Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

ismétlődését. Nem mondát, de valóságot várunk! Fanatikus hittel hisszük, hogy valóra válik remé­nyünk. Főnix-madár téged várunk ... S ha még nem jönne a csoda, folytatnunk kell azt, a­mit már megkerestünk: a mélyített, akadályt, fáradt­ságot s csü­ggedést nem ismerő munkát, összes vezető­­állami éri­iáink egyet kjük letek­nek: a munkához való visszatérést. Mi, hazánk szellemi munkásai s kultúrájának őrei, kik hi­vatva vagyunk a Veszta tüzét ápolni és őrizni, folytassuk a megkezdett munkát lelkesedéssel, békés együttérzésben, egymást támogatva küld­jünk a szebb, a boldogabb jövőért és nem kétel­kedem, hogy az egész nemzet mellénk fog sora­kozni — s akkor Főnix-madár . . . akkor mégis megéljük csodádat. Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója: A Szépművészeti Múzeum sorsa is az ország sorsához igazodik. A­mit a kormány jóakaratával és a társadalom segítségével elérhettünk, azt el­értük az elmúlt évben, gyűjteményeink dereka­san gyarapodtak, a múzeum rendezése előreha­ladt, több mint egy évig rejtegetett kincseinket újra elővehettük és megmutathattuk. Talán sza­kiad külön is említenem képtárunk magyar részé­nek új csoportosítását és rendezését, mely első­­ízben igyekezett úgy bemutatni a magyar festé­szetet, a­hogyan megérdemli. A­mit a jövőtől a­­Szépművészeti Múzeum érdekében kívánok, az az, hogy a kormány megértő jóakarata és a társada­lom szeretete és pártfogása maradjon meg olyan­nak, a­milyen a múlt évben volt, de legyen mó­dunk a szabadabb mozgásra nyugat felé is és gaz­dasági és általános helyzetünk javulása révén le­gyünk újra részesei annak a szellemi életnek, a­melyben hazánk Szent István óta mindig részt vett, sőt mint az európai kultúra keleti torony­­őre, nagy hivatást teljesített. Végi­ Gyula, az Iparművészeti Múzeum igazgatója: Múzeumai­n­knak és művészetünknek ma két veszedelmes ellensége van: az egyik a rossz va­luta, a másik az életviszonyok kultúra -ellenes eltolódása , két veszedelem ellen kell küzdeni minden hivatott tényezőnek, ez a feladat vár mú­zeumainkra is, mert ezek képviselik talán leg­teljesebben a folytonosságot a múlt, a jelen és a jövő között. Fiumé a olasz sonnasig hősien. — D’Annunsio repülőgépen elhagyta Fiumét. — Milánói jelentés szerint Fiume teljesen megadta magát. A város kiküldöttei elfogadták Caviglia tá­bornok feltételeit, a­melye­k főbb pontjai: a légio­náriusoknak öt napon belül való elvonulása, a hadi­hajók elbocsátása, az összes fegyver- és lőszer­­anyag kiszolgáltatása, Végtig és Arbe szigetek ki­­üríttése. D‘ Annunzionak ugyancsak el kell hagyni Fiumét. A Corriere della­­Sara értesülése szerint a kéi fő­­hadvezér már repülőgépen el is hagyta a várost és a lap tudósítójának a következő reá jellemző kije­lentést tette: — Sajnálom, hogy megint megkímélt a halál és hosszabbá tette számomra azt a szégyent, hogy olasz vagyok. D‘Annunzionak­ ez az álláspontja azonban nem változtathat azon a tényen, hogy a reguláris olasz csapatok máris megszállták Fiumét. A fsifíl séM kupául lisntonjí. Párisból jelentik. A kamara tegnapi ülésén szóvá tették Clara Zetkin jelenlétét a toursi szo­cialista kongresszuson- A belügyminiszter kijelen­tette, hogy a kormány kereken, megtagadta négy német birodalmi képviselő azon kérésének teljesí­tést, hogy útleveleket kapjanak Franciaországba, mert nem tűrhette, hogy külföldiek a polgárháború előidézése végett Franciaországba jöjjenek- Clara Zetkinnek minden intézkedés ellenére mégis sike­rült Toursba jutnia és ott szónokolnia. Ez arra mu­tat, hogy bár a bolusevik propaganda különböző utakon jár, ez utak egyike Berlinen vezet keresztül. A miniszter végül kijelentette m­ég, hogy minden propagandát a polgárháború érdekében, lehetet­lenné tesz. A kormány ép most terjesztette be azt a törvényjavaslatot, a­mely szerint azokat, a­kik útlevél nélkül lépik át a határt- hat hónaptól há­rom évig terjedhető börtönbüntetéssel sújthatja. A kamara ezután azzal az interpellációval foglal­kozott, a­mely a Franciaországban élő nagyszámú idegen ottlétét és ezeknek álla­mellenes agitációját kifogásolja. Cadlyn csodálattal adózott Clara Zet­kinnek működéséért. Beszéde alatt a többség sünnen szakította fé­rje felháborodásának kitöréseivel; a szónoki emelvényről való távoztakor pisszegéssel kisérték. Daudet (royalista) interpellációt adott be Az újesztendő küszöbén az éhező, nyomorgó, didergő nagyvárosra ráterül a nyomasztó gond. Sűrű, átláthatatlan fátyol fedi a jövőt és kínos ver­gődéssel szakadnak ki belőlünk a kérdések: mi lesz fajunkkal, mi lesz nemzetünkkel, mi lesz az éle­tünkkel, a gyermekeinkkel, a nyomorunkkal és a szenvedéseinkkel?­­ Mi lesz gyermekeinkkel ... A nagy bérkaszár­nyák mélyén, zsúfolt szobákban fagyos hidegben remegve bújnak össze a sápadt és vérszegény gyer­mekek. Az elmúlt években oly irtózatosan aratott köztük a halál ... Nem volt mit enni, nem volt ruha, se cipő, a szoba nedves és hideg, járványok jöttek és a halál kaszálta az elárvult magyarság gyönge hajtását. Útnak indultunk a magyar fővárosban, hogy az újév hajnalán meglássuk, mit remélhet a magyar gyermek a jövőtől, mit hozhat számára az új esz­tendő, lehet-e reménye arra, hogy élni fog, élni és fölvirulni, megerősödni és megizmosodni. Kórhá­zakba mentünk, nagyhírű orvostan­ároknál jártunk, ellátogattunk a betegség birodalmába és feszülő ide­gekkel figyeltük a magyar gyermeket, betegen, ha­lálra váltan és özönvizi utunkról a boldog remény­ség zöld ágát hoztuk vissza . . . A Btefánia-g­yermekkórházban. Mélységes csönd, ragyogó tisztaság. Miközben Bókay János egyetemi tanár végigvezet a hófehér kórtermeken, beszél a magyar gyermeknek. Buda­pest gyermekeinek szomorú sorsáról a háború évei alatt. A csecsemők betegszobájában vagyunk. Ti­zenkét ágyacskában beteg csecsemők, némelyik al­szik, némelyik sír. És Bókay professzor beszélni kezd: — A négy háborús év alatt igen nagyra szö­kött a főváros lakosságának halálozási száma . . . Ennek okai a lakosság fokozatosan rosszabb és elégtelenebb táplálkozása, a köztisztaságnak saj­nálatos megromlása, a lakásviszonyoknak mindig rosszabb és rosszabb volta és végül a legkülönbö­zőbb járványos betegségek föllépése. A két éven aluli gyermekeket és csecsemőket különösen érzé­kenyen sújtotta a tehéntejnek elégtelen mennyisége és tetemes százalékban rossz minősége. 1919. augusztus hónapjában már 42.000 literre emelke­dett a fővárosban a tej hiánya. A mesterségesen táplált csecsemők halandósága ennek következté­ben, hogy csak egy adatot említsek, a budapesti gyermekmenedékhelyen a 70 százalékot is megha­ladta ... A gyermekhalálozás 1915. óta romlott és 1918-ban vált a legrosszabbá, a­mikor 15.000 gyer­mek született és 6000 halt meg zsenge korban. Az­óta valamennyire javult ez a szám. Tovább megyünk a kórtermeken. Négy szo­bában 12—12 ágyban a belsőbeteg gyermekek, két 12 ágyas teremben sebészeti betegek és kettőben szem-, fül- és ortopédiai betegségekben szenvedő gyermekek. Szabad, levegős, tágas terraszra érünk, a­hol húsz nyugvóágyon a tüdő-, csont- és bőrtuberkuló­­zis kicsiny áldozatai fekszenek — 1915. óta — mondja Bókay tanár — ijesztő mértékben szaporodtak a főváros gyermekei közt a tuberkulózisos fertőzések különböző megnyilvá­nulásai, szintúgy az angolkór is. 1918-ban már mint­egy 2000-re növekedett a tuberkulózisos esetek száma a gyermekek között, a­kiket kórházunkban kezeltünk és ma az élet első három évében e­emuta­­tott gyermekeknek több mint a fele mutat angolkó­ros stigmákat . . . A veneretikus betegek elülönítve fekszenek. Bókay professzort csöndes „kezét csókolom“-mal fogadja a szomorú gyermeksereg és a tanár itt eze­ket mondja: — Fájdalommal kell megállapítanunk, hogy a venereás fertőzésnek a felnőttek között észlelt erős megnövekedése a világra hozott vérbaj eseteit is megszaporította. a­ legutóbbi évben egyedül a Ste­­fania-kórházban 185 volt a vérbajos gyermekek száma. — E kétségbeejtő állapotok javulását jóidőre pium desideriumak kellett tartanunk és a­mi való­ban nagy reménységet kelthet bennünk, az nem más, mint az Egyesült­ Államok nagyszerű segítsége a­mely 1919. októberében váratlanul jött szá­munkra és nagystílű segítőakciójával hathatósan tá­mogat bennünket a rekonstrukció munkájéban. Igen nagy reményeket fűzök a külföldi missziók se­gítsége folytán gyermekegészségügyünk javulásá­sához. Mindegyik kórteremben karácsonyfa állott, gyönyyörúan földiszítve, megreszkettek az , csengettük és halkan zengő hangot adtak . A Fehér Kereszt-kórházban. A Tűzoltó­ utca 9. szám alatt két épületben van a Fehér Kereszt-gyermekkórház. A vezetője Heim Pál dr. egy­etemi tanár, a gyermekvédelem or­szágos kormánybiztosa. A professzor úr igen kedves szívességgel kalauzol végig a kórházon és jóságos szavai megnyugvást kelthetnek az aggódó szülők szívében Először a csecsemőosztályba vezet Heim pro­fesszor. Gyönyörű, tiszta kórtermek, 60 beteg cse­csemő fekszik a kis ágyakban, mindegyik kis üveg­szobában, elkülönítve a többitől. Az egyik ágyban egy torzszülött csecsemő, egyik arca fehér, a másik fekete, dús­­szőrzetű, orra a vérbaj fertőzésétől ék­telen ... És gyógyítják mind nagyszerű gonddal. A kiváló orvostanár kérdéseinkre így kezd beszélni: — Külön kell­­választani a csecsemőhalálo­zást a gyerm­ekhalálozástól. A csecsemőhalálozás nem rosszabb, mint a háború előtt volt. Az anyák most inkább szoptatják gyermekeiket, mert a tej drága és rossz. A védőnői intézmény is ezt a propa­gandát szolgálja és ezért van az, hogy az anyák most nem igen adják le dajka­ságb­a a csecsemőiket. Ha a háborús viszonyok tönkre is tették az anyák erejét, azért fejük nem csökkent és igy képesek cse­csemőiket táplálni.­­ A két éven felüli gyermekeknél a legna­gyobb baj a vérszegénység, a fejletlenség és a tiszta­ság elhanyagolása. A szegény szülők gyermekei a sok áporgás folytán könnyen hajlanak a tuberku­lózisra, különösen 7 évtől följebb, azon alul pedig a különféle infekcióra.­­ Azonban az amerikai segítőakció jó hatása máris kezd meglátszani. Az igazán kiéhezett gyer­mek ma már nem igen látható. Én magam több mint három millió korona értékű kórházi fehérne­műt kaptam Pedlom kapitánytól, a­ki hihetetlen gonddal, szeretettel és megértéssel ad mindig min­dent, a­mire szükség van. A skót misszió a bejáró betegeknek naponta 600 korona értékű receptet fizet­­. Én most már bőkezűen adhatok minden be­tegemnek ruhaneműt és élelmiszert és ez komoly re­ményt kelt bennem arra, hogy az elkövetkező években a beteg gyermekek száma sokkal kevesebb lesz, mint volt az eltnútt esztendőkben és még el­jön tán a béke boldog, egészséges korszaka . . . Tűz és lelkesedés árad ki Heim tanár utolsó­ szavaiból és hittel, reménységgel mutatja a kórház gyógyuló betegeit. Kétszáztíz ágy van a Fehér Ke­­r­eszt-kórházban. Itt is mindegyik teremben, díszes karácsom­fa áll. .. A jövőbe szeretne látni vá­gyódván kutató tekintetünk, és tovább megyünk utunkon a gyermekért . . . Az Országos Anya- és Gyermekvédő Szövetség munkája. Ez az intézmény hivatva van a jövő nemzedék fejlődésének szilárd alapját megvetni. A Stefánia­ Szövetség vas­ utcai székházából indul ki közel száz védőnő, hogy mindennap fölkeresse a főváros min­den újszülöttjét, hogy gondjaikba vegyék őket, ■hogy megadják számukra­­az élet lehetőségét, úgy , tehát emez intézményün élnek a munkája leginkább kiható gyermekeink­ jövőjére. A szövetség fölvirat­koztatása és európai színvonalra emelése — Bá­nóély László dr. ügyvezető-igazgató hervadhatatlan érdeme. A védőnői irodában vagyunk. Nagy­ sürgés­­forgás, a védőnők heti jelentésüket teszik a fővé­­dőnöknek s a szövetség titkára, Castiglione Hermin és Perlaky Istvánna fővédőnő végigvezetnek a ter­meken. Hollandia nemes adományából éppen a minap nyílt meg a szövetség csecsemő­gondozója, mely 1921-ben­ több mint ezer csecsemőnek fog gyógyító­­és tápszereket juttatni. Bánóczy igazgató elmondja, hogy a missziók nagyszerű támogatása folytán, min­den reménység megvan, hogy a jövő esztendőben már enyhült­ az irtózatos csecsemőnyomor, az utóbbi időben igen sok gyermek-kelengyét kaptak, a bete­­­gek könnyen voltak kó­t­ézba utalhatók, a gyógyí­tás lehetősége igen köm­yvé vált, bár a legutóbbi évben még a megszületett 20.000 csecsemő közül majdnem 2000 halt meg . . . Az egész országban megkezdték már a fiók­szövetségek szervezését és egy félév munkája után i­s­znk a-Magyarországon pe­dig már 21 városban Scuapesti HuniAP a. 1921 január 1. arról, hogy miért könnyítik meg a német és a bolu­seviki ügynökök propagandáját. Erre vonatkozólag a belügyminiszter kijelentette, hogy a kormány nem nézte tétlenül ezt a propagandát. 1920-ban 11 ezer külföldit utasítottak ki az országból. A­­mi Cachint illeti, a­ki a törvények semmibevételével nyíltan a polgárháború érdekében it a propagandát megállapítja a miniszter, hogy fenyegetéseit kihí­vásnak fogják tekinteni. A kamara a kormánynak 451 szavazattal 54 ellen bizalmat szavazott. (MTI.)

Next