Budapesti Hírlap, 1920. november (40. évfolyam, 261–282. szám)
1920-11-26 / 279. szám
* ■v kével tudott volna szolgálni. Ha Tisza Istvánt bukásiba nem intrikálják, ha diadaluk napján meg nem ölelik, ez iránt az értelmes emberek közt ma nincsen véleménykülönbség, más képe volna ma Magyarországnak s Batthyány Tivadar grófnak nem kellene a szárnyas és a desszert közt a VII. kerületben a logikát és az igazságot feketefejére állítania, hogy sporttörekvései és mi érvényesülése Mámára trauzibilis jogalapot rakjon magának. A görög íroit betöltése. A miniszterelnökök tanácskozása. Lok— Görögországot mindentől meg akarják fosztani. —, Az antantnak a görögországi eseményekkel való állásfoglalásáról két ellentétes híradás fekszik előttünk. Az egyik Páréból kelt, a másik olasz forrásból ered. Az első hír szerint a francia miniszterelnök már el is utazott Londonba, ahol a seröe probléma dolgában a következő javaslatot fogja tenni. A görög néphez nyilatkozatot intéznek, amelyben figyelmeztetik Konstantin király visszahívásának következményeire. Szmirnát olasz ellenőrzés alatt visszaadják Törökországnak. A nodekanezoszt visszaadják az olaszoknak. Tráciából önálló államot alakítanak valamely később meghatározandó hatalom felügyelete alatt. Görögország új határait megváltoztatják Szerbia és Bulgária javára• A védehhatalmak nem biztosítják többé Görögország függetlenségét■ Végül Görögország minden pénzügyi támogatását beszüntetik. Ennek az antantra jellemző javaslatnak ellentmond Leyguesnek a francia parlamentben felt az a kijelentése, hogy Franciaország nem akar beleavatkozni Görögország belső ügyeibe. Ám ellentmond a párisi hírnek a Triburta értesülése is, amely szerint a francia kormány földanti ellenállásával Konstantin király visszatérése ellen, melyet immár elkerülhetetlennek tart. Követeik visszahívásától és a gazdasági blokádtól, melyet eleinte elkerülhetetlennek tartottak, Anglia és Franciaország ugyancsak eltekintenek. A londoni találkozásnak jelentőségét fokozza, hoszt azon Giolitti olasz miniszterelnök is részt vesz és pedig Hugh George Határozott kívánságára, bár Giolittti részvétele állítólag elsősorban az Oroszországgal való kereskedelmi forgalom felújításával függ össze. Mindenesetre a görög helyzet nagy fontosságára vall, hogy az a népszövetségben is szóba kerül és ezért mind a három miniszterelnök Londonból Genfbe utazik, nyílván, hogy álláspontjukat személyük lét-bevetésével támogassák. Athénben az egyetlen újság, hogy Konstantin király két fiatalabb fia, András és Kristóf odaérkeztek , hogy Venizeloszt Attikában mégis képviselővé válaztották. Konstantin lemond a görög trónról? . Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. Itteni örög körökben úgy tudják, hogy a királyi kérdest komisszummal fogják megoldani. E szerint Korafantin király legközelebb visszatér Arénbe, van rövid idő múlva György trónörökös javára ad, avagy a trónörökös már most elfoglalja a trónt . Wanger hívei fililalták a harc és a bolosevizmus ellen. Az Egyesült Államok népszavazást követelnek Besszarábiában. — A Konstantinápolyiba menekült eilenforrajdalusi oroszok kimondták, hogy a bolysevizmus ellen a harcot tovább kell folytatni s hogy Wrangellt, tekintik továbbra is a vezetőjüknek. A legújabb hírek szerint Wrangelnek még mindig 110.000 fő, tehát jelentős hadereje van. . Fülső kérdés :hogyan képzelik Wrangel hívei az új akcióbalépést akkor, amidőn Wrangel bárminő támogatása esetére Csicserin újabb jegyzékben retorziókkal fenyegeti az angol kormányt és amikor az angol kormány sajtója már elő is készíti közvéleményét az Oroszországgal való kereskedelmi összeköttetés végleges megkezdésére. Az angol lapoknak arra az állítására, hogy eddig Németország szerezte meg azokat a nyereségeket, amelyetAnglia az orosz piacon veszni engedett, az Observer azt írja, hogy a német-orosz liga delegátusai, akik most érkeztek vissza Oroszországból, kijelentették, hogy a német kereskedelem számára Oroszország mértéktelen, mert ott sem pénz, sem másféle kiviteli cikk nincs. Wrangel új akciója különbért is ezer nehézségbe ütköznék. Az orosz kormány jegyzéket intézett a román kormányhoz és annak a reményének adott kifejezést, hogy ha Wrangel tábornok megkísérelné csapatait Konstanzában partra szállítani, azokat le fogják fegyverezni és internálni fogják. Ez a kívánság azért is érdemel figyelmet, mert nem BBMESTILLIRUP (2?9. m 1020 november 26 ) csak a bolusevikok nem mondtak le Besszarábiáról, hanem a Dimineata szerint az Egyesült Államok kormánya is jegyzéket intézett a román kormányhoz, amelyben energikusan tiltakozik Besszarábia annektálása ellen, amelyhez csak akkor járulna hozzá, ha a népszavazás Románia mellett döntene. /Politikai események.1 / A nemzetgyűlés munkarendje, f A nemzetgyűlés hétfőn kezdi meg újra munkásságát. Ez az ülés mozgalmas lesz. Rassay Károly a napirend előtt azokról a támadásokról fog szólani, melyeket a parlamenten kívül álló politikusok a nemzetgyűlés szuverenitása ellen intéztek. Bernolák Nándor beterjeszti az állam és társadalom hatásosabb védelméről szóló bizottsági jelentést, melyet a sürgősség alapján már a keddi ülés napirendjére fognak kitűzni. Szmrecsámki György sürgős interpellációt terjeszt elő az ÉME ellen indított vizsgálat dolgában. Alkalmasint azonban lesz más interpeláció és egyéb fölszólalás is. A pénzügyi bizottság ülése. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma letárgyalta a Pénzintézeti Középpontról szóló törvényjavaslatot, egyben kimondotta, hogy a javaslat sürgős tárgyalását a Háznak márványozni fogja. A pénzügyi bizottság megkezdette ezenfelül az italmérelmű illetékekről szóló javaslat tárgyalását is. Rákosi Jenő ünneplése az Ügyvédi Körben. Ahhoz az országos mozgalomhoz, amely Rákosi Jenő ünneplésében ritka egyetértéssel egyesítette egy táborban a magyar értelmiség színe-javát, ma csatlakozott a magyar jogászvilág is, amikor a Budapesti Ügyvédi Körben meleg szeretettel látta vendégül Rákosi Jenőt a tiszteletére rendezett lakomán. Az ünnepi estén részével a magyar polgári és katonai jogászvilági számos kitűnősége, akik közül följegyeztük a következők nevét: Nagy Ferenc v. b. t. t., Térfy Gyula államtitkár, Schuster Rudolf, a szabadalmi tanács elnöke, Kartner Jenő, a budapesti büntető törvényszék elnöke, Hegre Miklós táblai tanácselnök, Felit Antal, a pécsi tábla elnöke, Papp József udvari tanácsos, az ügyvédi kamara elnöke, Baracs Marcell, az ügyvédi kamara alelnöke, Kövess Béla, az ügyvédi kamara alelnöke, Szerdahelyi László, a legfelsőbb katonai törvényszék vezető tanácselnöke, Rudloff Ödön legfelsőbb katonai ügyész, Sokmitss Rezső alezredes, hadbíró, Zatharócsy Zsigmond őrnagy, hadbíró, a legfelsőbb hadosztály-bíróság vezetője, Vojtkó Jenő őrnagy, hadbíró, a budapesti katonai körletügyészség vezetője, Apáthy Jenő, Vértes Géza, Isitek Guidó, Dorzsák Lajos és Borsa Livius hadbírók, Sárospataky József királyi főügyész, Schofer Béla, a Pénzintézeti Középpont vezérigazgatója, Wolf Vilmos udvari tanácsos, Csekő Béla miniszteri tanácsos, Perémy Gábor táblaimé, Polonyi Aladár főügyész-helyettes, Fikler Dezső udvari tanácsos, Olchváry Zoltán kúriai bíró, Bánd Lajos kir. közjegyző, Szentirmay Ödön és Récay Bódog táblabirak, Popper Tódor, az ügyvédi kamara pénztárosa, Désy Géza, az ügyvédi kör elnöke, Balogh Sándor, az ügyvédi kör másodelnöke, Vadász Manó, Szeghő Gábor, Fehér Dezső, Barcs Ernő, Bárdos György, Posch Gyula és Arjó Sándor, az ügyvédi kör vezetői, Malonyai Béla törvényszéki bíró, az Otthon-kör képviseletében Radisics Elemér dr., Bökmi Alajos, a Budapesti Hírlap igazgatója, Drünkért Ármin, az Ügyvédek Lapja szerkesztője, Schiller József dr., továbbá Berényi Sándor, Zakariás János, Sági Ernő, Ember Sándor, Virágé, Gyula, Gárdos Félix, Kertész Adolf, Scheiner Ernő, Földváry Béla, Mayer Ernő, Fekete György, Gosztonyi Emil, Szántó Valér, Török Sándor, Frank József, Giskán Jakab, Hoselitz Árpád, Dushegyi Gyula, Vidor Jenő, Földi Dezső, Havas Vilmos, Ehrenfeld Bertalan, Glücksthal Lajos, Hajnal Ottó, Glass Mór, Deutsch Viktor, Pánczél Sándor, Gulyás Lajos, Áron Géza, Szirmay Jenő, Barna Kálmán, Rott Pál, Aczél Géza,Simoni Simon,Geiger Simon, Kepes Bernát, Petrik Aladár, Fekete Alfréd, Székely Gyula, Mutter István, Frank Rezső, Lehel György, Újlaki Géza, Cseith Ferenc, Frízsl Mátyás, Bródy Ármin éa Lukács Béla ügyvédek. Elsőnek Dési Géza, dr. az Ügyvédi Kör elnöke üdvözölte ritka ékesszólással Rákosi Jenő... — A magyar jogászvilág polgári és katonai kitűnőségei — mondotta — megjelenésükkel bizonyítják, hogy Rákosi Jenő jubileuma a magyar gondolatnak, a magyar igazságnak és az egész magyar nemzetnek egyetemes ünnepe. Fiatalságában öreg bölcseséggel, öregségében fiatal lelkesedéssel mindig ugyanazt az evangéliumot hirdette törhetetlen hittel és lankadatlan bizalommal és abban van nagy ereje és értéke, hogy mindig azt mondotta, amit hisz és mindig hitte, amit mond. Rákosi Jenő a magyar gondolat jogán szemléli és ítéli meg az egész világot. A magyar gondolat pedig magyarságot, világosságot, szabadságot és kultúrát jelent, a magyar jog ennek a kultúrának létfeltétele és egyúttal® legnagyobb megnyilvánulása. A jog örökkön-örökké él, erőszak csak pillanatnyi sikereket arathat. A magyar jog és igazság teljessége hirdeti a mi igazunkat és a£ia zálogát a magyarság biztos jövendőjének. Rákosi Jenő mindig arra tanított, hogy szeressük ezt a magyar hazákba, a kétségbeesés sötét éjszakáján, mint tűzoszlop hirdeti, hogy még hivebb fiai legyünk a hazának. A kinek jó dolga van, ne nyugodjék meg. a, míg a haza szenved és a kinek egyéni sorsa a jelenben rossz, köszönje meg a múltból annak jótéteményeit és ne csak akkor legyünk hazafiak, amikor kinyújthatjuk a kezünket javakért hanem akkor is, amidőn áldozatokat kell hoznunk. A magyar gondolatinak az a vezérelte, hogy Magyarországon mindenkinek megvan a joga, aki kötelességet teljesít. A ki magyarnak érzi magát, a ki magyar Messiástól várja a megváltást, az egész rosz magyar, ment magyarrá avatja őt a magyar kötelesség teljesítése és megvédi őt a magyarság joga. Csodálatosan jellemző, hogy nálunk, ahol a legszebb eszmét is konjunktúra tárgyává szokták tenni, mégis egész Magyarország nemzete, pártállásra és felekezetre való tekintet nélkül Rákosi Jenőben látja a magyar eszmének megtestesülését Ez azért nem, mert Rákosi Jenő és a magyar eszme egy és ugyanaz. (úgy van! Úgy van! Zajos éljenzés.) Mi, magyar jogászok, hálával, nagyrabecsüléssel, szeretettel és ragaszkodással fordulunk nemzetünknek nagy fiához és kiáltjuk felé: „Te cum domne, te cum! („Veled Uram, veled!“). Arra üríti poharát, hogy Rákosi Jenő megérhesse a nagy, boldog és független Magyarországot. A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott felköszöntő után Rákosi Jenő emelkedett szólásra. Gyönyörű szavakkal köszönte meg az üdvözlést, majd a magyar történelemből vett példákkal bizonyította be, hogy Magyarország megmentése csak úgy történhetik meg, ha visszatérünk a múlthoz. De nem úgy, hogy a felkelő naptól elforduljunk, hanem úgy, hogy a mi alkotmányunk évezredes, hatalmat fájába kell beoltanunk az új eszméket. •— A nemesség privilégiumait — mondotta tovább Rákosi Jenő —, fel nem támaszthatjuk, de azt a célt, amelyet a maga idejében jól szolgáltak, megfelelő formában a modern életben, az intelligencia körében kell érvényesíteni. Annak idején a nemesség volt az ország és az ország a nemesség. Ami a nemességen kívül állott, az csak nyersanyag, amelyből a nemesség magát kiegészítette azzal, hogy a jelesebb, tehetségesebb elemeket magába felszívta. Mikor megszüntették a nemességet és a nemesi privilégiumokat, akkor az ország vezérei elfelejtették arról gondoskodni, hogy azt a regeneratív erőt, amely abban rejlett, hogy a nemesség a maga privilégiumaival magához vonzotta a nép kitűnő emberanyagát, felhasználják. Dolgozni kellett volna azon, hogy a polgári osztály a magyar tradíciókba belekapcsolódva, a magyar nemesi osztály örökét átvegye és intézményeiket szolgálja, amelyek közelebbi kontaktusba hozzák az államot a nemzettel. E helyett a fórumra az a nép lódult, amelynek vezérei a nemzet és a köz fogalmát háttérbe szorították és előrenyomták a nép és egyén fogalmát. Azóta kezdtek lazulni a kötelességek az osztályok és emberek között és kezdtek inogni az államnak régi intézményei, amit ellenségeink igen jól láttak és a háborúban ellenünk alaposan kihasználtak. Ezért kell most a magyar értelmiségnek megtalálni a maga helyét és fegyvereit, a most folyó elkeseredett küzdelemben. És minthogy éppen a jogi kar az értelmiség dísze, ennek az osztálynak kell elöljárói azoknak az ösvényeknek a feltörésében, amelyeken haladnunk kell. Ennek az osztálynak lesz a hivatása magát az állammal kontaktusba hozni, a hívatlan elemeket kiszorítani és megcsinálni az új Magyarországot. (Taps és éljenzés.) Ez különösen annak az osztálynak a feladata, amely Magyarországon a jognak és igazságnak szolgálatában áll- Mert jogot mindenki csinálhat magának erőszakkal is, igazságot azonban erőszakkal senki sem csinálhat, azt az Isten adta, vagy a férfi küzdi ki magának. Ezért üríti poharát a magyar ügyvédi és jogászközönségre. A hosszantartó, lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után Pap József dr., a budapesti Ügyvédi Kamara elnöke a magyar ügyvédek nevében üdvözli Rákosi Jenőt Párhuzamot von az ügyvédi hivatás és Rákosi Jenő publicisztikai működése közt és megállapítja, hogy Rákosi Jenő sohasem vétett az ügyvédi morál és a kari etika ellen, mert ötvenéves dicsőséges pályáján, mindig az igazság szolgálatában állott, (ügy van! Úgy van!) soha igaztalan dolgot nem védelmezett és mindig hű volt az ő kliense: a magyar nemzet, a magyar haza iránt. Az egész jogászság nevében meghajtja Rákosi Jenő előtt az elismerés lobogóját. Nagy Ferenc dr., a Magyar Jogászegyesület elnöke Rákosi Jenő munkásságát méltatta és hangoztatta, hogy’ bármilyen sötét a jelen, nem szabad elveszteni bizalmunkat, hanem küzdeni kell a haza javáért azzal az idealizmussal és birodalommal az igazság iránt, amelyet Rákosi Jenő maustrál. E küzdelemben liberálisak leszünk továbbra is ott, ahol emberről, eszmei javakról van szó, csupán gazdasági téren lehet korlátozó intézkedéseket tenni, mert a gazdasági liberalizmus terén talán tuzásba mentünk. Követeli azt a liberalizmust, amely