Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)

1920-03-07 / 58. szám

— Zemplén vármegye közönsége nevében ha­­t fiai lelkesedéssel üdvözlöm Főméltóságodat, mint Magyarország választott kormányzóját. Ezzel a vá­lasztással a nemzetgyűlés örök bizonyságát szolgál­tatta annak, hogy valóban megértette a nemzet aka­ratát és Zemplén vármegye jogos önérzettel emlék­szik vissza, hogy az elsők között sietett az erre hiva­tot tényezőkkel Főméltóságod iránt táplált törhetet­len bizalmát közölni. Törvényeink, régi jó szoká­saink, ősi függetlenségünk, országhatárunk védelme erősebb és megbízhatóbb kezekbe nem juthatott volna. A mindenható Isten segítse és oltalmazza Fő­­méltós­ágodat. Időközi választások. A tr A belügyminiszter a budapesti 1. választókerü­letben, továbbá Sopron-Lövőn és Cinkotán a nemzet- é­rülési képviselőválasztások napját március 25-ére tűz­te fel. Az I. kerület mandátuma. [Megírtuk, hogy a keresztény nemzeti egyesülés bárk­i a budapesti I. kerületben Schlachta Margitot jelölte hivatalosan képviselőnek. Most Csikéry An­drás, Volt népegész­ségsárti miniszter is föllépett a kerületen ugyancskat­ keresztény nemzeti egyesülés­­párti , proham­­Mfi is csütörtökön délután mondja el programbeszédét. A kerületnek még két jelöltje van: Török Elemér antiszemita párti és Kerkápolyi Jenő, a­ki tisztviselőpárti programmal lépett föl. KKormányzó Lehár czraticstij A Tiszántúl felszabadulása. Karcag1, márc. 6. Lehár-hadosztályúíjak a Tiszántúlon való elő­­nnrid­éka alkalmá­ért Horthy Miklós kormányzó te­gnap ezt­ a társírfát küldte Lehár ezredesnek: — Köszönöm szives megemlékezésedet. Tol­mácsold kérlek, kipróbált és derék hadosztályod­nak is meleg köszönetemet és üdvözletemet. A fegye­lem, kitartás és a kölcsönös ragaszkodás legyenek továbbra is azok az erények, a­melyek seregünket úgy befelé, mint kifele értékessé teszik. Horthy Mik­lós, kormányzó, Karcag­, márc. 6. Lehár Antal báró ezrede, hadosztályparancs- nok tegnap este hét órakor Budapestre utazott, hogy a tiszántúli kiürítésről részletes jelentést tegyen. oláhi parancsnok az antant-misszió ellen. .. Szolnok, márc. 6. Egy vezető állásban levő tisztviselő, a­ki az oláh demarkációs vonalról a minap került át m­eg­­szállatlan területre, a következőket beszélte: — Clemenceau bukása előtt körülbelül két hét­tel nagyobbra egy katonatisztekből álló bizottság jelent meg a szájon hídfőnél s át akart menni Sza­­jolba, hogy megvizsgálja az ottani oláh csapatok borostái borították. Mikor beléptem, fölkelt és alázatos tartással várta, hogy megszólítsam. A világítás elég gyönge volt és meggyújtottam még egy villamos lángot. A következő percben nagyot ugrottam, még pedig az öreg tótnak a nyaka közé és elkiáltottam magamat: Pista bácsi! — Én hát, a ragyogóját! — kiáltott vissza az öreg, aztán kettőt ütött a tenyerébe, egyet a csizmaszárára, hirtelen leguggolt és kirúgta maga alól a jobb lábát, mintha a pozabucskit, a híres nemzeti lót táncot akarná elejteni. De aztán hirtelen mintha mást gondolt volna, föl­egyenesedett, megfogta a kezemet és mély érzel­­mességgel így szólt:­­— Nincs semmi baj, Sándor öcsém. Bol­dog vagyok. A föld él és érez . .. velünk érez ... a föld cselekszik és visszaüt, bőszül áll, megin­dította a harcot a foglalók ellen. — Az Isten szerelmére, bátyám, mondja meg végre, hogy mi történt Vasadon? — Mi történt ? — rikoltott az öreg diadal­mas hangon, s az arca csak úgy ragyogott az örömtől, — hát az történt, hogy a szőlőmbe bele­ütött a filloxexa és kiütötte a kelyhet a csehek kezéből. Ott a cseh többet nem szüretel. Az én szőlőm sztrá­jkol. Fiat nincs ennek az áldott föld­nek több esze, mint valamennyiünknek? Átölelt, megcsókolt és én éreztem, hogy könyei végigcsorognak arcomon. Az öreg hal­kan megszólalt: — Hallod-e, fiam, arról pedig szól se, hogy te Bárány István urat egyszer életedben és egy­szer az ő életében sírni láttad. Még azt hinné valami szamár, hogy a káromat siratom. Magatom a magyar bék­e újjászövegezésére. Paris, márc. 6. (A M. T. I. szikratávirata.) Amerikai la­poknak táviratozzék Párisból a világpolitikának következő helyzetképét, a­mely azonban nem annyira pozitív lényeket, mint inkább az ural­kodó és egyre erősbödő hangulatot tükrözi vissza. A szenátusnak nem kell nagyon sietni a versaillesi békeszerződés ratifikálásával, mert nagyon valószínű, hogy a szerződést a közel­jövőben revideálni fogják, s akkor aztán még­­egyszer ratifikálni kellene. Angliában, Olaszor­szágban, sőt Franciaországban is erőteljes moz­galmak indultak meg a szerződés­­revíziója érde­kében és a helyzet beavatott ismerői azt mond­ják, hogy egy éven belül egészen megváltoznak a békeszerződések. A szocialisták és a radikáli­sok folyton azt hangoztatják, hogy a jóvátételi­­rendelkezések túl szigorúak. A nemzetközi jogá­szok hangsúlyozzák, hogy a szövetségeseknek nincs joguk Németország belügyeibe beavat­kozni és minden a német belügyeket érintő ren­delkezést hatálytalanítani kell. Máris erős moz­galom dolgozik azon, hogy a magyar békeszer­ződést újjászövegezzék és a határokat újból megállapítsák úgy, hogy Magyarországhoz visz­­sza­kerüljenek mindazok a magyarok, a­kik most jugoszláv, román vagy cseh uralom alá kerül­tek. Általában azt hiszik, hogy idővel Francia­­ország és Anglia meg fogja engedni Ausztriának a Németországhoz való csatlakozást, mert ha az Egyesült­ Államok visszavonulnak és az osztrák számlát nem fogják többé fizetni, a szövetsége­sek kénytelenek lesznek levonni annak a tény­nek következméyeit, hogy Ausztria egymagában életképtelen. A revízió irányai. — Népszavazás a megszállott magyar terü­leteken. — ■ 'i’áris, márc. 6 (A DudapeStT Tridruntis távirata.) A World békeügyi kü­lön tudósítója kábelen jelenti lapjának: Számítani lehet rá, hogy Olaszország magatartása és Anglia erős hajlandósága arra, hogy a gyakorlatban használhatóbb békeinstrumentumot teremtsenek, mint a­milyennek a Clémenceau féle papirosm­unka bizonyult, a legközelebbi időben jelentős változáso­kat teremtenek a nemzetközi helyzetben. Bár erre vonatkozóan az antant körében teljes összhang nin­csen, már ebben a pillanatban is konkréten meg-, állapítható, hogy körülbelül a következő módosítá­­sokkal lehet számolni: 1. Németország megkapja a lehetőséget arra, hogy nyersanyag juttatása és kölcsön nyújtása útján ismét produktív állammá legyen. 2. A London és Washington között fennálló fe­szültség, mozzanat valószínűen kiküszöbölődik és Amerika hajlandó lesz megbarátkozni egy nemzet­közi valutakölcsön gondolatával, közös­­biztosítékok nyújtása esetén elsősorban Németország, Franciaor­szág és Belgium részéről. 3. Hogy Németausztria életképessé váljék és megszűnjön állandó adósságcsináló lenni, Ausztriá­nak Németországhoz való csatlakozását bizonyos fel­tételek mellett meg fogják engedni. 4. .A magyar béke kérdésében a konferencia nem helyezked­hetik arra a rideg álláspontra, hogy visszautasít minden népszavazást. Ezért megbarát­koznak azzal a gondolattal, hogy azokon a határ­területeken, a­melyeket Cseh-Szlovákiának, Jugoszlá­viának és Romániának szántak, megengedjék a nép­szavazást, nemzetközi ellenőrzés alatt. Gazdasági ter­mészetű módosításokat is fognak tenni a magyar békeszerződésen, a nyugat-magyarországi kérdést külön fogják rendezni. 5. A török szerződés egyelőre függőben marad, mert azon is javításokat akarnak végezni. A magyar békét a külügyminiszterek tanácsára bízzák. Neuilly, márc. 6. (.4 . T. I. szikratávirata a budapesti rádió­­álomás útján.) A Times egyik legutóbbi vezércikké­ben azt írja, hogy a legfőbb tanács tulajdonképpen Londonban tartotta utolsó üléseit és a még függő­ben levő ügy­eket, elsősorban a török és magyar bé­két a külügyminiszterek tanácsára bízza. Az angol közvélemény nagy nyugtalansággal nézi ennek a testületnek a működését és fölveti a kérdést, hogy a nehéz szaktudást igénylő problémák tárgyalását mért nem bízzák azokra a testületekre, a­melyeket a legfelsőbb tanács erre a célra megszervezett, a­helyett, hogy a kellő szaktudással nem rendelkező miniszterek vég nélkül tartó vitákat folytassanak. A francia sajtó Nitti ellen. Paris, márc. 6. (A M. T. 1. szikralávirata.) A legutóbbi lon­doni tanácskozások eredménye a francia sajtót a leg­nagyobb mértékben nyugtalanítja. Rendkívül barát­ságtalan a hangulat Nitti olasz miniszterelnök irá­nyában, a­miért azt javasolta, hogy Németországnak a semlegesek hitelt nyújtsanak, a­melynek biztosí­tékai megelőznék azokat a gazdasági jogosítványo­kat, a­melyeket a versaillesi béke az antant-hatal­maknak garantált. Franciaország semmi szín alatt nem akar új riválisokat Németország semleges, hite­lezőinek személyében, mert ezek a hitelezők, a­kiknek az antant-hatalmak különben is adósai, még­ na­gyobb nyomást gyakorolnának a szövetségesekre. A­­ francia sajtó úgy látja, hogy Nitti fellépésével nem­csak a versaillesi, hanem a neuillyi béke is veszélyez­tetve van és ez az oka annak, hogy a francia sajtó az olasz miniszterelnököt, a­ki a magyar békefeltéte­lek revízióját is követelte, igen hevesen megtámadja. Nitti különösen a Jugoszláviának ítélt magyar te­rületek visszacsatolása mellett foglalt állást. Ilyen körülmények között e pillanatban még nem lehet megítélni a jelentőségét annak, váljon pozitív té­nyen alapszik-e a Havas-ügynökség tegnap terjesz­tett kommünikéje, mely szerint az olasz miniszter­­elnök elállott attól, hogy a magyar békefeltételek­ben statuált határkérdésekben bárkit is befolyásol­jon, avagy ez a jelentés csupán hangulatkeltés-e az intranzigens francia álláspont mellett, a­mi egyálta­lában nem volna meglepő, mivel a francia s­ajtójelen­­tések, a­mint azt a közelmúlt tapasztalatai bizonyít­ják, kormányuk merev, magyarellenes álláspontját még az igazság rovására is propagálják. Mindenesetre hiba volna, ha Magyarországon pozitívumnak vennék azt, hogy az olasz miniszter­­elnöknek sikerült álláspontját érvényre juttatni. Erre nézve eddig a pillanatig minden pozitív és hiv­­teles értesítés hiányzik. , Budapesti Hirlap­m 1920 március 7. rablásai miatt Felmerült panaszokat. ,az oláh pa­rancsnok felsőbb utasításra hivatkozva megingatta az átutazást engedelmes s géppuskákat állíttatott a misszió tagjainak útjába, hogy ne lehessenek tanúi a szajoli állomáson éppen akkor lefolyó általános rablásnak. Az angolok erre a szolnoki francia kon­zuli képviselőhöz mentek s vele újból kiutaztak a hídfőhöz­­és meg­kísérelt­ék az át­jutást, de ered­ménytelenül. A bizottság hevesen összeszólalkozott a románokkal s azzal a kijelentéssel távozott, hogy gondja lesz rá, nehogy hasonló esetek még többször előfordulhassanak. Erősen tartja magát a hír, hogy a bizottságnak írásbeli hivatalos bizonyítékok jutot­tak a kezébe arról, hogy Clemenceau a románok­hoz intézett számtalan kivonulási paranccsal egyide­jűen olyan értelmű nyilatkozatot is küldött, a­mely­ből az oláhok teljes joggal azt állapíthatták meg, hogy a visszavonulási parancsot nem kell komolyan ven­niük. Az angolok elutazásuk után azonnal panaszt tettek az esetről é­s néhány napra rá Clemenceau megbukott. A tigris bukása után az oláhok nyomban égési vonatokkal hoztak vissza a magyar ál­lam­ kincs­­tártól elrabolt vasúti, táviró és egyéb felszerelése­ket, síneket és gépeket. 2 .A megszállott területről elrabolt 140 ezer vagon gabona túlnyomó részét az oláhok Szalonikin át Franciaországba irányították és Románia a rablott zsákmányból vajmi keveset tarthatott meg magának. (Magyar Kurír.) A nemz­ hadsereg leszerelése. — A francia külügyi bizottság ülése. — Az antant csak parlamentáris orosz kormányt ismer el.­­ — Paris, márc. 6. (A M. T. t. szikratávirata.) A képviselőház kül­ügyi bizottsága tegnap Darthou elnöklésével ülést tartott, a­melyen Milleran­d és Lefévre terjesztettek elő jelentéseket. A Petit Parisien értesülése szerint Millerand közölte, h­ogy Nollet tábornoknak a berlini szövetségesközi misszió vezetőjének kérésére a né­met hadsereg leszerelése tekintetében kimondották, hogy április 10-ig 200.000 emberre, július 10-ig pe­dig 100.000 emberre csökkentendő. Tardieu felvilágosítást kért a németországi szö­­vetségesközi katonai missziók működéséről. A hadügyminiszter válaszában elmondotta, hogy három katonai természetű bizottság működik Berlinben. Az egyiknek Nollet tábornok a vezetője, a másiknak, a­mely elsősorban repülési ügyekkel fog­lalkozik, egy angol tábornok áll élén és a tengeré­szeti bizottságot egy angol tengernagy vezeti. Ez a három főbizottság különböző albizotságokra oszlik, a­melyek a gyárakat, erődítményeket arzenálokat, kikötőket ellenőrzik. Nollet tábornok jelentéseit Foch

Next