Budapesti Hírlap, 1920. október(40. évfolyam, 232–257. szám)

1920-10-19 / 247. szám

gadott beszéde után következett a tábori mise, me­lyet P. Zadravecz István tábori püspök celebrált a beteg Prohászka Ottokár helyett. A mise alatt­ a pol­gári daloskor, a katonai zenekar és a déli vasúti dalosok szebbnél-szebb egyházi énekeket adtak elő. Mise után Gáncs Aladár evangélikus és Medgyasszay Vince református esperes imája következett, majd az egybegyült közönséghez P. Zadravecz István tá­bori püspök mondott hazafias lelkesedéstől izzó és könnyekig megható beszédet. Majd Székesfehérvár város nevében Zavarom Aladár dr. polgármester át­vette az emlékművet és ünnepies fogadalmat tett, hogy hűséggel és igaz magyar szeretettel fogja a város gondozni. A kivonult helyőrség és a székesfehérvári ifjú­sági cserkészcsapat díszmenete után a kormányzó a közönség lelkes éljenzése között kíséretével eltá­vozott. Az ami­t­a­iszk ellen. A délszlávoknak az a tette, hogy a karintiai szavazást megelőzően a népszavazás területét dél­szláv katonasággal megszállták, a nyugati hatal­maknál szirtie kivétel nélkül megdöbbenést és kí­nos feltűnést keltett. Mint Parisból jelentik, a meg­szállással a nagykövetek értekezlete is foglalkozott és mai ülésén elhatározta, hogy fölhívja a belgrádi kormányt a karintiai területek haladéktalan kiürí­tésére. Ezt a döntést Franciaország, Angii , Olasz­­ország és Japánország együttesen fogják előterjesz­teni A délszlávok erőszakoskodását a velük külön­ben igen szimpatizáló francia sajtó is egyhangúan elítéli. Ha rendellenességek fordultak is elő a nép­szavazás területén, írja a Temps, az még nem jogo­sítja föl a délszláv államot, hogy fölborítsa a nép döntését. A békeszerződések forognának veszedelem­ben, ha minden állam saját feje szerint cselekednek. A romikai események. Sitkovszky Iatván beszámolója. Rakovszky István,­­a nemzetgyűlés elnöke szombaton este Beniczky Ödön, Taszter Béla és Csernus Mihály képviselők kíséretében Veszprémbe érkezett és vasárnap délelőtt mondotta el program­­bi­szt­vét. Rakovszky István-­ beszámoló beszédében vé­delmezte a nemzetgyűlést. Komolyabb, több munka­kedvet, több lelkiismeretességet és könnyebben ve­­­zethető parlamentet huszonöt év óta nem látott, mint a jelenlegi nemzetgyűlés­. Nagy előnye a nem­zetgyűlésnek, hogy a vitákban megszűnt a gyűlöl­ködő hang, a­mely az elmút országgyűések tárgya­lásának fő jellemvonása volt. Alkalmasint — úgy­mond — ismét le kell szálltam az elnöki székből olyan ügy védelmében, a­melyért összes erői megfe­szítésével fog küzdeni. A szólásszabadságot minden körülmények között meg kell óvni mindenféle klo­­tűrrel szemben. Sajnálja, hogy a gyakori kormány­változás miatt nincsen meg a kormány stabilitása. Egy év alatt négy kabinetje is volt az országnak. Ez okozta, hogy nem tudjuk a gazdasági viszonyain­kat rendezni. Az államélet terén nem tanúsítják azt a­ takarékosságot, a­melyre szükség volna. A régi Magyarország 63 vármegyéjének elég volt kilenc minisztérium, most tizenhat vármegyének tizennégy minisztere van. A minisztériumokat nem úgy szer­vezték, a­mint azt a közszükséglet kívánja, hanem merőben egyéni ambíciók kielégítésére szolgáltak. Nincs pénz a tisztviselők számára, nincs pénz és elegendő ellátás a katonaság számára, de a politikai államtitkári állásokra, a felesleges minisztériumokra van pénz elég. Mindezeket nem mondhatja el a nemzetgyűlé­sen, mert mint pártatlan elnök, ott ilyeneket nem hangoztathat, ,a parlament is rettenetesen drága. A parlamentnek csak négy-öt hónapig kellene ülé­seznie. Szólott ezután a zsidókérdésről. Már huszonöt évvel ezelőtt fölismerte ezt a nagy veszedelmet, de száját sohasem hagyja el oly szó, hogy Üsd a zsidót! sem pedig a vallása miatt nem gúnyolta ki őket. Nem kívánja egyetlen magyar polgártársát sem megrövidíteni állampogári­­ jogaiban, de megköve­teli,, hogy az igazi magyarok jogát, az igazi magyar nép gazdasági fejlődését, jólétét, erkölcsi meggyőző­dését minden körülmények közt megvédjék. A destruálásban nemcsak Károlyi volt a hibás, hanem a zsidóság is. A zsidó nagytőke állt a hátuk mögé, a Hatvanyak, a­kik előbb anyagilag kirabolták az országot, azután erkölcsileg akarták tönkretenni. Bűne a zsidóságnak, hogy a nélkülözés idején nem állott a keresztény-­ magyarság védelmére. A keresz­tény intelligenciát, a keresztény eszmét meg kell erősíteni- mert ez biztosítéka annak, hogy nem fog beállni gazdasági hanyatlás. A földbirtokreform kérdésében helytelennek tartja az egységes birtokok megosztását. Elsősor­ban azokat a földeket vegyék igénybe, a­melyek a háború alatt, azután azokat, a­melyek az utolsó negyven év alatt­ cseréltek gazdát. Ha ez nem lesz elég, akkor kivételesen a latifundiumokból is kell földet juttatni. De hogy ez megtörténhessék, ah­hoz rendezett pénzügyi viszonyokra van szükség. A tisztviselők helyzetén csak a természetben való ellátással lehet segíteni. Az áruuzsorra és a drágaság letörésével a tisztviselőkön is segítünk. Ezért helye­selte a botbüntetést is. A­ beszédet nagy tetszéssel fogadták. Beniczky Ödön beszélt még. Délben Rott Nándor megyés­­püspök látta vendégül a Ház elnökét és kíséretét. Este bankett volt. Az elnök hétfőn délután érkezett vissza a fővárosba. Ú­j államtitkár. A kormányzó a munkaügyi és népjóléti mi­niszter előterjesztésére Gaál Endre dr. nemzetgyű­lési képviselőt államtitkárrá nevezte ki. A Falu-Szövetség Csongrádon. A Magyar Távirati Irodának jelentik. Tegnap délelőtt érkezett Rutének Gyula kereskedelmi mi­niszter kíséretével Csongrá­dra, a­hol a Faluszövet­ség alakuló gyűlése volt. Mise után a főtéren tar­tották meg a gyűlést. A szövetség céljait Rubinek Gyula kereske­delmi miniszter, sokorópátkai Szabó István riisgaz­­daminiszter, Meskó Pál, az Országos Gazdaszövet­ség igazgatója, Barla-Szabó József és Schandl Ká­roly képviselő ismertette. A gyűlésem körülbelül hétezer ember vett részt. A gyűlés után Rubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter küldöttségeket fogadott. Azután ötszázter­tékes társasebéd volt, a­hol az első felköszöntőt Rubinek Gyula miniszter mondotta Horthy Miklós kormányzóra. Meskó Zoltán államtitkár azt fejtegette, hogy örül annak, hogy Magyarországon nyíltan is lehet beszélni a zsidókérdésről. Ez a kérdés tulajdon­képpen nem is zsidó-- hanem keresztény-kérdés. A­ki most a keresztény alakulatok élére akar ál­lani, annak a szemébe kell nézni, hogy nem gyors­­f­orraló keresztény-e, mert azokra nincs szükség. Nyíltan kimondja Friedrich István nevét. Friedrich István a szabadkőművespáholy tagja volt és most ő akar a vezér lenni a keresztények között. Pá­­pább a pápánál. Az ébredő magyarokról szól ez­után, a­kik jószándékuak és használni akarnak a­­országnak, azonban sokkal több kárt okoznak, mint a­mennyit használni a­karnak. A keresztény munka szükségességét hangoztatja. Antiszemita volt mindig, marad akkor is, a­mikor a mai kon­junkturális keresztények már egészen más vizeken fognak evezni. A gyűlésen képviselve volt Szeged városa, Kiskunféleg­yháza, Kecskemét, Hódmezővásárhely, valamint a Tiszántúl, sőt a Dunántúl számos falujá­nak küllö­öttsége is.­ ­A népjóléti miniszter Szegeden. Behách Ágoston népjóléti miniszter vasárnap Buffy Pál kormánybiztos kíséretében Szegedre ér­kezett, hogy a tárcája körébe tartozó ügyekről in­tézkedjék. A miniszter meglátogatta a munkásbiz­­tositő és hadigondozó intézeteket, délután pedig a keresztényszocialista pártkörbe ment a­hol az üd­vözlésre rámutatott arra az aknamunkára, mely a kormány és a kormányzó ellen irányul. Meglátogatta a miniszter a katolikus kört is, este pedig Aigner­­ Károly főispán vendége volt. A kultuszminiszter a­ nők választójogáról. A XX. választókerületi keresztényszocialista párt vasárnap pártgyűlést tartott, melyen Zsiizky­­ János és S­­allér József képviselő beszéde U­ltán Hal­ler István kultuszminiszter is fölszólalt. A nők vá­lasztójogáról a többi között ezeket mondotta: Bennem az az érzés, hogy azok akarják el­venni a nők választójogát, a­kik a keresztény kur­zus keresztény szellemét is meg akarják nyirbálni.­­ Éppen ezért én nem járulok hozzá ahhoz, hogy­­ akár egyetlenegy embertől is elvegyék a választó­jogot. A női választójog nem a nőknek kell, nekünk férfiaknak van rá szükségünk, hogy a nők­­támogat­hassanak bennünket a harcban. Végül bejelentette miniszter, hogy fölhatal­mazást kapott a­ minisztertanácstól olyan törvény­javaslat benyújtására, a­melynek segélyével a szín­házakat, mozikat és más szórakozóhelyeket a saját­­hatáskörébe vonja. A színházból templomot, a k­m­aiból iskolát kell csinálni, ez a feladat pedig csak­­ közoktatásügyi minisztertől várható.­ ­ A földbirtokreform-javaslat bizottsági tárgyaló**­ Gaál Gaszton elnökletével ma délelőtt, foly­tatták a földbirtokreform-javaslat híro­sítói tár­gyalását. A II. és 19. szakaszt vita nélkül fogadták el. A 20. szakasznál több felszólalás után a Pénzügy­­miniszter álláspontjával ellentétben úgy döntött a bizottság, hogy az elővásárló jog gyakorlásánál az Altruista Bankon és az Országos Középponti Hitel­­szövetkezeten kívül más pénzintézeteknek is jut­hasson szerep. A 31. szakaszt úgy változtatták a meg, hogy az állami elővásár­ló jog gyakorlásától csupán a mi­niszter léphet l vissza, ellenben az egyes intéze­tek­. Ki igenViBreL már egy­szer. bejejetelték, nem- Budapesti Hírlap ,m­ao 1920 október 19. A 22. szakasznál kimondotta a bizottság, hogy a birtokos maga is megjelenhet a földbirtok megte­kintésénél. A 23. szakasznál akörül támadt vita, várjon az eladó köteles-e az eladást az országos birtokrendező bíróságnak akkor is bejelenteni, ha a kínált vételárnál alacsonyabb áron kívánja a miniszter az elővásárlási jogot gyakorolni. Ugyanis a javaslat ebben az esetben is kívánja a bejelentést. Rubinek Gyula kereskedelemügyi mi­niszter az­ eredeti szöveg fen­tartását kívánta. A vitát ezután félbeszakították. Az osztrák választás. — A keresztényssocialisták térhódítása. — A tegnap lezajlott osztrák nemzetgyűlési vá­­lasztás végleges eredménye természetszerűen még ismeretlen. Az egész országból sűrűn bérkezek ugyan jelentések, ezek a nem hivatalos jelentések azonban, melyek egyébként is erősen hézagosak, csak arra jók, hogy előre rávilágítsanak, a valószí­nűleg kialakulandó végleges eredményre, de a vá­lasztás politikai jelentőségének lemérésére ez idő szerint mort alkalmatlanok. A szavazás a­­kíméletlen választási harc elle­nére nagyjában simán bonyolódott le. Körülbelül 70—80 százaléka a jogosultaknak leadta szavaza­tát a­mi elég tekintélyes számnak mondható, hi­szen odaát Ausztriában a szavazás nem kötelező. A­mint előrelátható volt s a­mint mi is megírtuk, a keresztenyszocialisták megnövekedve kerültek ki a küzdelemből. Ennek a győzelemnek, a­mélyről azonban csak később fog kiderülni, hogy milyen nagyarányú, ennek a győzelemnek az árát elsősor­ban a szociáldemokraták fizették meg. Már eddig is vagy egy tucatnyi kerületet vesztettek el s tetézi vereségüket az a körülmény, hogy főfészkükben, Bécs városában 90­ 000 szavazatról és négy mandá­tumról kellett lemondaniuk. A szociáldemokrata­párt sovány vigaszt találhat, abban, hogy sorsában osztozik vele a nagy­németek pártja. .Azt mondhatni, hogy a választásnak eddi­gele ez a legnagyobb meglepetése. Erre alig volt elkészülve valaki sőt voltak sokan még a beavatottak között is, a­kik arra számítottak, hogy a nagy németek tekintélyesen, megnövek­ed­ve, nagyobb súllyal fognak ezentúl az osztrák politikába beleszólhatni. A vezető politikusok mind visszatérnek a nem­zetgyűlésbe. Renner dr., Seitz, Bauer dr., Adler Fri­gyes, Weisskirchner, Kunschák, Matéria, Seipel, Wa­­lter dr., Frank dr. mint listavezetők több helyen is kaptak mandátumot. De bejutott a törvényházba Czernin Ottokár gróf is, mint a maga alapította polgári munkapártnak eddig egyedüli tagja. Egy ember egy egész törvényhozótestület szellemét nem igen formálhatja át, mégis azt kell mondanunk, hogy Czernin­ gróf megválasztása az osztrák politi­kai életben, ha nem­ is jelent r­ajri fordulópontot, de jelentős eseménynek tekinthető. Bizonyos dolog, hogy a gróf úr az ő nagy tudásával, politikai isko­lázottságával, éles elméjével, bátorságával és vesze­delmes szónoki képességével az új nemzetgyűlésben, nemcsak egy embert, hanem egy egész pártot fog képviselni-A keresztényszocialisták tagadhatatlan sikere azonban sem fog az osztrák politikai életben mélyre­ható változást előidézni. Valószínűleg marad min­den a régiben. A k­eresztényszocialisták azt a­mire törekedtek, ,az abszolút többséget nem érték el, mindössze annyi történt, hogy a szociáldemokratá­kat leszorították az első helyről, lefoglalva ezt a pozíciót a maguk javára. Ilyen körülmények között természetesen­ szó sem lehet róla, hogy a kormány­zásra­ egyedül vállalkozhassanak, kénytelenek lesz­nek tehát vagy újból társulni a szociáldemokraták­kal, a­mi egyértelmű a régi koalíció felújításával, vagy maguk mellé venni a nagyném­­eteket és a szo­cialistákat az ellenzéki­­szerepre utalni. Sem az egyik, sem a másik kombinációnak nem lehet sok jót jó­solni, beteg mindkettő, mint a­hogy beteg az egész Ausztria. A keresztényszocialisták­ tegnapi térhódítása bizonyára nagy örömöt okozott odaát is, ideát is azoknak, a­kik pártszemüveggel nézik a világot, de a­kiknek az egész Ausztriáért fáj a fejük és a kik­nek az az óhajtásuk, hogy Ausztria és Magyarország között vala­hára barátságosabb viszony létesüljön, azoknak nem lehet­ a tegnapi választásról más véle­ményüt, mint hogy­ nem történt semmi.­ ­ A választás hivatalos eredménye, aóeeffol jelentik. A tegnapi választáson 151 nemzetgyűlési mandátum volt betöltendő. A hivata­losan megállapított eredmény szerint eddig megvá­lasztottak 71 keresztényszocialistát, 57 szociáldemo­kratát, 12 nagynémetet, 2 parasztpártit és 1 polgári munkapártit. A kremsi választókerület (8 mandá­tum) választási eredménye még hiányzik. Ehhez a fél mandátumhoz járul még Karintia 9 mandátuma, a­melyeket az ottani választásokig az eddigi képvi­selők (4 szociáldemokrata, 3 keresztényszocialista és 2 nagynémet) töltenek be. Ezenfelül a maradék­­szavazatok alapján még 15 mandátum kerül felosz­tásra a számbajövő pártok közt. Az eddig megáll**}

Next