Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

T­rj­f * Budapest, 1921. Ám 2 k­orona. XI. évfolyam, 1. szám Szombat, január 1. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. BMbratW Araki Kgín 4rr* 380 kor., fMArr* 140 k*v­ ■ 70 ktgj Mnpn 89 kor. ZfzM azára Ara misdenfk­t 1 kor. HMetRooket Budapesten felvesznek mm Assses hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatási­ és kiadóhivatal: Vili. ker., József­ körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—24. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hasában. Hiszek egy isteni Őrök­, igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen,* 1921. Itadapast, dec. 31. Olvastam ma a Budapesti Hírlapban egy ezert jósnak a prognózisát az új eszten­­onafikozóan, melynek küszöbére értünk, tót vagyok azon, hogy jósolttal tudakol a jövőt Ha valamit meg akarok róla hutni, legyek a mattba és leszállak a jelenbe, várnának a, melyből soha sem jövök teljesen üres kézzel De habár így van, elolvasom a jövőor­omandó jóslatait is s abban dobog a szivem, ha kedvezőt tud ki. Istenem, a beteg ember, a kiről le­ik az orvosprofesszorok, a karu­zs­lókhoz, asszonyokhoz fordul és bizony néha siker nélkül­­i pedig most nagybeteg vagyunk. Szo­­r­gaszta­sunk, hogy nagybeteg, halálos­an vergődik az egész világ. És — oh­otság! — komzsló tudósok kezetik a s a nyavalya egyre súlyosabb lesz. háborút befejezték és összeültek Flan­­ce, Anglia, Amerika vezérszellemei békét­­ a világnak. És müven bé­két szereztek?­ogilag emberileg belátható időre kol- Kobálta'k'-teram nemzeteket. Európában az érvényes, a föratekulások cia­tn é­rkényes új határokat szabtak M­­alája a gyűlöletnek, a boszuállásnak és min­­akoró emberi indulatnak. Ebből legyen az emberiség számára béke? Ha Érisz istennő az irigység és visszavonás istennője elnökölt volna a békekötés tanácsko­zásain, nem lehetett volna jobban biztosítani Európa bizonytalanságát Ezt az örökséget hagyja a haldokló 1920 a ma éjjel születendő 1921-re. És — kárhozat, mint Hamlet mondja — hogy nekünk jutott, a­kik átlépünk az egyik évből a másikba, hely­rehozni ezt a sarkából erkölcsileg és anyagilag kifordult világot Mi, Magyarország, aránylag csak kicsiny szög vagyunk ebben a kontár, rozoga óriási alkotásban. De sok laza szög van benne, — tán nincsen erősen ülő egy se — és tudnivaló, a leg­­remekebb gépezet is megakad, ha egy-egy szög kifordul a helyéből. Az új év hát­borúsan, köszönt rá Euró­pára, tán az egész világra. Résen legyenek azért azok, a­ki fenök erejére és lekiismeretére egy-egy ország sorsa bízva van. Mikor a polgárok sorsa a nékülözés, a szenvedés, a lemondás, a tűrés és a munka, a­kikor a vezérek erényének az ön­­feláldozásnak kell lennie. A vezérállásokból ki kel lökni az önzőt, a hiút­ó hatalom betegét a ki azt hiszi, érette van a hatalom és a künhwég s nem a közönségért van­­ maga is. Hidegre kell tenni a népbolonditót, a ki a tömeg tudat­­­lanságára és szenvedelmeire építi a maga kar­rierjét és exisztenciáját Vezeklésre kell küldeni a képmutatót akár Krisztus palástjában, akár a felséges nép bórakorában áll a fórumra, hogy a mellét verve mondja a szentí­rásbeti farizeus­sal, hogy: hálát adok neked, Uram, hogy nem vagyok olyan, mint az a publikálnia. Egyformák és egyenlők vagyunk. Vigyáz­zunk azonban, hogy ne bűneinkben, hanem erényeinkben legyünk egyenlők. Hogy hogyan fordul a világ, mily rengé­seket hoz az uj esztendő, se nem tudjuk, s­írtját nem vághatjuk. De hogy a házunkban tiszta­ság, becsület és rend legyen, az tőlünk függ magunktól. És rám nézve kecsegtetőn kezdődik ez az uj esztendő. Hogy miért, elmondja egy alábbi cikk, a­melyben olvasható, hogy egy fiatal, ti­­senkaene raes mágnás, egy Esterhály-ivadék, hallván a válságról, a­mely a magyar tudo­mányt , benne a nemzeti kultúrát fenyegeti, egy negyedmillió koronát ajánlott fel az Aka­démiának a magyar tudomány szolgálatára. Ez a testben és lélekben viruló, a legszebb magyar történeti­ hagyományok glóriájától körüliungárzott fiatalember jelképezi nekem az új esztendőt. Kedves, serdülő, ép és szép gyer­meknek szokták ábrázolni az új évet Mintha ez a reményt hozó fia toppant volna elénk a fiatal Esterházyban. Nem kel csüggedni, itt v»., gyünk mi, fiatalok, nj nemzedék, a kft. át fog­juk venni a hazát az ó-esztendőid, és nem; jövünk sem üres szívvel, sem üres fejjel, sem a*® — kézzel. Tudimre áldozni, tudunk dol­gosai és készek is vagyunk rá, a hazáért. És e fiatalember levele is ér annyit, netán nagylelkű adománya. Hitvalás e­levő, egy­szerű, póztalan, józan és mégis megható. Ez a lélek, ez az út viszi a nemzetet a fel­­támadáshoz. Üdvözlöm az uj esztendőt, üdvöz­löm az új nemzedéket, mely a fiatal Esterházy­ érzelmeinek, gondolkozásának és cselekedetei-­ nek az utján keresi a nemzet boldogságát. Mint Jákób... —. 1910 Szilveszterin. — Irta Papp Váry Elemérné. Pusztulásnak szörnyű éjjelén, itt Jákób, én le harcolok Veled, nem ereszttek addig el Uram, mig csak meg nem áldasz engemet.,­i gyár vagyok, a csonka nyomorult, ig csúfjára összetört remek, ek teste roncs, vére elfolyott én h­a mégis harcolok Veled, reolok Veled a Te fegyvereddel kémmel, a mit Te adtál nekem,­­colok Veled az én földemért Te adtál, hogy magyaré legyen. — Kém e föld és én azt nem adom, ő adom oda senkinek Uram­­ra Te kívánnád tőlem venni el, ced is azt nyögné a végszavam: n tehetem, nem adhatom Uram­, nem Uram, Te nem kívánod ezt... őrs az, a mely ellenemre tört. őrs, melyet a poklok vak dühe, emberek bűnéből összeszőlt. n országát dönteni meg vele, nékem elég, elég volt Uram, r ilyen sors szörnyű csapásibul, n hajtom többé igába fejem, hol jármát tovább nem viszem. Lerázom, letépem a láncokat, Leszek harcoló és leszek szavad; S ha tagjaimban nincs hozzá erő, Lelkemben van, s az meg nem törhető­. A porba csúszva nem könyörgök már, Eszeveszett gőg hegymorzsáiért, Könnyem se lássa többé senki sem, De a mi enyém, azt visszaveszem! Harcolok, mig erőm meg nem szakad, Megrázom, mint rengés a földiekét Leszek vihar, tűz, tomboló elem, De úrrá leszek ősi telkemen! Apáim sírja, fiam bölcsője A poklok kohójában nem vesz el És Néked Uram, magyarok Ura, Te neked engem segíteni kell! Egyedül állok rémek éjjelén, Magyarok Ura, Téged hívlak én. Erődet kérem poklok ellenébe, Áldásod kérem népem küzdelmére. Te légy a pajzs, a vért, a kelevéz, A hitványakat porbasujtó kéz. Te légy vezérem, égi csillagom, Uram — hiszen hazámat akarom! Ha rám sújt ezért bosszús menyköved, Félelmet én akkor sem ismerek. Hazámat kérem, hazám keresem, Az üdvösségnél drágább ez nekem. Mit ér nekem ég,­ föld és menyország, Ha nincs hazám, Ha nincs Magyarország!!! ----■* n­ m .1-7...............................................-a , « , A pusztulásnak szörnyű éjjelén. Mint Jákob, én is harcolok Veled. És nem eresztlek addig el Uram. Mig meg nem áldod magyar népemet A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal fiiért vannak rosszak a világon? Írta Szent-Imrey György. Megint lefolyt egy év. Nem az idő folyi­k, csak a dolgok benne. Az idő nem változik, csak az események váltakoznak. Ezek meg­szűnhetnek, de az idő soha. A változó sem vesz el teljesen. A válto­zás a létezés egy utódja, mely azon egy dolog létezésének másik módjára következik- Az őrök a mulandón épül föl, a lélek a múlttól izmoso­dik, élményei értemétől érik meg. A világot a változandóság jellemzi, az ember lényegét a végtelenség. Ezt mondja ez a téli évszak is, a nedves köd, a növekvő árnyék, a fényét félig vesztett napsugár s a sárbaliport fonnyadt falevél. Mert nem ezek busók, de a mi lelkünk az, a­mikor a külső világ változó ze­néjének minden hangjával együtt rezeg. Az em­ber az állandóságra tör, az ember a világgal harcban áll. E­ világban annyi a rossz! Gondoljun­k csak az átélt napokra. Mennyi bánat jellemi azokat. Szólnak nekünk csalfa játékokról, tűnő örömökről, be nem telt vágyakról, bántó zava­rokról, vonagló szivek önvádjairól és elszállt

Next