Budapesti Hírlap, 1921. július (41. évfolyam, 142–168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

4 1921 július 1. jövedelem alapja mással kombinálassék, mert a­­ kataszteri jövedelmen való felépítés aránylag a leg­igazságosabb volt, — elhagyása igen aggályos, így hibát hibára fognak halmozni. A progresszió, a­mely a tárgyi adóval ellenkezik fokozása az állam­pénzügyi szempontból veszedelmes, ő is hangoztatja az egyenlő teherviselést. Ez a javaslat a földet 40 százaléknál jobban adóztatja meg. Anomália a ja­vaslat 112. szakasza. E szerint, ha valakinek 70 százalékos kárt okozott a­ román megszállás, de csak 30 % -át tudta pótolni, nem kap térítést, de a­ki 5 százalékos kárt szenvedett,­ az igen, félő, ha a javaslat eredeti alapjai nem maradnak meg, de a hibái esetleg igen. Márndy Sámuel megköszönvén, mint vendég a meghívást, kimutatta, hogy részvénytársaságok vakságával szemben, az ingatlanváltság a mező­­gazdaság terhére vagy eltolódást mutat. A földbir­tok 50 milliárdot, szőlő, ház stb. 30 milliárdot fizetne, a részvénytársaságok 4 milliárdjával szem­ben. A fizetési terminus meghosszabbítását kívánta. Lakatos Gyula azt fejtegette, hogy a pénzügy­­miniszter tervei zseniálisak, de kérdés, hogy a magyar közgazdaság kibírja-e katasztrófa nélkül. Minden vagyonváltság alá eső adóalanyra kiter­­jesztendőnek tartja az ingatlanváltság azon lerovási jogkedvezményét, hogy a váltságösszeg fele hadiköl­­csönkötvényekben, nem értékekben legyen lefizet­hető. Ezenfelül minden vagyonváltság 5 év alatt le­gyen törles­zthető, tehát az első váltságtörvény alá eső vagyonok váltsága is. A nagyobb vagyonok vakt­ságát az 1920. évi, jogerősen kiszabott vagyonadó­val kellene kombinációba hozni. Fellner Frigyes részletesen válaszolt a felszó­lalásokra. Lukács László elnök a vitát berekeszti és ki­mondja a határozatot, mely szerint az értekezlet Gyilány Imre báró határozati javaslatát, a Vadász Lipót által indítványozott pótlásokkal elfogadja. A nagyobb vagyonok háborús vakságára vonatkozó javaslatra nézve pedig kimorndja, hogy keresztülvi­­teli módjára nézve az előadó indítványát fogadja el. — Tissa-pkr. ún 1­. főtárgyalás ötvenhetedik napja. — Kéri védője elhagyta a tárgyalótermet. — A legutóbbi tárgyaláson Kéri Pál egy cédulát adott át védőjének, Várkonyi Oszkárnak. A börtön­­őr erről jelentést tett a törvényszék elnökének, a­ki a királyi ügyészség intézkedését kérte ki erre az­ ügyre vonatkozóan, mivel ez az ügyészség hatáskö­rébe tartozik. Az ügyészség neg ötvennyolcórai sötét zárkára ítélte Kéri Pált, azzal a megokolással, hogy neki, mint elítélt bűntettesnek a perrend értelmé­ben nincs joga a védőjével ilyen után érintkezni. Ezt az esetet tette ma szóvá a tárgyalás megnyitása­kor Várkonyi Oszkár dr. Nyomban a tárgyalás megnyitása után ugyanis fölállott s bejelentette, hogy előterjesztést kíván tenni. Az elnök: Nem engedem meg a szót, most nincs annak a helye. Várkonyi: Előterjesztést teszek a védelem sza­badságának flagráns megsértése miatt. Az elnök: Mondottam már, hogy nem enge­dem meg, megvonom öntől a szót. Várkonyi: Ez is megsértése a védelem szabad­ságának és a bp. 384. paragrafusának 9. pontja alapján semmiségi okot jelentek be. Várkonyi Jr. erre összecsomagolta iratait és elhagyta a tárgyalótermet. A bíróság arra való tekintettel, hogy Várkonyi Oszkár jogos ok nélkül a tárgyalást elhagyta, úgy határozott, hogy az ügyet átteszi az ügyvédi kama­rához. Addig is hivatalból Bárdos György fch­. ügyvé­det rendelte ki Kéri védőjének. A végzés megoko­­lása úgy szól, hogy a védő engedelem nélkül akart fölszólalni, a védői jogok állítólagos megsértése miatt. Ha ez arra vonatkozott, úgymond a határo­zat, hogy a legutóbbi tárgyalás szünete alatt Kéri Pál egy cédulát csúsztatott védője kezébe és e miatt a bíróság a rendelkezési jogot az ügyészségnek a­dta át ez olyan incidens, a­mely nem a tárgyalás alatt történt, tehát e helyütt nem is tárgyalható. Hivata­losan értesült a bíróság egyébként arról, hogy ez a cédula nem is erre az ügyre, hanem egy egészen más ügyre vonatkozó információ volt , tekintettel arra, hogy Kéri Pál egy másik ügyben jogerősen el­­i­­télt rab, ennélfogva a bp. 62. paragrafusában biz­tosított érintkezési jogkör nem illeti meg. Polónyi Dezső dr. a határozat ellen fel­folya­modást jelent be. Ezután folytatták a tanúkihallgatást. Pap József dr. udvari tanácsos, az ügyvédi kamara elnöke az első tanú. A minap az egyik tanú, Morgenstern Gyula azt vallotta a bíróság előtt, hogy 1918. október 31-én Pap József dr.-t is látta a nem­zeti tanácsnál. Pap József kijelenti, hogy sem 1918. szem­ Gyula tanú vallott, szemenszedett valótlanság s a ki azt állítja, hogy ő ott volt a nemzeti tanács­ban, tudva valótlant állít. Kátai Antal borbélysegéd, Héber Antal, az Asztúria portásának lényegtelen vallomása után Schwachulay Zoltán dr., volt törvényhatósági kor­mánybiztost hallgatták ki. Azt vallja, hogy a lánc­híd­ fölvonulást követő­­napon fölkereste Friedri­­chet Mátyásföldön és otthon is találta­. Illosvay Gusztáv nyugalmazott határrendőrségi főnök a következő tanú. Elmondja, hogy a nyomo­zás első stádiumában még Szegeden dolgozott. Ott Pogányt és Kérit jelölték meg tettestársaknak. Augusztus 12-én Pestre jött és jelentkezett Perényi Zsigmond báró akkori belügyminiszternél. A Tisza­­gyilkosságra vonatkozó iratokat kétizben is kérte Mattyasovszky volt főkapitánytól, de ez megtagadta az iratok kiadását. Jelentést tett erről a miniszter­nek, a­ki azonban néhány nappal ezután lemondott. — Rögtön menesztettek engem is — úgymond a tanú — hamis indokolással félretettek állásomból. Az elnök: Megtudná ezt világítani, mert egy hatóság meggyanúsítására lenne alkalmas a kijelen­­tése? A tanú, Beniczky mondta nekem annak idején, hogy azért történt a nyugdíjaztatásom, mert Mat­­­tyasovszkynak voltam kellemetlen. Mattyasovszky­­val pedig a Tisza-ügyben volt összeütközésem. Szilassy királyi ügyész: ön azt vallotta, hogy a rendőrségen, a­mikor Friedrich neve előkerült, lanyhán kezelték az ügyet és hogy utasítást kaptak a rendőri osztályon az akták feketéidére? A tanú: Én ezt nem vallottam, engem a vizs­gálóbíró ki sem hallgatott. Polónyi: ön tényleg mondotta ezeket a had­­osztálybírósági tárgyaláson? A tanú: Én csak annyit mondtam, hogy érdek­lődtem és nekem azt mondták, szeretnék látni azt az embert, a­ki a Tisza-gyilkossági ügyben mer va­lamit tenni. Az elnök: A hadosztálybírósági jegyzőkönyv szerint ön azt mondotta, hogy objektív meggyőző­dése, hogy föltétlenül ki lehetett volna deríteni az ügyet, ha megengedik és el nem nyomják a nyo­mozást. , A tanú: Nekem az a meggyőződésem, ha a rendőrség úgy jár el, a­hogy kell, ezt a gyilkossági ügyet könnyen ki lehetett volna deríteni. Friedrich István: A tani úr többször járt ná­lam, egy alkalommal, a­mikor Beniczkyt helyette­­sí­tettem. A tanú­ár a nyugdíjazása kérdésében for­dult akkor hozzám. De minthogy én csak néhány órára vezettem a belügyi tárcát, nem tartottam szükségesnek, hogy ebben a kérdésben intézkedjek. Ebbe belemagyarázni azt, hogy azért történt a nyug­díjazása, mert a Tisza-ügy iránt érdeklődött, rém lehet. Én is érdeklődtem a Tisza-ügy iránt és most itt ülök a vádlottak padján. A tanú: Az én dolgom okmányokkal igazol­ható, ilyen emberrel még meg nem történt, hogy el­lopják az aktáit. Az elnök: Ilyen erős kitételt használni nem szabad. Itt is megtörtént, hogy elkallódtak akták és később előkerül­tek. A kö­vekező Hasú Boross F. László, a­ki lázadás és felségsértés bűntettéért nyolc évi fegy­házra van­­ elitélve. Az általános kérdések során elmondja, hogy foglalkozására nézve kommunista sajtómunkás. Az elnök: És a kommunizmus­ előtt mi volt a foglalkozása? A tanú: Joghallgató voltam. Az elnök: Hogy lett kommunista sajtómun­kás? A tanu: A Vörös Újság munkatársa voltam. Az elnök: Na, hát ez néhai foglalkozása, mert azóta a kommunizmus megszűrt. A tanú ezután az elnök kérdéseire elmondja, hogy valótlan egyik rabtársának az a vallomása, mintha ő, a tanú, a gyűjtőfogházban többek előtt azt állította volna, hogy Kéri a Tisza - gyilkossá­gba be volt avatva. — Én — úgymond — olyat nem mondhat­tam, a­minek az ellenkezőjéről voltam meggyőződve. A forradalmat megelőző napon, október 30-án, egy bizalmas értekezlet volt a melyen igen tisztelt bará­tom és mártírhalált halt vezérem Korvin-Klein­­ Ottó . •­­ Az elnök: Azonnal megbüntetem, hogy mer, ilyet mondani! Természetesen most ön saját magát­­ is mártírnak érzi. Korvint halálos ítélet alapján vé­­­­gezté­k ki, ön ellen­i kijelentése miatt bűnvádi eljá­rást lehet indítani, figyelmeztetem, vigyázzon a sza­vaira! A tanú ezután elmondja, hogy október 30-án I­gy bizalma® gyűlés volt, a­melyen a forradalom ki-­­ törésének módjairól volt szó. Ezen a gyűlésen no­­­­vember 4-re határozták el a forradalom kitörését. A­­ gyűlésen a katonaságot Kéri Pál képviselte. Tanács­kozás közben egy munkás felszólalt, h h­ogy mi lesz Tiszával és mi lesz a többiekkel. Ezeket is szerinte meg kellett volna gyilkolni. Kéri ezt határozottan ellenezte. Mint ismeretes, a Nemzetközi Dunabizotság békealakulat, tehát minden a háborúval netalán még összefüggő kérdéstől és ügytől teljesen függet­len. Megalkotása a béke­sérződésekben van lefekt­­tetve, működése teljesen autonóm. Határozatai, a­melyeket a 11 állam képviselői egyszerű szó­többséggel hoznak, a végrehajtásra végérvényesek. Mindaddig, míg a Pak­sban jelenleg még folyó tár­gyalásokat az úgynevezett Nemzetközi Duna-Kon­­ferencia részéről végleg be nem fejezik, és az ott megállapított Duna-Konve­ncia szövegét a konferen­ciában résztvevő államok parlamentjei végleg nem ratifikálták, a múlt év júniusában megalakult Nem­zetközi Dunabizottság, ugyancsak a békeszerződés határozmánya értelmében, fel van jogosítva arra, hogy a Duna nemzetközivé tétele által és az ebből folyó szabad hajózás érdekeit szem előtt tartva, olyan adminisztratív rendszabályokat léptessen életbe, melyeket legcélszerűbbeknek tart a komm­is­­sió ügyvitelére. Jelenleg tehát ezeknek az ideiglene­seknek mondható szabályok alapján működik a Dunabizottság, melynek hivatalnokait a résztvevő 11 állam ajánlatára alkalmazzák. Minden állam­beli hivatalnokot ajánlhat. Ezekből alakították a közép­ponti hivatal főbb tisztviselői karát. Az elnökség a határozatok értelmében fél évenként változik az államok alfabetikus sorrendje szerint. 1921 január 1-én Magyarországra kerülvén a sor, Magyarország delegátusa, Miklós Ödön, valóságos belső titkos tanácsos, államtitkár foglalta el az elnöki széket, a­kinek a mandátuma a mai nappal lejárt. Utóda Rossetti olasz delegátus lett. Munkatársunk felkereste Miklós Ödönt, a bi­zottság távozó elnökét, a­k­i ebből az alkalomból a következőket mondotta: " Az elmúlt fél esztendő adminisztratív műkö­dése főleg a hivatalok újjászervezésében merült ki, minthogy január elseje óta a bizottság maga fizeti alkalmazottait, s így azok már közvetetlen fenható­­sága alá tartoznak. A bizottságban öt főosztályt szerveztünk és pedig a vezértitkárságot, a pénzügyi, hajózási, műszaki és egészségügyi főosztályokat. Első fő törekvése volt a Dunabizottságnak, hogy­ a nyolc államszakaszra osztott Dunán a hajóközle■e­kedést meggyorsítsa. A dunamenti államok hajózási szabályaikat eddig minden összhang nélkül állapí­tották meg. Ezeket egyszerűsíteni kellett és össz­hangban hozni. Ez a törekvésünk sikerrel járt, úgy-­­szintén kivittük azt is, hogy­ a hajók az egyes határ­menti állomásokon a lehető legrövidebb ideig vesz­­ legeljenek. Ezzel kapcsolatban a Nemzetközi Duna­bizottság egész erkölcsi súlyának latbavetésével sikerült a szükséges szénmennyiséget is biztosítani nemcsak a hajók, hanem a hajógyárak és javítómű­helyek számára is. Ebben a tekintetben elismerés illeti meg Csehország kormányát. Újjászerveztük a Vaskapu-szolgálatot is, a­hol a bizottságnak egy, hatalmas kirendeltsége működik. Ennek különösen nagy fontossága volt, mert a Vaskapu-csatornán a legkisebb elővigyázatlanság is az egész aldunai hajó­zást lehetetlenné teszi. Örömmel állapítom meg, hogy az elmúlt hat hónap alatt ebben a tekintetben sem fordult elő a legsekélyebb defektus sem. Január ele­jén a bizottságban még csak öt állam delegátusa foglalt helyet, ma már a délszlávok kivételével vala­mennyi parti állam képviseltette magát. Arra a kérdésünkre, hogy a Pak­sban székelő nemzetközi Duna-konferencia mikor fejezi be vég­leg munkálatait, Miklós államtitkár a következőket mondotta: — A párisi konferencia július közepe tején újra összeü­l a nemzetközi konvenciók szövegének végleges megállapítása, megszövegezése és az aláírá­sok végett. Ezeket az egyezségeket a­ konferencián résztvevő államok parlamentjei elé fogják­­ terjesz­teni ratifikálás végett. Kérdést intéztünk őexcellenciájához a Duna­bizottság székhelye­ dolgában is. Miklós Ödön kije­lentette, hogy az egyezségek értelmében a bizottság székhelye ötévenként változik. A párisi konferencia határozatainak ratifikálása után a Nemzetközi Duna­bizottság első székhelye, Pozsony lesz. Minthogy azonban a párisi egyezségeket tizen­két álla­mnak kell ratifikálni, még sok vk­ fog le­folyni addig a Dunán, míg a bizottság a Dunára te­kintő, fő­utcai, negyvennyolc szobás, hatalmas pa­lotájából eltávozik. Az idegen meghatalmazottak már előre fájlalják, hogy kénytelenek lesznek el­­hagyni Budapestet s hatalmas palotájukat, a­melyet könyvét a bíróság közölte ez ügyészséggel, hogy újabb bűnvádi eljárást indíthassanak a tanu ellen. A bíróság mellőzte a tanu megesket­ését és el­rendelte, hogy a kihallgatásáról fölvett jegyzőkönyv­­et a királyi ügyészséggel közöljék, mert vallo­­mása során bűncselekményeket dicsért föl. A bíró­ság nem hisz a tanu vallomásának, ilyen taraj még arra is képes, hogy a Tisza-gyilkossági bűnpörben bűnpalástolást kövessen el.

Next