Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)
1920-03-17 / 66. szám
1020 március 17 1»PEST HIRLAP (66. sz.) kormány programját. mai programhoz valamennyi hozzá fog szólani. A kormány tényjavaslatot erjeszt a Ház elé. Jigsinés Bizottságai isól. A mentelmi bizottság szerdán, az ülés után ülést tar . Tárgy: 1. A Ház mentelmi jogának megsértése. (Folytatólagos tárgyalás.) 'J. Kerekes Mihály és Szabó Gy. János mentelmi ügyében az előadó jelentéstétele. — A nemzegyűlés végleges házszabályainak előkészítésére kiküldött bizottság szerdán délután öt óreikor ülést tart. Hipdeburg és az uj német kormány. Grooftiasy közvetvő lépése. — Kapp kormánya hajlandó Scherlékkel megegyezni. — A bajor nép katonai diktatúrát kíván. — Az antant várakozása. — francia ügyvivő Stuttgartban. — Foch Marsall Mainzba érkezett. Budapest, márc. 16. Némoroszágban a helyzet az utolsó huszonnégy órában csöppet sem tisztult. A több- féle lehetőség közül úgy látszik, azzal kell számolnunk, hogy egyik fél sem elég erős és így hosszú politikai bonyodalmakra, sőt polgárháborúra van kilátás, ha csak nem sikerül valamiféle egyezséggel a két tábort összeterelni. Az első ilynemű kísérlet, melyet a berlini kormány hírei szerint Merker tábornok Ebert megbízásából kezdett, már meghiúsultnak tekinthető. Ebert hevesen tiltakozott az ellen, mintha ő, vagy kormánya Merker tábornoknak bármi megbízatást adott volna és ma már a berlini kormány is kényelén volt a megbízatást megcáfolni. Egy másik egyezségi kísérlet, amely ugyan még csak a kezdet kezdetét járja, már több sikerrel kecsegtet. Hiszen Ilinderlburg tábornagy maga az, aki ezért a kísérletért Lalbavetette nevét és tekintélyének egész súlyát. Bizonyos dolog, hogy ha van egyáltalán valaki, aki ma a német lelkek háborgását meg tudja fékezni, akkor az csak Slindenburg lehet. Ehhez a lépéshez az iniciatívát Grefner tábornok szolgáltatta, aki az alábbi sürgönnyel fordult a tábornagyhoz: Jelentenem kell tábornagy úrnak, hogy Kapp és Lüttwitz birodalmi kommuna nem lehet a német birodalom kormánya. Az a veszedelem fenyeget bennünket, hogy a birodalom egész déli és nyugati része elszakad a többi részétől. Azonkívül a Kapp— Ludwitz-kormány külső politikai tekintetben nem eléggé erős, ami annál végzetesebb, mert éppen most kezdett gazdasági és politikai helyzetünk javulni. E pillanatban tábornagy úrba veti a német nép legszélesebb rétege minden reménységét, mert egy szava elegendő ahhoz, hogy a Reichswehrt viszszavezesse az alkotmány alapjára. Ezért a következő táviratot küldtem Ebert birodalmi elnök úrnak. Ifa kívánatosnak tartja közvetítésemet, hajlandó vagyok megkísérelni, hogy Hindenburg tábornagy befolyásolja a Reichswehrt abból a célból, hogy Berlinben helyreálljon az alkotmányos rend. A kormány jellegének megváltozását azonban csakis a fontosabb minisztériumoknak az emberekkel való betöltésétől remélem, akiket tárgyi és nem pártpolitikai szempontból választanak ki az ön javaslatai alapján, a tábornagy részvételével és az én közreműködésemmel, továbbá kívánatosnak tartom a birodalmi gyűlési választások azonnali kiírását. Az alkotmányt az íri birodalmi gyűlés összeülése előtt nem szabad megváltoztani. Minthogy eddig sem a régi, sem az új kormány ez ellen a beavatkozás ellen nem tiltakozott, komolynak kell azt elfogadnunk és mikkor sikerre is vezethet, mert állítólag Hindenburg javaslatai nem nagyon térnek el a többségi pártok minimális követeléseitől. Mutatja ezt Lüttwitz tábornokhoz küldött távirata, amelyben nyomatékosan megkéri a berlini kormányt, vonja vissza csapatait Berlinből és állítsa vissza az alkotmányos rendet, ami tudvalevőleg, a többségi pártok részéről is mint a megegyezés lehetőségének első föltétele állíttatott föl. És ha hitelt akarunk adni egy hírnek, akkor Hindenburg közvetítésének máris megvan az az eredménye, hogy tegnap Berlinben a csapatok nagy része megkezdte a kivonulást. Legalább a potsdami pályaudvaron több táborozó csapatot láttak, amely elindításra várt. Ez a közvetítőkísérlet ma az egyedüli örvendetes és megnyugtató jelenség abban a híráradatban, amely a németországi állapotokra rávilágít. S immár itt a tizenkettedik órája, hogy a küzdő felek békét kössenek, ezt kívánja mind a két kormány és főleg a német birodalom érdeke. Mert már nemcsak Berlin városa mutatja a polgárháború rettenetes képét. ez Drezda, Lipcse, Hamburg és a Ruhr-vidék is súlyos fegyveres összeütközések színhelye és percről-percre inkább fenyeget a veszedelem, hogy a testvérharc mindjobban fog hódítani és terjedni. Ehhez járul a munkásság sztrájkmozgalma, amelyhez a hivatalnokok szövetsége is csatlakozott, akik szintén követelik az új kormány lemondását. Kérdés már most, hogy Kapp és emberei mindezekkel a nehézségekkel szemben huzamosabb időre meg tudnak-e birkózni. Bizonyos, hogy a berlini csapatokon kívül nincs kire támaszkodnia, mert még a jobboldali politikai pártok is megtagadnak vele minden közösséget. A két kormány magatartása is mintha a Zimer-kormány nagyobb erejét és kitartó képességét mutatná. Mert míg Kapp minden egyezségre kapható és messzemenő engedmények elől sem zárkózik el, addig a Stuttgartban levő Bauer-kormány nagy önérzetesen hivatkozik alkotmányos voltára és eddig nem hajlandó Kappal és társaival szétmállani. Ellenkezőleg, követelik Kapp és kormányának azonnal való lemondását, valamennyi csapat visszahívását, de ezek teljesítése után hozzájárulnának ahhoz, hogy elfogadható határidőn belül új választásokat írnak ki. Persze, hogy a két kormány különböző magatartásából mennyit lehet a helyzet nyílt és őszinte beismerésének betudni és mennyit a nagyobb politikai rutinnak, az innen határozottsággal meg nem állapítható. Ezek után alig jósolható a Kopp-kormánynak hosszabb élettartam. Nem lehet ugyan eléggé figyelmeztetni arra a segítségre, amely részére Münkhen felől közeledik. Ott most van megalakulóban az uj kormány, a melyben a főszerep Ueim dr.-nak fog jutni, a ki a monarkista érzésű paraziszövetség élén áll, a ki nemrég kierőszakolta a bajor centrumnak kilépését a birodalmi centrumpártból és a kinek jelentékeny része van abban, hogy a régi kormány kénytelen volt helyét otthagyni. Az antant hivatalosan ma is azt hangoztatja, hogy a szövetségesek a németországi eseményekkel szemben készen állanak minden eshetőségre, de a konfliktusba csak akkor fognak beavatkozni, ha olyan kormány alakulna Németországban, amely a Hohenzollernek szellemét képviselné és a Versailles békeszerződés végrehajtásának ellene szegülne. De viszont Fach marsall Mainzba érkezett, ahonnan kedden este utazik tovább. A marsall ma elnökölni fog azon a haditanácson, amelyen a rajnai megszálló seregek parancsnokai vesznek részt. A tanácskozásra meghívást nyertek Allen tábornok, a koblenzi amerikai csapatok parancsnoka, Morland tábornok, az angol erők parancsnoka, Michel tábornok, a balga csapatok parancsnoka, Degouette tábornok, a rajnai megszálló seregek főparancsnoka, valamint a 30., 32. és 33. francia hadtest parancsnokai. A francia, angol, amerikai és belga egy-ségeket a rajnai hídfőknél összevonták. És ami még ennél is sokkal súlyosabb és döntőbb lehet: a francia kormány külön diplomáciai képviselőt küldött Stuttgartba, hogy ezzel a kétséget fönn nem hagyó módon is leszögezze magát a Bauer-kormány mellett. Ha az egész antant csatlakoznék ehhez a lépéshez, amely eddig csak Franciaország egyéni fölfogását tüknzi vissza, akkor Kapp minden további erőlködése valószínűleg csak meddő szélmalom-harcnak fog bizonyulni. Az antant nem tárgyal Kappékkal. Bécs márc. 16. TM" [Saját tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: Antant körökből közlik a következőket: Az angol diplomáciai megbízott kijelentette, hogy ő maga és a kormány nem hajlandó Koppékkal szabdáslni. Sőt a megbízóit vonakodott Koppnak hozzáküldött közvetítőit fogadni. A francia megbízott kijelentette, hogy ő maga és kormánya nem hajlandó Koppokat elismerni. (K.) az a legfőbb tanács előtt. Páris. márc. 16-A /Zapas-ügynökség londoni jelentése szerint a legfőbb tanács tegnap a németországi általános helyzetről tanácskozott és megtette a szükséges intézkedéseket aziránt, hogy a helyzetről a legpontosabban tájékozva legyen. (M. T. 1.) A franciák a stuttgarti kormánnyal érintkeznek. [ y ^taiHHnL tude A franci Stuttgart, márc. 16. uncia kormány elhatározta, hogy Stuttgartban a birodalmi kormánnyal Bryer követségi titkárral, mint ügyvivővel, képviselteti magát. A francia miniszterelnök egy nyilatkozata szerint, amelyet a Párisi német ügyvivővel közölt, a francia kormány közvetetlenül táviró- és telefonvonal, továbbá külön futárszolgálat útján kíván a stuttgarti birodalmi kormánnyal közvetetlenül összeköttetésben maradni. (MTI.) Az antant óvóintézkedései a császár és a trónörökös körül. Bécs, anárc. 16. tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: Hindenburgnek Lüdwitzhez intézett ama távirata, amelyben a csapatok visszavonására szólítja föl, különös indutóokokra vezethető vissza. A párisi sajtó ugyanis hangoztatta, hogy a berlini eseményekre való tekintettel elhatározták Vilmos császárnak a német határ közeléből Indiába való szállítását. Ennek megakadályozására küldte Hindenburg Lüttwitznek az ismert mérsékelő táviratot. (KJ London, márc. 16. A Daily Chronicle írja: A németországi helyzet megokoltá teszi, hogy az antant újítsa meg azt a fölhívását Hollandiához, hogy akadályozza meg Vilmos császárt abban, hogy pusztulást oozzon. Nincs többé mentség arra, hogy Hollandia továbbra is megengedi neki, hogy a német határhoz olyan közel lakjék és hogy annyi szabadsága van, hogy német területen levő híveivel érintkezhet és intrikákat szeljön. IMTI.) Hága, márc 16. (A Budapesti Tudósító távirata.) Lapjelentések szerint Wieringenbe, a német trónörökös őrzése céljából egy holland torpedóvadászhajó érkezett. A trónörökös Wieringen polgármesterének kijelentette, hogy a jelen körülményekközött nem gondol szökésre. Tegnap délután egy német repülőgép halad el a A francia berlini harcok. Bécs, márc. 16. (. M. T. I. magánjelentése.) A Neues Wiener Tagblattnak jelentik éjfélkor a berlini összeütközésekről. Az általános sztrájk második napján komoly zavargások voltak Berlin több részén, amelyek folyamán több embert agyonlőttek. A sztrájk már délelőtt teljes volt. Vonatok nem érkeztek, délben pedig a földalatti vasút is megszüntette üzemét. Az éttermek és kávéházak közül csak a kisebbek voltak nyitva, a színházakat és más mulatóhelyeket, ki sem nyitották, csupán az élelmiszerkereskedők tartották nyitva üzletüket. Noha a fontosabb közlekedési pontokat megszállva tartotta a katonaság, mégis több helyütt történtek zavargások. Amidőn azonban a tüntetők egy része tettlegességre vetemedett, a katonaság közbelépett. Steglitzben a Schlosselstrassen összeütközés volt katonák és szocialisták között és a katonák fegyverüket is használták. Nyolc ember meghelt. A hallei kapunál több ezer főnyi tömeg nagyobbszámú katonaságot, amidőn föl akarták őket váltani és a fölváltott csapatok teherautomobilon vissza akartak térni a kaszárnyájukba, a tömeg megtámadott. A katonák a támadók közé lőttek és három embert megöltek. Berlin északi részén, az Inwandenstrassen megtámadtak harminc katonát, aki zeneszóval vonult őrségfölváltásra. A katonáktól elvették a fegyvert. Itt is több halott és sebesült volt. A Potsdamerplatzon az izgatott tömeg föl akarta borítani azokat a kocsikat, amelyek a külvárosokba közlekedő közúti vasutakat pótolják. A katonaság itt is közbelépett és több lövést tett. A közönségben támadt nagy zűrzavarban több ember súlyosan megsebesült. (MTI.) : Berlin, márc. 16. Egy repülőgép krráig ad ma délután Berlin felét, amelyet a birodalmi kormány küldött. A városra kiáltványt dobált le. Hír szerint az van benne, hogy a szász és bajor ezredek híven kitartanak a kormány mellett, összegyűlnek és Berlin ellen vonulnak. (?) A repülőgépet erősenlőtték fegyverrel és gépfegyverrel, azonban eredménytelenül. (MTI)