Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-17 / 220. szám

8 Bisapisti Kmup (220. *7.) 1920 szeptember 17. dolog és hatástalan, mert a tehtetségesr#­" és"*ta­­nulni vágyóbb zsidó megtalálja a módját annak, hogy tanulhasson, ha itt nem, hát a külföldön. És aztán vagy ott marad, s akkor esetleg értékes embert vesztettünk benne; vagy hazajön, a­mi még rosszabb, mert nem kellene embernek lenni, ha az idegen kultúra szellemével együtt vissza nem hozná azt a keserűséget is, a­melyet éreznie kellett, mikor kénytelen volt tanulni idegenbe menni. Itthon pedig maradni fog min­den zsidó, a­kinek nincs módjában külföldre menni diplomáért, és ha választanom kell, én bizony mégis inkább választom a tanult zsidót, mint a tanulatlant. Ha itt az ideje annak, hogy megpróbálkoz­zunk a zsidó­kérdés megoldásával, azt másképp kell megfogni, nem a numerusz klauzusszal. És meg kell hozzá kérdezni a Sándor Pálokat is. Nem liberális vagy antiliberális politikáról van a szó, Proh­ászka püspök azt igen szépen mon­dotta, hogy a szellemet az idő diktálja. Egyszer meg kell ereszteni a gyeplőt, aztán meg szoro­san kell­ fogni a fekszárt az ország helyzete, a nemzet érdeke szerint. Olyan helyzete pedig az országnak és olyan érdeke a nemzetnek nem lehe­t, hogy a magyar — akár zsidó, akár po­gány, akár keresztény, ha csak magyar — kizárassék abból, hogy tanulhasson, ha tanulni akar. A közkormányzat és a magánvállalkozás dolga aztán, hogy állásba, kenyérhez, befolyás­­hoz ne juthasson csak a java-magyar, akár jel­lem, akár tudás, akár érzület dolgában. Biztosítsátok azt, hogy, fiaink az egyetemen ••komolyan tanuljanak, irtsátok ki a protekciót — az iskolától kezdve a minisztériumokig, — pusz­­títsátok el a korrupció forrásait, kergessétek el a közéletiből a tudatlanságot és a henyeséget, — akkor a társadalom maga meg fogja tudni ol­­dani tán még az ötezeréves zsidó-kérdést is. ■-.......-tf-------------------------­Prohászky Ottokár a zsidóit ró!. — A nemzetgyűlés ülése. — Az illeték-javasla­tot részleteiben is megszavazták. — Folytatták az egyetemi javaslat tárgyalását. — Indítvány az ülések meghosszabbításáról. — Prohászka Ottokár mai beszédéről, melyet a lum­erusz klauzusz mellett mondott, akképpen nyi­latkozott a nemzetgyűlés egyik oszlopos tagja, hogy megszületett­­Magyarországon az antiszemitizmus. Ez a beállítás azonban nem felel meg sem a való­­ságnak, sem Prohászka Ottokár szándékának. Pro­­hászka az érvek sokaságával azt akarta kimutatni, hogy a magyar ifjúság kenyere, jövője, a magyar kultúra nemzeti­­bélyege forognak veszélyben, ha a zsidó ifjúság ezentúl is korlátlanul tódulhat a főis­kolákba. Ismétel­tn hangoztatta, hogy a magyar nép nem antiszemita, a nemzetgyűlés is kényszerből, nem pedig gyűlöletből nyúl a numerusz klauzusz­­hoz. Állásfoglalásában nem feszélyezi a liberaliz­mus, a­mikor a magyar ifjúság boldogulását kell biztosítanunk. A­mit csinál, nem antiszemitizmus, hanem faji önvédelem és ,a zsidóságnak vele gyűlik meg a baja, ha a magyar faj hegemóniája ellen tör. .A nemzetgyűlés lelkesen ünnepelt­e a székes­­fehérvári püspököt, a beszéde végéin az egész Ház fölállt, percekig tapsolt és éljenzett. ,,A­ beszéd lelket öntött a keresztény kurzusba és a legnagyobb mér­­tékben fölfokozta a keresztény öntudatot", — ezzel Jelemeaiék" a volt kereszténypártiak a beszéd ha­tását. Ikszeltek még a javaslat mellett Schandl Ká­roly és Hermann Miksa, utóbbi a lelkes pedagógus meleg­esensőségével nyilatkozott a műegyetemi hall­gatókról, kiknek magatartását A beiratások­ dolgá­ban sokan nem értették meg ,és igazságtalanul meg­támadták. Részletes tudósításunk a következő: A mai Ülés. Rakovszky­ István­­ bemutatja a vagonlakók kérvényét, mely csek.a l'akáskérdés sürgős rendezését kérik. Aztán folytatták az illeték­javaslat részletes tárgyalását. Budavári László a kártyailletékeket 10, illetve 20 koronáról egységes 25 koronára kívánja­ emelni. Gyál Gaszton Piatnik így is kétségbe van esve. Korányi pénzügyminiszter: Az eredeti javas­lat mellett érvel, ne nyissunk utat az idegen gyárt­mánynak­ A szavazásnál kiderült, hogy a Ház nem hatá­rozatképes. Az elnök az ülést felfüggesztette. Az ülés éjből való megnyitása után mellőzték Buda­vári módosítását és az egész javaslatot részleteiben is elfogadták. Az egyetemi javaslat. Áttérnél­ az egyetemi beiratkozásokról szóló javaslat tárgyalására--' Schandl­e Károlé: Egyetemeink a szellemi pro­letárok tömegét-'nevelték. A budapesti egyetem valóságos diplomagyár volt. A kommunista kolom­posok a Pázmán-egyetemből kerültek ki, a­kik­hez csatlakoztak a galíciai bevándorlottak, ,a gali­­leisták, a szabadkőműves páholyok erkölcsi támo­gatása mellett. Nagyon sok magyar tanuló az ösz­­szeköttetésük biztosítása céljából lépett a galileisták közé. Az egyetemi tanárok nem igyekeztek az ifjú­ságot társadalmi úton magukhoz kötni. Az egye­temi élet bomlását igyekszik a javaslat megállítani, ezért fogadja el. (Helyeslés.) A numerusz klauzusz dolgában csatlakozik Bernolák Nándor indítványá­hoz. A keresztény társadalom végzetes hibát köve­tett el azzal, hogy nem segítette az egyetemi ifjú­ságot tanulmányaiban. Ne csak a törvényhozás, de a társadalom is tegye meg kötelességét és szaporítsa az i iternátusokat. Nem érzi magát hivatottnak el­dönteni, hogy a zsidóság felekezet-e, vagy nemzeti­ség A budapesti cionisták a zsidóságnak, mint nemzetnek elismerését kérték a tanácskormánytól, sőt zsidó népbiztos kinevezését is kérték, a­mit a tanácskormány megtagadott azon a címen, hogy a vidéken úgyis felekezeti jellegűnek tartják a tanács­­kormányt. Andrássy Gyula megállapította, hogy a zsidósí­ nem asszimilálódott a remélt mértékben. Az utóbbi évek eseményei is intenek, hogy törvé­nyes uton, a jogegyenlőség alapján biztosítsák a magyar faj jogállását és jövőjét Idézi Andrássy Gyulát, a­ki azt írta, hogy az elmúlt évtizedek sza­badelvű irányát, mely a zsidóknak monopóliumot biztosított csaknem minden téren, nem lehet visz­­szahozni. A jobbértelmű zsidók befolyást gyakorol­hatnának azokra a hitsorsosaikra, a fák itt benn, meg a külföldön e fölforgatást szolgálják. (Bródy Ernő: Semmi közünk hozzájuk! Nem is férünk hoz­zájuk!) Lengyelországban könnyen el lehet he­lyezni a magyar intelligencia fölöslegét, ezt számba kellene venni a numerusz klauzusz végrehajtásában. (Közbekiáltás! Engedjük át Lengyelországnak a zsi­dókat!) Csakhogy nem kellenek neki. A közgazda­­sági vállalatokat rá kellene szorítani, hogy az egye­temi tanulók támogatásában gszt vegyenek. (He­lyeslés.) Az elnök jelenti, hogy sztnlítvá­nyt adtak be a tárgyalás idejének egy omnál való megtoldásáró. Az indítvány dolgában Holnap szavaznak. Prohászka Ottokár beszéde. pl Prohászka Ötökár. Felvettetett a kérdés, hogy voltaképpen mit­ akarunk aféle javaslatokkal? Ho­gyan gondoskozizünk nagyszabású szociális intézmé­nyekről, amit mor nincs­­pénzünk? Nos, ez a törvényja­vaslat lábra akarja állítani a lefelé zuhanó magyar középosztályt. A javaslat tehát speciális problémát igyekszik megoldani, tehát elfogadja Bernolák Nán­dor indítványával együtt. (Éljenzés és lap?.) Az egye­­tem a géniusz műhelye, ott tanulni kell. Nem he­lyesli az erőszakosságokat, de meg kell érteni azo­kat, a­kik a lövőárokban szenvedtek s inkább van joguk a boldogulásra, mint azoknak, a­kik a front elől menekültek. A magyar if­júság félti a­­jövőjét. -Am Jilazirt, nincs megfertőzve a nemzetköziség és a haza­­fiatlanság bacilusaitól. örüljünk az olyan ifjúság­nak, mely reszket a nemzetért és jövőjéért. A num­e­­rusz klauzusz egy nagy nemzeti érdeket hangsúlyoz: kenyeret akar biztosítani a magyar ifjúságnak. A numerusz klaususzból önként folyik a kiválasztás, a szelekció elve. A tehetségek szerint való kiválasztást már a középiskolai tanári karok bevonásával kellene megejteni. Törvényt kellette hozni, mely a szelekció terén eltiltja a protekciót. (Élénk helyeslés.) A mi­niszter úr azt mondta, hogy a jogfosztásnak helye nincs. Az ő véleménye szerint a jog megszűnt azzal szemben, a­kire rá lehet sütni a hazafiatlanság, a destruktív szellem bélyegét az igazoló bizottság előtt. (Helyeslés.) Jól tudja, hogy a magyar nemzetet nu­­merusz klauzuszszal nem lehet talpra állítani, de igenis a numerusz klauzusz keretében gondosabban lehet ápolni a munkaszeretet tü­zét, egy szebb lelki­világot. Kényszerből és nem gyű­lölségből nyúlunk ehez az eszközhöz. Nem látja veszedelmeztetve a tan­szabadságot, minden szabadság korlátozott. A sajtó­szabadságot elsősorban a kiadóivatalok szorítják meg. (Igaz! Úgy van!) A tanszabadságot, a kulturális szabadságot mindnyájan akarjuk, de a kenyér kereté­ben, vagyis úgy, hogy biztosítsuk az egyetemi diplo­ma számára az ezisztenciát. A kiegyezés óta az ország gazdasága óriásit fejlődött és az a zsidók érdeme. (Közbekiáltás: No nem egészen!) A magyar bizonyos pályákról egészen leszorult. De nem a dzsentrit akar­juk feltámasztani, hanem­ azt sajnáljuk, hogy nem a magyar paraszt gyermekei léptek a dzsentrik nyo­mába, hanem a zsidók. (Élénk helyeslés.­ Ez nem antiszemitizmus, a magyar nép nem antiszemita. Az nem volna baj, ha a zsidó integráló része lenne a nemzetnek, a baj az, hogy a zsidó febbe kerekedett a magyarnak­ (Élénk helyeslés és taps ) Elv társa­dalom, melynek kötelessége a saját­ gyermekeiről gondoskodni, nem hallgathat a liberalizmusra, mi­kor azt látja, hogy rémely értelmis­égűi pályán már több a zsidó, mint a magyar­ feljenzés és taps.­ Annak illusztrálására, hogy a zsidó szellem mennyire megrontja a magyar lelket, hogy a zsidóság nem lett integráló részévé a magyarságnak, hanem szellemi fölényénél fogva az eltespedt magyarságot leszorító elem. Nem antiszemitizmus az, a­mit ő most elmond, hanem tisztára fájt önvédelem­ (Nagy tabs.) Rá kell mutatnia arra, milyen csudálatos a hasonlóság Heine és Ady között. Sokan Adyt Rá­kosi Jenőhöz hasonlítják. Ez nem igaz. Heine és Ady hasonlítanak föltűnően egymáshoz. Heine karrika­­turának lát mindent, a­mi német, Ady karrikaturá­­nak lát mindent, a­mi magyar nemzeti. Ez is fényes bizonyítéka annak, hogy a zsidó szellem milyen ká­rosan tudja befolyásolni a magyar pszichét. A zsidó megváltoztatta a magyar kultúrát. Sándor Pál: Alkotó részei vagyunk a magyar kultúrának. Prohászka Ottokár: Kegyetek, igen tisztelt zsidó képviselőtársaim, igenis megváltoztatják a kul­túrát. A magyar géniusznak föl kell ébredni, hogy védekezzen. A liberalizmus a szónokot nem feszé­lyezi­ A liberalizmus valamikor nagy szolgálatot tett, de túlélte magát. A­hogy a gazdasági liberalizmus nyomán föltámadt a szociális reakció, azokképpen védekeznünk kell szellemi és erkölcsi téren a sza­badelvűség káros­ visszahatásai ellen. Az amerikai szociáldemokraták védekeznek a bulik bevándor­lása ellen, a német egyetemek csak bizonyos arányt­ban tűrik meg az idegeneket. Csak mi ne védekezs­zünk a liberalizmus kedvéért. (Helyeslés és taps.): Azzal, hogy az antant Palesztinát oda adta a zsi­dóknak nemzeti államul, megindult a zsidó nemzeti eszme fejlődése. Sándor Pál: Ostobaság, nem kérünk belőle! Prohászka Ottokár: Nem kételkedem Sándor Pál­­szavaiban, tudom és elismerem, hogy ő jó ma­gyar zsidó polgára ennek az országnak, és nem cionista. De a cionizmus fejlődése nem egyesektől függ, az egyén itt nem tehet semmit, ez ma a szellem, a zsidóság fejlődésének szellemi iránya. Ezzel számolni kell. És nem szabad komolyan venni, mikor liberális zsidóink azt mond­ják, hogy ők nem cionisták, ők nem gravitálnak­ sehová. Ezzel a lehetséges jövendő fejlődéssel szem­ben is biztosítanunk kell a magyar jövőt. A libera­lizmus bűne a galíciai beszüremkedés. (Éljenzés és taps.) .Márki engedte meg, akár a Tiszák, akár mások, bűnt követtek el. (Ta­ps és éljenzés.) A zsidó ifjúság memorandumának aláírói közül 82-en tet­tek frontszolgálatot. Ezektől senki sem tagadhatja meg az elismerést. Statisztikai adatokat sorol föl egy német könyvből, mely az osztrák-magyar had­seregről szól. E szerint a harctéren 100 keresztény egyetemi hallgató közül meghalt 48. 100 zsidó közül 7. (Közbekiáltások: Hallatlan!) a legénységből az arányszám a következő: keresztény 17 százalék halt meg, zsidó 1 százalék. (Közbekiáltások: Ször­nyűség! Óriási zaj.) A német vaskeresztből 29 száza­lékot mégis a zsidók vittek el. (Nagy zaj.) Német­országban ez okból zsidó kitüntetésnek nevezték el a vaskeresztet. Szavait Shakespeare felséges drámájának Brutusával zárja, a­ki azt mondja Cézár holtteste fölött: Szerettem Cézárt, mert atyám volt. Örülök neki, hogy szerencsés­ volt, De ledöftem őt, mert nagyravágyó volt. Hát én is azt mondom: a zsidó nép szerencse a faj, örülök neki, de ha az én fajom ellen tör, velem gyűlik meg a baja! (Az egész Ház föláll, percekig tapsol és éljenez.) Hermán Miksa különösen a műegyetemi okta­tás szempontjából kívánja megvilágítani a kérdést. A szakoktatást áldozatok nélkül nem lehet biztosí­tani. Egy angol folyóirat, mely a háború előtt 60 ko­ronába került, ma 4000 korona. De kikapcsolódunk­ a fejlődésből, ha áldozatot nem hozunk az anyagfel­szerelés dolgában. A műegyetemen a laboratóriumi munka eredményességét a numerusz klauzusz elő fogja mozdítani. A numerusz klauzusz nem a tudo­mányos képzés ellen, irányul, hanem a felesleges szám­i diploma ellen. Franciaország nemcsak a szabadság, hanem a legszigorúbb numerusz klau­­zusz hazája. Elsőrendű technikai intézeteikben a felvétel a legszigorúbb felvételi vizsgálathoz van kötve. Ott a szelekció alapja kizárólag a szellemi képesség, de nekünk, a­kik keresztülmentünk a Jásziék korszakán, ez nem elég. Nálunk a nemzet­­h­űiségre is súlyt kell vetnünk. Ez a védekezés peda­gógiai szempontból is kifogástalan. Azután azt fej­tegeti, hogy gazdasági fejlődésünket nem lehet ki­­zárólag a gazdasági liberalizmus javára irni.­ A sza­badelvűség eszméjét nálunk a politikai kizsákmá­nyolási rontotta meg. A választásokra a zsidóság adta a pénzt, ezzel a politikában is döntő befolyást szerzett magának. A vasipar és a bányászat fejlő­dése nem a zsidók érdeme; a tulajdonképpeni mun­kát mindenütt a keresztények végezték és végzik­ ma is. A bankókban azonban zsidók ülnek, a­kik magukhoz ragadták a vezetést. Még néhány szót akar mondani a műegyetemi hallgatók magatartá­sáról a beiratások körül. A műegyetemre a proletár­­diktatúra alatt a­ zsidó hallgatók hozták a terror­­fiukat, a­kiktől a keresztény hallgatóknak végtelen sokat kellett szenvedniük. Lehet-e azon csodálkozni, hogy ezek a fiúk most zsidó társaik ellen fordulnak és generalizálnak? A szónok figyelmeztette a fiatal­ságot, hogy a törvénytehetise sohasem végződik áldásosan és megígérte a kérdés törvényes rendelé­sét. Most itt nap a javaslat. Elfogadja Bernolák indít­ványával együtt. (Élénk helyeslés ). A Ház holnap folytatja a tárgyalást.

Next