Budapesti Hírlap, 1920. április (40. évfolyam, 79–104. szám)
1920-04-01 / 79. szám
Budapest, 1920. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. árak: égi» árra 330 koron*. féló*ro 110 kor., n»*»«ZéTro ke kor.. fSI k*n»pr» 30 kor.. Ejy«* oiáas ára fce’iktB, tKóIeob •« pályanáTarokon EO Húr. HtrdoUaok BilUimítor Siiitttópont, Eljöttből a sorlat.________ Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc tfSMP" 03- h 'A.. \ \ XXL évfolyam, 79. szám Csütörtök, április 1. ^JJ| Szerkesztését: Vili. kér., RökU .Szilárd-utca a. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. kér., József-kórat 5. szem. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84, Nirialakitók. Vj Budapest, márc. 31. Nem- túlloma alnnyira fontosnak, mintinkább jellemzőnek uj párt alakításának gondolatát, amiről újságok cikkeznek, politikusok nyilatkozgatnak. Világosan, roraiulázta a gondolatot a Budapesti ■Hírlap mai számában Klebelsberg Kunó gróf, valamikor oszlopos tagja a TiszaIstván gárdájának, ma nemzetgyűlési képviselő és a keresztény nemzeti egyesülés párt tagja." Már jellemző az, hogy egy ilyen ,hcrc a kvalifikációval bíró politikus nem oldja helyét megtalálni a pártban, amelyet magának kiválasztott? A" különös "jelenség okait vizsgálni nem rám tartozik. De még jellemzőbb magára egész helyzetünkre az, hogy alig kezdte meg pályafutását az ifjú nemzetgyűlés, melyben két," majdnem egyenlő erejű párt áll egymással szövetségben, mégis félig ellenségesen. s uralkodhatnék a helyzeten könnyen, ha tudna, vagy akarna és máris mig, uj párt szükségéről és alakításról beszél a világ. Klebelsberg Kunó gróf gondolata az, hogy a két meglevő nagyobb pártnak tárnyilagosan gondolkozó elemei elkülönülve tömörüljenek s arra törekedjenek, hogy a két koaleált párt együttműködése ajövőben biztosítva legyen ,és minél előbb egy, a pártok fölött álló személyiség vezetésealatt a helyzetnek megfelelő kormány alakuljon. Ez a gondolat papiroson oly, ideálisnak látszik, de ha áthelyezzük az élet valóságaiba, milyen groteszknek bizonyul. Elsőbben is ez a dolog ugy, fölállítva nem egyéb, mint útmutatás arra, miként végeztesse ki magát két párt egy harmadik által. Két párt, amely elég mérgesen néz farkasszemet, mert voltaképpen mindenik maga óhajt a hatalom birtokában maradni. ‘"Arról nem is szólok, hogy az ötlet a parlamentarizmust teljesen fejezetejére állítja,mikor két párt között egy kis közből álló csoport számára foglalja le a döntést, ilyen helyzet előáll a parlamentek életében, de mindig abnormi egészségtelen dolog.. iilváll egy beteg parlamenti ideiglének expedienseként.. nem pedig nagy időkben, nagy föladatok előtt, minőket a mi nemzetgyűlésünk készül megoldani. És ha vannak mérsékelt, objektíve gondolkozó elemek a két pártban, mit gondol vajjon Klebelsberg gróf, mikor tehetnek jobb szolgálatot, akikre, ha bennmaradnak és befolyásukat érvényesítik a pártjukban, vagy, ha kilépnek, számra jelentéktelenül s otthagyják magukra a nemmérsékelteket és nem.túlgyilagosan gondolkozókat? Nem loly-e a két — mondjuk,— temperamentumára hagyott párt még kevesbbé mérsékelt- erkölcsöket fölvenni, igy magára hagyva? Nem fognak-e virtusuk egész készletével egy fittyesen rárohanni a zászlóhagyókra? Nem fog-e a nemzetgyűlés még jobban elzajleni, munkaképességétől még meszszebb esni s föladataira való rátermettségének nem fognak-e, odaveszni utolsó maradványai is? - A nemzetgyűlés betegségének nem veza gyógyszere. Ez a betegség másban rejlik, gyökerei mélyebben fekszenek, okai távolesnek attól, a hol Klebelsberg Kunó gróf a gyógyfüveket keresi. Ennek a testületnek az anyaga rossz." Egy képtelen választási törvény alapján hordták össze ezt az anyagot. Nem, az értelem, hanem az értelmetlenség vezérelte őket, nem a meggyőződés, hanem a félreértett jelszók. A törvényhozásba nem kisgazdák kellenek és nem keresztények, hanem törvényhozók. "Törvényhozók, akik keresztény politikát és törvényt és kisgazdatörvényt is csinálnak, de nem kisgazdák és keresztények, akik nem tudnak a törvényhozáshoz, akár mert nem értenek hozzá,akár mert jelszavaik nem engedik, akár mert pártérdekeik tiltják, vagy akármi más okból. A kisgazda és keresztény jelszóknak még az az egy jó tulajdonságuk megvolt, hogy legalább csak két érvényesebb pártban tömörítették a képviselőket. Az már nem a választók hibája, hogy ez a két párt, se egymással, se egymás nélkül nem tudja a törvényhozás munkáját rendesen ellátni. A napokban egy kollégám látogatott meg, aki újságja nevében azt a kérdést intézte hozzám, hogy kit tartok Magyarországon ma a legnagyobb embernek. Ők ilyen körkérdésre szednek utolt össze feleleteket. « Megvallom, nem tudtam neki felelni. Nekünk, azt tartom, ma csak relatív nagy embereink vannak. Akit abszolút nagynak lehetne mondani, olyant nem tudok. Vannak jeleseink, de azok javából az általános titkos választójog alapján csak kettőt vettek be. De ezek is nem oly nagyok, akik vezetni tudnák a sokaságot. Ellenkezőleg, ők vezettetik magukat Lés A* Ur szava. „Írja Dánielné Lengyel Laura. Jób pedig ott ült porba dőlt, meggyalázott házának romjai között. És odaajöttek az emberek, kik ellenségei voltak, mert gazdag, hatalmas és erős volt valaha éstenszóval gúnyolták most,,Tóból. ” íme, hol vagyon hát a te Istened, a kiben lelked hízott, a kiben szived hitt, a kinek dicsőségét ajkad hirdette?! ... — Villám sújtotta a házat, a hol laktál, a marháidat, a kikkel dolgoztál s -jég verte el a gabonát, melyből kenyeredet sütötted. — És elvesztetted büszkeségedet, erős fiaidat, kik veled együtt dolgoztak a mezőn és televesztetted szived gyönyörűségét, szemérmes, szép leányaidat, kik vidáman szaladtak elébed, ha munkádból hazajöttél. — És nincs immár gyermeked, ki uj vérttámasszon . . . Nincs már fiad, ki veled uj házat építsen s nincs, többé leányod, ki a te házadat virággal fölékesitsé. •. . , — Átkozd meg magadat és rád kozd meg a te Uradat Istenedet. Átkozd meg a házát, melyének falai közt laktál, a földet, melynek gyümölcséből éltél, a fát, melynek árnyékába szenderegtél. Átkozd me» az életedet, mely a gyötrelemek gyötrelme lett és halj meg! Jób pedig lehajtotta fejét és hallalait. És odajöttek azok, kik barátainak, mondották magukat és szóltak. — Jób, miért ütsz te még most is ,a hitvány férfihalmaz közepette? — A te lakóhelyed többé föl nem épülhet, mert nem leszen elég erőd ahhoz, hogy újra épitsd azt, mit az L'r haragja elteit ,öled. Rövid az élet, ha éjt-napot egymásba téve dolgozol is,vájjon visszaszerezheted-e századrészét annak,a mit elvesztettél?! — Jóbblé ki legelső voltál a leghajtamasabbak között, most koldusaid vagyaz út porában fetrengő réregnél. • — Nyugodjál belé bál Jóit a sorsodba, ha az a szegénység, a nyomorúság, a kokhisság is. — fliszen' ugy mondják: k*‘.istenfélő ember. vagy. .... • ; * — Hadd 'Hi hát a gyásznak helyét, mi mg- fogadunk szolgáutik s ha jó és' dolgos rabszolgg leszel, 'nem' Történt Triász’ dólgod mni nálunk. Jólj prdig fVdt, mozdult Taiiu Hi és neip hallgatott sóm ellenségért'. soói bandáira. Ott ölt -4 ■porban -Vs Tlain'n f h'3 fi telt a IVd’rel,mert hev érző, hogy elturtlidí tőle'az Umnk szíve., ■ ' * ’* Őse';akkor 'i.s;’c,sák; magát, hibáztatta,' hogy, balgatag hátsága,havas megelégedettsége lázsította ellene az Örökkévaló haragját. Talánjóléban örült a világi hiúságoknak, mint ahogy istenfélő, kegyes emberhez illik. Az ellenségek és barátok pedig látván hallgatását, összenéztek és magukban azt gondolták, hogy úgy sem lehet a boldogtalan emberen segíteni. Az ellenségek kárörvendően nevettek. — Reggelre meghal a saját bűnös kezelő. A jóbarátok szánakozóan vonogatták az állukat. Majd elbuvik valahová, mivelhogy nem tudja elviselni, ■' hogy rabszolga legyen a földön, hol valaha ő volt az úr. Mi kegyesenmegtartottuk volna szolgánknak, de hát így jobb . . . Gyönge, erőtlen már, hiszen olyan sok ksapás érte. Jobb, ha elbujdosik valahová és az útfélen meghítt. Az Úr pórig lenézett a térdre és ott ült a porban az ő leghívebb és legszerencsétlenebb szolgája: Jób. És megelégelte már az ő megpróbáltatását és szeleteltél pihent szeme a szerencsétlen tiér fáin. Jób érezte, hogy egy szolid,' puha kéz pihen hatalmaik széles, vállán- és vallották a felesége halk hangját: r- ' -: — Jób, énkedves uram, én vagyok itt, te hűséges párod, a te alázatos, engedelynes szolgálód. -Nézz rám és kell fél innét-e a porból, hol siratod azt, a mit elvesztettünk. Siratod a gazdagságodat, imféhnadat, erődet s mi mindennél — -------------—— ----------------------------.—J—. u. A Budapesti Hirlap mai száma 8 oldal.