Budapesti Hírlap, 1922. január (42. évfolyam, 1–25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

1922 január 1. terFESTS Rmup a. »&­­ nánt jöhet alkalmazásba. A nemzetgyűlés berekeszté­sét tehát a nemzetgyűlés két évben megszabott mű­ködésének leteltét követő időre azonban a nemzet­­gyűlés egyáltalában nem terjesztette ki a Friedrich­­féle választójog érvényét, még feltételesen kisegítő alkalmazásban sem. Természetesen, a nemzetgyűlés még hátralevő -­ öthónapos élettartama alatt alkothat új választójogi törvényt, de ha nem alkot, akkor az új országgyű­lési képviselő házat nem a Friedrich-féle választójog alapján, hanem az országgyűlési képviselők válasz­tására ma is egyedül érvényes 1918. évi XVII.­­cikk alapján kell megválasztani. A­mi az országgyűlés másik házát, a főrendi­házat illeti, azt köztud­omás szerint a nemzetgyűlés még maga kívánja reformálni. Ha ezt a reformot tető alá viszi, akkor a főrendiház, illetőleg felsőház összealkotását és összehívását illetően is természe­tesen az uj törvény rendelkezései az irányadók. Ha azonban a nemzetgyűlés nem alkotja meg a tervbe­­vett főrendiházi reformot, akkor az uj országgyűlés főrendiháza az eddigi törvényeknek, nevezetesen az 1885. évi VII.­­cik­knek rendelkezései szerint fogja működésének megszakadt fonalát újból fölvenni. * A nemzetgyűlés idő előtt megvénült. Kóros szervezete nem teszi valószínűvé, hogy a képviselői választójog reformját és a főrendiház reformját meg tudja alkotni. A nagyobb valószínűség a mel­lett szól, hogy a nemzetgyűlés működésének végé­hez a­nélkül érkezik el, hogy ezt a két alkotmány­­reformot megalkotta volna. A nemzet érdekéből jobb is volna ezeknek az alkotmányreformoknak létesítését magára az országgyűlésre bízni. Nem szolgálna közmegnyugivásra, ha rövid átmenetnek szánt, idő előtt önmagát túsért testület, melynek belső erői sehogysem tudnak ellensúlyozódni, mely­nek ereje javát diszharmonikus belső háborgások­­ kötik le, léte végső periódusában hevenyészetten, intézné el e nagyfontossági­ alkotmányreformok ügyét. Ha mégis a nemzetgyűlés presztízs kérdésének tekintené, hogy az országgyűlési reformot­­ még maga végezze el, ám tegye, de nekünk, a­kik az együttülő nemzetgyűlést e nagyfontosságú feladatok megoldására már dekomponáltnak tartjuk, előre kell megvilágítanunk az alkotmányosság rendes útjára való visszatérés ösvényeit. Éppen azért kel ezt tennünk, mert részünkről nem bízunk abban, hogy a nemzetgyűlés még hátralevő idejében szer­ves alkotmányreformokat tudjon dekretálni. Alkotmányos országgyűlés, jövel! az európai politika. — A franciák ellenállása a washingtoni érte­kezleten. — Angol-francia terv Európa gazda­sági talpraállítására. — A trianoni béke gaz­dasági végrehajtása. — Az angolok és az amerikaiak megütközéssel látják azt a makacs magatartást, a­melyet a fran­ciák a washingtoni konferencián mutattak. Erről a magatartásról kíméletlen nyíltsággal írnak az an­gol lapok és kizáróan a francaikra hárítják a fele­lősséget azért, hogy a konferencia csak félsikerrel jár. Már újabb konferenciáról is beszélnek, a­mely­nek célja az lenne, hogy Franciaországot eltérítse makacs álláspontjától, még pénzügyi kényszerítő­eszközök seg­ségével is. A washingtoni értekezle­ten tegnap Hughes államtitkár két újabb határo­zati javaslatot terjesztett elő a tengeralattjáró ha­jók használatára vonatkozóan. A javaslat lényege az, hogy kereskedelmi hajót csak akkor lehet el­­sülyeszteni, ha az felszálításra nem áll meg, egyéb hajókat akkor, ha a hajó legénységét és utasait biztosságba helyezi.­­ A legfelső tanácsnak cannesi ülésezését meg­előző gazdasági értekezlet pénteken délelőtt kezdte meg tanácskozását. Az angol és a francia pénzügyi és ipari szakértők megegyeztek egy tervben, a­mely Európa talpraállításámak alapjául szolgálna. Az Echo de Paris már ismerteti is a tervet, a­melyet az angol bizottság Sir Robert Kindersley előterjesz­tése alapján dolgozott ki. A terv gondolatmenete a következő: Igyekezni fognak nemzetközi társaságot vagy egyesületet alakítani. Ennek a szervezetnek feladata az lenne, hogy a nemzetközi árucserét a nyersanyagok és kézműáruk keresletének fokozásá­val megkönnyítse. Minthogy az államoknak hitere van szükségük, hogy termelésüket fokozhassák és a külföldről vásárolhassanak, ezért javasolni­ fog­ják, hogy a szükséges összegeket ennek az európai társaságnak az érdekeltjei bocsássák rendelkezésre. A tervezett társasá­g három fő felada­ta lenne: A vas­utak és egyéb szállítóeszközök újjászervezése, az Oroszországgal szemben fönnálló adósságok rende­zése, valamint Kelet- és Középeurópa államai ré­szére, a­melyeknek papírpénze nagyon elértéktele­nedett, aranyalapon új érmék kibocsátása. * Most kerül a sor a trianoni béke gazdasági határozatainak végrehajtására. Guertier már betör­ . Hitesül vitája. — A nemzetgyűlés ülése. — Viharos, Drónay és Andaházy-Kosnya körül. — Interpelláció az osztrákok erőszakosságairól Nyug­atmagyar­­országon. — Szilágyi Lajos egy ujabb katonai esetről. — Bernolak a tisztviselők gyógy­kezeléséről. — A nemzetgyűlés napok óta a tanácskozás­­képesség akadályaival küzd, ma mégis amnesztiát adott a tegnapi távolmaradt képviselőknek. Nem olvastatta föl névsorukat és nem vonatja le napi­­díjjaikat. Ma csak kétszer kellett fölfüggeszteni az ülést a tanácskozásképesség hiánya miatt. A kép­viselő urak úgy látszik, meggondolták a dolgot és tizenegy óra felé elegendő számmal jelentek meg. Az éjfélig tartó ülés veszedelme elvonult, pedig komolyan fenyegetett, mert Gaál Gaszton elnök kijelentette, hogy éjfélig tartja együtt a Házat, ha a tanácskozásképtelenség miatt nem tudja a követ­kező ülés napirendjét megállapítani. A tegnapi ülés utórezgései még ma is érez­hetők voltak. A kereszténypártnak Bethlen felé hajló csoportjai zúgolódtak Pallavicini György őr­­gróf tegnapi kormánytámadó beszéde miatt. A ke­reszténypárt az indemnitás megadása mellett dön­tött és Pallavicini, noha tagja a pártnak, mégis rohamot intézett a kormány ellen. Pallavicini kije­lentette, hogy nem hajlandó kilépni a pártból és a párton belül fog leszámolni ellenlábasaival. Az elnök szintén kénytelen volt visszatérni Pál avicini tegnapi beszédére és utólag rendreutasitani a miatt a kije­lentése miatt, hogy „Bethlen István grófot és kor­mányát a nemzet megvetése fogja elsöpörni helyé­ről". Végre rátérhettek az indemnitási vita folyta­­tására. De alig kezdte Drózdy Győző az évvégi mér­­legcsinálást és rakosgatta a súlyokat az ellenzéki serpenyőbe, egész váratlanul, félreértésből elnök­válság veszedelme jelentkezett a szemhatáron. Drózdy beszéde alatt Kerekes Mihály és Csizmadia Sándor között szóváltás kerekedett. Csizmadia a­miatt zsörtölődött, hogy Kerekes érdekében kegye­­lemkérési aktus van folyamatban, míg ő sohasem kért kegyelmet. Gaál Gaszton elnök ismételten meg­intette Csizmadiát, de mivel a szép szó nem fogott rajta, indítványozta, hogy a Ház Csizmadia Sándort engedetlenség miatt utasítsa a mentelmi bizottság elé. Alig húsz képviselő volt az ülésteremben, a Ház nem volt határozatképes és néhány tiltakozó hang hallatszott. Az elnök leszavazásnak és bizalmatlan­ságnak vette a tiltakozást és már azon volt, hogy levonja a konzekvenciákat. Most a Házon volt a sor, hogy megijedjen. Az­ ülésterem hirtelen bené­pesedett és hamarosan kimagyarázták, hogy nem az elnöki indítvány ellen tiltakoztak, hanem a Ház határozatképtelenségét és a kérdés feltevését akar­ták szóvá tenni, utóbbit azért, mert az elnöki indít­ványt nem előzte meg kétszeri rendreutasítás. Az elnök megmagyarázta, hogy indítványa a házszabá­lyokban megadott diszkrecionális jogán alapszik és ragaszkodik hozzá. A Ház csaknem egyhangúlag járult hozzá és megkönnyebbülten tért napirendre az incidensen. Ezek után megint Drózdy vette át a szót, mél­tatlankodott, hog­y egyetlen kisgazdapárti sem hall­gatja a falu sérelmeit. A kormányról megállapítja, hogy balra fordult, de megkésve békült ki a zsidók­kal és a szocialistákkal, mert már elröpült az alka­lom és idő, melyekben nemzetközi összeköttetéseik­kel szolgálatot tehettek volna az országnak. Mindaz­­által javasolja a kormánynak, hogy a szabadkőmű­vesekkel is béküljön ki. Ezzel a javaslatával kevés tetszést aratott, viszont megmozdította a jobb ér­zést azzal a kínos adatával, hogy hatvanöt elemi iskolás gyerek van az internáló táborban. Miközben Szterényi József báró intézte el sze­mélyes kérdését Ereky Károllyal, újabb izgalom vette fel a Házat. Hire terjedt, hogy a vádtanács kancó ellenében szabadlábra helyezte Rakovszky Istvánt és társait, de az ügyészség az igazságügy­­miniszter utasítására megfellebbezte a vádtanács végzését. A legitimista táborban nagy felháborodás­­sal tárgyalták az esetet. A kormány megígérte, hogy a bíróságra bízza a letartóztatott képviselők ügyét és az igazságügyminiszter most mégis beleártotta magát. Ez kihívás, animozitás és a kormány ne számítson ellenfelei enges­ztelek enységére, ha Ra­kovszkyékat azonnal szabadlábra nem helyezik. Mindezt Apponyi vezetése mellett egy küldöttség adta tudtára Vass József kultuszminiszternek, a vi­déken pihenő miniszterelnök helyettesének. Vass József egy órai haladékot kért, hogy tájékozódhas­son és beszélhessen az igazságügym­iniszterrel és telefon útján esetileg a miniszterelnökkel. Fél­óra múlva maga Tomcsányi lépett érintkezésbe a küldöttség tagjaival. Kijelentette, hogy az ügyészség nem az ő utasításira fellebbezett, a felfolyamodás­­ visszavonása már politka lenne és a miniszterelnök távollétében nem tehet semmit. Ez a ki­jelentés olaj volt a tűzre, a csatakiál­­tások csak úgy harsogtak, de nem változtathattak az ügyészség azon az intézkedésén, hogy minden marad a régiben. Az indemnitási sutát Weisz Konrád és Andor­házi-Kasnya folytattak. A felzaklatott auditórium indulatos kitörésekkel támogatta éles kifakadásukat a kormány ellen. A kormányhoz hű csapatok sem tértek ki a harc elöl. Ülés-felfüggesztés és elnöki­­ intelem bővü­ben volt. Az ülés végén Lingauer Albin a nyugatmagyarországi ügyekben interpellált. Szilágyi­­ Lajos egy katonai letartóztatás szerencsétlen ügyét hozta a Ház elé. A nemzetgyűlés ilyen fájdalmas disszonanciákkal zárta le az évet. A legközelebbi ülés január 3-án, kedden lesz. Az ülés lefolyása. A nemzetgyűlés ülése ma is sokáig tanácsko­zásra képtelen volt, úgy­­hogy az elnöknek ismétel­ten föl kellett függesztenie az ülést. Az ülés elején Gaál Gaszton elnök utólag rendreutasította Pallavi­cini őrgrófot azért a megjegyzéséért, a­mellyel teg­napi beszédét befejezte, hogy Bethlen grófot és kor­mányát a nemzet megvetése fogja elsöpörni. Az öndemnitási vitához elsőnek Drózdy Győző szólalt föl. A kormá­ny pénzügyi pofi­táskáj­át bírálta, majd kikelt az ellen, hogy a kormány monopóliu­mokat ad a különítményeknek, önkényesen bánnak a szerzett jogokkal. Albonyban egy özvegyasszony­tól elvették a trafikjogot. Kérvényében, a­melyben ezt megfellebbezi, azt írja, hogy férjét Szolnokon a vörösök kivégezték. Három apró gyermekével ma­radt hátra és most egyetlen keresetforrásától foszt­ják meg, a mikor elveszik a trafik jogát. Vértanú özvegyéről van tehát szó, de a mostani kormányzat előtt még a vértanú se szent, ha véletlenül Spitz Aladárnak hívják. A pénzügyőröknek natív fizetést adnak. Egy miniszteri tanácsos nemrég azt mon­dotta neki, hogy szívesen cserélne akármelyik pénz­ügyőri altiszttel. Helyesen teszi a kormány, hogy — bár későn — békét köt a­ munkássággal és a zsidósággal. De szerinte meg kell békülni a sza­­badkőmívességgel is. (Nagy zaj a keresztény párton.) Csizmadia Sándor ismételten közbeszól s mi­után az elnök ismételt figyelmeztetésére sem hall­gat el, ez okán az elnök azt indítványozza, hogy a Ház utasítsa a mentelmi bizottsághoz a renitens képviselőt. A félig üres Ház azonban az elnök ja­vaslata ellen szavaz. Erre Gaál Gaszton kijelenti, hogy ezt a szavazást az elnök ellen való bizalmat­­lanság jelének tekinti s hogy ennek le fogja vonni a konzekvenciáját. Erre az ellenzék nevében Ereky Károly szólalt föl s megmagyarázta, hogy félreértés történt. Az elnök újra szavazásra bocsátotta az in­dítványát s erre már egyhangúan kiadták Csizma­dia ügyét a mentelmi bizottságnak. Ezután Drózdy Győző folytatta beszédét s a lobbi között szóvá tette az amnesztia-rendeleteket is. Ezek — úgymond — nem állanak tiszta keresz­tény erkölcsi alapon. A mi véleményünk szerint mindenki egyformán bűnös, akár Kun Béla, akár Héjjas Iván nevében gyilkol, vagy rabol is. (Zaj jobbról.) Budavári László: Hogy, mert ezt a két nevet együtt kiejteni? Drózdy Győző: A kommunizmus alatt elköve­tett gyilkosságok tetteseinek szabadonbocsátását sohasem kértük, de a kurzus gyilkosait sem lehet szabadonbocsátani. Amnesztiát kapnak olyanok is, a­kiknek még a nevét sem tudjuk. Vagy ki tudja, hogy ki kap amnesztiát Somogyi Béla meggyilkolása miatt? Az igazságtalanság eklatáns példája Szász Zoltán esete. Ő már több mint féléve letartóztatás­ban van és még ma sem került bíróság elé. Szász Zoltán a kommün alatt olyan hazafias magatartást tanúsított, mint kevesen mások. Micsoda bűntette­ket kellett volna elkövetnie, hány embert kellett volna meggyilkolnia, hogy ő is kiszabadulhasson?. (Zaj jobbról.) Drózdy azután azt fejtegette, hogy a­­ bécsi emigránsok között is vannak kiváló hazafiak,­­ a­kiknek hazatérését meg kellett volna engedni.­­ (Zajos ellenmondások jobbról és a középen.) Ott van például — úgymond — Juhász Nagy Sándor, Garami Ernő, Lovászy Márton. (Zaj jobbról és a­­ középen.) Budavári László: Lovászy? Az a hazaáruló? ! (Nagy zaj.) Az elnök figyelmeztet Budavárit, ho®y a Há­zon kívül lévőt nem szabad a hazaáruló kifejezés­sel érinteni. Drózdy Győző: Az internálásokról és a zala­egerszegi internáló táborról beszél. Az internált nők­­ - úgymond - erkölcstelen merényleteknek van­nak kitéve. Azt fejtegeti azután, hogy ma vannak olyanok a kurzuslovagok között, a­kik azelőtt a legnagyobb szabadkőművesek voltak. Végezetül fő­ jelenti, hogy az indemnitást nem fogadja kit­er­jesztette a kamara elé a külügyi bizottság részéről jóváhagyott jelentését, a­mely a trianoni békeszer­ződés gazdasági határozmánya­inak alkalmazása ügyé­ben Magyarországgal kötött megállapodás helyeslő tudomásulvételét javasolja. És a francia külügymi­niszter törvényjavaslatot nyújtott be, a­melynek értelmében a saint germaini és trianoni szerződések gazdasági­­határozmányainak végrehajtásával kapcso­­­­latban a fennálló tartozások igazoltság és kölcsö­nös beszámítására hivatalokat fognak szervezni.­ ­

Next