hitünk, a mi bi­zalmunk, a mi önzetlen odaadásunk, a mi önfeláldozó hazaszeretetünk vigye rá a többit, adjon erejének szárnyai, akara­tának hatalmat­, férfias elszántságának acélos erőt. Históriai jelentőségű és hihetetlenül magasztos elhivatás e pillanatban Horthy Miklós pajzsra emeltetése a magyar nem­zet, által.. Katonanemzet voltunk szinte egy ezer éven át. Többel, mint a felét ez időnek éltük tán át meztelen karddal a kezünkben. Nem léha véletlenség tehát, hogy ismét katonát állítunk az ország élére, a­mikor egy ezeréves történet leg­­borzalmasabb katasztrófájának a romjai­ból kell magunkat kiásnunk egy uj jövő számára. Üdvözöljük jelenünk ködös, kínos, titokzatos óráin a magyar tengerészka­­tonát, kit nemzete ma felövezett karddal s kinek kezébe adta királyai jogarát. A nemzeti múlt minden hagyománya ih­lesse meg őt. Szálljon rá a Szent, István, Könyves Kálmán, Szent László, IV. Béla, Nagy Lajos, Mátyás király, II. Rákóczi Ferenc vitézsége, bölcsesége, igazságos­sága, hogy egykor bevihesse a Horthy­­nevet a nagy magyarok nevének dicső sorozatába és éljen örök életet a nemzet emlékében. lí&f&MAn Lá Horthy - Magyarország Kormányzója. — A kormányfő eskütétele a nemzetgyűlésben. — 1­ő eskütétele a nemzetgyűlésben. — Budapest, maré. I. Históriás napja vol tiki a nen­zetgyülés­nek és az országnak. A nemzetgyűlés ma válasz­totta meg az ország kormányzóját s a választás — egy pár szavazatot kivéve — egyhangúan Hat­mny Miklós fővezérre esett, vagyis megfelelt­­a közérzésn­ek és az egész magyar közönség vá­rakozásénak. A megválasztott kormányzó az­után megjelent az ország házában s a nemzet­gyűlés színe előtt ünneplésen letette az esküt az alkotmányra. Lelkes éljenzés és a Himnusz fen­séges éneke volt rá a megindult magyar lélek izzó visszhangja. ■* A nevezetes esemény külső jelenségeken is tükröződött. A város forgalmasabb útvonalai­­ fel voltak lobogózva s az országház előtti térse­n­yén élénk, változatos mozgalmasság jelezte a­­ történelmi pillanat érdekességei. Díszruhás­­ rendőrök és rohamsisakos katona­csapatok he­lyezkedtek el az útvonalakon s gondoskodtak a rend és közbiztosság megóvásáról. A közönség nagy sokasága sietett a Házba, elfoglalni helyét a karzatokon, hogy szemtanúja legyen a kor­mányzó esküt ér­téltek.* Délelőtt tíz órára volt kitűzve az ülés. De a parlament belseje már korábban benépesült. A folyosó nyüzsgött a képviselők és a hazai és külföldi újságírók sokaságától, mert a külföldi lapok is nagy számmal ide küldették tudósítói­kat a korm­ányzóválasztás napjára. Lépfen-nyo­­mos fotográfusok állványai láthatók. És ma ka­tonatisztek színes formaruhája is élénkítette a folyosók változatos mozgóképét. A várakozás feszültsége tekint rád min­,­den arcról. A politikusok csoportjaiban már a kor­mányzóválasztás következményeiről pereg a szó és ömlik az eszmecsere. Kit fog a kormányzó­­­megbízni a kormányalakítással? Ki lesz a mi­niszterelnök? Ez a legsűrűbben vitatott pro­bléma. A már megszitált nevekhez új nevek já­rulnak s hallatszik a különböző vélemény és ellenvélemény. Az egyik nevet helyénvalónak fogadják el, a másikat lehetetlennek minősítik s ki-ki persze pártállása és egyéni diszpoziciójai szerint alakítja ki véleményét. Huszár Károly­­nak kellene megmaradnia, hangzik sokfelől, mert Huszár sok kitűnő képességnek adta tanu­­jelét s össze tudta tartani a pártokat. De Hu­szár nem vállalja — mondja az egyik. Kár — tűnődik a másik. Okos ember — hozza meg ítéletét a harmadik. Ki legyen hát? . . . És sorra veszik Hatter Istvánt, Rubinek Gyulát, An­­drássist, Teleki Pál grófot, Ráday Gedeont, Wles­­sies Gyula hálót, Klebelsberg Kunót — s a leg­több sanszot a legtöbben a két nagy párt hívei közül az első kellőnek nyújtják. De hallani sok­felül olyan megjegyzést, hogy­­ meglátjátok, valami meglepetés készül: outsider fog bejönni... Csevegnek persze arról is, még pedig nem csekély érdeklődéssel, hogy a mai miniszterek közül kik esnek ki az új alakulásból s kik szá­mára nyílik ismét ösvény vagy ajtó az érvénye­sülésre, miniszteri vagy államtitkári érvénye­sülésre. Van kombináció bőven, csak ideje, kedve vagy könnyed lélekállapota legyen vala­kinek számot­ tartani, vagy számba venni őket. De szól az elnöki csengő hívásé. Kezdődik az ülés.* A terem külső képe olyan, mid­t egy hatal­mas amfiteátrum, a­hol a tribünök ezernyi so­kasága izgalmas lelki feszültséggel várja az arénán végbemenendő játékot., sis mindjárt az első­ pillanatban megkap a­­szembeszökő ellentét a gyönyörű Ház díszes­ ornamentikája és a kö- A Budapesti Hírlap mai száma 10 oldal.

Next