Budapesti Hírlap, 1920. május (40. évfolyam, 105–129. szám)
1920-05-01 / 105. szám
Budapest, 1920. JESfeévfolyam, 105. szám Szombat, május 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Sleffs téal árit: Egész évre 330 korona, félévre 110 kor., négyidéarad kor., egy hónapra 30 kor. Egyes Mimara helyben, vidéké* *■' pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-keret 5 szám. Telefonszimek: József 43, József 53, József 63, József 23-84. Szürke május. ’ Budapest, ápr. 30. '""■‘"Most egy éve a természet színeiben pompázó májust a vörös rongyok egészen elborították. Akármerre néztél, vörös lángban égett körülötted minden. El akarták hitetni, hogy ez a világboldogság hajnala. Napról-napra merényletek történtek az állam, a társadalom, a család, a vallás, a hazaszeretet ellen és a kommunista igék mégis az emberi boldogság apoteózisát harsogták a füledbe.* Megdermedve állottunk a páratlan világcsalással szemben, remegő szívvel lestük a megváltó eszmék csődjét. Eszmék? Hiszen semmit sem váltottak be abból, a mit torkuk szakadtából hirdettek a ..boldogság tudományának 41, a „nyomor vallásának 44 apostolai, a hogy úttörőik valamikor elnevezték a szocialista-kommunista tanításokat. A világtörténelem lapjaira fog kerülni, hogy a mmi vörös apostolaink miként töltötték be „világtöréneti4” feladatukat, miként teremtettek igazságos viszonyt az emberek és a földi lét, javai közt, miként kutatták a gazdasági élet észszerű törvényeit, miként csináltak az emberekből ördögöket, miként csapott át uralmuk rablógyilkos kalandba. ■“? De ne rekrimi mi írunk sokat, hanem rövidesen állapítsuk meg a világbollogító rendszer teljes csődjét, hőseinek leggyávább és legfzgntázatosabb bukását. Ma nyugodtan tekinthetsz magad körül, arcodba nem csapkod vörös láng. Nem látjuk azonban a május, az új élet pompázó színeit sem. Szürke ködök gomolyognak, akármerre fordítjuk tekintetünket. Folyton halljuk az új életre hívó szavakat, de sehol nem látjuk az útmutató kezet. Nem vigasztalás, hogy a háború óta az egész emberiség kalauz nélkül botorkál. Háborúk annakelőtte azért voltak, hogy a népeket gazdagokká és hatalmasokká tegyék. A világháború után azt látjuk, hogy az egész emberiség a legnyomasztóbblelkiállapotban és föltartóztathatatlan gazdasági züllésben leledzik. Amióta a győztesek kompromittálták Wilson mindent kiegyenlíteni célzó békeeszméit, a népek megcsalatva érzik magukat és reménytelenségben hánykódnak. A társadalmi vonzódás összes törvényei tótágast állanak nemcsak nálunk, hanem mindenütt, a legirigyeltebb nemzeteknél is. Mi magyarok függetlenek lettünk, de soha annyira megkötözve nem voltunk, mint most. A titokzatos, egyetemes orvosságot, az általános, titkos választójogot lenyeltük, nagy lendülettel készülünk az élet kedvezőbb berendezésére, de az új rend eszméje nem bontakozik ki a káoszból. A nagyobb értelmiség és a nagyobb anyagiság vívja továbbra kietlen harcát. Az egészségtelen állapot biztos jele, hogy társadalmunk rétegei nem fejlődnek egyenletesen. Ma ezek, holnap amazok kerekednek felül és uralkodnak Csarnokul az egészen. Folyik tovább, ami eddig folyt: a társadalmi osztályok harca az államhatalomért. Szocialisták, agráriusok, plutokraták verekednek az sralomért, de bármely osztály kizárólagos győzelme mindig az összesség veresége. Közéletünknek csak egyetlenegy vonása általános: a tülekedés az élelmiszer után. Ez a szürke, május. A világháború dúlásai, a forradalmi szertelenségek egész mélységükben felkavarják a lelkeket. Érzi mindenki, hogy a kiengesztelés folyamatát meg kell hamarosan indítani, a társadalmi erők és tényezők közt „szintúgy, mint a népek közt egyensúlyt kell létesíteni, de hogyan, miképpen, arra nem tud válaszolni senki. Volna egy naiv kiinduló pontunk, egy naiv, de rendületlen hitünk: rá kell helyezkednünk újból a társadalmi rend legerősebb alapjára, a szeretetre. Tudvalévően ez a naiv kiinduló pont, egy két ezredéves megdönthetetlen tanítás, magasztosatok minden filozófiánál, minden világnézeténél. A virágos, a boldog május, az új élet csak belőle fakadhat. fiz amerikai magyarok tüntetése A nagy tüntető gyűlésről, melyet az amerikai magyarok „Washingtonban rendeztek levert és meghurcolt magyar hazárok érdekében, már rövidesen beszámoltunk. A most ideérkezett Amerikai Magyar Népszava, ahonnan egyébként az egész eszme kiindult, részletesen számol be erről a nevezeteseseményről, amelyről Amerika összes havatalosfórumai is tudomást szereztek. Amerika külügyminisztere, képviselőházának elnöke és ahazájába visszatért Bandholtztábornok a magyarokért és a magyar kérdésről olyan megértéssel és annyi jóakarattal beszéltek, hogy bízva remélhetjük, hogy Amerikában olyan pártfogóra talált a magára higyott magyar nemzet, ki nemcsak szavakkal, de tettekkel és hatalmának minden súlyával is igazságos ügyünkért folytatott küzdelmünket kész lesz támogatni és felkarolni. Az Amerika minden részéből Washingtonba sereglett magyar egyesületek képviselői által rendezett népgyűlés várakozáson felüli sikeret elsősorban az a mély hazafias érzéstől fűtött lelkesedés biztosította, amely nemcsak a szónokok minden szavát, hanem a megjelentek mindenikét áthatolta. A magyar szónokokkal vetélkedtek az amerikai magyarság régi jóakaróinak. Roderick MacCntehin, a Catholic University tudós tanárának és Sanders presbiteriamis püspöknek meghaló felszólalásai. A ipar ismertetést is határozati javaslatot, egyhangú elfogadása után, küldöttségek útján juttatták el a hivatalos tényezőkhöz. A Fehér Házban a betegeskedő Wilson helyett Tumulty elnöki titkár vette át a határozatot és válaszában elmondta, hogy a hivatalos körök kellően informálva voltak a dologról évs biztosíthatja a küldöttséget, hogy a határozatot át fogja nyújtani az elnöknek. Colbu külügyminiszter a következő szavakkal vette át a határozatot: — Biztosíthatom önöket, hogy a magyar kérdést nagy figyelemmel fogom tanulmány tárgyává tenni. Nagyjában ismerem ugyan már, de amint azt önök is jól tudják, a magyar kérdés egyike a legnehezebb kérdéseknek■ Az amerikai kormány azonban nyílt szemmel, élér.A rokonszenvvel figyeli az eseményeket és el vagyunk tökélte arra, hogy olyan helyzetet fogunk teremteni Magyarországon is, amely, igazolni fogja majd azokat az elveket, melyeket ez az ország magáénak vallott és a melyeknek elfogadását kürteti. ■ • ' • ■ Gillet, a képviselőház elnöke válaszában hangoztatta, hogy Amerika is, meg ő is mindig és minden körülmények között barátjai voltak az igazságnak, meg fogják vizsgálni az átnyújtó határozatot és biztosíthatja a küldöttséget, hogy ez a maga részéről más, mint az igazság sohasem fogja, vezérelni Magyarországgal szemben, annál is inkább, mert mindig őszintén rokonszenvezett a magyar néppel, ő visszaemlékszik Kossuthra, tudja, hogy milyen szolgálatokat tett Kossuth a demokrácia ügyének, hogy is lehetne hát elvárni, hogy ne legyen igazságos és jóakaratú Kossuth népével szemben. És, hogy ezek a jóakaratú szavak nem üres frázisok, azt Amerika máris bebizonyította. Mert hiszen formálisan még hadiállapot van, köztünk és Amerika között és érvnek ellenére nemcsak hogy nem akadályozta meg magyar véreink tüntetései, hanem nem tűrte, hogy más ellenségeink áskálódásukkal megakadályozzák. Amerika ugyan ma látszólag távol tartja magát a béke művétől, de mentes , jobban közeledik Európa azokhoz az eszmékhez, melyeket a háború folyamán először Amerika hangoztatott , arholvekrék megvalósításáért küzdenek most a legyőzöttek, annál inkább fog. Amerika a béke dolgában ismét szóhoz jutni. S akkor remélhetjük, hogy a mi ügyünk’ oltalma jó kezekbe lesz letéve.' « A Budapesti Hírlap mai száma 6 oldal. l®mí3 határai - bínIsípsíl — Ellet Kapitány beszéde Magyarországról az angol alsóházban. — A Magyar Távirati Iroda jelenti: Elint kapitány 1920. március 25-én az angol alsóházban beszédet mondott Magyarországról s a többi közt ezeket fejtette ki: — Én voltam Magyarországon a választások alatt és jelen voltam egy nagygyűlésen, melyen a magyar miniszterelnök beszélt. Ez a gyűlés el volt határozva elsősorban és főképpen, hogy nem akar többé bolosevizmust, másodszor, hogy neki királyság kell és harmadszor, hogy fair elbánást kívánnak azokon a lényezeken, amelyeket Maoriországtól el akarnak szakítani. Ha Magyarország királyságot akar, az Magyarország dolga és senkinek nincs köze hozzá itt Angliában. — Magyarországnak a szerződés szerinti határai teljesen lehetetlenek. Mi több, nevetségesek. Soha ilyen határokat nem rátét a világ, Csehország — acseh akrta — körül van véve egy hegylánctól és most ennek az oldalához baníinalakú, Szlovákiának nevezett országot csatolnak, mely teljesen magas hegycsúcsokból áll, melyek levezetik a vizeket a kis hegyek völgyeibe. A békekonferencián nagy és előkelő emberek vannak, de még ezek sem képesek kierőszakolni, hogy a folyók a hegyeken átfolyjanak, mert bizony azok lefelé folynak és nem a hegyeken át. Nem győzhetik meg ezek az urak a parasztot, akinek 10 mérföldet kell lemennie a folyam mentén, hogy fejszék ,vagy eket vegyen a völgy torkolatánál levő megyei székhelyen, ahová ősei is mertek el előtte, hogy az ő érdeke átmenni 80 mérföldet a hegycsúcsokon át, hogy Csehországban vegye baltáját, vagy ekéjét. Ő ezután is lefelé akar majd menni, mint ősei tették és ha látja, hogy ebben megakadályozza őt egy határ, amelyhez állítólag ő is hozzájárult, föltétlenül kérni fogja, hogy szüntessék meg ezt a határt. Véleményem szerint ez olyan határ, mely igen hamar össze fog dőlni. Revideálni kell a józan ész világánál és nem csinálni belőle egy jelszót, mely esetleg uj halom? okozhat. — A román liptai — mondott azután —■ egy magyar népterületet is magába zár, a mely éppen Magyarország határára van helyezve. Egy magyar formájú ’Ulster ez és hogy ’ ha el tudják önök képzelni, hogymitor lenne, ha Ulstert Írország többi része alá helyeznék épp most, akkor halvány fogalmuk lehet arról, hogy mi történik ezen a területen, ahol hasonló számú népet oly malom alá helyeznek, mely vallásban és kulturában idegen hozzá, melyet gyűlölnek és mint igen ,sok alsteri teszi, — talán valamennyi — szívből lenéznek. A palifika eseményei. Május 10-én ül össze a Ház. A Pót- Tud. jelentése szerint Rakovszky István házelnök, amikor a nemzetgyűlés tegnapi ülésén ia sorolta, hogy mely kerületekben lesz a Tiszántúl választás, huszonegy kerület kimaradt a fölsorolásból. A kisgazdapárt félhivatalos kinyomatosa szerint ez azért történt, mert ezek a kerületek biztos kisgazda-kerületei. Ma a kisgazdapárt a lapokból értesült erről a tévedésről és úgy látta, hogy itt a kivizeli egyesülés pártja részéről bizonyos célzatosság történt. Ma a kisgazdapárti képviselők össze akarják hívni a nemzetgyűlést, azonban ezt a tervet megelőzte a miniszteri tanácskozás, amely úgy intézkedett, hogy a nemzetgyűlés nem május 17-én, hanem’ 18-én ül össze és kiírja a választásokat a huszonegy kerületben. Miniszteri tanácskozás. A Magyar Távirati Irodajelenti: A kormány tagjai ma délelőtt és megszakítással délután is Simony Scinadam Sándor miniszterelnök elnöklésével miniszteri tanácskozásra ültek össze, amelyen igen behatóan foglalkoztak a tiszántúli választás kérdésével, és a minden pontra vonatkozó teljes megállapodásra jutottak. A miniszteri tanácskozás este nyolc órakor ért véget.