Budapesti Hírlap, 1921. március (41. évfolyam, 48–68. szám)
1921-03-05 / 48. szám
XLI. évfolyam, 48. szám Budapest, 1921. Ara 2 korona. Szombat, március 5. ^ ^ D ^ Megjelenik hétfő kivételével mindennap. előfizetési áron: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Ügyes számra mindenütt 2 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az frisses hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vill. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vill. ker., József körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84. .Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.“ A sztrájk utál. Budapest, márc. 4. A sajtó egyheti némasága fojtó ködként nehezedett életünkre. Az ország, a főváros megsiketült és megvakult, a sajtó hóbortos lekicsinylőinek és ellenségeinek ismét alkalmuk ■sóit tapasztalni, hogy a napisajtó a nyilvánosság füle, szeme és szája. Kellett-e nyomdabeli kollégáinknak a sztrájk kétélű fegyveréhez nyúlni, nem mi döntjük el. Gazdasági célzataikban úgy a mi, mint a nagyközönség szimpátiája mellettük volt és e szimpátiát nem rontották le azok a gyanakvó feltevések, melyek a sztrájk mögött politikai hátteret is kerestek. Ma elvégre minden politika, a munkában és a rendben beállott legcsekélyebb zavar kapóra jön a lesipuskásoknak. Ez a tapasztalás nyugtalanította a közönséget és nem a nyomdászok magatartása, mely nem lépte túl a bérharc szokásos kereteit. A közönség izgalma napról-napra nőtt. Megdöbbenve látta, hogy a sajtószabadság nemcsak a hatalom ellen védtelen, hanem magának a sajtónak a munkásai ellenében is. Minél tovább tartott a némaság, annál nagyobb volt az izgalom. Féltek az általános sztrájktól, a kommunizmustól. A rémhírek egyre terjedtek, de inkább csak az utcai és a kávéházi publikumban, mert a polgári társadalom zöme ma már nem fogadná a hírhedt októberi napok gyáva megadásával az ellene támadó rohamokat. A tájékozatlanok könnyen esnek martalékul, és a tájékozatlanságot nem igen enyhítették a kormány reggeli és esti idírei. Ezt a rendszert a polgári kormányok a tanácsköztársaságtól vették át, nem éppen javított kiadásban, mert a pártatlanság ígérete ellenére a tapintatlan okoskodások csaknem beláthatatlan útra terelték a sztrájkmozgalmat. A nagy némaság égjük estéjén az utcai tömegek farkasfejű csillagot láttak az égen. A bizonytalanság idejében az égi jeleknek mindig jut szerep, a népléleknek erről a vonásáról már Tacitus is érdemesnek tartotta feljegyzéseket tenni. Mi nem észleltünk farkasfejet, hanem csak közömbös, hideg csillagtábort és hallucinációkat a forró ágakban. A sztrájk természetesen nem állíthatta meg az események sodrát. A kerékvágásából kizökkent világ tovább támolygott, mintha a Gondviselés egészen sorsára bízta volna. A német ellenjavaslatok londoni fogadtatása a végsőig feszítette az idegeket. Érzi mindenki, hogy a londoni tárgyalásokon az egész emberiség sorsa forog kockán. Lloyd Georgenak a rikácsoló szava nemcsak a németeket dermesztette meg, hanem valamennyi kulturnépet. Ha Németország, mint Berlinből jelentik, csakugyan nem enged és nem írja alá a párisi határozatokat, akkor vége a békének és az egész kulturvilágot összeomlás fenyegeti. Az antantnak kivágták a szivét, a gyűlölet, a haszúállás könyörtelen igazságai és igazságtalanságai semmi jóval nem biztatnak. Ezekben a kritikus pillanatokban mikor az egész kulturvilág remeg minden porcikájában, jelenik meg a színtéren Harding, az amerikai Unió új elnöke, ki ma foglalja el hivatalát. Eddigi nyilatkozatai a könynyenhivőkben bizonyos reménységeket keltettek, akik tőle várják, hogy megszabadítja szenvedéseitől, reménytelenségeitől az emberiségét. De ne feledjük el, hogy Wilson is hajityalovagként jött és mégis az ő elvei szolgáltak feszítővasul a régi világ rombadöntésére. Ám legyen úgy, ahogy az optimisták remélik: Wilson tette tönkre az ó-világot, Harding menti meg. És akkor a mai napból világtörténelmi dátum lesz és a nemzetgyűlésnek nem lesz oka megbánni, hogy üdvözletét küldte az elnöknek. Aztán jött a többi hír, egy-egy pillanatra megtörve a nagy némaságot. Meghalt Nikita, a világsajtónak annyi időn át színes témája és annyi szép királyleánynak az apja. Terjed az orosz elleni forradalom, megszökött Lenin és Trockij, vagy talán csak üdülni mentek a Krímbe, a világ egyik legbájosabb nyaralóhelyére. A magyar glóbusz tovább gurult a maga kilátástalanságában, közben érzékeny csapás érte a magyarságot Petri Elek református püspök halálával. A nemzetgyűlés annyi pártülés után kissé lecsillapodott és munkába fogott. Azt mondja, hogy a jövőnek dolgozik. Kétségtelen azonban, hogy a jelennel nem tud megbirkózni. A korona értéke javul és azt mondják, hogy az olcsósághullám hat hét múlva hozzánk is elérkezik. Mi azonban azt látjuk, hogy a mai gazdasági rend igazságtalanságai és a megélhetés nehézségei égig nőnek, álmunkból pedig gyakran felriasztanak elvesztett testvéreink jajkiáltásai, akiken nem tudunk segíteni. Ultimátum a németeknek. — A londoni konferencia. — Az antant elutasította a német ellenjavaslatokat. — Lloyd George beszéde. — A franciák megszállnak három német várost. — Vámsorompó a Rajnánál. A londoni konferencia úgyszólván programszerűen bonyolódik le. Az antant is, a németek is úgy lépnek föl, ahogyan várható volt. Ez azt jelenti, hogy komoly tárgyalásokra a sor nem is került és ma már éppenséggel nincs kizárva, hogy a német delegátusok hazautaznak, a konferencia széjjel megy anélkül, hogy kísérlet tételezt volna a két ellentétes álláspontot egymáshoz közelebb hozni. A német ellenjavaslatok, amint várható volt, a párisi határozatokkal szemben egészen új tárgyalási alapon nyugszanak, az antant viszont, ez sem meglepetés, csak a kivitel módjában nem ragaszkodik szigorúan a Parisban megfogalmazott követeléseihez. A meggyőződéseknek ez a makacssága eredményezte az antant négynapos ultimátumát, amelyre a németek hétfőig adhatják meg válaszukat. Feltűnő és figyelemreméltó a négynapos határidő, melyet az antant engedélyezet. Nem lépett új dolgokkal a németek elé és ezért az azonnali, vagy egész szűk határidőre szabott válaszadás követelésében sem láthatott volna senki az antantnál szokatlan kíméletlenséget. Londonban a nyugatom külső jelei ellenére a fejvesztettség mindinkább terjed és no és valami mentő gondolatért mindenki hálás volna. Ez a mentő gondolat csak Amerikától jöhet, amely különleges helyzeténél fogva ma fölötte áll minden más hatalmasságnak. Harding elnök ma vonul be a FehérHázba. Elnöki szózatát ma viszi széjjel a hír, de ebben a szózatban a londoni konferencia anyagára nem lesz még hivatkozás. Ellenben az elnök haladéktalanul meg fogja ragadni az alkalmat, hogy a jóvátétel kérdésében is mindenkivel megismertesse az új Amerika áláspontját. Talán arra kell a négynapos határidő, hogy módot adjanak erre Hardingnak, mielőtt a németek az utolsó szó kimondásával elvágták volna a köteleket, amelyek a két pártot most még lazán egymáshoz fűzik. A tanácskozáson, amely a németeket először szembesítette az antant képviselőivel, Lloyd George fölszólítására Simons dr. volt az első felszólaló. A német külügyminiszter rövid beszéd kíséretében, amelyben többször is hangsúlyozta, hogy Németon szám erejének végső határáig kész áldozatokat hozni, előterjesztette a német ellenjavaslatokat és átadott két memorandumot, amelyekre azonban az ellenjavaslatok hallatára az antant már nem volt kiváncsi. A német ellenjavaslatok a következők: a) A szövetségesek részéről követelt 42 évi részlet jelenlegi értéke a Németországnak felajánlott 8 százalékos visszeszámltolás mellett mintegy 50 milliárd aranymárka. Ebből a kerek 50 milliárd aranymárkából Németország, eddigi összes teljesítményei a békeszerződés alapján levonandók. Ezt az összeget mielőbb nemzetközi kölcsönök útján kell megszerezni. Ennek a célnak elérésére Németország azt javasolja, hogy mintegy 8 milliárd aranymárkát bocsát ki, amelyet lehetőleg valamennyi nemzetközi pénzpiacon jegyeznének és amely valamennyi kibocsátási országban minden adótól mentes. A kölcsön kamatlába lehetőleg alacsony lesz, az 1—1V2% -os törlesztés öt év múlva kezdődik Németország a kölcsönhitelezőknek a szükséges garanciákat nyújtja. Németország a legközelebbi öt évre magára vállalja az 1,1 milliárd aranymárka évi részlet fizetését. Ezeket az évi részleteket elsősorban dologi teljesítményekkel fogják fedezni. Erre a célra bevezetik a szabadforgalmat a német szállítók és a szövetséges megrendelők között. Németország ismét kijelenti azt a készségét, hogy az elpusztított terület újjáépítésénél közreműködik. Ezeket a teljesítményeket is az évi törlesztések számlájára kell írni. h) Feltesszük, hogy a párisi határozatokban megállapított, a német kivitelre rótt 12 százalékos illeték azt célozza, hogy a szövetségesek Németországnak a jövőben várható gazdasági helyzete megjavulásában részt vegyenek. De ezt a gondolatot már igen messzemenő figyelemre méltattuk azáltal hogy a jelenlegi javaslatok Németországnak a jövő észszerű felbecsülését veszik számításba. c) Németországnak összes még nem teljesített pénzügyi és szállítási kötelezettségei érvénytel enek■nek tekintendők. A fentebbi javaslatok előfeltételei: 1. Hogy Felsősziléziában a szavazás Németország javára dőljön el, s eszerint Felsőszilézia Németországnak maradjon, 2. hogy a világ gazdasági forgalmának akadályai megszűnjenek és hogy a gazdasági szabadság és egyenjogúság rendszere életbe lépjen. Simons dr. beszédének elhangzása után Lloyd George igen rideg formában közölte a németekkel, hogy az antant a legnagyobb megütközéssel hallgatta végig a felolvasott ellenjavaslatokat és ezek alapján nincs szándékában tovább tárgyalni. Elhatározását rövid időn belül a némtekkel közölni fogják. Lloyd George intézkedésére erre a katonai, jogi és gazdasági szakértők bevonásával megvitatták a németeknek adandó választ. Megállapodtak abban, hogy ultimátumot intéznek Németországhoz, amelyre hétfő délig a németeknek ki kell jelenteniük, hogy a párisi határozatokat tárgyalási alapul elfogadják-e vagy sem. Elutasító válasz esetén azonnal megszállják Duisburgot, Düszeldorfot és Ruhr helységet; német áruknak a szövetséges országokban történő eladási árából a saját javukra megfelelő levonását tesznek és végül a Rajna vidékét egy felállítandó vámsorompóval elválasztják a többi Németországtól. Mindezt Lloyd George adta tudtára a németeknek hosszabb beszédben, amelyben a többi közt a következőket mondta: — A szövetséges kormányoknak, — úgymond az a nézetük, hogy a Simons dr. által a német kormány nevében előadott expozé határozott kihívás a versaillesi szerződés alapvető feltételeivel szemben és hogy ennek megfelelően kell azt kezelnünk. Azellenjavaslat gúnyt űz a szerződésből. Engedjék meg nekem, hogy viszont kijelentsem, hogy egy szabad, virágzó Németország fennállását Európa kultúrájára nézve szükségesnek tartjuk és nem kívánunk elégedetlen, rabszolgasorban tengődő Németországot, mely ennek a kultúrának terhe és fenyegető veszedelme volna. Éppenséggel nem óhajtjuk Németországot elnyomni, sem pedig rabszolgaságba hajtani. Egyszerűen azt kívánjuk tőle, hogy teljesítse kötelezettségeit úgy, a mint az.