Budapesti Hírlap, 1920. július (40. évfolyam, 155–181. szám)

1920-07-01 / 155. szám

Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész én: 380 korra*, félévre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 35 kor.. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 1 koron*. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csa­jthay Ferenc v VO­ * 1/ 1^2. Jól. Budapest, 1920. XL évfolyam, 155. szám J­ulius 1. UDAPEST Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Ötven kihallgatás. VIP A földművelő magyar nép legnagyobb­­­munkaideje megkezdődött. Kísérete kasza­ pen­­­­gés és aratódal. Az aranykalász gazdag áldá­sába vettük reménységünk horgonyát és e mel­lett szinte kedvünk volna hallgatni a magyar politika sivár terméketlenségéről. Az úni poli­tikai kurzus háromnegyed esztendeje vette ke­zébe az ország dolgát. Ennyi idő elég lehetett volna, hogy tisztába jöjjön önmagával, az or­szág helyzetével és a belőle fakadó súlyos problémákkal. D­e nem volt elég. Maguk vall­ják be, hogy a válság nem is kormányválság, hanem országos válság. Maguk vallják be, hogy eddig egységes program nélkül kormányoztak és közös intéző­bizottságuk most töri azon a fejét, hogy miként öntsék intézményes for­mákba azt, a­mit eddig rendszertelenül, de annál szenvedelm­esebben hirdettek. A diagnó­zis és az orvosság megállapítása még ötven ki­hallgatást tesz szükségessé. Nagyon, nagyon betegek lehetünk. Nagysbeteg szervezetünk minden porci­­kája merész operatőr után kiált és szen­d házi­orvosok meg vakmerő kuruzslók hemzsegnek körülöttünk, a­kik háromnegyed év alatt a gyó­gyulási folyamatnak, még az alapjait sem rak­ták le. Úgy körülzárják a nagybeteget, hogy a nagy életmentő — ha akadna — még közelébe sem férhet. A­kik tudtak bizakodni Apponyi­­ban, Bethlen Istvánban, vegyék tudomásul, hogy a politikai féltékenység csak árnyék­tán­cot festetett velük, ők már letűntek, Bethlen ráadásul meg­ is bukott Hajdúböszörményben. Tóth János is megbukott Mezőtúron. A párt­­dogm­ák annyira türelmetlenek, a pártkeretek annyira exkluzívek, hogy pártpolitikánál többet mondó egyéniségek és kvalitások még szóhoz sem juthatnak.. A határzár és az­ exkluzivitás különösen illik az olyan kemény, dogmatiku­sokhoz, a­kiket politikai pályafutásukban már többféle lobogó alatt láttunk ágálni és­ ugrán­dozni. * De tegyük Teh Hogy igazuk van. Uj irány­­ új embereket követel, a levitézlettek menjenek­­sétálni. Azonban a most folyó nagy szereposz­tásban egy dolgot semmi szín alatt nem fog megérteni az ország. Nevezetesen azt, hogy ez­úttal csak szürkébb nevek, másodsorban ázó politikusok kaphatnak megbízást kormányala­kításra, mert a primadonna-pártvezéreknek még nem érkezett el az idők telje, így olvas­­­hatjuk ezt minden újságban, tehát nem lehet mese ez a mesébe illő hányavetiség és meggon­dolatlanság. Magyarország katasztrófája pél­dátlan a világtörténelemben, egy nemzet élete­­ereje még soha annyira próbára nem volt téve, mint most a magyaré. A­mi magyar ész, erő és bátorság van, annak most mindnek a gáton volna a helye. És akkor azt mondják, hogy ér­jük be a kisegítő színészekkel, a primadonnák majd csak később fognak bennünket boldogí­tani és gyönyörködtetni. Ilyen színpadi szereposztással nem lehet történelmet csinálni, nem lehet nagyot és me­részet alkotni, nem lehet a nemzetet hitében megtartani. Nincs idő a késlekedésre, az­ idők telje már itt van és nem bírjuk tovább. A­kik vezéreknek érzik magukat, ne húzódjanak a­­ színfalak mögé, hanem vegyék fel legfénye­sebb vértezetü­ket és álljanak dandáraik élére. A baj, úgy látszik, ott van, hogy kelleténél töb­ben érzik magukat vezérnek, a­kik csak egy­másnak a holttestén keresztül tudnák maguk­hoz ragadni a­ vezéri­ pálcát. Továbbá ott van, hogy a vezérambíciók tarka sokasága miatt nem­ tud megszületni a nagy egységes kor­mányzópárt, az életképes kormányzati program és az akcióképes kormány. Immár legsürgősebb feltételei a rendnek, a munkának, a nemzet és a külföld bizalmának. A jóságos természet végre m­egkönyörü­lt rajtunk és öt-hat év óta az idén megáldott ben­nünket bőségesebb terméssel. Aranytakarót­ borít a rettenetes romhalmazra és az ország megcsonkított testére. De megmarad a romhal­maz és a csonka test tovább vérzik. Ha sorsunk intézésébe nem visznek bele emelkedettséget, ■tartalmat és messzevilágító célt. A magyar nem­zet tud tűrni, hinni és remélni. A vagonlakó­ nem esik kétségbe, a hazája vesztett magyar az ellenség táborában is a magyar haza teljes­ségéért és becsületéért küzd. Köm­endy Ékes Lajos kassai képviselő a prágai nemzetgyűlé­sen a cseh oroszlán üvöltése közben kiáltja, hogy az egész világ hallja. ,,Ittlétünk távolról sem e népjogellenes ténynek jogi elismerése, de élő és állandó ünne­pies tiltakozás lemne rólunk­­nélkül­­nk való embertelenül igazságtalan ren­delkezés ellen.“ Ez a büszke, bátor, önfeláldozó magyar lélek váltsa fel itthon is az imbolygó akarato­kat, a tétova cselekvéseket, az esztelen önzése­ket. A­mit most csinálunk, az szalonnapiritás égő portánk zsarátnokán. /(L kormányválság. Kots­rét lépés a kormányválság megoldására csak a jövő, hét során­­várható, mert hizen a mos­tani hetet a tömeges kihallgatások foglalják el. A kormányeln­ök-jelöltek névsora azonban bővül nap­­­­ról-napra a kombinációk lajtorjáján s ma már a következő lajstromot írhatjuk össze: elül halad Rubinek Gyula, azután következik sorra Beniczky Ödön­, Zichy Aladár gróf, Szmrecsányi ..György, Hencz Károly, Stakovszky István jelöltsége. De vég­képp lekerült a napirendről és a­ lehetőségek sora­, ból Apponyi Albert vagy Bethlen István gróf meg-' bízása. Az,a mai híradás, mintha a kormányzó ,föl­­ajánlotta­ volna Apponnyinak ,a miniszterelnökséget, ,'»"nai értesülésünk szerint, nem fedi a valóságot " Hasonlóképpen Bethlen István megbízásáról sin­­­­csen szó s, hogy milyen támogatásra számíthatna a nemzetgyűlés mai urai­­részéről, ennek jellemző , il­lusztrálására szolgálhat az az erőszak és, az a de­magógia, a­mellyel a böszörményi kerületben el­ütötték a győzelemtől. Az általános választói jog­­ rendszere ugyan­csak cifra termést ériétt meg a tiszántúli kerületek­ben. Az izgatás sohasem volt olyan foganatos,m mni­t a­mikor a­ politikára iskolázatlan tömegek lelkébe csöpögted a lázító mérgét. A kisgazdapárt egyik­másik kegyelmes és méltóságos x x x lemegy a vidékre' s' kipróbált kortesz-jelszavakkal uszítja a népet az értelmiség és a kapatos-osztály ellen. Az izgatásnak az a természete, hogy nem ismer de­­markácionális vonalat, a tűz elharapózik s az álta­lános titkos életbelépése után vészes gyorsasággal ma már — a­mitől Tisza István annyiszor óvta a nemzetet — az értelmiség vezető szerepét fenyegeti. A sokorópátkaiak azt kiáltják a hordóról a nép felé: ne válasszatok urat, mert az urak becsapnak benneteket, válasszatok magatok közül valót — s a tömeg mohón szívja magába a népbolondító, kótya­­gos oktatást. És ha azután a tömegben fölébresztett s mesterségesen is fölszított önérzetet még kor­­mányhatósági erőszak is támogatja, a­miről jelen­téseink szólnak, akkor előáll az a gyászos ered­mény, hogy közéletünk legkiválóbbjai is elbuknak a titkos urnánál. így történt, hogy az utolsó napok­ban lezajlott tiszántúli választásokon sorra elestek s nem juthattak a nemzetgyűlésre szólói útlevélhez az­ olyan politikai ,jdleilőséggel­­bíró férfh^, mint Bethlen István, Tóth János Ráday' Gedeon ‘gróf, ’Kitar A^ert . báró. ■ • ,' f, , ■ ■ ■ ! Kihallgratás a kormányzónál.­A Kormányzó kedden és ma fpl- táff^' a .kijial­­gatásokat. Kedden Rubinek Gyula, "vri Béla, An­­­drássy Gyula gróf. Szmrecsányi­ György '.és Bethlen István gróf volt kihallgatáson. Keddre kapott meg­hívást Boltlik József, a nemzetgyűlés alelnöke is, de nem jelenhetett meg, mert vidéken tartózkodik. Ma a következők járultak a kormányzó elé: Meskó Zoltán államtitkár, Klebelsberg Kúnó gróf, Beniczky Ödön, nagyatádi Szabó István, Bleyer Ja­kab, sokorópátkai Szabó István és Hegyeshalmi­ Lajos. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter ki-­­jelentette, hogy vasárnap, de legkésőbb hétfőn véget­ ér a válság és a kormányzó dezignálni fogja az új­ miniszterelnököt. Apponyi nem kapott megbízást. A Nemzedék ma azt az értesülést, közli hogy a kormányzó a miniszterelnökséget fölajánlotta Apponyi Albert grófnak, a ki azonban a mai körül­mények között nem volt hajlandó erre a feladatra vállalkozni. Illetékes helyről azt az információt kap­tuk, hogy az a közlés csak téves értesülésen alapul­hat. A valóság az, hogy Apponyi Albert grófnak a korm­ányzópál való audienciája kizáróan informatív reticia volt. AjJM­őturi választás erőszakossága­. Mezőtúrról jelentik nekünk: A mezőtúri vá­lasztókerületben, a­hol a küzdelem Tóth János volt belügyminiszter s a kerület 38 évig volt képviselője és Vértes Vilmos István kisgazda között folyt, mind­addig teljes volt a béke, míg a kisgazdapárt június 24-én egy gyűlésen tanyai betyárok kifejezéssel nem illette a Tóth-párt híveit. A Tóth-párt plakátokon utasította vissza a sértést, mire az izgalom lecsilla­podott, de 25-én megjelent Lyán Imre kormány­biztos-főispán és akcióba léptette a rendőrséget, le­tépette velük a Tóth-párt plakátjait, a párt röp­céduláinak terjesztőit. 16—17 éves fiatalembereket, a rendőrs­égen összefogdostatta s éjjel két óráig fogva tartotta és csak Magyar Kázmér képviselő közbenjárására bocsátotta szabadon. A falragaszok szerkesztőit, a párt vezetőembereit, a nyomdatulaj­­donost, noha a kéziratok előzetesen cenzúrázva vol­tak, rendőri kihallgatás alá fogta és bűnvádi eljárás ürügye alatt eltiltotta őket a választási mozgalmak­ban való további részvételtől. Palonyay Móric nyugalmazott­ államtitkár és Kuszka István nyugalmazott főispán fölkereste a kormánybiztost és tiltakoztak a párt nevében a kormánybiztosnál a választásokban való iletéktelen,­­részrehajló és terrorizáló beavatkozása ellen­. A kor­­­m­ánybiztos­­­heves jelenetet provokálva, utasította a­­rendőrkapitányt Palugyannak karhatalommal való­­eltávolítására..A pártvezetőség táviratilag orvoslásért­­for­dult a belügyminiszterihez, de­­ a posta csak a fő­­ispán­i titkár által cenzúrázott táviratokat vehe­tett fel és b­v kerülő után lehetett csak továbbítani. •■"Estére a rendőrség a kisgazdapártnak zárt-] ülésre adott - engedél­yet, a főispán azt nyilttá tette és az utcára vonult ki a népgyüléssel. A választás első nap,tájt az­­al korteskedett, hogy Csanádmegyé-­ ben munkát fog adni a munkásoknak, a munkásokat­ a gazdaosztály ellen ingatta. A kisgazdapárt­ középponti pártvezetősége Ru­binetl Gyula, nagyatádi Szabó István, sokorópátkai ■Szabó István, Patercsi Dénes, Meyer János, Meskó Zoltán és Kovács J. István aláírásával plakátokat ragasztottak ki, a­mely többi közt így szól: ,,Elárulja szeretett magyar hazánk legszentebb érdekeit az, a­ki a letűnt korszak tehetetlen csatló­sait akarja ij életre kelteni, a­kiknek sem pártjuk (pártonkivüliek), sem programjuk, sem meggyőző­désük.*­ A Budapesti Hírlap mai száma 4 oldal. Magyar Távirati Iroda jelenti: Ham­el­in francia tábornok június 26-án reggel a megszállott területre utazott kíséretével. Ezt az alkalmat föl­­­­használta Sátoraljaújhely város polgársága és nagy tömegben kivonult az­silloipásra, a hel . Farkas An­dor polgármester és Chudovszky Móric dr. udvari tanácsos, kórházigazgató a város nevében a határ megváltoztatását­­kérték a­ tábornoktól, kimutatva, hogy­ a­­város, a­mely kulturális és gazdasági góc­pontja a környező­ vidéknek, életképtelen lenne, ha egy része cseh uralom alatt maradna. A polgárság után a menekültek több száz főnyi küldöttsége vol

Next