Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-14 / 10. szám

4­ z ismeretlen tettesek, régi Magyarországot kívánták­­ beleomlasztani. — vedd le a kalapot ás imádkozzál. — (A fővárosi iskolák zárva maradnak.) A főváros tanácsa mai ülésén úgy döntött, hogy a községi iskolák megnyitását egyelőre elhalasztja. Az iskolásgyermekek amúgy sem legkifogástalanabb egészségére való tekintettel, kénytelenségből kellett így döntenie a tanácsnak, mert nincs az iskolákban annyi vagy pedig oly minőségű fütőszer, a­mely a heteken át fűtetlen, kifagyott iskolatermeket kellően átfüthetné és továbbra is rendszeresen fölmelegít­­het­né annyira, hogy a gyermekeket­ teljes megnyug­vással lehessen ismét a­z iskolába járásra fogni. Szabó Sándor dr. tisztifőorvos véleménye szerint, a­mely ebben a­ kérdésben irányadónak vehető, az iskolatermeket csak abban az esetben szabad az ifjú­ság számára megnyitni, ha átlag és állandóan 17— 18 C. foknyi meleget tudnak teremteni a termekben. Az erre nézve folytatott próbafűtések ezt a mai vi­szonyok közt, a­mikor jóformán csak Cséry­­kolesz áll rendelkezésre és kevés a kályha, lehetet­lennek tüntetik föl és ezért továbbra is zárva ma­radnak az iskolák. A három-négy év óta rövidebb­­hosszabb­ megszakításokkal működő fővárosi iskolák szünetének az újabb kényszerű meghosszabbítása természetesen igen nagy kárára van a nevelésügy­nek. Az iskolák megnyitása dolgában később fognak intézkedni. Azt persze senki sem tudhatja­ most, mi­kor lesz ez az intézkedés és hogyan fog szólni? Függ ez sok mindenfélétől: az időjárástól, a fűtőanyagbe­­szerzéstől. A­mint mi látjuk a helyzetet, egyhamar nem lehet a megnyitásra számítani és éppen azért visszatérünk arra a jó néhány héttel ezelőtt lapunk­ban megjelent cikkre, a­melyben egy előkelő ál­lami, javaslattételre illetékes fővárosi pedagógus, mint olvasóink bizonyára emlékeznek reá, azt a­ján­lotta, hogy határozzák el a fővárosi iskoláinak már­cius 15-ig való zárvatartását és akkor kezdjék meg újra a tanítást, a­melyet nagy buzgalommal folytas­sanak minden szünet nélkül, akár július közepéig, vagy végéig. Az indítvány abban az időben látott la­punkban napvilágot, a­mikor a hosszú karácsonyi szünet elrendeléséről volt szó és fontosnak mondta, hogy már akkor rendeljék el a március közepéig tartó szünetet, mert ebben az esetben sok szülő és gyermek vidékre ment volna rokonokhoz, a­mi je­lentékenyen megkönnyíth­ette volna a fővárosban a lakás és az élelmezés viszonyait. Az életrevaló indít­vány nem talált meghallgatásra. Könnyen meglehet, hogy még jó ideig zárva fognak maradni az iskolák, de persze mindama haszon nélkül, a­melyet az ide­jében való rendelkezés nyújthatott volna.­­ (Pestvár­megye közigazgatási bizottságá­nak ülése.) Ma délelőtt tartotta­ Pestvármegye közigaz­gatási bizottsága rendes,havi illését. Mu­lt havi ülésén, a községi mezőgazdasági bizottságok megalakítása dolgá­ban a bizottság olyan határozatot hozott, mely szerint a m­ai viszonyok mellett nem tartja a vármegye egy köz­ségét sem alkalmasnak arra, hogy ott ilyen bizottságot megalakítsanak. Ezt a határozatát a földművelésügyi miniszter megsemmisítette, mire a mai ülésen a vár­megye megbízhatóbb helységeiben a bizottságokat meg­alakították. Utána az állategészségügyi felügyelő a keleti marhavész ellen foganatosított óvintézkedésekről számolt be. Ezután a tanfelügyelő terjesztette elő je­lentését, a többi közt arról, ho­gy a fűtőanyagban és ruházati cikkekben mutatkozó nagy hiány miatt a ta­nítás a tankerület nagyrészten változatlanul szünetel. A vármegyei főorvos jelentése szerint a vármegye egész­ségi állapota elég jó. A pénzügyigazgató bejelentette, hogy decemberben mindenféle adó- és afeték fejében néhány millióval többet fizettek be, mint tavaly decem­berben.­­ (A Magyar Külkereskedelem) legújabb számában Apponyi Albert gróf, Köttevényi Olivér dr. és Paikert Alajos nyilatkoznak párisi utazásuk alkalmából. Igen érdekesek a lapnak az osztrák gaz­dasági viszonyokról, valamint a bel- és külföldi áru­piacokról közölt hírei.­­ (A g­yermeksegítő amerikaiak.) Érdekes, negyediv nagyságú füzet fekszik előttünk: az ame­rikai gyermeksegítő akció magyarországi egyeszten­­dős működésének kimutatása. Az akció munkássá­gát ma már hatalmas statisztikai adathalmaz iga­zolja, mely a m­­agyar- és angolnyelvű füzetben itt fekszik előttünk s melyből kiragadjuk a következő számokat. A gyermek segítő akcióban, a lefolyt esz­tendőben száztizezer gyermek vett részt 352 kiosztó- és étkezőhelyen; az amerikaiak tizenhárom milliónál immár több étkezést juttattak a főváros rosszul táp­lált gyermekeinek: ötvenezer gyermeket felsőruhá­val, illetve téli felöltővel, cipővel és harisnyával lát­tak el. Az akció londoni igazgatósága, látván ma is siralmas ellátását gyermekeinknek, engedelmet adott, hogy minél előbb újabb étkező akció indít­tassák meg a fővárosban és környékén, miután az akciót a magyar kormány is pénzbeli segítéssel tá­mogatja, remélhető, hogy áldásos működését már január utolsó napjaiban megkezdheti. Az akció veze­tője az amerikaiak részéről C. G. Boroden, magyar­­részről pedig Bókay János, a Stefánia-gyermekikór­­ház tudós professzora. A két férfiúban egyesül a megértés, szakértelem, a nemes ügy szeretete s mindezek biztosítói voltak az akció eddigi sikerei­nek. Most ezekhez járul még a gazdag tapasztalat, a­mit a fáradságos, munkásságukban azonban fárad­­­in­tatlan egy esztendejük alatt szereztek, a­mi ígéret a fokozottabb sikerre. Hálával és elismeréssel gon­dolunk az­ amerikaiakra jóságos támogatásukért, ezt a mi hálánkat fejezi ki az anyagnak a beszámoló füzetben való szép, képekkel tarkított földolgozása. A füzet nyolc fejezetben számol be az akció sikeré­ről, mindenik fejezetet kitűnő magyar szakember irta, állította össze, előszót pedig a füzethez Bókay tanár irt.­­ (Letiltott pacifista röpítetek.) Köbsöm­ből jelentik, hogy az antant rajnavidéki bizottsága a Rajna-vidéken megtiltotta Morei angol pacifista Rémület a Rajnánál és A fekete dögvész Európában cimű brosúráinak terjesztését.­­ (Tiszti özvegyek és árvák drágasági pót­lékának fölemelése.) A honvédelmi miniszternek, most megjelent körrendelete szerint katonai havidíjasok és özvegyek drágasági pótlékát 1920 január 1-től vissza­menőleg a XI. rango­sztál­yban, az özvegyi nyugdíj, illetve kegyelmi ellátás 300 százalékban, a I­X. rangosz­­tályban 275, a IX. és VIII.-ban 250, a VII. és VI.-ban 200, az V. rangosztályban 175, a IV. rangosztályban 100, a III—I.-g terjedő rangosztályokban pedig 80 százalékban állapítják meg. A drágasági pótlékot hivatalból fogják folyósítani. — (Gyászrovat.) Kolozsvárról jelentik, hogy Gidófalvy István, volt kolozsvári közjegyző, elhalálozott. Súlyos csapás érte I­iedl Frigyes egyetemi tanárt, a magyar tudomány és irodalom egyik legfinomabb tollú mesterét. Édesanyja, néhai Riedl Szende egyet, tanár özvegye, rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogult matróna mintaképe volt az igazi magyar nagyasszonynak, a­ki páratlanul nemes szivjóságával, gyöngéd lelkével, mindenütt csak szerető barátokat szerzett magának. Előkelő ízlése, nagy tudása, éles esze, fiának méltó ta­nácsadójává avatta. A gyászhírre a közélet számtalan kitűnősége kereste fel Riedl Frigyest részvétnyilvání­­tásával. Mauser Ödön dr. ügyvéd, a békésvármegyei ügy­védi kamara egyik oszlopos tagja, január 5-én, negy­venhét éves korában Orosházán meghalt. A megboldo­gult néhai Mauser Mór dr. bajai polgármesternek volt a fia és­ az 1911. évig Budapesten, ezidőtől kezdve pe­dig Orosházán folytatott ügyvédi gyakorlatot. Temetése 6-án volt nagy részvét­­mellett.­­ (közgazdász tea­délután.) Nagy érdeklődés mellett folyt le ma a­­közgazdasági fakultás hallgatói­nak teadélutánja, a Gellért-szálló márványtermében. Nagy és előkelő társaság volt jelen és táncoltak késő esti órákig. Tekintélyes összeget juttatott ma is a ren­dezőbizottság a szegény főiskolai hallgatóknak.­­ (Az Új Budapest) első száma gazdag és vá­lasztékos tartalommal jelent meg. Sok igen érdekes cikken kívül élénk és tartalmas rovatok egészítik ki a heti­lapot, a­melynek szerkesztősége és kiadóhivatala VII., Huszár­ utca 3. számú házban vasi. Ára egy évre 200 korona.­­ (Nyíregyháza milliós örökségének tör­ténete.) Néhány héttel ezelőtt bejárta a fővárosi sajtót Nyíregyháza város hatvanmilliós öröksége. Véletlen baleset következtében, mint hírül érkezett, halálra sebesült ugyanis Burger István dúsgazdag nyíregyházai kereskedő és egész vagyonát, élete utolsó pillanataiban a városra hagyományozta. Az eset abban az időben természetesen nagy szenzációt keltett, megérdemelt és méltó elismeréssel írtak a nemes adomayról, itt-ott a lapokban belecsúszott az ízlés korlátait már messze túllépő magyarázat. A do­lognak azonban igen érdekes háttere van, a­miről most értesülünk Nyíregyházáról. A szerencsétlenül járt Burger ugyanis 60 milliós vagyonát eredetien, családja egyáltalán nem lévén, négy jó barátjára: Bencs Kálmánra, Nyíregyháza polgármesterére, Ju­hász Sándor dr. takarékpénztári ügyészre, a­kit kü­lönben a végrendelet végrehajtójának is kinevezett, Garay Kálmán városi tanácsosra és Oberländer László csendőrfőhadnagyra hagyta. A végrendelkező ezenkívül még úgy intézkedett, h­ogy tizenöt millió értékű ékszeret a mondott urak feleségei között osz­tassanak szét. A négy úriember azután részben ko­moly, határozott, részben magyaros jószű tréfával megmagyarázta bőkezű barátjának,­­hogy ők nem tartják helyesnek, ha négyüket teszi meg általános örököseinek, sokkal helyesebb volna, ha valami köz­célra hagyományozná hatalmas vagyonát, így tör­tént azután, hogy­ Burger István megváltoztatta vég­rendeletét s ugy intézkedett, hogy hatvanmilliós va­gyonának jövedelme felerészben Nyíregyháza város szegényei, felerészben pedig a zsidó hitközség között osztassák szét. Ékszereit pedig Burger szegény roko­naira hagyta. *A négy úriember megérdemli, hogy a mikor Burger Istvánnak elismerés adatig, szép tet­téért, legalább is az a nevük is megörökíttessék a bő­kezű hagyatékozóé mellett, mert az önzetlenség van olyan szép tulajdonság, mint a bőkezűség. Az önzet­lenség a magyar úriembernek jellemző tulajdonsága volt mindig a mai világban pedig, hej, a mai világ­ban minden ember a szívébe zárhatja, az elméjébe résh­eti a négy nyíregyházi úr példáját.­­ (A szolnoki gyermekg­yilkosság­.) A szolnoki gyermekholttestről még ma sem tudták megállapítani, hogy­ kinek a gyermeke volt. Most Kőbányán keresik a gyednek szüleit, mert adatok merültek föl, hogy a gyermeket Kőbányáról csalták el. Ma egyébként Szolnokról a főkapitányságra táv­irat érkezett, a­melyben tudatják,­­hogy a meggyil­kolt gyermek ruháját megtalálták annál az ember­nél, a­kinek a gyilkosok eladták­ Kiss István bűn­társát, Ábrahám Istvánt ma újra kihallgatták, de ma sem sikerült beismerésre bírni. tepsii H?rlap iiO. SZ. 1921 január 14. mert MAGYAR GÉNIUSZ Nemzeti Kultúrát terjesztő Részvénytársaság már január hó 25-én tartja alakuló közgyűlését Naiftte: 10.000.000 K. Egy részvény ára­. 210 K. Alapítók: a két, magyar társadalom kiválóságai. A társaság célja: mozgók, színházak, nyomdák, stb. által a két­ magyar kultúra, a ma­gyar reneszánsz megteremtése. jegyezni kell, mert nemcsak hazafias és közérdekű célt segít megvalósí­tani, hanem pénzének is tisztességes gyümölcsöztetést biztosít. Aláírási ívet küld és felvilágosítást nyújt az alapítási iroda, Budapest, Rákóczi­ ut 9.

Next