Budapesti Hírlap, 1920. november (40. évfolyam, 261–282. szám)

1920-11-26 / 279. szám

* ■v kével tudott volna szolgálni. Ha Tisza Istvánt bu­kásiba nem intrikálják, ha diadaluk napján meg nem ölelik, ez iránt az értelmes emberek közt ma nincsen véleménykülönbség, más képe volna ma Magyarországnak s Batthyány Tivadar grófnak nem kellene a szárnyas és a desszert közt a VII. kerületben a logikát és az igazságot feketefejére állítania, hogy sporttörekvései és mi érvényesülése Mámára trauzibilis jogalapot rakjon magának. A görög íroit betöltése. A­ miniszterelnökök tanácskozása. Lok­­— Görögországot mindentől meg akar­ják fosztani. —, Az antantnak a görögországi eseményekkel való állásfoglalásáról két ellentétes híradás fekszik előttünk. Az egyik Páréból kelt, a másik olasz forrásból ered. Az első hír szerint a francia mi­niszterelnök már el is utazott Londonba, a­hol a se­­röe probléma dolgában a következő javaslatot fogja tenni. A görög néphez nyilatkozatot intéznek, a­melyben figyelmeztetik Konstantin király visszahí­vásának következményeire. Szmirnát olasz ellenőr­zés alatt visszaadják Törökországnak. A nodekane­­zoszt visszaadják az olaszoknak. Tráciából önálló államot alakítanak valamely később meghatáro­zandó hatalom felügyelete alatt. Görögország új ha­tárait megváltoztatják Szerbia és Bulgária javára• A védehhata­lmak nem biztosít­ják többé Görögország függetlenségét■ Végül Görögország minden pénzügyi támogatását beszüntetik. Ennek az antantra jellemző javaslatnak ellent­mond Leyguesnek a francia parlamentben felt az a kijelentése, hogy Franciaország nem akar beleavat­­kozni Görögország belső ügyeibe. Ám ellentmond a párisi hírnek a Tribu­rta értesülése is, a­mely szerint a francia kormány földanti ellenállásával Konstan­tin király visszatérése ellen, melyet immár elkerül­hetetlennek tart. Követeik visszahívásától és a gaz­­dasági blokádtól, melyet eleinte elkerülhetetlennek tartottak, Anglia és Franciaország ugyancsak elte­kintenek. A londoni találkozásnak jelentőségét fokozza, hoszt azon Giolitti olasz miniszterelnök is részt vesz és pedig Hugh George Határozott kívánságára, bár Giolittti részvétele állítólag elsősorban az Oroszor­szággal való kereskedelmi forgalom felújít­ásával függ össze. Mindenesetre a görög helyzet nagy fon­tosságára vall, hogy az a népszövetségben is szóba ke­rül és ezért mind a három miniszterelnök London­­ból Gen­fbe utazik, nyílván, hogy álláspontjukat személyük lét-bevetésével támogassák. Athénben az egyetlen újság, hogy Konstantin király két fiatalabb fia, András és Kristóf odaérkez­tek ,­ hogy Venizeloszt Attikában mégis képviselővé válaztották. Konstantin lemond a görög trónról? . Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. Itteni örög körökben úgy tudják, hogy a királyi k­érdest komisszummal fogják­­ megoldani. E szerint Korafantin király legközelebb visszatér Arénbe, van rövid idő múlva György trónörökös javára ad, avagy a trónörökös már most elfoglalja a trónt . Wanger hívei fililalták­ a harc és a bolosevizmus ellen. Az Egyesült­ Államok népszavazást követel­nek Besszarábiában. — A Konstantinápolyiba menekült eilenforra­­jdalusi oroszok kimondták, hogy a bolysevizmus ellen a harcot tovább kell folytatni s hogy Wrangellt, te­kintik továbbra is a vezetőjüknek. A legújabb hírek szerint Wrangelnek még mindig 110.000 fő, tehát jelentős hadereje van. . Fü­lső kérdés :­­hogyan képzelik Wrangel hívei az új akcióbalépést akkor, a­midőn Wrangel bár­minő támogatása esetére Csicserin újabb jegyzékben retorziókkal fenyegeti az angol kormányt és a­mi­kor az angol kormány sajtója már elő is készíti köz­­véleményét az Oroszországgal való kereskedelmi összeköttetés végleges megkezdésére. Az angol la­poknak arra az állítására, hogy eddig Németország szerezte meg azokat a nyereségeket, a­melyet­­Anglia az orosz piacon veszni engedett, az Observer azt írja­, hogy a német-orosz liga delegátusai, a­kik most érkeztek vissza Oroszországból, kijelentették, hogy a német kereskedelem számára Oroszország mértéktelen, mert ott sem pénz, sem másféle kiviteli cikk nincs. Wrangel új akciója különbért is ezer ne­hézségbe ütköznék. Az orosz kormány jegyzéket in­tézett a román kormányhoz és annak a reményének adott kifejezést, hogy ha Wrangel tábornok megkí­sérelné csapatait Kon­stanzában partra szállítani, azokat le fogják fegyverezni és internálni fogják. Ez a kívánság azért is érdemel figyelmet, mert nem­ BBMESTILLIRUP (2?9. m 1020 november 26 ) csak a bolusevikok nem mondtak le Besszarábiáról, hanem a Dimineata szerint az Egyesült­ Államok kormánya is jegyzéket intézett a román kormányhoz, a­melyben energikusan tiltakozik Besszarábia annek­­tálása ellen, a­melyhez csak akkor járulna hozzá, ha a népszavazás Románia mellett döntene. /Politikai események.1 / A nemzetgyűlés munkarendje, f A nemzetgyűlés hétfőn kezdi meg újra mun­kásságát. Ez az ülés mozgalmas lesz. Rassay Károly a napirend előtt azokról a támadásokról fog szó­lani, melyeket a parlamenten kívül álló politikusok a nemzetgyűlés szuverenitása ellen intéztek. Berno­­lák Nándor beterjeszti az állam és társadalom ha­tásosabb védelméről szóló bizottsági jelentést, me­lyet a sürgősség alapján már a keddi ülés napirend­jére fognak kitűzni. Szmrecsámki György sürgős in­terpellációt terjeszt elő az ÉME ellen indított vizs­gálat dolgában. Alkalmasint azonban lesz más inter­­peláció és egyéb fölszólalás is. A pénzügyi bizottság ülése. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma letár­gyalta a Pénzintézeti Középpontról szóló törvény­javaslatot, egyben kimondotta, hogy a javaslat sür­gős tárgyalását a Háznak már­ványozni fogja. A pénzügyi bizottság megkezdette ezenfelül az italmérelmű illetékekről szóló javaslat tárgyalását is. Rákosi Jenő ünneplése az Ügyvédi Körben. Ahhoz az országos mozgalomhoz, a­mely Rá­kosi Jenő ünneplésében ritka egyetértéssel egyesí­tette egy táborban a magyar értelmiség színe-javát, ma csatlakozott a magyar jogászvilág is, a­mikor a Budapesti Ügyvédi Körben meleg szeretettel látta vendégül Rákosi Jenőt a tiszteletére rendezett lako­mán. Az ünnepi estén részével­ a magyar polgári és katonai jogászvilági számos kitűnősége, a­kik közül föl­jegyeztük a következők nevét: N­agy Ferenc v. b. t. t., Térfy Gyula államtitkár, Schuster Rudolf, a szabadalmi tanács elnöke, Kartner Jenő, a budapesti büntető törvényszék elnöke, Hegre Mik­lós táblai tanácselnök, Felit Antal, a pécsi tábla el­nöke, Papp József udvari tanácsos, az ügyvédi ka­mara elnöke, Baracs Marcell, az ügyvédi kamara alel­­nöke, Kövess Béla, az ügyvédi kamara alelnöke, Szerda­helyi László, a legfelsőbb katonai törvényszék vezető tanácselnöke, Rudloff Ödön legfelsőbb katonai ügyész, Sokmitss Rezső alezredes, hadbíró, Za­tharócs­y Zsigmond őrnagy, hadbíró, a legfelsőbb hadosztály-bíróság veze­tője, Vojtkó Jenő őrnagy, hadbíró, a budapesti kato­nai körletügyészség vezetője, Apáthy Jenő, Vértes Géza, Isitek Guidó, Dorzsák Lajos és Borsa Livius hadbírók, Sárospataky József királyi főügyész, Schofer Béla, a Pénzintézeti Középpont vezérigazgatója, Wolf Vilmos udvari tanácsos, Csekő Béla miniszteri tanácsos, Perémy Gábor táblaimé, Polonyi Aladár főügyész-helyettes, Fik­­­ler Dezső udvari tanácsos, Olchváry Zoltán kúriai bíró, Bánd Lajos kir. közjegyző, Szentirmay Ödön és Récay Bódog táblabirak, Popper Tódor, az ügyvédi kamara pénztárosa, Désy Géza, az ügyvédi kör elnöke, Balogh Sándor, az ügyvédi kör másodelnöke, Vadász Manó, Szeghő Gábor, Fehér Dezső, Barcs Ernő, Bárdos György, Posch Gyula és Arjó Sándor, az ügyvédi kör vezetői, Malonyai Béla törvényszéki bíró, az Otthon-kör kép­viseletében Radisics Elemér dr., Bökmi Alajos, a Buda­pesti Hírlap igazgatója, Drünkért Ármin, az Ügyvédek Lapja szerkesztője, Schiller József dr., továbbá Berényi Sándor, Zakariás János, Sági Ernő, Ember Sándor, Vi­rágé, Gyula, Gárd­os Félix, Kertész Adolf, Scheiner Ernő, Földváry Béla, Mayer Ernő, Fekete György, Gosztonyi Emil, Szántó Valér, Török Sándor, Frank József, Gis­­kán Jakab, Hoselitz Árpád, Dushegyi Gyula, Vidor Jenő, Földi Dezső, Havas Vilmos, Ehrenfeld Bertalan, Glücksthal Lajos, Hajnal Ottó, Glass Mór, Deutsch Vik­tor, Pánczél Sándor, Gulyás Lajos, Áron Géza, Szir­­may Jenő, Barna­ Kálmán, Rott Pál, Aczél Géza,­­Simoni­ Simon,­­Geiger Simon, Kepes Bernát, Petrik Aladár, Fekete Alfréd, Székely Gyula, Mutter István, Frank Rezső, Lehel György, Újlaki Géza, Cseith Ferenc, Frízsl Mátyás, Bródy Ármin éa Lukács Béla ügyvédek. Elsőnek Dési Géza, dr. az Ügyvédi Kör elnöke üdvözölte ritka ékesszólással Rákosi Jenő... — A magyar jogászvilág polgári és katonai ki­tűnőségei — mondotta — megjelenésükkel bizo­nyítják, hogy Rákosi Jenő jubileuma a magyar gon­dolatnak, a magyar igazságnak és az egész magyar nemzetnek egyetemes ünnepe. Fiatalságában öreg bölcseséggel, öregségében fiatal lelkesedéssel min­dig ugyanazt az evangéliumot hirdette törhetetlen hittel és lankadatlan bizalommal és abban van nagy ereje és értéke, hogy mindig azt mondotta, a­mit hisz és mindig hitte, a­mit mond. Rákosi Jenő a magyar gondolat jogán szemléli és ítéli meg az egész világot. A magyar gondolat pedig magyarságot, vilá­­gosságot, szabadságot és kultúrát jelent, a magyar jog ennek a kultúrának létfeltétele és egyúttal® leg­nagyobb megnyilvánulása. A jog örökkön-örökké él, erőszak csak pillanatnyi sikereket arathat. A magyar jog és igazság teljessége hirdeti a mi iga­zunkat és a£ia zálogát a magyarság biztos jövendő­jének. Rákosi Jenő mindig arra tanított, hogy sze­ressük­ ezt a magyar hazák­ba, a kétségbeesés sötét éjszakáján, mint tűzoszlop hirdeti, hogy még hivebb fiai legyünk a hazának. A kinek jó dolga van, ne nyugodjék meg. a, míg a haza szenved és a kinek­ egyéni sorsa a jelenben rossz, köszönje meg a múlt­ból annak jótéteményeit és ne csak akkor legyünk hazafiak, a­mikor kinyújthatjuk a kezünket javakért hanem akkor is, a­midőn áldozatokat kell hoznunk. A magyar gondolatinak az a vezérelte, hogy Ma­gyarországon mindenkinek megvan a joga, a­ki kö­telességet teljesít. A ki magyarnak érzi magát, a ki magyar Messiástól várja a megváltást, az egész rosz magyar, ment magyarrá avatja őt a magyar köte­lesség teljesítése és megvédi őt a magyarság joga.­­ Csodálatosan jellemző, hogy nálunk, a­hol a legszebb eszmét is konjunktúra tárgyává szokták tenni, mégis egész Magyarország nemzete, pártál­lásra és felekeze­tre való tekintet nélkül Rákosi Jenőben látja a magyar eszmének megtestesülését Ez azért nem, mert Rákosi Jenő és a magyar eszme egy és ugyanaz. (úgy van! Úgy van! Zajos éljenzés.) Mi, magyar jogászok, hálával, nagyrabecsüléssel, szeretettel és ragaszkodással fordulunk nemzetünk­nek nagy fiához és kiáltjuk felé: „Te cum dom­­ne, te c­um!­ („Veled Uram, veled!“). Arra üríti poharát, hogy Rákosi Jenő meg­érhesse a nagy, boldog és független Magyarországot. A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott felkö­­szöntő után Rákosi Jenő emelkedett szólásra. Gyö­nyörű szavakkal köszönte meg az üdvözlést, majd a magyar történelemből vett példákkal bizonyította be, hogy Magyarország megmentése csak úgy tör­ténhetik meg, ha visszatérünk a múlthoz. De­ nem­ úgy, hogy a felkelő naptól elforduljunk, hanem­ úgy, hogy a mi alkotmányunk évezredes, hatalmat fájába kell beoltanunk az új eszméket. •— A nemesség privilégiumait — mondotta to­vább Rákosi Jenő —, fel nem támaszthatjuk, de azt a célt, a­melyet a maga idejében jól szolgáltak, meg­­felelő formában a modern életben, az intelligencia körében kell érvényesíteni. Annak idején a nemesség volt az ország és az ország a nemesség. A­mi a ne­mességen kívül állott, az csak nyers­anyag, a­mely­ből a nemesség magát kiegészítette azzal, hogy a jelesebb, tehetségesebb elemeket magába felszívta. Mikor megszüntették a nemességet és a nemesi pri­vilégiumokat, akkor az ország vezérei elfelejtették arról gondoskodni, hogy azt a regeneratív erőt, a­mely abban rejlett, hogy a nemesség a maga privi­légiumaival magához vonzotta a nép kitűnő ember­anyagát, felhasználják. Dolgozni kellett volna azon, hogy a polgári osztály a magyar tradíciókba bele­kapcsolódva, a magyar nemesi osztály örökét át­vegye és intézményeiket szolgálja, a­melyek köze­lebbi kontaktusba hozzák az államot a nemzettel. E helyett a fórumra az a nép lódult, a­melynek ve­zérei a nemzet és a köz fogalmát háttérbe szorítot­ták és előrenyomták a nép és egyén fogalmát. Az­óta kezdtek lazulni a kötelességek az osztályok és embe­rek között és kezdtek inogni az államnak régi intéz­ményei, a­mit ellenségeink igen jól láttak és a hábo­rúban ellenünk alaposan kihasználtak. Ezért kell most a magyar értelmiségnek megtalálni a maga he­lyét és fegyvereit, a most folyó elkeseredett küzde­lemben. És minthogy éppen a jogi kar az értelmiség dísze, ennek az osztálynak kell elöljárói azoknak az ösvényeknek a feltörésében, a­melyeken haladnunk­ kell. Ennek az osztálynak lesz a hivatása magát az állammal kontaktusba hozni, a hívatlan elemeket ki­­szorítani és megcsinálni az új Magyarországot. (Taps és éljenzés.) Ez különösen annak az osztály­nak a feladata, a­mely Magyarországon a jognak­ és igazságnak szolgálatában áll- Mert jogot mindenki csinálhat magának erőszakkal is, igazságot azonban erőszakkal senki sem csinálhat, azt az Isten adta, vagy a férfi küzdi ki magának. Ezért üríti poharát a magyar ügyvédi és jo­­gászközönségre. A hosszantartó, lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után Pap József dr., a budapesti­ Ügyvédi Kamara elnöke a magyar ügyvédek nevé­ben üdvözli Rákosi Jenőt Párhuzamot von az ügy­védi hivatás és Rákosi Jenő publicisztikai működése közt és megállapítja, hogy Rákosi Jenő sohasem vétett az ügyvédi morál és a kari etika ellen, mert ö­tvenéves dicsőséges pályáján, mindig az igazság szolgálatában állott, (ügy van! Úgy van!) soha igaztalan dolgot nem védelmezett és mindig hű volt az ő kliense: a magyar nemzet, a magyar haza iránt. Az egész jogászság nevében meghajtja Rákosi Jenő előtt az elismerés lobogóját. Nagy Ferenc dr., a Magyar Jogászegyesület elnöke Rákosi Jenő munkásságát méltatta és han­goztatta, hogy’ bármilyen sötét a jelen, nem sza­bad elveszteni bizalmunkat, hanem küzdeni kell a haza javáért azzal az idealizmussal és birodalom­mal az igazság iránt, a­melyet Rákosi Jenő m­au­­strál. E küzdelemben liberálisak leszünk továbbra is ott, a­­hol emberről, eszmei javakról van szó, csu­pán gazdasági téren lehet korlátozó intézkedéseket tenni, mert a gazdasági liberalizmus terén talán tu­­­zásba mentünk. Követeli azt a liberalizmust, a­mely

Next