Budapesti Hírlap, 1920. október(40. évfolyam, 232–257. szám)
1920-10-01 / 232. szám
e r zett, ahol az önrendelkezési jog hivatkozva kéri a tartomány függetlenségének felismerését. Hogy a tárgyalásokra minő befolyást fog gyakorolni Curzon lord angol külügyminiszter, — aki, mint Varsóból jelentik, e napokban Rigába érkezik — azt elképzelhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy angol lapjelentések szerint az angol-orosz kereskedelmi szerződések készen állnak s a szerződések aláírása a lengyel-orosz békekötés után fog megtörténni. A lengyelek legújabb harctéri jelentései értékes lengyel sikerekről adnak számot. Szövegük a következő: Az északi szárnyon osztagaink energikus műveletei Lida visszafoglalását eredményezték. Az ellenség északkeleti irányban visszavonult. Egy szovjet hari osztályt Nova sagónál teljesen szétugrasztottunk- Wolkowytól keletre bevettük Slonica városát és átléptük a Szcarát. Poléziában csapataink délen Pinsk és Janov irányában előretörve, a nemmátfedik szovjethadsereget teljesen megverték. Futólagos számbavétel szerint a zsákmány a következő: több mint háromezer fogoly, száz új géppuska, és négyszáz vasúti kocsi hadianyaggal. Elértük a Jasjolda folyót és tovább üldözzük az ellenséget. A Pripjettől délre kemény harc után elfoglaltuk Tarno vasúti csomópontot. Volhyniában a helyzet változatlan. Pótlás a szeptember 29-iki hadi jelentéshez: A legutóbbbeérkezett hírek szerint két hadosztályunk, szeptember 28-án a Lida és Patternia körül vívott harcokban tizenkétezer embert elfogott és ötven ágyút zsákmányolt. (MTI.) Az oroszok új békefeltételei. Bécsből jelentik: A Neues Wiener Abendblatt jelenti Varsóból: A lengyel-orosz fegyverszünet és békeszerződés körvonalai máris kezdenek kibonta-kozni. Az Ost Express jelenti Rigából, hogy az orosz békedelegáció a tárgyalások siettetésére vonatkozó utasítást kapott Moszkvából. A moszkvai kormány értesítette továbbá Jeffet, hogy a lengyeleknek október 5-ig adott határidőt, ameddig válaszolni kell az orosz békejavaslatokra, meghosszabbítja 15 nappal. Nyilvánvalóan moszkvai utasításra szeptember 28-ára egészen váratlanul teljes ülésre hívták össze a békekonferenciát, amelyen Joffe teljesen kész fegyverszüneti és békeszerződést mutatott be. Az orosz javaslat 16 pontból áll. A fontosabbak a következők: Mindkét kormány föloszlatja a területén működő katonai segédalakulatokat. Ez a megállapítás Petljura ukrán csapataira és Balachovics tábornok orosz osztagaira vonatkozik. Az orosz kormány hajlandó lengyel kommunistákból álló ezredeit föloszlatni. Mindkét harcoló fél semlegességre kötelezi magát harmadik állammal való háború esetén és nem fogják megengedni idegen csapatoknak területükön való átvonulását. A legsúlyosabb pont az oroszoknak az a követelése, hogy Pelljura és Balachovics csapatait Moszlassák- Petljura csapatai Kelet-Gandát már elagyták és jelenleg padoliában vannak. Kurta. Egy II. éves jogász vallomásai. — rHogy is mondjam csak? Igen, kurta. Nem, a „falu végén kuria kocsma*1. De mégis habozza, mert igy lehetne folytatni: oda rúg ki a — korzóra. Nos hát, igen, hölgyeim, kitalálták, alulkolt, a férfinemhez tartozó, a kurta szoknyáról merészkedik beszélni. Hogy miért vagyok így megilletődve? Hogy barátságot mutató külsőm ellenséges szándékot takar? A világért sem, csak nem cselekszem önönmagam ellen? Éljük bele magunkat teljesen a mai világba, hiszen a mai kort a „kurta" jelzővel lehetne legjobban jellemeznem: kúria a fizetésem, (már tudniillik a kinek van fizetése), amit belőle vehetek, tekintettel anyaga silányságára, kurta annak élete. Kúria a mi ellenségeink esze, stb., stb. Tessék csak lelkiismeretesen végiggondolni: ma minden kúria. Kúria az ebédem is, amit megeszem, az igaz, hogy ez jó, mert megjön tőle az étvágyam, de ki mondja azt, hogy a kurta szoknya rossz? Illetve bocsánat, egészen belezavarodom: azt akartam mondani- hogy ilyen körülmények, ilyen kurta körülmények között, miért ne lenne éppen a szoknya kurta? Mindég szerény ember, szelíd ember voltam, de ma, ilyen szerény, mint ma, még soha sem voltam. Ma példának okáért, ha kimegyek az utcára, önkénytelenül lesütöm a szemem. Ez a szelídségem ma szinte szemérmetességszámba megy: ha hülgyekkel találkozom, nem vélném föl tekintetemet a földről egy pillanatra sem. És ha egyszer kint vagyok az utcán, a virágtól illatos levegő úgy megmámorosít, hogy különösen a déli órákban, a korzótól sehogyan sem tudok elszakadni és hazamenni- Ilyenkor való tépelődések közben szoktam megérteni azokat a nagy mondásokat, amiket az ember az egyetemen szajkó módjára bemagol, de fogadok, hogy a hallgatóság felé nem ért, nem érzékel meg, hogy úgy mondjam, nem válik húsává, vérévé. A közgazdaságtan csöpögtett példának okáért belénk ezt a frázisnak tetsző mondást: „térjünk vissza a földhöz". Vagyis térjünk vissza az őstermeléshez, de tűnődök magamban: én a városi aszfalt gyermeke (bocsánat), embere, én hogy térjek vissza a földhöz? Megfejtettem a kérdést, mit a tudomány csak nagy általánosságban említ. Vagyis: ne építsünk légvárakat, őrizzük meg Puritán egyszerűségünket, ne tévesszük soha szem elől a földet. Oh, mennyit fejlődtem, mennyit tanultam, mióta e tanomat követem. Érdekes észrevételem azonban, hogy egyidejűleg tapasztalom, miszerint kortársaim hasonló módon rájöttek erre a tanra, sőt. A minap a korzón éppen földtanulmányokat végeztem, egyszer egy női lakkcipőn furcsa reflexvillogást látok, csak egy pillanatnyi föltekintés elég volt, hogy megállapítsam: egy ötven esztendő körüli férfi szemei csillogtak vissza a cipőről. Míg én a hölgy háta mögött mentem, éppen szemben jött. — Hát te is fiam (akarom mondani, bátyám), Brútusz? Az eset, miután a tekintély előtt határozottan meghajtok, véglegesen meggyőzött tételem igazságáról s ezen az alapon most már társaimmal megalapítottuk a korzón a Btk-ot (Budapesti Földnézők Klubja.) A klub célja egyrészt a tagok tisztára esztétikai érzékének fejlesztése, amiben már nagy előmenetelre tettünk szert, mert a minő undorral fordulunk el az u. n. kövekláb alakulatoktól, épp oly megértéssel szemléljük a finom hajlású bokát és lábszárat. Másrészt célja a klubnak, hogy (és ezen az alapon azt hisszük, egészen új irányt fogunk adni a tudományos gondolkozásnak) a lábszár növéséről a jellemre következtessünk. Íme, egy érdekes eset: A minap a korzón két hölgy találkozik, a fiatalabb „kurtája" klasszikus formákat takart, illetve tárt föl. Az idősebb, kinek bokáig ért a szoknyája, a szerető anya hangján feddelte: — Kedvesem, ah’ elég kurta! — és idegesen motoszkált a derekán levő öv körül. — Na de a tiéd semmi, az imént azonban láttam egy valóságos pornográfiát. Az ilyen kurtát igazán már hatóságilag kellene betiltani, hiszen ez destrukciót terjeszt... A meggyőző érveket kétkedéssel hallgattuk. Ebben a pillanatban azonban tekintetünk újra visszaesett a földre. Az agg hölgy beszéd közben evje körül ügyesen blúzszerűvé formálta robbantóját, amitől viszont még térdekalácsai is láthatók lettek. Borzasztó cövekek. — állapítottuk meg. És most jön a jellemre való következtetés: erősen ő-alakú lábszárak, nem vall egyenes jellemre, fenti viselkedése tehát kétszínű volt. Nos hát hölgyeim, mint már mondottam, nem vagyok ellenség. Az álnok agg nőt saját szavaival győzöm le s azt hiszem, nem találkozom ellenzésükkel, ha kimondom a bátor szót: az „ó-alaku cövek" valóságos pornográfia, kész Paksból ide telepitett destrukció! Azt hiszem tehát, hogy nemcsak klubom nevében, melyet képviselni szerencsés vagyok, hanem immár széles néprétegek nevében szólhatok s intézményes védelmet követelhetek. Hiszen valóságos lehangoltság ült rajtunk azon a napon, mikor ez az eset történt. Szerencsére én, s miként megállapítottam, egész klubom, mint már fejlett esztétikusok, a rá következő éjszakán mégis a formás, decens bokáról álmodtunk. De hát álmodhat az ember ma Pesten másról is. r' ■ * ο«y-· L Budapesti Hírlap (232. .*) 1920 október L Kérdés, hogy a lengyel hadsereg vezetősége képes lesz-e ezeket a csapatokat, ha valóban ez lesz a szántéka, lefegyverezni. (M. T. I.) A népszövetség küldöttsége Szavalkiban, Londonból jelentik: A népszövetség tanácsa Lengyelországot is. Litvániát is felszólította, hogy tartózkodjanak minden háborús tevékenységtől, állapítsanak meg demarkációs vonalat és várják meg a népszövetség tanácsának döntését. A népszövetség öttagú küldöttsége a legközelebbi időben Szuvalkiba megy. (M. T. I.) Amerika nem lép be a népszövetségbe. A Times-ok jelentik Newyorkból, hogy Hedina, a republikánus elnökjelölt, Baltupon húszezer ember előtt beszédet mondott, amedfyben kijelentette, hogy Amerika nem fog belépni a népszövetségbe, ha az abban a formában marad, amint Versaillesben megteremtették. Ha elnök lesz, első dolga az lesz, hogy tervet dolgozzon ki a nemzetek szövetségéről, amelyet valamennyi amerikai támogatni fog. Kijelentette továbbá, hogy a nagy amerikai kereskedelmi tengerészetnek most jött el az órája. Hardinc kijelentése messzemenő perspektíváját adja a kibontakozófélben levő új amerikai világpolitikának. Az eddig uralkodó demokrata párt, Wilsonnal az élén, a népek szövetsége résén, óhajtott irányt szabni az egész világnak. A demokratapárt uralma azonban leáldozófélben látszik lenni A háborúban dúsgazdaggá lett Amerika a splendid isolation politikája felé hajlik, mely már Angliát is a világ első nemzetévé tette, s amely lehetővé teszi, hogy teljesen függetlenül, szinte a többi nemzetek fölött folytassa egyeduralomra való törekvéseit. Harding megválasztása a konzervatív trösztök győzelmét jelentené, s erre a győzelemre, ha csak Cox, a demokrata párt jelöltje nem várt ravasz fogással keresztet nem húz számításaikra, szinte bizonyossággal számíthat is. A brüsszeli konferencia. — Ifjabb lépés a nemzetek összeműködése felé. — Brüsszelben szebbnél-szebb pénzügyi teóriák kerülnek a hallgatóság elé. Az összes államok kiküldöttei nemes vetélkedésben vannak egymással a teóriák kifejtésében, ennek ellenére nemcsak Brüszszelben, hanem mindenütt ma már tisztában vannak azzal, hogy a konferencia lezajlása után a világ gazdasági válsága éppen olyan kétségbeejtő lesz, mint volt a konferencia összeülése előtt. A konferencia a saját tehetetlenségét máris fölismerte, túlságosan szűkre szabott hatáskörétől legfeljebb ha tanácsot tud osztogatni, segíteni azonban képtelen. Valószínű ezért, hogy a konferencia időnek előtte be is zárja kapuit s már a jövő hét közepén befejezi munkálatait. Azok a kevesek, akik eddig a teóriákon túl a gyakorlati megoldásról sem feledkeztek egészen meg, bizonyos félelemmel és tartózkodással érintették ezt a kényes pontot, hogy a konferencia látszólagos békés hangulatát valamiképpen meg ne bontsák. Az amerikai Boydené az érdem, hogy a konferencia tárgyalásait erre a térre terelte. Ma követte a német Urbitz, akinek véleménye szerint úgy a tőkéseknek, mint a munkásoknak, úgy a győzteseknek, mint a legyőzötteknek áldozatot kell hozniuk és egymásra tekintettel kell lenniük, mert csak az együttmunkálkodás küzdheti le a nehézségeket. A konferencia javára írandó, hogy azonnal magáévá tette a két szónok szavait. A fölvetett probléma megvitatására külön bizottságot alakított. Ezzel is bizonyságot szolgáltatva arról, hogy komolyan óhajt vele foglalkozni, mert a túl sok résztvevő és a nagy nyilvánosság az ilyen kényes kérdésnek csak ártalmára lehet. második brüsszeli értekezlet. Bécsből jelentik: A Neue Freie Presse jelenti Berlinből. A Lollas-ügynökség jelentése szerint a brüsszeli tanácskozás részletessége már most enged arra következtetni, hogy második brüsszeli értekezlet megtartását tervezik ankonomzalsl akar adni az íreknek. Indonból jelentik. A Westminster Gazette számában Grey lordnak az irikierdés megoldására vonatkozó tervét közli. Első helyen azt ajánlja, hogy magyarázzák meg az egész ír népnek, hogy a külpolitikának, hadügynek és tengerészeinek közösnek kell maradnia és hogy Anglia sohasem fogja megengedni a déli részek elszakítását. E korlátozások kivételével az ír népnek szabad önkormányzati jogot kell adni, amilyennel a többi dominion is rendelkezik. Addig, amíg olyan kormányt alakítanak, amely ez elveik alapján áll, de legfeljebb két évig Anglia intézi Írország kormányzását az ír érdekek legmesszebbmenő figyelembevételével. Ez a közlés, amelyet szerzője tudtával adtak ki, nagy feltűnést keltett. (M. T. I.) Újabb két ír várost pusztítottak el. Hágából jelentik: Az utolsó hetekben újabb két ír várostpusztítottak el az úgynevezett megtorló osztagok. Másrészt az írek 24 rendőrtisztviselőt és polgárembert megöltek. Londonból jelentik: O’Flanagan szinfeinista vezér tiltakozott az ellen, hogy az Írországban elkövetett összes bűncselekményeket, különösen 370*181, amelyeket a tulajdon ellen követtek el, a színéinek rovására írják. (M. T. I.)