Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-21 / 223. szám
Budapest, 1920. Amm Ura Seomna. XL. évfolyam, 223. Kedd, szeptember 21. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfiietési árak: Egész évre 300 korona, félévre 140 kor., négyesévra 70 kor., egy hónapra SS kor.. Egyes szám ára helyben, vidékén és pályaudvarokon 1 korona. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84# „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámeném Bethlen István írót. Budapest, szept. 20. Víz, vagy mondjuk Duna nélkül nincsen hajózás. De a Duna maga még egyáltalán nem hajózás. Politika — se jó, se rossz — nincsen beszédek nélkül. De hol van a beszéd még ahhoz, hogy politika legyen. Ha a beszédeken fordulna meg, a világ első állama lenne Magyarország. Tegnap meg ma annyit beszéltek nálunk, hogy, ha víz volna, árvizek borítanák el az országot. (Az özönvíz egyébként csakugyan rajtunk van, szegény magyarokon.) Maga a nemzetgyűlés ma öt órán át beszélt. Enyhítő körülmény ez áradatban, hogy hallottunk okos beszédet is. Bethlen István gróf beszéde a hódmezővásárhelyi választók előtt kristályforrásból eresztette az áradásba vizeit. Oly magasra emelkedett intő szavaival, hogy méltó az ország figyelmére. A jelszók transkripcióiból átírt mámoros beszédek közt valósággal a bölcs hazafi, az önzetlen lélek, és a szenvedésekben kiforrott politikai jellem beszélt belőle. Beszédéből az elmés és tanulságos, sőt bölcs aforizmák sorozatát lehetne összeállítani, melyeket minden magyar ember agyába és szívébe kellene vésni. A kétségbeesés karmai közt vergődő magyar kiáltozása ez a beszéd. Nincs benne nagy dob, ágyudörgés és pergőtűz, de a nemes lélek homlokán gyomgyőző verejték, a szívéből szivárgó vér, az ajkára fagyott sóhaj és tekintetében megértést esdő fény annál több. Minden, amit ma és tegnap ezenkívül tallottunk, zavaros lárma, tülekedő zaj és hatásivadászó egyéni akció a szónoklatokban. A szerencsétlenségben az az erkölcs rejlik rendszerint, hogy a szívet megpuhítja, a dacot megtöri, az elmét az igazság iránt fogékonnyá teszi. Kell-e még nekünk több szerencsétlenség, mint amennyit máris roskadozó vállainkra rakott a balsors, hogy bennünk ezt a lelki és erkölcsi kívánatos elváltozást létrehozza? Ebben az országban százezrivel bujdosnak és hallgatnak, ki csüggedve, ki még reménykedve, a jók, a hűek, a nemzet sorsán kesergők, elmerülve a tolongó politikusok tömegeiben, fedve lármájuktól, szidalmazva nagy szájuktól, lökdösve fáradhatatlan könyöküktől és megfélemlítve legényes fenyegetőzéseiktől. Mikor lesz már ennek vége? Mikor derül a hajnal? Mikor jön a béke, a türelem, a szeretet? Mikor jön már igazán a kereszt? Nem a kereszt, a mélyre felfesthessünk, hanem a kereszt, amely megváltson bennünket. flilleraitílipait , eliselültséget (Bé£s6silónk telefonjelentése) Berlinből jelentik. A Berliner Tageblatt híradása szerint Jonnart, Millerand jelölésére való tekintettel, ma visszalépett. Ez az elhatározása azonban csak arra az esetre szól, ha Millerand a jelöltséget el is fogadja, mert ellenkező esetben Jonnart igényét fenntartja. A többi jelöltek: Perel, Daumergue, Ribot, Self és Arano, akik közül csak Perel vehető komolyan. Legújabb jelentés szerint Millerandot az utolsó pillanatban sikerült rávenni álláspontjának megváltoztatására. Millerand az elnöki méltóságra wd) jelöltséget elfogadta. Parisból jelentik: A Havas-irodának módjában van közölni, hogy Millerand miniszterelnök elfogadta a köztársaság elnöki méltóságára való jelöl(MTI) Millerand programja. Parisból jelentik: Arra az esetre, ha Millerand elfogadná a jelölést, a Matin Millerandnak következő programját közli: Megjavítása, ha nem is Angliához, de a Lloyd Georgehoz való viszonynak, aki az említett lap véleménye szerint rossznéven veszi, ha emlékeztetik arra, hogy a lengyel kérdésben tévedett. Továbbá a jóvátétel kérdésének a megoldása. Meg kell végül valósítani a német-francia viszony megjavulását, ami Németország rosszindulata miatt eddig nem volt lehetséges. Ha az utóbbi pontban megoszolnak is a vélemények, mégis kedvező jel, hogy immár a párisi sajtó is hangsúlyozza a németfrancia viszony megjavításának szükségét. (M. T. I.) Csütörtökön lesz a választás. A francia elnökválasztás terminusa most már véglegesen szeptember 23-ára, csütörtökre van megállapítva. Versaillesban ezen a napon fog a nemzetgyűlés összeülni, hogy Deschanelnek utódott adjon. A miniszterelnök-jelöltek. Párisból jelentik: A Matin kiemeli, hogy Briand Parisba érkezett, sok látogatót fogadott és még ma fölkeresi Millerand miniszterelnököt. Azoknak a politikusoknak sorában, akik abban az esetben, ha Millerand az Elyséebe költözik át, a kormányalakítás kérdésében számba jönne, az Echo de Paris Doumeroue, le Trocquet és Siecp nevét említi. (MTI.) ' ■ Deschanel —• az őrültek házában, Genfből jelentik. A szombati Temps szrint Deschanel elnököt az orvosok tanácsára legközelebb egy magántébolydába szállítják. son, indítványozza, hogy a honvédelmi miniszter hat hónapon belül hivatalos statisztikát terjesszen a nemzetgyűlés elé s vallásfelekezetek szerint is mutassa ki, hányan vonultak a háborúba, milyen szolgálati minőségben stb. Az indítványt egyhangú helyesléssel fogadták és Sándor Pál azzal az öntudat al állapították meg, ha elfajult, csaknem belőle. Ideje volt iietni a szónokokat, ha a tárgytól. A __ _ használt. A szónokok nem veszik észre, hogy módszerükkel és tónusukkal nem szolgálják a közszellem egységét és hogy a gyűlölködés szitásából nincsen semmi haszon, de annál több a kár. Ruppert Rezső hosszú beszédében széles mezőket kalandozott be és főleg azt a tételét emelte ki, hogy a numerusz klauzuszszal a régi, helytelen politikát folytatjuk. Mikor a zsidókat a javaslat kizárja az egyetemekből, a lateinerek nyomorúságos pályáiról, akkor rákényszeríti őket a vagyonszerző pályákra és csak fokozza az eltolódásokat. Dánér Béla szenvedélyes antiszemita beszéde után Sándor Pálra került a sor, aki arra a súlyos feladatra vállalkozott, hogy leszerelje a zsidóság ellen a vita során fölvonultatott vádakat. Becsületes magyar lélek rezdült meg szavaiban, mikor az ellen tiltakozott, hogy a zsidókból külön nemzetiséget csináljanak. Mi zsidó vallású magyarok, mondotta, sohasem leszünk zsidó nemzet. A vádakat három kategóriába sorolta. Az elsőbe tartoznak azok, melyek a zsidók szereplésére vonatkoznak az októberi forradalomban. Nem akart neveket emlegetni, de konstatálja, hogy a nemzetgyűlés valamennyi oszlopos tagja támogatta a forradalmat, pedig tudták, hogy Károlyi gárdája a szocialistákból, a radikálisokból és a galileistákból áll. A vádak második kategóriája a románok dédelgetéséhez fűződik. Akiknek volt okuk félni a románok rablásaitól, akár zsidók, akár keresztények voltak, kényszerhelyzetükben társadalmi érintkezés útján igyekeztek elhárítani a veszedelmet és ha ez bűn volt, akkor keresztények és zsidók egyformán vétkeztek. A harmadik kategória: a zsidók szereplése a fronton. Neki is vannak adatai e vádak meggyengítésére, de hogy egyszers mindenkorra vége legyen a vádaskodásnak és a legelfogultabb szem is tisztán lábastul fejezhette be nagy védőbeszédét, hogy a sőt zajos közbeszólás ellenére a fülledt vitába objektívebb levegőt vitt bele. Részletes tudósításunk a következői - A mai ülés. Rakovszky István, elnök bemutatja Pastváros megye feliratát, melyben a nemzetiségi kisebbségi minisztérium megszüntetését kéri. Az országos kereskedelmi egyesületek az ipartörvény revízióját kérik. Következett a napirend. Az egyetemi javaslat. *om I Ruppent Rezső: A törvényhozás a beteg néplélek utrrrutalásait nem fogadhatja el, különösen egy vesztes háborúi után- Meg kell vizsgálni, vájjon nem a bosszú állítja-e’ oda bűnbakul a liberalizmust ésa zsidóságot. Prohászka és Milotay tévednek, mikor a liberalizmust egyértelműnek fogják fel a kapitalizmussal. A kapitalizmus ellen harcolva az egyéni, tulajdonra alapított rendszert ingatjuk meg, pedig, ez a nemzetgyűlésnem erre a feladatra vállalkozott. A szabadelvűség, való igaz, az elmúlt században nem, valósította meg összes céljait. A politikai szabadságot általánossá tette, de az anyagi javakat nem osztotta el egyenlően. A gazdasági liberalizmust, a szabad versenyt fenn kell tartani, mert különben megáll a termelés. Ezek az eszmék vezérelték Kossuthot és Széchenyit is. Ez eszmék folyamatát megszakította a közjogi romantikából keletkezett incidens. (Holler István kultuszminiszter: A szabadságharc incidens?) A levezetést tekinti incidensnek, ahogy mostani katasztrófánkat is csak incidensnek tekinti, annyira bízik a nemzet legyőző erettem erejében. A 67-es korszak egész a háborúig nem volt liberális, hanem opportunista. Ebben a kisszerű, korszakban a múlt, a rendi idők valamennyi hibáit fentartották, tovább csinálták. Az osztrák wirt- ■ safíra negyedfél századon keresztül Magyarország tíz millió rénes forintot fizetett rá. A császárok néhai liberálisok voltak, a rendek sőprrzervatívek. Éhez járult, hogy az uralkodó néphangulat a legújabb időkig nem barátkozott meg a kereskedelemmel. Ezért szegény az ország. A magyar tehetség, szorgalom kivételes törvények nélkül is legyűrheti a zsidót. A diagnózis az, hogy a magunk hibáival számoljunk le. A háborút nem a zsidók miatt vesztettük el, hanem a rossz vezetés miatt. Oly kiváló katonák, mint Gömbös Gyula is, itthon maradtak. Az elnök kéri a szónokot, hogy az ilyen megjegyzésektől tartózkodjék, mert félreértésre adhat alkalmat. Különben is köztudomású, hogy Gömbös Gyula az egész háborút végigharcolta. Ruppert Rezső: A zsidók a keresztény korrupció miatt maradhattak a front mögött. Miért engedték itthon maradni a zsidót. (Közbekiáltás: A zsidót züllesztették le a frontot!) Az éhség züllesztette, a nyavalya (Közbekiáltás: Ki szállította a paprikakan-i csőt?) ...és az idegek elgyengülése. A wilsoni elvek jobban bomlasztották a hadsereget, mint a legnagyobb ágyuk. Itthon pedig a politikai rövidlátás, a szűkkeblű választójog miatt, a régi politika elvesz- tette nimbuszát és politikai kalandorok táborába terelte a nemzetet. Ez a javaslat a lateinerek, a nyomorgók oszításadból zárta ki a zsidókat és ismét a vagyonszerző pályákra utalta őket, épp úgy, mint eddig. Ne foly- tassuk a tűszulás politikáját, ne helyezkedjünk szembe a demokráciával, a tudomány nemzetközisé- gével és a világ szolidaritásával. Ha keressük a közeledést külső ellenségeinkkel, akkor miért utasítjuk vissza a hazai zsidóság baráti erejét és támogatását? A sorvadás epidémiája támadt erre az országra, (Közbekiáltás: Egy millió zsidó!) de a tűszulásos politika nem orvosság. A ma élő szellemi proletariá tuson nem segít ez a javaslat, mely csak tíz év múlva érezteti hatását. Ez a javaslat látogatási kény-szert statuál, (A kultuszminiszter: Nem áll!) ez lehetetlenné teszi majd a szegény keresztény ifjak tanulását. A társadalmi önsegélyben nem bízik. Egész biztosan tudja, hogy a keresztény ifjúság nem fogja megengedni, hogy keresztény ifjakat is kizárjanak az egyetemből, a keresztény ifjak tömegesen fognak ezentúl is tódulni az egyetemre, tehát a szellemi proletariátus tovább fog terjedni. Közéletünkből a gyűlölet száműzte a keresztény jóságot és megbocsátást. Ez lejáratja a keresztény eszményt, a keresztény kurzust. Az országot, ha másképp nem lehet, elfajulása, ülése. . !