Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-14 / 10. szám

napra kitűzött keresztényszocialista gyűlés betiltása ellen. Az értekezlet este hetedfél órától tíz óráig tartott. a francia általános m­ássi­­g feloszlatása. A párisi Havas-ü­gynökség azt a jelentést közi, hog­y a büntetőbíróság az Általános Munkás­­szövetség (Confédération­ Generale du Travail) tag­jait egyet­emlegesen 1000 frank pénzbírságra is az eljárási költségeik megfizetésére ítélte. A bíróság egyzettal elrendelte a szövetig feloszlatását is.­­ Emlékezetes még az a nagy sztrájk, melyet a francia munkások a múlt esztendő elején rendeztek, a­melynek, élén, az Általános Munkásszövetség állott. .A hatalmas méretű sztrájk már a politikai helyzetet is megingatta, mikor a francia kormány energikus lépésre szánta el magá­t. Eljárást indított az Általá­nos Munkásszövetség vezetősége ellen s a szövetség működését felfüggesztette. Ennek az eljárásnak be­fejező része most az a bírói ítélet, mely a szövetség feloszlatását rendeli el. Az Általános Mun­kásszövet­­ség különben a francia szakszervezetek egyesülését jelenti. Ai francia kormány lemondása, Leygues bukásának okai. Lol­ggues kabinetjének bukása, a­melynek hely­­zete a legutóbbi szenátusi választások ered­­­­ménye következ­tében valamelyest megerősödött­­nek látszott, váratlan gyorsasággal következett el. Egy mai párisi jelentés szerint a fran­­ci­áknak az a felfogása, hogy ‘Németország lefegyverzése nem kellő mértékű, nagyban hozzájá­­rult ahhoz, hogy bizonyos feszültséget teremtsen a francia légkörben, a­mely feszültségnek a parlament jobboldali és centrumcsoportjai azzal a határozattal adtak kifejezést, hogy a kormányt erélyesebb kor­mány váltsa fel. Ezenkívül a radikális párt is elége­­detle­n, volt a kabinettel és szemére hányta, hogy be­folyásolta a szenátusi választásokat, a­miért is nem viseltethet iránta bizalommal. Egy másik, párisi távirati ezt jelenti: Meglehe­tősen általános volt a fölfogás, hogy Leygues kor­mánya nem lesz hosszúéletű, de parlamenti körök­ben még párisi politikai körök sem tartották he­lyénvalónak, hogy a m­osztérium­ot nyolc nappal a legfelsőbb tanács párisi ülésezése előtt megbuktas­sák. Inkább arra voltak hajlandók­, hogy a küszöbön álló konferenciára való tekintettel támogassák a­­kormány fölfogását. Másrészről azt hangoztatták ezzel szemben, hogy a kormánynak a kamarában nyilvánvalóan nincs meg már a többsége és hogy ezért nem ajánlatos olyan minisztériumra bízni a­­legfontosabb nemzetközi tár­gyasítások vezetését, a­mely legjobb esetben is csak néhány hétig maradhat kormányom. És az illetékes pártok tegnap délelőtti döntő tanácskozásaiban ez az utóbbi nézet győzött. A klerikális köztársaságiakból és haladópártiakból álló köztársasági demok­rata antant, a­mely kétség­telenül legerősebb pártja a kamarának, vezérének, Aragonak elnöklésével csaknem egyhangúan úgy ha­­tározott, hogy a benyújtott interpellációk azonnali megvitatása mellett fog szavazni. Ezzel azután meg­pecsételték a kormány sorsát. Mikor a kamara el­nöke délután fél négy órakor megnyitotta az ülést, S­eyguez bukása már befejezett dolog volt. A kamara k kormánybuktató ülésének lefolyása. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon, Parisból táviratozzák. A kamara, tegnapi ülésen, a­melyen a Leygues-kormány visszalépni kényszerült, igen nyugtalan és izgalmas lefolyású volt. Már az ülés megnyitása előtt a képviselők izgatottan tárgyalták a kormánynak Németországgal szemben folytatott politikáját. Perez, a kamara elnöke az ülés megnyitásakor rendkívül kiélezett beszédet mondott Németország ellen. Azután az interpellációkra tértek át. A­ nyug­talanság akkor érte el tetőfokát, a­mikor a Német­­oország lefegyverzéséről szóló­­interpellációt terjesz­tették­ elő. Leygues miniszterelnök, az interpellációk el­mondása után arra kérte a kamarát, hogy adjon a kormánynak halasztást a válaszok megadására. Ki­jelentette a miniszterelnök, hogy a francia kor­mány a legközelebb összeülő miniszterelnöki kon­ferenciára nem mehet megkötött kézzel és hogy a kamara teljes bizalmát kell bírnia, mert ezen a konferencián nemcsak a versaillesi békeszerződés­nek Németország által való szigorú végrehajtását fogják tárgyalni, hanem egyéb rendkívül fontos világpolitikai kérdéseket is. Az elnök a miniszterelnök indítványát azonnal szavazás alá bocsátotta. A szavazás izzó kedvben tör­tént meg és a kamara túlnyomó többsége 463 sza­vazattal 125 ellenében elvetette a miniszterelnök in­dítványát és azonnali választ követelt az interpellá­ciókra. Ez természetesen már nem következett el, mert a kormány rögtön a szavazás után elhagyta a kamarát és Leygues miniszterelnök azonnal fölke­reste Millerand köztársasági elnököt és benyújtotta neki a kormány lemondását. Millerand elnök elfogadta a kormány lemon­dását és megkérte a minisztereket, hogy a folyó­­ügyek intézését egyelőre tovább vezessék. Tárgyalás az új kabinet megalakításáról. Millerand köztársasági elnök már megkezdte a válság megoldására irányuló kihallgatásokat. Az eddigi kombináció szerint Millerand vagy Peres­nek, vagy Poincaré­nak fogja fölajánlani a minisz­terelnökséget, Párisból jelentik. A köztársaság elnöke ma délelőtt megkezdte a politikai helyzetről való ta­­nácskozásokat. A hagyományos szokáshoz híven, előbb A Raoul Peret kamarai elnököt fogadta, azután Doumergue, Denine és de Selves jelentek meg az el­nök előtt. Az Elyséeből kijövet, Doumergue kije­lentette, hogy az elnök előtt kifejtette azokat az okokat, melyek folytán ő Raoul Peret-t tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy Leygues örökébe lép­­jen. Raoul Perez-nek bizonyos kikötései ellenére is az az általános benyomás, hogy valószínűleg őt fog­ják a kabinetalakít­ással megbízni, különösen azok után a lelkes tüntetések után, a­melyeket tegnap és tegnapelőtt mellette rendeztek. Azt is állítják, hogy de Selves Poincarét ajánlotta az elnöknek. Az elnök délután 3 órakor Viviani­t fogadta, a­kivel majdnem félóráig tanácskozott. Utána rögtön Arrago és Il­r­­liot jelentek meg az elnöknél. Millerand az eddig folytatott tárgyalásokból arra a meggyőződésre jutott, hogy a kamara tegnapi szavazása személyek ellen, de nem a kormány pro­gramja ellen irányul. Mivel Millerand elnök nézete szerint a legfontosabb körülmény az, hogy a kor­mány megállja helyét, főleg arra fordítja gondját, hogy h­oly kabinetet alakítson, a­mely bizonyosra ve­heti, hogy a kamarában erős és állandó többsége lesz. A válság hatása­ Berlinből jelentik. A francia miniszterválság hatása egyelőre abban fog nyilvánulni, hogy az antant-miniszterelnökök január 19-ére kitűzött ösz­­szejövetelét el fogják halasztani. Lloyd George már visszavonta rendelését, a­mellyel szobákat biz­tosíttatott magának Párisban január 19-ére. L­ehet, hogy a francia tabu­telhatság következtében a brüsszeli konferencia idejét is ki fogják tolni. Verekedés a kamarában. Bécsből jelentik: A N. W. Journal Berlinén keresztül a következőket jelenti Párisból: A kama­rában tegnap délután Blanc szocialista képviselő Leon Daudet képviselőt a következő szavakkal: ön támadást intézett ellenem a lapjában! Itt a felelet rá! — arculütötte. Mikor Daudet felugrott, hogy tám­a­dójára rohanjon, további két pofont kapott. A verekedőket közbelépő képviselőtársaik választották szét * Budapesti Hírlap ao. ■*..2 1921 január 14. Benes a csel llpelitiliai tiei?ietrSl. Benes külügyminiszter, mint Prágából jelen­­tik, a cseh képviselők és szenátusok tegnap dél­utáni együttes öltésén ismertette a külügyi helyze­tet. .Megállapította, hogy a cseh állam nemzetközi helyzete az egyes államo­kkal való határozott egyez­ségeken alapszik, és hogy viszonya a szomszéd ál­lamokhoz, nevezetesen Ausztriához és Magyaror­szághoz az utóbbi időben lényegesen javult. Remél­hető, hogy a nemzetközi helyzet tekintet nélkül arra, hogy mi­­történhet tavasszal Oroszországban, tovább fog konszolidálódni. Benes közléseket tett római útjáról, és kijelentette, hogy Rómában az egyház és állam elválasztásáról és a rapallói szer­ződésről fognak tárgyalni. .. ...... tárolás Baján Banija­­pja Kaposvárról jelentik. A Pécsett megjelenő Hír című kommunista lap jelenti: „A Magyarországnak ítélt, de még megszállva tartott területek autonó­miája ügyében a végleges megoldásra irányuló be­hatóbb tárgyalások is megkezdődtek, egyrészt az SHS­ kormány-, másrészt az érdekelt területe­k expo­nensei között. Január 8-án formális meghívás ér­kezett Pécsre, a­mely Pécs város vezetőségének, a pécsi szocialista pártnak, valamtiál a Lovászy I­llos Tinaim-féle­ kisgazdapártnak képviselőit meg­hívja egy Baján tartandó tárgyalásra, a­mely tár­gyaláson ez SHS­ kormány képviseletében Drasko­­vics be­ügyminiszter, a bajai háromszög képvisele­tében Matics kormánybizto­s, Pécs és Baranya kép­viseletében Kinder, továbbá a párt két megbízottja, úgyszintén 11 off­marin Ottó dr. vesznek lérri, e­kn­íe ma reggel Utaztak el Bajára. A megbízottakkal kö­zölték, hogy elutazásuk előtt állapodjanak meg egy autonómiatervezetben, melyet vigyenek magukkal.“ (N. S.­­.). 9 megzsarolt egy MerAik. — A kapitány úr megszökött, de elfogták. — Megírtuk,­­o­gy a rendőrség zsarolás bűntette címén előzetes őrizetbe helyezte Barta Jenő volt ke­reskedelmi iskolai tanárt, a­­ki államtitkárnak adta ki magát, Schaffer Sándor volt fővárosi tisztvise­lőt és Erdélyi Zoltán dr. besztercebányai menekült határrendőrségi kapitányt, a­kik Gábor Andor és Glück Mór gyógy­ár­unagykereskedőket hatszázezer koronával zsarolták meg. A rendőri nyomozás mára minden részletében tisztázta a nagyarányú zsarolás­nak részleteit, mire a zsarolókat letartóztatták .Er­délyi Zoltán dr. azonban letartóztatása után meg­­szökött, de néhány­ óra múlva újra elfogták. A társaság a zsarolást igen ügyesen hajtotta végre. Erörsgen a Pannónia-szálló éttermében meg­állapodtak, hogy a Gábor és társa céget, a­melynek Gábor Andor és Glück Mór a tulajdonosai, gyógy­szercsempészésre bírják s ezen az alapon fogják megzsarolni. Schaffer, a­ki már régebben összeköt­tetésben volt a céggel, elment az üzletbe s gvó°vsze­­reket rendelt készpénzfizetéssel. Mialatt a vásárlás történt, Erdélyi egy bankban rövid időre 100.000 márkát szerzett s a pénzt a Gresham-palota udvarán átadta Schaffernek, a­ki most újra fölment a cég­hez, lefizetett 80.000 márkát s azután Kiss Sándor cégvezetővel lement a raktárba s a gyógyszert ko­csira rakták. A kocsi azután a cégvezető kíséretében elindult a pályaudvar felé. A Rákóczi-ut és Miksa­ utca­ sar­kán Erdélyi Zoltán dr. több emberrel föltartóztatta a kocsit, a gyógyszert mint csempészett árut lefog­lalta és Schaffert és Kisst bekísérte a hatodik kerü­leti pénzügyőrségre. Ott Erdélyi azonnal kihallgatta K­isst, elszedte a neki adott pénzt és kijelentette, hogy letartóztatja. Később Schaffer, szintén előzetes megállapodás alapján levelet írt Barta Jenőnek, a­melyben felkérte, hogy járjon közbe érdekükben. Délutánra megidézték Gábor Andort, kihallgatták, őt is megfenyegett­ék a letartóztatással. Közben megje­lent Barta Jenő, a­ki Gáborral és Schafferral beszélt és megígérte, hogy kieszközli, hogy egyelőre szaba­don engedik őket, azonban ezért áldozatot kell hozni. Mindegyiktől 200.000 koronát követelt és megegyeztek abban, hogy ezt a pénzt másnap elvi­szik Barta Lövölde-tár 4. számú házban levő laká­sára. Ott másnap délelőtt m­eg is jelentek, Schaffer hozott egy 200.000 koronáról szóló csekket, a­­me­lyet állítása szerint az apósa írt, a­mely azonban ha­­misítvány volt, míg Gábor délelőttre a pénzt nem tudta megszerezni, mire Barta kijelentette, hogy ha délutánig nem fizet, az egész társaságot újra letar­tóztatja. Délután Barta lakásán Gábor­ átadott 80.000 koronát, másnap pedig ugyanott Kiss cégvezető 120.000 koronát. Barta ezzel szemben kijelentette, hogy most már az ügy el van intézve, majd igyek­szik, hogy az, iratokat megsemmisítse és ugyanakkor kötelezettséget vállalt arra is, hogy a 440.000 korona bírságból, a­mire a céget Erdélyi elítélte, lehetőleg nagyobb összeget vissza fog szerezni. Mikor Erdélyi a kitűnően sikerült zsarolást látta, vérszemet kapott és ismételten tett a cégnél újabb zsarolókisérletet, a­mit Gábor és Társa végre is meguntak és megtették a följelentést, a­mely ma a letartóztatással végződött. Velük együtt őrizetbe hevezték Jakubek Sándor pénzügyi fővigyázót, a hatodik kerületi pénzügyőrség vezetőjét, mert gyanú támadt, hogy társa volt a zsaroló­szövetkezetnek. Ma délben, mikor kihirdették a zsarolók előtt, hogy elő­zetes letartóztatásba helyezik őket, a referens rend­őrfogalmazó egy detektívet hívott a szobába, a­ki­hez így szólt: — Kísérje a kapitány urat a kulcsárhoz. Ezzel Erdély­ és a detektív elhagyták a fogal­mazó szobáját. Alig hogy a folyosóra értek, a kapi­tány rászólt a detektívre, hogy nem kell elkísérnie, mert tudja, hogy hol van a kulcsár. Ezzel a d­etek­­­tív köszönt és eltávozott. Erdélyi szabad volt s ment ki egyenesen az épületből. Negyedóra múlva derült ki a detektív téve­dése és Erdélyi ügyes szökése, mire nyomban meg­tették kézrekerítésére a szükséges intézkedéseket. Személyleirást küldtek szét róla s azonkívül isme­rőseit és rokonait figyelni kezdték. Délután öt óra­kor jelentették Kőbányáról a detektívek, hogy Er­délyi Zoltán dr.-t ott egy rokonánál elfogták. Ekkor mo­r polgári ruha volt rajta, azonkívül bajuszát is megnyíratta, hogy könnyebben szökhessen. Egy órá­val később Erdélyi már újra a főkapitányvá*­cellá­jában ült. * Barta ellen egyébként ma újabb följelentések is érkeztek. Az egyik feljelentőtől 210.000, a má­siktól 120.000, a harmadiktól 51.000 koronát csalt ki szénszállítás ürügyével, azt hitetvén el a károsul­takkal, hogy ezer vagon szene van. A zsarolás ügyében folytatott kihallgatások során Barta Jenő v v­l _

Next