Budapesti Hírlap, 1921. július (41. évfolyam, 142–168. szám)
1921-07-01 / 142. szám
4 1921 július 1. jövedelem alapja mással kombinálassék, mert a kataszteri jövedelmen való felépítés aránylag a legigazságosabb volt, — elhagyása igen aggályos, így hibát hibára fognak halmozni. A progresszió, amely a tárgyi adóval ellenkezik fokozása az állampénzügyi szempontból veszedelmes, ő is hangoztatja az egyenlő teherviselést. Ez a javaslat a földet 40 százaléknál jobban adóztatja meg. Anomália a javaslat 112. szakasza. E szerint, ha valakinek 70 százalékos kárt okozott a román megszállás, de csak 30 % -át tudta pótolni, nem kap térítést, de aki 5 százalékos kárt szenvedett, az igen, félő, ha a javaslat eredeti alapjai nem maradnak meg, de a hibái esetleg igen. Márndy Sámuel megköszönvén, mint vendég a meghívást, kimutatta, hogy részvénytársaságok vakságával szemben, az ingatlanváltság a mezőgazdaság terhére vagy eltolódást mutat. A földbirtok 50 milliárdot, szőlő, ház stb. 30 milliárdot fizetne, a részvénytársaságok 4 milliárdjával szemben. A fizetési terminus meghosszabbítását kívánta. Lakatos Gyula azt fejtegette, hogy a pénzügyminiszter tervei zseniálisak, de kérdés, hogy a magyar közgazdaság kibírja-e katasztrófa nélkül. Minden vagyonváltság alá eső adóalanyra kiterjesztendőnek tartja az ingatlanváltság azon lerovási jogkedvezményét, hogy a váltságösszeg fele hadikölcsönkötvényekben, nem értékekben legyen lefizethető. Ezenfelül minden vagyonváltság 5 év alatt legyen törleszthető, tehát az első váltságtörvény alá eső vagyonok váltsága is. A nagyobb vagyonok vaktságát az 1920. évi, jogerősen kiszabott vagyonadóval kellene kombinációba hozni. Fellner Frigyes részletesen válaszolt a felszólalásokra. Lukács László elnök a vitát berekeszti és kimondja a határozatot, mely szerint az értekezlet Gyilány Imre báró határozati javaslatát, a Vadász Lipót által indítványozott pótlásokkal elfogadja. A nagyobb vagyonok háborús vakságára vonatkozó javaslatra nézve pedig kimorndja, hogy keresztülviteli módjára nézve az előadó indítványát fogadja el. — Tissa-pkr. ún 1. főtárgyalás ötvenhetedik napja. — Kéri védője elhagyta a tárgyalótermet. — A legutóbbi tárgyaláson Kéri Pál egy cédulát adott át védőjének, Várkonyi Oszkárnak. A börtönőr erről jelentést tett a törvényszék elnökének, aki a királyi ügyészség intézkedését kérte ki erre az ügyre vonatkozóan, mivel ez az ügyészség hatáskörébe tartozik. Az ügyészség neg ötvennyolcórai sötét zárkára ítélte Kéri Pált, azzal a megokolással, hogy neki, mint elítélt bűntettesnek a perrend értelmében nincs joga a védőjével ilyen után érintkezni. Ezt az esetet tette ma szóvá a tárgyalás megnyitásakor Várkonyi Oszkár dr. Nyomban a tárgyalás megnyitása után ugyanis fölállott s bejelentette, hogy előterjesztést kíván tenni. Az elnök: Nem engedem meg a szót, most nincs annak a helye. Várkonyi: Előterjesztést teszek a védelem szabadságának flagráns megsértése miatt. Az elnök: Mondottam már, hogy nem engedem meg, megvonom öntől a szót. Várkonyi: Ez is megsértése a védelem szabadságának és a bp. 384. paragrafusának 9. pontja alapján semmiségi okot jelentek be. Várkonyi Jr. erre összecsomagolta iratait és elhagyta a tárgyalótermet. A bíróság arra való tekintettel, hogy Várkonyi Oszkár jogos ok nélkül a tárgyalást elhagyta, úgy határozott, hogy az ügyet átteszi az ügyvédi kamarához. Addig is hivatalból Bárdos György fch. ügyvédet rendelte ki Kéri védőjének. A végzés megokolása úgy szól, hogy a védő engedelem nélkül akart fölszólalni, a védői jogok állítólagos megsértése miatt. Ha ez arra vonatkozott, úgymond a határozat, hogy a legutóbbi tárgyalás szünete alatt Kéri Pál egy cédulát csúsztatott védője kezébe és e miatt a bíróság a rendelkezési jogot az ügyészségnek adta át ez olyan incidens, amely nem a tárgyalás alatt történt, tehát e helyütt nem is tárgyalható. Hivatalosan értesült a bíróság egyébként arról, hogy ez a cédula nem is erre az ügyre, hanem egy egészen más ügyre vonatkozó információ volt , tekintettel arra, hogy Kéri Pál egy másik ügyben jogerősen elitélt rab, ennélfogva a bp. 62. paragrafusában biztosított érintkezési jogkör nem illeti meg. Polónyi Dezső dr. a határozat ellen felfolyamodást jelent be. Ezután folytatták a tanúkihallgatást. Pap József dr. udvari tanácsos, az ügyvédi kamara elnöke az első tanú. A minap az egyik tanú, Morgenstern Gyula azt vallotta a bíróság előtt, hogy 1918. október 31-én Pap József dr.-t is látta a nemzeti tanácsnál. Pap József kijelenti, hogy sem 1918. szem Gyula tanú vallott, szemenszedett valótlanság s a ki azt állítja, hogy ő ott volt a nemzeti tanácsban, tudva valótlant állít. Kátai Antal borbélysegéd, Héber Antal, az Asztúria portásának lényegtelen vallomása után Schwachulay Zoltán dr., volt törvényhatósági kormánybiztost hallgatták ki. Azt vallja, hogy a lánchíd fölvonulást követőnapon fölkereste Friedrichet Mátyásföldön és otthon is találta. Illosvay Gusztáv nyugalmazott határrendőrségi főnök a következő tanú. Elmondja, hogy a nyomozás első stádiumában még Szegeden dolgozott. Ott Pogányt és Kérit jelölték meg tettestársaknak. Augusztus 12-én Pestre jött és jelentkezett Perényi Zsigmond báró akkori belügyminiszternél. A Tiszagyilkosságra vonatkozó iratokat kétizben is kérte Mattyasovszky volt főkapitánytól, de ez megtagadta az iratok kiadását. Jelentést tett erről a miniszternek, aki azonban néhány nappal ezután lemondott. — Rögtön menesztettek engem is — úgymond a tanú — hamis indokolással félretettek állásomból. Az elnök: Megtudná ezt világítani, mert egy hatóság meggyanúsítására lenne alkalmas a kijelentése? A tanú, Beniczky mondta nekem annak idején, hogy azért történt a nyugdíjaztatásom, mert Mattyasovszkynak voltam kellemetlen. Mattyasovszkyval pedig a Tisza-ügyben volt összeütközésem. Szilassy királyi ügyész: ön azt vallotta, hogy a rendőrségen, amikor Friedrich neve előkerült, lanyhán kezelték az ügyet és hogy utasítást kaptak a rendőri osztályon az akták feketéidére? A tanú: Én ezt nem vallottam, engem a vizsgálóbíró ki sem hallgatott. Polónyi: ön tényleg mondotta ezeket a hadosztálybírósági tárgyaláson? A tanú: Én csak annyit mondtam, hogy érdeklődtem és nekem azt mondták, szeretnék látni azt az embert, aki a Tisza-gyilkossági ügyben mer valamit tenni. Az elnök: A hadosztálybírósági jegyzőkönyv szerint ön azt mondotta, hogy objektív meggyőződése, hogy föltétlenül ki lehetett volna deríteni az ügyet, ha megengedik és el nem nyomják a nyomozást. , A tanú: Nekem az a meggyőződésem, ha a rendőrség úgy jár el, ahogy kell, ezt a gyilkossági ügyet könnyen ki lehetett volna deríteni. Friedrich István: A tani úr többször járt nálam, egy alkalommal, amikor Beniczkyt helyettesítettem. A tanúár a nyugdíjazása kérdésében fordult akkor hozzám. De minthogy én csak néhány órára vezettem a belügyi tárcát, nem tartottam szükségesnek, hogy ebben a kérdésben intézkedjek. Ebbe belemagyarázni azt, hogy azért történt a nyugdíjazása, mert a Tisza-ügy iránt érdeklődött, rém lehet. Én is érdeklődtem a Tisza-ügy iránt és most itt ülök a vádlottak padján. A tanú: Az én dolgom okmányokkal igazolható, ilyen emberrel még meg nem történt, hogy ellopják az aktáit. Az elnök: Ilyen erős kitételt használni nem szabad. Itt is megtörtént, hogy elkallódtak akták és később előkerültek. A kövekező Hasú Boross F. László, aki lázadás és felségsértés bűntettéért nyolc évi fegyházra van elitélve. Az általános kérdések során elmondja, hogy foglalkozására nézve kommunista sajtómunkás. Az elnök: És a kommunizmus előtt mi volt a foglalkozása? A tanú: Joghallgató voltam. Az elnök: Hogy lett kommunista sajtómunkás? A tanu: A Vörös Újság munkatársa voltam. Az elnök: Na, hát ez néhai foglalkozása, mert azóta a kommunizmus megszűrt. A tanú ezután az elnök kérdéseire elmondja, hogy valótlan egyik rabtársának az a vallomása, mintha ő, a tanú, a gyűjtőfogházban többek előtt azt állította volna, hogy Kéri a Tisza - gyilkosságba be volt avatva. — Én — úgymond — olyat nem mondhattam, aminek az ellenkezőjéről voltam meggyőződve. A forradalmat megelőző napon, október 30-án, egy bizalmas értekezlet volt a melyen igen tisztelt barátom és mártírhalált halt vezérem Korvin-Klein Ottó . • Az elnök: Azonnal megbüntetem, hogy mer, ilyet mondani! Természetesen most ön saját magát is mártírnak érzi. Korvint halálos ítélet alapján végezték ki, ön elleni kijelentése miatt bűnvádi eljárást lehet indítani, figyelmeztetem, vigyázzon a szavaira! A tanú ezután elmondja, hogy október 30-án Igy bizalma® gyűlés volt, amelyen a forradalom ki- törésének módjairól volt szó. Ezen a gyűlésen november 4-re határozták el a forradalom kitörését. A gyűlésen a katonaságot Kéri Pál képviselte. Tanácskozás közben egy munkás felszólalt, h hogy mi lesz Tiszával és mi lesz a többiekkel. Ezeket is szerinte meg kellett volna gyilkolni. Kéri ezt határozottan ellenezte. Mint ismeretes, a Nemzetközi Dunabizotság békealakulat, tehát minden a háborúval netalán még összefüggő kérdéstől és ügytől teljesen független. Megalkotása a békesérződésekben van lefekttetve, működése teljesen autonóm. Határozatai, amelyeket a 11 állam képviselői egyszerű szótöbbséggel hoznak, a végrehajtásra végérvényesek. Mindaddig, míg a Paksban jelenleg még folyó tárgyalásokat az úgynevezett Nemzetközi Duna-Konferencia részéről végleg be nem fejezik, és az ott megállapított Duna-Konvencia szövegét a konferenciában résztvevő államok parlamentjei végleg nem ratifikálták, a múlt év júniusában megalakult Nemzetközi Dunabizottság, ugyancsak a békeszerződés határozmánya értelmében, fel van jogosítva arra, hogy a Duna nemzetközivé tétele által és az ebből folyó szabad hajózás érdekeit szem előtt tartva, olyan adminisztratív rendszabályokat léptessen életbe, melyeket legcélszerűbbeknek tart a kommissió ügyvitelére. Jelenleg tehát ezeknek az ideigleneseknek mondható szabályok alapján működik a Dunabizottság, melynek hivatalnokait a résztvevő 11 állam ajánlatára alkalmazzák. Minden állambeli hivatalnokot ajánlhat. Ezekből alakították a középponti hivatal főbb tisztviselői karát. Az elnökség a határozatok értelmében fél évenként változik az államok alfabetikus sorrendje szerint. 1921 január 1-én Magyarországra kerülvén a sor, Magyarország delegátusa, Miklós Ödön, valóságos belső titkos tanácsos, államtitkár foglalta el az elnöki széket, akinek a mandátuma a mai nappal lejárt. Utóda Rossetti olasz delegátus lett. Munkatársunk felkereste Miklós Ödönt, a bizottság távozó elnökét, aki ebből az alkalomból a következőket mondotta: " Az elmúlt fél esztendő adminisztratív működése főleg a hivatalok újjászervezésében merült ki, minthogy január elseje óta a bizottság maga fizeti alkalmazottait, s így azok már közvetetlen fenhatósága alá tartoznak. A bizottságban öt főosztályt szerveztünk és pedig a vezértitkárságot, a pénzügyi, hajózási, műszaki és egészségügyi főosztályokat. Első fő törekvése volt a Dunabizottságnak, hogy a nyolc államszakaszra osztott Dunán a hajóközle■ekedést meggyorsítsa. A dunamenti államok hajózási szabályaikat eddig minden összhang nélkül állapították meg. Ezeket egyszerűsíteni kellett és összhangban hozni. Ez a törekvésünk sikerrel járt, úgy-szintén kivittük azt is, hogy a hajók az egyes határmenti állomásokon a lehető legrövidebb ideig vesz legeljenek. Ezzel kapcsolatban a Nemzetközi Dunabizottság egész erkölcsi súlyának latbavetésével sikerült a szükséges szénmennyiséget is biztosítani nemcsak a hajók, hanem a hajógyárak és javítóműhelyek számára is. Ebben a tekintetben elismerés illeti meg Csehország kormányát. Újjászerveztük a Vaskapu-szolgálatot is, ahol a bizottságnak egy, hatalmas kirendeltsége működik. Ennek különösen nagy fontossága volt, mert a Vaskapu-csatornán a legkisebb elővigyázatlanság is az egész aldunai hajózást lehetetlenné teszi. Örömmel állapítom meg, hogy az elmúlt hat hónap alatt ebben a tekintetben sem fordult elő a legsekélyebb defektus sem. Január elején a bizottságban még csak öt állam delegátusa foglalt helyet, ma már a délszlávok kivételével valamennyi parti állam képviseltette magát. Arra a kérdésünkre, hogy a Paksban székelő nemzetközi Duna-konferencia mikor fejezi be végleg munkálatait, Miklós államtitkár a következőket mondotta: — A párisi konferencia július közepe tején újra összeül a nemzetközi konvenciók szövegének végleges megállapítása, megszövegezése és az aláírások végett. Ezeket az egyezségeket a konferencián résztvevő államok parlamentjei elé fogják terjeszteni ratifikálás végett. Kérdést intéztünk őexcellenciájához a Dunabizottság székhelye dolgában is. Miklós Ödön kijelentette, hogy az egyezségek értelmében a bizottság székhelye ötévenként változik. A párisi konferencia határozatainak ratifikálása után a Nemzetközi Dunabizottság első székhelye, Pozsony lesz. Minthogy azonban a párisi egyezségeket tizenkét államnak kell ratifikálni, még sok vk fog lefolyni addig a Dunán, míg a bizottság a Dunára tekintő, főutcai, negyvennyolc szobás, hatalmas palotájából eltávozik. Az idegen meghatalmazottak már előre fájlalják, hogy kénytelenek lesznek elhagyni Budapestet s hatalmas palotájukat, amelyet könyvét a bíróság közölte ez ügyészséggel, hogy újabb bűnvádi eljárást indíthassanak a tanu ellen. A bíróság mellőzte a tanu megesketését és elrendelte, hogy a kihallgatásáról fölvett jegyzőkönyvet a királyi ügyészséggel közöljék, mert vallomása során bűncselekményeket dicsért föl. A bíróság nem hisz a tanu vallomásának, ilyen taraj még arra is képes, hogy a Tisza-gyilkossági bűnpörben bűnpalástolást kövessen el.