Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
ismétlődését. Nem mondát, de valóságot várunk! Fanatikus hittel hisszük, hogy valóra válik reményünk. Főnix-madár téged várunk ... S ha még nem jönne a csoda, folytatnunk kell azt, amit már megkerestünk: a mélyített, akadályt, fáradtságot s csüggedést nem ismerő munkát, összes vezetőállami ériiáink egyet kjük leteknek: a munkához való visszatérést. Mi, hazánk szellemi munkásai s kultúrájának őrei, kik hivatva vagyunk a Veszta tüzét ápolni és őrizni, folytassuk a megkezdett munkát lelkesedéssel, békés együttérzésben, egymást támogatva küldjünk a szebb, a boldogabb jövőért és nem kételkedem, hogy az egész nemzet mellénk fog sorakozni — s akkor Főnix-madár . . . akkor mégis megéljük csodádat. Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója: A Szépművészeti Múzeum sorsa is az ország sorsához igazodik. Amit a kormány jóakaratával és a társadalom segítségével elérhettünk, azt elértük az elmúlt évben, gyűjteményeink derekasan gyarapodtak, a múzeum rendezése előrehaladt, több mint egy évig rejtegetett kincseinket újra elővehettük és megmutathattuk. Talán szakiad külön is említenem képtárunk magyar részének új csoportosítását és rendezését, mely elsőízben igyekezett úgy bemutatni a magyar festészetet, ahogyan megérdemli. Amit a jövőtől aSzépművészeti Múzeum érdekében kívánok, az az, hogy a kormány megértő jóakarata és a társadalom szeretete és pártfogása maradjon meg olyannak, amilyen a múlt évben volt, de legyen módunk a szabadabb mozgásra nyugat felé is és gazdasági és általános helyzetünk javulása révén legyünk újra részesei annak a szellemi életnek, amelyben hazánk Szent István óta mindig részt vett, sőt mint az európai kultúra keleti toronyőre, nagy hivatást teljesített. Végi Gyula, az Iparművészeti Múzeum igazgatója: Múzeumainknak és művészetünknek ma két veszedelmes ellensége van: az egyik a rossz valuta, a másik az életviszonyok kultúra -ellenes eltolódása , két veszedelem ellen kell küzdeni minden hivatott tényezőnek, ez a feladat vár múzeumainkra is, mert ezek képviselik talán legteljesebben a folytonosságot a múlt, a jelen és a jövő között. Fiumé a olasz sonnasig hősien. — D’Annunsio repülőgépen elhagyta Fiumét. — Milánói jelentés szerint Fiume teljesen megadta magát. A város kiküldöttei elfogadták Caviglia tábornok feltételeit, amelyek főbb pontjai: a légionáriusoknak öt napon belül való elvonulása, a hadihajók elbocsátása, az összes fegyver- és lőszeranyag kiszolgáltatása, Végtig és Arbe szigetek kiüríttése. D‘ Annunzionak ugyancsak el kell hagyni Fiumét. A Corriere dellaSara értesülése szerint a kéi főhadvezér már repülőgépen el is hagyta a várost és a lap tudósítójának a következő reá jellemző kijelentést tette: — Sajnálom, hogy megint megkímélt a halál és hosszabbá tette számomra azt a szégyent, hogy olasz vagyok. D‘Annunzionak ez az álláspontja azonban nem változtathat azon a tényen, hogy a reguláris olasz csapatok máris megszállták Fiumét. A fsifíl séM kupául lisntonjí. Párisból jelentik. A kamara tegnapi ülésén szóvá tették Clara Zetkin jelenlétét a toursi szocialista kongresszuson- A belügyminiszter kijelentette, hogy a kormány kereken, megtagadta négy német birodalmi képviselő azon kérésének teljesítést, hogy útleveleket kapjanak Franciaországba, mert nem tűrhette, hogy külföldiek a polgárháború előidézése végett Franciaországba jöjjenek- Clara Zetkinnek minden intézkedés ellenére mégis sikerült Toursba jutnia és ott szónokolnia. Ez arra mutat, hogy bár a bolusevik propaganda különböző utakon jár, ez utak egyike Berlinen vezet keresztül. A miniszter végül kijelentette még, hogy minden propagandát a polgárháború érdekében, lehetetlenné tesz. A kormány ép most terjesztette be azt a törvényjavaslatot, amely szerint azokat, akik útlevél nélkül lépik át a határt- hat hónaptól három évig terjedhető börtönbüntetéssel sújthatja. A kamara ezután azzal az interpellációval foglalkozott, amely a Franciaországban élő nagyszámú idegen ottlétét és ezeknek államellenes agitációját kifogásolja. Cadlyn csodálattal adózott Clara Zetkinnek működéséért. Beszéde alatt a többség sünnen szakította férje felháborodásának kitöréseivel; a szónoki emelvényről való távoztakor pisszegéssel kisérték. Daudet (royalista) interpellációt adott be Az újesztendő küszöbén az éhező, nyomorgó, didergő nagyvárosra ráterül a nyomasztó gond. Sűrű, átláthatatlan fátyol fedi a jövőt és kínos vergődéssel szakadnak ki belőlünk a kérdések: mi lesz fajunkkal, mi lesz nemzetünkkel, mi lesz az életünkkel, a gyermekeinkkel, a nyomorunkkal és a szenvedéseinkkel? Mi lesz gyermekeinkkel ... A nagy bérkaszárnyák mélyén, zsúfolt szobákban fagyos hidegben remegve bújnak össze a sápadt és vérszegény gyermekek. Az elmúlt években oly irtózatosan aratott köztük a halál ... Nem volt mit enni, nem volt ruha, se cipő, a szoba nedves és hideg, járványok jöttek és a halál kaszálta az elárvult magyarság gyönge hajtását. Útnak indultunk a magyar fővárosban, hogy az újév hajnalán meglássuk, mit remélhet a magyar gyermek a jövőtől, mit hozhat számára az új esztendő, lehet-e reménye arra, hogy élni fog, élni és fölvirulni, megerősödni és megizmosodni. Kórházakba mentünk, nagyhírű orvostanároknál jártunk, ellátogattunk a betegség birodalmába és feszülő idegekkel figyeltük a magyar gyermeket, betegen, halálra váltan és özönvizi utunkról a boldog reménység zöld ágát hoztuk vissza . . . A Btefánia-gyermekkórházban. Mélységes csönd, ragyogó tisztaság. Miközben Bókay János egyetemi tanár végigvezet a hófehér kórtermeken, beszél a magyar gyermeknek. Budapest gyermekeinek szomorú sorsáról a háború évei alatt. A csecsemők betegszobájában vagyunk. Tizenkét ágyacskában beteg csecsemők, némelyik alszik, némelyik sír. És Bókay professzor beszélni kezd: — A négy háborús év alatt igen nagyra szökött a főváros lakosságának halálozási száma . . . Ennek okai a lakosság fokozatosan rosszabb és elégtelenebb táplálkozása, a köztisztaságnak sajnálatos megromlása, a lakásviszonyoknak mindig rosszabb és rosszabb volta és végül a legkülönbözőbb járványos betegségek föllépése. A két éven aluli gyermekeket és csecsemőket különösen érzékenyen sújtotta a tehéntejnek elégtelen mennyisége és tetemes százalékban rossz minősége. 1919. augusztus hónapjában már 42.000 literre emelkedett a fővárosban a tej hiánya. A mesterségesen táplált csecsemők halandósága ennek következtében, hogy csak egy adatot említsek, a budapesti gyermekmenedékhelyen a 70 százalékot is meghaladta ... A gyermekhalálozás 1915. óta romlott és 1918-ban vált a legrosszabbá, amikor 15.000 gyermek született és 6000 halt meg zsenge korban. Azóta valamennyire javult ez a szám. Tovább megyünk a kórtermeken. Négy szobában 12—12 ágyban a belsőbeteg gyermekek, két 12 ágyas teremben sebészeti betegek és kettőben szem-, fül- és ortopédiai betegségekben szenvedő gyermekek. Szabad, levegős, tágas terraszra érünk, ahol húsz nyugvóágyon a tüdő-, csont- és bőrtuberkulózis kicsiny áldozatai fekszenek — 1915. óta — mondja Bókay tanár — ijesztő mértékben szaporodtak a főváros gyermekei közt a tuberkulózisos fertőzések különböző megnyilvánulásai, szintúgy az angolkór is. 1918-ban már mintegy 2000-re növekedett a tuberkulózisos esetek száma a gyermekek között, akiket kórházunkban kezeltünk és ma az élet első három évében eemutatott gyermekeknek több mint a fele mutat angolkóros stigmákat . . . A veneretikus betegek elülönítve fekszenek. Bókay professzort csöndes „kezét csókolom“-mal fogadja a szomorú gyermeksereg és a tanár itt ezeket mondja: — Fájdalommal kell megállapítanunk, hogy a venereás fertőzésnek a felnőttek között észlelt erős megnövekedése a világra hozott vérbaj eseteit is megszaporította. a legutóbbi évben egyedül a Stefania-kórházban 185 volt a vérbajos gyermekek száma. — E kétségbeejtő állapotok javulását jóidőre pium desideriumak kellett tartanunk és ami valóban nagy reménységet kelthet bennünk, az nem más, mint az Egyesült Államok nagyszerű segítsége amely 1919. októberében váratlanul jött számunkra és nagystílű segítőakciójával hathatósan támogat bennünket a rekonstrukció munkájéban. Igen nagy reményeket fűzök a külföldi missziók segítsége folytán gyermekegészségügyünk javulásásához. Mindegyik kórteremben karácsonyfa állott, gyönyyörúan földiszítve, megreszkettek az , csengettük és halkan zengő hangot adtak . A Fehér Kereszt-kórházban. A Tűzoltó utca 9. szám alatt két épületben van a Fehér Kereszt-gyermekkórház. A vezetője Heim Pál dr. egyetemi tanár, a gyermekvédelem országos kormánybiztosa. A professzor úr igen kedves szívességgel kalauzol végig a kórházon és jóságos szavai megnyugvást kelthetnek az aggódó szülők szívében Először a csecsemőosztályba vezet Heim professzor. Gyönyörű, tiszta kórtermek, 60 beteg csecsemő fekszik a kis ágyakban, mindegyik kis üvegszobában, elkülönítve a többitől. Az egyik ágyban egy torzszülött csecsemő, egyik arca fehér, a másik fekete, dússzőrzetű, orra a vérbaj fertőzésétől éktelen ... És gyógyítják mind nagyszerű gonddal. A kiváló orvostanár kérdéseinkre így kezd beszélni: — Külön kellválasztani a csecsemőhalálozást a gyermekhalálozástól. A csecsemőhalálozás nem rosszabb, mint a háború előtt volt. Az anyák most inkább szoptatják gyermekeiket, mert a tej drága és rossz. A védőnői intézmény is ezt a propagandát szolgálja és ezért van az, hogy az anyák most nem igen adják le dajkaságba a csecsemőiket. Ha a háborús viszonyok tönkre is tették az anyák erejét, azért fejük nem csökkent és igy képesek csecsemőiket táplálni. A két éven felüli gyermekeknél a legnagyobb baj a vérszegénység, a fejletlenség és a tisztaság elhanyagolása. A szegény szülők gyermekei a sok áporgás folytán könnyen hajlanak a tuberkulózisra, különösen 7 évtől följebb, azon alul pedig a különféle infekcióra. Azonban az amerikai segítőakció jó hatása máris kezd meglátszani. Az igazán kiéhezett gyermek ma már nem igen látható. Én magam több mint három millió korona értékű kórházi fehérneműt kaptam Pedlom kapitánytól, aki hihetetlen gonddal, szeretettel és megértéssel ad mindig mindent, amire szükség van. A skót misszió a bejáró betegeknek naponta 600 korona értékű receptet fizet. Én most már bőkezűen adhatok minden betegemnek ruhaneműt és élelmiszert és ez komoly reményt kelt bennem arra, hogy az elkövetkező években a beteg gyermekek száma sokkal kevesebb lesz, mint volt az eltnútt esztendőkben és még eljön tán a béke boldog, egészséges korszaka . . . Tűz és lelkesedés árad ki Heim tanár utolsó szavaiból és hittel, reménységgel mutatja a kórház gyógyuló betegeit. Kétszáztíz ágy van a Fehér Kereszt-kórházban. Itt is mindegyik teremben, díszes karácsomfa áll. .. A jövőbe szeretne látni vágyódván kutató tekintetünk, és tovább megyünk utunkon a gyermekért . . . Az Országos Anya- és Gyermekvédő Szövetség munkája. Ez az intézmény hivatva van a jövő nemzedék fejlődésének szilárd alapját megvetni. A Stefánia Szövetség vas utcai székházából indul ki közel száz védőnő, hogy mindennap fölkeresse a főváros minden újszülöttjét, hogy gondjaikba vegyék őket, ■hogy megadják számukraaz élet lehetőségét, úgy , tehát emez intézményün élnek a munkája leginkább kiható gyermekeink jövőjére. A szövetség fölviratkoztatása és európai színvonalra emelése — Bánóély László dr. ügyvezető-igazgató hervadhatatlan érdeme. A védőnői irodában vagyunk. Nagy sürgésforgás, a védőnők heti jelentésüket teszik a fővédőnöknek s a szövetség titkára, Castiglione Hermin és Perlaky Istvánna fővédőnő végigvezetnek a termeken. Hollandia nemes adományából éppen a minap nyílt meg a szövetség csecsemőgondozója, mely 1921-ben több mint ezer csecsemőnek fog gyógyítóés tápszereket juttatni. Bánóczy igazgató elmondja, hogy a missziók nagyszerű támogatása folytán, minden reménység megvan, hogy a jövő esztendőben már enyhült az irtózatos csecsemőnyomor, az utóbbi időben igen sok gyermek-kelengyét kaptak, a betegek könnyen voltak kótézba utalhatók, a gyógyítás lehetősége igen kömyvé vált, bár a legutóbbi évben még a megszületett 20.000 csecsemő közül majdnem 2000 halt meg . . . Az egész országban megkezdték már a fiókszövetségek szervezését és egy félév munkája után isznk a-Magyarországon pedig már 21 városban Scuapesti HuniAP a. 1921 január 1. arról, hogy miért könnyítik meg a német és a boluseviki ügynökök propagandáját. Erre vonatkozólag a belügyminiszter kijelentette, hogy a kormány nem nézte tétlenül ezt a propagandát. 1920-ban 11 ezer külföldit utasítottak ki az országból. Ami Cachint illeti, aki a törvények semmibevételével nyíltan a polgárháború érdekében it a propagandát megállapítja a miniszter, hogy fenyegetéseit kihívásnak fogják tekinteni. A kamara a kormánynak 451 szavazattal 54 ellen bizalmat szavazott. (MTI.)