Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-01 / 94. szám
Megjelenik hétfő kivételével millenpap. metszetéől vall: Egész évre 4-40K. félévre 220K. negyedévre HÖK, egy hónapra 40 K. Egyes szám ára 2 korona. Ausztriában 5 kor-Hirdetéseiet Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Vasárnap, május 1. Szerkesztöség: Vill. ker., Rekk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: V!!!. ker., József-körut I. szán. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.* Apperly, Budapest, ápr. 30. Az Apponyi-ünneprendező bizottság ma az alábbi szózatot adta ki az ország összes újságjainak. Azt hiszem, nincs magyar újság, a mely kapui minden szárnyat ki ne zárná a szónak, mely a nemzetet erre az ünneplésre szólítja. Ünneplésekre nekünk magyaroknak ez nem kedvező idő. De az ok, mely rávisz bennünket, nagyobb mindennél. Éjszakában járunk. Nincsen vigasztalásunik, mint az az egykét irányító csillag, mely fekete felhőinken keresztül ránk veti fényét. Hogy ezek közül egy sem ragyog oly, biztató fénnyel, mint Apponyi Albert gróf csillaga, azt látjuk, érezzük. És ha ez érzelmek ünneplésre visznek bennünket, ez ünneplés a nemzetre nézve oly erkölcsi forrás lesz, a melyből lelkünkbe a megújhodás erői fakadnak, a megújhodás képessége táplálkozik és izmosul. Lelkünk melegével és hazánk, fajunk és önmagunk szeretetével adjuk át a felhívást és ügyét olvasóink szeretettnek. A felhívás igy szól: Apponyi Albert gróf tisztelői és barátai köréből bizottság alakult a nemes gróf születése hetvenötödül, dicsőséges közéleti szereplésének ötvenedik évfordulója megünnneplésére junius hónap második felében. A bizottság tudja, hogy e szándéka fölveri a visszhangot minden magyarok szivében. * Apponyi Albert gróf a tiszta, önzetlen hazafiság vigasztaló képét nyújtotta nekünk egy hosszú munkás életen át. Tehetségeinek fénye beragyogta az országot s ragyogó sugárkévéket lövell ki messze idegen birodalmakba is. Az utolsó évek csapásai alatt pedig meg nem törve, ő volt, a kinek szavától a magyarra ismét felfigyelt a világ, a ki idegen nemzetek komor fóruma előtt — ha szabad azt mondani — szerencsétlenségünkhöz méltón, vérző sebeinket, sebzett jogainkat, kegyetlen sérelmeinket férfiasan, méltósággal és megható erővel feltárta s a ki itthon vigasztalója, reménye, példaadója lett a nemzet, neke borús és bús napokban. Tudjuk, hogy szavaink minden szívbe beletalálnak s hogy a nemzet minden fia sietni fog magát megtisztelni azzal, hogy részt vesz az ő ünneplésében. Bátran hívunk hát fel minden magyart a csatlakozásra, egyeseket, testületeket, egyesületeket, társaságokat, intézményeket, a sajtót, az egész magyar nemzetet. * Mindnyájan a nemzet halhatatlan, forgandó és megújuló anyaga, a test vagyunk. E testben a lélek a nemzet nagyjai, a kikben az összesség akarata, szelleme, vágya és alkotó ereje megnyilatkozik. Korunk s nemzetünk egyik legnagyobb A fiát francsje mi szólítjuk az élő nemzedéket Eötvös Lóránt öröké. — Levél a szerkesztőhöz. — A Budapesti Hírlap mintáz eréllyel védi a magyarság és műveltség ügyét, Quaantuli oly fényesen villogtatja értük a toll acélját, hogy mikor kultúránk egy pontja forog veszedelemben, természetes, ha idekiáltok —, segítségért. Az a hír járja, hogy a minisztérium meg akarja szüntetni az egyetemen Eötvös tanszékét. Ha hírt mondok, szépítem a dolgot, mert közel az elhatározás. Mellékes, hogy régi egyetemünk egyik legrégibb tanszéke az; fontosabb, hogy ez a kísérleti fizika tanszéke, a medikusok oktatására; a másik fizikai tanszék, mellyel pótolni akarnák, a bölcsészethallgatóké volt, más tehát az iránya. Eötvös katedrája az orvosképzés szerve is, hiánya csorbát ütne az egész egyetemi oktatáson. Azt mondják, helyébe a tót nyelv és irodalom számára állítnak tanszéket, a laboratóriumot pedig átadják tantermül a közgazdasági fakultásnak. A tót tanszék lehet okos gondolat, ámbár azzal is megjártuk, hogy az iskolák nagyobb részét nem a színmagyar, hanem a nemzetiségi vidékeken építettük, — de ha okos is, minek éppen az Eötvös katedráját dönteni fel, melyet ő világhírűvé tett, az ő laboratóriumát dúlni szét, ahol nagy tudományos igazságok jelentek meg, ahol a híres inga készült, mely a föld mélyét fürkészi. Meggondolták-e, akik ebben határoznak, hogy egy laboratóriumot berendezni, felszerelni, kiépíteni egy fél élet munkája, hogy az maga is nagy tudományos mű? Hogy ilyen fizikai műterem csak akkor lesz megint Magyarországon, ha megint eljön egy Eötvös, és ideleépíti gondolatait, terveit, ismereteit, tapasztalatait, a lelkét? Meggondolják-e, hogy egy ilyen laboratóriumban, elrendezésében, a megbolygzással nagyrészt semmivé váló felszerelésében a tudománynak egy része lappang; hogy a Faust elmés műszerei a famulus .Wagnert is egy kissé Fausthoz közelítik; hogy e falak közt az Eötvös szelleme hat, nevel, utódot és ifjúságot egyaránt? Mikor Páduában jártam, elmentem megnézni az egyetem épületét. A folyosón sok kis márványtábla van a falba eresztve, a diákok neve, címere rajta; akad köztük magyar is; régen, úgy látszik, jobban, szerettük a tudományt. Egy ajtó előtt egész kis csapat várakozott, hogy benézhessen a négyszögű terembe, ahol Galilei tanított, s mindenki lélekre átfojtva állt szemben a mennyezetes katedrával, ahonnan háromszáz esztendővel ezelőtt először hirdették, hogy a föld forog; mintha ott éreztük volna megindulni lábaink alatt. Eötvöis halálakor a berlini Akadémia azt írta részvétiratában a mi Akadémiánknak, hogy Eötvös neve össze van forrva a fizika számos törvényével s ezt a nevet neonok sem fogják az emberiség emlékezetéből kierülni. Bezzeg bámul majd a külföld, hogy milyen könnyen el tudtunk mi bánni az neonokkal! Másfél éve, hogy Akadémiánkban jelentést tettek Eötvös Lórántnak egy hátrahagyott kész művéről. A tudomány régóta tisztában van azzal, hogy a testek súlya kelet felé haladtakban fogy, nyugat felé nő; ez a centrifugális erővel van kapcsolatban. Negyedszázaddal ezelőtt Hecker berlini tanár gyors tengeri hajókon végzett erre nézve megfigyeléseket, méréseket, melyeket Eötvös feltevései és megjegyzései alapján megismételt és elmélyített. Azóta Eötvös sokat foglalkozott e jelenséggel s ennek laboratóriumban lehető mérésére és tanulmányozására egy műszert szerkesztett. Ily műszer maga is tudományos mű, gyakorlatibb alakban; az elme csodája, mely a világ nagy jelenségeit felméri, mint az időt az óra, s a végtelenből beviszi a laboratórium asz-, tahira. E műszer készen maradt Eötvös után, s egy értekezés, mely alkalmazásáról s ez eljárásokról szól. Másfél éve, hogy erről az Akadémiai Értesítő hírt adott, arról, hogy ez az értekezés megjelent volna, nem hallottam azóta. Pedig ha azt oda tennénk a külföldi akadémiák elé, jobban bomontaná ,,kultúrfölényünket“, mint a harminc milliós deficittel fentartott Operaház. Miért akarunk mi magunk azon lenni, hogy a feledés letörülje Eötvös nevét a világfádon,íny oszlopáról? Ne járjon ő is úgy, mint annyi — kisebb — magyar elődje, mint Irinyi József, akire csak a debreceni piacon mutogattak azzal, hogy ezaz ember a foszforod gyufa feltalálója. — m';ert Jedlik, aki előbb jött rá Siemensnél a dinamós gépek gondolatára, de ennek csak a magyar lexikonokban van egy sornyi nyoma. Most, mikor olyan szegények vagyunk, nem kellene barbár módon a nagyoknak emlékét is elégetni és szétszórni a szelekbe. Tiszántúli, a Megnyílt 3 HMani konferencia. — Amerika mégsem válaszolt a németeknek. — Lengyelország, és Csehország részvétele. — A mai nap semmi változást nem hozott a jóvátételi kérdésben. Még Amerika válasza, amelyet a német kormány türelmetlenül vár, sem érkezett meg. Harding elnök talán azért, hogy időt nyerhessen, éppen ezekben a válságos napokban a hajóhad szemléjére utazott el, nélküle pedig az amerikai kormány természetesen semmiféle módon hivatalosan nem intézkedhetik. Ha az amerikai kormány fölszólítani a németeket, hogy javaslatukat egészítsék ki vagy újabb ajánlattal álljanak elő, akkor Németország ennek a kérésnek kétségtelenül eleget fog tenni. A mai napra hirdetett londoni konferencia Sforza gróf késése ellenére ma délután tartja első ülését. Az auspiciuntok a lehetőlegkedvezőtlenebbek a németekre nézve. Angliában, a sajtó, amely kezdetben Lloyd George tétovázó felfogásának megfelelően nagyon is tartózkodó volt ítéletében, most, hogy Lloyd George az alsóházban a német javaslatok elfogadhatatlanságát mondotta ki, maga is egész súlyával a berlini javaslatok visszavetése mellett száll síkra. Franciaország és Belgium kezdettől fogva nem foglalkoztak komolyan azzal a gondolattal, hogy Németországgal megegyezzenek és így a fluhrvidék mielőbbi megszállása már alig tartóztatható föl. Ha újabb fordulat nem történik, akkor Franciaország hétfőn, vagy kedden megkapja a fölhatartazást és csapatai május 7-én megkezdik az előnyomulást. Lengyelország, noha szóval nem avatkozik bele a jóvátételbe, készen áll, hogy hadseregével támogassa a francia szövetségesét. Csehországnak ellenben az antant felszólítása súlyos gondokat okoz. Nehéz ellenszegülnie az antant akaratának, noha gazdasági érdeke azt tanácsolja, hogy a szankcióktól tartsa távol magát. • A konferencia első napja, Párisból jelentik: A legfelsőbb tanács londoni ülése ma délután 3 órakor kezdődött. Lloyd George és Briand 12 órakor 20 percig tartó eszmecserét folytattak egymással. A Londonba érkezett berlini angol nagykövet délelőtt a gyarmatügyi minisztériumban hosszabban értekezett azzal a minisztériumi bizottsággal, amelyet Lloryd George a jóvá, leteli kérdéselőkészítésére küldött ki. A legfelsőbb tanács másfél óráig tartott tanácskozás után hóin®’* délelőtt 11 órára halasztotta a tárgyalás folytatása ’ (M.T.I.) ' Simons mégis marad. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon: Berlinből jelentik, hogy Simons valószínűen mégsem mond le. Általánosan az a vélemény, hogy a külügyminiszterválság veszélyeztetné a kormány akcióját, melyet a jóvátételi kérdésben megindított. Azt a pesszimizmust, mely néhány napja Berlinben uralkodik, némileg enyhítette egy új tervezet felbukkanása. Izt állítólag neves berlini államférfiak dolgozták volna ki és általánosan úgy vélik, hogy alkalmas a megegyezés létrehozatalára. Berlinben hiszik, hogy a londoni értekezlet nem egészen veti magát alá a franciák erőszakos■ politikájának. Simons a Newyork Herald berlini tudósítója előtt kijelentette: — Természetes, hogy ajánlatunkban nem érinthettünk részletkérdéseket, de meggyőződésem, hogy az már alapjaiban is alkalmas a békés megegyezés megsteresztésére. Franciaország végső célja. . Londonból jelentik. A Daily Herald írja: A francia kormány nem az elpusztított területek újjáépítésére gondol elsősorban, banán a Rajna Faiparijának állandó megszállására, Németország földarabolására és végül az új rajnai szövetségre. (M. l.)_