Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-18 / 106. szám

XII. évfolyam, 106. szám Szerda, május 18. Budapest, 1921. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 440 K, félévre 330 K, negyedévre 110 K, egy hónapra 40 K, egyed­szám ára 3 korona. Ausztriában 5 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csakthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Ríkk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hítek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen," Két ünnepnap. Budapest, május 17. , Ha a szép két pünkösdi ünnepnapnak­­minden látványosságát, eseményét, sokadalmát és érdekességét csak el is akarnám sorolni, el­venne tőlem a címek leírása egy vezércikknyi helyet. Egyik főszereplője mindennek, a­mit láttunk, kétségkívül Apollo volt, mint napisten, a­ki nyári sugárzással tűzött le ránk. A hagyo­mányos királydíj délceg paripái meg is érezték ezt a ragyogást, mely jobban kedvezett a kö­zönség könnyű tavaszi pompában virágzó toalettjének, mint a száguldó méneknek. A fu­tóverseny mérkőzői is, a­kikért a sokaság tö­mött sorfalat állott az utcákon, kedvesebb lett volna egy kis felhővel fátyolozott ég. Minden egyéb, a­mi volt, megszerzett jókedvvel végezte munkáját és mulatságát a ragyogó időjárás ha­tása alatt. Temérdek nép nézte a magyar és német labdarúgók mérkőzését, mely diadalmasan vég­ződött a mieinkre nézve; a Keleti Vásárra pre­cessziókban tódult a közönség, mesébe illő szá­mokat mondanak ez érdekes és érdemes vál­lalkozás látogatói számáról. Ha az ember végig­nézi ezeket a dolgokat, csodálkozik azon, hogy még a városban is maradt ember. Mert volt egy kongresszus is, a keresz­­tényszocialistáké, melytől azonban nem lettünk okosabbak. Ott hallottuk, hogy lehet az ember nemzeti is, keresztény is és szocialista is. De hogy mit kell a szocialista kifejezés alatt érte­nünk, azt a kongresszuson senki meg nem ma­gyarázta. Egy illusztris szónok azt bizonyította, hogy a tőkére szükség van; egy másik azt mondta, igen, de el kel­l venni a zsidóktól. Ha ez a szocializmus, úgy azt kell kérdeznünk, kiét veszik el azután, ha a zsidókét már mind elvették? És mit csinálnak azzal, a­mit elvet­tek? Ez bizony igen hasonlít ahhoz a szocia­­lizmushoz, a­mely sem nem nemzeti, sem nem keresztény. Azt tartom, jó volna a fogalmakkal és a célokkal tisztába jönni, mielőtt pártokat szervezünk érettük. Íme Olaszországban leg­hangosabban, legmerészebben tört előre a szo­­cializm­us és voltak neki országos nevezetességű vezérei és most a pünkösdi választáson súlyos vereséget szenvedett, vesztett vagy ötven kerü­letet és nem remélt sikerrel és hatalmas több­séggel állta meg a választást Giolitti liberális blokkja. Pedig ott még nem látták, mint mi, szem tül-szembe a szocializ­mus lárvájából ki­bújni a proletári-bograt. Ez az utolsó évek egoisztikus kicsapongásai ellen az első reakció Európában: reakció alulról, reakció nem az erőszak, a terror, hanem a szabadság felé. 1. Jubileum nem kevesebb volt, mint négy a két pünkösdi ünnepen. Egy, szerény, de meg­ható keretben, mintegy előfutárja volt az Apponyi-jubileumnak: a pozsonyi egyetemi és középiskolai tanárok és tanulók ünnepelték Apponyit, a száműzöttek, a bolygó hazafiak, az otthonukat vesztett magyarok. A Horámszky­­utcában egy iskola ünnepelte félszázados fenn­állása évfordulóját. A budai református egyház országos nevű lelkészének, Haypál Benőnek huszonötéves lelkipásztorkodását és a Lloyd szép termében nagy, lelkes és előkelő közönség az irodalom és tanárkodás terén szerzett érde­meiért koszorúzta meg Sebestyén Károlyt, hiva­tása egyik legmunkabíróbb és legképzettebb emberét. Nem az idő, nem a huszonöt év itt a­­fontos. Ez csak a keret, a­melyben egy dolgára­­ termett férfiú munkájának az eredményei fog- i­s laktatmak. Hegedűs Lórántnak a szava — nem a hangja, — a szava úgy csendül ma a magyar fülekbe, hogy mikor Kaposvárott beszél, Pesten is hallják és figyelnek rá. Sőt, Pak­sban és Lon­donban is fülükhöz teszik a politikusok a tele­fonkagylót. Mert érdekes jelenség, hogy ez az­­ aránylag fiatal ember és abszolúte fiatal pénz­ügyminiszter a maga férfias elszántságával, eredeti egyéniségével és pénz­ügyi ihlettségével egy csapással lefogta magának Európa érdeklő­dését. A­mit Kaposvárott mondott, az, sajnos, nem egészen eredeti dolog, mert már mintegy száz évvel­ ezelőtt megénekelte Schiller Frigyes, a nagy német költő A búvár című balladájá­ban. Ott a király egy aranykelyhet dob az ör­vénylő tengerbe s kérdi, ki mer utána ugrani, hogy felhozza. Egy dali apród teszi meg a halálos ugrást és felhozza a tenger rémei közül és veszedelmeiből az aranytankomot. S hogy a királykisasszony rámosolyog a bátorszivü apródra, a király még egyszer beledobja a ré­mekkel tele mélységbe az aranypoharat, s a fiú még egy­szer utána veti magát, de­­ nem jő fel többé a gyönyörű napsütötte világra. A mi aranybirlikomunkat — mondjuk valutánknak — a legzsarnokibb király: a vég­zet belevetette a balsors feneketlennek látszó vizeibe és Hegedűs egyszer utána ugrott és fel­hozta a kelyhet. Most azt mondja Kaposvárott: vigyázza­tok, szót fogadjatok, ne dobjátok bele még egy­szer, mert­­ nem látjuk meg többé se a ke­­helyt, se az éltető napsütést... Az írek pedig szintén választottak ir par­lamentet, de egyelőre csak a déliek és csak vagy olyan ember jutott mandátumhoz, a­ki az Angliával való unió alapján áll, a többi mind ■ egy szálig szinfeinista (mintha nálunk a ki­egyezés korában csupa Kossuth-pártit választot­tak volna) s a megválasztottak nagyobb része angol­­ börtönben ül. Írország északnyugati részében hátra van a választás. Ott külön par­lamentet terveznek, mert ott vannak a nagy angol telepítések, a­honnan az íre­k tömegeit ki­sajátították. Itt nagy küzdelem lesz, mert az irek nem hajlandók belenyugodni országuk­­kettészakításába. Egyáltalán most az ir-kérdés aktuális lesz, oly értelemben, hogy valamelyes megoldása elkerületetennek látszik. Az antantban pedig — ha nem is állt még be a meghasonlás, de némileg kitört a szénm­e­­dence-­háború, melyről a napokban beszélt er egyik vezércikkünk, a ruhr-vidéki és a felső­sziléziai szénbányák kérdése. Briand és Lloyd George, mint két dómén hős üzengetnek át egy­előre a La Manche-csatornán s különös, hogy mindenik, a nőig jobbja dárdát vet ellenfelére, baljára pajzsnak a versaillesi békét csatolja. Lassan belekúsznak a békék paragrafusai közé a nemzetek anyagi érdekei és tudjuk, mert megtanultuk a háború alatt, hogy minden egyéb ezek mellett csak ürügy, akár világboldogító ideális eszme, akár nemzetközi jog, akár szer­ződés vagy szövetség, barátság vagy fajrokon­ság: mindez csak levegő, szél és festék, a fő a szén, az angol bánya, az üzlet, az érdek­­költségvetést készített. Később közigazgatási bíróvá nevezték ki s ebből az állásából ment át a szám­ Imiimé Plírén a számmal itt élte A kormányzó Zawado­vsky Alfréd drt az 1870. évi XVIII­­.-c. 6. §-a alapján kinevezte a legfőbb ál­lami szá­mvevőszék elnökévé. Az erről szóló kézira­tot holnap közli a hivatalos lap. Zawadovsky Alfréd dr. eddig az állami szám­­vavőszék alelnöke volt. Eleinte a pénzügyminiszté­­riumban teljesített szolgála­tot, a­hol a költségve­tési főosztály elnöke volt,­­ a minőségiben több vevőszékhez. ___________ A pénzügyminiszter kanoséért előadása. Mint Kaposvárról jelentik, Hegedűs Lánolat pénzügyminiszter, a­ki ott az adókivetés felülvizs­gálása céljából jelent meg. pünkösd hétfőjén sok ezer főnyi hallgatóság előtt előadást tartott pénz­ügyi politikájáról. Elmondotta a többi közt, hogy ő az ország vagyonával együtt meg akarja menteni a saját vagyonát is s erre találta ki az ő új rend­szerét, a mellyel talpraállítja pénzügyeinket. A va­­gyonváltsággal kapcsolatosan megvádolták őt azzal, hogy agyon akarja verni a tőzsdét■ Erre csak azit feleli: Nem méltó a miniszteri székre az, a­ki vala­mévi társadalmi osz­tálat szét akar törni, ő az or­szág érdekét­­tartja szem előtt, bármi néven neve­zendő különbség nélkül. Türelemre int, ne ideges­kedjék senki és ne adja el papírjait, hanem vágjon, míg ő a koronával szilárd alapon meg tud állni.­. Sokan megjárták már, mert nem hittek szavainak. Ne kételkedjenek a magyar pénzügyminiszter sza­vaiban. 1920 december 20-án előre megmondott mindent. Megmondotta azt is, hogy Magyarországon játékból megélni nem lehet, dolgozni kell minden­kinek. Hogy a spekulánsok elszámítanák magukat, arról ő nem tehet. Beszél azután a kis­adókról. (Kö­rülnéz.) Itt, azt hiszi, minden megadóztatott már. (Élénk derültség.) Úgyis azt mondják, hogy mikor egyszer egy repülőgépen felszálltam, a madarak is megijedtek, mert azt hitték, most az ő megadózta­tásuk következik. (Derültség.) Részletesen foglalko­zik ezután a boradóval, örüljenek, hogy ő hekto­literenként a 84 koronás boradóval megelégedett. Ha akarják, szidják és Somogyban akár etessék meg a rossz sebbel is, de ebből nem enged. Lehet, hogy többet fognak fizetni, de kevesebbet nem. Magyar­­országon a négymillió ellátatlan ellátása négy­­mil­­liárdba kerül. Kérdi, honnan vegye ezt az összeget? Ennek fedezésére bankót nem nyomat, mert két hó­napja már, hogy lezárja ezt a szerencsétlen masinát. "A kormány elhatározta­, hogy az ellátatlanok számát 4 millióról 2 millióra szállítja le. Ez ellá­tatlanok közé soroljuk elsősorban a hadirokkanta­kat, árvákat, özvegyeket és az ipari munkásokat. .Az ország nem konviktus, mindenkinek magának kell megélni. A forgalmi adót mindaddig kell fizet­nünk, míg ellátatlanok vannak. Beszél azután a gazdatársad­alomról és a fölldbirtokról. Az adópoli­tika­ csak akkor jó politika, ha jó gazdasági politika, mert akkor egyúttal megoldja a földreformot is. Ha egyszerre oldjuk meg a vagyonváltságot és a földreformot, megtettünk mindent a­mit a haza megkövetel. Rajta lesz, hogy júniusban elkészüljön az az adójavaslat, a­mely a földbirtok vagyonvált­­ságát célozza. Ha egy év alatt elvégeztük az egész reformot, ez nem fog kevesebbet jelenteni, mint azt, hogy befejeztük a háborút. — Vázolt politikám öt hónap óta fokozatosan bevált- Termembe az is föl volt véve, hogy Gratz Gusztávval megkötjük a gazdasági szerződést Cseh­országgal. Az eddigi sikertelenségért nem én vagyok felelős. És az országban 10 millió magyar és nem szabad elfelejteni, hogy szív és geográfia szerint sok­­kan vannak, a­kik velünk éreznek a­ megszállt te­rületeken is. A mostaninál is jobban akarnak majd hozzánk csatlakozni, ha pénzügyi tekintetben ott leszünk, a­hol mostani­­megszállóink vannak. Ezért az én politikám az integritás igazi politikája. — Sokan kérdezték tőlem, hogy érdemes-e? Nos hát, érdemes volt-e a mohácsi vész és a tatár­járás után? Mi lett volna, ha így beszélnek apáink' 49 után? Mi 1000 éve itt vagyunk, mint 1000 éves nemzet, melynek századokra­ menő kötelességei vannak. Nem merne unokáink szemébe nézni, ha nem teljesítené ezt a kötelességét. Tudja, hogy so­kan féltik azt a hajót, a melyen ő a­­matróz. Mások­ meg remélik, hogy hajója nem fog partra jutni. Be­szédét így fejezi be: — Engem ne féltsenek, az én hajómat nem lehet megfúrni, mert az én hajómon egy nemzet utazik, ez a hajó partra fog jutni. (Za­i jós tetszés.) Végül Szopkó István dr. polgármester köszö­netét fejezte ki a beszédért. LA miniszter ma délelőtt utazott el Kaposvárró]*. h­v *

Next