Budapesti Hírlap, 1921. február (41. évfolyam, 25–47. szám)
1921-02-23 / 43. szám
ára 2 korona. Budapest, 1921. XII évfolyam, 43. szám Szerda, február 23. Megjelenik hétfa kivételével mindennap. Előfizetési árait: Égési évre 280 kor., félévre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 35 kor. Egyes szám ára mindenütt 3 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-24. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Anftftsy Gyula gróf, Budapest, febr. 22. Túlságosan patetikusan hangzana és színpadi jelenetet vetítenénk papirosainkra, ha azt imák, hogyAndrássy ma zászlót bontott és kezébe ragadta a vezéri pálcát. Andrássy nem hozott új jelszavakat, csak magyarázta, körülhatárolta a keresztény nemzeti programot, melyet önkéntelen remeteségéből kilépve elfogadott, mint alkalmas ösvényt nemzeti életünk felújítására és állami létünk megmentésére. A mai Andrássy alig emlékeztet a régire, a minthogy közülünk már senki sem a régi, ha jól megnézzük magunkat a tükörben. Az a nagytudás, az a hatalmas becsvágy, melyek valamikor a legfényesebb nemzeti álmok egyik vezéralakjává avatták, ma a kötelességek szürke palástját öltötték fel. Nem a vezér állott előttünk, a ki hódítani, aki parancsolni akar, hanem a szívében megrendült ember, aki dolgozni akar, aki okos polgári munkába szólítja a haza fiait. Sokan Andrássytól, aki már annyiszor adott programot, valami egészen új programot vártak. De könnyű volt megértetnie, hogy a meglévő programokhoz még egyet adni, csak újabb akadága lenne az aktív erők összefoglalásának, ami pedig nélkülözhetetlen követelése az ország helyzetének és a felzaklatott népléleknek. Andrássy búcsút mondott politikai múltja jelszavainak, melyek odaégtek a vesztett háború és a vesztett forradalmak katasztrófáiban és bizonyára hosszas tépelődés után csatlakozott az új jelszavakhoz, melyeket a katasztrófák szenvedései fakasztottak a kétségbeesett néplélekben. A keresztény s nemzeti politika mai fogalma, és tartalma a forradalmak reakciója. A nemzet túlnyomó része ezekbe a jelszavakba helyezte minden reménységét és Andrássynak az a meggyőződése, hogy irtózatos veszedelem zúdulhatna ránk, ha e jelszavak és reménységek lejárnák magukat. Nyilvánvaló, hogy Andrássy politikai állásfoglalására a történetírónak és a néplélek búvárjának vizsgálódásai hatottak döntően, nem pedig a köznapi politika szempontjai. A forradalmak tanulságaiból indul ki és a forradalom feltámadása ellen irányítja és csoportosítja a politika minden tennivalóját. Nincs erő és hatalom, mely a nemzet többségét mai lelkiállapotában el tudná téríteni jelszavaitól. Könnyű volna egy józan középutat kijelölni, de a forradalom lélektana nem tűr középutat és csakhamar ránkszakadna a vörös reakció. Ís ha már beállott a szakadás a társadalom keresztény és ama nem keresztény elemei között — Andrássy egyszer sem ejtette ki a zsidó szót, — akiket a magyarság ellenségeivé tettek a keresztény nemzeti jelszavak, legalább az ellentéteket enyhítsük és az árnyalatok sokaságát küszöböljük ki. Ne álljon félre senki, ne legyen osztracizmus, ne hánytorgassuk örökösen a túlzásokat, ne várjuk türelmetlenül az erkölcsök átalakulását, kerüljük a faji és felekezeti üldözést és állítsuk munkába a társadalom összes erkölcsi erőit. A közszabadságok dolgát, köztük a sajtószabadságét, a közigazgatást, a közgazdaságot, a közélelmezést, a munkáskérdést, a közélet tisztaságát úgy kell szabályozni és biztosítani, hogy ne legyen újabb forradalom, mert egy új forradalom a nemzet halála lenne, f* ¡ ^ " -7 Ez az Andrássy programja. A forradalom tette tönkre a nemzetet, a forradalom ellen kell összefognunk. Majdnem azt mondhatnánk, hogy a forradalom mint egy rögeszme kísért Andrássy gondolkozásában, de hiba lenne félvállról venni intelmét. Valamikor képtelen gondolat volt az egész világ forradalmasítása, de ime a világnak már egy zuga sincsen, ahova a forradalmi eszmék utat nem találtak volna. Nálunk éppen most verődnek pártba a levitézlett forradalmi elemek. Talán még korai volna Andrássy, mai lépésének fejleményeiről beszélni. A mai beszédének jelentősége, hogy a keresztény nemzeti politikát az eddigi tanulságok alapján szorosabb és határozottabb mederbe terelte. Kimondta, amit egyébként már Apponyi is kimondott, hogy tudomásul kell venni, hogy a folyó túlsó partján is laknak emberei. Ezzel kétségkívül szolgálatot tett a keresztény nemzeti politika realitásának, de az országnak meg az igazságnak is. Andrássy politikája mindenesetre egy érdekes lelki fejlemény. A pártpolitikusok hidegen mehetnek el mellette — a kisgazdapárt oldalán neon is csináltak belőle titkot — de az az érdeme talán meglesz a beszédnek, hogy az enyhülés szelleme, mint meleg Golf-áram fogja átjárni a zaklatott magyar társadalmat. És ez is, legalább egy lépés előre. A nemzetgyűlés ülése. — Andrássy bejelentette belépését a keresztény nemzeti pártba. — A kormányprogram vitája. — A nemzetgyűlés ma folytatta a kortány programjáról szóló vitát. Mára várták Andrássy felszólalását s ennek keretében a keresztény nemzeti pártba történt belépésének bejelentését és megokolását; ennek meghallgatására a keresztény nemzeti párt tagjai nagy számmal jelentek meg. Ezt megelőzve, Giessmein Sándor mondott liberális irányú beszédet. Az ülés végén pedig Szijj Bálsait a kisgazdák szempontjából részben méltatta, részben bírálta a kormány programját. A részletek alább következnek. Az ülés elején Őrffy Imre előterjesztette a pénzügyi bizottság jelentését a pénzügyminiszternek a minap előterjesztett törvényjavaslatairól. A kormány programja. A kormány programjáról szóló vitában ma elsőnek Giesswein Sándor szólalt föl. Azt tartja, hogy nem elég a keresztény gondolat, hanem a keresztény tett is kell. A kormánynak eddigi működésében csak olyan tetteket lát, amelyek nem töltik el sok bizalommal. Hogy mi kijussunk a tétlenségből, ahhoz föltétlenül szükséges, hogy kiviirágozzanak a közszabadságok. Elsősorban a sajtószabadságra van szükség és mikor a sajtószabadságról beszél, nem azt kívánja, hogy a pornográfiának, a rágalmazásnak, a becsületsértésnek ajtót nyissunk a sajtóban. A cenzúra túlkapásairól beszél azután, majd a faji kérdésről nyilatkozik. Nagy tévedés, úgymond, amikora nemzeti eszmét a faji kérdéssel tévesztik össze. Van zsidókérdés, ez tagadhatatlan, de ez gazdasági kérdés. Úgy keletkezett, hogy mi magunk nem töltöttünk be bizonyos pályákat és engedtük, hogy azt a zsidók foglalják el. Nem elég az, hogy a köztisztviselői pályákat töltjük be, ahol éhbérért dolgozunk. A magyarságnak el kell foglalni a lukratív pályákat is. Ez helyes, de ebből faji kérdést csinálni keresztényellenes dolog. Ha a múlt században mindenkit, aki nem magyar fajbeli, eltávolítottak volna, akkor sem a Wekerlék, sem a Prohászkák, sem Huszár Károly, sem Turr-Tillmann Béla, sem jómagam nem foglalhattunk volna helyet a magyar közéletben. Ezeket a faji hecceket csak a kapitalizmus szítja. Az a mozgalom, amely a zsidót külön fajnak akarja minősíteni, nem más, mint a zsidóknak az a törekvése, hogy gettót állítsanak föl maguknak. Kezet kell fogni a munkássággal. Leeven minden polgár prunkás és minden munkás polgár. Végül megemlékezik a külügyminiszter férfias expozéjáról, amelyben Magyarország önrendelkezési jogát hangoztatta. Támogatja a kormányt, de csak abban az esetben, hogyha a hazának alkotmányos jogait visszaszerzi. (Helyeslés jobbfelől.) Andrássy beszéde. Most Andrássy Gyula gróf emelkedett szólásra. Azzal kezdte, hogy másképp képzelte az ország újjáépítését. Azt hitte, hogy a múltak tanúságai után elfelejtik a most apró ellentéteit és mindenki összefog a haza nagy céljainak elérésére. E helyett azt látjuk, hogy úgy a társadalmi életben, mint a politikai életben a régi kicsinyességek élnek. Nagyon csalódik, aki azt hiszi, hogy túl vagyunk a veszedelmeken. A nemzet még mindig nagy veszedelemben forog és még igen súlyos küzdelmet kell vívnia. Ezek a veszedelmek meg vannak úgy a külpolitikában, mint a belpolitikában. A belpolitikában a pénzügyek nincsenek helyreállítva, a munkakedv kevés és elgyengült. A középosztály súlyos válságban van és valóban élet-halál küzdelmét vívja. A külföldön pedig egyetlen barátunk, egyetlen szövetségesünk sincsen. Az összes körülöttünk, lévő államok, amelyeik mindegyike kiterjedésben, vagyonban, népszámban erősebb nálunk, az összes országok szövetkeztek ellenünk. Nem tudják leküzdeni a gyűlöletet és félelmet, amely vezeti őket, így teljesen izolálva, ellenségektől körülvéve, helyzetünk olyan súlyos, hogy senkinek sem szabad saját ízlésére, saját kényelmére, saját érdekére hallgatni, mindenkinek egy kötelessége van, félretéve minden más tekintetet, a válságban levő nemzetet szolgálni. Ez a meggyőződés vezetett arra — úgymond ,— hogy elhatároztam, hogy az eddiginél intenzívebben veszek részt a közéletben. Mindent megteszek erőmmel és tehetségemmel, hogy hazámnak használjak. Csatlakozom azon jelszavakhoz és politikához, amelyben a nemzet óriás többsége az ország újbóli lábraállítását látja. Ezt látom én a keresztény és nemzeti irányban. (Nagy éljenzés a keresztény párton.) Szilágyi Lajos: ízlése ellenére? .Andrássy Gyula gróf: Azt kérdezte valaki, hogy ízlésem ellenére történt-e? Nem,, nem ízlésem ellenére, mert ha így volna, akkor visszavonulnék a politikától. ízlésem ellenére nem tudnék új szövetségeseket keresni, mert megfelelnek ízlésemnek. .. keresztény jelszó nálam két meggyőződésből ered. Az egyik erkölcsök lesülyedése és megromlása. Egész erővel követni kell a keresztény erkölcsöket. A másik meggyőződésem, hogy a neonkeresztény társadalomnak nagyobbik része cserbenhagyta a nemzetet a kemény és veszedelmes percekben. A nemkeresztény társadalomba nagyobb arányban hódított a forradalmi eszme, amely, ha Magyarországon ujfvól erőt vehet, elpusztítja az országot kell, hogy a keresztény társadalom önérzetre ébredjen. Törekednie kell a vezérszerepre nemcsak az államban, hanem gazdasági téren is. De ezt törvényesen kell megvalósítani, kerülve a felekezeti gyűlölködést, az erőszakoskodást, az egyéni akciót, amely a célhoz soha nem vezethet, árt a nemzet becsületének és magának az ügynek, amelyet szolgálni kiván. Nem szabad szégyelni az eddig lebecsült ipari és kereskedői pályákat. A dzsentri nevelte iparosnak a fiát, nem szabad szégyenleni, ha régi történelmi neveket kiírnak a cégtáblára. Meskó Zoltán: Húsz évvel ezelőtt is hirdette. Huszár Károly: Annál igazabb. Andrássy Gyula gróf: Húsz évvel ezelőtt meglehetősen liberális voltam. Azt tartottam, hogy a liberális politika jobban egymáshoz köti az embereket, de le kellett ennek tanulságait vonni. Tudom, hogy gyanúnak és rágalomnak teszem ki malgamat, de tisztában voltam ezzel, amidőn elhatároztam, hogy csatlakozom. Amikor megtettem ezt a lépést, elsősorban az a tudat vezetett, hogy iszonyatos veszedelem volna, ha ezek a jelszavak lejárnák magukat. (Igaz, úgy van!) Teljesen félreismeri a helyzetet az, aki azt hiszi, hogy e jelszavak elmúltával egy józan középút fog jönni, egy liberális blokk, amely semmit nem túloz. Nem így áll a do-blog, ha e jelszavai eltűnnének, akkor viből a vörös