Budapesti Hírlap, 1921. december (41. évfolyam, 271–295. szám)

1921-12-01 / 271. szám

4 ' Édsapesti Hislap (v 1­0.) 1921 december 1. latorok beszüremlésén­ek, mert ennek agyán nem fogják ujját állni az a­ntant-katonák, a­kiknek édes mindegy,­ hogy mi történik Nyugatmagyaror­­szágon. Az osztrák kü­ügyi bizottságnak mai számunk­ban ismertetett határoza­tban megint új kívánság szerepel. E határozat ugyanis a népszavazó-őrület teljes pacifikálásáról beszél. Ilyesmiről eddig sehol sem volt szó és egyá­talán nem tudjuk elképzelni, mit akarnak az osztrákok pacifikálás alatt érteni, ott, hol különb rend és biztosság van, mint náluk, ha csak nem azt, hogy a népszavazó­ terület egész tisztességes lakosságát szeretnék kihajtani és örö­­kükbe beállítani a saját, nem tudjuk, honnan ho­zod embereiket. Ily körülmények között különös, hogy január elsejétől kezdődően ismét meg akarják hosszabbí­tani a velünk való időleges kompenzációs szerző­dést, ,­r­ persze, mert ez nekik is hasznos. Sopronban pedig ezalatt a legcifrább dolog tör­ténik. Az ottani nyomtatványokat az antant cenzú­rázza. Sopronban pedig ezalatt a legcifrább dolog történik. Ámde hogyan: az osztrák pénzzel táplált nyomtatványok útja szabad, a mi nyomtatványaink ellenben — ha német nyelven vannak is írva —, ugyancsak megnyirbálva kerülnek a piacra. Hyngarmagyarország megszállása. Szombathelyről jelentik: A szentgotti­ánci já­rás főszolgabírája jelenti telefonon. November 29-én délután egy alezredessel és egy kapitánnyal ötven katona vonult be Rftbaszeirtm■­­rton községbe. Far­­kasdifalva községbe ma reggel vonultak be az osztrákok. Németlak községbe 8 katona érkezett piros kokárdával. Az iskolákról leveszik a magyar címert. A járás területéről határátlépési igazolványt csak Nagyfalva községen át utalnak ki. Az európai politika. — A V­­otorsk­gy hajlandó Memetorsszaynak mora­tóriumot adni. — A cseh-lengyel barátkozó*. — A sok ellemmondó, vagy legalább is zavaros híradás után a legfrissebb jelentések azt állítják, hogy Washingtonban Hughes leszerelő javaslata lényegében mégis csa­k diadalra jut. Mindenesetre nyílt kérdés, mit kell „diadal" alatt érteni. A flot­ták csökkentése egészen bizonyos. Egészen bizonyos, __ de Japánország is fentartással él. Amália is ra­gaszkodik a búvárhajók nagy kontingenséhez stb. Az ember rövidesen beleun ebbe a makacsan kevés őszinteségbe és csodáljuk, hogy a Washingtoniban tanácskozó urak nem unják meg. Az előző hírek­kel ellentétben Ném­etországot mégsem hívják meg Washingtonba, ellenben Harding azt javasolja, hogy a mostani konferenciát állandósítsák évenként összeülő konkren­ciók lomnijabnai, a­m­elyeken az­után az ezúttal hiányzó kisállamok is részt ven-­­ nének. Ha a washingtoni tanácskozás eredménye pilla­natuk, iliig nem is élez-h­ető lehetetlen ki nem élezni az eltolódásokat, a­melyek a világpolitikának rövi­­des ijte-hosszabb idő múltán új arculatot és irányt fognak adni. Amerika és Angiia jelentősen közeled­tek egymáshoz és ezért lehetséges, hogy csakugyan rá tudják szorítani a japánokat is a flottaprogram elfogadására Ez talán­ épp oly másodrendű körül­ménynek látszik, mint az, hogy az angolok nem szűnnek meg hangoztatni, hogy a tengeri és más­fajta leszerelés között nem lehet különbséget tenni. Sokkal fontosabb, hogy az angol-amerikai közele­dés perspektívájában annak az angol hajlandóság­nak a körvonalai bontakoznak ki, amely szerint Anglia hajlandó elejteni a még a közelmúltban annyira erőszakolt franckiberát politikát és csu-­­­pán a­­francia militarizmus tovább való istá­polására­­ ragaszkodni a képtelen német jóvátétel kipréselésé-­­ hez. Sőt egy angol lapot elragadja a fantáziája és az élettelenné vált angol-francia antant helyében angol­­német együttesről álmodozik. Erről aligha lehet szó. Ellenben józan és ter­mészetes dolog, a­mit az angol kabinet gyarmatügyi minisztere Churchill tegnapi beszédében mondott, hogy a­mennyire szükség van a Csendes-óceán vidé­kének békés fejlődése szempontjából Amerika, Ang­lia és Japánország együttesére, épp oly szüksége van Európának Anglia, Franciaország és Németország jó egye­tér­tésére. Egészen bizonyos, hogy Ltoyd George új politikába akar fogni, a­melynek célja a teljes pénzügyi összeomlás meggátlása. Ennek kiinduló­pontja az antantnak Németországgal szemben tá­masztott követelése. Németországnak újból biztosí­tani kell kegyét a világkereskedelemben. Lám, az angol kereskedelem és ipar följajdol a német márka zuhanásának megsemmisítő hatására és az angol kormány kénytelen napokon át tartó minisztertaná­cson elővenni a német jóvátétel dolgát. s ennek so­rán jegyzéket is intézei Franciaországhoz, melyben kereken fölszólítja a rajnavidéki megszállás abba­hagyására, miután ez is csak fölösleges kiadásokkal terheli Németországot. Ma már Stinnesn­ek a német­ nagyiparotok előtt tett kijelentéséből tudjuk, hogy Stinnes is a jóvá­tétel módozatai végett járt Londonban és hogy Loyd George-zsel is tárgyalt és hogy nyomában Rathenau ugyancsak e végett időzik az angol fővárosban. A német és az angol nagyiparban kölcsönösen megvan a hajlandóság az együitt­munkálási a Ha a két kor­mány csak arra vár, mily eredménnyel végződnek az eddig magánjellegű tárgyalások, melyek során állítólag nyilvánvaló lett, hogy Anglia szívesen ad akár kétévi moratóriumot Németországnak a vzü­lésre (mely két év alatt mit sem kellene fizetnie!), sőt a­mennyiben Franciaország ellenezné e mora­tóriumot, az angolok éppenséggel biztatják Német­országot a csődbemenésre, mert ebben az esetben minden erejükkel megakadályoznák a francia kény­szerítő rendszabályok foganatosítását. Ez a mai kép. Ám ki tudja, milyen lesz a holnapi.­­« Más, bennünket közelebbről érdeklő kérdés a cseh-lengyel közeledés dolga. Egy délutáni lapban azt a lengyel hivatalos helyről eredő közlést olvas­suk, hogy a lengyel-cseh megegyezés nem irányul Magyarország ellen és, h­ogy Lengyelországnak is rosszul esett, hogy a­mikor 1920. agusztu­sában az orosz bolusevikok Varsó előtt álltak, a magyar kor­mány is országa érdekét nézve, semlegességi nyilat­kozatot tett. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy Lengyelország a kis­ antant három államával történt beszerződésével igenis belépett a kis-antantba és minthogy a kis-antantnak politikája kifejezetten Magyarorszáig el i­n irányul, Lengyeország is része­­sévé lett ennek a politikának. Az idézett délutáni lap lengyel informátora ped­g igen rosszul emlék­szik- Nem is akkor, a­mikor a bolysevikok már VaTSZ előtt álltak de nyomban a­hogy a bolysevik offenzíva megkezdődött, nem Magyarország, de ugyanaz a Csehország sietett semlegesség­ nyilatko­­zatot tenni, a­mellyel most Lengyelország szoros ba­­rátságot kötött. Magyarorság sohasem lett semle­gességi nyilatkozatot Lengyelország kárára. Hőt, Magyarország volt Európa keleti felén az egyetlen hatalom, a­mely hajlandó volt a bolusevikokkal fel­venni a harcot és még segítségét is felajánlotta a lengyeleknek. Erről Parisban és Varsóban többet is mondhatnak a magyar estilap lengyel informáto­rának — a legközelebbi intervju precizitása kedvéért meg, téli napon tüdőgyulladást kapott. Eszméletlenül találtak meg egy délután valami kerti sövény mel­lett. Piszkosan, csapzoltan, s oly iszonyú módon el­­férgesedve, hogy senki sem akarta a házába befo­gadni. Egyetlen élő öreg nénje sem. Egy disznóólba tették, szalmacsomóra. Néhány óra múlva meghalt. De már életében félig-medd­g megélték a férgek­összeharapott foggal hallgattam azt a törté­netet, mert arra kellett gondolnom, hogyha ez meg­történhetett valakivel a földön, ak­kor nem kíván- I hatok olyan égi hatalmat, a­mely megakadályozná azt, hogy esetleg úgy fordulnak az események, hogy velem is megtörténhetett volna ugyanaz. Igen, hölgyeim és uraim, ezer bocsánat — ve­lem vagy önökkel. Igen, önökkel is. Egyikünk sin­csen rádiumból És én is ale nem a savanyúkrumplit a járda szélén és öncik­ is. Véletlenség az egész. Puszta szá­mok vagyunk egy nagy lutrin, — s ezt a lutrit ta­lán soha sem fogják betiltani — pusz­a szántok, a­melyek kihúznak, vagy nem húznak k­i. Mert ha, önök születtek volna egy szegény alkoholista senki gyermekén­ek, esetleg egy bit a cso­­dlányénak? Hogy energiával, bezsülettel és ésszel bármily alacsony sorstól fe'küzdheti maga az ember? Igaz, deh­át le­het-e gőgösen azt köve­­lni valakitő , hogy súlyos teherrel a vállán oda jusson e' a hol azok vannak, a­k két hintón indi­­ttak ? És ha az a valaki kevés energiával, gyönge becsületérzéssel vagy korlátoltan indul? •­­ Tűre­im, hölgyeim és uraim, velünk is meg­történhetett volna. Ha maga, gyönyörű mélós­ágos­­ kisasszonyom, egyetlen büszkesége szüleinek — ha kegyességgel pillantó­ra vollna amj* a szürke eget­­ valami csúnya, fekee odúban, (naga is kis csunyá-­­ nak születve, hatodik testvérnek?... Ígérje meg, hogy ezután nem fog ugy­e­ menni szegény kis zö­möm ’-ak mellett, olyan undorral vegyes nemtörő­dömséggel, a­hogyan szokott, mintha elveszített ide­gien zsebkendők volnának.. De tovább megyek. Ki az, — a legelőkelőbb és leggazdagabb is — a ki biz­­si­­va lehetne arról, hogy nem őrül meg s nem marad egyszerre egészen egyedül a világon? A ki ma él, annak tudnia kell, hogy a földön minden lehetséges, — a­mi borzasztó. Van egy gavallér ismerősöm, a­ki többre be­csüli gyönyörű és okos kutyáját, mint k­i nyomo­rult, szegény embertársát együttvéve. Ezenkívül büszke az eszére, a csinos vér­ára és az e­eganciá­­jára. De, Istenem, Is­enem­ mi történnék akkor, hogy ha egy vihar kivetné ől valami Hobiuzon­­sziji­etre? Bizony bizony mondom: lassanki­n épp­­ oly rongyos cufrungos piszkos elfásull­ag­vá és bús­­­ka­fejü hús- és rongyosomévá lenne, mint a kol­­j­dusasszonyok a járda szélén És három év múlva aligha tudná megmondani a vadaknak, hogy milyen a legutolsó londoni divat..­. De ha még az éétben si­kerül is minden mind­végig — a sírban az­án igazán nem vehet senki sem kölnivizes fürdőt. Ot­ bizony senki sem illatos. Még akkor sem, ha ma a legdrágább franca parfőmöt használta is Pesten. deliért Mária. Bonyoda ont az­­agahanyadsag körül A miniszterelnök álláspontja. — Sajtóhiba a terminusban. — Tereszky János javaslata. Hegedűs Lóránt annak idején megegyezett a gazdákkal abban, hogy a ki a törvény életbelépte­tésétől számított három hónapon, belül befizeti az egész földváltságot, annak ezer koronás búzaár alap­ján fogják elszámolni. Ez a törvény által is biz­tosított határidő december 7-én jár le, ,minde a gaz­dák nem élhettek a nekik biztosított kedvezéssel mert a törvény végrehajtási utasítása a mai napig sem jelent meg és így a ki­vet­és sem történhetett meg. Erre való tekin­tettel néhány nappal ezelőtt a gazdák a term­in-u­tak további három hónappal való meghosszabbítását kérjék. Ezenkívül azt kívánták, hogy ezt a kedvezést azokra is terjesszék ki, a­kik december 27-ig az ez évre esedékes törlesztési rész­letet pontosan befizetik, továbbá a válts­ág ne csak az adóhivatalokban, hanem a községi pénztáraknál is fizethető legyen. Ezzel szemben a pénzügyi kormány nem hajln­landó a fizetés határidejét kitolni, előleget azonban — mint már megírtuk — a régi határidőig, a végre­hajtási utasításra való tekintet nélkül, kész elfo­gadni s megengedi a válts­ágnak a községi pénz­táraknál való lefizetését is. A miniszterelnök ma hasonló értelemben nyilatkozott egy kisgazdapárti küldöttség előtt. Ezzel kapcsolatban a törvényben foglalt föl­hatalmazásnál fogva a pénzügyminiszter, a földmű­­velésügyi mi­nisz­errel­ egyetértésben, azok részére, kik december 7-éig nem fizetik a váltságot (1000 koronás búzaár alapján), ez év december hónapjára a búza váltóágárát 2537 koronában állapította meg. A nagybirtok dolgát még külön komplikálja, hogy már az 1000 holdon felüli, gazdának földiben kell a válságot leróni. E szerint hiába fizetné be pénzben válts­ágát, mert még a kamatot is elvesz­tené Bonyolítja a helyzetet egy­­ sajtóhiba is. Ugyanis — minit már szintén megírtuk — a tör­vénynek a hivatalos lap szeptember 7-iki számában közzétett szövege szerint a kedvezés határideje nem 3, hanem 8 hónap. A Budapesti Közlöny másnap helyesbítette ezt a sajtóhibát. Ez a pár sor helyes­­bi,és azonban nagyon sok embernek nem is tűn­hetett fel, s így nem is fizettek, nyugodtan várva a nyolc hónap terminus végének közeledtét. Erről a bonyolult kérdésről Telesz­ky János nyug­ pénzügym­iniszter ma nyilatkozott. Megállapítja, hogy a kedvezés mértéke, a­mely akkor, a­miikor a törvényhozás a rendelkezést meg­szavazta 28 százalék körül mozgott, a búza­­h­án­ak­ időközben bekövetkezett emelkedése folytán 60 szá­zalékossá vált. A helyzet tehát az, mondja Teteszky, hogy a­míg a törvényhozás egy mindenki által elérhető 28 százalékos kedvezésben akarta részesíteni azt a föld­birtokost, a­ki a törvény étetbeléptétől számított 3 hónap alatt egyszerre lerója egész vágyam.de­,­igaz, a viszonyok úgy alakultak, hogy egyesek, a­kik vé­letlenül ismerik a törvénynek ezt a rendelkezését, azaz a sajtóhiba kikorrigálását, 60 százalékos ked­vezéshez jutnak, míg a gazdatársadalom nagy része önhibáján kívül minden kedvezéstől elesik. Tereszky véleménye szerint ezt a rendelkezést movelláris úton módosítani kellene. A határidő egyszerű kitolás, azonban —­ mondja Teteszky — az állam pénzügyi érdekeire való tekintettel s az arányos teherviselés szempont­jából komolyan szóba sem jöhet. A földbirtok után fizetendő vagy laváltság éppen azért van úgy a va­­­ságkötelesek mint az állam érdekeinek szem előtt tartásával búzában és nem koronákban megálla­pítva hogy a korona értékingadozásából egyik fél ne se hárulhasson nagyobb mértékű megkárosodás- Ha a törvényhozás a vagyonvál­ság azonnali lerovása­­esetére még most is 1000 koronában állapítaná meg a váltságnak búza alapon fizetendő összegét, ezzel nyilvánvalóan léntteljesen csökkentené az­ állu­m­nak a vagyonválságból származó valósárgos bevételét és sokkal nagyobb kedvezésben részesítené azokat a váltságköteleseket, a­kik képesek egy összegben

Next