Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)

1920-03-17 / 66. szám

1020 március 17 1»PEST­ HIRLAP (66. sz.) kormány programját. mai programhoz valamennyi hozzá fog szólani. A kormány tényjavaslatot erjeszt a Ház elé. J­igsin­és B­izottságai isól. A mentelmi bizottság szerdán, az ülés után ülést tar . Tárgy: 1. A Ház mentelmi jogának meg­­sértése. (Folytatólagos tárgyalás.) 'J. Kerekes Mihály és Szabó Gy. János mentelmi ügyében az előadó je­lentéstétele. — A nemze­gyűlés végleges házszabá­lyainak előkészítésére kiküldött bizottság szerdán délután öt óreikor ülést tart. Hipdeb­urg és az uj német kormány. Grooftiasy közvetvő lépése. — Kapp kormánya hajlandó Scherlékkel m­egegyezni. — A bajor nép katonai diktatúrát kíván. — Az antant vára­­kozása. — francia ügyvivő Stuttgartban. — Foch Marsall Mainzba érkezett. Budapest, márc. 16. Némoros­zágban a helyzet az utolsó hu­szonnégy órában csöppet sem tisztult. A több- f­éle lehetőség közül úgy látszik, azzal kell szá­molnunk, hogy egyik fél sem elég erős és így­ hosszú politikai bonyodalmakra, sőt polgárhá­borúra van kilátás, ha csak nem sikerül valami­féle egyezséggel a két tábort összeterelni. Az első ilynemű kísérlet, melyet a berlini kormány hírei szerint Merker tábornok Ebert megbízá­sából kezdett, már meghiúsultnak tekinthető. Ebert hevesen tiltakozott az ellen, mintha ő, vagy kormánya Merker tábornoknak bármi megbízatást adott volna és ma már a berlini kormány is kényelén volt a megbízatást meg­cáfolni. Egy másik egyezségi kísérlet, a­mely ugyan még csak a kezdet kezdetét járja, már több sikerrel kecsegtet. Hiszen Ilinderlburg tá­bornagy maga az, a­ki ezért a kísérletért Lalba­­vetette nevét és tekintélyének egész súlyát. Bi­zonyos dolog,­­ hogy ha van egyáltalán valaki, a­ki ma a német lelkek háborgását meg tudja fékezni, akkor az csak Slindenburg lehet. Ehhez a lépéshez az iniciatívát Grefner tábornok szol­gáltatta, a­ki az alábbi sürgönnyel fordult a tábornagyhoz: Jelentenem kell tábornagy úrnak, hogy Kapp és Lüttwitz birodalmi kommuna nem lehet a német birodalom kormánya. Az a veszedelem fenyeget ben­nünket, hogy a birodalom egész déli és nyugati ré­sze elszakad a többi részétől. Azonkívül a Kapp— Lud­witz-kormány külső politikai tekintetben nem eléggé erős, a­mi annál végzetesebb­, mert éppen most kezdett gazdasági és politikai helyzetünk ja­vulni. E pillanatban tábornagy úrba veti a német nép legszélesebb rétege minden reménységét, mert egy szava elegendő ahhoz, hogy a Reichswehrt visz­­szavezesse az alkotmány alapjára. Ezért a következő táviratot küldtem Ebert birodalmi elnök úrnak. Ifa kívánatosnak tartja közvetítésemet, haj­landó vagyok megkísérelni, hogy Hindenburg tá­bornagy befolyásolja a Reichswehrt abból a cél­ból, hogy Berlinben helyreálljon az alkotmányos rend. A kormány jellegének megváltozását azon­ban csakis a fontosabb minisztériumoknak az em­berekkel való betöltésétől remélem, a­kiket tárgyi és nem pártpolitikai szempontból választanak ki az ön javaslatai alapján, a tábornagy részvételé­vel és az én közreműködésemmel, továbbá kívá­natosnak­ tartom a birodalmi gyűlési választások azonnali kiírását. Az alkotmányt az íri birodalmi gyűlés összeülése előtt nem szabad megváltozta­ni. Minthogy eddig sem a régi, sem az új kormány ez ellen a beavatkozás ellen nem til­takozott, komolynak kell azt elfogadnunk és mikkor sikerre is vezethet, mert állítólag Hin­­denburg javaslatai nem nagyon térnek el a többségi pártok minimális követeléseitől. Mu­tatja ezt Lüttwitz tábornokhoz küldött távirata, a­melyben nyomatékosan megkéri a berlini kormányt, vonja vissza csapatait Berlinből és állítsa vissza az alkotmányos rendet, a­mi tud­valevőleg, a többségi pártok részéről is mint a megegyezés lehetőségének első föltétele állítta­tott föl. És ha hitelt akarunk adni egy hírnek, akkor Hindenburg közvetítésének máris meg­van az az eredménye, hogy tegnap Berlinben a csapatok nagy része megkezdte a kivonulást. Legalább a potsdami pályaudvaron több tábo­rozó csapatot láttak, a­mely elindításra várt. Ez a közvetítőkísérlet m­a az egyedüli ör­vendetes és megnyugtató jelenség abban a hír­­áradatban, a­mely a németországi állapotokra rávilágít. S immár itt a tizenkettedik órája, hogy a küzdő felek békét kössenek, ezt kívánja mind a két kormány és főleg a német biroda­lom érdeke. Mert már nemcsak Berlin városa mutatja a polgárháború rettenetes képét. e­z Drezda, Lipcse, Hamburg és a Ruhr-vidék is súlyos fegyveres összeütközések színhelye és percről-percre inkább fenyeget a veszedelem, hogy a testvérharc mindjobban fog hódítani és terjedni. Ehhez járul a munkásság sztrájk­mozgalma, a­melyhez a hivatalnokok szövetsége is csatlakozott, a­kik szintén követelik az új kormány lemondását. Kérdés már most, hogy Kapp és emberei mindezekkel a nehézségekkel szemben huza­mosabb időre meg tudnak-e birkózni. Bizo­nyos, hogy a berlini csapatokon kívül nincs kire támaszkodnia, mert még a jobboldali po­litikai pártok is megtagadnak vele minden kö­zösséget. A két kormány magatartása is mintha a Zimer-kormány nagyobb erejét és kitartó ké­pességét mutatná. Mert míg Kapp minden egyezségre kapható és messzemenő engedmé­nyek elől sem zárkózik el, addig a Stuttgartban levő Bauer-kormány nagy önérzetesen hivatko­zik alkotmányos voltára és eddig nem haj­landó Kappal és társaival szétmállani. Ellenke­zőleg, követelik Kapp és kormányának azonnal való lemondását, valamennyi csapat visszahívá­sát, de ezek teljesítése után hozzájárulnának ahhoz, hogy elfogadható határidőn belül új vá­lasztásokat írnak ki. Persze, hogy a két kor­mány különböző magatartásából mennyit lehet a helyzet nyílt és őszinte beismerésének be­tudni és mennyit a nagyobb politikai rutinnak, az innen határozottsággal meg nem­­ állapítható. Ezek után alig jósolható a­­ Kopp-kor­mánynak hosszabb élettartam. Nem lehet ugyan eléggé figyelmeztetni arra a segítségre, a­mely részére Münkhen felől közeledik. Ott most van megalakulóban az uj kormány, a melyben a főszerep Ueim dr.-nak fog jutni, a ki a monarkista érzésű para­ziszövet­ség élén áll, a ki nemrég kierőszakolta a bajor centrum­nak kilépését a birodalmi cent­rumpártból és a kinek jelentékeny része van abban, hogy a régi kormány kénytelen volt helyét otthagyni. Az antant hivatalosan ma is azt hangoz­tatja, hogy a szövetségesek a németországi ese­ményekkel szemben készen állanak minden eshetőségre, de a konfliktusba csak akkor fog­nak beavatkozni, ha olyan kormány alakulna Né­­­­metországban, a­mely a Hohenzollernek szelle­mét képviselné és a Versailles­ békeszerződés végrehajtásának ellene szegülne. De viszont Fach marsall Mainzba érkezett, a­honnan kedden este utazik tovább. A marsall ma elnökölni fog azon a haditanácson, a­me­lyen a rajnai megszálló seregek parancsnokai vesznek részt. A tanácskozásra meghívást nyer­tek Allen tábornok, a koblenzi amerikai csapa­tok parancsnoka, Morland tábornok, az angol erők parancsnoka, Michel tábornok, a balga csapatok parancsnoka, Degouette tábornok, a rajnai megszálló seregek főparancsnoka,­­ vala­mint a 30., 32. és 33. francia hadtest parancs­nokai. A francia, angol, amerikai és belga egy-­­ségeket a rajnai hídfőknél összevonták. És a­mi még ennél is sokkal súlyosabb és döntőbb lehet: a francia kormány külön diplo­máciai képviselőt küldött Stuttgartba, hogy ezzel a kétséget fönn nem hagyó módon is leszögezze magát a Bauer-kormány mellett. Ha az egész antant csatlakoznék ehhez a lépéshez, a­mely eddig csak Franciaország egyéni fölfogását tü­knzi vissza, akkor Kapp minden további erőlködése valószínűleg csak meddő szélmalom-harcnak fog bizonyulni. Az antant nem tárgyal Kappékkal. Bécs márc. 16. TM" [Saját tudósítónk telefon jelentése.) Berlin­ből jelentik: Antant körökből közlik a követke­zőket: Az angol diplomáciai megbízott kijelen­tette, hogy ő maga és a kormány nem hajlandó Koppékkal szabdáslni. Sőt a megbízóit vonako­dott Koppnak hozzáküldött közvetítőit fogadni. A francia megbízott kijelentette, hogy ő maga és kormánya nem hajlandó Koppokat elis­merni. (K.) az a legfőbb tanács előtt. Páris. márc. 16-A /Zapa­s-ügynökség londoni jelentése sze­­rint a legfőbb tanács tegnap a németországi álta­lános helyzetről tanácskozott és megtette a szük­séges intézkedéseket aziránt, hogy a helyzetről a legpontosabban tájékozva legyen. (M. T. 1.) A franciák a stuttgarti kormánnyal érintkeznek. [ y ^­taiHHnL tude A franci Stuttgart, márc. 16. uncia kormány elhatározta, hogy Stutt­­gartban a birodalmi kormánnyal Bryer követségi titkárral, mint ügyvivővel, képviselteti magát. A francia miniszterelnök egy nyilatkozata szerint, a­melyet a Párisi német ügyvivővel közölt, a francia kormány közvetetlenül táviró- és telefonvonal, to­vábbá külön futárszolgálat útján kíván a stuttgarti birodalmi kormánnyal közvetetlenül összeköttetés­ben maradni. (MTI.) Az antant óvóintézkedései a császár­­ és a trónörökös körül. Bécs, anárc. 16. tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: Hindenburgne­k Lüdwitzhez intézett ama távirata, a­melyben a csapatok visszavonására szó­lítja föl, különös indutóokokra vezethető vissza. A­ párisi sajtó ugyanis hangoztatta, hogy a berlini ese­ményekre való tekintettel elhatározták Vilmos csá­szárnak a német határ közeléből Indiába való szál­lítását. Ennek megakadályozására küldte Hinden­burg Lüttwitznek az ismert mérsékelő távira­tot. (KJ London, márc. 16. A Daily Chronicle írja: A németországi helyzet megokolt­á teszi, hogy az antant újítsa meg azt a fölhívását Hollandiához, hogy akadályozza meg Vil­mos császárt abban, hogy pusztulást o­­ozzon. Nincs többé mentség arra, hogy Hollandia továbbra is megengedi neki, hogy a német határhoz olyan közel lakjék és hogy annyi szabadsága van, hogy német területen levő híveivel érintkezhet és intrikákat szeljön. IMTI.) Hága, márc­ 16. (A Budapesti Tudósító távirata.) La­pjelenté­­sek szerint Wieringenbe, a német trónörökös őr­zése céljából egy holland torpedóvadászhajó érke­zett. A trón­örökös Wier­ingen polgármesterének ki­jelentette, hogy a jelen körülmények­­között nem gondol szökésre. Tegnap délután egy német repülő­gép halad el a A francia berlini harcok. Bécs, márc. 16. (.­ M. T. I. magánjelentése.) A Neues Wiener Tagblattnak jelentik éjfélkor a berlini összeütkö­zésekről. Az általános sztrájk második napján komoly zavargások voltak Berlin több részén­, a­melyek fo­lyamán több embert agyonlőttek. A sztrájk már dél­előtt teljes volt. Vonatok nem érkeztek, délben pedig a földalatti vasút is megszüntette üzemét. Az étter­mek és kávéházak közül csak a kisebbek voltak nyitva, a színházakat és más mulatóhelyeket, ki sem nyitották, csupán az élelmiszerkereskedők tartották nyitva üzletüket. Noha a fontosabb közlekedési pon­tokat megszállva tartotta a katonaság, mégis több helyütt történtek zavargások. A­midőn azonban a tün­tetők egy része te­ttlegességre vetemedett, a ka­tonaság közbelépett. Steglitzben a Sch­losselstrassen összeütközés volt katonák és szocialisták között és a katonák fegyverüket is használták. Nyolc ember meghelt. A hallei kapunál több ezer főnyi tömeg na­­gyobbszámú katonaságot, a­midőn föl akarták őket váltani és a fölváltott csapatok teher­automobilon vissza akartak térni a kaszárnyájukba, a tömeg megtámadott. A katonák a támadók közé lőttek és­ három embert megöltek. Berlin északi részén, az Inwandenstrassen megtámadtak harminc katonát, a­ki zeneszóval vonult őrségfölváltásra. A katonáktól elvették a fegyvert. Itt is több halott és sebesült volt. A Potsdamerplatzon az izgatott tömeg föl akarta bo­rítani azokat a kocsikat, a­melyek a külvárosokba közlekedő közúti vasutakat pótolják. A katonaság itt is közbelépett és több lövést tett. A közönségben tá­madt nagy zűrzavarban több ember súlyosan meg­sebesült. (MTI.) : Berlin, márc. 16. Egy repülőgép krráig a­d ma délután Berlin fel­ét, a­melyet a birodalmi kormány­ küldött. A városra kiáltványt dobált le. Hír szerint az van benne, hogy a szász és bajor ezredek híven kitarta­nak a kormány mellett, összegyűlnek és Berlin ellen vonulnak. (?) A repülőgépet erősen­­lőtték fegyver­rel és gépfegyverrel, azonban eredménytelenül. (MTI)

Next