Budapesti Hírlap, 1920. július (40. évfolyam, 155–181. szám)

1920-07-01 / 155. szám

mn­t a tábornok elé, a­kinek Wallenstein Széchenyi Ernőné grófné tolmácsolta panaszaikat és kérelmü­ket. A tábornok kijelentette, hogy a határmegála­­pító bizottság oly széles hatáskört kapott, hogy jo­gában lesz Magyarország határait az igazságnak és a határmenti lakosság és városok gazdasági érde­keinek megfelelően rendezni. Türelemre és kitar­tásra intette az elkeseredett l közönséget és különö­sen a menekülteket kérte, hogy türtőztessék magu­kat. A tábornok és kísérete Sátoraljaújhelyről gép­kocsikkal folytatta útját Ungvár felé, Ungváron a város egész lakossága kivonult eléje, ezrével állt Sorfalat, a merre a menet elhaladt és tüntetően él­jenezve Magyarországot, követelte a rutén területek visszacsatolását. A magyar Kormány nem tárgyal az amszterdami szövetséggel. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A szakszer­vezetek szövetsége által Magyarország ellen, elren­delt bojk­ott ügyében különböző híresztelések keltek szárnyra s főleg az osztrák sajtó neves orgánumai ••teljesen tévesen úgy tüntették fel a dolgot, mintha a magyar­­kormány a szakszervezetek szövetségének ••képviselőivel Belesben tárgyalásokat folytatna. Ezzel szemben illetékes­­helyről nyert értesülés alapján Magyar Távirati Iroda megállapítja, hogy a ma­gyar kormány a szakszervezetek nemzetközi srővetsé­­gével semmi néven nevezendő tárgyalásokat sem nem folytat, sem nem kezdeményezett. A bojkott által elsősorban sújtott Ausztria­­ érdekében Renner kancellár felajánlotta közvetítését a magyar kor­mánynak. A magyar kormány Renner kancellárhoz­­intézett válaszában kijelentette, hogy a szakszerve­zetek nemzetközi szövetségesei tárgyalni nem haj­landó, ellenben minden magyar külképviseleti ható­ság készséggel ad mind idegen állam­polgárnak, mind pedig társadalmi és egyéb szervezetek képviselőinek információkat a magyarországi helyzetről, mert súlyt vet arra, hogy a Magyarországról terjesztett alaptalan vádak lehetőleg eloszlattassanak és mert nem lévén titkolni valója, szívesen enged betekintést bárkinek a magyar ügyekbe. A magyar kormány egy­ben kijelentette azt is, hogy a magyar belügyekbe beavatkozást semmi szin­­ku­t meg nem engedhet, egyébként azonban nincs észrevétele az ellen, hogy a bojkott által elsősorban érintett Ausztria annak elhárítása érdekében Bécsben a nemzetközi szakszer­vezetek képviselőivel megbeszéléseket folytasson. Ez elvi álláspontjának teljes figyelembevételével­ június 28-án Gratz Gusztáv bécsi rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter a szakszervezeteik nemzetközi szövetsége által Bécsbe küldött meghatalmazottak­nak megadta mindazokat a felvilágosításokat, a­me­lyeket a magyar ügy helyes megismerése érdeké­ben szükségesnek tartott. Június 30-án pedig pótló­lag megadta még azokat az információkat, a­melyek­nek beszerzése szükségesnek látszott. Ezzel magyar részről az ügyet befejezettnek tekintik, tekintet nél­kül arra, hogy a szakszervezetek nemzetközi szövet­­esége a kapott felvilágosítás alapján a bojkottot be­­szünteti-e vagy sem. A magyar felvilágosítás hatása b­ écsből jelentik: "A­ Deutsches Volksblatt esti­­lapja a Telegraf a bojkottról ezeket írja: Az eddigi tanácskozások a nemzetközi szakszervezeti szövet­séggel kielégítően folytak, s teljesen a magyar rész­ről felállított keretek között maradtak. Eddig csu­pán felvilágosításokat adtak. Világosan lehet érezni, hogy a szakszervezeti szövetség a felvilágosítások , utáni a magyarországi helyzetre vonatkozó ítéletét, a­mely a boj­kot­thatározat alapjául szolgált, lényege­sen­ módosította. (MTI.) Két nap múlva megszüntetik a bojkottot ? Királyhidáról jelentik a­ Búd. Tud­nak: Bécsi információ szerint az amszterdami szakszervezeti iroda kiküldöttei és a bécsi bojkottrendezőség több napi tárgyalás után elhatározták a bojkott meg­szüntetését. Ezt a határozatot áll­­ó­lag két nap múlva végrehajtják. Az ebben a kérdésben döntő tényezők éppen úgy, mint az osztrák kormánykörök, nagyon tartózkodóan nyilatkoznak, de a bevezetésben em­lített információt nem cáfolják meg kéke é sűrűsíthető össze. A­mit Németország aláírt, azt ak­ija ás, az emberi teljesítőképesség határáig. A második rész az új kormány belpolitikáját szö­gezi le. Ebben a tekintetben minden magyarázat­­ál többet mond a kancellár idevonatkozó beszéde: — Külügyi politikánk céljaihoz alkalmazzuk belpolitikánkat is. Fő gondunk az összeomlott haza felépítése, a fennálló köztársasági államforma alap­ján. Valamennyi német politikai egyenjogúságának talaján állunk és elutasítunk minden kísérletet, a­mely osztályuralom felállítására, vagy arra irányul, hogy egy osztálynak előjogokat adjon. A mi célunk a kiengesztelődés politikája. Mi küzdünk minden osztálygyűlölet és faji gyűlölet ellen, minden szo­ciális és vallási erőszak ellen- Ma mindenekelőtt nyugalomra és rendre van szükség. A kormány az egész néphez appellál, tartozzék bár az egyes ember akármelyik pártirányzathoz, ne folytassuk a bor­zalmas háborút idebent, niután a birodalom hatá­rain m­ár megszűnt. A politikai véleményeknek szély leüli fegyverekkel vívott harcát a kormány nem fogja gátolni, az erőszakhoz való appellálással szemben minden oldalon pártatlanul és erélyesen fog fellépni s az erőszakos átalakulás kísérletét le fogja gyűrni, bárhonnan jöjjön is. (Megújuló tetszés a többségben.)­­ • A beszéd harmadik része végül az ország gazdasági helyzetét ecsetelte. Sötét, szomorú ez a kép, de nem reménytelen. A kancellár bízik is a jövőben, csak a német nép értse meg őt és kormá­nyát, s Fehrenbach hatalmas beszéde bizonyíték arra, hogy a német nép a maga sorsát ezúttal nem egy­ ad hoc politikus kezébe tette le, hanem egy állam­­férfiúéba, kit csak az a vágy hevít, hogy minden tudásának egész erejével nemzete javát szolgálja. Fehrenbachtól mást nem is várhatott senki és mégis győzelmét tulajdonképpen csak az utána föl­­­szólaló Scheidemann tette teljessé. Mikor a több­ségi szociáldemokraták vezére egynémely ellenve­tés és­­kifogás­ után biztosította a kancellárt a koa­­­lícióból kimaradt pártjának teljes támogatásáról, akkor Fehrenbachnak éreznie kellett, hogy most már erősen tartja kezében az ország gyeplőit. Sebei­­de­mami ezúttal ismét államférfim kvalitásait csil­logtatta, példát adva arról, hogy egy ország szo­rongatott helyzetében a szocialista vezér is bizalmat szavazhat egy tiszta polgári kormánynak. Közér­dek a pártérdekek fölé, mondotta Fehrenbach és Scheidemann megtoldotta azzal, hogy közérdek az osztályérdek fölé. Ez lehet csak igazi módja egy, országos válság megoldásának a járás ideiglenes szabályozásáról. Ennek a törvény­­nek 16. paragrafusa úgy szól, hogy a jelen törvény, rendelkezései irányadók a legfőbb állami számvevő­­szék elnökének felelősségrevonása esetében köve­tendő eljárásra. A törvény megjelenése után való napon az ügyészség vádirata alapján, a vádlottat le­tartóztatták. A védő így fejezte be: A számvevőszék függetlenségével áll, vagy bukik az államháztartásnak isdész parlamentáris rendje. Eddigi törvén­yeink a számvevőszék elnökét egyedül és kizárólag a parlamenti bíróság elé utal­ják, de kifejezetten odautalja őt az 1920. évi X. tör­vénycikk is. Kéri ennélfogva, hogy a bíróság szállítsa le a maga illetékességét. Szilassy Pál dr. államügyész röviden válaszolt a védő előterjesztésére. Kijelentette, hogy Strausz István elnöki­ kinevezését szabályszerűen megsemmi­sítették, de különben is az a bűncselekmény, a­melyért vád alatt áll, nem hivatali cselekvőségéből való s ezért a büntetőbíróságot illeti meg az ítél­­kezés.­­ A biróság közel másfélórai tanácskozás után ugy döntött, hogy hatáskörét leszállítja és az irato­­kat visszaszármaztatja a királyi ügyészségnek. A­ ■végzés. megokolása hivatkozik­ az 1870. évi XVIII., az 1848. évi HI.­és az 1920. évi X. törvénycikkekre. Az utóbbi kimondja, hogy a nem alkotmányos utón ki­nevezett miniszterek, továbbá a számvevőszéki el­nök hivatali hatáskörben elkövetett cselekményeiig fölött nem a büntető-­, hanem a kivételes bíróság ha­tározhat A bíróság e határozata folytán az ügyész­ség elrendelte Strausz István azonnali szabadon­ bocsátását. Feh­renbach bemutatkozása.­ ­ Budapest, jan. 30. Fehrenbach, az új német kancellár, kabi­netje­ élén hétfőn mutatkozott be a nemzetgyűlés­nek. Óriási várakozással tekintett az egész német nép ez ünnepies aktus elé, a­melynek sikerétől vagy balsikerétől függ az ország legközelebbi jövő­jének sorsa. És Fehrenbach jött, látott és győzött. A sikere teljes volt. Németország így előreláthatóan megint nyugodtabb napoknak nézhet elébe, mert le-­fujtottságában is olyan erőpróbáról tett újból tanú­bizonyságot, a­mely nemcsak befelé, de ellenségei felé sem maradhat hatás nélkül. Fehrenbach székfoglaló beszéde három részre bontható. Az első rész a külpolitikának volt szen­telve és egész tartalma e két szóba: „Versailles! * ------- ...........-tt, Strausz István! szabadonbocsátották. A bíróság illetéktelennek nyilvánítottak magát. A legfőbb áll­ami számvevőszék elnöke, Strausz­­ István ellen a királyi ügyészség tudvalévően a múlt­­ héten izgatásért vádiratot adott, s ugyanakkor Strausz Istvánt letartóztatta. A vádirat alapján ma álították az ítélőtanács­­ elé Strausz Istvánt. A tárgyalás meglepetéssel végző­dött, a­mennyiben a bíróság kimondotta, hogy nem illetékes a legfőbb számvevőszék elnöke fölött ítélni, mert ez a jog egyedül a parlamenti bíróságot illeti meg. Az ítélőtanácsban Szenyi Antal­ táblabíró elnö­költ. A vádhatóságot Szilassy Pál kírsági ügyész képviselte, a védelmet Lengyel Zoltán dr. látta el. Strausz István, minekutána az általános kérdésekre megfelelt, óvást jelentett be a törvényszék hatás­köre ellen. Hangoztatta, hogy őt három évtizedet meghaladó állami szolgálat után Károly király ne­vezte ki alelnöknek. Turóczy­­Vilmos elnöknek 1918. évben bekövetkezett távozása óta előbb mint a leültek, s mint ilyen az 1907. évi XXIII. törvény­cikk értelmében az elnök helyettese, 1919. évi március 10-ike óta pedig, mint a magyar népköztár­saság elnöke által kinevezett elnök vezette a szám­vevőszék ügyeit. Ezután kifejtette, hogy a szám­vevőszék elnökét csakis parlamenti bíróság vonhatja felelősségre. Lengyel Zoltán dr. védő harmadfél órán át tartok (beszédben fejtegette, hogy Strausz Istvánnak a büntetőbíróság által való felelősségrevonása tör­vénytelen. Elmondotta a védő, hogy Strausz István a kommunizmus uralomrajutása után megmaradt felelősséggel teljes állásában, mert úgy vélte, hogy a törvényes rend helyreálltával számot kell adnia min­denről, a­mit tett, vagy a­mit elmulasztott. A kom­munizmus bukása után a Friedrich-kormány egy öt­tagú döntőbíróság összeállítását határozta el. Ez a bíróság kimondotta egyhangúlag, hogy az ítél­kezésre magát illetékesnek nem tekinti és csupán a bizonyítási anyag összegyűjtésére szorítkozhatik. Ezek után indult meg a vizsgálat­ Ennek folyama alatt azonban ez évi március hónapban az akkori igazságügyminiszter arról értesítette a vádlottat, hogy a minisztertanács elnökké történt kinevezését az 1920. évi I. törvénycikk 9. paragrafusa alapján érvénytelenítette. A vizsgálat ezután újra megindult és a zsűri az egész anyagot az igazságügyminiszter­ihez be is terjesztette. E hónap 24-én jelent meg a hivatalos lapban az 1920. évi X. törvénycikk a mi­niszterek felelősségrevonása esetében követendő el­ ! . Budapesti Hir­lap (165. sz.) 1920 július 1. ÚJJAPIHIREK: Az Ifjúság nemzeti sportünnepe. Tegnap, Péter és Pál napján délelőtt tryera, lélekemelő ünnepség helye volt az ügető­­versenypálya. A fővárosi középfokú iskolák (pol­gári iskolák, reáliskolák, gimnáziumok) tanulói, fiuk és leányok vonultak ki a hatalmas térségre, hogy az Isten szabad ege alatt a jövő nemzedék nevében tiltakozzanak az erőszak ellen, a­mely megfosztja őket fejlődésüknek, boldogulásuknak a lehetőségé­től. Hatezer diák, az ország szívének életkedvtől buzogó ifjúsága tett lelkes hitvallást Magyarország épsége mellett és hatezer reményt sugárzó szempár­ból villgott a kormányzó felé a tettrekészség tüze, a megcsonkított haza visszaszerzésének, naggyá, erős­sé való fejlesztésének az akarása. A szivet-lelket gyönyörködtető ünne­pség, a­melyet a Védő Ligák Szövetsége a társadalmi egye­sületek és a sportegyesületek bevonásával rende­zett, tíz órakor kezdődött. Eddig a példás rendben felvonuló ifjúság már elhelyezkedett a térségen, a két nagy tribün megtelt díszes közönséggel és a dísz­­emelvényt is elfoglalták az ünnepségre meghívott előkelőségek. A­ térségen fölállított emelvényekről és a tribünök előtt Király Aladár főispán, Persay Ferenc alispán, Ráth Endre volt országgyűlési kép­viselő és Temanovits Zoltán dr. délvidéki ügyvéd intézett buzdító­ beszédet az if­júsághoz és a közön­séghez. Negyed tizenegy órakor megérkezett József királyi herceg, majd harminckét ágyúlövés jelezte a kormányzó érkezését, a­ki Magasházy százados kí­séretében, a közönség és a diákság lelkes éljenzése közepette, a Himnusz hangjai mellett helyezkedett el a díszpáholyban, a­melynek lépcsőjén kétoldalt Magyarország különböző vidékeinek népviseletében tizennégy leányka állott sorfalat. Urmánczy Nán­dor üdvözlő beszéde után, a­melyet a védőligák nevében intézett a kormányzóhoz, Mészáros János prelátus, érseki helynök a díszemedvénnyel szem­közt felállított tábori oltárnál misét celebrált, a­me­lyet a­­katonai zenekar régi magyar egyházi énekek­kel kísért. A­ mise után a diákság és a közönség ajkairól fölhangzott a Himnusz, majd Raffay Sán­dor evangélikus püspök,­­ Takaró Géza református lelkész és Boros György dr. unitárius teológiai dé­kán rövid imát mondott. Ezután az ifjúság szebbnél szebb szabíadgya­­k­ori­átokát mutatott be, a melyeknek utolsó ütemei­nél az esküre emelt kézzel, térdelő helyzetben levő hatezer diák ajkáról harsogva hangzott el a fogada­lom: Nem, nem soha! A szabadgyakorlatok után az iskoláikat képviselő diákok egy-egy tanár kíséretével a kormányzó elé léptek, a­ki buzdító szavakat inté­zett hozzájuk, melyben a többi közt ezt mondta: Hamisfogakatn kmmSSm *"* Brilliánst s jgac­­­m T" ni Ékszert p Sjggig Platinát Jgjj——J M Antik tárgyakat ■g *5 Régi olajfestményt3 CSS3 s OJ 0 « —" DísztárgyakatEa mm nőj — ® mmmam "

Next