Budapesti Hírlap, 1920. május (40. évfolyam, 105–129. szám)

1920-05-28 / 127. szám

az inkompatibilitás szorosabb körülírására vonatko­zóan előterjesztett. Ezt a­­belügyminiszter hozzájáru­lása után elfogadta a nemzetgyűlés. Különösen élénk vita fejlődött a tizenegyedik szakasznál, mely a kerületi beosztásról intézkedik. Bárczsi­ István felszólalván, abbeli nézetének adott kifejezést, hogy csak a pártérdek sugalmazhatta azt az egyenlőtlen elbánást, a­melyben ez a szakasz a főváros polgárságát részesíti. Mert másképp érthetet­len, úgymond, hogy például a Károly-körút egyik ol­dalán miért legyen a választóknak több joguk, mint a Károly-körút másik oldalán s miért válasszon az egyik kerületben 15.000 polgár ugyanannyi bizott­sági tagot, mint 80.000 a másik kerületben. Bárczy kétrendbeli módosítást terjesztett elő, a­melyeknek végső célja az, hogy minden kerület a választóik számarányához képest megfelelő számú bizottsági ta­­elot válasszon. Ehhez a szakaszhoz hozzászóltak azután Pető Sándor, Ernszt Sándor és Kassay Károly s a vitát holnap folytatják. K /H béke. A szerb­ek­ kiürítik Új Szegedet. Szegedről jeleneik: Ön informált és tel­jesen megbízható foriálból értesülünk, hogy a szerbek a b­eszerződés­nek most már vég­legesen megállapíott szövegéhez képest foglal­koznak Új-Szegednek és azoknak a további te­rületeknek kiürítésével, a­melyeket a béke­­szerződés a Tisza túlsó partján meghagyott Magyarországnak. Ezeknek a területeknek ki­ürítése egiy­eőnapon­­belül megtörténik s igy Uj-Szeged legkésőbb június vége felé fölszaba­dul a szerb megszállás alól és végleg visszake­rül a magyar impérium alá. Gazdák a békeszerződés ellen. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igaz­­gatóválasztmánya ülést tartott, a­melyen Somssich László gróf elnök indítványára tiltakozását fejezte ki a békeszerződés ellen. A szakesztő úr Szab­ J ra­ttal Tisztelt szerkesztő m­a különös leve­let kaptam özvös Jávier dr. egyetemi magán­tanár úrtól, a szto­ffológiai klinika 1. megbí­zott vezetőjétől. A levél így szól: Mélyen tisztelt uram! A budapesti tudomány­egyetem fogászati kli­nikájának 50 miligram rádiumra volna szüksége. Ez körü­­­elül 200.000 koronába kerül. Ezt az össze­get a mai viszonyok között az államtól nem kérhet­jük és nem várhatjuk. De a tuberkulotikus, rákos szájbetegek kezeléséről mégsem mondhatunk le. Azon a nézeten vagyunk ellenben, hogy Magyaror­szágon még mindig van . . . ! Arra kérjük uram, alkalmas formában, alkal­mas módon, bölcs belátásához képest intézzen fel­szólítást b. lapjában ez irányban, hogy klinikánk­nak a jelzett összeg a jelzett célokra rendelkezésre álljon. T. szerkesztő úr, mit csináljak ezzel a megható levéllel? Mert bizony nagyon meg­ható, hogy az egyetemi klinika, egy országos intézmény kétszázezer korona miatt tehetetle­nül áll a legborzalmasabb betegséggel sújtott embertársainkkal szemben. A tisztelt tanár úr azt tartja, hogy még mindig van Magyarországon ..... Én tettem oda a pontokat. Én törültem ki azt, hogy mi van még mindig Magyarorszá­gon. Nem szív, nem jótékonyság, nem ember­szeretet. Istenem, hiszen egy jóízű ötlet, egy elmés személy összeterelheti ezt a 200.000 ko­ronát, a­mely manapság csak pénz, ha­­ nincs meg és ha nagyon kellene egy embersé­ges célra. Nézze, tisztelt szerkesztő úr, azt olvasom, hogy a börzén m­a nagy árzuhanás volt. A bör­zén rendesen van vagy hossz, vagy hossz. És akár egyik van, akár másik van, a dolog min­dig csak azt jelenti, hogy sok millió korona vándorol az egyik embercsoport zsebéből a másik embercsoport zsebébe. Mit szólna tisztelt szerkesztő úr hozzá, ha a börzén egy jókedvű és természetesen jó­szívű úr — persze abból az embercsoportból, a­melyik éppen felül van — egy kis bizottsá­got rögtönözne , kezébe venné a sztomatoló­­giai klinika baját. Meg vagyok róla győződve, hogy két-három nap alatt megcsinálná azt, a­mit sem az állam nem tud, sem én nem tudok a szomorú napokban megcsinálni. Mert nem rémes-e a gondolat, tisztelt Brinkszi Hírlap ,m.­­ 1920 május 28. szerkesztő úr, hogy azok a boldogtalanok, a­kik a professzor úr soraiban megnevezett em­bertelen betegségek­ rabjai, még attól a szerény vigasztalástól is elesnek, a­mit az ad, hogy leg­alább orvosilag kezeltetnek a tudomány leg­újabb vívmányai szerint. Szerkesztő ur hive Dunántúli. A­­Magyar Történelmi Társulat közgyűlése. Károlyi Mihaili grófot kizárták a távok sorából. — Csütörtökön, délután az Akadémia kistermében közgyűlést tartott a Magyar Történelni Hársulat. A lemondó fol tisztikart újra megválaszta punk s­i­v elnök lett. Aze6dlsorh»*4i^gió&róftai^^^i alelnök pedig Csánka Dezső dr. és Jetervenaky László dr. Az el­nök elfoglalta a helyét s tartalmas beszédben bizo­nyította, hogy optimizmusunk jogosult, mert a raj­tunk osztozkodó államok nem a saját erejükből ke­rekedtek felül s igy nincs meg bennük az a tudat, ho­gy ők erősebbek. Majd áttért Tisza Istvánról szóló megemléke­zésére. Lélekrajzot festett Tisza Istvánnak a háború előtti és háború alatti idejéből. Magya­rázta jelleméből folyó magatartását és cselekvéseit. „Mint minden mártírvér, — fejezte be a megemléke­zést.­­•— az ő vére is, a magyar erő feltámadásának magva lesz akkor, ha mi hátramaradottak az áldott magyar földet és a magyar kultúra mezejét arcunk verejtékével megmunkáljuk. Ne keressünk valami csodaszert, valami egészen újat, szokatlan politikai metódust ahhoz, hogy lábraállhassunk, ha­nem dolgozzunk becsületesen­, szakszerűen minden téren. Ezután ismertette a társulatnak legközelebb megjelenő három kötetét. Két kötetben Széchenyi István grófnak Döblingbeni lefoglalt naplóit és ira­tait. Karolni­­.Árpád bevezetésével, továbbá Kossuth és Czörgey levelezését 1848-ból, melyet Am­mal Dávid kitűnő terénestudósunk szerencsés kézzel megtalált a bécsi udvari levéltárban. Az elnöki megnyitót lelkes ováció követte. Ezután Mályusz Elemér fölolvasta „Turóc vár­megye kialakulása és betelepítései" című­ történeti dolgozatát. A közgyűlés ezután kizárta tagjai sorá­ból Károlyi Mihály grófot, továbbá a proletárdikta­túra alatt magyar történettudóshoz méltatlan ma­gatartása miatt Obál Bélát, -- - -­ Massarykot Elnökké választották A német képviselők elhagyták az üléstermet. Prága, máj. 27. (Cseh sajtóiroda.) A nemzetgyűlés két kama­rájának együttes ülésén Massarykot köztársasági el­nökké választották. Mikor a szavazócédulákat bead­ták, a német képviselők, a­kiknek keresztnevét cseh nyelven olvasták, élénk közbekiáltásokban törtek ki és, éles megjegyzéseket tettek. A választás után az elnök félbeszakította az ülést és felkérte a miniszterelnököt és a szenátus elnökét, hogy menjenek együtt Massaryk elnökhöz és kérjék fel őt, hogy a nemzetgyűlés előtt tegye le a fogadalmat az alkotmányra. Ekkor tumultus ke­letkezett. Ugyanis Lodgemannn képviselő szót kért, a­mit az elnök azzal a megokolással tagadott meg, hogy az ülést már félbeszakították. Mikor Massaryk elnök a terembe lépett, a német képviselők és szená­torok Lodgemann vezetésével kivonultak az ülés a­teremből, a német szociáldemokraták azonban he­lyükön maradtak, Tomasek elnök üdvözölte az elnököt és sze­rencsét k­­vánt új megválasztásához, a­mire Massaryk elnök­i fogadalmat letette. (MTI.) Az asztrák báfenfenedás francia kamarában. A Lancia kamara lajpiap elfogadta az osztrák békeszerelőtést. A vita flyamán többen fölszólaltak és a szólájtok a szerződésnek több pontját élénk kritika tárgyálák­ák. Ha végigolvassuk a felszó­lalásokat, különösnek tűnik föl, hogy most, a­mikor a legyőzött államokkal már sorra aláíratták a békét, az antant-államok parlamentjei egymásután rájön­nek arra, mennyire életképtelenek e szerződések és mennyire életképtelenek azok az államok, a­melye­ket e szerződések alapján életre hívtak. S ha bi­zonyos keserűséggel olvassuk is a józan belátásnak ezt az utólagos megnyilvánulását, legalább remény­ségünk lehet arra, hogy a szerződések végrehajtása alkalmával már a tisztultabb fölfogás fogja irányí­tani cselekezetben az antantot. A szónokok egyöntetűen hangoztatták, hogy Franciaországnak az új Ausztriával szemben könyö­rületesnek kell lennie és segítségére kell sietni ennek az államnak, mert csak így indulhat újra­­virágzásnak. Margin előadó maga sem hallgatta el Azokat az aggodalmakat, a­melyeket a békeszerző­dés kelt s megokolásának egyik érdekes része, a­mi­kor arról szól, hogy az új Ausztriát nem lehet fe­­lelőssé tenni a régi monarkia bűneiért. Tardieu védelmébe vette a szerződést. Csodál­kozik, hogy az előtte szólók közül egyiknek sem tűnt fel az a különbség, hogy 1914. előtt Ausztria és Ma­gyarország ötvenmillió lakosa Németország egy in­tésére készen állott arra, hogy a szövetségesek ellen hadbaszálljon, most pedig e birodalom helyére olyan államok kerültek, melyeknek hadseregei részben francia főparancsnokság alatt állnak, s­­ melyek Franciaországgal szimpatizálnak- Megfeledkeznek azokról az érdemekről, a­melyeket a háborúban a csehek és lengyelek a szövetségesek mellett szerez­tek, s a­melyeket meg kellett jutalmazni. Ő maga büszke arra, hogy az utolsó órában sikerült neki a cseheknek még két olyan vasutat juttatnia, a­me­lyekre azoknak sürgős szükségük van. NAPIHIREK. gtZ (Miniszteri tanácskozás a kormányzó­­nállf A Magyar Távirati Iroda jelenti. Ma délután 1­5 ó­rakor a kormányzói palotáiban Horthy Miklós úr örömés jósága elnöklésével minisz­teri tanácskozás volt, a­melyen a kabinet minden tagja részt vett. A miniszteri tanácskozás, a­melynek jegyzőkönyvét bárcziházi Bárczy István miniszteri tanácsos vezette, este fél 9 órakor ért véget. —, A­ kabinet tagjai a kormányzónál tartott tanácskozás után a miniszterelnöki palotában rendes miniszteri tanácskozásra ültek össze. A miniszteri tanácsko­zás kizáróan folyó ügyeket tárgyalt és éjfél után,­­fél 2 órakor ért véget. -I (A hercegprímás Dorog­on.) Esztergom* Kőt jelen'd hétfőjén a dorogi bányatele­peken ünnepség keretében osztotta ki Cser­noch János dr. hercegprímás a bányamüvek és a környék lakosságának a bérmálás szentségét* — (Prohászka püspök jótékony célra adta képviselői fizetését.) Székesfehérvárról távira­toztak: Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári me­­gyéspü­spök levélben tudatta Zavaros Aladár dr. székesfehérvári polgármesterrel, hogy nemzetgyű­lési tagságáért járó fizetését felerészben székesfe­hérvári és fejérmegyei iskolák, felerészben pedig a hadiárvákat gondozó napközi otthon javára engedi át. Az eddig kapott 18.000 korona képviselői fize­tését mindjárt mellékelte is leveléhez.­­ (Zadravecz István püspökké szentelése.) Szegediül jelenítik: A közeli napokban P. Zadravecz István­, a nemzeti­­hadsereg tábori főpapját Szegeden fényes kü­nneplés k­íséretében püspökké szentelik. Az ünneplész vezérkarával Horthy Miklós kormányzó, a kormány több tagja és a nemzetgyűlés képviseletében a Ház elnöke. A püspökavató szer­tartást Csernoch János hercegprímás fogja végezni. —­ (Falu Tamás: Küszöb.) Ebben a kis re­­gényben­ egy olyan becses erény van, a melyet rit­kán észlvünk: hídr van benne. Alapjában véve na­gyon szon­tíru­m gyermektörténet: elvált, megbékélt szülők gyermekének kis,lelki élete, éledő öntudata, megfigyelései. De annyi kedves közvetlenség, humor és finomság sugárzik ki ezekből a sorokból, hogy megragadja és fogva is tartja az olvasót. A szerző­nek vannak ötletei, van ép komikai érzése, realizmu­sában az élet valóságai tükröződnek. Stílje pedig az egészen kiforrott, művészi irályai íróié. Egyszóval finom elbeszélés. Ára 29 korona 04 fillér. — (A/ Nyugdíjas ^Katonatisztek Országos Szövetsége)/tagjai részére isigyenes kereskedelmi tan­­folyamot szervez. A tplfolyam tartama 3 hónap, oktatás az­ esti úri «ban. Jelentkezni személyesen vagy írásban a szövetség Vu#h*fyező csoportjánál. Özvegyek és árvák is jelentkezhetnek. — A Nyugdíjas katonatisztek Or­szágos Szövetségének azok a budapesti tagjai, a­kik gyermekeiket az Országos Gyermekvédő Liga által ren­dezett nyaraltatásban részesíteni óhajtják, a ligához címzett s fölszerelt,­folyamodványaikat a „Nyukosz női osztály" Budapest, Alkotás­ utca 31. szám, II. emelet ajtó 0. küldjék be.­­ (Az amerikai n gohes kereszt ruhakiálli­tása.) Maj délután 4-r órakor nyitották meg ünneplé­sén azt a kiállitást, a­m­elyet az amerikai vörös ke­reszt Magyahws£ág]­a kü­ldött bizottsága rendezett, Mrs. Thompson vezetésével, a Múzeum­ utca 5. szám alatti Károlyi-palotáiban. Az ünnepséget, a­melyen Auguszta királyi hercegasszony és leánya, Zsófia ki­rályi hercegnő is megjelentek, Kricsay Rikárd ka­tonazenekara nyitotta meg a Himnusszal. A fellobo­­gózott, felvirágozott udvaron a kiállított ha­talmas tömegű ruhaneműt tekintették meg azután a fenséges vendégek, Mrs. Thompson, Pedrou­ amerikai kapitány és az ameri­kai misszió több tagjának kíséretében. A ruhák a szegény, nyomorgó középosztály számára készültek „az amerikai nemzet kegyes ajándékából a magyar nők hálás szorgalma által." Az amerikai gyapjú nagyszerű feldolgozásában a Move nőtagjai, a fővá­rosi tanítónők, az Angol kisasszonyok stb. vetteti részt és nagy gyönyörűséggel láttuk Horthy Miklós kormányzó nejének kezemunkáját is a kiállított ru­hanemű között. A középen egy asztalon­ levő összes ruhák, harisnyák, kabátok a ma született gyermekek­nek osztatnak ki. A K/o/ízd-szeretetház növendékei közben hálás­ szívvel dalokat énekeltek és a lélek-

Next