Budapesti Hírlap, 1920. április (40. évfolyam, 79–104. szám)

1920-04-01 / 79. szám

Budapest, 1920. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. árak: égi» árra 330 koron*. féló*ro 110 kor., n»*»«ZéTro ke kor.. fSI k*n»pr» 30 kor.. Ejy«* oiáas ára fce’iktB, tKóIeob •« pályanáTarokon EO Húr. HtrdoUaok­ BilUimítor Siiitttópont, Eljöttből a sorlat.________ Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc tfSMP" 03- h 'A.­. \ \ X­XL évfolyam, 79. szám Csütörtök, április 1. ^JJ| Szerkesztését: Vili. kér., RökU .Szilárd-utca a. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. kér., József-kórat 5. szem. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84, Nirialakitók. Vj Budapest, márc. 31. Nem-­ túlloma alnnyira fontosnak, mint­­inkább jellemzőnek uj párt alakításának gondolatát, a­miről újságok cikkeznek, politikusok nyilatkozgatnak. Világosan, roraiulázta a gondolatot a Budapesti ■Hírlap mai számában Klebelsberg Kunó gróf, valamikor oszlopos tagja a Tisza­­István gárdájának, ma nemzetgyűlési képviselő és a keresztény nemzeti egye­sülés párt tagja." Már jellemző az, hogy egy ilyen ,h­crc­ a kvalifikációval bíró politikus nem oldj­a helyét megtalálni a­ pártban, a­me­lyet magának kiválasztott? A" különös "jelenség okait vizsgálni nem rám tarto­zik. De még jellemzőbb magára egész helyzetünkre az, hogy alig kezdte meg pályafutását az ifjú nemzetgyűlés, mely­ben két," majdnem egyenlő erejű párt áll egymással szövetségben, mégis félig­ el­lenségesen.­­ s uralkodhatnék a helyzeten könnyen, ha tudna, vagy akarna és máris m­ig, uj párt szükségéről és alakításról beszél a világ. Klebelsberg Kunó gróf gondolata az, hogy a két meglevő nagyobb pártnak tárnyilagosan gondolkozó elemei elkülö­nülve tömörüljenek s arra­ törekedjenek, hogy a két koaleált párt együttműkö­dése a­­jövőben biztosítva legyen ,és minél előbb egy, a pártok fölött álló személyi­ség vezetése­­­alatt a helyzetnek megfelelő kormány alakuljon. Ez a gondolat papiroson oly, ideális­nak látszik, de ha áthelyezzük­ az élet valóságaiba, milyen groteszknek bizo­nyul. Elsőbben is ez a dolog ugy, fölállítva nem egyéb, mint útmutatás arra, miként végeztesse ki magát két párt egy h­ar­­madik által. Két párt, a­mely elég mér­gesen néz farkasszemet, mert voltakép­pen mindenik­ maga óha­jt a hatalom bir­tokában maradni. ‘"Arról nem is szólok, hogy­ az ötlet a pa­rlamen­tarizm­ust teljesen fej­ezet­ejére állítja,mikor két párt között egy kis közből álló csoport számára foglalja le a döntést, ilyen helyzet előáll a parlamen­tek életében, de mindig abnormi egész­ségtelen dolog.. iilváll egy beteg parla­menti ideiglén­ek expedienseként.. nem pe­dig nagy időkben, nagy föladatok előtt, minőket a mi nemzetgyűlésünk készül megoldani. És ha vannak mérsékelt, objektíve gondolkozó elemek a két pártban, mit gondol vajjon Klebelsberg gróf, mikor tehetnek jobb szolgálatot, akikr­e, ha bennmaradnak és befolyásukat érvénye­­sítik a pártjukban, vagy, ha kilépnek, számra jelen­téktelenül s otthagyják ma­gukra a nem­m­érsékelteket és nem­.­túl­­­gyilagosan gondolkozókat? Nem­ loly-e a két — mondjuk,— temperamentumára hagyott párt még kevesbbé mérsékelt-­ er­­kölcsöket fölvenni, igy magára­ hagyva? Nem fognak-e virtusuk egész készletével egy fittyesen rá­rohanni a zászlóhagy­ókra? Nem­ fog-e a nemzetgyűlés még jobban elzajleni, munkaképességétől még mesz­­szebb esni s föladataira­­ való rátermett­ségének nem fognak-e, odaveszni utolsó maradványai is? - A nemzetgyűlés betegségének nem vez­­a gyógyszere. Ez a betegség másban rejlik, gyökerei mélyebben fekszenek, okai távolesnek attól, a hol Klebelsberg Kunó gróf a gyógyfüveket keresi. Ennek a testületnek az anyaga rossz." Egy kép­telen választási törvény alapján hordták össze ezt az anyagot. Nem, az értelem, hanem az értelmetlenség vezérelte őket, nem a meggyőződés, hanem a félreértett jelszók. A törvényhozásba nem kisgaz­dák kellenek és nem keresztények, hanem törvényhozók. "Törvényhozók, a­kik ke­resztény politikát és törvényt és kis­­gazdatörvényt is­ csinálnak, de nem­ kis­gazdák és keresztények, a­kik nem tud­nak a törvényhozáshoz, akár mert nem értenek hozzá,­akár mert jelszavaik nem engedik, akár mert pártérdekeik tiltják, vagy­ akármi más okból. A kisgazda és kereszté­­ny jelszóknak még az az egy jó tulajdonságuk megvolt, hogy legalább csak két érvényesebb párt­ban tömörítették a képviselőket. Az­ már nem a választók hibája, hogy ez a két párt, se­ egymással, se egymás nélkül nem tudja a törvényhozás munkáját rendesen ellátni. A napokban egy kollégám látogatott meg, a­ki újságja nevében azt a kérdést intézte hozzám, hogy kit tartok Magyar­­országon ma a legnagyobb­­ embernek. Ők ilyen körkérdésre szednek utolt össze feleleteket. « Megvallom, nem tudtam neki felelni. Nekünk, azt tartom, ma csak relatív nagy embereink vannak. A­kit abszolút nagynak lehetne mondani, olyant­ nem tudok. Vannak jeleseink, de azok javából az általános titkos választójog alapján csak kettőt vettek be. De ezek is nem oly nagyok, a­kik vezetni tudnák a sokasá­got. Ellenkezőleg, ők vezettetik magukat Lés A* Ur szava. „Írja Dánielné­ Lengyel Laura. Jób pedig ott ült porba dőlt, meggy­alázott házának romjai között. És odaajöttek­­ az emberek, kik ellenségei voltak, mert gazdag, hatalmas és erős volt va­laha és­t­enszóval gúnyolták most,,Tóból. ” íme, hol vagyon hát a te Istened, a ki­ben lelked hízott, a kiben szived hitt, a kinek dicsőségét ajkad hirdette­?! ...­­ — Villám­ sújtotta a házat, a hol laktál, a marháidat, a kikkel­ dolgoztál s -jég verte el a gabonát, melyből kenyeredet sütötted. — És elvesztetted büszkeségedet, erős fiai­dat, kik veled együtt dolgoztak a mezőn és tele­­­vesztetted szived gyönyörűségét, szemérmes, szép leányaidat, kik vidáman szaladtak elébed, ha munkádból hazajöttél. — És nincs immár gyermeked, ki uj vért­­támasszon . . . Nincs már fiad, ki veled uj házat építsen s nincs, többé leányod, ki a te házadat virággal fölékesitsé. •. . , — Átkozd meg magadat és r­ád kozd meg a te Uradat Istenedet. Átkozd meg a házát, melyé­nek falai közt laktál, a földet, melynek gyümöl­cséből éltél, a fát, melynek árnyékába szende­­regtél. Átkozd m­e» az életedet, mely a gyötrel­e­mek gyötrelme lett és halj meg! Jób pedig lehajtotta fejét és hall­alait. És odajöttek azok, kik barátainak, mon­dották magukat és szóltak. — Jób, miért ütsz te még most is ,a hitvány férfihalma­z közepette? — A te lakóhelyed többé föl nem épül­het, mer­t nem leszen elég erőd ahhoz, ho­gy újra épitsd azt, mit az L'r haragja elteit ,öled. Rövid az élet, ha éjt-napot egymásba téve dolgozol is,­­vájjon visszaszerezheted-e századrészét annak,­­a mit elvesztettél?! — Jóbb­lé ki legelső voltál a leghajtama­­sabbak között, most koldusaid­ vagy­­az út porá­ban fetrengő ré­regnél. • — Nyugodjál belé bál Jóit a sorsodba, ha az a szegénység, a nyomorúság, a­ kokhisság is. — flis­zen' ugy mondják: k*‘.istenfélő em­ber. vagy. .... • ; * — Hadd 'Hi hát a gyásznak helyét, mi m­­g­­- fogadunk szolgáutik s ha jó és' dolgos rabszolgg leszel, 'nem' Történt Triász’ dólgo­d mni nálunk. Jólj prdig fVdt, mozdult Taiiu Hi és neip hall­­gatott sóm ellenségért'. soói bandáira. Ott ölt -4 ■porban -Vs Tlain'n f h'3 fi tel­t a IVd’rel,mert hev érző, hogy elturtlidí tőle'az Umnk szíve.­­, ■ ' * ’* Őse';a­kkor 'i.s;’c,sák; magát, hibáztatta,' hogy, balgatag hátsága,­­havas m­egelégedettsége lázs­­í­­totta ellene az Örökkévaló haragját. Talán­­jólé­ban örült a világi hiúságoknak, mint a­hogy istenfélő, kegyes emberhez illik. Az ellenségek és barátok pedig látván hall­gatását, összenéztek é­s magukban azt gondol­ták, hogy úgy sem lehet a boldogtalan emberen segíteni. Az ellenségek kárörvendően nevettek. — Reggelre meghal a saját bűnös kezelő­. A jóba­rátok szánakozóan vonogatták a­z állukat. Majd elbuvik valahová, mivelhogy nem tudja elviselni, ■' hogy rabszolga legyen a földön, hol valaha ő volt az úr. Mi kegyesen­­megtartottuk volna szolgánknak,­­ de h­át így jobb . . . Gyönge, erőtlen már, hiszen olyan sok ksapás érte. Jobb, ha elbujdosik valahová és az útfélen meghítt. Az Úr pór­ig lenézett­ a térdre és ott ült a por­ban az­ ő leghívebb és legszerencsétlenebb szolgája: Jób. És megelégelte már az ő megpróbáltatá­­sát­ és szeleteltél pihent szeme a szerencsétlen tiér fáin. Jób érezte, hogy egy szolid,' puha kéz pihen hatalmaik széles, vállán- és­­ vallották a felesége halk hangját: r- ' -: — Jób, én­­kedves uram, én vagyok itt, te hűséges párod, a te alázatos, engedelynes szol­gálód. -Nézz rám és kell fél innét-e a porból, hol siratod azt, a mit elvesztettünk. Siratod a gaz­dagságodat, imféhnadat, erődet s mi mindennél — -------------—— ----------------------------.—J—. u. A Budapesti Hirlap mai száma 8 oldal.

Next