Budapesti Hírlap, 1922. január (42. évfolyam, 1–25. szám)

1922-01-12 / 9. szám

8 Budapesti Hibup ®. >*.> 1922 január 12. ‘Honthy Hanna. Herényi Galbi. Sarkadi. Galetta. Új­vári. Szirmai és Vaály Ilona lépnek föl. * (Simonyi Mária A gazdag­ lány-ban ismét föllép) hosszabb betegsége után. Átveszi sze­repét, a­melyet olyan naiv sikerrel kreált a bemu­tatón. A Szenes-vigijátékna­k, a­melynek egész­­heti jegyeit még mindig az első napokban elkapkodják és a­mely ezen a héten vasárnap délután is színre kerül, a többi főszereplők a régiek: T. Forrai Rózsi, Petheő és Bérczy. Hangverseny. * (Rózsavölgyi hangversenyei.) Sztojano­­vits-tercett ma, január 12-én este 1­6 órakor a Zene­­akadémiában. Keéri-Szántó Dezső Chopin-matimé.ja január 15. * (Kadossa Hedda dalestéje) holnap, január 13-án, pénteken este órakor a Zeneakadémiá­ban. A művésznő bemutatkozás­, előkelő művészi né­ven álló produkció lesz. • * (A Harmónia hangversenyei.) Thomas Mann mai fölolvasó-esté­je (kezdete­n 9 órakor) irodalmi szenzáció lesz. Csak néhány jegy kapható­. Mahler hatalmas 111. szimfóniájának január 19-iki előadására, a­melyen a 120 tagú zenekart, 60 tagjú gyermek- és 120 tagú nőikart Fleischer Antal, az Operfaház karnagya vezeti, a jegyek leg­nagyobb része már is elkelt. Koppányi Tivadar, a­­kiinek szemátültetési kí­sérletei évek óta­­foglalkoztatják a tudományos kö­röket, január 17-én­­„Az élettu­domány műhelyéből*1 címmel ismerteti (élőanyag és vetített képek bemu­tatásává®) Steimach professzor és saját átültetési (transplantációs) kísérleteit. Filmszínház. * (Holnap utoljára — Lady Hamilton film­jének második része) kerül bemutatásra az Urá­niában. Az előadások 4, %6, A28 és %10 órakor kezdődnek. * (Jön a monumentális Korda-film: Ábránd és valóság!) * (Ermolieff játéka az Om­nia Star Justicia­filmjén) túlszárnyal minden eddig látott művésze­tet. Fölhívjuk m­indazok figyelmét, a­kik még nem tekintették meg a filmet, hogy az már csak péntekig maradhat műsoron az Omniában. * (India csodái) az Omniiába­n valóban csodá­latos! Az alkirályt útján pazar ünnepségek kísérik. A pompás fogadtatások a városokban, a­melyeiket az angolok a legnagyobb fénnyel rendeznek, i felülm­­­nlhallatlan­ak. Különösen érdekesek az elefánt-, kos- és kakas viadalok­kal tarkított népmulatságok. Előadások 5, 7 és 9 órakor. * (A Royal-Apolló) ma és holnap utoljára játsza­­A tengerszemű hölgy című legszebb dán fil­met Gunnar Tom­asz-el a főszerepben. Az előadá­sok 5. 7 és 9 órakor kezdődnek. * (Mozgókép-Otthon.) Ma van­ utoljára mű­soron a lefolyt hét nagy programja: .4 kétszívű asz- I szemj, cimi­ nyolcfölvonásos érdekes regény, terve­i a legpompásabb tömegjelenetekkel, Lya Mara fő­szereplésével, továbbá Bili és a nőcskék című 2 f föl­­vonásos amerikai burleszk stb. A holnapi premier kiváló. Pandora szelencéjű a nagyobbik, 7 fölvoná­­sos amerikai film, a­melyben Mildred Harris Chap­lin és Priscilla Dean jásták a női szerepeket. Ennek a különleges amerikai messterműnek az ismerteté­sére még visszatérünk. A Nyaralás című­ amerikai Goldwyn-featriszk, a London News és pompás buda­pesti felvételek egészítik ki a műsort. (5, 7, S.) A KISKAPUN KERESZTÜL. HÉTNAPOS ROMÁNC. — ANGOL REGÉNY. —­­ írta BARCLAY L. FLORENCE. Chelsea Guy urfi a térdét csapkodta és csak vagy táncolt, azt elfojtotta, nevetéstől. — Mancsa, nézze, magának a szoci­alista gyű­léseken beszélni kellene! Az egész dolog rém egy­szerű: az okozat, a hatás, az eredmény, az ellenve­tések és mindem! Ez a szónoklás dióhéjban! Le az urakkal! Micsoda vén parókés számárak vann®k a főrendbe... mi? — mulatott tovább Guy, minden tekintet nélkül arra, hogy összes becses őse a fő­rendiházban ült és­­ neki is ott van a helye. — De tudja-e, Marosa, magával tulajdonképpen jót tettek. Én hálából nekik adnám a Jenkins szavazatát. Bi­zony isten nekik adnám! Milyen szerencse, hogy az­t választották és nem az „N"-et. Natália egy elkeseredett, megpenészesedett özvegyre emlékez­tet, míg Márta, tccala igen helyes személy, lehet, hogy hirtelen kissé- de a főttjének nincs párja) Márta tetszik nekem­ . A Fiú egy darabig elgondolkodva ült. Várjon miért is olvassa a görög tragédiákat Christobel, egy olyan alakkal, a­ki a sárcipöljét a csarnokban hagyja és verősén vés szép napon egy lehetetlen esernyőt cipel magáival? — Guy­ urfi, az imént nem ám az én nevemen is fedeztem, — jegyezte meg Marcsa szemérmetesen —, hanem azon, a­mivel meg miértóztatott toldani, Guy urfi összeszedte magát. — Mi az? Á, igen, értem, Marcsa, galambom... mi? Remélem, nem vette rossz néven? úgy találom, hogy* nagyon illik a Marcsához. Tudja, a maga ne­vet nem lehet elváltoztat­ni, mint a Mariska-Micit, vagy Erzsi-Böskét, akár mennyire szereti is magát valaki. Mondja, hogyan szólítja magát Jenkins, mi­kor nagyon kedves akar lenni? Marcsa fújt. 'mm HaSúdni tudja, tartsa és je­­lentette ki és a tea forraló­t erélyesen helyezte a tűzhelyre. — Jenkins valóságos mintakép — mosoly­gott a Fiú. Az öreg Marcsa most óvatosan pillantott kö­rül. Az asszon­yt kíváncsiság szállta meg, talán egy kis félt­ékenységgel vegyítve. Végre is olyan régi személy volt a háznál. Az utóbbi időben annyi mindent látott és nem hallott semmit. — Hát őket minek szólítja, Guy urfi? — su­sogta és könyökével jelentőségteljesen intett az eperfa felé. — Őt? — ismételte meglepettem Chelsea Guy. Majd egyszerre lágyra vált a hangja, olyan édes is volt valaki előtt kiejthetni a nevét — Christobel­­nek szólítom — mondta gyengéden. Marcsa azonban tovább óhajtott menni. A tűz fölé hanollt és élesztgette a parazsat. — Guy urfi, azt gondolom, hogy „talán csak nem... vagy talán mégis... azaz méltóztatik ötét úgy hívni, mint engemet az előbb? ! — Micsoda? — kérdezte Guy sejtelmesen. — Á, igen. Ghristobel, gla... ó, n­em, Marcsa. Nem, igazán nem- még akkor sem, a­miikor a lehető leg­kedvesebb akarok lenni. — de most már görcsöt kapott Guy urfi és szinte kapálózott kezével és lá­bával. Majd elragadtatással susogta magában — Ghristobel, éles galambom! Istenem! Ó, Christobel, Ón galambom! Remélem, ellent tudok állni a vágy­nak, hogy így szólítsam őt. Be kell akkor vallani, hogy Marcsát így szólítottam, Christ öljél ga... Marcsa el nem tudta képzelni, miért hallgat az urfi olyan sokáig és önkénytelenül nézett körül. A Fiú nyomban magához tért és kellő komolyság­gal ült az asztal szélén. — Marcsa galambom, —­ szólalt meg — hogy visszatérttek beszélgetésünk elejére, mondja csak, mondta-e magának valaha Jenkins, hogy milyen csinos kis ha­itin­es lóé a hal füle mögött? — Maradhassak az urfi! — felelt vissza Marcsa vörösre vált arccal. — Ne járassa a bo­­j­lon­dját velem! — Eszembe sincs­ — felel le mélységes ko­­l­m­olysággal Guy — csak arra akartam figyelnez-­­ tenni, hogy azt a tincset fel kellene szépen göndö­ríteni és babahajtüvel megfőzni, mese jól állna ma­gának. Kérdezze meg Jenkimtől csak. De mondja csak, kinek a sárcipője üdül kint a csarnokban? Marcsa fújt. — Egy vénasszonyé — dohogta. — És az ernyő meg a tanári föveg és köpeny,­ az is a vénasszonyé? — kérdezte tovább a Fia. Marcsa habozott. — Hát nem mindig a szoknya teszi az asz­­szonyt — nyilatkoztatta ki tudományos arccal. — Marcsa, magának tökéletesen igaza van. Itt marad teára a professzor? — Hála Isten, dehogy marad! Csak olyankor­ szokott, mikor Anna kisasszony is itt van. — Ki az az Anna kisasszony? — A professzor testvére, — szólt Maros®, forró vizet öntve az ezüst teáskannába — olyan örökké nyifogós fehérszemély. _ . — Furcsa foglalkozás — jegyezte meg a Fia — és gyakran jár ide az Anna kisasszony? — Nem a, Guy urfi. Hál’ istennek invalidus. —• Szegény Anna kisasszony. Mi a baja? Marcsa dohogott. — Sokat fantasztál a lelkem. , • « Ebben a pillanatban árnykép vetődött a nap­sugaras ablakra. A vend­ég eltávozván, Chastobel sétált le a kertbe. A Fia hirtelen felugrott. Lelkiiszmeretfurda­lást érzett, hogy így el fecseg­je az időt Marosával. Most egyszerre eszébe jutott, miért is vette útját egyenesen a konyhába. — Marcsa, — mondta — engedje csak, hogy ma délután én vigyem ki a kertbe a teástálcát, ő nem tudja,­­hogy itt vagyok. Azt fogja gondolni, hogy Jenkins, a­míg fel nem pillant. Jó lesz, Marcsa galambom­? j __ A hogyan méltóztatik, — szólt Marcsa de ha azt akarja az urfi, hogy Jenkimnek gondol­lak, jó lesz, ha megtzörditi a tálcát letevéskor. Ne­héz az ilyen férfinépet csendhez, szoktatna'! Guy a konyha ablakhoz lépett­­[(Folyt. k*v. .; KÖZGAZDASÁG. A Imshitfliel. A sertéskivitel kérdésében még mindig folyik a nagy vita­ az érdekeltek között. Nehéz ügyről van szó. Nézzük, hogy néznek egymással farkasszemet az egyes álláspontok. Az első álláspont a fogyasztóé. E szerint a mai viszonyok között semmiféle húskivitelnek sem lehet helye. A­mennyiben a többi élelmicikk drága, leg­alább a hús legyen olcsóbb, hogy húst vásárolhas­sanak azok, a­kiknek más élelmiszerre nem telik. Ez az úgynevezett „ortodox11 fogyasztói álláspont. Ezzel szemben a termelő úgy érvel, hogy ket­tőn­ áll a vásár. A takarmányhiány miatt lehet ugyan — úgymond — őt arra kényszeríteni, hogy a belföldön veszteséges áron­ piacra dobja sertéseit, ebben az esetben azonban a fogyasztó majd tavasz­kor három-négyszeres áron lesz kénytelen meg­fizetni a húst meg a zsírt és majd nálunk is az osz­trák viszonyokhoz hasonló helyzet áll elő. Ennek pedig csak az vehetné elejét, ha megengednék a ki­vitelt. Egy közvetítő álláspont szerint az élő állat kivitelét nem volna szabad megengedni, nehogy a feldolgozás haszna ezzel a külföldnek kamatozzék és nehogy a félgyártmányok, illetőleg melléktermékek külföldre kerüljenek. Ennek folytán csak a feldol­gozott hús volna külföldre vihető. Egy negyedik álláspont, hogy a Balkánról, fő­leg a délszláv államból be kellene bocsátani a hízott sertést és ennek ellenében a sovány magyar sertést ki lehetne engedni a nyugatra. Ez azzal a ha­szonnal járna, hogy a hús ellenében a zsír itt ma­radna az országban. Ez tagadhatatlanul a legtetsze­tősebb álláspont. Csak az a baja, hogy a kivitelben tökéletes ellenőrzést igényel annak megállapítása, hogy melyik sertés a hízott és melyik a soványt. Tökéletes ellenőrzésre pedig nem igen számíthatunk. A kérdés tehát, mint kitűnik, eléggé kompli­kált. E mellett van egy mellékhajtása is: a nagy­tétényi sertéshizlaló ügye. Ezen a ponton Budapest székesfőváros erősen támadja a hizlaló intézményét és rajta keresztül a kormányt, mert a főváros töké­letesen berendezett sertésvágóhídja üzemen kívül áll, tekintve, hogy a kormány a tranzitó­ forgalmat innen eltereli és e tekintetben a nagytétényi telepet külön privilégiumokkal ruházta fel. A Közélelmező Tanács albizottságai ezen a héten is szakadatlanul tárgyalják a kérdést, de úgy látszik, nagyon nehéz olyan megoldást találni, mely a termelő és a fogyasztó érdekének összeegyezteté­­­sét jelentené. beszerelt tiszten elhelyezése polgári foglalkozáseHEm Mai számunkban hírt adtunk már arról, hogy a­­trianoni békeszerződés folytán legközelebb ismét nagyobb számú hivatásos tiszt lesz kénytelen lesze­relni és a polgári életben elhelyezkedni. Ennek elő­segítése érdekében ma délelőtti a szakminisztériu­mok és az összes érdekképviseletiek bevonásával értekezlet volt a honvédelmi minisztériumban. A tanácskozáson a miniszter távollétében Gerber vezér­kari ezredes elnökölt, a­ki bejelentette, hogy a le­szerelt tisztek szá­ma körülbelül kétezerre rúg, de ez idő szerint sürgősen csak körülbelül háromszáz embernek az elhelyezéséről kell gondoskodni, a­kik legnagyobbrészt gazdaságokban, ipari és kereske­delmi vállalatokban szeretnének munkát vállalni. Dra Vassy István segédtitkár a Kereskedelmi és Ipar­kamara képviseleteiben­ kijelentette, hogy a keres­kedelem és ipar minden áldozatra kész, de a vál­lalatok a forradalmak óta állandóan a munkaerők elhelyezésével foglalkoznak, úgy­hogy ezekben a foglalkozási ágakban ma túltömöttség van, éppen ezért a tisztek elhelyezéséről elsősorban a mező­­gazdaságnak és itt főként a földreform kapcsán kell gondoskodni. A Gyáriparosok Szövetsége kép­viseletében Knob Sándor dr. titkár arra hívta föl az értekezlet figyelmét, hogy a magyar gyáripar ma huszonötezer kereskedelmi és műszaki alkal­mazottat foglalkoztat, a­mi lényegesen meghaladja a szükségletet, de a gyáripar a jobb jövő rem­é­­­nyében úgy ezeket, mint a munkások nagy töme­gét jelentékeny áldozatok árán együtt tartja. Ma a gyáripar hónaponként bérfizetésekre körülbelül harmincmillió koronát ad ki, pedig a vállalatok redukált üzemüket jóval kevesebb számú munkás­sal is el tudnák látnii. Ennek ellenére azért a vál­lalatok minden lehetőt megtesznek a tisztek elhe­lyezésére. A TEBE képviselője adatokkal igazolta, hogy a budapesti nagybankok eddig ötszáz tisztnek adtak állást, holott a mezőgazdasági üzemek alig néhányat helyeztek el. A gazdasági válság állandó­sulása esetén a bankoknál inkább a létszám csök­­­­kenítésére, mint újabb alkalmazottak felvételére van kilátás. A mezőgazdaság eddig igen kis mértékben vette ki a részét az ilyen természetű­ hazafias ak­ciókból, reméli, hogy a mostani alkalmat fokozot­tabb módon ragadja meg. Az iparegyes­­let és a földbirtokreformmal kapcsolatos parcellázási munk

Next