Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)
1920-03-26 / 74. szám
4** Budapest, 1920. ^ ^31L. évfolyam, 74. szám Péntek, március 26. Megjelenik hétfő kivételével misileaBay. ZüeZietesl árakj Egó.e »vr» SS® korán*. ÍV érc* U® kor., »t*y*á«.r* 68 kor., így ááeapra 90 kor.. Egyes orom őr* koljkem, tjíóKoo 88 száSxondr&rokon SO illár. Hirdetések: wUliatéter eltámítással, díjszabás szériát. man Forzftjkesitó : Rákosi Jenő Helyett*# f6*ew;ks*ítő: Cnasthay Ferenc SzerkMziéséa: Vili. kér., RSkk Szilára-atc» 4, az, l«az«atáság n kfattókivaUi: Vili. kér., JózseMcSrut 5. eztm. Telefíiszámok: Jázeef 43, Jómi 53, Jázíti 63, Józsit 23-84. A magyar tfiU jövője. — .A földreform ankétje alkahrából. — Budapest, márc. 23. Azt, halljuk, hogy je Jubmek Gyula földiűivelésügyi ramsrsztéra erősen dolgozik a magyar for jövőjét megalapozó tirtokpedigáiai törvényjavaslaton s hogy ezt a munkáját mielőbb a nemzetgyűlésbe akarja ’vinni. (ezt a reforot mindenki elkerülhetetlennek tartja és elsőrendű foritosságiának, de nem annál 'óvatosabbnak' kell-e vele lentünk, mentül 'életbe* vágóbb. Xeni csupa öröm és remény tehát, amit a hír kelt'. Gond és aggodalom ■is fogadja a hírhozókat. Mert amilyenbizonyos az, hogy a magyar föld ügye minden magyar embernek szent, még annak is, akinek egy talpalatnyi sem jutott belőle, annyira bizonyos az is, hogy a mostani idő semmiképpen sem alkalmas a nemzet jövő sorsával olyan szorosai összefüggő kérdések elővételére, mint, a., milyen, a föld kérdései Mert nem tudjuk e percben, mennyi a miénk abból a földből, amit egy ezredév óta magyar ‘földnek hevezünk és nem tudjuk azt sem, mit ér ez a föld? x x x x x x 9 »•***'• i v. .**1* • X L X 1 I X I I 11 1 X X X * X X .1X x X X Aki ,• a körülmények kedvezőtlen volta csak megnehezíti, de elodázhatóvénem teszi a kormánynak a földdel kapcsolatos, felelősséggel teljes föladatait. Tudjuk,hogy a nemrég lefotolt népsztógyűlési választásokon a jelölt urak nem fukarkodtak a birtokreformot illető igenretekkel s hogy a nemzetgyűlésnek két nagy pártja kötelezte magát, a birtokreform égető nagy kérdéseinek megoldására. A kormány tehát föltétlenül elő fog állani egy idevágó törvényjavaslattal s a nemzetgyűlési képviselőket ígéreteik arra fogják ösztönözni, hogy ezt a javaslatot mentől előbb törvényerőre emeljék. A konjunkturális helyzet tehát félig akadályozza, félig még, halaszthatatlanná teszi a birtokreformot. Minden parlamentáris és párt kormány természetesen azt, a Merészt fogja döntőnek elfogadni, amely a parlamenti helyzetnek kifolyása. Ilyen körülmények között, amidőn a magyar föld jövőjét vesszük tollunk alá, mindenekelőtt az jut eszjükbe, hogy mi mindennek nem szabad továbbra is a birtokreform ügyéhez kapcsolódni? Tudjuk, hogy a gyászos emlékű Károlyi-korszakban a magyar birtokpolitika avatatlan és gonoszindulatu kezekbe, könnyelmű agitátorok ésmagyargyűlölő radikális tintafecskendezők markába került. Ezek az urak ki akarták használni aháború utolsó évében a honion és a front mögött kifejtett földosztó agitáció hatását s a magyar föld tudatlan és könynyelüű szétdarabolásának árán akartak a maguknak tartós politikai uralmat biztosítani. Nát legyen gondja rá a neui- Tet gyűlésnek, hogy a katgyar föld jövője (évitessék a pártpolitika változandóságáinak és forgandóságának ingatag talajáról és ha megalkotja a birtokpolitikai törvényt, ennek végrehajtása ne legyen a pártpolitika kényére, a változó kormányok különböző fölfogásává hagyva. Minden birtokreform megmozgatja, e földet. Országos érdek, hogy ez a mozgás szolid, jogikig és gazdaságilag pontosan indokolható korlátok között maradjon. Tehát bízassák a birtokreform végrehajtása egy, a kormánytól független, nagyfokú stélvii szervre, amelyben a kormány is .érvényesíthesse a maga megillető befolyását-, de az országnak azok a tényezői is .érvényesülhessenek benne,, akik a pártpolitika befolyásától mentesek. Egy ilyen szerv megalkotása sok aggodalmat eloszlathat, amely a birtokreform mostani időszerűsége tekintetében joggal támasztható. Az utóbbi években a föld kérdése osztálygyűlöleti izgatás középpontjába került. Elvárjuk a kormánytól és a törvényhozástól, hogy a magyar föld ügyét az ily módon rátapadt lisztátakmságoktól megtisztítsa. Sem a nagybirtokosok, sem a főpapok, sem az egyházak nem tekinthetők gyűlölni való bűnösöknek azért, mert sokkal több a földjük, mint más halandónak. Ők a földnek jogos tulajdonosai és ez, a tulajdon szentsége, az első irányadó szempont. Földet nem lehet osztani azért, mert egyesek, bármi sokan legyenek, ráéheztek és azért sem,mert némelyeknek sok van belőle. Az állam csak abból a célból segítheti a túli nagybirtokok kisebb gazdaságokra való A kis s leány. Irta már Jétssf. -JT" A nagy apaffekülés idején került ide.a kis székely leány.Az anyjával jött, meg öt kis testvérével- az román betörés idején hosszú, menekült vonalon bérces Erdélyországból a gyergyói tölgyes hegyek aljáról. A kis székely leány rután elszegődött cselédnek stt is maradt" a Dunántúl, hol nincsenek égbenyuló sötétkék hegyek fehér hóval az ormukon, itt maradt, hol tágas rónaságokon messzeszáguldhat a tekintet s a sárga búzatábla összecsókolózik akék menny boltozatával. A többiek mind visszamentek, mikor a vonlául kiverték Erdélyből, csak a kis cseléd maradt itt, mert egy évre szegődött s még nem telt ki a szolgálat. Egy év múlva azonban megint csak itt maradt, mert akkor már megszokott itt s szebbnek találta Dunántúlt bérces Erdélyországnál. A nagy kocsmában szolgált s addig szolgált, addig se, mag. egyszer csak mégis megszállta a szivét a honvágy s odaállt a gazdája elé. — Már én itten meguntam. Szép ország ez es. jó nép lakik itt el, de nálunk Gyergyóban még cs szebb. Megköszönöm a szolgálatot, elmegyek én már haza innen. -r- Jaj, lányom, -- felelt a, kocsmáros — nem mehetsz le mód haza, mert megint elfoglalták Erdélyt a románok. Várnod kell, míg kimennek ismét. . . . ! •A kis székely , leánynakkényes lett a szeme, de mit vet mástdenfit, hát bizony egyebet nem tehetett: fölvette'a 'dézsát és tovább mosogatott. A' kocsmában pedig folyt tovább az élet, mig egyszer csak vörös katonák jöttek s a kocsmát lezárták'. ',' Nera szabad bort mérni, szesztilalom van.' S’ Nemsokára másik vörös katonák ,főttek s bort követeltek. A kocsmarost megverték s a söntést összetörték. A kis székely leány szörnyen elcsudálkozott ezen. Egyszer az a baj, hogy a gazdája bort mér, másszor meg az, hogy nem mér. Megbolondultak tán itt az emberek? Ismét csak odaállt a gazdája elé s megkérte szénen. ■ —ladd mennék én el ennen, nem jó világ van itt! — Hová mennél, szegény lányom? —- felelt szomorúan a kocsmáros, — hiszen még mindig románok vannak Erdélyben! A kis székely leány tehát csak tovább mosogatott s esténként sirdogált, mikor neru'latta senki. ...... . . . — Estenem, Estenem, mért nincs énnekem hazám ? , Egyszer aztán ,sok katona, jött a faluba." Egy egész zászlóalj. A kocsmánál megálltak * pihenni, y ‘ * - A. . . A kis székely leánynak reménység lobbant a lelkében:"', , , . . .— Lóbb'is,-:ezért Erdélyi mények • fölszabadítani! , . .. • . -r Kiszaladt s a legelsőtől mindjárt megkérdezte. • . — Hová mentek, jó katonák? Ugye bizony Erdélybe a románok ellen? A katona kikacagta a kis székely leányt: —J Oh le bolond, csak nem gondolod, hogy háborúba megyünk? több eszünk van már annál! DeVecserbe megyünk akasztani.. Hadd dögöljön a kutya burzsuj! A kis székely leány félénken visszahúzódott, mint a csigabiga s este megint csak elshia magát a vackában. — Estenem, de megromlott a te néped! Egymást fújta, mikoron ellenség dúl a testén! Aztán sokáig nem történt semmi. A kis székely leánynak kiszáradt akönye, meghalt a mosolygása, csak úgy járt-kelt a házban, mint az árnyék. Egyszer aztán megint katonák jöttek, még pedig lóháton. A sapkájukon darutóllat viseltek. — Na végre, ezek igazi magyar katonák! — sóhajtott a kis székely leány és kiszaladt hozzájuk. ....~~ Ugye a románok ellen mennek, jó katonák? A legelső nagybajuszt! rászólt a leányra: Tán székely volnál? -- Az volnék — felelt a leány. -- .Hát én es az volnék, ősz len gát itten* nénk 'el münk arománok ellen, de nem lehessen! y.. -»„• - ' A ”'7- Má méri,de lehessep? - • - —. Azért, hogy te nem érted azsalal! A kis székely leány ettől sem lett oko ▲ Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal. 1 nf