Budapesti Hírlap, 1921. augusztus (41. évfolyam, 169–192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

1921 augusztus 2. Budapesti Hírlap cmvi­l.) Oroszországban levő családtagjaikkal. Itt említjük, meg, hogy értesülésünk szerint az igazságügymi­­niszter rövidesen, lehet, hogy már holnap felszólal a nemzetgyűlésen és ismertetni fogja a már meg­kötött revali egyezség főbb pontjait. Az európai politika. — Hngol-francia megegyezés a felső­­sziléziai kérd­ésben. — Háború­­-libánid­­­ban. — Massareyk és Hainisch talál­kozása. — A két nagy szövetséges végre megtalálta azt a formulát, a­melynek segítségével a Felső-Szilézia dolgában közöttük felmerült ellentét egyelőre elin­­tézettnek tekinthető. Az angol kormány elfogadta Briand legutolsó előterjesztését és megígérte, hogy ő maga és az olasz kormány is utólag csatlakozni fog a francia kormány által a csa­paterősítések küldésére vonatkozóan a német kormányhoz inté­zett jegyzékhez. Állítólag ez a mai napon már meg is történt. A franciákat, mint ez sajtójukból kitű­nik, ez a megoldás teljesen kielégíti és most újra szent a béke és mindkét oldalon megint az egyetér­tést éltetik. A­míg idáig jutottak, addig a kormány­­férfiak a sajtót használták föl szócső gyanánt, most hogy újból nagyobb veszedelem nélkül lehet dek­­laimálni, maguk állanak ki a piacra. Lloyd George a tamei katonai emlékszobor leleplezését hasz­nálta föl arra, hogy megmagyarázza azokat az elve­ket, a­melyek az angol kormányt ebben a leg­utóbbi kis harcában vezették. Lelkesen vállalta to­vábbra is a szövetségi viszonyt, de rámutatott arra is, — noha nagy tapintattal és igen kíméletesen — miben van az angol és francia politika között az el­térés. A francia aggodalmakat, melyek a Német­országgal való szomszédságból és történelmi okok­ból táplálkoznak, Anglia nem ismeri. Ez aggodal­mak pedig szerinte megnehezítik a higgadt ítéletet, a­mi nélkül valóságos béke el nem képze­hető. Ez a beszéd minden óvatossága mellett elég világos és mutatja­, hogy Anglia­ és Frankország között nem a mostani válság volt az utolsó. Konstatálni kel, hogy a franciák által elért siker csak igen, minimális. Igazi céljukat, hogy t. i. Fel­s­ő-Sziléziába azonnal csap­aterősí­léseket küldhessenek, az a­ngol diplomácia meg tudta hiúsí­tani. A továbbiakban és különösen a legfelsőbb tanács ülésein- mikor a határok megállapítására kerül a sor, fog elválni, hogy az egész nagy perben ki lesz kettejük között a győztes. Valószínű, hogy Anglia azt az engedményét, a­melyet a német kor­mányhoz intézett jegyzék dolgában tett, valamiké­pen megfizettette magának Franciaországgal. Az ár természetét és nagyságát a legfelsőbb tanács hatá­rozatai fogják elárulni. A tanácskozások augusztus 4-én kezdődnek és azokon, az eddigi hírekkel ellen­tétben, Lloyd George is részt fog venni, a­mi me­gint csak jele annak, hogy az egyetértés még­sem lehet olyan hibátlan, mint a minőnek mondják. Németország a dolgok eddigi menetével meg lehet elégedve. Mikor életbevágó problé­mákról van szó, akkor kisebb szépséghibák — ilyen a mai berlini desmaxs — könnyen, elviselhetők. Ellenben Lengyelország mintha érezné, hogy ügye rosszabbra fordult. Vitos miniszterelnök kijelentette, ha a ver­, saillesi szerződéssel ellenkező, a lengyel érdekeket sértő döntést hoznának, akkor a kormány kényte­len lesz magának szabad­­kezet fenta­rtani. Ez a fe­nyegetés bizonyára ellenkezik a versaillesi szerző­déssel és csak az teszi enyhébbé, hogy a lengyel mi­niszterelnök elmulasztottal már most megmagya­rázni, hogy szerinte mi is az, a­mi a versaillesi bé­kével ellenkezik. Konstantin király bevonult Eszkischirbe. A tö­rök győzelmek tehát legalább is egy kevéssé túloz­nak. Azt híresztelik, hogy Gunarisz legközelebb Lon­donba megy és ott fel fogja venni Konstantinápoly­­nak görög csapatok által való megszállását. Ezzel szemben Parisban azt hiszik­, hogy a­ görögök és a törökök a most összeülő legfelsőbb tanácsot közve­títésre fogják felkérni. A két hít között ez utóbbi látszik valószínűbbnek és ez számíthatna több sikerre. A délszláv államban eddig több mint háromezer kommunistát tartóztattak­ le, a kommunista sajtót megszüntették és a kommunisták valamennyi man­dátumát megsemmisítették. Számos helyen véres összeütközésekre került a sor. Pasics miniszterelnök régóta tervbe vett karlszbádi útja most augusztus 10-re van kitűzve, azt remélik­, hogy addig rendet teremtenek. A délsz­lávokna­k különben külső hábo­­rújuk is van, öt ezreddel beavatkoztak az albá­niai harcokba, mert az albán felkelés napról-napra terjed méreteiben. Ausztriában a hitelkérdés mellett a legtöbbet emlegetik most Massaryk cseh elnöknek az osztrák elnökkel, Hainischschal való találkozását. Mindkét államfőnek ez esz első nemzetközi szereplése. Ez a tény egymagában­ is nevezetessé teszi ezt a találko­zást, a­melynek azonban, legalább a mi szemünk­ben az az igazi érdekessége, hogy a csehek elnöke éppen annak az államnak az elnökével keresi az első érintkezést, a­mely állam az egyedüli szomszédaink között, a­mely még nem tagja a kis­antantnak. És teszi ezt éppen akkor, mikor Nyugatmagyarország kérdése fokozott aktualitáshoz jutott. Marokkóban a spanyolok helyzete némileg ja­vult. Az idegen légió hatalmába kerítette Nádor helységet és felszabadította a helyőrséget. A fran­cia terül­etre szorult spanyolokat a franciák a leg­messzebbmenő támogatásban részesítik. Harding amerikai elnök által az őszre összehí­vott konferencia mind több ellenzőre talál. Leg­utóbb állítólag az angol és japán nagykövetek együttesen kérték a konferencia elhalasztását. Nem lehetetlen, hogy ilyen körülmények­­között az Egye­sült­ Államok kormánya a konferencia határidejét csak a jövő tavaszra fogja kitűzni. A házelnökség is az egységes pár! — Rakovszky a jogrendért. — Mindkét párt változatlanul követeli a háselnökséget. — A kormánynak nincs hivatalos jelöltje. — A Ház elnökének lemondása körül keletkezett politikai hullámok, jelenleg elsimulóban vannak, bár a vitás kérdés, a jelek szerint, még sok zavar­­nak lehet az okozója. A ma délelőtt elterjedt hírek már a kormány kisgazdapárti orientálódásáról és Drakovszky István el­len­zéki vezérs­égéről beszél­tek. Ezek a fairek azonban értesülésünk szerint, nem felelnek meg a válságnak. Maga Rakovszky István ma határozottan megcáfolta a keresztény­­pártból va­l kilépéséről szóló híresztelést. Kijelen­tette, hogy továbbra­ is tagja marad a pártnak, ellenben, működését illetően teljes szabadságot tart fenn magának. Nyíltan ellene lesz minden olyan dolognak, amely az állampolgárok jogbiz­tosságát veszélyezteti, mindenek felett pedig arra törekszik, hogy a polgári egyének felett megszün­tessék a katonai bíráskodást. Vasárnapi szám­unkban, meg­entí­jkeztün­k ar­ról, hogy Rakovszky távozása miatt a keresztény pártban elégedetlen hangok is hallatszottak a kor­mány eliten. A keresztényipárti­­képviselők vasárnapi fesztelen eszmecseréje alkalmával azonban már az a mérsékelt és higgadtabb álláspont jutott kifejezésre, hogy a párt nem akar politikai bonyodalmak oko­zója lenni, mert ezt az ország mai helyzetében nem tartják megengedhetőnek. Ellenben éppen Ra­kovszky lemondása miatt az elnökséget keresztény­párti politikussal kívánják betölteni. Végleges állás­­foglalás még nincs, de ezt a kívánságot Andrássy Gyula gróf már közölte a miniszterelnökkel. A kisgazdapár számarányánl fogva, a­mit már szintén megírtunk, hasonlóképp magának kö­veteli az elnöki tisztet. A jelöltek mindkét pártban ugyanazok, a­kükről már megemlékeztünk, de hiva­talos­­jelöltekről ma még annál kevésbé lehet szó, mivel mindkét párt többsége az elnöki szék követe­lésével egyúttal azon az állásponton van, hogy te­kintve az állás fontos közjogi méltóságát, a végle­ges döntés előtt a pártvezetős­égekne­k a személyi kérdést előbb egymás között kell tisztázniok s lehe­­tőleg olyan képviselőt kell Rakovszky István örökébe ültetniök, a­kivel szemben mind a két párt bizalom­mal viseltetik. A pártvezetőségek, értesülésünk sze­rint már a napokban meg is kezdik az erre vonat­kozó tárgyalást, de nincs kizárva, hogy a választás mégis csak a szünet utánra marad. A politikai helyzetre vonatkozóan a kormány­­hoz közelálló körökből a következő információt kaptuk: — A kormány a házelnök személyére vonat­kozóan egyik pártra sem akar befolyást gyakorolni. A kormánynak az elnöki székre hivatalos jelöltje nincs. A kormány szeretné, ha a pártok ezt, a kér­dést egymás között intéznék el, s ezért csak akkor fog közbelépni, ha a pártok személyi tekintetben nem tudnak megegyezni. — A kormány körében­ nem hiszik, hogy Ra­­kovsz­ky lemondásából nagyobb politikai bonyoda­lom szár­mazhassék. Nem hiszik ezt annál kevésbé, mert a kormánynak esze ágában sincs a keresztény párt ellen politikát csinálni.­­ Az egységes párt megalakításáról szóló híresztelések ma még koraiak, s erről főként azok­ a politikusok beszélnek, a­kik az egységes párt esz­méje ellen mindig tiltakoztak. A kormány, ha egy­séges párt alakulására a viszonyok kedvezőek len­­nén­e­k, az egységes pártot úgy képzeli, hogy az nem támaszkodhatna külön-külön egyik kormányzó­­pártra sem, hanem mind a kettőre együtt­véve, mert egészséges parlamenti alakulás enélkül el sem képzelhető .Itt tendenciózus manőver van, a­melynek célja nyilvánvaló. A nemzetgyűlés munkarendje. A nemzetgyűlés holnap a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló javaslatot tárgyalja. A pénzügyi és földmivelésügyi bizottság kedden befejezi a va­­gyonváltságról szóló javaslat tárgyalását s jelentését alkalmasint már csütörtökön a Ház elé terjeszti. A nemzetgyűlés a legrövidebb időn belül tűzi ki tár­gyalásra a­­javaslatot, mely a nyári szünet előtt az utolsó tárgya lesz a munkarendnek. A vita körülbe­­ ­­ lül két hétig fog tartani. A vagyonváltság előtt még a szeszadóról, a szerzői jogiról és berni unióról szóló javaslatokat is letárgyalják. Egy magyar gondolatért, — Szilvay Lajos örök naptára. — A Budapesti Hírlap 1910. junius 26-án meg­jelent számában A reform-naptár címmel hosszabb cikkben szólottunk arról, hogy X. Pius pápa a nap­tár célszerű átalakítását tervezi. Részletesen ismer­tettük az újítást, a­mely az érvényben lévő naptár­nak számos hiányát igyekszik kiküszöbölni. A vatikáni naptár valóságos örök­ naptárnak ké­szült, a­mely egyforma időrend medrébe törek­szik szorítani az esztendő részeit és olyan tonnát keres, a­mely ráillik a változó évek mindegyikére. A vatikáni naptárt ismertető cikkünk megjelenése után levelet kaptunk Szilvay Lajostól, a­ki fölhívta a figyelmünket arra, hogy a vatikáni terv nagyon hasonlít ahhoz az örök­ naptárihoz, a­melyet ő már 1893-ban összeállított. Szilvay Lajos be is küldte hozzánk örök­ naptárána­k a tervét, a­melyet mi a Budapesti Hírlap 1910. július 27-én megjelent szá­mában részletesen ismertettünk, és hangoztattuk annak egyszerűségében és célszerűségében megnyi­latkozó ötletességét. Azóta elmúlt jó néhány esztendő, reánk sza­kadt a világháború sok bajával-gondjával. A nap­tár reformálásának a kérdését éltették jobb időkre. A szükség azonban előráncigálta a félretett gondo­latot és — mihelyt elvonult a háborús zivatar — innen is, onnan is híre jött, hogy a naptár meg­javításával ismét foglalkoznak. 1919-ben a francia akadémia ajánlott egy új naptárrendszert, az el­múlt évben az angol képviselőház fogla­lkozott az­zal a gondolattal, hogy a naptár rendszeressége érde­kében a húsvét ünnepének folyton változó napját, rögzíteni kellene. Desborough lord törvényjavaslatot is benyújtott, hogy fixírozzák a húsvéti ünnepek idejét az év határozott napjára. Ugyanekkor­­fel­­színre bukkant Grosclaude genfi tanárnak naptár­terve, a­mely egyszerű rendszerrel kíván segíteni a naptár hibáin. Legújabban Amerikából jön a hír, ho­gy Drane képviselő a képviselőházban javaslatot nyújtott be, hogy a naptárt alakítsák át. Drane azt javasolja, hogy az évet tizenhárom, egyenként huszonnyolc napos hónapra osszák be. Arról azon­ban nem szól az amerikai hír, hogy a javaslat mii­képpen akarja elhelyezni a rendes esztendő 365-ik és a szökőév 366-ik napját. A naptárm módosítás kérdésében tehát megin­dult a mozgolódás az egész világon. Bennünket ez a forrongás annál is inkább érdekel, mert ismertük Szilvay Lajos tervét, ezt a jeles magyar gondolatot, a­melynek helyet kell kapnia az egész műveit em­beriséget érdeklő, az új naptárt kialakító vitában. Szilvay Lajosnak valósággal előjoga van bele­szólni a vitába, mert az ő tervezete már 1893-ban megszületett és így a legrégibb valamennyi újabb rendszerű örök-naptár között. A­­minap levelet kaptunk Szilvay Lajostól, a­melyben hangoztatja az örök-naptár szerkesztésé­ben szerzői jogát, a­melyet különösen Grosclaude tanárral szemben, (a­kinek a terve feltűnően hason­lít az ő tervéhez), de a francia és angol tervvel szemben is érvényesíteni kíván. Kötelességet teljesítünk, a­mikor egy magyar­ gondolat elsőbbségének elismertetése érdekében is­mét közzéadjuk Szilvás­ Lajos ötletes tervét, a­mely­nek valamennyi más tervvel szemben előnyt bizto­sít, hogy a közönséges időszámítást a csillagászati időszámítással hozza összefüggésbe, tehát tudomá­nyos alapon áll. Átadjuk a szót magának a szerző­nek, a­ki örök­ naptárának rendszeréről a következő világos képet adja: — A mostani időszámításban nincsen rendszer, mert — az év ugyan 365, illetően 366 napból áll, — a mely idő alatt a föld megteszi egyszer napkörüli útját, — de hogy mely időpontban kezdődik ez a körforgás, az mintha mellékes volna. Szeretjük, ha órá­ik szaba­tosan mutatják az időt, de a naptártól már nem kíván­juk a pontosságot. Miért van január 1. -izon napon, a­melyen most számítjuk és miért nem a téli sotticium idején (a legrövidebb nappal és leghosszabb éjjel) a midőn a föld napkörüli útjának holtpontjára került és megújul a körforgás, a természet?_ Hiszen ezen időpont a világ kezdete óta pozitív és változatlan; kell hogy alapjául szolgáljon az időszámításnak. — Én már 1893-ban elkészítettem a naptárnak egy rendszeres alapon álló tervét. Az újév npját decem­ber 22-re, a téli solsticium ideibe tettem. Az ettől a naptól számítandó 364 napot úgy osztottam be, hogy teljesen egyenlő négy negyedből álljon az év, és pedig januárt 30, februárt 30, márciust 31 nappal, áprilist ismét 30, májust 30, júniust 31 nappal állítottam be és így­­tovább, a következő két évnegyedben is. Január 1-ét hétfővel kezdem, így ez a hónap keddel végződik. Február szerdával kezdődik és csütörtökkel végződik, március péntekkel kezdődik és vasárnappal végződik és így tovább minden következő hónap és évnegyed. Ez­zel a hónapoknak bármelyik napja mindenkor a hétnek ,egy és ugyanazon napjára esik. — E szerint a beosztás szerint a három hónapos évnegyed 91 napot számlál és az év 364 napból áll. Hiányzik a 365-ből ,egy nap, ezt újév napjának nevezem, a­mely se nem számít, se a hét valamelyik napjának a nevét nem viseli és január 1. előtt foglal helyet­­.

Next