Budapesti Hírlap, 1921. június(41. évfolyam, 117–141. szám)
1921-06-01 / 117. szám
1921 junius 1, IRSDAPESTI HÍRLAP (H7.«.) tartóztassák. A mai napig nem is tudta, hogy ezt határozták. Meskó Zoltán: Dehogynem, Vázsonyi el akarta fogatni! Andrásszi: Nem tudom. Csak Vázsonyi barátomat akkor figyelmeztettem, mert politikáját akkor nem helyeseltem, úgy gondoltam, Károlyit inkább vezetni kell, mint összetörni és belőle mártírt csinálni. Lehet, sőt most hiszi, hogy ha egész eréllyel folytatták volna Vázsonyi politikáját, akkor a cél elérhető lett volna. Ő akkor Károlyiról, akivel napról-napra érintkezett, nem tételezte föl a hazafiatlanságot, a nemzetellenességet’. Sőt Károlyi arra kérte őt, hogy ha esetleg be akarnák zárni, ezt ne akadályozza meg, mert ez csak az ő hasznára lenne, őazonban sürgette a Károlyi ellen való vizsgálatot, hogy ügye mielőbb tisztáztassék. Tisza István között és közötte soha családi harc nem volt, a legjobb családi viszony volt közöttük, amíg a politikai ellentétek ki nem éleződtek. Legutóbbi könyvéből ismerteti a köztük fönnfaraott ellentéteket. A szóló Tisza egyéniségét mindenkor tisztelte és most is a legnagyobb örömmel fejezi ki elismerését nagy tehetsége, tiszta hazafisága, nemes célzatai iránt. De mert károsnak tartotta a politikáját, azért támadta következetesen. Arra a vádra, hogy ő okozta volna a nemzeti tanács megalakítását, azt feleli, hogy Károlyiék tudták már előzetesen, hogy ő nem fogadja el a Károlyi-kabinetben a magyar külügyminiszterséget, ők ugyanis két föltételt állítottak: fegyverezze le a hadsereget és pacifista béke kötésére vállalja a magyar külügyminiszterséget. Az első föltételt hazaárulásnak tekintette és ezt Károlyiék be is látták, de a másik föltételhez ragaszkodtak. Ha tőle függött volna, Károlyit és még pár urat, akik itt is ülnek, bezáratta volna. (Derültség.) Sajnos, nem rajta múlt. A miniszterelnökséggel nem kínálták meg, hanem külügyminiszternek nevezték ki és Bécsbe kellett mennie. Aznap, mikor Károlyit kinevezték, jött a félhivatalos távirat Svájcból a követségünktől, amelyben az antant kéri ec/u megbízott rögtöni kiküldését, mert velük tárgyalni akar, milyen feltételekkel lehet Ausztriát és Magyarországot fentartani, s milyen területi és közgazdasági áldozatokat hozhatunk. Ekkor telefonált Károlyinak, hogy tartsa vissza a forradalmat s akkor már le is mondott volt, mert nem akart vele 24 órán át sem a felelősséget megosztani. De mikor már lemondott és jött ez a hír,, a király kérésére újra vállalkozott arra, hogy ezt a kísérletet még megtegye. Nem volt azonban idő már arra, hogy Mensdorff gróf, a kit megbízott ezzel a tárgyalással, Svájcba érkezzék, csak Windischl- Graetz herceg jöhetett le, a ki megkezdte a tárgyalást és szintén elég kedvező tartalmú táviratot küldött Bécsbe, a mikor a pesti forradalom elsöpörteés eltemette ezt a lehetőséget. (Úgy van a középein.) Egyéni ambíció soha sem vezette. Bárminő támadással szemben továbbra is a keresztény nemzeti politikáért fog dolgozni, mindig törekszik visszatartani minden túlzástól ésa mérséklet útján fogja vezetni ezt a politikát. (Éljenzés balról és a középen.) Sándor Pál személyes kérdésbenjelenti, hogy nem támadta Andrássyt, csak politikai működését bírálta. Elvhez joga van. Senkit be nem piszkított, nem is volt se célja, se szándéka. A forradalmat csak egy ittas, gyári munkás, aki valamelyik csapszékben mulatott idáig, egykedvűen dünnyögte mellettem: — Én nem megyek sehova ... A szakszervezet eligazítja. Csak akkor tértem magamhoz, a mikor egy keneses szavu, ismeretlen ember egy bolt lépcsőjéről fájdalmas hangon szónokolni kezdett. Ezeket mondotta: — Testvéreim! Térjetek magatokba, hőköljetek ki és imádkozzatok! Mert bizony mondom néktek: közel a halálunk és az utolsó ítélet! Úgy kell lenni, hogy a Napot az ég másik felén útközben valami véletlen katasztrófa érte. Talán összeütközött valamely bujdosó, hatalmas égitesttel és összetört, vagy a rendes pályáról lesiklott és ellódult földünktől valamerre a végtelenségbe! Annyi szent bizonyos, hogy eddig ha nem jött föl, többé az életben immár nem látjuk meg soha! Nem lesz itt több tavasz, nem lesz több aratás, csak halál és nyugalom! Ezt én mondom nektek! Tehát térjetek magatokba, béküljetek ki és imádkozzatok, édes testvéreim! Kereken az utcák tovább is csak zúgtak a távolban, de ameddig szónokló, istenes embernek a hangja elhallatszott: azon a darab területen halotti némaság válta föl a lármát. Néhány pillanatig dermedtem szótlanul állott ott mindenki, mintha villám csapott volna le közéjük. Arról a darab Id.negfoltról egyetlen nesz, egyetlensóhajtás sem szállott föl a levegőbe, mint egy hangtalan tisztásról a különben körösköri, hangos tavaszi erdőben. A lábán körült meg ki-ki ott, ahol állt. Kis idő terve azonban egyszerre csak elemi erővel, robbanásszerűen zajdult föl **, magához tért azért hozta ide, hogy a vádak egyoldalúságát eloszlassa. A zsidóság éipporgy okozója volt a forradalomnak, mint a kereszténység. Ha Andrássyt támadni akarta volna, hivatkozhatott volna Tisza Istvánra, aki szemébe mondotta Andrássynak, hogy a destruktív elemet ebben a Házban Andrássy képviseli. A szólónak sokkal többet kell eltűrnie Andrássy pártjától. Bleyer Jakab: Magyarország elszigeteltsége a keresztény politikája miatt — olyan előny, amely a jövőben fogja gyümölcsét megteremni. Fedarabolásunk a francia brutalitás műve és együgyűség azt hinni, hogy Franciaország Magyarországot támogatja. Nekünk a német orientáció felé kell törekednünk, mert Magyarországnak csak egy barátja van: Németország. Foglalkozott a nemzeti kisebbségek kérdésével is és sürgette az uj nemzetiségi törvényt. A magyarországi németség számára kormánybiztosság felállítását kívánja. A költségvetést elfogadja. Az általános vitát azután berekesztették és holnap Bethlen István gróf miniszterelnök beszéde után, a költségvetés részletes tárgyalása következik. _____Az ülés vége este nyolc órakor._______________ Visszaállították a gabona szabad forgalmát — A közélelmező miniszter rendelete. — Kik jogosultak hatósági támogatásra ? — Mayer János közélelmezési miniszter az 1921— 1922-iki gazdasági évben liszttel ellátandók kataszterének összeállításáról valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez és Budapest székesfőváros tanácsához rendeletet intézett,,amely ezeket mondja: Az országszerte helyreálló rend és mind erősebbé váló konszolidáció a kormányt arra az elhatározásra késztette, hogy az 1921—22-iki gazdasági évben a lisztellátást a szabadforgalom alapjára helyezze. Hatósági ellátásra igényjogosultsága ennélfogva a következő gazdasági évben senkinek sincs. Mégis kellő megértéssel, méltányolva azt a nehéz helyzetet, amelyben a lakosság egyes rétegei még mindig sínylődnek, a kormánynak szándéka közérdekből a lakosság bizonyos és pedig számszerűleg a legszűkebb keretek közé szorított kategóriáinak a szabadforgalomra való átmenet ideje alatt a kialakuló viszonyoknak megfelelő, mérsékelt támogatást adni hatósági lisztellátás alakjában. E támogatásra elsősorban számításba jönnek: a nemzeti hadsereg legénysége, az állami rendőrség és csendőrség, továbbá a meghatározott (fix) fizetéssel bíró osztályok közül a katonatisztek és továbbszolgáló altisztek, valamint a közszolgálati alkalmazottak mindkét részről, mind a tényleges szolgálatot teljesítők, mind pedig a nyugdíjasok, végül az ipari munkásság és a teljesen keresetképtelen és egyben vagyontalan egyének. Természetszerűleg a nemzeti hadsereg legénységének kivételével a felsorolt kategóriába tartozók családtagjai is részesülnek támogatásban. Ezeken kívül még csak a kórházak és csekély mértékben az egyéb jóléti intézmények számíthatnak a lisztellátásnál az állam támogatására. Mindezek közvetetten ellátásban fognak részesülni.Az ipari munkásság kategóriájából azoknak az ipari, bánya- és közlekedési vállalatoknak munkásait, melyek eddig közvetetlen ellátásban részesültek, családtagjaikkal együtt továbbra szintén a közélelmező minisztérium fogja közvetetlenül ellátni. Az egyéb ipari munkások, valamint a teljesen keresetképtelen és egyben vagyontalan egyének ellátásáról a közélelmező miniszter által kiutalandó készletekből gondoskodni a közigazgatási hatóságok feladata lesz. Az ipari munkások kiválasztásánál szem előtt kell tartani azt, hogy csakis nem önálló iparos részesülhet hatósági lisztellátásban. E kategóriába számítandók még a közüzemek nem tisztviselő munkásai is. Semmiképp sem számíthatók az ipari munkások kategóriájába s ioy az ellátatlanok kataszterébe sem vehetők föl a kereskedelmi alkalmazottak. Ugyancsak nem lesznek fölvehetők azok az ipari munkások sem, kik munkaadójuknál természetben való ellátásban is részesülnek, vagy petsig termelők. Ezeken kívül csakis a teljesen keresőképtelen s egyúttal olyan vagyontalan egyének vehetők föl az ellátatlanok kataszterébe, akik közsegítségre szorulnak. Az ellátatlanok névjegyzékét a rendelet részletes utasításai alapján a hatóságoknak a legsürgősebben össze kell állítaniok. A községi elöljáróság, illetve a város polgármestere fegyelmi felelősség terhe mellett köteles ügyelni arra, hogy olyanok, akik a föntebb említett kategóriákba nem tartoznak, ne vétessenek föl az ellátatlanok névjegyzékébe. Az elkészített új névjegyzék 8 napon át közszemlére lesz kiteendő s mindazok, akik abba föl nem vetettek, az új gazdasági évben lisztellátásukról maguk tartoznak a szabadforgalom útján gondoskodni. Az ellátatlanok új névjegyzékét a közérelmező miniszter részéről kiküldendő középponti megbízottak már augusztus 1-től kezdődően a helyszínen állandóan ellenőrizni fogják és az esetleges mulasztásban részes szervekkel a legkérlelhetetlenebb szigorral fog eljárni. *,i tömeg. Mindenkiből üvöltő sírással tört ki a közeledő halál ijedelme: — Jaj, végünkt van, Végünk van! Mind egyformán olyasmit éreztek, mint az a tetszhalott, aki sírjában fölébredi és tudatára eszmél, hogy menthetetlenül el van már temetve. A félelem őrülete borította el a népet. Forrni, kavarogni kezdett az előbb mozdulatlan tömeg. A menekülés ösztöne sarkalta, hogy szétrebbenjenek.Iszonyú zavar, tolongás, keveredés támadt. Sokan ájultan estek össze, kikre aztán a többiek irgalmatlanul rátapostak. Most már ez a hely lett a legvadabbul veszéklő utcarész. Az együvétartozók egymás nevét kiabálták, hogy összekerüljenek Az anyák sikoltozva szólongatták a gyermekeiket, kiket mellőlük a fejeveszettség forgataga elsodort. A világ végének a borzadálya tombolt! Én a forrongás sodrából valahogy egy kapu alá fenenekültem, ahol egy árva éjjeli lámpa pislákolt szomorún. A lámpa alatt egy dullarcu fiatalember állt s a kereken beépített udvar hátulja felé integetett föl egyik emeletre, a hól különben egy lelket sem lehetett látni. — Isten veled, drágám! A mi nászunk már csak a másvilágon lesz meg! Aztán halántékához nyomta a revolvert és főbelőtte magát. Ez a jelenet a végsőig fölizgatott! Úgy éreztető, hogy nekem is végem van! S óh, milyen jólesett, milyen boldog voltam, a mint a szörnyű álomból fölébredtem s láttam, hogy az áldott Nap sugara fényesen ragyog be a zárt zsalugúter levelei között! Most már valóban megnéztem az órám: félhatot mutatott. fizul imperializmus, Berlin, máj. 20. (Saját levelezőnktől.) Kissé messze kell kezdenem. A Vossische Zeitung-gal, a nagy német világlappal, a minap baj történt. Több száz előfizetője a hónap elején visszaküldte. Nem akart róla többé tudni. Erre a Tante Foss főszerkesztője, mint igazi amerikai üzletember, kapta magát és összehívta kis politikai eszmecserére a hiteleneket, össze is jöttek vagy háromszázan és megindult a vita az új európai imperializmus körül. A Tante Foss ugyanis egy új politikai elmélet hirdetője, ő úgy véli, vagy talán csak vélte, hogy Európa a háború sebeit csak akkor heverheti ki igazán, ha a győzők és a győztesek — összeölelkeznek. Ha a diadalmaskodók nagylelkűen lemondanak, bár nem is teljesen, győzelmeik teljes kiaknázásáról, ha például Franciaország és Németország úgy megbarátkoznak, hogy megalkothatják a kontinentális frontot — Anglia ellenében. Az ötlet nagyszerű volna, ha gyakorlati megvalósítására gondolni lehetne. Én nem tudom, hogy azon az emlékezetes előfizetői gyűlésen hogy egyezkedtek ki Tante Foss és volt politikai barátai, de úgy tetszik, hogy ami azóta történt, még jobban igazolja azok álláspontját, akik inkább Anglia felé fordítják tekintetüket. Mert Anglia magával hozza Amerikát is és mert Londonnak, ha talán nem is volna kedves Németország gyors felvirágzása, mégis több kedvetlenséget okozna Franciaország állandó túlsúlya a kontinensen és egyúttal a francia diplomáciának erősebb érvényesülése a világpolitikában. Ami e pillanatban történik, azt a látszatot kelti, hogy ez a probléma sokkal előbb került homloktérbe, mint a nagy antant barátai és ellenfelei gondolták és óhajtották, mert íme Felső-Szilézia kérdésében már egymással szemben állanak London és Paris. Brand, aki úgy véli, hogy az európai kontinens sorsát a nagy győzelem után elsősorban a francia nép intézi és Lloyd George, aki valahogy nyugalmat, békét, rendet szeretne teremteni Közép-Európában, nem ugyan a tiszta igazságérzettől áthatva, nem is azért, mert a történelem így, vagy úgy tanítja, hanem, mert az angol nép a tengerentúlra tekintve, ahonnan most minden hatalom, minden pénz, minden jobb jövendőt hirdető fénysugár az ó világ felé tör, csak ezt az útmutatást kapja. Felső-Szilézia a világtörténelem nézőpontja,ból talán kis pont az események forgatagában, de mai beállításában mégis csak a nagy antant erőpróbája. Sőt talán még annál is több. Briand és Lloyd George két különböző világnézetet képviselnek. Briand a feje egy harmincöt milliós nemzetnek, amely azt vallja, hogy a győzelemből fakadó előnyös helyzetét csak akkor aknázhatja ki teljes nagyságában, ha Németország a porba sújtott állam marad és Közép-Európa nyomorúsága tartós és állandó lesz. Páris nem fél ugyan a mai Németországtól, de fél a nagyobb, hatvan milliós nemzet megújhodásától. Minden tény, amely a németség gazdasági, ipari megerősödését jelenthetné.-