Budapesti Hírlap, 1920. október(40. évfolyam, 232–257. szám)
1920-10-27 / 254. szám
1920 október 27. ruhát arról a katonatisztről, aki politizálni mer. Lineauer azzal végezte beszédét, hogy mivel az idők ma még fölötte zavarosak, indítványát visszavonja s tisztusabb időkre halasztja a sajtótörvény revíziójának kérdését. A nemzetgyűlés ezt helyesléssel fogadta. De felszólalt Telek Pál gróf miniszterelnök s kijelentette, hogy a maga részéről is jobbnak tartja, ha nyugodtabb időkre marad a sajtótörvény revíziója. Ami azonban a cenzúrát illeti, erre nézve bejelentette, hogy ennek a szolgálatnak újjászervezése folyamatban van s változás alá esik rövidesen a katonai cenzúra is. (Helyeslés.) Zákány Gyula és Rassay Károly visszavonták indítványaikat, ellenben Karaváth Jenő megokolta a mezőgazdasági kisvasútnak a nagy vonalakba való bekapcsolására irányuló indítványát. Miután azonban Rubinek kereskedelmi miniszter jelezte, hogy ennek a kívánságnak, teljesítése mily óriás költségekkel járna e pillanatban, erre Karafiáth visszavonta indítványát. Interpelláció az egyetemi állapotokról. N Vasqiji JBalogh György sürgős interpelláció alakjában szóvá teszi az egyetemeken észlelhető zavaros állapotokat. A numerus klauzuszról szóló törvényjavaslat megszavazásánál, úgymond, elvi kikötés volt, hogy ne az ifjúság bírálja felül a felvételi kérelmeket, hanem az egyetemi tanárokból álló bíráló bizottság. Az ifjúság azonban nem várta be e bizottság munkájának eredményét, hanem a felvételre jelentkezőket a felvételben megakadályozta, sőt több ízben súlyos testi inzultusban is részesítette. A tanári bizottság ilyen módon a törvény parancsait nem tudta végrehajtani. Így visszautasítottak olyan jelentkezőket, akik nyolcvan százalékos rokkantak, akik éveket töltöttek a harctéren s négy-öt vrtézségi éremmel tértek haza. Az ifjúság a főrendiház szerepét vette át és visszaküldi az elfogadott törvényjavaslatot kijavítás végett. (Úgy van, úgy van jobbról. Nagy zaj.) Haller kultuszminiszter személyesen megjelent az egyetemen, sőt a belügyi államtitkár is kilátásba helyezte, hogy ha botrányok lesznek, ő is személyesen meg fog jelenni- Ennek eredménye azonban nem mutatkozik. A rendőrségnek az egyetem autonómiájába beavatkozási joga nincs. Ezért nincs foganatja a felsőbbség intézkedésének. A miniszter az egyetemi ifjúség vezetőit tárgyalásra hívtaössze és meg akarta tárgyalni azokat a módozatokat, hogy miként álljon helyre a rend az egyetemeken. Ezt az eljárást érthetetlennek találom. Az egyetemi törvény, amely életbe lépett, alkudozás tárgyéivá nem tehető. (Úgy van, úgy van.) Úgy látszik, valami spiritusrektor áll a zavargások mögött s a cél az, hogy sem az egyetemen, sem az országban nem álljon helyre a rend mindaddig, amig valami bizonyos dolog nem történik Magyarországon. (Zajos helyeslés a kisgazdáknál.) Másrészt azonban csodálatos az, hogy éppen az egyetemen nem tud a kormány rendet teremteni. Más téren nagyobb erővel tud föllépni. A minap egy miniszter kijelentette, hogy a renitencia ellen föllép és még szuronyhegygyel is kipiszkálja a gabonát. (Zajos közbeszólások a kisgazdáknál.) Taszler Béla: Ez gyalázat! (Zaj a kisgazdáknál.) Gaál Gaszton: Ezt kikérjük magunknak. Vasadi-Balogh György: E hónap 21-én a műegyetemen egyik előadás után több katonaruhás hallgató igazoltatta a többi hallgatót, és "azokat, kiknek nem volt karhatalmi igazolvnyuk, tehát zsidók, félreálították. Megkérdezték tőlük: Tudják-e, hogy keresztény kurzus van? (Nagy zaj.) Az egyik ilyen hallgató szerzett jogokról kezdett beszélni, amire kijelentették neki, hogy zsidót nem tamek meg a műegyetemen. Hermán Miksa: Pedig van zsidó a Műegyetemen! Hornyánszky Zoltán: Van ott több mint kellene! (Derültség.) Vasadi Balogh György: Felhívták továbbá, hogy ígérje meg becsületszavára, hogy nem jön be többé a műegyetemre. Amikor pedig az illető ezt nem akarta megtenni, ütlegelni kezdték és kikergették. (Zaj.) Végül előterjeszti indítványát, amelyben azt kérdezi a miniszteritől, hajlandó-e biztosítani a törvény végrehajtását és a szerzett jogok alapján beterjesztett kérvények törvényes elbírálását az egyetemen. Bottlik József alelnök megállapítja a gyorsírói jegyzetekből, hogy Tassler Béla azt kiáltotta közbehogy „gyalázat ilyet mondani". Ezért a közbeszólót rendreutasítja. (Helyeslés.) Haller Istvánközoktatásügyi miniszter az interpellációra válaszolva, kijelenti, hogy a kép az egyetemen nem olyan sötét, mint kivülről ,látszik. Tévedés, hogy a rendet nem sikerült helyreállítani s hogy a tanítást nem lehetett megkezdeni. A tanítás folyik minden fakultáson s a tanítás megkezdete óta nem fordult elő érdemleges incidens. A ki a mai egyetemi reményekkel foglalkozik, annak meg kell értenie, az ifjúság pszichéjét, meg kell értenie, hogy hat-hét esztend alatt mi gyülemlett össze az ifjúság lelkében. Nem lehet ennek minden megnyilvánulását rendőrséggel és csendőrséggel letörni. Nem lehet kívánni, hogy ezek az érzelmek máról-holnapra megszűnjenek. Azonban el lehet érni és el is kell érni a konszolidációt az egyetemen, amikor kéthéttel ezelőtt azt hallottam, hogy bizonyos csoportok agresszíve lépnek föl. Elment az egyetemre, nem azért, hogy ott cézári allűröket gyakoroljon, hanem hogy megkérdezze az illetékeseket, hogy milyen intézkedések szükségesek a rend helyreállítására. Már akkor kijelentette, hogy a törvénynek, az egyetemi tanári kar tekintélyének érvényt fog szerezni, természetesen nem csendőrséggel, hanem szeretettel. Meghívta az ifjúság vezetőit, de nem azért, hogy alkudozzon velük, hanem hogy megéresse velük hazafias kötelességüket és informálódjék, hogy mi az ő sérelmük tulajdonképpen. Mikor az információt megkapta, megjegyezte, hogy minden olyan kívánságot, amely törvénnyel, rendelettel, az egyetem autonómiájával, a tanári kar tekintélyével nem ellenkezik, honorálni fog. De már akkor kijelentette, hogy amennyiben nem történik megegyezés, mindenesetre az egyetem tanács és a törvény álláspontján 411 és az egyetemi tanács határozatának érvényt fog szerezni. Sikerült is mintegy két héttel ezelőtt megállapodást jetesteni. Azóta az egyetemi beiratkozások folytak és mindazok, akiknek az egyetem megfelelő bizottsága engedélyt adott, tudtával be is iratkoztak. Gaál Gaszon: Ki is dobálták őket. Haller István kultuszminiszter: Hogy a beírások milyen módon történtek, azt ő nem bírálja felül, mert a behatások eszközlését a törvény a tanári kar hatáskörébe vitatta. Ha vannak olyan látszólagos esetek, hogy egyes igazolások nem történtek a törvény intencióinak megfelelően, hogy ha az illetők az illetékes faktorokhoz mennek és bebizonyítják a tévedést, akkor a tévedést reparálni fogják, mert a tanári kar hazafisága, belátása és jogtisztelete tudni fogja, hogy mit kell cselekedni. Az, hogy valaki rokkant volt, vagy vitézségi éremmel jött haza, nem bizonyítja azt, hogy amikor hazajött, nem tanúsítok-e olyan magatartást, amelynél fonva megérdemli, hogy bizottság ne adja meg neki a beiratkozási lehetőséget. Megjegyzi a miniszter, hogy az első napok tényleg súlyosabb természetűek voltak. Amióta azonban az új rendszabályok életbe léptek, semmi olyan atrocitás nem történt, ami komolyan szóra érdemes. Ha történt valami az egyetem falain belül,az egyetemi tanács a maga hatáskörében meg fogta büntetni azt, aki az egyetem fegyelmét megsértette. Tényleg megtörtént az, hogy néhány műegyetemi hallgatót egy egyenruhás egyetemi hallgató igazolásra szólított. Az illető neve ismeretes, fegyelmi eljárás alatt áll és büntetését meg is jó kapni. Hogy többen nem vonhatók felelősségre, annak oka az, hogy az atrocitások elkövetői nem voltak egyetemi hallgatók. Aki inzultál és aki a felelősség alól kibújik, azt én gyávának tartom. És miután én tudom, hogy az egyetemi hallgatók nem gyávák, ebből következtetem, hogy ezeket az inzultusokat egyetemen kívül állók követték el, mert amikor fölszólították őket, nem akarták nevüket megmondani, tehát kihaltak a felelősségre vonlás alól. Ezek a kívülálló egyének akadályozták az egyéni beiratkozást. Én láttam — úgymond — nyomtatott iratot, amelyben fölszólítják az Hiúságot, hogy ne engedje meg, hogy az egyetemen normális élet álljon helyre. A honvédelmi és belügyminiszter úrral együtt mindent el fogunk követni, hogy az egyetemen teljes rend legyen és hogy most ez a rend meg is van, ezt a legújabban érkezett jelentések bizonyítják. Ezek szerint az egyetemen az előadások rendben folynak, az ifjak fegyelemben tanunak, nagy tömegben hallgatják az előadásokat és semmi számbavehető incidens nincs, Végül kiemelte a miniszter, hogy a kormány mennyit tett és mennyit áldoz az ifjúságért — a karhatalom fönntartása is az egyetemen voltaképpen az ifjúság anyagi támogatásának jellegével bír — és az ifjúságnak most nincs más feladata, mint hogy tanuljon és kellően elkészüljön a jövőre. A politikát bízza rá azokra, akik az ország sorsának irányítására ma hivatva vannak. Ha hibák történnek, akkor a jövő generáció majd ki fogja javítani ezeket a hibákat. De hogy az ifjúság erre képes legyen, ahhoz , tanulnia kell, ami ma egyedi és kötelessége neki... Ezzel kérte válaszának tudomásul vételét. (Hevesiés és taps a keresztérny.szocialisták padjain.) Vasadi Balogh György viszonválaszában felsorolt néhány esetet, hogy demonstrálja, kiket utasítottak el az egyetemen. Hangoztatta azt is, hogy ma sem állott helyre a nyugalom. Hivatkozott egy képviselőtársára, aki csak tegnap látta, hogyan pofoztak ki valakit az egyetemről. Egyébként bízva a miniszter kijelentésében, hogy a rendet biztosítani fogja, a választ tudomásul veszi. Haller István közoktatási miniszter erre elmondotta, hogy két zsidó egyetemi hallgató a minap az egyetemen a velük szemben állóikra mutatva olyan kijelentést tett, hogy ha megint mi leszünk felül, akkor ezek mind lógni fognak. (Mozgás.) Nagyon természetes azután, hogy aki ilyen viselkedést tanúsít, az nem jár jól. A miniszter figyelmezteti az illetőket, hogy értsék meg a helyzetet s a maguk részéről ne lépjenek föl provokáló módon. Ne kritizálják a nemzetgyűlést, bízzák a kritikát másokra, ők padig tanuljanak. Sándor Pál: Neveket kérünk! Gunda Jenő: Zsidók voltak! (Zajos felkiáltások a baloldalon: Zsidók voltak!) Haller közoktatási miniszter biztosítja Sándor Pált, hogy ő azon iparkodik, hogy mindkét oldalon kipuhatolja a neveket, hogy az illetők elvegyék megérdemelt büntetésüket. (Zajos helyeslés és taps a baloldalon.) Szijj Bálint személyes kérdésben szólal föl s elmondja, hogy ő volt az, aki tegnap délután az egyetem előtt véletlenül elhaladva, látta, hogy egy fiatalembert, akiről nem tudja, hogy zsidó-e, vagy sem, kidobtak az egyetemről és az utcán is bántalmazták. Fangler Béla: Valami tolvaj lehetett. Ezek után az interpelláló képviselő és a nemzetgyűlés tudomásul vették a miniszter válaszát. Visszaélések az internáltak körül. Zákány Gyula sürgős interpellációban kéri S nemg£EyüléstJill Thggt tegye le most a jogos ellenszenvet az’internáltaikkal szemben. Az internáltak szegény megbolondult, elkábitott munkások és ő bárki, hogy nem megy-e túl az internálás azon a határon, amelynél a javító hatást akarja elérni. Anarkistákat tenyésztenek az internáltak táborában. Rassay Károly: Ha ezt más mondaná, destruktív volna! Milosevics János: 150 millió koronába kerül az internálás évente! Zákány Gyula: Az ottani élelmezési viszonyok és az izakvizitórius bánásmód ellenkezik a humanitás elveivel. Két panamára hívja föl a figyelmet. Az internálási ügyosztály káposztát vásárolt és s küldött le Zalaegerszegre. A káposzta rothadt volt. Az internálási ügyosztályban megjelent egy Gyenessei nervű szállító . . . (Felkiáltások: Milyen a vallása?) Sem érdekel a vallás, mert csak az igazságot keresem. Ez a Gyenessei olyan rossz káposztát szállított, hogy a katonai főreáliskola nem vette át, erre elküldte Hajmáskérre. Tud eseteket, hogy egyesek 150.000, meg 80.000 koronát fizettek a nagy rangúaknak, hogy az internálásból kiszabaduljanak. Emberiességből valamiképp véget kell vetni az internálásnak. Sokkal több bűnös embert talál katonai mundérban és civilben, akik inkább veszedelmeztetik a közbiztonságot, mint a szerencsétlen internáltak. Interpellációjában vegyes bizottság kiküldését kéri az internáltak élelmezésének megvizsgálása és az ártatlanul internáltak szabadon bocsátása dolgában. Ferdinándy Gyula belügyminiszter így válaszolt: Tagadhatatlan tény, hogy az internálási eljárás nem a jogállam talajából sarjadzik. A konszolidáció előbbrehaladásával csökkenteni lehet az internálást is. Kétségtelen, hogy itt is vannak hibák. Nem helyes egy kézben összpontosítani az internálások ügyét, mert egy hatóság, amely tisztán az iratokból szó, nem is képes az ügyet helyesen átlátni. Hónapokba kerül, amíg az iratok kézhez kerülnek Éppen ezért a napokban háromtagú bizottság fog kimenni, két belügyminiszteri és egy igazságügyi főtisztviselőből, olyan kiküldöttek, akik internálási dolgokkal eddig nem foglalkoztak. Ezek ott a helyszínen rövidesen meg fogják vizsgálni mindenkinek az ügyét és nyomban intézkedni fognak. Akiknek szabadon bocsátását elhatározzák, azt nyomban szabadon is fogják bocsáttatni. Ami az élelmezés körüli bajokat illeti, nagyon természetes, hogy az internáltakat olyan jól nem lehet tartani, mint ők szeretnék. Ami a romlott káposztát illeti, a laborvezető neki erről jelentést tett és fel is bontott eőtte öt hordó káposztát, amely valóban hasznavehetetlen, romlott volt. Ezt a szúfitónak egyszerűen visszaküldték. Minthogy azonban Zákány említette azt is, hogy súlyosabb visszaélések, eseti® panamák is vannak, az adatokat bocsássa neki rendelkezésére és ő kérlelhetetlen szigorral fog eljárni s az ebben a kérdésben uralkodó korrupciót is meg fogja szüntetni. Zákány Gyula és a FI. a választ tudomásulvette, mire az ülés kevéssel három óra előtt véget ért. I Imit járt a forrongás Romániában is a KS-szám lebletzn. Szegedről jelentik: Romániában és a megszállótt területeken a forrongás egyre tart. A forrongás kikösésének oka a királyságban van és úgy látszik agrárszocialista jellegű. Aradon és környékén kihirdették a legszigorúbb ostromállapotot. Estétől reggelig az utcán senki sem mutatkozhatik. A vidék a központtal egyáltalában nem érintkezhetik. Az aradi Neuman-gyárat a mára virradó éjszakán fel akarták robbantani, de a kísérlet nem sikerült, bár a gyárban a robbanás károkat okozott. A kár nagyságát még nem lehet biztosantudni. Kolozsváron a magyar lakosság nagy ínséggel küzd, mert a román hatóságok a magyar lakosságnak járó liszt mennyiséget nem szolgáltatták ki. (M. T. I.)