Budapesti Hírlap, 1920. december (40. évfolyam, 283–307. szám)
1920-12-01 / 283. szám
/ Budapest, 1920. Megjelenni hétfő kivételével mindennap. Előfizetési szrai: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor, negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám ára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. T*"W Ara 1 korona.^ XXL. évfolyam, 283. szál Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc 1&&200.-1-ÁTVETTE ^ .„■ Szerda, december 1. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. száza, telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. ■■iü7----—.. ' yr s-j-nr rminrri vir—rí Kertemben járnak sóhajok. r , írta Hegedűs Lóránt. B- -lapest, nov. 30. Tél víz időn nehéz a járás: zuzmarás vak ködben topogok. Öreg kertünk mégis kihív magához; ha sohá nem láttam, nyugtalanság fog el: mennem kell hozzá. Odamenekülök, ha kimar a város, a hivatal, vagy — merjem-e? mondjam-e? — kimar az ország. Mintha forgatókerékre csöpögtetnek marató savat. Hogy kiértem: nyita a fehér kiskapu. Vájjon ki járkál az elhagyott kertben? A lehullott leveleken friss porhanyó hó, bennök apró lábnyomok, mint az őzikéé. Furcsa: a mint a köd föl- meg lejekben, úgy szaporodnak a lábnyomok. A puszpángbokrokat láhatatlan kéz széjjelbomlilja s megint összecsukja. Valaki jár itt tud lomon kívül. Jilány fényrezgés s hanghullám lehet, mely melle sem surran el a végtelenségbe és sohasem fogom megtapasztalni őket?) Persze hogy lépkednek itt valakik. Látomány ez, vagy képzelgő fej és misztériuma? Kertemben, láthatatlan lábbal járnak sóhajok — így látszik, Pesten nem találtak jó helyet s azért kismenekültek— ők is. Tündérlábú sóhajok sora nagy: mind jönnek folyton, mint hab, ha habra kél. Sokat nem ismerhet meg igaz mivolta szerint emberi szem, másokat ki tudok venni. Jönnek először nagy, hosszú táncban, elnyúló láncban ábrándos lányok meleg, lehellősóhajtásai. Mind keresik azt a megígért Valakit, kit sohasem láttak, sohasem fognak látni, mert az Egyetlen kételes hó alatt nyugszik Szibériákra, most kóbor kutyák párás libegéssel kerülgetik, olyan rosszul földelték el őt. Nehezebb ropogással elkövetkezik a fiúk sóhaj-csapatja, mintha új sportra indulna. A sport neve: Megzavart Élet, melyből kiestek a hadi Évek: a tavasz. Ezernyi sóhaj egymásba torlódik s ütköznek azokkal, kik már mankón járnak. «'• ’ Nincs vége a sornak: uj sóhaj-sereg. Úgy látom, ezek öregek. Azt hitték, félretett, pénzecskéjük majd nyugodalmat ad meggörbedt napjaikra s most egyedül kell padlót súrolni, tüzelőért járni. Hajh! Jönnek kapnák, jönnek polgárok, a hal-vagonok didergő telelői, az ár irtóztatóan dagad, kertem már tele van velök. Sóhaj sóhajnak hág haverie nyomába. Vannak, kik magokért szólnak, van, ki más embert sirat van, ki siratja a fákat: a nagy Alföldön, hol a múlt héten valék, már feltüzelték az utszéli ősi fasorokat s mos , ezen a héten, következnek — Erzsébet királyné emlékfái. A magyar síkon húsz esztendeig nem lesz leveles erdő s akácvirág. Hajh! így nő s körbe forog a látomány. Csodálom azt, hogy mennyire csöndesek, mint a szentek. Sőt bámulatomra lassan muzsika ébred bennök: a sóhajláncok ropják a táncot. .. ... A vértetlen hold megjelen a János hegy hajlatán s libbenő-lebbenő, pehelyként rebbenő sóhajlégió körbefogta a nagy Welling oniánkat (öreg kertünknek ez a büszkesége), mely fekete piramis gyanánt mered a régi égre. Rim, tim, rim: mint fodrozó boros van, úgy futnak föl a hatalmas fenyőre a körbejáró sóhaj-tündérek. Rim, tim. S a tetejére érve, mind el-visszatünnek — a sóhaj-nyugalanság tovább küldi őket. Nézek utánuk a sürüdő ködbe, lelkem száll a fodros sóhajokkal. Tiririrí. Most egyedül vagyunk. Magányos Fa és Magányos Ember. Ha valaki beleselkednék a kerítésen, azt hinné, eszelős vagyok: befagyott kertben egyedül való ember beszél hangosan puszta fenyőfához. Mondd Fa, felelj, ki termi, gyarapítja, önti ezt a töméntelen magyar sóhajt? . Mondd Fa, felelj! Sóhajok seregét szülte a Háború, még többet a Béke. De sóhajtások gazdag termése nem bír megállni. Sóhajt készít minden párt, mely párt gőgjében fölösleges állásokra pénzt pazarol el. Sóhajt szerző a sok automobilozó ambíció; minden haszontalan kerékfordulásra uj sóhaj rebben föl, mint fölvert veréb. Minden uj cím, uj cafrang, léha mulatás uj magyar sóhajt cseppen fel valahol. Mert ma csak az bízik a magyar föltámadásban, aki nem jár cafrangek útján. És csak az bízik, aki nem közömbös — mert ugye, tavasszal jön a nagy leszerelés s eddig nem akadt iit nagybirtok, mely jelentkezett volna, hogy munkára vesz leszerelő szegény urat! Nagy fánk, ezt mondod-e? Az est éjszakára fordult s a hold háromnegyed csorba tányérja éppen a Welingtonia csúcsa fölött áll. Nézem a Fát: nincs benne semmi hajlás. Nézem magam: nincs bennem s emny idegen vér. Miért nem tudó beszélni hozzám, mikor az emberlelkek között oly mély árkok vannak. Miért? Megborzadok. Egy nagy csillag hullott le az égről. Különös. Télvíz időn? És ily közel hozzánk? Azt hittem, a vüse kertben csapott le: fénylő golyóbisa messze hintette zöld fényét, így hullana le a magyarság is? Ezt jelenti sóhaj, közöny és ordító címvadászat? Ott állanak Magányos Fa és Magányos Ember. Már harmadik nemzedék tekint erre a fenyőóriásra. Mihamagább elmegyünk, mint ő. Monddja, felelj: elmenjek-e már én is? Itt az idő? Lefelé visz' az út vagy talán nagyon messze. Nagyon n mersze? Emlékszem rá, a kommunizmus kiirtásai alatt mindenfelé hívtak jóbarátk: egyik a'Ausztriába csalogatott, másik Erdélyben már lakást és dús állást készített, a hirmadik Ukrajnában akart biztosságba tenni. De nem tudtam elmenni, már-már indulok, de a lábam megakadt a rögben. Most talán elmehetnék? Dollárral hívnak Amerikába. Ott tudnék hasznot tenni az országnak, mert Massaryk onnét hitette el a világgal, hogy a Kárpátok alján csehek laknak s hogy a mi ha ruténjeink Prágába vágyakoznak. Az amerikai magyar papság erejével megkezdhetnék az uj föltámadást. Azután vagyont gyűjthetnek: dollárt — míg itton minden széjjelfoszlik, hol jobbról szakad, hol balról szakad, mint elnyűtt lepedő. Mondd Fa, felelj: menjek-e? A hold megvilágította az egész háteret s a köd közepén, esti félhomályban úgy láttam én, mintha a nagy fenyő a magyar földből támadt volna elő. zordan, amiörténetünknek örök felkiáltójele. Mást nem is láttama kísérteties fényességben, éppen csak öt. , És mintha otthon meglököm az oszlopos impire-órát s az muzsikálni kezd, úgy zendül föl bennnem a Végvári-vers: Itthon maradok én. Mint téli varjú száraz jegenyén, De ithon maradok. I * ■ . Zengő Fa és Bíró Magyar bátor keserűséggel zúgok bele a sivntő szélbe — belesüvögötték a nagy kiáltás , — hogy minden élőt hallják: Jaj! Rettentően cafrangos városnak: jaj Rettentően közönyös falunak: jaj! , Háromszor jajt „Hinnél: egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök ifjazságban, Hiszek Magyarorszgff feltámadásában. Amenu a A nemzetgyűlés ülése. — A Pénzintézeti Középpont fejlesztése. — Interpelláció a cseh cipőről. — A Cunard XIne újra szállíthatja a kivándorlókat. — A nemzetgyűlés mai ülésén az elnök a bejelentések. .során jelentette, hogy a belügyminisztertől átirat érkezett, amely tudatja, hogy a kormány újra fölhatamazást adott a Guinard-Linenak az amerikai kivándorlók (és visszavándorlók) szállítására. A szerződésben, amely e részben létrejött, az angolt hajóstársaság aláveti magát a magyar törvényeknek, úgy hogy a kivándorlás és visszavándorlás magyar felügyelet alatt fog végbemenni. A hajókon magyar biztosokat is alkalmaznak. Napirend szerint a nemzetgyűlés ma a Pénzintézeti Középpontról szóló pénzügyminiszteri törvényjavaslatot tárgyalta. Iklódi-Szabó János előadói beszédei után elsőnek Szterényi József báró szólalt föl. Elmondotta, hogy annak idején 1916-ban az ellenzék párthatalm tendenciát látott a Pénzintézeti Középpont fölállításában. Most lojális elégtételt ad Teleszky János akkori pénzügyminiszternek, akivel szemben annak idején pártpolitikai aggodalmakat hangoztatott. Beismeri, hogy egyetlen aggodalom sem vált be, mert a kormány nem állította az új intézményt a pártérdek szolgálatába. Az intézet a likvidálásoknál — összesen kilenc intézet számolt böl — nagy gondossággal járt el s a bolosevizmus idején az ellenforradalom erős vára volt. Az a száz millió korona, amit az állam a Pénzintézeti Középpont rendelkezésére bocsát, a mai viszonyok közt csekély hozzájárulást jelent. Szterényi József báró arról beszélt aztdtán, hogy a kereskedelemellenes irányzat katasztrófával fenyegeti az ország gazdasági életét. Ez a kormány első törvényjavaslata, amelynek nincs kereskedelemellenes tendenciája. Frishwirth Mátyás és Kurta P. András itt közbevetik. Ennek a zsidó kereskedelem az oka. Szterényi József báró: Ezt a kérdést nem lehet felekezeti szempontból, kezelni. A Baross-szövetség keresztény-nemzeti alapon áll, mégis fel akarja szólítani a kereskedőket, hogy tiltakozásul a kereskedelem-ellenes irányzat ellen minden kereskedő egy napra zárja be az üzletét. Vissza kell térni a kereskedelem teljes szabadságára s véget kel vetni a privilegizált kereskedelemnek, amely a lakosság minden rétegét károsítja. Helyes a javaslatnak az az intézkedése, amely a takarékbetétek elfogadását ahoz a feltételhez köti, hogy az illető intézmény aláveti magát a revizori intézménynek. De hiba, hogy a revízió a háborús középpontokra ki nem terjed. Némely bank politikai tevékenységet fejt ki ettől a bankoknak tartózkodniok kell. A javaslatot elfogadja. A következő szónok Ernst Sándor szembeszállt Szterényinek azzal a felfogásával, mertha kereskedelem-ellenes irányzat volna. A nemzetgyűlés még egyetlen olyan törvényt nem hozott, amely ezt igazolná. Azt mondják, hogy több magyar kereskedő Bécsben telepedett le. Liptai Pál államtitkár: Ez igaz. Ernst Sándor: Azok a kereskedők nem állapodnak meg Bécsben, hanem tovább mennek s céljuk csak az, hogy az adótól meneküljenek. Gaál Gaszton: A sok külön privilégium kényszeríti őket, Bécsbe. Tessék megszüntetni a kivételes törvényeket. Ernst Sándor: Az igaz, hogy sok a privilégium. Az ország pénzügyi helyzete napról-napra romlik. Rengeteg ember az államból él. Ezt ki nem bírjuk. Ha nem teszünk valamit a tisztviselők és a hadsereg kérdésében, el fogunk merülni. A költségvetés kérdésével kellene foglalkozni, de eddig még nem láttunk kereskedelmi expozét. Friedrich István: Tizennégy miniszter, és ugyanannyi államtitkár van. Rubinek István: Te csinnltan a tizennegyediket. Friedrich István: Rubinok hozta sokorópátkait nagyatádi ellen.