Budapesti Hírlap, 1922. január (42. évfolyam, 1–25. szám)
1922-01-12 / 9. szám
8 Budapesti Hibup ®. >*.> 1922 január 12. ‘Honthy Hanna. Herényi Galbi. Sarkadi. Galetta. Újvári. Szirmai és Vaály Ilona lépnek föl. * (Simonyi Mária A gazdag lány-ban ismét föllép) hosszabb betegsége után. Átveszi szerepét, amelyet olyan naiv sikerrel kreált a bemutatón. A Szenes-vigijátéknak, amelynek egészheti jegyeit még mindig az első napokban elkapkodják és amely ezen a héten vasárnap délután is színre kerül, a többi főszereplők a régiek: T. Forrai Rózsi, Petheő és Bérczy. Hangverseny. * (Rózsavölgyi hangversenyei.) Sztojanovits-tercett ma, január 12-én este 16 órakor a Zeneakadémiában. Keéri-Szántó Dezső Chopin-matimé.ja január 15. * (Kadossa Hedda dalestéje) holnap, január 13-án, pénteken este órakor a Zeneakadémiában. A művésznő bemutatkozás, előkelő művészi néven álló produkció lesz. • * (A Harmónia hangversenyei.) Thomas Mann mai fölolvasó-estéje (kezdeten 9 órakor) irodalmi szenzáció lesz. Csak néhány jegy kapható. Mahler hatalmas 111. szimfóniájának január 19-iki előadására, amelyen a 120 tagú zenekart, 60 tagjú gyermek- és 120 tagú nőikart Fleischer Antal, az Operfaház karnagya vezeti, a jegyek legnagyobb része már is elkelt. Koppányi Tivadar, akiinek szemátültetési kísérletei évek ótafoglalkoztatják a tudományos köröket, január 17-én„Az élettudomány műhelyéből*1 címmel ismerteti (élőanyag és vetített képek bemutatásává®) Steimach professzor és saját átültetési (transplantációs) kísérleteit. Filmszínház. * (Holnap utoljára — Lady Hamilton filmjének második része) kerül bemutatásra az Urániában. Az előadások 4, %6, A28 és %10 órakor kezdődnek. * (Jön a monumentális Korda-film: Ábránd és valóság!) * (Ermolieff játéka az Omnia Star Justiciafilmjén) túlszárnyal minden eddig látott művészetet. Fölhívjuk mindazok figyelmét, akik még nem tekintették meg a filmet, hogy az már csak péntekig maradhat műsoron az Omniában. * (India csodái) az Omniiában valóban csodálatos! Az alkirályt útján pazar ünnepségek kísérik. A pompás fogadtatások a városokban, amelyeiket az angolok a legnagyobb fénnyel rendeznek, i felülmnlhallatlanak. Különösen érdekesek az elefánt-, kos- és kakas viadalokkal tarkított népmulatságok. Előadások 5, 7 és 9 órakor. * (A Royal-Apolló) ma és holnap utoljára játszaA tengerszemű hölgy című legszebb dán filmet Gunnar Tomasz-el a főszerepben. Az előadások 5. 7 és 9 órakor kezdődnek. * (Mozgókép-Otthon.) Ma van utoljára műsoron a lefolyt hét nagy programja: .4 kétszívű asz- I szemj, cimi nyolcfölvonásos érdekes regény, tervei a legpompásabb tömegjelenetekkel, Lya Mara főszereplésével, továbbá Bili és a nőcskék című 2 f fölvonásos amerikai burleszk stb. A holnapi premier kiváló. Pandora szelencéjű a nagyobbik, 7 fölvonásos amerikai film, amelyben Mildred Harris Chaplin és Priscilla Dean jásták a női szerepeket. Ennek a különleges amerikai messterműnek az ismertetésére még visszatérünk. A Nyaralás című amerikai Goldwyn-featriszk, a London News és pompás budapesti felvételek egészítik ki a műsort. (5, 7, S.) A KISKAPUN KERESZTÜL. HÉTNAPOS ROMÁNC. — ANGOL REGÉNY. — írta BARCLAY L. FLORENCE. Chelsea Guy urfi a térdét csapkodta és csak vagy táncolt, azt elfojtotta, nevetéstől. — Mancsa, nézze, magának a szocialista gyűléseken beszélni kellene! Az egész dolog rém egyszerű: az okozat, a hatás, az eredmény, az ellenvetések és mindem! Ez a szónoklás dióhéjban! Le az urakkal! Micsoda vén parókés számárak vann®k a főrendbe... mi? — mulatott tovább Guy, minden tekintet nélkül arra, hogy összes becses őse a főrendiházban ült és neki is ott van a helye. — De tudja-e, Marosa, magával tulajdonképpen jót tettek. Én hálából nekik adnám a Jenkins szavazatát. Bizony isten nekik adnám! Milyen szerencse, hogy azt választották és nem az „N"-et. Natália egy elkeseredett, megpenészesedett özvegyre emlékeztet, míg Márta, tccala igen helyes személy, lehet, hogy hirtelen kissé- de a főttjének nincs párja) Márta tetszik nekem . A Fiú egy darabig elgondolkodva ült. Várjon miért is olvassa a görög tragédiákat Christobel, egy olyan alakkal, aki a sárcipöljét a csarnokban hagyja és verősén vés szép napon egy lehetetlen esernyőt cipel magáival? — Guy urfi, az imént nem ám az én nevemen is fedeztem, — jegyezte meg Marcsa szemérmetesen —, hanem azon, amivel meg miértóztatott toldani, Guy urfi összeszedte magát. — Mi az? Á, igen, értem, Marcsa, galambom... mi? Remélem, nem vette rossz néven? úgy találom, hogy* nagyon illik a Marcsához. Tudja, a maga nevet nem lehet elváltoztatni, mint a Mariska-Micit, vagy Erzsi-Böskét, akár mennyire szereti is magát valaki. Mondja, hogyan szólítja magát Jenkins, mikor nagyon kedves akar lenni? Marcsa fújt. 'mm HaSúdni tudja, tartsa és jelentette ki és a tea forralót erélyesen helyezte a tűzhelyre. — Jenkins valóságos mintakép — mosolygott a Fiú. Az öreg Marcsa most óvatosan pillantott körül. Az asszonyt kíváncsiság szállta meg, talán egy kis féltékenységgel vegyítve. Végre is olyan régi személy volt a háznál. Az utóbbi időben annyi mindent látott és nem hallott semmit. — Hát őket minek szólítja, Guy urfi? — susogta és könyökével jelentőségteljesen intett az eperfa felé. — Őt? — ismételte meglepettem Chelsea Guy. Majd egyszerre lágyra vált a hangja, olyan édes is volt valaki előtt kiejthetni a nevét — Christobelnek szólítom — mondta gyengéden. Marcsa azonban tovább óhajtott menni. A tűz fölé hanollt és élesztgette a parazsat. — Guy urfi, azt gondolom, hogy „talán csak nem... vagy talán mégis... azaz méltóztatik ötét úgy hívni, mint engemet az előbb? ! — Micsoda? — kérdezte Guy sejtelmesen. — Á, igen. Ghristobel, gla... ó, nem, Marcsa. Nem, igazán nem- még akkor sem, amiikor a lehető legkedvesebb akarok lenni. — de most már görcsöt kapott Guy urfi és szinte kapálózott kezével és lábával. Majd elragadtatással susogta magában — Ghristobel, éles galambom! Istenem! Ó, Christobel, Ón galambom! Remélem, ellent tudok állni a vágynak, hogy így szólítsam őt. Be kell akkor vallani, hogy Marcsát így szólítottam, Christ öljél ga... Marcsa el nem tudta képzelni, miért hallgat az urfi olyan sokáig és önkénytelenül nézett körül. A Fiú nyomban magához tért és kellő komolysággal ült az asztal szélén. — Marcsa galambom, — szólalt meg — hogy visszatérttek beszélgetésünk elejére, mondja csak, mondta-e magának valaha Jenkins, hogy milyen csinos kis haitines lóé a hal füle mögött? — Maradhassak az urfi! — felelt vissza Marcsa vörösre vált arccal. — Ne járassa a bojlondját velem! — Eszembe sincs — felel le mélységes kolmolysággal Guy — csak arra akartam figyelnez- tenni, hogy azt a tincset fel kellene szépen göndöríteni és babahajtüvel megfőzni, mese jól állna magának. Kérdezze meg Jenkimtől csak. De mondja csak, kinek a sárcipője üdül kint a csarnokban? Marcsa fújt. — Egy vénasszonyé — dohogta. — És az ernyő meg a tanári föveg és köpeny, az is a vénasszonyé? — kérdezte tovább a Fia. Marcsa habozott. — Hát nem mindig a szoknya teszi az aszszonyt — nyilatkoztatta ki tudományos arccal. — Marcsa, magának tökéletesen igaza van. Itt marad teára a professzor? — Hála Isten, dehogy marad! Csak olyankor szokott, mikor Anna kisasszony is itt van. — Ki az az Anna kisasszony? — A professzor testvére, — szólt Maros®, forró vizet öntve az ezüst teáskannába — olyan örökké nyifogós fehérszemély. _ . — Furcsa foglalkozás — jegyezte meg a Fia — és gyakran jár ide az Anna kisasszony? — Nem a, Guy urfi. Hál’ istennek invalidus. —• Szegény Anna kisasszony. Mi a baja? Marcsa dohogott. — Sokat fantasztál a lelkem. , • « Ebben a pillanatban árnykép vetődött a napsugaras ablakra. A vendég eltávozván, Chastobel sétált le a kertbe. A Fia hirtelen felugrott. Lelkiiszmeretfurdalást érzett, hogy így el fecsegje az időt Marosával. Most egyszerre eszébe jutott, miért is vette útját egyenesen a konyhába. — Marcsa, — mondta — engedje csak, hogy ma délután én vigyem ki a kertbe a teástálcát, ő nem tudja,hogy itt vagyok. Azt fogja gondolni, hogy Jenkins, amíg fel nem pillant. Jó lesz, Marcsa galambom? j __ A hogyan méltóztatik, — szólt Marcsa de ha azt akarja az urfi, hogy Jenkimnek gondollak, jó lesz, ha megtzörditi a tálcát letevéskor. Nehéz az ilyen férfinépet csendhez, szoktatna'! Guy a konyha ablakhoz lépett[(Folyt. k*v. .; KÖZGAZDASÁG. A Imshitfliel. A sertéskivitel kérdésében még mindig folyik a nagy vita az érdekeltek között. Nehéz ügyről van szó. Nézzük, hogy néznek egymással farkasszemet az egyes álláspontok. Az első álláspont a fogyasztóé. E szerint a mai viszonyok között semmiféle húskivitelnek sem lehet helye. Amennyiben a többi élelmicikk drága, legalább a hús legyen olcsóbb, hogy húst vásárolhassanak azok, akiknek más élelmiszerre nem telik. Ez az úgynevezett „ortodox11 fogyasztói álláspont. Ezzel szemben a termelő úgy érvel, hogy kettőn áll a vásár. A takarmányhiány miatt lehet ugyan — úgymond — őt arra kényszeríteni, hogy a belföldön veszteséges áron piacra dobja sertéseit, ebben az esetben azonban a fogyasztó majd tavaszkor három-négyszeres áron lesz kénytelen megfizetni a húst meg a zsírt és majd nálunk is az osztrák viszonyokhoz hasonló helyzet áll elő. Ennek pedig csak az vehetné elejét, ha megengednék a kivitelt. Egy közvetítő álláspont szerint az élő állat kivitelét nem volna szabad megengedni, nehogy a feldolgozás haszna ezzel a külföldnek kamatozzék és nehogy a félgyártmányok, illetőleg melléktermékek külföldre kerüljenek. Ennek folytán csak a feldolgozott hús volna külföldre vihető. Egy negyedik álláspont, hogy a Balkánról, főleg a délszláv államból be kellene bocsátani a hízott sertést és ennek ellenében a sovány magyar sertést ki lehetne engedni a nyugatra. Ez azzal a haszonnal járna, hogy a hús ellenében a zsír itt maradna az országban. Ez tagadhatatlanul a legtetszetősebb álláspont. Csak az a baja, hogy a kivitelben tökéletes ellenőrzést igényel annak megállapítása, hogy melyik sertés a hízott és melyik a soványt. Tökéletes ellenőrzésre pedig nem igen számíthatunk. A kérdés tehát, mint kitűnik, eléggé komplikált. E mellett van egy mellékhajtása is: a nagytétényi sertéshizlaló ügye. Ezen a ponton Budapest székesfőváros erősen támadja a hizlaló intézményét és rajta keresztül a kormányt, mert a főváros tökéletesen berendezett sertésvágóhídja üzemen kívül áll, tekintve, hogy a kormány a tranzitó forgalmat innen eltereli és e tekintetben a nagytétényi telepet külön privilégiumokkal ruházta fel. A Közélelmező Tanács albizottságai ezen a héten is szakadatlanul tárgyalják a kérdést, de úgy látszik, nagyon nehéz olyan megoldást találni, mely a termelő és a fogyasztó érdekének összeegyeztetését jelentené. beszerelt tiszten elhelyezése polgári foglalkozáseHEm Mai számunkban hírt adtunk már arról, hogy atrianoni békeszerződés folytán legközelebb ismét nagyobb számú hivatásos tiszt lesz kénytelen leszerelni és a polgári életben elhelyezkedni. Ennek elősegítése érdekében ma délelőtti a szakminisztériumok és az összes érdekképviseletiek bevonásával értekezlet volt a honvédelmi minisztériumban. A tanácskozáson a miniszter távollétében Gerber vezérkari ezredes elnökölt, aki bejelentette, hogy a leszerelt tisztek száma körülbelül kétezerre rúg, de ez idő szerint sürgősen csak körülbelül háromszáz embernek az elhelyezéséről kell gondoskodni, akik legnagyobbrészt gazdaságokban, ipari és kereskedelmi vállalatokban szeretnének munkát vállalni. Dra Vassy István segédtitkár a Kereskedelmi és Iparkamara képviseleteiben kijelentette, hogy a kereskedelem és ipar minden áldozatra kész, de a vállalatok a forradalmak óta állandóan a munkaerők elhelyezésével foglalkoznak, úgyhogy ezekben a foglalkozási ágakban ma túltömöttség van, éppen ezért a tisztek elhelyezéséről elsősorban a mezőgazdaságnak és itt főként a földreform kapcsán kell gondoskodni. A Gyáriparosok Szövetsége képviseletében Knob Sándor dr. titkár arra hívta föl az értekezlet figyelmét, hogy a magyar gyáripar ma huszonötezer kereskedelmi és műszaki alkalmazottat foglalkoztat, ami lényegesen meghaladja a szükségletet, de a gyáripar a jobb jövő reményében úgy ezeket, mint a munkások nagy tömegét jelentékeny áldozatok árán együtt tartja. Ma a gyáripar hónaponként bérfizetésekre körülbelül harmincmillió koronát ad ki, pedig a vállalatok redukált üzemüket jóval kevesebb számú munkással is el tudnák látnii. Ennek ellenére azért a vállalatok minden lehetőt megtesznek a tisztek elhelyezésére. A TEBE képviselője adatokkal igazolta, hogy a budapesti nagybankok eddig ötszáz tisztnek adtak állást, holott a mezőgazdasági üzemek alig néhányat helyeztek el. A gazdasági válság állandósulása esetén a bankoknál inkább a létszám csökkenítésére, mint újabb alkalmazottak felvételére van kilátás. A mezőgazdaság eddig igen kis mértékben vette ki a részét az ilyen természetű hazafias akciókból, reméli, hogy a mostani alkalmat fokozottabb módon ragadja meg. Az iparegyeslet és a földbirtokreformmal kapcsolatos parcellázási munk