Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-18 / 106. szám
XII. évfolyam, 106. szám Szerda, május 18. Budapest, 1921. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 440 K, félévre 330 K, negyedévre 110 K, egy hónapra 40 K, egyedszám ára 3 korona. Ausztriában 5 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csakthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Ríkk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hítek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen," Két ünnepnap. Budapest, május 17. , Ha a szép két pünkösdi ünnepnapnakminden látványosságát, eseményét, sokadalmát és érdekességét csak el is akarnám sorolni, elvenne tőlem a címek leírása egy vezércikknyi helyet. Egyik főszereplője mindennek, amit láttunk, kétségkívül Apollo volt, mint napisten, aki nyári sugárzással tűzött le ránk. A hagyományos királydíj délceg paripái meg is érezték ezt a ragyogást, mely jobban kedvezett a közönség könnyű tavaszi pompában virágzó toalettjének, mint a száguldó méneknek. A futóverseny mérkőzői is, akikért a sokaság tömött sorfalat állott az utcákon, kedvesebb lett volna egy kis felhővel fátyolozott ég. Minden egyéb, ami volt, megszerzett jókedvvel végezte munkáját és mulatságát a ragyogó időjárás hatása alatt. Temérdek nép nézte a magyar és német labdarúgók mérkőzését, mely diadalmasan végződött a mieinkre nézve; a Keleti Vásárra precessziókban tódult a közönség, mesébe illő számokat mondanak ez érdekes és érdemes vállalkozás látogatói számáról. Ha az ember végignézi ezeket a dolgokat, csodálkozik azon, hogy még a városban is maradt ember. Mert volt egy kongresszus is, a keresztényszocialistáké, melytől azonban nem lettünk okosabbak. Ott hallottuk, hogy lehet az ember nemzeti is, keresztény is és szocialista is. De hogy mit kell a szocialista kifejezés alatt értenünk, azt a kongresszuson senki meg nem magyarázta. Egy illusztris szónok azt bizonyította, hogy a tőkére szükség van; egy másik azt mondta, igen, de el kell venni a zsidóktól. Ha ez a szocializmus, úgy azt kell kérdeznünk, kiét veszik el azután, ha a zsidókét már mind elvették? És mit csinálnak azzal, amit elvettek? Ez bizony igen hasonlít ahhoz a szocializmushoz, amely sem nem nemzeti, sem nem keresztény. Azt tartom, jó volna a fogalmakkal és a célokkal tisztába jönni, mielőtt pártokat szervezünk érettük. Íme Olaszországban leghangosabban, legmerészebben tört előre a szocializmus és voltak neki országos nevezetességű vezérei és most a pünkösdi választáson súlyos vereséget szenvedett, vesztett vagy ötven kerületet és nem remélt sikerrel és hatalmas többséggel állta meg a választást Giolitti liberális blokkja. Pedig ott még nem látták, mint mi, szem tül-szembe a szocializmus lárvájából kibújni a proletári-bograt. Ez az utolsó évek egoisztikus kicsapongásai ellen az első reakció Európában: reakció alulról, reakció nem az erőszak, a terror, hanem a szabadság felé. 1. Jubileum nem kevesebb volt, mint négy a két pünkösdi ünnepen. Egy, szerény, de megható keretben, mintegy előfutárja volt az Apponyi-jubileumnak: a pozsonyi egyetemi és középiskolai tanárok és tanulók ünnepelték Apponyit, a száműzöttek, a bolygó hazafiak, az otthonukat vesztett magyarok. A Horámszkyutcában egy iskola ünnepelte félszázados fennállása évfordulóját. A budai református egyház országos nevű lelkészének, Haypál Benőnek huszonötéves lelkipásztorkodását és a Lloyd szép termében nagy, lelkes és előkelő közönség az irodalom és tanárkodás terén szerzett érdemeiért koszorúzta meg Sebestyén Károlyt, hivatása egyik legmunkabíróbb és legképzettebb emberét. Nem az idő, nem a huszonöt év itt afontos. Ez csak a keret, amelyben egy dolgára termett férfiú munkájának az eredményei fog- is laktatmak. Hegedűs Lórántnak a szava — nem a hangja, — a szava úgy csendül ma a magyar fülekbe, hogy mikor Kaposvárott beszél, Pesten is hallják és figyelnek rá. Sőt, Paksban és Londonban is fülükhöz teszik a politikusok a telefonkagylót. Mert érdekes jelenség, hogy ez az aránylag fiatal ember és abszolúte fiatal pénzügyminiszter a maga férfias elszántságával, eredeti egyéniségével és pénzügyi ihlettségével egy csapással lefogta magának Európa érdeklődését. Amit Kaposvárott mondott, az, sajnos, nem egészen eredeti dolog, mert már mintegy száz évvel ezelőtt megénekelte Schiller Frigyes, a nagy német költő A búvár című balladájában. Ott a király egy aranykelyhet dob az örvénylő tengerbe s kérdi, ki mer utána ugrani, hogy felhozza. Egy dali apród teszi meg a halálos ugrást és felhozza a tenger rémei közül és veszedelmeiből az aranytankomot. S hogy a királykisasszony rámosolyog a bátorszivü apródra, a király még egyszer beledobja a rémekkel tele mélységbe az aranypoharat, s a fiú még egyszer utána veti magát, de nem jő fel többé a gyönyörű napsütötte világra. A mi aranybirlikomunkat — mondjuk valutánknak — a legzsarnokibb király: a végzet belevetette a balsors feneketlennek látszó vizeibe és Hegedűs egyszer utána ugrott és felhozta a kelyhet. Most azt mondja Kaposvárott: vigyázzatok, szót fogadjatok, ne dobjátok bele még egyszer, mert nem látjuk meg többé se a kehelyt, se az éltető napsütést... Az írek pedig szintén választottak ir parlamentet, de egyelőre csak a déliek és csak vagy olyan ember jutott mandátumhoz, aki az Angliával való unió alapján áll, a többi mind ■ egy szálig szinfeinista (mintha nálunk a kiegyezés korában csupa Kossuth-pártit választottak volna) s a megválasztottak nagyobb része angol börtönben ül. Írország északnyugati részében hátra van a választás. Ott külön parlamentet terveznek, mert ott vannak a nagy angol telepítések, ahonnan az írek tömegeit kisajátították. Itt nagy küzdelem lesz, mert az irek nem hajlandók belenyugodni országukkettészakításába. Egyáltalán most az ir-kérdés aktuális lesz, oly értelemben, hogy valamelyes megoldása elkerületetennek látszik. Az antantban pedig — ha nem is állt még be a meghasonlás, de némileg kitört a szénmedence-háború, melyről a napokban beszélt er egyik vezércikkünk, a ruhr-vidéki és a felsősziléziai szénbányák kérdése. Briand és Lloyd George, mint két dómén hős üzengetnek át egyelőre a La Manche-csatornán s különös, hogy mindenik, a nőig jobbja dárdát vet ellenfelére, baljára pajzsnak a versaillesi békét csatolja. Lassan belekúsznak a békék paragrafusai közé a nemzetek anyagi érdekei és tudjuk, mert megtanultuk a háború alatt, hogy minden egyéb ezek mellett csak ürügy, akár világboldogító ideális eszme, akár nemzetközi jog, akár szerződés vagy szövetség, barátság vagy fajrokonság: mindez csak levegő, szél és festék, a fő a szén, az angol bánya, az üzlet, az érdekköltségvetést készített. Később közigazgatási bíróvá nevezték ki s ebből az állásából ment át a szám Imiimé Plírén a számmal itt élte A kormányzó Zawadovsky Alfréd drt az 1870. évi XVIII.-c. 6. §-a alapján kinevezte a legfőbb állami számvevőszék elnökévé. Az erről szóló kéziratot holnap közli a hivatalos lap. Zawadovsky Alfréd dr. eddig az állami számvavőszék alelnöke volt. Eleinte a pénzügyminisztériumban teljesített szolgálatot, ahol a költségvetési főosztály elnöke volt, a minőségiben több vevőszékhez. ___________ A pénzügyminiszter kanoséért előadása. Mint Kaposvárról jelentik, Hegedűs Lánolat pénzügyminiszter, aki ott az adókivetés felülvizsgálása céljából jelent meg. pünkösd hétfőjén sok ezer főnyi hallgatóság előtt előadást tartott pénzügyi politikájáról. Elmondotta a többi közt, hogy ő az ország vagyonával együtt meg akarja menteni a saját vagyonát is s erre találta ki az ő új rendszerét, a mellyel talpraállítja pénzügyeinket. A vagyonváltsággal kapcsolatosan megvádolták őt azzal, hogy agyon akarja verni a tőzsdét■ Erre csak azit feleli: Nem méltó a miniszteri székre az, aki valamévi társadalmi osztálat szét akar törni, ő az ország érdekéttartja szem előtt, bármi néven nevezendő különbség nélkül. Türelemre int, ne idegeskedjék senki és ne adja el papírjait, hanem vágjon, míg ő a koronával szilárd alapon meg tud állni.. Sokan megjárták már, mert nem hittek szavainak. Ne kételkedjenek a magyar pénzügyminiszter szavaiban. 1920 december 20-án előre megmondott mindent. Megmondotta azt is, hogy Magyarországon játékból megélni nem lehet, dolgozni kell mindenkinek. Hogy a spekulánsok elszámítanák magukat, arról ő nem tehet. Beszél azután a kisadókról. (Körülnéz.) Itt, azt hiszi, minden megadóztatott már. (Élénk derültség.) Úgyis azt mondják, hogy mikor egyszer egy repülőgépen felszálltam, a madarak is megijedtek, mert azt hitték, most az ő megadóztatásuk következik. (Derültség.) Részletesen foglalkozik ezután a boradóval, örüljenek, hogy ő hektoliterenként a 84 koronás boradóval megelégedett. Ha akarják, szidják és Somogyban akár etessék meg a rossz sebbel is, de ebből nem enged. Lehet, hogy többet fognak fizetni, de kevesebbet nem. Magyarországon a négymillió ellátatlan ellátása négymilliárdba kerül. Kérdi, honnan vegye ezt az összeget? Ennek fedezésére bankót nem nyomat, mert két hónapja már, hogy lezárja ezt a szerencsétlen masinát. "A kormány elhatározta, hogy az ellátatlanok számát 4 millióról 2 millióra szállítja le. Ez ellátatlanok közé soroljuk elsősorban a hadirokkantakat, árvákat, özvegyeket és az ipari munkásokat. .Az ország nem konviktus, mindenkinek magának kell megélni. A forgalmi adót mindaddig kell fizetnünk, míg ellátatlanok vannak. Beszél azután a gazdatársadalomról és a fölldbirtokról. Az adópolitika csak akkor jó politika, ha jó gazdasági politika, mert akkor egyúttal megoldja a földreformot is. Ha egyszerre oldjuk meg a vagyonváltságot és a földreformot, megtettünk mindent amit a haza megkövetel. Rajta lesz, hogy júniusban elkészüljön az az adójavaslat, amely a földbirtok vagyonváltságát célozza. Ha egy év alatt elvégeztük az egész reformot, ez nem fog kevesebbet jelenteni, mint azt, hogy befejeztük a háborút. — Vázolt politikám öt hónap óta fokozatosan bevált- Termembe az is föl volt véve, hogy Gratz Gusztávval megkötjük a gazdasági szerződést Csehországgal. Az eddigi sikertelenségért nem én vagyok felelős. És az országban 10 millió magyar és nem szabad elfelejteni, hogy szív és geográfia szerint sokkan vannak, akik velünk éreznek a megszállt területeken is. A mostaninál is jobban akarnak majd hozzánk csatlakozni, ha pénzügyi tekintetben ott leszünk, ahol mostanimegszállóink vannak. Ezért az én politikám az integritás igazi politikája. — Sokan kérdezték tőlem, hogy érdemes-e? Nos hát, érdemes volt-e a mohácsi vész és a tatárjárás után? Mi lett volna, ha így beszélnek apáink' 49 után? Mi 1000 éve itt vagyunk, mint 1000 éves nemzet, melynek századokra menő kötelességei vannak. Nem merne unokáink szemébe nézni, ha nem teljesítené ezt a kötelességét. Tudja, hogy sokan féltik azt a hajót, a melyen ő amatróz. Mások meg remélik, hogy hajója nem fog partra jutni. Beszédét így fejezi be: — Engem ne féltsenek, az én hajómat nem lehet megfúrni, mert az én hajómon egy nemzet utazik, ez a hajó partra fog jutni. (Zai jós tetszés.) Végül Szopkó István dr. polgármester köszönetét fejezte ki a beszédért. LA miniszter ma délelőtt utazott el Kaposvárró]*. hv *