Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)
1921-01-15 / 11. szám
és Budapesti Hírlap gr. ■».)______ 1921 javsriuir 15. tagjait. Briand Raoul Peret-t ajánlotta Millerandnak, mert csak ő képes a válságot megoldani. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon: Borisból táviratoztak. A köztársaság elnöke Peret-t, a kamara elnökét Briand javaslatára megbízta a kormányalakítással. Briand ugyanis kijelentette Millerand elnök előtt, hogy abban az esetben, ha Poincarétleszignálná, ő nem hajlandó a kormányba belépni. Perét ma este közli Millranddal, hogy" vállalja-e a kabinetalakítást vagy sem. Parisból jelentik: Peret az lCrdo.de Paris jelentése szerint nem vállalkozott a kabinet alakításra. Angol lap a francia-angol érdekekről. Londoni távirat a Marnma Post igen érdekes cikkét reprodukálja, amely kifejti, hogy az új francia kabinet külpolitikájának alapja a versaillesi szerződés teljes végrehajtása és a bolosevizmus ellen való küzdelem lesz. Ebben a két pontban Franciaország és Angolország együtt fognak működni Franciaországnak Németországgal szemben tanúsított magatartása nemcsak logikus, hanem észszerű is. Az angoloknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a Flajna éppúgy angol, mint francia határ és ezért helyeselniük kell azokat a rendszabályokat, amelyeket a francia államférfiak a nyugati civilizáció megvédése érdekében javaslatba hoztak. A lap végül ismételten állást foglal a francia-angol antantnak szövetséggé való átalakulása mellett. (MTI.) ......... Fejér megyei is Bánigiri. Ma mintegy száztagú küldöttség érkezett a fővárosba Fejér megyéből és Székesfehérvár városából, hogy megfelelve a vármegye és város határozatának, azt a kérelmet terjessze a kormányelnök és a belügyminiszter elé, hogy újból Károlyi József grófot állítsa a két törvényhatóság élére. A küldöttségben résztvettek Hehn János gróf, továbbá Széchenyi Viktor, Zichy Aladár, Batthyány Lajos és Gyulai ghófok, ifj. Eszterházy László herceg. Havronek József alispán. Zavaros Aladár polgármester, Hir György nemzetgyűlési kpviselő és mások. A belügyminiszternél Mátray Rudolf cisztercita főgimnásiumi igazgató volt a küldöttség szónoka, a ki igy szólt a többi közt: — Az Árpádok városából jövünk, a melynek történelmi miliője és a királyok korából való hagyományok formálták ki a mi lelkünk mentalitását. Ez ihlette meg szeretett főispánunk lelkét akkor is, amikor a királyhűség szentségét hangoztatta olyankor, amikor nyilatkozatáért halálos fenyegetés volt a jutalma. Az új Magyarország még nem valóság, még csak cél, csak irány. A területben ép, erkölcsökben megújhodott Magyarországot nem a falbontó, köveket lazító interpellációk, hanem kiváló derék emberek fogják újból fölépíteni. Mivel pedig mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a mi főispánunk jelleme makulátlan, mély tisztelettel kérjük újra Nagyméltóságodat, hagyja meg őt városunk és vármegyénk élén. Ferdinándy Gyula belügyminiszter a következőképpen válaszolt: — Természetesnek tartom, hogy Székesfehérvár és Fejér vármegye közönsége ilyen lelkes tanúbizonyságot tesz arról a ragaszkodásról és szeretetről, amely a vármegye és város közönségét főispánjához fűzi. Természetesnek tartom, mert midőn alkalmam volt a főispán urat mint embert, mint politikust, mint köztisztviselőt, mint a kormány bizalmi emberét megismerni, mindenütt a nemesen gondolkozó hazafit láttam benne. Természetesen azonban tekintetbe kell venni azt, hogy a mai kormány helyzete rendkívül nehéz, mert az események túltörtek mindenféle törvényes intézkedésen. A magam részéről teljes erőmmel rajta leszek, hogy ennél a kérdésnél az ellentéteket sikerüljön áthidalnunk. Magam is nagyon jól ismerem minden vonatkozásban ezt a függetlenségi gondolkozást: fajmagyar főispánt és nagyon jól tudom, hogy mily szoros kötelékek csatolják a vármegye és város közönségét főispánjához, és jól tudom, hogy ezeket a kötelékeket meglazítani a mai nehéz viszonyok között, veszedelmes játék. Azt a reményemet fejezem fei, hogy talán sikerülni fog úgy megoldani a kérdést, hogy a vármegye közönségének kívánsága teljesíthető legyen. A küldöttség tagjai nagy tetszéssel fogadták a belügyminiszter válaszát, azután átmentek a miniszterelnökhöz, ahol Matta Árpád tolmácsolta a megye és város óhajtását. — Károlyi József gróf— úgymond — mint lemondott főispán az ő egyéni nézetének adott kifejezést, ezért azonban nem lehet őt súlyosan felelősségre vonni. Ugyanezt megtette egyik miniszter is a miniszteri székből és még többen a parkőrökből. Teleki Pál gróf miniszterelnök utalt arra, hogy szerencsétlen véletlenek hatoltak közre Károlyi József gróf esetében. A kormány előzetesen határozott kijelentést tett arra nézve, hogy a. királykérdést teljesen ki kell kapcsolni. A képviselőket nem befolyásolha-tom, azonban befolyásolnom kell saját tisztviselőinket. A belügyminisztérium egyébként bizalmas rendeletet adott ki már hetekkel ezelőtt, hogy igyekezzenek a főispán urak az egész tisztviselői kart távoltartatni akirálykérdésben való mindennemű mozgalomtól." Ezt a rendeletét a főispán úr szerencsétlen véletlen folytán nem kapta meg. Ez azonban természetesen nem lehetett direktíva a kormány előtt a vele szemben követendő eljárásra nézve, annál kevésbbé, mert engem ezt szoros barátság fűz hozzá. Azért, mert ha másképp jártam volna el vele szentben, fölmerülhetett volna az a gyanú, hogy barát áll a barát mögött. Az ügyet a legkomolyabb konszideráció tárgyává fogjuk tenni, addig azonban, amíg minisztertársaimmal erről nem beszéltem, nyilatkozni nem akarok. A küldöttség tagjai megéljenezték a miniszterelnököt, a Ilsor Izazeli Szövetség Hindyijitai Hinmlj elszakítása ellen. A Magyar Nemzeti Szövetség választmánya pénteken tartott ülésén foglalkozott Nyugatmagyarország elszakításának kérdésével. A jogtalanság és erőszak e megalázó újabb merényletével szemben megrázó erővel nyilatkozott meg a fölháborodás, amelyet a Lányi Márton dr. által előterjesztett és Lers Vilmos báró módosításával elfogadott alábbi határozatában juttatott kifejezésre a választmány. ..A Magyar Nemzeti Szövetség tiltakozását fejezi ki a reánk, erőszakolt trianoni béke végrehajtása és a békeszerződésnek különösen ama része ellen, amely Nyugatmagyarországot Ausztriának ítéli. A nyers erőszak, mely ezt a békét létrehozta és a békeszerződésnek kényszerhatása alatt történt ratifikálása sem Ausztriának Nyugatmagyarország elszakítására jogalapot nem adhat, sem pedig Magyarországtól újabb áldozatot nem követelhet. A Magyar Nemzeti Szövetség különösen viszszautasítja azt a jogi fölfogást, amely a nagykövetek tanácsának legutóbbi jegyzékében jutott kifejezésre, amely szerint a Magyarországtól elszakítandó és Ausztriához csatolandó nyugatmagyarországi terület fölött nemcsak e terület lakosságának akarata ellenére, hanem még e két érdekelt állam szabad megegyezési és rendelkezési joginak kétségbevonásával is, mint valami élettelen és uratlan tárgy fölött történik rendelkezés. Megállapítja a Magyar Nemzeti Szövetség, hogy különösen a franciák részéről olyan sokat hangoztatott jóindulat helyett az országot a kudarcok sorozata érte, hogy csak a kisantant megalkulását, az osztrák bojkottot, a rapallói szerződésit és most a nyugatmagyarországi jegyzéket említsük. Ennélfogva a Magyar Nemzeti Szövetség kijelenti, hogy Nyugatmagyarország sorsáról a független, szuverén Magyarország és, a magyar nemzet akarata ellen nem dönthet senki és hogy Magyarország ezeréves történelmi határainak utolsó maradékaihoz is szívósan ragaszkodik, azokat feladni nem hajlandó, mert a történelmi fejlődés adta jog ereje nagyobb, mint az erkölcsi alapot nélkülöző, lelkiismeretlenül összetákolt ,,békemű“ parancsszava, amely nem számolva sem a joggal és igazsággal, sem a józansággal és emberséggel, teljes ethitetlen követeléseket támaszt Magyarországgal szemben és meg akarja semmisíteni azt az országot, amely évszázadokon át a kultúra védőbástyája és a szabadság hazája volt. Legnagyobb megütközéssel állapítjuk meg az osztrák kormányzat barátságtalan magatartását az ezt megelőző ellenkező jelek után. Ausztriának ez a magatartása csakis az erősödését válthatja ki annak az érzésnek, mely a négyszázéves együttélés alatt annyi sebbé nőtte ki magát és odavezethet, hogy a magyar nemzet hagyományos lovagiasságával való visszaélést megelégelve, végre is olyan lépésekre lesz kénytelen magát elhatározni, melyek a humanizmusba is ütközhetnek." Izzisziíszi ázaús. A népszavazás terminusát az antant a Frankfurter Zeitung értesülése szerint március 13-ában állapította meg. De ha az antant — ami alatt elsősorban franciák értendők, hiszen az ő katonaságuk lenne hivatva a rendben tartásra , alaposan meg nem változtatja eddigi magatartását ebben a sokat emlegetett népszavazás dolgában, akkor, könnyen, megeshetik, hogy Felsősziléziában még a népszavazás terminusa előtt olyan események fognak lejátszódni, amelyeket talán Franciaország óhajt, amelyek azonban beláthatatlan következményekkel lehetnek az európai politikai helyzetre. Már régóta ismeretes, hogy a lengyelek nemcsak szóval és írással agitálnak a helyszínen, hanem katonaságukkal is erősen befolynal a népszavazás eredmény kialakulásába. A németeket természetesen hasonló harci modortól az antant eltiltotta. Ez a pártatlannak alig nevezhető rendcsinálás nagy veszedelmeket rejt magában. A németek már ismételten fölhívták erre az antant figyelmét, de mindeddig hasztalanul. Hogy ez idő alatt a helyzet milyen komoly fordulatot vett, azt igazolja a németeknek az a szenzációs jegyzéke, amelyet most juttattak Parisba, Londonba és Rómába. Minden jegyzékhez 34 fényképfelvétel van mellékelve, amelyek lengyel titkos katonai okiratokról készültek. A jegyzék egyébként egészen szerény hangú és csak arra szólítja föl a szövetségeseket, hogy legyeztek figyelemmel a felsősziléziában történt és történő lengyel katonai intézkedések következményeinek veszedelmére. A stolpeiok imái lenni. — Wrangel egyik alvezére a bolycevljeokról és Magyarországról. — Egy idő óta Budapesten tartózkodik Wrangel tábornok egyik alvezére: Marusovszky altábornagy. A generális most, a Magyar Távirati Iroda munka-társa előtt igen érdekesen nyilatkozott a szovjetköztársaság tavaszi terveiről s arról a szerepről, mely a bolvsevizmussal szemben Magyarországra vár. — A bolysevikok tavaszra várt offenzivája —■ úgymond — a legnagyobb valószínűség szerint Románia ellen irányul. A bolusevikok taktikája tapasztalás szerint mindig arra törekedett, hogy az ellenfél pillanatnyi dezorganizációját vagy más meglepetésszerű momentumokat használjon ki bizonyos kezdeti sikereikre. Románia aránylag a leggyöngébb ellentállást tanúsíthatja s alig hihető, hogy azzal, ha önként adná vissza Besszarábiát, biztosítani tudná nyugalmát a bolysevikoktól. A vörös hadsereg fő célja, az én nézetem szerint, hogy Csehországgal állítsa helyre a kapcsolatot, ahol a helyzet már teljesen megérett a bolysevizmus kitörésére. A múlt évben, amikor négy hónapig tartózkodtam Prágában, meggyőződtem erről. Nem hallgathatom el azokat a szomorú tapasztalatokat, amelyeket Szibériában szereztem a hírhedt cseh légionáriusokkal. Ezeknek az embereknek semmi más céljuk nem volt, mint az, hogy rabié® és fosztogatás néven gazdagodjanak meg. • A bolvsevii sereg erejét hozzávetőlegesen 400.000 főre becsülöm és pedig az egész fronton együttvéve Észtországtól a Fekete-tengerig. Egy részük jól van fölszerelve, az, a melyiknek még meg van a Kolosaiktól és nenikintől zsákmányolt fölszerelése. Teljesen kizárt dolog azonban, hogy a bolgsevik-uralom új fölszerelést tudjon előteremteni. Az is bizonyos, hogy sok vöröskatona belefáradt a háborúba és el van keseredve és csak az ellenéllhatatlan kényszer nyomása alatt lépett be a vörös hadseregbe. Wrangel mostani serege 40.000 harcolóból Ml- Ez a sereg a szüró-virága a régi, orosz hadseregnek. Szeleme kitünő. A lázongásaikról elterjedthíreik bolysevik-forrásból erednek s a leghatározottabban megcáfolják őket. — A mi pedig a bolysevizmus elen való véídekezés kérdését illeti, — mondotta végül a tábornok —■ meggyőződésem, hogy Magyarországra rendkívül fontos szerep vár. Magyarországnak megvan nemcsak az az óriási előnye, hogy győzelmesen kiállotta a boloseviki infekciót, hanem még sok mindene megvan, amit Közép-Európában hiába keresnék. Magyarországon ma abszolut rendezett viszonyok uralkodnak. Az országnak rendezett közigazgatása van, továbbá minden részletében megerősödött állami és társadalmi szervezete és végül abszolút felsőbbséges nemzeti szellem él benne. 1 délszláv Kostelié 32 a Mama pilisen, Belgrádból jelentik. (A régensherceg a Pia reggel ünnepiesen megnyitott alkotmányozó gyűlésen beszédében többek között a következőiket mondotta: Meg vagyok győződve, hogy az alkotmány kidolgozásáról való eszmecserében önök csak a haza javát fogják szemük előtt tartani és egy pillanatra sem féltjük el, mennyit szenvedett és tűrt népünk olyan ellenségektől, amelyek megrohanták keletről s nyugatról, egységét szétdarabolták, egy erős állam keletkezését megakadályozták, megakadályozták nemzeti fejlődését, erejét és segédeszközeit szétforgácsolták és vérét ontották, hogy a maguk hódító hatalmát megnöveljék. A régens ezután az igazságosságról beszélt, melyet gyakorolni kell minden felekezettel szemben, igazság a nagyokkal és a kicsinyekkel, az erősekkel és gyengékkel szemben, igazság még azokkal szemben is, akik noha — úgymond — nem viselik nevünket, nem a mi fajunkhoz tartoznak, mégis a mi polgártársaink." ‘ Végül arról szólott, hogy különösen a gazdasági rendben kell uralkodnia az igazságosságnak, mert csakis ezen az áron lehet az emberi civlizációt megóvni azoktól az időszakos megrázkódtatásoktól, melyek egészen napjainkig megnyilvánultak. A gazdasági küzdelmek kiélesednek, ha nem vezetjük be minden törekvésünkbe, minden gondolatunkba, a