Budapesti Hírlap, 1921. november (41. évfolyam, 245–270. szám)
1921-11-01 / 245. szám
9 Budapesti Hírlap (245. ), 1921 november X. következőkben állapit meg: „17. cikk. Ha két olyan állam között, amelyek közül csak az egyik, vagy egyik sem tagja a szövetséginek, vitás eset merül fel, a szövetség kötelékébe nem tartozó államot vagy államokat föl kell szólítani, hogy a vitás kérdés megoldása céljából a szövetség tagjaira nézve megállapított kötelezettségeknek vessék alá magukat és pedig oly feltételek mellett, amelyeket a tanács igazságosaknak tart. Ha ennek a felszólításnak eleget tesznek, akkor a 12., 16. cikkek rendelkezései irányadók, azokkal a változtatásokkal, amelyeket a tanács szükségesnek tart.“ Az itt idézett cikkek lényeges tartalma pedig, a következő: A 12. cikk szerint a vitás kérdést választott bíróság vagy a tanács elé kell vinni és semmi esetben sem kezdhető háború előbb, mint három hónappal a bíróság ítélete vagy a tanács jelentése után (ha tudniillik az egyik fél ezt elfogadni nem akarná). A 13. cikk értelmében a szövetség tagjai kötelezik magukat, hogy, bírói eljárás esetén, az ítéletet perdöntőnek elfogadják. A 14. cikk a nemzetközi bíróság szervezetéről szól. A 15. cikk a szövetség tagjainak eljárását szabályozza olyan esetekben, melyek bírói eldöntésre nem alkalmasak, melyekben tehát a tanács közvetít és azt állapítja meg, hogy amennyiben a tanács jelentését az egyik fél el nem fogadja, ennek kívánságára az ügy, a közgyűlés elé terjesztendő. A 16. cikk azokat a szankciókat tartalmazza, melyek az előző cikkekben foglalt szabályzat ellen vétő államokkal szemben alkalmazhatók. Látnivaló ezekből, hogy a kisantant fenyegető fellépése és összes ultimátumai a Nemzetek Szövetsége paktumának egyenes megsértését tartalmazzák, mert lebonyolításukban hónapokat igénybevevő előzetes tárgyalások nélkül, támadóan fellépniük a paktum 12—17. cikkei értelmében egyszerűen nem szabad. Nem volna érthető, ha kormányunk nem tenné meg a legnagyobb erélyel és nyomatékkal azokat a lépéseket, amelyek ezeknek a biztosítékoknak igénybevételére vonatkoznak és nem állítaná a kis- és nagy antantot amaz alternatíva elé, hogy vagy tartsa és tartassa tiszteletben szerződésen alapuló jogainkat, vagy tegye nyilvánvalóvá, hogy a nagy reklámmal világrabocsátott népszövetség és vele együtt az összes szerződések egy papírrongynál többet nem érnek. Úgy hiszem, kétszer is meggondolnák, mielőtt annak az egyetlen alkotásnak, amely a versailles-trianoni békeműre bizonyos fényt áraszt, ilyen szegénységi bizonyítványt állítanának ki. ■ Nagy erkölcsi erők állanak tehát rendelkezésünkre, amelyek kihasználását sürgetni meg nem szűnék, mert valamely alakban valamely eredményre föltétlenül vezetnek. A tétlen rezignáció pedig csak bátoritáss mindazoknak a tényezőknek, amelyek csak ürügyet keresnek arra, hogy belénk kössenek. Dunaföldváron száll hajóra a Királyi pár. «► A Glowworm-ágyunaszád viszi Galapba. — — Apponyi Albert gróf a királynál. — Parisból jelentik, hogy a nagykövetek tanácsa megvitatta azokat az eszközöket, a melyeket Károly királynak Magyarországból való sürgős eltávolítása céljából alkalmazzon. Az az ágyúnaszád, amely el fogja szállítani Károly királyt, Galacban várja be a nagykövetek tanácsának a király tartózkodási helyére vonatkozó döntését. Értesülésünk szerint a királyi párt Tihanyból a keddről szerdára virradó éjjel Dunaföldvárra szállítják, hol a már odaérkezett Glowncrai ágyúnaszád fogja őket fölvenni. Az odaszállításról a jelenleg Tihanyban időző angol, francia és olasz ezredesek gondoskodnak. A magyar kormány azonban kikötötte, hogy az egész akció a király méltóságának és a királyság eszméjének sérelme nélkül történjék. A mai nap folyamán egyébként a kormány enijedelmével Apponyi Albert gróf és Szécsen Antal gróf meglátogatták a királyt Tihanyban. A magyar nemzetnek mindezzel szemben csak egy kötelessége van: összetartani s a veszedelemben minden párt, osztály és felekezeti ellentétet félretéve, tökéletes egységet, lelki, egybeforrást mutatni a nagyvilágnak. A kormány számíthat rá, hogy ha méltóan tudja képviselni ezekben a válságos órákban a nemzetet, mellette lesz minden magyar ember szíve és karja. E keserű feladat elvégzése után pedig az újra megteremtett egységnek erős, lankadatlan nemzeti munkában kell megnyilvánulnia, hogy a gazdasági, szellemi és társadalmi erők összefogásával megépíthessük az utat, amely a nemzet megváltásához és feltámadásához vezet A nagy- és kis-antant tárgyalása. Prága és Belgrád egymás között és Périssal folytatott tárgyalásáról a félhivatalos jelentések alapján a következőkben számolunk be: A nagy-antant prágai követei még pénteken este közölték Benessel a nagy-antant álláspontját. A nagyköveti értekezlet a kis-antant nyugtalanságát csillapítani igyekezett s kijelentette, hogy a kisantant ultimátumát a nagy-antant jegyzéke tárgytalanná tette. A magyar hadsereg ügyében pedig a nagyköveti értekezletnek az volt az álláspontja, hogy nemcsak őrködni kiván a magyar hadsereg létszámának csökkentésén, hanem ebben a tekintetben elfogadja a kis-antant útmutatásait és javaslatait. Ami a kis-antant által elrendelt mozgósítás költségeit illeti, a nagyköveti értekezlet kijelentette, hogy azt nem lehet Magyarországra hárítani. Magyarország lojálisan megfelelt a maga kötelezettségének, amikor a királypuccsot meghiúsította. . A nagy- és kis-antant álláspontja azután, a szombaton és vasárnap folytatott tárgyalás során, közeledett egymáshoz s a kis-antant követei szombat délelőtt Parisban, Londonban és Rómában átnyújtott jegyzékben fejtették ki álláspontjukat, melyet a nagyköveti tanács nyomban tárgyalás alá vett, így nyilván a nagyköveti tanács újabb elhatározásának a következménye a kis-antant mai lépése Budapesten. A belgrádi nemzetgyűlésen Pasics helyettese, Trifkovics miniszter kormánynyilatkozatot tett, melyben egyebek között a következőket mondta: — Csehországgal és Romániával megegyeztünk abban, hogy Károly király magyarországi tartózkodását casus bellinek tekintjük. Románia is erre az álláspontra helyezkedett, sőt Olaszország is kijelentette, hogy ennek a megállapodásnak értelmében fogja befolyását érvényesíteni. Akciónk, eddigi eredménye, hogy Károly királyt el kell távolítani Magyarország területéről és ki kell szolgáltatni a nagy antantnak. Ez azonban nem elég sem nekünk, sem a cseh köztársaságnak, amíg azok a hivatalos magyar körök, amelyek utolsó percig Magyarország törvényes uralkodójának tekintik Károly királyt, továbbra is uralmon maradnak. Megpróbáljuk ezt a kérdést békésen megoldani. Ha azonban szükségessé válnék, hogy a legvégső eszközökhöz nyúljunk, attól sem fogunk visszariadni. Tisztelettel kérjük igen t, vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében ,megújítani szíveskedjenek. Az újantantjegyzék: Mgyarországnak megcsonkítása és megannyi megalázása után újabb megpróbáltatáson kell átesnie. A nagy antant e mai lépése olyan súlyos kényszerhelyzet elé állítja a magyar nemzetet, amelyben egész léte kockán forog. A világ hatalmasai és hatalmiaskodói ime arra utasítják Magyarországot, hogy ezeréves ősi alkotmányának szellemével szembehelyezkedve, törvényben mondja ki az uralkodóház valamennyi tagjának trónöröklési jogától való megfosztását, s ezt az újabb forradalmi cselekményt záros határidejű ultimátummal kívánja a nagyköveti tanács kikényszeríteni, nem törődvén azzal, hogy ilyen döntés meghozására voltaképpen törvényes és alkotmányos mód egyáltalában nincsen, s hogy a mostani nemzetgyűlés ilyen határozathozatalra voltaképpen nem is illetékes. Csehország forrong a mozgósítás miatt. Angol lapok értesülése szerint Csehország 120.000 embert koncentrált határán. Ez azonban aligha ment simán. Becsjelentések arról adnak hírt, hogy az egész csehországi Éger-vidék valósággal lángokban áll. A rémet lakosság mindenütt lázong a mozgósítás miatt. A cseh forradalmárok a tulajdonképpeni Csehországban vonakodnak a határra tutani, úgyhogy jórészt német csapatokat kell odaküldeni. A Felvidéken úgy a német, mint különösen a magyar lakosság, a végsőkig el van keseredve. Napirenden vannak a legkülönbözőbb természetű rendzavarások s ezért Újból kihirdették az ostromállapotot. A bécsi nagynémet lapok különben tiltakoznak a németek bevonulása ellen és a Deutsche-österreichische Tageszeitung felhívja valamennyi német katonát, kövessék azt a példát, amelyet a cseh légionáriusok adtak a világháború során és pártoljanak át a magyarokhoz. A csehek rálőttek határőreinkre. Miskolcról jelentik: Illetékes helyről nyert értesítés szerint Hernádvécse közelében a csehek rálőttek a határszolgálatot teljesítő közegeinkre. (MTI.) Újabb román Jegyzék a gyéisstáti kormányhoz. Bécsből jelentik: A Neue Freie Presse-nek jelentik. Belgrádból. Jól értesült forrásból származói információik szerint Bukarestből a délszláv kormányhoz intézett újabb jegyzék érkezet Belorádba. Ez a jegyzék lehetően még erőteljesebben kifejezésre juttatja a kisantantnak a magyar kérdésben elfoglalt változatlan álláspontját. Csütörtökre összehívják a nemzetgyűlést. — Benyújtják a trónfosztó törvényjavaslatot. — Bethlen miniszterelnök nyilatkozni fog: a király hazatéréséről és a külpolitikai helyzetről.—A pártok a külföld illetéktelen beavatkozása ellen. —Ma délelőtt a nagy-antant államok főmegbizottai megjelentek Bethlen István gróf miniszterelnöknél és átadták neki a nagykövetek tanácsának lapunk más helyén közölt jegyzékét. Utánuk Cnobloch báró osztrák követet fogadta a miniszterelnök. Bethlen ezután sürgősen intézkedett, hogy a kormány tagjait délutánra rendkívüli minisztertanácsra hívják össze. A miniszterelnök egy óra után kihallgatáson jelent meg a kormányzó előtt és jelentést tett a külpolitikai helyzet legújabb fordulatáról. A kihallgatás közel egy óra hosszáig tartott. A kormány tagjai délután, rendkívüli minisztertanácsra gyűltek össze, amelyen később a kormányzó elnökölt és meghozták a fentebb közölt határozatokat. A kormány elhatározása következtében a nemzetgyűlést csütörtök délelőtti tíz órára ülésre hívják össze. Bethlen István gróf miniszterelnök ezen az ülésen be fog számolni a legutóbbi napok eseményeiről s a kormánynak a király váratlan hazatérésével szemben követett eljárásáról. Ismertetni fogja a külpolitikai helyzetet, amely az antantnagyhatalmak, valamint a kas-antant államainak diplomáciai föllépése, majd katonai készülődéseifolytán előállott. A kormány ezen a gyűlésen törvényjavaslatot nyújt be, amely az antant-nagyhatalmak mai jegyzékében felállított követelésnek megfelelően ki fogja mondani IV. Károly királynak, valamint a Habsburg-ház valamennyi tagjának trónfosztását. A javaslatot nyomban kiadják a közjogi bizottságnak azzal az utasítással, hogy tárgyalását még a nemzetgyűlés ülésének tartama alatt fejezze be és jelentését azonnal terjessze a nemzetgyűlés elé. Amíg a bizottság tanácskozik, a nemzetgyűlés ülését fel fogják függeszteni. A bizottság ülése után a nemzetgyűlés ülését újból megnyitják, beterjesztik a bizottság jelentését s azt a másnapi, péntek délelőtti ülés napirendjére nyomban ki is tűzik. A pénteki ülésen kellene a trónfosztó törvényjavaslatot első és második olvasásban elfogadni. Egyelőre azonban még nem lehet tudni, hogy ez miképpen fog megtörténni. A nemzetgyűlés tagjai közül számosan a leghatározottabban tiltakoznakminden trónfosztás ellen és ennek a nemzetgyűlésen kifejezést is akarnak adni. A legitimisták semmiesetre sem fogják megszavazni a törvényjavaslatot s csak arról van szó, várjon ellene szavazzanak-e, vagy pedig ünnepies tiltakozás után kivonuljanak a határozathozatal elől. A tiltakozás mindenesetre meg fog történni és elmondására minden valószínűség szerint Apponyi Albert grófot kérik föl. A kormány reméli, hogy a fenyegető külpolitikai veszedelmeikre való tekintettel, a nemzetgyűlésben a trónfosztó törvényjavaslat meg fogjakapni a többséget. Apponyi és Széchen a királynál. Apponyi Albert gróf és Széchen Miklós grő® a tegnapi nap folyamán azt a kérést intézték a kormányhoz, hogy szeretnének Tihanyban a király előtt kihallgatáson megjelenni. A kormány még a tegnapi este folyamán értesítette Apponyit és Széchent, hogy kívánságuk ellen semmi kifogása nincsen és megküldte nekik a megfelelő írásbeli engedellfiel. Apponyi és Széchen ma reggel el is utaztak Tihanyba, a holt király hosszabb audiencián fogadta őket. Uj kormánybiztosok. A kormány Fischer Ferenc dr.-t, Baranya vármegye és Pécs szabad királya város főispánját, a pécsi és Madarász Adorján főszolgabirót a székesfehérvári katonai körlet parancsnoka mellé a katonai körletparancsnokság területére kiterjedőleg az 1912. évi LXIII. t.-c. 4. szakaszában meghatározott hatáskörrel kormánybiztossá kinevezte. (M. I, II.