Budapesti Hírlap, 1922. január (42. évfolyam, 1–25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
1922 január 1. terFESTS Rmup a. »& nánt jöhet alkalmazásba. A nemzetgyűlés berekesztését tehát a nemzetgyűlés két évben megszabott működésének leteltét követő időre azonban a nemzetgyűlés egyáltalában nem terjesztette ki a Friedrichféle választójog érvényét, még feltételesen kisegítő alkalmazásban sem. Természetesen, a nemzetgyűlés még hátralevő - öthónapos élettartama alatt alkothat új választójogi törvényt, de ha nem alkot, akkor az új országgyűlési képviselő házat nem a Friedrich-féle választójog alapján, hanem az országgyűlési képviselők választására ma is egyedül érvényes 1918. évi XVII.cikk alapján kell megválasztani. Ami az országgyűlés másik házát, a főrendiházat illeti, azt köztudomás szerint a nemzetgyűlés még maga kívánja reformálni. Ha ezt a reformot tető alá viszi, akkor a főrendiház, illetőleg felsőház összealkotását és összehívását illetően is természetesen az uj törvény rendelkezései az irányadók. Ha azonban a nemzetgyűlés nem alkotja meg a tervbevett főrendiházi reformot, akkor az uj országgyűlés főrendiháza az eddigi törvényeknek, nevezetesen az 1885. évi VII.cikknek rendelkezései szerint fogja működésének megszakadt fonalát újból fölvenni. * A nemzetgyűlés idő előtt megvénült. Kóros szervezete nem teszi valószínűvé, hogy a képviselői választójog reformját és a főrendiház reformját meg tudja alkotni. A nagyobb valószínűség a mellett szól, hogy a nemzetgyűlés működésének végéhez anélkül érkezik el, hogy ezt a két alkotmányreformot megalkotta volna. A nemzet érdekéből jobb is volna ezeknek az alkotmányreformoknak létesítését magára az országgyűlésre bízni. Nem szolgálna közmegnyugivásra, ha rövid átmenetnek szánt, idő előtt önmagát túsért testület, melynek belső erői sehogysem tudnak ellensúlyozódni, melynek ereje javát diszharmonikus belső háborgások kötik le, léte végső periódusában hevenyészetten, intézné el e nagyfontossági alkotmányreformok ügyét. Ha mégis a nemzetgyűlés presztízs kérdésének tekintené, hogy az országgyűlési reformot még maga végezze el, ám tegye, de nekünk, akik az együttülő nemzetgyűlést e nagyfontosságú feladatok megoldására már dekomponáltnak tartjuk, előre kell megvilágítanunk az alkotmányosság rendes útjára való visszatérés ösvényeit. Éppen azért kel ezt tennünk, mert részünkről nem bízunk abban, hogy a nemzetgyűlés még hátralevő idejében szerves alkotmányreformokat tudjon dekretálni. Alkotmányos országgyűlés, jövel! az európai politika. — A franciák ellenállása a washingtoni értekezleten. — Angol-francia terv Európa gazdasági talpraállítására. — A trianoni béke gazdasági végrehajtása. — Az angolok és az amerikaiak megütközéssel látják azt a makacs magatartást, amelyet a franciák a washingtoni konferencián mutattak. Erről a magatartásról kíméletlen nyíltsággal írnak az angol lapok és kizáróan a francaikra hárítják a felelősséget azért, hogy a konferencia csak félsikerrel jár. Már újabb konferenciáról is beszélnek, amelynek célja az lenne, hogy Franciaországot eltérítse makacs álláspontjától, még pénzügyi kényszerítőeszközök segségével is. A washingtoni értekezleten tegnap Hughes államtitkár két újabb határozati javaslatot terjesztett elő a tengeralattjáró hajók használatára vonatkozóan. A javaslat lényege az, hogy kereskedelmi hajót csak akkor lehet elsülyeszteni, ha az felszálításra nem áll meg, egyéb hajókat akkor, ha a hajó legénységét és utasait biztosságba helyezi. A legfelső tanácsnak cannesi ülésezését megelőző gazdasági értekezlet pénteken délelőtt kezdte meg tanácskozását. Az angol és a francia pénzügyi és ipari szakértők megegyeztek egy tervben, amely Európa talpraállításámak alapjául szolgálna. Az Echo de Paris már ismerteti is a tervet, amelyet az angol bizottság Sir Robert Kindersley előterjesztése alapján dolgozott ki. A terv gondolatmenete a következő: Igyekezni fognak nemzetközi társaságot vagy egyesületet alakítani. Ennek a szervezetnek feladata az lenne, hogy a nemzetközi árucserét a nyersanyagok és kézműáruk keresletének fokozásával megkönnyítse. Minthogy az államoknak hitere van szükségük, hogy termelésüket fokozhassák és a külföldről vásárolhassanak, ezért javasolni fogják, hogy a szükséges összegeket ennek az európai társaságnak az érdekeltjei bocsássák rendelkezésre. A tervezett társaság három fő feladata lenne: A vasutak és egyéb szállítóeszközök újjászervezése, az Oroszországgal szemben fönnálló adósságok rendezése, valamint Kelet- és Középeurópa államai részére, amelyeknek papírpénze nagyon elértéktelenedett, aranyalapon új érmék kibocsátása. * Most kerül a sor a trianoni béke gazdasági határozatainak végrehajtására. Guertier már betör . Hitesül vitája. — A nemzetgyűlés ülése. — Viharos, Drónay és Andaházy-Kosnya körül. — Interpelláció az osztrákok erőszakosságairól Nyugatmagyarországon. — Szilágyi Lajos egy ujabb katonai esetről. — Bernolak a tisztviselők gyógykezeléséről. — A nemzetgyűlés napok óta a tanácskozásképesség akadályaival küzd, ma mégis amnesztiát adott a tegnapi távolmaradt képviselőknek. Nem olvastatta föl névsorukat és nem vonatja le napidíjjaikat. Ma csak kétszer kellett fölfüggeszteni az ülést a tanácskozásképesség hiánya miatt. A képviselő urak úgy látszik, meggondolták a dolgot és tizenegy óra felé elegendő számmal jelentek meg. Az éjfélig tartó ülés veszedelme elvonult, pedig komolyan fenyegetett, mert Gaál Gaszton elnök kijelentette, hogy éjfélig tartja együtt a Házat, ha a tanácskozásképtelenség miatt nem tudja a következő ülés napirendjét megállapítani. A tegnapi ülés utórezgései még ma is érezhetők voltak. A kereszténypártnak Bethlen felé hajló csoportjai zúgolódtak Pallavicini György őrgróf tegnapi kormánytámadó beszéde miatt. A kereszténypárt az indemnitás megadása mellett döntött és Pallavicini, noha tagja a pártnak, mégis rohamot intézett a kormány ellen. Pallavicini kijelentette, hogy nem hajlandó kilépni a pártból és a párton belül fog leszámolni ellenlábasaival. Az elnök szintén kénytelen volt visszatérni Pál avicini tegnapi beszédére és utólag rendreutasitani a miatt a kijelentése miatt, hogy „Bethlen István grófot és kormányát a nemzet megvetése fogja elsöpörni helyéről". Végre rátérhettek az indemnitási vita folytatására. De alig kezdte Drózdy Győző az évvégi mérlegcsinálást és rakosgatta a súlyokat az ellenzéki serpenyőbe, egész váratlanul, félreértésből elnökválság veszedelme jelentkezett a szemhatáron. Drózdy beszéde alatt Kerekes Mihály és Csizmadia Sándor között szóváltás kerekedett. Csizmadia amiatt zsörtölődött, hogy Kerekes érdekében kegyelemkérési aktus van folyamatban, míg ő sohasem kért kegyelmet. Gaál Gaszton elnök ismételten megintette Csizmadiát, de mivel a szép szó nem fogott rajta, indítványozta, hogy a Ház Csizmadia Sándort engedetlenség miatt utasítsa a mentelmi bizottság elé. Alig húsz képviselő volt az ülésteremben, a Ház nem volt határozatképes és néhány tiltakozó hang hallatszott. Az elnök leszavazásnak és bizalmatlanságnak vette a tiltakozást és már azon volt, hogy levonja a konzekvenciákat. Most a Házon volt a sor, hogy megijedjen. Az ülésterem hirtelen benépesedett és hamarosan kimagyarázták, hogy nem az elnöki indítvány ellen tiltakoztak, hanem a Ház határozatképtelenségét és a kérdés feltevését akarták szóvá tenni, utóbbit azért, mert az elnöki indítványt nem előzte meg kétszeri rendreutasítás. Az elnök megmagyarázta, hogy indítványa a házszabályokban megadott diszkrecionális jogán alapszik és ragaszkodik hozzá. A Ház csaknem egyhangúlag járult hozzá és megkönnyebbülten tért napirendre az incidensen. Ezek után megint Drózdy vette át a szót, méltatlankodott, hogy egyetlen kisgazdapárti sem hallgatja a falu sérelmeit. A kormányról megállapítja, hogy balra fordult, de megkésve békült ki a zsidókkal és a szocialistákkal, mert már elröpült az alkalom és idő, melyekben nemzetközi összeköttetéseikkel szolgálatot tehettek volna az országnak. Mindazáltal javasolja a kormánynak, hogy a szabadkőművesekkel is béküljön ki. Ezzel a javaslatával kevés tetszést aratott, viszont megmozdította a jobb érzést azzal a kínos adatával, hogy hatvanöt elemi iskolás gyerek van az internáló táborban. Miközben Szterényi József báró intézte el személyes kérdését Ereky Károllyal, újabb izgalom vette fel a Házat. Hire terjedt, hogy a vádtanács kancó ellenében szabadlábra helyezte Rakovszky Istvánt és társait, de az ügyészség az igazságügyminiszter utasítására megfellebbezte a vádtanács végzését. A legitimista táborban nagy felháborodással tárgyalták az esetet. A kormány megígérte, hogy a bíróságra bízza a letartóztatott képviselők ügyét és az igazságügyminiszter most mégis beleártotta magát. Ez kihívás, animozitás és a kormány ne számítson ellenfelei engesztelek enységére, ha Rakovszkyékat azonnal szabadlábra nem helyezik. Mindezt Apponyi vezetése mellett egy küldöttség adta tudtára Vass József kultuszminiszternek, a vidéken pihenő miniszterelnök helyettesének. Vass József egy órai haladékot kért, hogy tájékozódhasson és beszélhessen az igazságügyminiszterrel és telefon útján esetileg a miniszterelnökkel. Félóra múlva maga Tomcsányi lépett érintkezésbe a küldöttség tagjaival. Kijelentette, hogy az ügyészség nem az ő utasításira fellebbezett, a felfolyamodás visszavonása már politka lenne és a miniszterelnök távollétében nem tehet semmit. Ez a kijelentés olaj volt a tűzre, a csatakiáltások csak úgy harsogtak, de nem változtathattak az ügyészség azon az intézkedésén, hogy minden marad a régiben. Az indemnitási sutát Weisz Konrád és Andorházi-Kasnya folytattak. A felzaklatott auditórium indulatos kitörésekkel támogatta éles kifakadásukat a kormány ellen. A kormányhoz hű csapatok sem tértek ki a harc elöl. Ülés-felfüggesztés és elnöki intelem bővüben volt. Az ülés végén Lingauer Albin a nyugatmagyarországi ügyekben interpellált. Szilágyi Lajos egy katonai letartóztatás szerencsétlen ügyét hozta a Ház elé. A nemzetgyűlés ilyen fájdalmas disszonanciákkal zárta le az évet. A legközelebbi ülés január 3-án, kedden lesz. Az ülés lefolyása. A nemzetgyűlés ülése ma is sokáig tanácskozásra képtelen volt, úgyhogy az elnöknek ismételten föl kellett függesztenie az ülést. Az ülés elején Gaál Gaszton elnök utólag rendreutasította Pallavicini őrgrófot azért a megjegyzéséért, amellyel tegnapi beszédét befejezte, hogy Bethlen grófot és kormányát a nemzet megvetése fogja elsöpörni. Az öndemnitási vitához elsőnek Drózdy Győző szólalt föl. A kormány pénzügyi pofitáskáját bírálta, majd kikelt az ellen, hogy a kormány monopóliumokat ad a különítményeknek, önkényesen bánnak a szerzett jogokkal. Albonyban egy özvegyasszonytól elvették a trafikjogot. Kérvényében, amelyben ezt megfellebbezi, azt írja, hogy férjét Szolnokon a vörösök kivégezték. Három apró gyermekével maradt hátra és most egyetlen keresetforrásától fosztják meg, a mikor elveszik a trafik jogát. Vértanú özvegyéről van tehát szó, de a mostani kormányzat előtt még a vértanú se szent, ha véletlenül Spitz Aladárnak hívják. A pénzügyőröknek natív fizetést adnak. Egy miniszteri tanácsos nemrég azt mondotta neki, hogy szívesen cserélne akármelyik pénzügyőri altiszttel. Helyesen teszi a kormány, hogy — bár későn — békét köt a munkássággal és a zsidósággal. De szerinte meg kell békülni a szabadkőmívességgel is. (Nagy zaj a keresztény párton.) Csizmadia Sándor ismételten közbeszól s miután az elnök ismételt figyelmeztetésére sem hallgat el, ez okán az elnök azt indítványozza, hogy a Ház utasítsa a mentelmi bizottsághoz a renitens képviselőt. A félig üres Ház azonban az elnök javaslata ellen szavaz. Erre Gaál Gaszton kijelenti, hogy ezt a szavazást az elnök ellen való bizalmatlanság jelének tekinti s hogy ennek le fogja vonni a konzekvenciáját. Erre az ellenzék nevében Ereky Károly szólalt föl s megmagyarázta, hogy félreértés történt. Az elnök újra szavazásra bocsátotta az indítványát s erre már egyhangúan kiadták Csizmadia ügyét a mentelmi bizottságnak. Ezután Drózdy Győző folytatta beszédét s a lobbi között szóvá tette az amnesztia-rendeleteket is. Ezek — úgymond — nem állanak tiszta keresztény erkölcsi alapon. A mi véleményünk szerint mindenki egyformán bűnös, akár Kun Béla, akár Héjjas Iván nevében gyilkol, vagy rabol is. (Zaj jobbról.) Budavári László: Hogy, mert ezt a két nevet együtt kiejteni? Drózdy Győző: A kommunizmus alatt elkövetett gyilkosságok tetteseinek szabadonbocsátását sohasem kértük, de a kurzus gyilkosait sem lehet szabadonbocsátani. Amnesztiát kapnak olyanok is, akiknek még a nevét sem tudjuk. Vagy ki tudja, hogy ki kap amnesztiát Somogyi Béla meggyilkolása miatt? Az igazságtalanság eklatáns példája Szász Zoltán esete. Ő már több mint féléve letartóztatásban van és még ma sem került bíróság elé. Szász Zoltán a kommün alatt olyan hazafias magatartást tanúsított, mint kevesen mások. Micsoda bűntetteket kellett volna elkövetnie, hány embert kellett volna meggyilkolnia, hogy ő is kiszabadulhasson?. (Zaj jobbról.) Drózdy azután azt fejtegette, hogy a bécsi emigránsok között is vannak kiváló hazafiak, akiknek hazatérését meg kellett volna engedni. (Zajos ellenmondások jobbról és a középen.) Ott van például — úgymond — Juhász Nagy Sándor, Garami Ernő, Lovászy Márton. (Zaj jobbról és a középen.) Budavári László: Lovászy? Az a hazaáruló? ! (Nagy zaj.) Az elnök figyelmeztet Budavárit, ho®y a Házon kívül lévőt nem szabad a hazaáruló kifejezéssel érinteni. Drózdy Győző: Az internálásokról és a zalaegerszegi internáló táborról beszél. Az internált nők - úgymond - erkölcstelen merényleteknek vannak kitéve. Azt fejtegeti azután, hogy ma vannak olyanok a kurzuslovagok között, akik azelőtt a legnagyobb szabadkőművesek voltak. Végezetül fő jelenti, hogy az indemnitást nem fogadja kiterjesztette a kamara elé a külügyi bizottság részéről jóváhagyott jelentését, amely a trianoni békeszerződés gazdasági határozmányainak alkalmazása ügyében Magyarországgal kötött megállapodás helyeslő tudomásulvételét javasolja. És a francia külügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be, amelynek értelmében a saint germaini és trianoni szerződések gazdaságihatározmányainak végrehajtásával kapcsolatban a fennálló tartozások igazoltság és kölcsönös beszámítására hivatalokat fognak szervezni.