Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

Megjelenik hétfő kivételével millenpap. metszetéől vall: Egész évre 4-40K. félévre 220K. negyedévre HÖK, egy hónapra 40 K. Egyes szám ára 2 korona. Ausztriában 5 kor-Hirdetéseiet Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Vasárnap, május 1. Szerkesztöség: Vill. ker., Rekk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: V!!!. ker., József-körut I. szán. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.* Apperly, Budapest, ápr. 30. Az Apponyi-ünnepre­ndező bizottság ma az alábbi szózatot adta ki az ország összes új­ságjainak. Azt hiszem, nincs magyar újság, a mely kapui minden szárnyat ki ne zárná a szó­nak, mely a nemzetet erre az ünneplésre szólítja. Ünneplésekre nekünk magyaroknak ez nem kedvező idő. De az ok, mely rávisz ben­nünket, nagyobb mindennél. Éjszakában já­runk. Nincsen vigasztalásunik, mint az az egy­két irányító csillag, mely fekete felhőinken keresztül ránk veti fényét. Hogy ezek közül egy sem ragyog oly, biztató fénnyel, mint Apponyi Albert gróf csillaga, azt látjuk, érez­zük. És ha ez érzelmek ünneplésre visznek ben­nünket, ez ünneplés a nemzetre nézve oly er­kölcsi forrás lesz, a melyből lelkünkbe a meg­újhodás erői fakadnak, a megújhodás képessége táplálkozik és izmosul. Lelkünk melegével és hazánk, fajunk és önmagunk szeret­etével adjuk át a felhívást és ügyét olvasóink szeretettnek. A felhívás igy szól: Apponyi Albert gróf tisztelői és barátai köréből bizottság alakult a nemes gróf szüle­tése hetvenötödül, dicsőséges közéleti szerep­lésének ötvenedik évfordulója megünnneplé­­­­sére junius hónap második felében. A bizottság tudja, hogy e szándéka föl­veri a visszhangot minden magyarok szi­vében.­­­­ * Apponyi Albert gróf a tiszta, önzetlen hazafiság vigasztaló képét nyújtotta nekünk egy hosszú munkás életen át. Tehetségeinek fénye beragyogta az or­szágot s ragyogó sugárkévéket lövell ki messze idegen birodalmakba is. Az utolsó évek csapásai alatt pedig meg nem törve, ő volt, a kinek szavától a ma­gyarra ismét felfigyelt a világ, a ki idegen nemzetek komor fóruma előtt — ha szabad azt mondani — szerencsétlenségünkhöz mél­tón, vérző sebeinket, sebzett jogainkat, ke­gyetlen sérelmeinket férfiasan, méltósággal és megható erővel feltárta s a ki itthon vi­gasztalója, reménye, példaadója lett a nemzet, nek­e borús és bús napokban. Tudjuk, hogy szavaink minden szívbe beletalálnak s hogy a nemzet minden fia sietni fog magát megtisztelni azzal, hogy részt vesz az ő ünneplésében. Bátran hívunk hát fel minden magyart a csatlakozásra, egyeseket, testületeket, egye­sületeket, társaságokat, intézményeket, a saj­tót, az egész magyar nemzetet. * Mindnyájan a nemzet halhatatlan, for­­gandó és megújuló anyaga, a test vagyunk. E testben a lélek a nem­zet nagyjai, a kikben az összesség akarata, szelleme, vágya és alkotó ereje megnyilatkozik. Korunk s nemzetünk egyik legnagyobb A fiát francsje mi szólítjuk az élő nemzedéket Eötvös Lóránt öröké. — Levél a szerkesztőhöz. — A Budapesti Hírlap mintáz eréllyel védi a magyarság és műveltség ügyét, Quaantuli oly fé­nyesen villogtatja értük a toll acélját, hogy mikor kultúránk egy pontja forog veszedelemben, termé­szetes, ha idekiáltok —, segítségért. Az a hír járja, hogy a minisztérium meg akarja szüntetni az egyetemen Eötvös tanszékét. Ha hírt mondok, szépítem a dolgot, mert közel az elhatározás. Mellékes, hogy régi egyetemünk egyik legrégibb tanszéke az; fontosabb, hogy ez a kísérleti fizika tanszéke, a medikusok oktatására; a másik fizikai tanszék, mellyel pótolni akarnák, a bölcsé­­szethallgatóké volt, más tehát az iránya. Eötvös katedrája az orvos­képzés szerve is, hiánya csorbát ütne az egész egyetemi oktatáson. Azt mondják, helyébe a tót nyelv és irodalom számára állítnak tanszéket, a laboratóriumot pedig átadják tantermül a közgazdasági fakultásnak. A tót tanszék lehet okos gondolat, ámbár azzal is megjártuk, hogy az isko­lák nagyobb részét nem a színmagyar, hanem a nemzetiségi vidékeken építettük, — de ha okos is, minek éppen az Eötvös katedráját dönteni fel, me­lyet ő világhírűvé tett, az ő laboratóriumát dúlni szét, a­hol nagy tudományos igazságok jelentek meg, a­hol a híres inga készült, mely a föld mélyét fürkészi. Meggondolták-e, a­kik ebben határoznak, hogy egy laboratóriumot berendezni, felszerelni, ki­építeni egy fél élet munkája, hogy az maga is nagy tudományos mű? Hogy ilyen fizikai műterem csak akkor lesz megint Magyarországon, ha megint el­jön egy Eötvös, és ideleépíti­ gondolatait, terveit, ismereteit, tapasztalatait, a lelkét? Meggondolják-e, hogy egy ilyen laboratóriumban, elrendezésében, a megbolygzással nagyrészt semmivé váló felszerelé­sében a tudománynak egy része lappang; hogy a Faust elmés műszerei a famulus .Wagnert is egy kissé Fausthoz közelítik; hogy e falak közt az Eötvös szelleme hat, nevel, utódot és ifjúságot egyaránt? Mikor Páduában jártam, elmentem megnézni az egyetem épületét. A folyosón sok kis márvány­­tábla van a falba eresztve, a diákok neve, címere rajta; akad köztük magyar is; régen, úgy látszik, jobban, szerettük a tudományt. Egy ajtó előtt egész kis csapat várakozott, hogy benézhessen a négy­­szögű terembe, a­hol Galilei tanított, s mindenki lélekre átfojtva állt szemben a mennyezetes katedrá­val, a­honnan háromszáz esztendővel ezelőtt először hirdették, hogy a föld forog; mintha ott éreztük volna megindulni lábaink alatt. Eötvöis halálakor a berlini Akadémia azt írta részvétiratában a mi Akadémiánknak, hogy Eötvös neve össze van forrva a fizika számos törvényével s ezt a nevet neonok sem fogják az emberiség emlékezetéből kierülni. Bezzeg bámul majd a külföld, hogy milyen könnyen el tudtunk mi bánni az neonokkal! Másfél éve, hogy Akadémiánkban jelentést tet­tek Eötvös Lórántnak egy hátrahagyott kész művé­ről. A tudomány régóta tisztában van azzal, hogy a testek súlya kelet felé haladtakban fogy, nyugat felé nő; ez a centrifugális erővel van kapcsolatban. Negyedszázaddal ezelőtt Hecker berlini tanár gyors tengeri hajókon végzett erre nézve megfigyeléseket, méréseket, melyeket Eötvös feltevései és megjegy­zései alapján megismételt és elmélyített. Azóta Eötvös sokat foglalkozott e jelenséggel s ennek labo­ratóriumban lehető mérésére és­ tanulmányozására egy műszert szerkesztett. Ily műszer maga is tudo­mányos mű, gyakorlatibb alakban; az elme csodája, mely a világ nagy jelenségeit felméri, mint az időt az óra, s a végtelenből beviszi a laboratórium asz-, tahira. E műszer készen maradt Eötvös után, s egy ér­tekezés, mely alkalmazásáról s ez eljárásokról szól. Másfél éve, hogy erről az Akadémiai Értesítő hírt adott, arról, hogy ez az értekezés megjelent volna, nem hallottam azóta. Pedig ha azt oda ten­nénk a külföldi akadémiák elé, jobban b­­omontaná ,,kultúrfölényünket“, mint a harminc milliós deficit­­tel fentartott Opera­ház. Miért akarunk mi magunk azon lenni, hogy a feledés letörülje Eötvös nevét a világfádon,­íny oszlopáról? Ne járjon ő is úgy, mint annyi — kisebb — magyar elődje, mint Irinyi József, a­kire csak a debreceni piacon mutogattak azzal, hogy ez­­az ember a foszforod gyufa feltalálója. — m';ert Jedlik, a­ki előbb jött rá Siemensnél a dinamós gépek gondolatára, de ennek csak a magyar lexiko­­­nokban van egy sornyi nyoma. Most, mikor olyan szegények vagyunk, nem kellene barbár módon a nagyoknak emlékét is el­égetni és szétszórni a szelekbe. Tiszántúli, a Megnyílt 3 HMani konferencia. — Amerika még­­sem válaszolt a németeknek. — Lengyelország, és Csehország részvétele. — A mai nap semmi változást nem hozott a jóvátételi kérdésben. Még Amerika válasza, a­me­lyet a német kormány türelmetlenül vár, sem ér­kezett meg. Harding elnök talán azért, hogy időt­ nyerhessen, éppen ezekben a válságos napokban a hajóhad szemléjére utazott el, nélküle pedig az amerikai kormány természetesen semmiféle módon hivatalosan nem intézkedhetik. Ha az amerikai kor­mány fölszólítani a németeket, hogy javaslatukat egészítsék ki vagy újabb ajánlattal álljanak elő, ak­kor Németország ennek a kérésnek kétségtelenül eleget fog tenni. A mai napra hirdetett londoni konferencia Sforza gróf késése ellenére ma délután tartja első ülését. Az auspiciuntok a lehető­­legkedvezőtleneb­bek a németekre nézve. Angliában, a sajtó, a­mely kezdetben Lloyd George tétovázó felfogásának meg­felelően nagyon is tartózkodó volt ítéletében, most, hogy Lloyd George az alsóházban a német­ javasla­tok elfogadhatatlanságát mondotta ki, maga is egész súlyával a berlini javaslatok visszavetése mel­lett száll síkra. Franciaország és Belgium kezdettől fogva nem foglalkoztak komolyan azzal a gondo­lattal, hogy Németországgal megegyezzenek és így a fluhrv­idék mielőbbi megszállása már alig tartóztat­ható föl. Ha újabb fordulat nem történik, akkor Franciaország hétfőn, vagy kedden megkapja a föl­­hatart­azást és csapatai május 7-én megkezdik az előnyomulást. Lengyelország, noha szóval nem avatkozik bele a jóvátételbe, készen áll, hogy hadseregével tá­mogassa a francia­ szövetségesét. Csehországnak el­lenben az antant felszólítása súlyos gondokat okoz. Nehéz ellenszegülnie az antant akaratának, noha gazdasági érdeke azt tanácsolja, hogy a szankcióktól tartsa távol magát. •­­ A konferencia első napja, Párisból jelentik: A legfelsőbb tanács londoni ülése ma délután 3 órakor kezdődött. Lloyd George és Briand 12 órakor 20 percig tartó eszmecserét folytattak egymással. A Londonba érkezett berlini angol nagykövet délelőtt a gyarmatügyi miniszté­riumban hosszabban értekezett azzal a miniszté­riumi bizottsággal, a­melyet Lloryd George a jóvá­, leteli kérdés­­előkészítésére küldött ki. A legfelsőbb tanács másfél óráig tartott tanácskozás után hóin®’* délelőtt 11 órára halasztotta a tárgyalás folytatása ’ (M.T.I.) ' Simons mégis marad. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon: Berlinből jelentik, hogy Simons valószínűen mégsem mond le. Általánosan az a vélemény, hogy a külügyminiszter­­válság veszélyeztetné a kormány akcióját, melyet a jóvátételi kérdésben megindított. Azt a pesszimiz­must, mely néhány napja Berlinben uralkodik, némileg enyhítette egy új tervezet felbukkanása. I­zt állítólag neves berlini államférfiak dolgozták volna ki és általánosan úgy vélik, hogy alkalmas a megegyezés létrehozatalára. Berlinben hiszik, h­ogy a londoni értekezlet nem egészen veti magát alá a franciák­­ erőszakos■ politikájának. Simons a New­­york Herald berlini tudósítója előtt kijelentette: — Természetes, hogy ajánlatunkban nem érinthet­tünk részletkérdéseket, de meggyőződésem, hogy az már alapjaiban is alkalmas a békés megegyezés megs­teresztésére. Franciaország végső célja. . Londonból jelentik. A Daily Herald írja: A francia kormány nem az elpusztított területek újjá­építésére gondol elsősorban, banán a Rajna Fai­parijának állandó megszállására, Németország föl­­darabolására és végül az új rajnai szövetségre. (M. l.)_

Next