Budapesti Hírlap, 1921. december (41. évfolyam, 271–295. szám)
1921-12-01 / 271. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési ára 1* : Egész évre 660 K, félévre 340 K., negyedévre 170 K, egy hónapra 60 K. Egyes szám ára 3 korona. Ausztriában 8 kör. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajdaay Ferenc Ara korina, Budapest, 1921. XLI. évfolyam, 271. szám Csütörtök, december 1. Budapesti Hírlap Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84* Vissza az alkotmányhoz! Ina Lengyel Zoltán. Budapest, nov. 30. Az álláspont, amelyet a Budapesti Hírlap kezdettől fogva kitartóan képviselt, győzedelmeskedni fog. A nemzet ügyét csak akkor lehet rendibe hozni, ha visszatérünk az alkotmányhoz, amelyet a forradalom lázában silány emberek csalárd szavára hitvány ígéretek fejében gyáván cserbenhagytunk. Mikor először ki mertem ezt a szót ejteni, Feszíted meg!-et kiáltottak és letartóztatásomat követelték a nemzetgyűlésen, mert kétségbe mertük vonni azt, amit világosan látott és látni kellett mindenkinek, akit a pártszenvedelem vakká nem tett. Akkor a pártérdek győzött a nemzeti érdeken. És vergődtünk, vergődtünk, míg végre ütött az óra, amidőn az egyetemes nemzeti érdeknek és kizárólag azt képviselők akaratának úrrá kell lennie az önző pártszenvedelyen és pártos marakodáson. Bethlen István grófnak igaza van abban, a mit elérni akar, de nem volt igaza abban, a hogyan e célhoz eljutni óhajtott, mert az egységes párt nem teremthető meg a nemzetgyűlés keretén belül, hanem csak a nemzet utján és a kormányzópárt egysége csak a nemzeti egység létrehozása után valósítható meg igazán, aminek előfeltétele az ezeréves alkotmánynak jogaiba való visszaállítása és ezen az alapon az új választás lehet Hosszú, kitartó és ingadozást nem ismerő küzdelmeink diadalát jelenti ez. A legnagyobb győzelem a nagy bukás óta, mely következményeiben a nemzeti konszolidáció biztos reménységét és ezzel a nemzeti öntudat újjáébredését fogja megteremteni. Vegyes érzelmekkel, de nem csüggedő hittel nézzük immár negyedik éve a válságok sorozatát, melyeken át leromlott a pénzünk, elpusztult az ország, tönkrement a tekintélyünk és lábbal tiportunk mindenen, a mi szent, a mi igaz és a mi magyar. Külső és belső ellenségeink végigvezettek a nemzeti és egyéni kálvária minden stációján és ezenközben belekóstoltunk minden önmagát egyedül üdvözítőnek hirdetett frakció egyeduralmába, imádtuk az összes hamis bálványokat és hittünk váltakozó üres jelszavak megváltó igazságában. Most végéhez ért a tánc. Kezdhetjük élülről. Ott, ahol 1918 október 31-én elhagytuk. Az utóbbi napok politikai kavarodásai és sikertelen kísérletezései bebizonyították, hogy a helyzet egyetlen orvosszere a nemzet megkérdezése, az egyedül elfogadható alapon, a Tisza —Wekerle-féle törvényes választói jog alapján, és a kétkamarás törvényes országgyűlés egybehívása, tehát az alkotmányhoz való visszatérés proklamálása. Ne féljen senki ennek következményeitől, mert a kijózanodott nemzet diadalmámorral fogja ezt az utat ellenmondás nélkül elfogadni, fog ezen az alapon maradandóan berendezkedni és a pártok kivétel nélkül az adott keretbe fognak beilleszkedni. A változott viszonyokhoz alkalmazkodó kormányrendeleteket, melyek az 1918-as választótörvény rendelkezéseinek keresztülvitelére szükségesek, a két ház utólag magáévá teheti és így törvényességükhöz kétség sem férhet, a főrendiház pedig igazolási eljárás útján saját hatáskörében elintézheti a békekötés folytán jogaikat vesztett tagjai revízióját. Ugyanígy revízió alá kell venni az összes, a nemzetgyűlés által hozott határozatokat, amelyekből megmarad és törvénybe iktatható minden, ami jó és elhagyható, megváltoztatható minden, ami nem megfelelő. Nincs kétség abban, hogy a kormányzó úr, mint ideiglenes államfő, jogosítva, sőt kötelezve is van a törvényes rend helyreállítására,, hogy az ő feloszlató rendelkezésének, úgyszintén az országgyűlést egybehívó parancsának engedelmeskedni fog az ország és hogy ezt a bátor és hazafias államférfi cselekedetet a nemzet egésze örömmel üdvözli. A törvényhatóságok sorozatos megnyilatkozása, a helyzet tarthatatlansága és az általános közóhaj a kellő garancia erre. A pártoknak és a kormánynak egy törvényes és tiszta választás alkalmat nyújt arra, hogy a fölvetett kérdéseket a nemzet nyugodt ítélete és bölcsesége döntse el és akinek igazat fog adni, az veszi át a hatalmat és aki többséget kap, annak mindenki engedelmeskedni is fog. Ez a jogrend helyreállításának egyetlen útja. Ez teremtheti meg egyedül a teljes és végleges kiengesztelődést a társadalom minden rétegében. Ez hozza létre a rég várt nemzeti egységet. Ez adja vissza az értelmiségnek újból a vezető szerepet. Ez van hivatva uralomra juttatni az egyetemes nemzeti érdeket és hivatott képviselőit. Ez törölheti el a forradalmak utolsó nyomait. Mi, akik e szent eszméért zászlót bontottunk, e szent célért kitartóan küzdöttünk, örömmel és lelkesedéssel üdvözöljük majd a nagy változást és sorakozunk önzetlenül a zászló alá, mely a nemzet boldogulását hirdeti. nagyatádi íielő István: Bethlen István egyesítő kísérletei hajótörést szenvedtek abban a pillanatban, mikor nagyatádi Szabó Istvánnak meg kellett értenie, hogy a miniszterkedésről és a vezérkedésről egyelőre le kell mondania. De gondolt egyet Nagyatádi és megbicsakolta magát. Miért kellene neki lemondani? Megismertették az országgal ideiglenes félreállásának kényszerítő okait? Nem ismertették meg, hallgattak kíméletből, taktikából. Ettől aztán vérszemet kapott Nagyatádi és számbavette erejét, érdemeit, jogait a miniszterségre és a vezérszerepre. Ne merje senki állítani, hogy parasztdiktatúrát akar, hogy a kisgazdapárt az oka a drágaságnak, a tisztviselők nyomorának, a valuta romlásának. És félig-meddig igaza van, mert a bajokért azok a felelősek, akik egy kormányban együtt ültek vele és nem merték Nagyatádiék osztályérdekeit megfékezni. Mint szabadkirályválasztó szintén pályázik érdemekre. Ez az érdem ugyan nagyon egyoldalú és kétséges, de a nagy tömegekre halli lehet vele és alig történt valami abban az irányban, hogy ezt az érdemét kellő értékére redukálták volna. Nagyatádi tehát egész fesztelenül dicsekedhetik vele, valamint azzal, hogy nem ellensége az intelligenciának. Az intelligenciát illetően a látszat neki kedvez. A kisgazdapárt túlnyomó része nem a kisgazdákból került ki, hanem az értelmiségből. De úgy látszik, "éppen ez a baj. Az értelmiség nem azt a szép szerepet vállalta, hogy a párt népies elemét magához emelje, hanem hogy a demagógiát oltsa bele, hiúságát és hatalmi vágyát, gőgjét és elbizakodottságát ébressze fel. A kisgazdapárt értelmiségi elemének a lelkiismeretét terheli, hogy Nagyatádiék politikája és hege-móniája a kizárólagos osztályuralom jellegét ölti fel. Annyira át vannak immár itatva vontó hatalmuk kétségbevonhatatlanságáról, hogy, csak feltételeket szabnak, de nem egyezkednek. Nagyatádi cézári hangot üt meg: a pártot nem oszlatom fel, az intelligencia csatlakozzon, én nem futok utána. Nem lehetetlen, hogy a Bethlen által kitervelt épületnek csak a kupolája dőlt be és a kupolát zsuptetővel lehet majd hamarosan pótolni, de tartunk attól, hogy az igazi omlásbomlás még csak most indul meg. És ezen még a házeloszlatás sem segít, kivált mikor nem áll rendelkezésre egy megfelelő választási törvény. Egy tűrhető választási törvény talán még enyhített volna egy végzetes hiányon, tudniillik azon, hogy a magyar társadalomnak nincs olyan széles társadalmi rétege, melyre mint egységes alapra rá lehetne építeni a parlamentet és a kormányzatot és aggodalom nélkül rá lehetne bízni a politikai, gazdasági és társadalmi vezérszerepet. Az ország sorsa a legújabb időkig a magyar értelmiség kezében volt. Ez az osztály ma agonizál és ki van szolgáltatva a nyers tömegerőnek. Bizalmat bőven előlegeztünk a feltörekvő népies elemnek, de hamarosan kiderült róla, hogy öntudata, szemhatára az osztálykereteken túl nem terjed. Azt hiszi, hogy vezet, pedig vezetik és ugratják. Sokan azt remélték, hogy megszületik a nemzeti demokrácia és hogy Magyarország magyarabb lesz, mint valaha volt. De legfeljebb az agrárdemokrácia született meg. Nem a régi magyar alkotmány, nem a történelmi hagyományok az ideáljai. Irgalmatlan konokság és dermesztő érzéketlenség jellemzik az egyetemesség iránt. És úrrá azok lesznek rajta, akik ezt a konokságát és érzéketlenségét legyezgetik és kizsarolják. A kisgazdapárt csak szájjal hirdette a szolidaritást a munkással, az értelmiséggel, a polgársággal, a valóságban minden kívüle eső érdek elől elzárkózott. Nem szeret senkit, se papot, se mágnást, se polgárt, hanem csak magát. Miért legyen demokrata, mikor örökké azzal hízelegtek neki, hogy született arisztokrata. Egy magyar publicista ezelőtt húsz évvel a következőket írta: „A föld népe nem szereti a városi elemet, és elég neki ennek megokolására az, hogy az népnek, a városi elemmel való minden érintkezése pénzébe kerül. Még legjobban szereti a városi elem közül az iparost, mert amit attól vásárol, az legalább szükséges és hasznos neki a mindennapi életben. De az ügyvédtől már fél; az orvost ki nem állhatja, hacsak nem baromorvos, mert jobban hisz a kuruzslásban, mint a tudományban. A nagyobb kereskedővel pedig már alig érintkezik, mert amit az árul, arra szüksége nincs. S azt, hogy a hivatalnoknál igazságot nem kap, közönyösen veszi, mert természetesnek találja. Mert már a múltból megtanulta, hogy szegény embernek nem lehet igazsága. Ez a nagy életbölcseség világos előtte, s nem akar, de nem is mer szembeszállani vele. S ezért nem érett még meg ma sem teljesen a szabadságra, mert nem érett meg a demokráciára. A viszonyok nyomásánál s a terjedő felvilágosodásnál fogva hamarabb lesz szocialista, mint demokrata; készebb hadat , üzenni a fennálló rendnek, sőt a hazafiságnak is, mintsem erőt adni a demokráciának.11 A legszélesebb magyar társadalmi rétegnek ez a képe húsz év óta nem sokat változott. Sőt némely vonatkozásban zavarosabb, kiszámíthatatlanabb lett, mióta az értelmiségi osztályból hozzászegődött demagógok lovagolják. A Budapesti Hírlap mai száma 10 oldal.