Budapesti Hírlap, 1920. október(40. évfolyam, 232–257. szám)

1920-10-01 / 232. szám

Budapest, 1920. 1 korona* XL. évfolyam, 232. szám Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Eliftiedal arak: Égése évre 300 koron., félévre 140 kor., esgyedérr. 70 kor­, egy hónapra 35 kor. Egyed arám ára helykén, v­égen aa pályaudvarokon 1 korona. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szarlat Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Péntek, október 1. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgtttság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József­­23—84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hasában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.“ A Hungárián és a magyar. Budapest, szept. 30. Egy magyar operaénekesnő férjhez ment jó előkelő angol úrhoz s mostanában több évi távollét után haza­jött atyafiságát meglátogatni. Elkísérte a hölgyet erre az útjára férje is, a­ki most járt először Budapesten s Magyarországon. Az Est megszólaltatja a házaspárt, a­mely sze­retetreméltó nyíltsággal mondja el benyomásait. A férj Budapest fekvését gyönyörűnek, el­­ragadónak találta s úgy véli, elsőrendű világfür­dővé lehetne fejleszteni ezt a várost. Több jót nem tudott egyelőre — az első felületes benyo­más után mondani. De ennyi vizsgálódás után is meglátta e kis fénynek nagy árnyékát. Tiz napig járta utcáinkat s nem látott egyetlenegy .— nem jól, — de csak rendesen öltözött embert. Budapest kétségbeejtőn — rongyos. Házainkon, építkezéseinken nem talált magyaros vonást. Se tradíciót, se eredetiséget. Csupa német másolat vagy utánzás. Mulatóhelyeinken nem hallott magyar nótát. A cigány csupa kozmopolita ke­­ringőt játszott. Csak egyet dicsér: a rendel. Az angol sajtó közlései nyomán tudniillik borzasztó dolgokra volt elkészülve. Most közbevágott az asszony, hogy a ma­gyarság ügye szempontjából legelkeserítőbb do­log a külföld rossz informáltsága. A szép asz­­­szonyra egy társaságban angol lexikonból rá is bizonyították, hogy ..a hungarian és a magyar az két különböző fogalom. Az előbbi a hunok leszármazottja s az i.Sen kevés van már, az utóbbi pedig szláv és min­den egyéb nemzetiség keveréke, a mely hallatlan erőszakossággal tartja fenn egyeduralmát a többi, számarányban jóval nagyobb nemzetiségek fölült. A háború alatt Ausztria­ Magyarországról általá­nos felfogás volt Londonban, hogy Ausztria tulaj­donképpen csak cégét, a háborút Magyarország kezdte imperialisztikus céloktól vezetve és Német­országgal karonfogva oktrojálta, a szerencsétlen monarkia népeire. Innen magyarázható, hogy még ma is nagyobb részvéttel vannak a német Ausztria, mint a szerencsétlen Magyarország iránt.“ Folytassam az idézetet? Minek? A szép asszony azt reméli, hogy a­mit eddig elmulasz­tottunk, rendszeres információval a bajt helyre lehet hozni. Nem tudom, olvasta-e hazánk­­ leánya az angol propagandáról írott könyvet, Northclif­e és Wells urali sajtómunkáját. Tudva van s itt meg volt már írva, hogy­ ezek az urak az összes angol és amerikai lapokkal dolgoztak, sőt ők adták a direktívát az antant államférfiainak is, hogy mit beszéljenek. Ez egy áttörhetetlen sajtó­­front volt a háború alatt. De már hosszú évek­kel a háború előtt szervezve volt ellenünk. Vol­tak Angliában nekünk is barátaink, a­kik köny­veket adtak ki, felolvasásokat tartottak köruta­kon, vetített képekkel, újságokban is próbáltak hadakozni, de mindez elenyészett, mint a ten­gerbe ejtett néhány vízcsepp. Mert a propaganda ellenünk szervezve volt. Mert ez nem népismei működés volt, hanem politikai hadjárat. Egy nagy apparátus, a­melynek célja pepi is az volt, hogy az angol nép ne ismerjen meg bennü pl­et, hanem hogy annak, a mi vagyunk, épp az ellen­kezőjét lássa bennünk. Ezért járta be országun­kat izgatva és hazugságokkal köteteket ,meg­tömve Scotus Viator, ezért levele­zett ellenünk húsz éven át a Times tudósítója Bécsből és ezért ■mentek az angolok rólunk való­­információért drágába, a­helyett, hogy­ Budapestre jöttek volna. Nekik a háborúban eszközül kellettek a csehek, a szerbek és a románok s tőlük került az angol lexikonokba a hungarian és a magyar közti megkülönböztetés. Hallottam egy adomát. Pályadíjat tűztek ki az oroszlánról írandó könyvre. A pályázó né­met tudós összeszedte az oroszlánról irt száz könyvet s megírta belőlük némes alapossággal a százegyediket. A francia tudós kiment a párisi Jardin d’acclimatization-ba s ott az oroszlán ketrece előtt tanulmányozta hónapokig a siva­tag királyát s úgy írta meg a könyvét. Az angol tudós pedig elment Afrikába, felkereste az álla­tok királyát ott, a­hol él, prédál, ordít és köly­­kezik. Persze, hogy az övé lett a pálma. Hja, ez akkor volt, még a háború előtt. Akkor az angol, a­ki bebarangolja az egész vilá­got, ha oroszlánról irt a lexikonába, még elment az oroszlánhoz. Most az angol lexikon kiadója,­­ha a magyarokról irat, nem jön el Magyar­­országra, a­hol állítólag hunok és magyarok laknak, hanem elmegy Massaryk úrhoz infor­mációért s mikor mégis­ elküldi Lgorus Via­tort, annak azt mondja, hogy munkájához adatokat kérjen Belgrádban, Zágrábban, Turóc­szentmár­­tonban Hein­étől, Bukarestben és Prágában. Mert a leendő háborúhoz nem tudásra, nem igazságra, hanem ezeknek a helyeiknek és uraik­nak a bemondására van Angliának, szüksége. Megköszönjük az angol házaspár látoga­tását és szeretetreméltó őszinteségét, de azt hiszem, ők is belátják, hogy ez a dolog, az in­formáció, nem oly egyszerű dolog. Ha a világ­birodalomnak az az érdeke, hogy népe rólunk hazugságot kapjon, erre olyan apparátusa van sajtójában, a­mely ellen mi tehetetlenek va­gyunk. Ezt nekünk is meg kell értenünk. De ez ellen is van fegyver, bár ugyan csak egy. Ha mi mindezekkel szemben itthon egyetértő, önzet­len, verejtékes, hazafias munkával fel tudunk emelkedni, a­hova a becsületes munka mindig eljut, ha kitart,­­ akkor kiderül, hogy a­mit rólunk angol lexikonok tanítanak, az merő ha­zugság. itt Európa keletén mégis csak mi hunok és magyarok vagyunk a legkülönb és lekultu­­ráltabb nép, a­kik ezer évig rendet tartottak és a világtörténeti hivatásukhoz ezentúl is ragasz­kodnak, mert máris kitűnik, hogy a pogányok, a­kik­et örökünkbe tétettek az antant által, erre sem katonai, sem kultúrái, sem politikai, sem humanisztikus kvalifikációval nem bírnak , eljő az idő, a­mikor az angol lexikon­kiadók meg fogják korrigálni rólunk való meséiket, velkét megnyugtatni. Az értekezlet Haller István ku­ltuszminisztert bízta­­meg, hogy a sérelmek­ orvos­lása végett a miniszterelnökkel és a belügyminisz­terrel tárgyaljon. A kultuszminiszternek az a meg­győződése, hogy a fölmerült kívánságokat hamaro­san kedvezően, mindenesetre megnyugtatóan fogják­ elintézni. A fölébredt magyarok politikai pártja. A­z V. Sajtót adásít­ó Iroda közlése szerint­ a Ferencvárosban tegnap alakult meg a fölébredt, ma­­gyarok politikai pártja. A gyűlésből hattagú bizott­ságot küldöttek ki párt szervezésére. Fosifikai események. A nemzetgyűlés bizottságai, földbirtokreform dolgában kiküldött négyes­­bizottság, mint m­egírtuk, csak október 14-én kezdi meg a javaslat részletes tárgyalását. A képviselők nagy része ugyanis a parlamenti szüret miatt, vidékre utazott. A vakáció után azonban hosszabb menetben tárgyalja a bizottság a reformot. Naponta kétszer is tart majd ülést, nemely főispánt kinevezés ellen. A volt keresztény nemzeti egyesülés pártjának több tagja tegnap e­le a Károlyi-palotában lévő ,klubhelyiségben értekezletet tartott. Az értekezleten bizonyos, sérelmek megvitatásáról volt szó. Különö­sen néhány főispán kinevezésig kel­tet aggodalmat. Panaszolták, hogy elvan vármegyékben, a­hol a ke­resztény nemzetiek valttnak többségben, volt kis­gazdapárti képviselőket neveztek...ki,­ mint legutóbb Veszprém­ megyében is. E kinevezések­ visszavonását fogják kérni­­a belügyminisztertől. További pana­szuk, hogy a münkisürtyek intézésére kevés befolyá­suk­ van. Az értekezleten részt­ vettek Háttér­­István és Foss József miniszterek is, a­kiknek sikerült hí­ It rigai béketárgyalás. — A bolgáévikok sem akarnak leszerelni.­­ A legújabb hírek szerint biztosra veszít­, hogy az orosz-lengyel fegyverszünetet október évfödikét megkötik. Kopenhágából pedig azt jelentik, hol^^i szovjetek Moszkvában . székelő középpontit *^­gre­­hajtóbizottsága kétharmad szótöbbséggel elhatá­rozta, hogy mindent el kell követni, hogy Lengyel­­országgal békét kössenek. Ezt­ a hírt fedi a Havas­­ügynökségnek az az értesülése, mely szer­int Joffe azt az utasítást kapta, hogy a lengyel feltételeket, bármily kemények legyenek is, el kell fogadni. Mindazáltal a békekötésig messze itt van még hátra. Mert bár a szovjetek középponti bizottsága elhatá­rozását az­zal okolja meg, hogy félnek a téli hábo­rútól, a Havas-ügynökség értesülésének másik fele viszont úgy szól, hogy Joffénak vissza kell utasíta­nia minden oly feltételt, mely Szovjet-Oroszországot a vörös hadseregnek akár részben, akár egészben való leszerelésére akarná kötelezni. Ez a körül­mény újra bizonyítja, hogy helyesen ítéltük meg a helyzetet, a­mikor ismételten rámutattunk e helyen arra, hogy a bolysevikokat kizáróan a Wrangel­­kormánytól való félelem sürgeti a békekötésre. A rigai tárgyalás során különben egyéb diffe­renciák is mutatkoznak. Az orosz fegyverszüneti és békeföllételek abból indulnak ki, hogy Ukrajna és a bolasevista Fehér-Oroszország fenyetlen országoknak ismertessenek el. Kelet-Galiciában népszavazás le­gyen, a határ pedig Grodnótól induljon ki, egyenes vonalban Breszt-Litovszkig, (a­mely Lengyelországé marad), onnan a Bug mentén Bródyn át­ a Zbrucig húzódjék. Wladimir­ Litovszk orosz kézre jutna. Lengyelország a határvonalnak ezt a nyugat felé való kitolását nem fogja elfogadni. Domszki, a len­gyelek vezetője, kijelentette, hogy az orosz nyilat­kozat olyan ügyeket is érint a­melyek kisülésnek a béketárgyalás komplexumán, mint például a kelet­­galiciai kérdés. E mellett az orosz nyilatkozat első része elméleti fejtegetéseket tartalmaz és ha erre "a részre válaszolnak, akkor ez hosszadalmas teore­tikus vitára vezetne. Ezzel szemben az orosz nyilat­kozat második része gyakorlati alapelveket tartal­maz, a­melyeket megfontolás tárgyává kell tenni. A lengyel küldöttség azonban megjegyzi, hogy a­mi­kor a lengyel válasz megadására tíznapos határidőt tűztek ki, ezzel olyan ultimátumszerű kikötést tet­tek, a­mi a­ béketárgyalást bizonyára nem fogja megkönnyíteni. Ifjabb komplikációt jelent, az­ is, hogy­ a ke­­ktvaliciai nemzeti taács küldöttsége Rigába érke­­ nt A közélelmező miniszter Szegeden. Vass József közélelmező miniszter Pártot ad tábornagy és Tér fi a helyett­es államtitkár kíséreté­ben ma Szegedre érkezett, hogy itt az érdekeltek be­vonásával értekezletet tartson az ország ellátása tár­gyában. Az értekezleten résztvett :­ Igner főispán, "Somogyi dr. polgár­ester 'és számos érdekelt. Vass miniszter hangsúlyozta a közétéh­ezés problémái­nak nehézségeit. Utána férfin helyettes államtitkár adatokat sorolt fel az ország gabonaszükségletére­­vonatkozóan. Szegednek háromszáz agyon gabonát kell koszolgáltatnia. A felsorolt, adatokra Somogyi Szilveszter dr. polgármester válaszolt. Vass miniszter­­ ezután kijelentette, hog­.­ az egész, ország területén nyolcszázezer illetéktelen látatlan szerepel a kataszterben, a­kiket, onnan min­denáron ki kell dobni. Ő ne­m akarja tavasszal a gaz­­­dáktól szuronnyal elszedni az ol­rárat­lanok részére ,okvet­ellenül szükséges gabonát. (M. T. I.)

Next