Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)

1920-03-07 / 58. szám

40 ■,<J S5S2CDMM- -1 Budapest, 1920. $79m budapesti nniuir Vasárnap, március 7. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. ClilMtiil árak: Egét* érre 320 koron*, ftláin UO kor., &i*;o44tm as kor., agy hónapra 30 kor., Egyes unn ám haljban, Tldtkan «* v pilyandrarokon so tllór. Hirdetések milliméter azimltásaal, díjszabás szerint Fösrerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. kér., Bükk Szilárd-utca 4, az. Igazgatéaág és kiadóhivatal: Vili. kér., iózsef-ktrut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84. Erzberger. Budapest, rnárc. 6. Arról a politikai perről, mej^ATöiíiin bírák előtt folyik, csak' eh^éfe jön hoz­zánk egy-egy rövidj^vtf^t, valamely kis jelentéssel a „poi^^fordulatakól. Ennek a pernek sem érdeme, sem személyei min­ket nem nagyon érdekelnek, bárha -a szembenálló két ellenfél: Heljferich és Erzberger a közelmúlt német politiká­nak nevezetes alakjai voltak. A perbeu Ilelfferich dr.. a volt német alkancellár a vádlott. Erzberger csak tanú. Mert Helf- ferick könyvet irt a most elmúlt német politikáról s Erzbergert mint egy meg­bízhatatlan, szavahihetetlen. állásával összeférhetetlen manipulációkba bocsát­kozó politikusnak állította, keményebb szavakkal, mint minőket én itt haszná­lok. Erzberger iu‘ pedig ez idő szerint birodalmi pénzügyminiszter lévén, a né­met közvádló perbefogta Helfferichet a nagvállásu ur becsületének megsértő- seért. A -per már hetek óta tart és aprólé­kos anyaga mellett is — mert hisz nem verekedésről, nem pofozkodásról, nem merénylésrőí vagy éppen gyilkosságról folyik a beszéd, hanem arról, hogy Erz­berger ur ekkor-akkor mit mondott, a mi­nek máskor az ellenkezőjét mondotta-: tzórt^és azért a cégért milyen hivatalos minőségében ejtett illetékes helyen egy- egy jó szót, gyakorolt szelíd pressziót. mozgósított befolyásokat, — és igy to­vább: tehát ilyen aprólékos anyaga mel­lett is ez a per a német politikus világnak elsőrendű szenzációja. És a mai napon, r~_~-ir-------rT------------------­November. * I rta Bírd Miklós. Magány, sötétség, nedves ború, Lebzselő vendég nállam a bú; Üvegés szemmel rajtam mered, Valami ^jUljós vádja lehet. Szólitnánv^*B"wir‘Öe siket és néma. Kilökném, — óh csak ne lennék béna. S szivem ne volna oly szomorú. — Magány, sötétség, nedves ború. Nincs búfelejtő, se bor, se más. • Munka, sem álom, se olvasás, Mitől e zordon fáradt szemét Percig lehunyná, — nincs menedék. Nézek az ázott messze tarlókra. Lenne ez egyszer versben a próba, , Leírok négy szót, mind szomorú: Magány, sötétség, nedves ború. Csendül a dallam, versben a prím, Zümmög a ritmus. pendiíl a rím, Halk dudolászva zsongja körül. Ez kell a búnak, — elszendevül. Nézek az ázott, messze tarlókra, Futnak a percek, keltvén az óra, Halk zeneszónál alszik a bú. — Magány, — sötétség, — nedves borii. i a mikor már a .vádbeszéd is elhangzott, Erzberger ur — bukott ember; kiolvadt büszke nevéből az érc, megmaradt az ár­drágítás köreiben nem is egészen szokat­lan berger, A nevével egyáltalán kelle­metlen játékot űzött a berlini humor. Azt mondták róla, hogy a prptegált szállító­cégekkel szemben Herzberger; mikor el­lenfelét akarja meggyanúsítani, Scherz- berger, és mikor a közvádló beszédét hallgatja, akkor Schmerzberger. Minket a per és az ember azért érde­kel csak, mert ez az Erzberger billen­tette fel Németország egyensúlyát a há­borúban. Hazudozással jutott hozzá, hogy megmutatták néki Czemin gróf híres memorandumát, melyről azután Erzberger ur révén tudomást szerzett az antant abban a pillanatban, a mikor már kezdett kétségbeesni a háború -sikeres folytatására nézve. Ez a memorandum, illetve Erzberger urnák — nem mondom árulása, — de léha, tolakodó, fontoskodó ostobasága öntött bele uj életet. Ez a per most feltárta ennek az em­bernek egész lelkivilágát. Nem a haza képe, nem egy világháborúba bonyoló­dott nemzet titáni küzdelme, nem állam- férliui meggondolások, tervek és nemes becsvágyak tükröződtek e lélekben, ha­nem cg}- kisszerű, hiú, elhízott, kapzsi, cinikus, úrhatnám, fölkapaszkodóit'stré­ber szaladgálása, fontoskodása, tolako­dása. beavatkozása és okveteflenkedése. Egyfelől képviselői és pártbeli és egyéb állását is arra használta, hogy a maga, barátai és üzlettársai javára anya­gilag gyümölcsöztesse, másfelül arra, hogy meglepetésekkel, rögtönzésekkel, váratlan fellépésekkel a birodalom sor- 5 ;~"-.rrz£ZLAZajzaa lzj ...zacislaa A föld cselekszik. Irta Rákosi Viktor. Kopogtattak az ajtómon, s rokonomnak és öreg bátyámnak, Bárány István urnák vén inasa, Pál ur lépett a szobába. Pál ur ahhoz a régi huszártipushoz tartozol!, mely ma már sem az életben, seíp az irodalomban nem található, csak a régebbi ‘magyar regényekben és színda­rabokban akadunk rája. Öreg családi bútor volt, együtt öregedett meg"Bi*la bácsival, a kinél töb­bek közt a telefont is pótolta, mSert ezt a talál­mányt az érdemes ur ki nem állhatta. Az a gon­dolat, hogy egy szimpla drót segítségével ő az egész világgal összeköttetésben legyen, elviselhe­tetlen volt ránézve. És különben csöndes foly- dogáíásu vérét dühre tudta forralni az a gondo­lat, hogy egy vadidegen őt bármikor fölzavar­hassa a legédesebb álmából és ez a jelenet ezek­kel a szavakkal végződhessék: Pardon, cn Moíjcr urat. keresem. — Hát belép hozzám Pálé — No, mi baj, Pál ur? — Baj még nincs, de lehet. — Nettó, csak nem beteg az én Pista bátyám? — Lehet, hogy beteg, de lehet, hogy egészséges, mert én nem tudok róla semmit. — Azt akarja ezzel mondani, hogy nincs­otthon, hogy eltűnt? . sóra döntő súlyú fordulatokat tudjon provokálni. A kritikus időben, a mikor minden németnek utolsó erejét is össze kellett volna szednie a háború sikeres folytatá­sára, ő a Czernin-memorandumma! es a bitvárhajóharcról kézalatt- szedett ada­tokkal betörte Németországban a paci- lizmus kapuját. De ezen a kapun*nem a Béke lépett be Németországba, hanem a német nemzet fekete ábrázatu végzete. És ez a végzet most ráteszi Erzber­ger urra is boszuló kezét. Nem a nagy időkben nagy cselekedeteket .végzett nagy férfiúra, az önfeláldozó haza­fira, a hős né)»- vagy a vitéz hadve­zérre. Nem. a kicsiny leiekre, a tyuk- lelkü, szemétdombok körül kapirgáló de- megógra: a csúszómászó féregre; a ki mindig a maga haszna után bujkál és csak silány haszonlesését takarja a patu­ti kus tógával, a melyben a publikum előtt jár. Sajnos, ez nem német specialitás, hanem modern európai típus. Itt tolong nálunk is: haza, nemzet, kereszténység a szájában, a melyből még nem régen a legmodernebb mérget futta ránk. Zsidót szolgált ki évekig és most nem tudja a száját kinyitni, hogy egy pár zsidót in effigie föl ne faljon. Mikor azután az ilyen fráterek bíró elé kerülnek — még ha vádlók is, —■ akkor lehull róluk a máz. meztelenre -vetkőzik a lelkűk és ország- világ megdöbbenve látja, hogy ezeknek nem a háborúban, nem a békéért, nem az ország gondjától főtt a fejük, ők a há­ború. a pacifizmus, a bolysevizmus, a ke­reszténység, a gallileizmus, a holnapos­ság és minden az ő ajkukon hazug és kép­~Tr-Ti-i iiWTrnr-a.^ — Ne tessék engem vallatni, megváltok én magamtól is mindent, hiszen azért jöttem ide. Két héttel ezelőtt nagyságos Bárány István út­levelet adott át nekem és igy szólt: Pál, cirmost elutazom, ha két hét múlva nem jövök vissza, vagy nem kapsz tőlem levelet, szóval, ha semmi­féle eleijeit nem adok magamról, akkor te ezt a levelet ehiszed az én öcsémhez, nagyságos Túri Sándor úrhoz. Ö majd aztán megmondja neked, hogy mi lészen a további dolgod. Most már fölkeltem a székemről, az öreg ele álltam és keményen a szeme közé nézve szólék: — Százszor megmondtam magának, Pál ur, hogy ha Pista bácsi valami ilyen gyanús cse­lekedetet csinál, akkor engem azonnal értesítsen. Az öreg boszusan sodorta kétfelé bajuszát és visszafelelt: — Az én gazdám nagyságos Bárány István ur, nem pedig nagyságos Túri Sándor ur. Ö neki esküdtem örök hűséget és az ő kenyerét eszem. Csak az ő parancsát-fogadhatom meg, másét nem. Csak nem csalhatom meg azzal, hogy a háta mögött másképp cselekszem, mint a hogy Ő parancsolta? — De hisz ez csak a Pisla bácsi jóvoltá­ból történik, a melyre kötelesek vagyunk ügyelni maga is. meg én is, Hisz ezt a Pista bácsinak nem szükséges tudni. — Azért csak csalás ez és engedetlenség, A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldaL

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék