Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-22 / 224. szám

1920 szeptember 22. Budapesti Hírlap (224 ).H­ a házszabályba ütközik, akkor ezért az elnök rendre­­utasította volna. Először is tegnap akkor nem én elnököltem. De elnöktársam is helyesen járt el, mert úgy viselkedett, a­hogy kellett. Az elnöki székből ugyanis nem lehet megállapítani, váljon egy kép­viselő úr igazat mondott-e. (Általános helyeslés és taps. Felkiáltások balfelöl: Éljen Bortu­k!) Az elnök­nek kötelessége minden kijelentést, a­melyet egy képviselő úr tesz a Házban, bonn fide­tett kijelen­tésnek és igaznak tartani mindaddig, a­míg annak az ellenkezője bebizonyítást nem nyert. (Általános helyeslés.) Így tehát ezen a címen elnöki beavatko­zásra nem volt szükség. Egy másik tételt is állított fel a t. képviselő úr, a­melyet nem akceptálhatok a parlamentarizmus szempontjából. Ez az, hogy itt szabad bármit is állítani s a bizonyítás terhe a meg­támadott képviselő urat illeti. Ez sohasem volt így a múltban. Mindent el lehet mondani itt a Házban, (Igaz! úgy van!) Kellő formákban a legsúlyosabb vádat is el lehet mondani, feltéve hogy az illető ké­pes helyt állani és bizonyítani képes állítását. (Igaz! Úgy van!) A bizonyítás terhe azonban nem a megtá­madottat, hanem a támadót, az állítót terheli. (Igaz! Úgy van!) Ezt a két dolgot kellett megállapítanom. (Általános élénk helyeslés és taps.).. Etek]­ Károly: Sándor Pál­­. képviselőtársam azt mondotta, hogy tévedett abban a Berényi-féle ügyben. Én azt mondom, hogy vizsgáljuk meg előbb azt az ügyet, mert végeredményben, a­mikor Keszthelyen lent voltam Huszár Károly, Haller Ist­ván és több minisztertársammal együtt. (Mozgás.), csak említem, hogy együtt voltunk, akkor hozták azt oda és hivatalosan tálalták elénk. S akkor mi ezt, mint tényállást láttuk, hogy hogyan van meg­indítva ellene a vád. Végeredményben, ha a bíróság ítéletet hozott, hogy egy vád nem alapos, ezt respek­tálnunk kell. Én­ azonban fogok önnek ide a nem­zetgyűlés elé olyan adatokat hozni, a­melyek igazol­ják­ azt, hogy a románok ittlétekor a zsidóság tény­leg sok vesztegetést és atrocitást követett el. Usetty Ferenc: Tegnap, a­mikor Sándor Pál Erekyre azt állította, hogy soha a fronton nem volt, rögtön kötelességemnek tartottam, hogy ez ellen tiltakozzam és közbekiáltottam, hogy ez nem áll, nem igaz egyetlen egy szava sem. Sándor Pál ezekre nem reflektált.­­Azt kérdezem most Sándor Pál igen­­, képviselőtársamtól, hogy akkor, a­mikor újólag kijelentem, hogy én E­reky Károllyal 8 hóna­pon keresztül forró tűzben és csatákban együtt vol­tam és a­mikor én barátaimtól, a­kikkel ő később még másfelé együtt volt, ezt hallottam, hogy ő még tovább is az első frontban harcolt, tisztelettel kér­dem, hisz-e szavaimnak, inén, vagy nem? (Napo zaj.) Ha szavaimnak nem hisz, akkor úgy Sándor Pál igen t, képviselőtársamat, mint azt, a­ki neki ezt mondotta, rágalmazónak jelentem ki, és szavait visszautasítom. (Zaj. Helyeslés és taps a szélsőbal­­oldalon.) Sándor Pál: T. nemzetgyűlés! Tegnapi beszé­dem közben én csak azt hallottam, hogy igenis ott volt a­ fronton. Én erre feleltem, annyira emlékszem. .Usetty képviselőtársamnak ama hatá­rozott kijelentésére, hogy Ere­ky Károly t. képviselő­társával együtt volt a fronton pergő tűzben, erre a határozott kijelentésére nekem semmi jogom és okom nincs abban kételkedni, hogy engem félreve­zettek és ezennel úgy Ereky Károlytól, — eltekintve attól, a­mit mondott és a­mire még visszatérek — mint a Háztól bocsánatot kérek. Kijelentem ismé­telten, hogy ha nem kaptam volna ezt az informá­ciót előkelő helyről, a­melyet meg fogok nevezni, akkor ezt az információt föl nem használhattam volna. Méltóztassék tehát elfogadni tőlem ezt a bo­­csánatkérést. (Helyeslés.) Az elnök szünetet ad. A szünet után Jrakovszky István elnök tett egy kijelentést. A nagy zajban nem hallotta Ereky Ká­­rolynak azt a kifejezését, hogy Sándor Pálék pro­vokáló magatartása arra fogja bírni a tömegeket, hogy a zsidóságot legyilkolják. Ha hallotta volna, akkor rendreutasította volna a szónokot. Mielőtt ezt megtenné, alkalmat ad Erekynek, hogy szavait megmagyarázza. Ereky Károly: Ő és barátai elítélik az atroci­tásokat, de a zsidó képviselők se viselkedjenek pro­­vokálóan. Egyébként sajnálkozását fejezi a miatt a kifejezés miatt. T­hoerz Sándor Pál hazudott. (He­lyeslés.) Haller István kultuszminiszter záróbeszéde. Az elnök az egyetemi javaslatról szóló álta­lános vitáját bezárja és átadja a szót a kultusz­­miniszternek. Haller István kultuszminiszter: Szakítani kell a liberalizmussal, mely Magyarországot tönkretette. Az ország ellen a világ valamennyi szabadkőművese összeesküdött. Erőt kell mutatni és nem kell enge­delmeskednünk a börzék titkos parancsainak (Él­jenzés és taps); a tőke a hasznot nézi és ha meg nem hagászkodunk, a tőke a markát fogja tar­tani. Ruppert Rezső azt mondta (Közbekiáltás: Nem számit!) hogy ez a javaslat rossz színben fog bennünket feltüntetni a nemzetközi szolidaritás előtt, Vasadi Balogh képviselő pedig . . Egy hang: Nem számit. (Derültség.) Az elnök: Vasadi Balogh képviselő úr.. szava épp annyit szájait, mint a kép­­­­viselő úré. (Derültség.) Haller István kultuszminisz­ter, Vasadi azt mondta, hogy nem ezzel a javaslat­tal kell kezdeni a konszolidációt és védekezést. Ne­künk szükségünk megfelelő intelligencia teremtésére, azért kezdte a főiskoláknál. Ruppertnek azt feleli, hogy ne játszunk a szavakkal. Az igazi liberalizmus: a kereszténység. (Taps.) Ezt a keresztény liberaliz­must ne féltse tőlünk senki. Az a liberalizmus, mely nálunk dúlt, százrétű köpenyeg volt. Ez indította nyakunkra a forradalmat, a romlást. A gyárosnak mindent megadott, a munkás nem szervezkedhetett. A Galilei-kör megalakulhatott, a Mária-kongregáció­kat üldözték. (Taps.) Ez a liberalizmus nem kell sem a felvilágosodott intelligenciának, sem a mun­kásnak. Ne a szép teóriákat nézzük,­­hanem az or­szág romjait. Két millió magyar vándorolt Ameri­kába, és ezért a múlt liberalizmusának kárpótlás volt a félmillió galiciai. (Taps.) Azt is mondták, hogy a javaslat a szabadság ellen irányul. Csak az a szabadság kell, mondja a miniszter, mely a nemzetnek használ. Esze ágában sincs a tanítás szabadságát korlátozni, de ez is csak addig számíthat kiméletre, míg nem mérgezik meg az ifjúságot a katedráról. (Élénk helyeslés.) Azt sohasem állította, hogy Arany Jánossal véget ért a magyar irodalom. A bűnbakot nem kell keresni, a sok bűnbak elég hangosan viselkedik. Több tekintélyt idéz annak bizonyítására, hogy zsidóság külön nemzetiség. Karn Lipót, volt bécsi főrabbi nyíltan hirdette, hogy a zsidóság sohasem fog asszimillálódni. Elhiszi Sándor Pálnak, hogy a magyar zsidók, a­kik itt édent alapítottak maguk­nak, nem vágyódnak a Palesztinai sivár homokra. A cionizmus terjedni fog abban a mértékben, a­mily mértékben meg fog nehezedni a zsidók sorsa az idegen népek közt. A miniszter aztán a részletekre tér át. A kö­telező feckelátogatás volna az ideális állapot, de nem vette bele a javaslatba, éppen a szegény ta­nulókra való tekintettel, a­kiken e pillanatban még nem segíthetünk a megkívánt mértékben. Hónapok óta foglalkozik a szegény diákok megsegítésének problémájával. Talán már legközelebb tehetünk va­lamit érettük. Fölszólít mindenkit, hogy adakozzon erre a célra. A nemzet jövője függ a tanult, művelt, nlkobizott értelmiségtől. Már ez a javaslat is gon­doskodik diák szociális alapról. (Taps.) Sándor Pál célozgatására válaszolva, azt feleli, hogy ő és pártja mindig szöges ellentétben állott Ká­rolyi Mihály, gróf politikájával, de bevallja, hogy nem hitte volna, hogy egy előkelő magyar főnri család sarja hazudjon, mindig és mindenkinek ha­zudjon. Elhitte neki, hogy az antant segítségével megmentheti az országot. Mikor hire terjedt, hogy a vidéken a nép lázong, rabol és fosztogat, akkor el­­ment a Nemzeti Tanácsba, hogy segítsen a rend helyreállításán, föltéve, hogy a szocialisták felfüg­gesztik az osztályharcot. De csakhamar észrevette, hogy mindinkább balra fordulnak. Erre ő és politi­kai barátai a választásra kezdtek szervezkedni, de a Károlyi-kormány nem mert választani. Kérdést intéztek hozzá, hogy mit szólna ah­hoz, ha Magyarországon zsidó egyetemet állítanának fel. Azt felelte, hogy míg ő lesz miniszter, addig nem lesz zsidó egyetem. A keresztény gondolatot csak az iskola útján lehet realizálni, de ezt, végezte szavait a szónok, megcsináljunk magunk, ha kell, a zsidók nélkül és a zsidók ellenére is. (Zajos he­lyeslés, éljenzés és taps. A minisztert minden oldal­ról üdvözlik.) A nemzetgyűlés azután megszavazta általános­ságban a javaslatot. Sándor Pálnak a háborús sta­tisztikára vonatkozó indítványát elvetette. .. A részletes tárgyalás, Csetty Ferenc előadó zárószavában hangoz­tatta, hogy a mostani javaslatot még sok hasonló szellemű javaslat fogja követni és a javaslatot elfo­gadásra ajánlotta. (Tetszés.) A címnél Pröhle Vilmos indítványt terjesztett­­ elő, hogy a Ház utasítsa a honvédelmi minisztert, hogy terjesszen be sürgős kimutatást arról, hogy miképp oszlottak meg az ország területén fajok és nemzetiségek­ szerint a világháborúban a) a rajvo­nalban, hadtápszolgálatban, mögöttes országrészek­ben szolgáló katonák; b) fölmentettek; c) hősi ha­lottak; d) rokkantak; e) kitüntetettek". Utasítsa a nemzetgyűlés a belügyminisztert, hogy ugyancsak ezekre az adatokra nézve kérdő pontokat illesszen bele az­ 1920. évi népszámlálási lapok rovatába. Utasítsa a nemzetgyűlés a honvédelmi minisztert, hogy terjesszen a nemzetgyűlés elé sürgős jelentést, miként oszlottak meg a hadiszállítások a világhá­ború alatt az ország területén lakó népfajok és nem­zetiségek­ között. Utasítsák végül az igazságügymi­­nisz­tert, terjeszen sürgős jelentést a nemzetgyűlés elé a hadiszállítások terén elkövetett visszaélésekről és a tettesek faj- és nemzetiségi arányszámáról. A nemzetgyűlés a javaslat címével együtt elfo­gadta Pröhle indítványát. A második szakasznál Pető Sándor az érettségi után bevonult diákokkal szemben méltányos eljá­rást kiván. Haller István kultuszminiszter kijelen­tene, hogy a háborús veszteséget a tanári bizottság tekintetbe fogja venni. Bernolák Nándor módosí­tást nyújt be, hogy a nemzet­hűség és erkölcs tekin­tetében megbízhatók szavakat illesszék bele a sza­kaszba. A' Ház a szakaszt Bernolák' módosításával fogadta el. A harmadik szakasznál Bernolák Nándor újra benyújtja az általános vita során beterjesztett indít­ványát, hogy az ország területén lakó nemzetiségek országos arányszáma szerint, vagy legalább kilenc­­tized részében kapjanak helyet az egyetemen. A kér­vényt hetvenöt képviselő írta alá. Hornyánszky Zoltán Bernolák indítványához kiegészítést ajánl, hogy a zsidók nemzetiségi arány­­szám­át meg ne haladhassa az egyetemen való be­iratkozások arányszáma. Az elnök a vitát berekesztettnek jelenti ki. Pető Sándor szólásra jelentkezik. Fölkiáltá­sok. A vita be van zárva. Bernolák Nándor a házszabályokhoz kér szót. Huszár Károly is jelentkezik, de a nagy zajban senkinek sem hallani a szavát. Nem lehet megérteni az elnök szavát sem, csak annyit lehet hallani, hogy a jegyzők névsort olvasnak. Az elnök megállapítja, hogy a Ház határozatkéntes. Bernolák Nándor, a házszabályokhoz szól. Ta­núja annak, hogy Pető Sándor a vita bezárása előtt jelentkezett szólásra. Ilyen fontos kérdésnél nem lehet senkit elülni a szólás jogától. Meskó Zoltán: A vita be volt zárva. Pető Sándor: Eláll a szótól. Az elnök: Velem szemben a szólásszabadsá­gát senkinek sem kell megvédeni. A tumultus azon­ban olyan nagy, a zaj olyan óriás, hogy saját sza­vamat sem hallom. Miután Pető képviselő úr nem volt feliratkozva, nem le­h­et rossz néven venni, hogy nem tudtam, hogy szólni ki van. Az elnök szavazásra tette föl a kérdést. Huszár Károly javaslatával szemben a Ház az elnök javas­latát fogadta el a szavazásra. Bernolák indítványára a Ház név szerinti szavazást rendelt el. Ötven kép­viselő igennel szavazott, hét ellene. A negyedik szakasznál Pető Sándor intézke­dést kér, hogy az ifjúság tiltosjék el a felvételi vizs­gálatnál való közreműködéstől. Haller István, kul­tuszminiszter kijelentette, hogy a rendelet kész és az igazolást kizáróan a tanári kar végzi. Az elnök a javaslatot részleteiben is elfoga­dottnak jelentette ki. A Ház holnap a gazdasági és ipari szövetke­zetekről, valamint a közgazdasági fakultásról szóló javaslatokat fogja tárgyalni. , Az ülés délután négy óra előtt ért véget. Politikai események. Három törvényjavaslat. — Háromhavi indemnitás. — Házhelyek kiutalása és kisbérletek létesítése. — A szeszadó emelése. — A nemzetgyűlés elé ma három törvényjavaslat került: az indemnitásról, házhelyek kiutalásáról és kisbérletek létesítéséről és a szeszadó emeléséről. Az indemnitásról szóló törvényjavaslatban a­ pénzügyminiszter a költségvetési fölhatalmazás ér­vényének december hónap végéig való meghosszab­bítását kéri. A javaslat ötödik szakaszában a miniszter fel­hatalmazást kér még arra, hogy a minisztériumok külföldi devizaszükségletét ezentúl kizáróan a pénz­ügyminiszter fedezze, mert a valuta romlásának egyik oka az volt, hogy a minisztériumok külön­­külön léptek föl mint vásárlók a piacokon. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi mi­niszter a házhelyekről és kisbérletekről szóló tör­vényjavaslatát terjesztette be, mely következőkép­pen szól: 1. §. A földmivelésügyi miniszter fölhatal­­maztatik, hogy a földbirtokreform alapelveinek­ figyelembevételével halasztást nem tűrő sürgős esetekben az alakítandó földbirtokrendező bizott­ság javaslata alapján házhelyek kijelölése és az erre a célra szükséges területek igénybevétele, to­vábbá kis haszonbérletek alakítása iránt intézked­­hessék. Egyéni jogcímen senkinek sincs követelési joga, kizáróan közérdekből történhetik házhelyek kijelölése és a kis haszonbérletek alakítása.­­ 2. §. A részletes szabályokat a f­öldmivelés-■ ügyi miniszter által kiadandó rendelet fogja meg­állapítani. 3. §. Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe. Aztán a pénzügyminiszter törvényjavaslatot tett a Ház asztalára a szesz megadóztatásáról. A ja­vaslat az adótételeket a következőképpen óhajtja megváltoztatni: a termelési adót fölemeli 90 fillérről 160 fillérre, a fogyasztási adó kisebb tételét 90 fil­­­lérről 160 s a nagyobb tételét 110 fillérről 180 fil­lérre hektoliter fokonként. A miniszter még felha­talmazást kér arra, hogy a szabadforgalomban kivitt szesz minden hektoliterfoka után legfeljebb egy korona visszatérítést engedelmezhessen. A kormányzó és a miniszterelnök nyilatkozata, Horthy Miklós kormányzó az Associated Press egyik­ munkatársának nyilatkozott Kelet-Európa helyzetéről és a többi közt ezeket mondotta: — Bizonyos vagyok benne, hogy a régi M­­­­­gyarország vissza fog állni. Ezt az országot a termé­szet alkotta és papírszerződéekkel nem lelhet szét­ 3

Next