Budapesti Hírlap, 1920. május (40. évfolyam, 105–129. szám)
1920-05-26 / 125. szám
Ue paysan do Dí A dunamelléki pimgífF odapemlerült a főméltóságu és kegyuralos nagyurak elé és zorulian azzal a najmes tisztességtudással, amely (i ma^v^^ifasztot jellemzi, elmondta az idegen nagyurak előtt a maga mondókáját. Decimnél, a francia köztársaság elnöke, Millerand, a kabinet elnöke és a többiek eleinte mosolyogtak. Mit akarhat ez a torzonborz, medvekülsejű vadember itt ebben a finom diplomatatársaságban? Hogy került ez ide? Miért bocsátották be? Amíg ezen tűnődnek, a keresztbeállószemű, ferdeorrú, vastagszájú paraszt beszélni kezd. ..Párisiak, kik összeültetek. Meghallgatni szavam, legelőbb az egek Segélyét kérem én, vezessék jóra nyelvem. Hogy ne mondjak olyat, mit vissza kelljen vennem.“A dunai paraszt hangja mind keményebb, mind harsogóbb lett. Lassacskán betöltötte a termet egészen. A francia államférfiak fölhagytak köhécselésükkel.) Inkább vétkünk miatt, mint haracge álul lett szomszéd rajtunk ur s büntet ma ostorával. Félj Paris népe, félj, hogy egykor majd az ég , könnyet és nyomort ide ne hozza át. S ne bízza ránk viszont bosszúja fegyverét, Feddése eszközét, haragja ostorát, S ne tegyenek a bosszús istenek Nyomorgó rabszolgákká titeket. S mért lettünk mi a ti szolgáitok, miért ? Száz más népnél váljon Párisé többet ért? Mi jogon lennétek a világ urai? Ártatlan népeket mért jöttök bántani? (Deschanel, Pichon s a többi nagyurak egyszerre azon veszik észre magukat, hogy nem tudják levenni tekintetüket a dunai paraszt átszellemült arcáról.) Mi békén művelők a földjei, két kezünk Mesterségben, mezőn egy kép ügyeskedett. Ügyes, bátor volt nemzetünk. Lett volna kapzsi, telhetetlen. Övé lehetne most földön a hatalom S nem embertelenül uralkodnék azon. („Honnan oly ismerős nékem ez az alak?/4 — kérdi szomszédjától a franciák elnöke.) . Földünk parlag, ugar, nekik dolgozni csak, egy ember sem akar. Városunk mind üres, jutunk el a hegyekbe, Elhagyjuk drága nőnket, Lakótársunk csupán a rettenetes medve, litert adjunk életet balsorsú nemzedéknek? A rabhazát miért népesítsük finéktek? Még a ki él is gyermekünk. Pusztuljon hamar el, vágyunk ez minekünk. („Most már tudom, — kiált föl Deschanel, a ki finom műveltségű ember, — emlékszem erre az alakra az Akadémiából. Cassandre nevű régi író találta ezt Guevara nevű spanyolnál, aki V. Károlynak volt a káplánja. A kettő közül valamelyik ráfogta Marcus Aureliusra, de azt hiszem, a római császárnak igazán semmi köze hozzá. Cassandre-tól átvette La Fontaine . . . Takaros versekben szólaltatta meg a mi jó öregünk a dunai parasztot ... Hirtelen káprázat volt ez, vagy május korai hősége játszatta velem bolond játékát: egy pillanatig komolyan azt hittem, hogy csakugyan a La Fontaine Paysan du Danube-ja áll előttem és szórja rám átkait a magyarok miatt. Istennek hála: a torzonborz igazmondó nem támadt föl Nyugodtan áttérhetünk urak, a magyar béke tárgyalására és befejezésére, öt percünk van még. Bocsássák be Praznovszky urat.“ Balkányi Kálmán. ..... ./# Vivao Budapest, 1920. XL. évfolyam, 125. szám Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési irati: Égése évre 380 korona, félévre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 35 kor.. Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvarokon 1 korona. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. A béke. A Jegyzék hatása. — Teleki és Aponyi holnap nyilatkoznak a nemzetépítésben. — Budapest, A politikai körük az^efkanthoz intézett székünk halá^^^raallanak. Az elkeseredstüli jövőbe vetett reménység váltakoznak a nyilatkozatokban és a véleményekben, amelyeket a jegyzék olvasása nyomán hallottunk. Vannak éles hangok, amelyek szembehelyezkednek a kormány elhatározásával; ezek azt tartják, hogy jobb lett volna viszszautasítani ezeket a képtelen békefeltételeket , hogy ezt a szerződést nem volna szabad aláírni. Az általános felfogás azonban méltányolja a kormány nehéz, helyzetét és súlyos felelősségét mind a két esetben: akár aláírja a békét, akár nem írja alá. A kérdés csak az lehet, hogy mely esetben vállalna a kormány nagyobb és terhesebb felelősséget magára és az országra. Apponyi Albert gróf ma egy nyilatkozatában elismeri, hogy a kormány nem tehetett másképp vállalkoznia kellett a szerződés aláírására az adott körülmények között. A végső elemzésben azonban a közfelfogást a következő tételben lehet összefoglalni: A kormány kifejezetten a kényszerhelyzet hatása alatt határozta el magát a szerződés aláírására. De hiába írja alá: az ország sohasem veszi tudomásul s ebből \ \ x x x sohasem lesz a béke. A nemzet sohasem fog belenyugodni megcsonkításába és sohasem fogja elviselni ezeréves javainak ezt az égbekiáltó kifosztását. A nemzetgyűlés holnap ülést tart s ennek legizgalmasabb tárgya a béke kérdése lesz. Hír szerint Teleki gróf külügyminiszter fölszólal s ki fogja fejteni mindazokat az okokat, amelyek a kormányt a szerződés aláírására birják. És föl fog szólalni — mint másfelől értesülünk — Apponyi Albert gróf is (napirend előtt) s megokolva a saját álláspontját, összefoglaló képét adja mindazoknak az aggodalmaknak és mindazoknak a reményeknek is, amelyek a békeszerződéshez és a szerződést kísérő jelenségekhez fűződnek. Hogy mások is hozzászólnak-e a holnapi nap áoolyamán, ma még bizonytalan. Az antant két bizottságot tast Magyarországba. A' TTfffflTTW^TP^sTuniósítója jelenti, hogy a magyar békeszerződést június 4-én délután négy órakor fogják Versaillesban aláírni. Nyomban utána a legfelsőbb tanács összeül, hogy két bizottság kiküldését határozza el. A két bizottság megalakul és júniusban utazik Budapestre. Az egyik bizottságot a jóvátétel feladatával bízzák meg és egyúttal feladatává teszik bizonyos függő ügyek elintézését az utódállamokkal. A második bizottság a határrendezés ügyeivel fog foglalkozni. E bizottságok tevékenysége állandó jel jogit tesz. Székhelyük Budapest lesz. Azt az indítványt, hogy a Budapestre kiküldendő bizottságokat antant bécsi bizottságaiból válogassák össze, elutasították. külügyminiszter nyilatkozata. Teleki Pál gróf külügyminiszter a bécsi Tel. Colhp. szerkesztője elött a következő kijelentéseket tette a békeszerződés aláírásán *1 irrn ni" t~ jiiiiiiflfri mii" aláírása teintetében, sajg^vanabban a helyzetben van, nm»tfc«^(*»WBrlegyőzött állam, amely a keserű kényszernek engedve, kénytelen volt a diktált békeszerződéseket elfogadni és aláírni. Azok után a borzasztó károk után, amelyeket az ország a bolysevizmus és a román megszállás következtében szenvedett, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy esetleges megszállás újabb bajait zúdítsuk magunkra. A békeszerződés a kiírását a minisztertanács határozta el és ez idő szerint nem terjeszthető a nemzetgyűlés elé, mert az nem képviseli Magyarország egész területét. A békeszerződés a magyar államra különösen gazdasági és pénzügyi tekintetben olyan mértékű terheket ró, amelyeket nem fog elviselhetni. Egyedüli reményünk a békeszerződés végrehajtása rendjén felülkerekedő jobb belátás. Tény az, hogy a békeszerződés bennünket területünk egy részének elszakításával megfosztott minden nyersanyagunktól. Kétségkívül érdekünk tehát nekünk is, hogy szomszédainkkal békés és barátságos viszonyba jussunk. Mi, akik egy évezreden keresztül velük együtt éltünk és dolgoztunk, bizonyára nem szándékozunk nekik bármily irányban nehézséget okozni. Ellenkezőleg, készen vagyunk továbbra is értük és velük dolgozni, kizárólag az ő belátásuktól függ tehát, hogy egy megfelelő középpúton találkozzunk. A mi pillanatnyi külpolitikai orientálódásunkat illeti, nem tudnék olyan hatalmat megnevezni, amelyhez speciálisan csatlakozni kívánnánk. Ahol baráti jobbot találunk és ahol bizonyos előnyt látunk a magunk számára, azt elfogadjuk. Természetes, hogy a mai viszonyok között az erős antant államokkal is keressük a barátságot, mert az ő támogatásuk nélkül megzavart közgazdaságunk újjáépítése csak igen nehezen volna keresztülvihető. Bízvást reméljük, hogy a győzők is be fogják látni, hogy az ő érdekük is, hogy ne kergessék kétségbeesésbe a legyőzötteket. A Budapesti Hírlap mai száma 4 oldal ! Francia lapok a m magyar békéről. Versailles, máj. 25. (A M. T^^^zikralávirata.) A Homme Libre a ragyar békétszerződés aláírásáról írva megjegyzi, hogy a csuar magyar kormány csak tiltakozással írja alá a békeszerződést és az a remény él benne, hogy a békeszerződésnek drákói rendelkezéseit, különösen a területi megcsonkítást a népszövetség orvosolni fogja. A Petit République ,,Magyarország bátran viseli a békeszerződés megpróbáltatásait" címmel Teleki külügyminisezter legutóbbi beszédéből közöl részleteket. A háborús céhEiten elfojtott fájdalom vonaglik az emberek arcán ésa megszégyenülés nyomán ökölbe szorul a kezük- Viáltjuk tehát a papirost, melynek minden szava kopitrácsütés az arcunkba, melyet nem józan ész talált ki^^^^resztélén mohóság kapzsisága, melynek létrejötekora^JSWpssia^siem is lehetett a közelében, vagy csak úgy lehetett ottZnílftfc((ótága?t állt abban a pillanatban. A kormány, a diplomácia szövegezheti a maga hideg ésszel szerkesztett jegyzékeit, mi, akik a közvélemény ütőerén tartjuk a kezünket, mi nem számolhatunk be másról, mint az ország elkeseredett felháborodásáról és tiltakozásáról. Nemzetet így még nem gyaláztak meg, nemzetiségeket (tótot, németet, oláhot) még nem nyomtak igy el, mint ez az ideárus-leéke teszi. Az ország most a harag elkeseredésével kiáltja bele a világba: nem, nem soha! Tiltakoznak a ’,,béke“ ellen a megszállás alatt nyögő Marostorda és Abaújtorna vármegyék. Baja város Budapesten működő törvényhatósága. Tiltakozó táviratokat küldött: Pestpilissoltkiskunvármegye közönsége, Győr. Budapesti Eszperantó Egyesület, Nagykálló, Keszthely, Balatonszentgyörgy, Kalocsa. Székesfehérvár, Balatonfüred Kiskunhalas, Kisvárda. Hügyész, Miske, Gocsaly, Görgeteg, Kuntelep, Prügy, Nyírtét,Székely. Újfehértó, Kék. Verses. Babot, Tiszakoród, Tiszabecs, Fehérgyarmat, Fülesd, Sonkád, Komlós, Péterhida, Czibakháza, Szögliget, Lengyeltóti, Győrszentmárton, Pázmándújfalu, Lövőpetri, Nyírlövő, Rodecsi, Dunaalmás, Nemesvid, Felsőalap, Dunabogdány, Tárháza, Apostag, Füzér, Kolóháza, Szerencs, Sajószentpéter, Tiszaigar, Pécel, Királyszer listván, Mezőkövesd. Elkeseredett kiábrándulás jön Amerikába sza-