Budapesti Hírlap, 1920. május (40. évfolyam, 105–129. szám)

1920-05-01 / 105. szám

Budapest, 1920. JESfeévfolyam, 105. szám Szombat, május 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Sleffs­ téal árit: Egész évre 330 korona, félévre 110 kor., négyidéara­d kor., egy hónapra 30 kor. Egyes Mim­ara helyben, vidéké* *■' pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-keret 5 szám. Telefonszimek: József 43, József 53, József 63, József 23-84. Szürke május. ’ Budapest, ápr. 30. '""■‘"Most egy éve a természet színeiben pom­pázó májust a vörös rongyok egészen elborítot­ták. Akármerre néztél, vörös lángban égett kö­rülötted minden. El akarták hitetni, hogy ez a világboldogság hajnala. Napról-napra merény­letek történtek az állam, a társadalom, a család, a vallás, a hazaszeretet ellen és a kommunista igék mégis az emberi boldogság apoteózisát har­sogták a füledbe.* Megdermedve állottunk a pá­ratlan világcsalással szemben, remegő szívvel lestük a megváltó eszmék csődjét. Eszmék? Hiszen semmit sem váltottak be abból, a mit torkuk szakadtából hirdettek a ..boldogság tudományának 41, a „nyomor vallá­sának 44 apostolai, a hogy úttörőik valamikor el­nevezték a szocialista-kommunista tanításokat. A világtörténelem lapjaira fog kerülni, hogy a mmi vörös apostolaink miként töltötték be „világ­­töréneti4” feladatukat, miként teremtettek igaz­ságos viszonyt az emberek és a földi lét, javai közt, miként kutatták a gazdasági élet észszerű törvényeit, miként csináltak az emberekből ördögöket, miként csapott át uralmuk rabló­­gyilkos kalandba. ■“? De ne rekrimi mi írunk sokat, hanem rövi­desen állapítsuk meg a világbollogító rendszer teljes csődjét, hőseinek leggyávább és legfzgntá­­zatosabb bukását. Ma nyugodtan tekinth­etsz m­agad körül, arcodba nem csapkod vörös láng. Nem látjuk azonban a május, az új élet pompázó színeit sem. Szürke ködök gomolyognak, akármerre fordítjuk tekintetünket. Folyton halljuk az új életre hívó szavakat, de sehol nem látjuk az út­mutató kezet. Nem vigasztalás, hogy a háború óta az egész emberiség kalauz nélkül botorkál. Háborúk annakelőtte azért voltak, hogy a népe­ket gazdagokká és hatalmasokká tegyék. A vi­lágháború u­tán azt látjuk, hogy az egész embe­riség a legnyomasztóbb­­lelkiállapotban és föl­tartóztathatatlan gazdasági züllésben leledzik. A­mióta a győztesek kompromittálták Wilson mindent kiegyenlíteni célzó békeeszméit, a né­pek megcsalatva érzik magukat és reménytelen­ségben hánykódnak. A társadalmi vonzódás összes törvényei tótágast állanak nemcsak ná­lunk, hanem mindenütt, a legirigyeltebb nemze­teknél is. Mi magyarok függetlenek lettünk, de soha annyira megkötözve nem voltunk, mint most. A titokzatos, egyetemes orvosságot, az általános, titkos választójogot lenyeltük, nagy lendülettel készülünk az élet kedvezőbb berendezésére, de az új rend eszméje nem bontakozik ki a káosz­ból. A nagyobb értelmiség és a nagyobb anyagi­­ság vívja továbbra kietlen harcát. Az egészség­telen állapot biztos jele, hogy társadalmunk rétegei nem fejlődnek egyenletesen. Ma ezek, holnap amazok kerekednek felül és uralkodnak Csarnokul az egészen. Folyik tovább, a­mi eddig folyt: a társadalmi osztályok harca az állam­hatalomért. Szocialisták, agráriusok, plutokra­ták verekednek az s­ralomért, de bármely osz­tály kizárólagos győzelme mindig az összesség veresége. Közéletünknek csak egyetlenegy vo­nása általános: a tülekedés az élelmiszer után. Ez a szürke, május. A világháború dúlásai, a forradalmi szer­telenségek egész mélységükben felkavarják a lelkeket. Érzi mindenki, hogy­ a kiengesztelés folyamatát meg­ kell hamarosan indítani, a tár­sadalmi erők és tényezők közt „szintúgy, mint a népek közt egyensúlyt kell létesíteni, de hogyan, miképpen, arra nem tud válaszolni senki. Volna egy naiv kiinduló pontunk, egy­­ naiv, de rendületlen hitünk: rá kell helyezked­­­­nü­nk újból a társadalmi rend legerősebb alap­jára, a szeretetre. Tudvalévően ez a naiv ki­induló pont, egy két ezredéves megdönthetetlen tanítás, magasztosatok minden filozófiánál, min­den világnéz­eténél. A virágos, a boldog május, az új élet csak belőle fakadhat. fiz amerikai magyarok tüntetése A nagy tüntető gyűlésről, melyet az amerikai magyarok „Washingtonban rendeztek levert és meg­hurcolt magyar hazárok érdekében, már rövidesen beszámoltunk. A most ideérkezett Amerikai Magyar N­épszava, a­honnan egyébként az egész eszme kiin­dult, részletesen számol be erről a nevezetes­­ese­ményről, a­melyről Amerika összes havatalos­­fó­rumai is tudomást szereztek. Amerika külügymi­nisztere, képviselőházának­­ elnöke és­­ a­­hazájába visszatért Bandholtz­­tábornok a magyarokért és a magyar kérdésről olyan megértéssel és annyi jóaka­rattal beszéltek, hogy bízva remélhetjük, hogy Ame­rikában olyan pártfogóra talált a magára h­igy­ott magyar nemzet, ki nemcsak szavakkal, de tettekkel és hatalmának minden súlyával is igazságos ügyün­kért folytatott küzdelmünket kész lesz támogatni és felkarolni. Az Amerika minden részéből Washingtonba sereglett magyar egyesületek képviselői által ren­dezett népgyűlés várakozáson felüli sikeret első­sorban az a mély hazafias érzéstől fűtött lelkesedés biztosította, a­mely nemcsak a szónokok minden szavát, hanem a megjelentek mindenikét áthatolta. A magyar szónokokkal vetélkedtek az amerikai ma­gyarság régi jóakaróinak. Roderick Mac­Cntehin, a Catholic University tudós tanárának és Sanders presbiteriamis püspöknek meghaló felszólalásai. A ipar ismertetést is határozati javaslatot, egyhangú el­fogadása után, küldöttségek útján juttatták el a hi­vatalos tényezőkhöz. A Fehér Házban a betegeskedő Wilson helyett Tumulty elnöki titkár vette­ át a határozatot­ és vá­laszában elmondta, hogy a hivatalos körök kellően informálva voltak a dologról évs biztosíthatja a kül­döttséget, hogy a­ határozatot át fogja nyújtani az elnöknek. C­olbu külügyminiszter a következő szavakkal vette­ át a határozatot: — Biztosíthatom önöket, hogy a magyar kér­dést nagy figyelemmel fogom tanulmány tárgyává tenni. Nagyjában ismerem ugyan már, de a­mint azt önök is jól tudják, a magyar kérdés egyike a leg­nehezebb kérdéseknek■ Az amerikai kormány azon­ban nyílt szemmel, élér.A rokonszenvvel figyeli az eseményeket és el vagyunk tökélte arra, hogy olyan helyzetet fogunk teremteni Magyarországon is, a­mely, igazolni fogja majd azokat az elveket, melye­ket ez az­ ország magáénak vallott és a melyeknek elfogadását kürte­ti. ■ • ' • ■ Gillet, a képviselőház elnöke válaszában han­goztatta, hogy Amerika is, meg ő is mindig és min­den körülmények között barátjai voltak az igazság­nak, meg fogják vizsgálni az átnyújtó­ határozatot és biztosíthatja a küldöttséget, hogy ez a maga ré­széről más, mint az igazság sohasem fogja, vezérelni Magyarországgal szemben, annál is inkább, mert mindig őszintén rokonszenvezett a magyar néppel, ő visszaemlékszik Kossuthra, tudja, hogy milyen szolgálatokat tett Kossuth a demokrácia ügyének, hogy is­ lehetne hát elvárni, hogy n­e legyen igazsá­gos és jóakaratú Kossuth népével szemben. És, hogy ezek a jóakaratú szavak nem üres frázisok, azt Amerika már­is bebizonyította. Mert hiszen formálisan még hadiállapot van, köztünk és Amerika között és érvnek ellenére nemcsak hogy nem akadályozta meg magyar véreink tüntetései, hanem nem tűrte, hogy más ellenségeink áskálódá­­sukkal megakadályozzák­. Amerika ugyan ma lát­szólag távol tartja magát a béke művétől,­ de men­tes , jobban közeledik Európa azokhoz az eszmékhez, melyeket a háború folyamán elős­zör Amerika han­goztatott , a­­rholvekrék megvalósításáért küzdenek most a legyőzöttek, annál inkább fog. Amerika a béke dolgában ismét szóhoz jutni. S akkor remélhet­jük, hogy a mi ügyünk’ oltalma jó kezekbe lesz le­téve.' «­ A Budapesti Hírlap mai száma 6 oldal. l®mí3 határai - bínIsípsíl — Ellet Kapitány beszéde Magyarországról az angol alsóházban. — A Magyar Távirati Iroda jelenti: Elint kapi­tány 1920. március 25-én az angol alsóházban be­szédet mondott Magyarországról s a többi közt eze­ket fejtette ki: — Én voltam Magyarországon a választások alatt és jelen voltam egy nagygyűlésen, melyen a magyar miniszterelnök beszélt. Ez a gyűlés el volt határozva elsősorban és főképpen, hogy nem akar többé bolosevizmust, másodszor, hogy neki királyság kell és harmadszor, hogy fair elbánást kívánnak azokon a lényezeken, a­melyeket Maoriországtól el akarnak szakítani. Ha Magyarország királyságot akar, az Magyarország dolga és­ senkinek nincs köze hozzá itt Angliában. — Magyarországnak a szerződés szerinti hatá­rai teljesen lehetetlenek. Mi több, nevetségesek. Soha ilyen határokat nem rátét­ a világ, Csehország — a­­cseh ak­rta — körül van véve egy hegylánctól és­ most ennek az oldalához baníinalakú, Szlovákiá­nak nevezett országot csatolnak, mely teljesen ma­gas hegycsúcsokból áll, melyek levezetik a v­izeket a kis hegyek völgyeibe. A békekonferencián nagy és előkelő emberek vannak, de még ezek sem ké­pesek kierőszakolni, hogy a folyók a hegyeken át­folyjanak, m­ert bizony azok lefelé folynak és nem a hegyeken át. Nem győzhetik meg ezek az urak a parasztot, a­kinek 10 mérföldet kell lemennie a fo­lyam mentén, hogy fejszék ,vagy eket vegyen a völgy torkolatánál levő megyei székhelyen, a­hová ősei is mertek e­l előtte, hogy az ő érdeke átmenni 80 mérföldet a hegycsúcsokon át, hogy Csehország­ban vegye baltáját, vagy ekéjét. Ő ezután is lefelé akar majd menni, mint ősei tették és ha látja, hogy ebben megakadályozza őt egy határ, a­mely­­hez állítólag ő is hozzájárult, föltétlenül kérni fogja, hogy szüntessék meg ezt a határt. Véleményem sze­rint ez olyan határ, mely igen hamar össze fog dőlni. Revideálni kell a józan ész világánál és nem csinálni belőle egy jelszót, mely esetleg uj halom? okozhat. — A román liptai­ — mondott azután —■­ egy magyar népterületet is magába zár, a mely ép­pen Magyarország határára van helyezve. Egy ma­­gyar formájú ’Ulster ez és hogy ’ ha el tudják önök képzelni, hogy­­mi­­tor lenne, ha Ulstert Írország többi része alá helyeznék épp most, akkor halvány fogalmuk lehet arról, hogy mi történik ezen a te­rületen, a­hol hasonló számú népet oly malom alá helyeznek, mely vallásban és kulturában idegen hozzá, melyet gyűlölnek és­ mint igen ,sok alsteri teszi, — talán valamennyi — szívből lenéznek. A palifika eseményei. Május 10-én ül össze a Ház. A Pót- Tud. jelentése szerint Rakovszky István házelnök, a­mikor a nemzetgyűlés tegnapi ülésén ia sorol­ta, hogy mely kerületekben lesz a Tiszántúl választás, huszonegy kerület kimaradt a fölsorolás­ból. A kisgazdapárt félhivatalos kinyomatosa sze­rint ez azért történt, mert ezek a kerületek biztos kisga­zda-kerületei­. Ma a kisgazdapárt a lapokból ér­­tesült­ erről a tévedésről és úgy látta, hogy itt a k­ivizeli egyesülés pártja részéről bizonyos célzatos­ság történt. Ma a kisgazdapárti képviselők össze akarják hívni a nemzetgyűlést, azonban ezt a tervet megelőzte a miniszteri tanácskozás, a­mely úgy in­tézkedett, hogy a nemzetgyűlés nem május 17-én, hanem’ 18-én ül össze és kiírja a választásokat­ a huszonegy k­erületben. Miniszteri tanácskozás. A Magyar Távirati Iroda­­jelenti: A kormány tagjai ma délelőtt és megszakítással délután is Simony­ Scin­adam Sándor miniszterelnök elnöklésé­vel miniszteri tanácskozásra ültek össze, a­melyen igen behatóan­­ foglalkoztak a tiszántúli választás kérdésével, és a minden pontra vonatkozó teljes meg­állapodásra jutottak. A miniszteri tanácskozás este nyolc órakor ért véget.

Next