Budapesti Hírlap, 1920. július (40. évfolyam, 155–181. szám)

1920-07-10 / 163. szám

s és csehektől megszállott területek között minden személy- és áruforgalmat megszüntettek. Ezzel a magyar kormány elejét akarja venni, hogy az Ausztria ellen irányuló ellenbojkottot kijátszhassák oly módon, hogy cseh megszállt területen keresztül menjenek Magyarországból Ausztriába és vissza. Nagy feltűnést keltett Bécsben az egyik hol­­landi segítővonat parancsnokának leleplezése. Ez a parancsnok kijelentette, hogy Fimmen szakszerve­­zeti titkár egyáltalában nem hollandus, hanem orosz zsidó bolosevik, a­kinek Hollandiában még csak polgárjoga sincs. Bebizonyosodott továbbá, hogy a bojkott eszméje Böhm Vilmostól, az egy­kori hadügyi népbiztostól származik, a­ki élénk összeköttetésben van Károlyi Mihállyal és Diener-Dénes Józseffel. Közben Bécsben folyton növekszik a drága­ság. Az egyes élelmi cikkek ára a bojkott kezdete óta általánosságban mintegy száz százalékkal növe­kedett. Kirto­riitemelő. Budapesti Kirup (163. BZ.) 1920 június 10. Jóan erdőművelésre alkalmas kétszáz holdnál na­gyobb területek nem lennének föloszthatók. • Röviden ez volna a lényege a javaslatnak, mely radikalizmus tekintetében a Búza Barna ja­vaslatával vetekszik. Látnivaló, hogy óriási mérték­ben kiterjeszti az igényjogosultságot, a­mennyiben az ötszáz holdon felüli birtokokat föloszthatóknak nyilvánítja, holott a Rubinek-féle javaslat 1000 hol­don alól nem ismert fölosztást. És ámbár a Rubi­nek-féle javaslatot sem tekintjük a kérdés ideális ■megoldásának, mégis el kell ismernünk, hogy tekin­tettel volt az okszerű művelés, a többtermelés, a közélelmezés, a mezőgazdasági ipar szempontjaira. Mindezekre a Szabó-féle javaslat legfeljebb annyiban van tekintettel, hogy újra meg akar bennünket ajándékozni — a termelőszövetkezetekkel­ Eltérést jelent végre a javaslat attól a Ghillády Imre báró által minden alkalommal hangoztatott szemponttól is, mely szerint csak azoknak szabad földet adni, a­kik a szükséges anyagi eszközökkel rendelkeznek, ennek okszerű művelésére, mely elv­től való eltérés termelésünk visszaesését kell hogy maga után vonja. A NON­E második országos tanácsise. Június 8-án délután 8 órakor Bolátiny-Braun Géza százados beszámolót tartott a MOVE hadifo­­golymeztő mozgalomról. Kifejezte azt a reményét, hogy a tél előtt össalló hadifoglyaink hazai földön lesznek. A hadügym miniszter, a belügyminiszter és a pénzü­gyminiszter,­valamint Dani Béla tábornok és a társadalmi gyíyesületek közös akciójára a MOVE’-t bízták meg a hadifoglyok támogatására szükséges összeg gyűjtésével. Az országos gyűjtés belügymi­niszteri rendelet szerint augusztus 20., 21. és 22. napjára tűzetett ki. Minden város és község terüle­tén gyűjtőbizottság alakul. 180.000 hadifogoly van még kint Oroszországban. Az amerikai gyűjtés ered­­ményéből öt amerikai hadihajó van útban Vladi­­vosztok felé, a­honnan az összes Kelet-Szibériában szenvedő hadifogoly honfitársainkat haza fogja szál­lítani. Az öt hadihajó szeptember 15. és 30-ika kö­zött érkezik Triesztbe. A többi, Nyugat-Szibériában, Turkesztánban, a Don vidékén és Szovjet-Orosz­­országban sínylődő véreink hazaszállítására minden lépést megtettek és hazautazásuk vonaton és hajón részletesen ki van dolgozva. A­ MOVE hadifogoly­­mentő mozgalom irodája a Városligeti-fasor 38. szám alatt van. Ez a mozgalom a hadifoglyok fel­­világosítására szükséges propaganda és úgy az után, mint itthon való kellő ellátás és elhelyezkedés biz­tosítására irányul. A szállítási költség külföldi gyűjtéssel és hitelműveletekkel van biztosítva. Idáig 11 millió korona a különböző fogolygyű­jtések ered­ménye. Ezután Kocsis­ Király tábornok tartott be­számolót az egyesület gazdasági helyzetéről, a MOVE fogyasztási szövetkezetéről, a MOVE étekez­­déséről, a tagok nyaralási kedvezményéről, a terve­zett MOVE árvaházakról, stb. Bernolák tábornok, a MOVE fogyasztási szövetkezet vezérigazgatója re­ferált ezután. A szövetkezet 30 millió koronát for­galmazott. Az ülés ezzel véget ért. Június 9-én délelőtt 9 óraikor nyitotta meg új­ból az elnök az ülést. Napirendi előtt Haendel Vil­mos dr. az államvasutak bérbeadását hozta szóba Beregi Kornél információjára a tanácsülés kijelen­tette, hogy e kérdést állandóan figyelemmel fogja kísérni. A tanácsülés egységesen határozatilag tilta­kozott Nyugatmagyarország elszakítása ellen. Az elnök javaslatára a tanácsülés határozati­lag kimondja, hogy felhívást intéz a magyar társa­dalomhoz, hogy a magyar nemzeti hadsereg zászla­ját szentségnek tartsa s ha az utcán őrség vagy csa­pat a magyar nemzeti zászlóval vonul ki, az utcán mindenki álljon meg, arccal ír zászló felé forduljon, s a férfiak kalaplevétellel fejezzék ki tisztelgésüket. Mindannyian féltékenyen őrizzük nemzeti színeink tisztelettben tartását és azok profán alkalmazását minden eszközzel akadályozzuk meg. Az elnök ezután fölolvassa a szombathelyi fő­osztály elnökének, Deme századosnak nyilatkozatát, a­mely így hangzik: Nagy tekintetű Országos Elnökség! A MOVE vas­­vármegyei főosztálya, június 29-én az Országos Elnök­ség és az országos elnök személyét is érintő hét pontba foglalt­­határozatot hozott. Mint elnök, a főosztálytól azt a megbízatást kaptam, hogy ezt a határozatot a­z országos tanácsnak előterjesszem és én képviseljem. Ki­jelentem, hogy a határozatot meghozatalakor magamévá tettem ugyan, de az országos elnökség részéről nyert felvilágosítások után beláttam, hogy ez helytelen és té­ves, a­miért azt az országos tanács előtt képviselné és előterjeszteni nem vagyok hajlandó. Minthogy azon­ban ezzel a kapott megbízatásnak nem tudok megfe­lelni, másrészt mivel erkölcsi felelősséget érzek a fő­osztály keretén belül történtekért, levonom személyemre nézve a következményeket és bejelentem, hogy a fő­osztály elnökségéről ezennel lemondok és lemondásomat a közgyűlésnek is szíves tudomására hozom. Egyide­jűen tisztelettel bejelentem, hogy a MOVE-ből kilépek és alávetem magam az elnök részéről kiküldendő bizott­ság határozatának, a­mely bizottság arra volna hivatva, hogy az én eddigi MOVE-tagsági és elnöki működése­met a legszigorúbb bírálat alá vegye és döntsön afölött, hogy MOVE-tagul újra való felvételem lehetséges-e. — Budapest, 1920 junius 8. Deme László: A tanács határozata folytán bizottságot nem küldenek ki. A szombathelyi főosztály elnökségéről való lemondást és az egyesületből való kilépést tu­domásul veszik. Folytatólag előterjesztették a vi­déki főosztályok jelentéseiket. Később megjelent­­zatacsy Dénes államtitkár és felszólalván, megkö­szönte az elnöki tanácsba való megválasztását, a lengyeléit Helyzete. — A lengyel miniszterelnök Spaba utázott. — A Magyar Távirati Irodának iPyennyis Párisból. A londoni lengyel követség megcáfolt striszt a hírt mintha a lengyel kormány békefánlatot tett volna a vörösöknek. A lengyel vezérear közlése szerint az ellenséget a Drináig sikerül visszaszorítani. Grabszky lengyel m­iniszterelnök tegnap hirte­­len Spaba utazott Ezt az utazást a lengyel honvé­delmi tanács'-'tegnapelőtti ülésében határozták el. Grabszky elutazása előtt a lengyel kormány jegyzé­ket intézett­ a spai konferenciához, melynek tartalma a harctéri helyzetre vonatkozott. Állítólag egy dél európai hatalom késznek nyilatkozott a Varsó és Moszkva között való közvetítésre. Politikai körökben azt hiszik, hogy ennek a közvetítésnek a kérdése szintén Spaban fog eldőlni. Rovnót visszafoglalták a lengyelek. Varsó, jul. 9. A június 9-in kelt varsói hadi jelentés szerint a lengyel csapatok ismét elfoglalták Rovnót. A jelen­­tés szerint Ovrodhnál Oleszktől keletre a lengyel csapatok oldalba támadták a negyedik bolysevista hadosztályt. Ezen a területen az ukrán lakosság álta­lános felkelést szervezett a bolysevikok ellen. MTI.­ Bokányi vallomása. - - A tárgyalás negyedik napja. — A népbiztosogi pártpörének mai tárgyalását ki­lenc óv­kor nyitóra meg az elnök. Bokányi Dezső kihallga­ását firtatták. Bok­ának­ részletesen ismertette annak a mun­­kástanácstsáffesnek a lefolyását, a­melyen a hatal­mat átvették- Kun Béla azt mondotta, hogy sürgős a népbiztosok jelölése, mert a francia csapatok vá­rakozó állásponton vannak és esetleg megszállják az országot. A­mikor megkérdezte, hogy meddig tart a proletárdiktatúra, megnyugtatták, hogy csak a választásokig. Csakhamar észrevette, hogy Kun Béla lesiklott a plattformról. A munkástanács platt­­formjában nem a legmesszebbmenő szövetség Oroszországgal és a burzsujtársadalom letörése volt, hanem küzdelem az antant imperializmusával szemben.­­ Ezután ismerteti azokat a tárgyalásokat,­­ melyeket mint a második Internacionálé vezető­tagja Hágában és Amszterdamban folytatott, hogy­ fölébressze az antant-államok szocialistáit a béke érdekében. Így jött létre a stokholmi kongresszus, a­melyre a külügyi hivatal engedelmével utazott. Ott az ő álláspontját fogadták el, a tengerek sza­­­badságát, Magyarország területi megtartását és a belső autonómia biztosítását. Atzél főügyészhelyett­es: De ennek­ nemi volt eredménye. Bokányi: A szerbek, a csehek és a h­orvát­ok nem járultak hozzá. De sokan még ennyit sem tet­tek a magyar haza érdekében. Későbbi a Károlyi­­kormány alatti szereplésem Belgrádban csak repre­zentatív jellegű volt. Aradoni pedig a románok­kal való tárgyalásaimról az akkori laipok azt írták, hogy az én álláspontom volt az egyetlen igazi. A vádindítvány szerint a polgári osztályt meg akar­tuk semmisíteni. Megállapítom, hogy a polgárok százezrei vettek részt a kommünben, tehát tulaj­donképen csak a polgár elnevezés szűnt meg, maga­ a társadalom nem. .. Bokányi kijelenti azután, hogy ő csak a vá­lasztási rendelet megalkotásában vett részt. Az ő kívánságára vették be azt, hogy mindenkinek vá­lasztójoga van, a­ki az államra nézve hasznos mun­kát végez. A szavazás kötelező volt, de hiszen az most is kötelező. Az elnök fölolvassa Kállay Géza székely ka­tona vallomását, a­mely szerint Bokányi azt mondta: Páduai Szent Antal képe mindig a nyaka­tokon van, gyávák vagytok, terrorcsapatokkal fog­lak benneteket megrendszabályozni. Bokányi: Ennek az ellenkezője az igaz. Én magam is viseltem a székelyek jelvényét, tőlük kaptam a barutottat, s hogy mennyire bíztam ben­nük, annak jele, hogy feleségemet is odahozattam. Az elnök: Igen, erre van adat. (Olvassa.) A­ legnagyobb kényelemmel ült a szalonkocsiban. (De­rültség a közönség, soraiban.) Meg is tehette, mondja

Next