Budapesti Hírlap, 1922. február (42. évfolyam, 26–48. szám)

1922-02-02 / 27. szám

Megjelenik hétfő kivételével mindennap, XIS&xetéil álta­l Egére évre 660 K, félévre 340 K, negyedévre 170 £, egy hónapra 00 K. Egyes Mára ára 3 korona. Ausztriában S bor. Hirdetéseket Iudif­esten felvesznek az Összes hirdetési Irodák. korona. Budapest, 1922. _________ XIII. évfolyam, 27. szám Csütörtök, február 2. Szerkesztőség: Vili. ker., Rükk Szilárd­ utca 4. sz . Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Költőit és közönség. Budapest, február 1. Nem csodálatos jelenség-e, hogy mosta­nában két fővárosi színházban játszanak ko­moly darabot, a­melynek tárgya a mohácsi ka­tasztrófa? És nem feltűnő-e, hogy mindenik színház, valahányszor e darabokat adják, szí­­nültig megtelik közönséggel, a­mely izgalmas érdeklődéssel nézi amaz óriási bukás fejlemé­nyeit? És nem úgy van-e, hogy a költők lelkialkata más szövedék, mint a közönségé, a­mely ellágyulva, megdöbbenve, lázban, féle­lemben követi a drámák fordulatait és aztán megy tovább, ad és vesz, fecseg és szónokol, dalol és táncol, lakmároz s dőzsöl, sir és kacag, mintha nem is róla volna e rettenetes végzetes darabokban a szó. Látja megelevenedve, s itt művészi tökéletességben, amott lírai erupciók­­ban tündöklő nyelvén szólva azt, a­mit a régibb költő igy fejezett ki: Holószárnyaival lebegett a zordon enyészet; látja megtestesülve, eleven képekben, lüktető cselekvésben, megdöbbentő baljós fordulatok­ban, emberek szenvedelmének összecsapásában és lehetetlensége vergődésében a zordon enyé­szet ijesztő ábrázatát és nem tér eszére, nem józanodik meg, nem szállja meg a félelem és nem ébred az önvédelemre, csak mint egyén akar élni mindenik, elvesztette felsőbbrendü ön­tudatát s nem gondol arra, hogy mint nemzet próbáljon feltámadni az ö­v a mohácsinál is rettentőbb katasztrófájából. Nem estek-e ezen kétségbe ti költők, a kik izzó fantáziátokban láttátok csak azt, a­mit élő valósággá varázsoltatok a közönség számára? Nem örültek-e meg, mint Kasszandra, hogy sü­ket füleknek szól jósbeszédetek a múltból, hogy a jövőre tereljétek elvakult népeteket? Vagy ti se vagytok különbek közönségteknél és beéritek a mindennapi tapssal és a teltházak tiszteletdíjával? Hiszen nektek tudnotok kell, hogy­ miért most húztátok ki a Csele patak iszapjából a tökéletlen gyem­ekkirályt, a­ki húszéves korá­ban fejérhajú aggastyán volt. Tudnotok kell, miért éppen most állítottátok szembe egymás­sal a civakodó fő- és középnemességet, a­mi máskor a nemzet volt? Ti költői ihlettel és jós­­adománnyal megáldott magyarok, ti tükröt akartatok a nemzet elé tartani, ugyebár? De a­ki tükrötökbe néz, az nem nemzet, hanem csak embersokaság. A Magyar Színházban minden este végig­nézitek a rettenetes jelenetet, a­mikor főurak és nemesség a vádak, szemrehányások özöné­vel borítják el egymást, a király s királyné je­lenlétében: "hogy te ezt tetted, te amazt; te meg igy és amúgy; zsar­oltál, erőszakoskodtál, panamáztál, loptál és raboltál és kötelességed alól kibújtál; én vagyok az igaz ember, te vagy a gazember; neked kellene elüljárni s én járok dűl. És végül is közös akarattal a gyermek királyt erőszakolják bele a veszedelembe s a halálba. Nem látjuk,­ a nemzetgyűlésben minden­nap ugyanezeket a kínos jeleneteket ugyan­azzal a cinizmussal, gúnnyal,­­ szenvedelemmel és gyülölséggel, sőt néha „derültséggel”1 is? Károlyi Mihály legszebb napjai elevenednek meg előttünk. Hát senki sem fél itt Mohácstól? Senki sem figyel a költők intelmeire? Persze, most nincs kétszázezer török a húszezer magyar cllaa a mohácsi síkon. De ebben csak­ az a különbség van, hogy dobj is hősi halállal, nem vitézi önfeláldozással fogunk elbukni, mint megdöbbentő tragikai hősök, ha­nem bennlünket amfiteatrális körben röhögve körülülő ellenségeink szeme láttára, mint szá­nalomra se méltó rossz komédiások a porban hemperegve és nem a Csele patak iszapjába, hanem a cirkusz homokjába futva. A­ki ma és az előző napokban nézte a nemzetgyűlés üléseit, nem fogja túlzottnak találni e rajzot. Tizenöt élő napja van még e testületnek, végrendeletet kellene csinálnia, hogy törvényhozókhoz méltó emléket hagyjon maga után. De nem magábaszállt, jámbor hal­dokló képét mutatja, hanem a töredelem­ nél­kül való elitélt magából kikelt ábrázatát, a­ki kézzel-lábbal kapálózik a hóhér ellen. Tizenöt nap. S ma, minekután jól kilármázták magu­kat egymáson s apró-cseprő személyes és ház­szabálykérdéseken, áttértek jó korán az inter­pellációkra, és felvonult tizennégy interpelláló és — más nem lévén a teremben — egymás­nak elmondta sorsdöntő interpellációját. Tizen­négyen voltak s egymást hallgatták. Lehet ezt komolyan venni? Lehet itt mást gondolni, mint hogy mindenkinek csak az van a szirén s az eszében, hogy a választáson biztosítsa magá­nak választói többségét. Pedig csak még egy ilyen nemzetgyűlés, és a fejedelmi magyar nemzet belesül a Csele patak iszapjába. Hiába itt intelem, hiába vezércikk, hiába ihletett poéták Kasszandra* vijjogásé: itt mindenki magát menti, az országot senki. A mohácsiak is csak úgy mentek tűzbe, ha a király elől megy. A mai mohácsiak jókor gondoskodtak arról, hogy nekik az se legyen, a­ki­­ elől megy. fl némai Jasm­assh sztrájkja. A német kormány készen várja a sztrájkot és szembeszáll vele. Bécsből jelenti tudósítónk. A német vasúti tisztviselők birodalmi szakszervezete tegnap a késő éjjeli órákig tartó tanácskozáson húsz szavazattal tizenöt szavazat ellenében a sztrájk kimondása mel­lett döntött. A h­atárzat után a tanácskozók a rend­őrség elöl nyomtalanul eltűntek. Ezt a sztrájkhatá­­ro®étot sem a kommunisták, sem a független szo­cialisták nem teszik magukévá s a többségi pártok­kal együtt teljesen a kormány mellett,­ fövi­álnak ál­lást. A szítr­jkhatározat következtében Németor­szágban, különösen Berlinben levő idegenek Pánik­szerűen igyekeznek hazajutni. A vasútigazgatóságok mindent elkövetnek, hogy a pánikszerű menekülésit rendben ’iebonyo!it£ák. A Berliner S'ageblatt tekin­tettel a bekövetkezhető forgalomzavarra és az ez­zel kapcsolatosan fellépő papírhiányra máris ki­­sebb terjedelemben jelent meg. Délnémetország­ban, Würtf­emberiben, Badens­­ban, Bajorországban a vasúti hivatalnokok elhatá­rozták, hogy nem vesznek rész a sztrájkmozga­­lomban. Szászországban azonban a sztrájk igen erősnek mutatkozik. Kormánykörökhöz közelálló személyiség kije­lentése szerint a kormány a sztrájkmozgalommal szembeszáll. A német kormány ez alkalommal vég­­leg el akarja intézni a sztrájkok kérdését annál is inkább, mert a vasúti tisztviselőknek sztrájkjogát nem ismeri el. Ha ma eltűri a vasúti tisztviselők sztrájkját, holnap jöhetnek a postások, azután jö­hetnek a tanítók és sorra következhetnek az összes tisztviselőosztályok. A kormány életbe léptette a birodalmi elnöknek azt a határozatát, hogy a köz­­alkalmazottakat munkamegszüntetés esetén 50.000 márkáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. Börtön­büntetés éri azo­kat, a­kik vasuti és forgalmi esz­közöket rangolnak. Abban az esetben, ha a sztrájk kitör,­, a oszmány gondoskodik arról, hogy a sze­mély- teherforgalom, ha mindjárt korlátozottabb arányban is, fenntartható legyen. Mérnökök vezetik A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal majd a mozdonyokat és azokat a munkásokat és tisztviselőket, a­kik készek munkájuk folytatására, megvédelmezi a sztrájkolók ellen. Berlin élelmezését a kormány teljes mérték­ben biztosította. A közlekedésügyi minisztérium intézkedett, hogy a szénellátásban súlyos zavarok ne forduljanak elő. A birodalmi szak­szervezeti szövetség helyteleníti a határozatot. Stuttgartból jelentik: A német vasutasok bi­rodalmi szakszervezetének országos­­ szövetsége egy­hangúlag elhatározta, hogy a szakszervezetek teg­napi sztrájkhatározatának végrehajtását megta­gadja. A forgalmi személyzet határozottan helyte­leníti az országos szakszervezet magatartását és d­reágában sincs sztrájkolni. Elrendelték a kivételes állapotot. Berlinből jelentik: A birodalmi elnök elren­delte a kivételes állapot életbeléptetését égési Né­metország területére. Vihar a garantójogi bizottság n­yeit mmmagáról. — A nemzetgyűlés ülése. — Az ipartörvény revíziója. — A pénzügyminiszter új törvény­javaslatai. — Heves házszabály vita a válasz­tójogi bizottság tárgyalásairól. — A nemzetgyűlés ma, napirendje szerint, az ipartörvény részletes rendelkezéseiről tanácskozott. Nyugodt és tárgyilagos mederben indult a tanács­kozás, de az ülés végén ismét viharban rőt bánt ki az az izgalom, a­m­ely hétkén kívül a házfeloszlatás közeledésével gyülemlett össze az ellenzékiek tábo­rában. A nemzetgyűlés agonizál s a végét járja, e­mellett azonban a fontos törvényjavaslatok egész sorozata s közte az új választójogi törvény vár el­intézésre. Egy mellékösvényen támadt kérdés, hogy a választójogi bizottság tárgyalásai­­közöhessenek-e a nyilvánossággal, vagy’ sem — arra szolgált ma a­z ellenzéknek, hogy heves h­ázszablyvitát és napi­rendi vitát indítson és a szemrehányások és vádak özönét zúdítsa a kormányra. Ezek a konvulziók velejárnak, úgy látszik, az agóniával s orvoslások­ról vagy csillapításukról nem gondoskodik senki. Talán nincs is rá más orvosság, mint a­­ vá­lasztás. Az ellenzék mindenáron hallani szerette volna Szmrecsányi felszólalása után Klebelsberg Kunó gróf belügyminisztert, és követelte, nyilatkozzék, mi a kormány álláspontja arra nézve, hogyan fog választatni, ha a nemzetgyűlés a választójogi tör­vény alkotása nélkül oszlik szét. A belügyminiszter azonban nem válaszolt, mert a­mint később a fo­lyosón kijelentette, a kormány erre vonatkozóan megfelelő időben nyilatkozni fog, de napirendi vita során incidentalizer ilyen nagyfontosságú kérdés­ben nem engedi magát nyilatkozatra kényszeríteni. fíi£ Vitája. A­ nemzetgyűlés mai ülésén az elnök jelen­tette, hogy Rupert Rezső indítványt jegyzett be, a­melyben azt kéri, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy még a mostani nemzetgyűlésen terjesszen elő törvényjavaslatot a numerus clausus és a botbüntetés eltörléséről. E­gyébként folytatták az ipartörvény részletes tárgyalását. Az első szakaszhoz sorra felszólaltak Zeöke Antal, Ba­umann Emil, Kolozsv End-é­s mindannyian jobbára általános irányú beszédet mondottak a javaslat mellett. Hornyánszky Zoltán a keresztény ellenzék nevében örömmel üdvözölte a törvényjavaslatot. Ezek után Hegyeshalma Lajos kereskedelmi miniszter szólalt föl s főképp­ Szörényivel polemi­zált, a­ki azt állította, hogy csak a jugoszláviai tör­vény hasonló hozzá a képesítés szigora tekinteté­ben. Nem egészen kiz­árt a dolog. Ausztriában u­­­yanilyen képesítési elvek vannak érvényben. A­mikor a helyzetet bíráljuk, nem szabad megfeled.

Next