Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-26 / 20. szám

A nemzetgyűlés első ülésén, tehát február 3-án Szilágyi Lajos felszólal a királykérdésben és hangoztatni fogja, hogy a királyság személyi kérdésével is kell foglalkoznia a nemzetgyűlésnek. Másnap Rassay Károly fog felszólalni, szintén a királykérdésben. Rubinér Gyula ( Andrássy Gyula gróf pártalakitásáról a párt közben igy nyilatkozott: — Andrássy pártalakitását feltétlenül ellenzékinek tekintjük. 1 faltérét,'; kilépését a kormányzópárt nem sajnálja. E kilépés után a kormány támogatása ránk fog hárulni. Ezt a kötelességet teljesíteni fogjuk mindaddig, amíg a kormány elfogadja álláspontunkat a szabad királyválasztás jogának a nemzetre való visszaszállása tekintetében. Annak, hogy Stallerén koalícióba lépjenek velünk, semmi értelme nincs, mert mi magunk is elég erősek vagnunk hogy a fyarlfimenti többséget biztosítsuk. A kormányzópárt egyébként ma este fél kilenc órakor Meskó Zoltán elnöklésével rögtönzött értekezletet tartott. Jelen voltak: Teleki Pál gróf miniszterelnök, Ferdinándy Gyula és nagyatádi Szabó István miniszterek és a pártnak mintegy harminc tagja. .Az értekezletről a következő hivatalos közlést adták ki: A párt több tagja szóvá tette azt a helyzetet, hogy a kormányzópártihoz tartozó egyesi képviselők nyilatkozatot tesznek arról, hogy kilépnek a pártból. Nyilatkoznak pedig a nélkül, hogy erről a párt vezetőségét , értesítették volna. Az értekezlet ebben az ügyben egyelőre határozatot nem hozott. Andrássy tárgyalásai, Andrássy Gyula gróf pártalakító tárgyalásai két hét óta egy lépéssel sem jutottak előbbre. Hallerék tudvalévően felfüggesztették elhatározásukat és a kiküldött négyes bizottságra bízták a pártvezérekkel és miniszterekkel való tárgyalást. Azonban ennek a bizottságnak a tagjai most Pannonhalmán lelki gyakorlatot végeznek és csak a hét végén térnek haza. A disszidensek sem határoztak még, csupán arra nézve állapodtak meg, hogy egyértelműen fognak eljárni. Andrássy Gyula gróf egyébként ma fölépült betegségéből és tárgyalt is néhány politikussal, de információnk szerint bizonyos, hogy Apponyi Albert gróf hazaérkezéséig sem Hallerék, sem a disszidensek nem döntenek véglegesállásfoglalásukról. AVv fiz Akadémiáért. — A TEBE milliós adománya. — Egy cukrász áldozatkészsége. — Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter fölhívásának hatása alatt a TEBE tegnap délután tartott ülésén egyhangú lelkesedéssel egyelőre egy millió koronát szavazott meg a Tudományos Akadémia céljaira és elhatározta, hogy további adományokkal is támogatni fogja a magyar tudomány megmentésére és fölvirágoztatására irányuló törekvést. A magyar pénzintézetek áldozatkészségét a magyar kultúra és ennek egyik oszlopa, a magyar tudomány eddig sem dákokkal már meg van elégedve a személyzet, mint a minőket nálunk szokás adni, így pl. a párisi autótaxi-soffőr számára egy kisebb út megtételekor fél frankkal megállapított borravalót az illető szépen megköszöni, ámde ne felejtsük el, hogy ez a fél frank a mi pénzünk szerint tizennyolc korona! Egyáltalában le kell mondanunk arról, hogy kísértésbe jöjjünk és az árakat a mi valutánkra számítsuk át, mert akkor igazán elrettentő képet nyerünk a párisi árakról. Egy kiló hús pl. öt és fél frank (körülbelül 200 korona), egy darab cukrászsütemény 75 centimes (tehát mintegy 27 korona), egy igen közönséges külsejű férfiing 25 frank, (vagyis kereken 1200 korona), egy pár jobbfajta cipő 100 frank, (ami többet jelent, mint negyedfélezer koronát). Persze, ha ezeket az árakat nem hozzuk viszonylatba a mi leromlott koronánk vásárlóképességével, hanem azt látjuk, hogy itt mégsem érték el még az árak a békebeli összegek 50—100-szorosát, mint nálunk, akkor — ismételjük — a drágaság aránylag tűrhetőbbnek mutatkozik, annál inkább, mert a közönség keresete is megfelelően emelkedett De ne beszéljünk még Parisról! Vonalunk a gyönyörű Ghampagne-on robog keresztül. Egymásután maradoznak el szemünk mögött Épernay, Ghalon-sur-Marne és a többi városok. A német ágyuk bizony súlyos nyomokat hagytak itt a legtöbb község házain. Bedőlt templomok, megrongált falak mutatják a különféle lövészek pusztító hatását . . . Végül azonban föltűnik Paks és vonatunk simán fut be a pályaudvarra. Az egyelőre (a ratifikáció megtörténtéig) hivatalosan még el nem ismert, de már huzamosabb ideje szorgalmasan működő magyar követség tagjai várják Apponyit: Praznovszky rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Wettstein követségi tanácsos és Ernszt követség titkár. Szives üdvözlő szavaik, bemutatkozás és itt vagyunk küldetésünk színhelyén. De erről majd legközelebbi levelemben. Z.T. Kötterényi Olivér. Budapesti Hírlap (20. *) , 1921 január 26. nélkülözte. Ez az áldozatkészség most a pénzvilág összességének az első hívó szóra való megmozdulásában még szebben, még sokatmondóbban nyilvánul meg. M Dekán Mihály, iparos a cukrász-szakmában ma megtisztelte szerkesztőségünket látogatásával. Manapság Magyarországon nehéz sora van az olyan iparosnak, aki élete egy részének munkájával társadalmilag fölemelkedett. Annak van vagy megszokott és megérdemelt igényeit kell leszorítani az elviselhetetlenségig, vagy a nagyvilágban kell szerencsét próbálnia munkájával. Dékán Mihály, kezében a Budapesti Hírlap egy példányával lépett be hozzánk s bizonyos elfogódottsággal kezdett beszélni. Hogy neki el kell mennie, Amerikában vannak atyafiai, most ő is odamegy. De a Budapesti Hírlap vasárnapi számának vezércikke (Akadémia és ország) oly nagy hatást tett rá, hogy itthon való utolsó heti keresményét, kiegészítve 500 koronára, ezennel fölajánlja az Akadémiának s minket kér, juttassuk a a pénzt rendeltetése helyére. Ha ott künn szerencséje lesz, jelentkezni fog újra, hogy tehetsége szerint áldozzon a nemzeti kultúra oltárán, mert természetesen, akárhol a világon is magyarnak akar maradni. Ilyeneket mondott, mi átvettük az 500 koronát, kezet szorítottunk Dekán Mihállyal és szerencsés utat kívántunk neki. Többet se ő nem tudott, se mi nem tudtunk szólni. A nagy, fényes tükröt erőszakos kezek összetörték: mindnyájan nemzeti szerencsétlenségünk egy-egy üvegcserepe vagyunk. 8 párisi scenmeia — Éles ellentét Briand és Lloyd George között. — Az antant miniszterelnökei egy év óta a legkülönbözőbb városokban és fürdőhelyeken találkoztak, Parist azonban gondosan elkerülték. A véletlen játéka épp úgy közreműködhetett ebben, mint a célzatos megfontolás. Most végre sikerült Parist a tanácskozások színhelyévé tenni s lehet, hogy ebben sem volt semmi célzatosság, noha akadtak szószólói annak a felfogásnak, hogy ez a külső körülmény kapcsolatban a kierőszakolt francia miniszterválsággal azt jelenti, hogy a franciák ezúttal el vannak szánva a maguk álláspontját a konferenciára ráerőszakolt!!! Ha a franciák csakugyan hittek a párisi környezet ilyen szuggeráló hatásában, akkor mindjárt tegnap az első napon csalódottan ki kellett ábrándulniok. Lloyd George a párisi levegőtől nem kábult el s Briand energikus fellépésének is mindössze csak annyi volt az eredménye, hogy Lloyd George is megmutatta, hogy ő nemcsak érvekkel, hanem ha kell, erélyességgel is győz. Tudvalevő, hogy tegnap Németország lefogy, vérzéséről volt a szó. Úgy látszott, hogy egy napra sem lesz szükségük a miniszterelnök uraknak, hogy ebben a kérdésben, egymásközt megegyezésre jussanak. Igaz, hogy a katonai szakértők ott várakoztak a mellékszobában, hogy katonai véleményükkel esetleges nézeteltéréseket elsimítsanak, de mindenki annyira bizakodó volt, hogy azt hitték, erre szükség sem lesz. Hogy hogy nem, a miniszterelnökök mégis felvonultatták a katonaságot. Foch marsall volt az első szónok. Hogy mit mondott? Amit ma már minden gyermek betéve tud. A németek záros határidő alatt kötelesek teljesen leszerelni, s ha szeni teszik, akkor jön a Ruhrvidék. Ilord George már az egész előadás alatt közbeszólásaival jelezte, hogy nem hajlandó Foch érveit készpénzül elfogadni. Az angol szakértő Bingham tábornagy fogadta Foch értesüléseinek helyességét, az olasz Marietti pedig sem az egyiknek, sem a másiknak nem adott igazat és így a szakértői vélemény sem hozhatta meg a döntést. Lloyd George jelentkezett most szóhoz és azt kívánta, hogy hívják meg a németeket közös tanácskozásra Pontba. Briand persze hallani sem akart erről a merényletről és tiltakozott ellene. A vitatkozó feleket Sforza gróf olasz külügyminiszter igyekezett lecsitílani közvetítő javaslatával, mely szerint először egyezzenek meg az elvekben, a németek pedig csak a végrehajtás során hivassanak Párisba. De sem Briand, sem Vágh George, nem járult hozzá Sforza gróf javaslatához. Nem maradt tehátmás hátra, mint a katonai szakértőket újabb közös tanácskozásra utasítani és az igy nyert idő alatt az ellentétek áthidalását megkísérelni. Miután a lefegyverzés kérdése egyelőre igy holtpontra jutott, az Ausztriának nyújtandó segítség problémájában keresik most a megegyezést. Anglia is, Franciaország is komolyan akar végetveteni annak a lehetetlen állapotnak, amelyből Ausztria csak nagy anyagisegítséggel tud kilábalni. De a tegnapi vihar után most már számolni kell azzal, hogy Ausztria ügye sem lesz sima lefolyású. Elvégre 50 millió fontot vagy dollárt kell előterelmteni, még pedig minlan valószínűség szerint. Amerika nélkül. A mai Franciaországtól inkább jóakaratot, semmint pénzt lehet remélni, Angliának tehát jó mélyen kellene zsebébe nyúlnia, ha Ausztria megmentése egyedül e rér szakadna. Kérdés, hogy Anglia ekkora áldozatot hajlandó-e meghozni nem Ausztriáért, hanem Franciaország segítség nélkül Ausztria egyszerűen motorszaghoz és ezzel már is meg A jókedvű Paris felé a miniácskozásainak első napja sötét komor fellegeket hajtott. Giolitti, a ki fontos belpolitikai ügyekkel, csak az imént mentette ki távolmaradását és a kit eddig még mindig Sforza gróf helyettesített, hirtelen Parisba utazik, hogy résztvegyen az értekezleten. Az a kérdés, kinek van rá szüksége. Angliának-e, vagy Franciaországnak, vagy az egész an-' lantnak. A szakértők ülése. Párisból jelentik. A legfelsőbb tanács ma dél-utáni ülésén elhatározták, hogy a hadügyi, tengerészeti és repülésügyi szakértők holnap Fock tábornagy elnöklésével ülést tartanak és megállapítják azoknak az intézkedéseknek a jegyzékét, amelyeket Németországnak meg kell tennie annak biztosítására, hogy a békeszerződésnek Németország lefegyverzésére vonatkozó rendelkezéseit teljesen végrehajtják. A szakértők erről azonnal jelentést fognak kidolgozni. (M. T..) Ausztria segítése. Párisból jelentik ma délután 1 óra 30 peremi keltezéssel. Hivatalosan közük: A szövetségesközi konferencia azokról az intézkedésekről tárgyal, amelyekkel leghamarabb lehetne Ausztria sulyok helyzetén segíteni, hogy újjáépítését biztosítsák. A konferencia áttanulmányozza azokat a tervezeteket, amelyeket az angol, olasz és francia pénzügyi szakértők terjesztettek elő és a haladéktalanul megteendő intézkedések tanulmányozására bizottságot küldött ki, amelynek tagjai Louvheur, Sir Robert Home angol kereskedelmi miniszter és Giannini. Ez a bizottság még ma délután tanácskozásra ül össze, hogy a konferencia még föloszlása előtt döntő határozatokat hozhasson. (MTI.) Ayulafmagyarország kérdése az osztrák nemzeti tanácsban. — Mayr kancellár nyilatkozata. — Törvény X Nyugatmagyarországról. — Bécsből jelentik, hogy az osztrák nemzeti tanács mai ülésén Nyugatmagyarországgal foglalkozott ama jelentés kapcsán, melyet az alkotmánybizottság tett a „Nyugatmagyarországról, mint a szövetségnek önálló és egyenjogú országának helyzetéről és ideiglenes berendezéséről” szóló törvényjavaslat dolgában. Zeidler képviselő terjesztette be a bizottságnak a javaslatról szóló jelentését s ezzel kapcsolatban Gratz dr. magyar külügyminiszter legutóbbi beszédével foglalkozott, amelyet zsarolásnak minősít és mint arroganciát visszautasít. Kijelenti, hogy nincsenek olyan osztrák politikusok, akik a Grata dr.-ral való beszélgetés közben a népszavazást helyeselték volna. Parrer keresztényszocialista képviselő azzal a váddal hozakodott elő,hogy Nyugatmagyarországon brutális önkény, tiszti uralom és teljes jogf fosztottság van, Ausztriának népi áll jogában Nyugatmagyarországról lemondani, mely a békeszerződés egyetlen aktív tétele. Rehner dr. szociáldemokrata képviselő kijelenti, hogy a szociáldemokraták magatartása Nyugatmagyarország kérdésében nem változott és nem is fog változni. Amit két év óta Magyarország részéről hallottunk, mindig katonai fenyegetésekkel végződött és ezért saját biztosságunk érdekében azt kell követelnünk, hogy jobb, természetesebb határok állíttassanak föl. Renner beszéde végén azt fejtegette, hogy az Ausztriához való tartozás magának Nyugatmagyarországnak is gazdasági érdeke. Utána Miyr dr. szövetségi kancellár szólalt föl s beszédét a nyugatmagyarországi kérdés fejlődésének ismertetésével kezdte. Azokban a békeföltételekben, melyeket az osztrákok elsőizben kaptak, mondotta Mayr. nem volt ....5 Nyugatmagyarország elszakításáról, csak az osztrák békedelegáció vetette föl ezt a kérdést, mint Nyugatmagyarország német lakosságának többizben nyilvánított kívánságát s azt kérte, hogy Magyaróvár, Moson, Kőszeg és Szent- Gotthard vonaltól nyugatra eső területen e városokat is beleértve, népszavazást rendeljenek el- Július 20-án adta át a békekonferencia a feltételek végleges szövegét azzal a hozzátevéssel, hogy tekintetbe vették az osztrák delegáció különböző megjegyzéseit. A békekonferencia megállapította magyar határ ekkor már Nyugatmagyarországon túl vonult el, de úgy, hogy Szt. Gotthárd, Kőszeg, Magyaróvár és Moson, valamint a hegyeshalom—csornai vasútvonaltól keletre eső egész ivómen nyelv terület Magyarországnak jutott. Az osztrák delegáció július 20-án őszinte hálával vette tudomásul a konferenciának Nyugatmagyarországra vonatkozó rendelkezését, dekitartott azon az álláspontjain, hogy Nyugatmagyarország bekebelezésének jogi és tényleges alapja csak a nép formálisan kifejezett akaratit le-