Budapesti Hírlap, 1922. február (42. évfolyam, 26–48. szám)
1922-02-02 / 27. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap, XIS&xetéil által Egére évre 660 K, félévre 340 K, negyedévre 170 £, egy hónapra 00 K. Egyes Mára ára 3 korona. Ausztriában S bor. Hirdetéseket Iudifesten felvesznek az Összes hirdetési Irodák. korona. Budapest, 1922. _________ XIII. évfolyam, 27. szám Csütörtök, február 2. Szerkesztőség: Vili. ker., Rükk Szilárd utca 4. sz . Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Költőit és közönség. Budapest, február 1. Nem csodálatos jelenség-e, hogy mostanában két fővárosi színházban játszanak komoly darabot, amelynek tárgya a mohácsi katasztrófa? És nem feltűnő-e, hogy mindenik színház, valahányszor e darabokat adják, színültig megtelik közönséggel, amely izgalmas érdeklődéssel nézi amaz óriási bukás fejleményeit? És nem úgy van-e, hogy a költők lelkialkata más szövedék, mint a közönségé, amely ellágyulva, megdöbbenve, lázban, félelemben követi a drámák fordulatait és aztán megy tovább, ad és vesz, fecseg és szónokol, dalol és táncol, lakmároz s dőzsöl, sir és kacag, mintha nem is róla volna e rettenetes végzetes darabokban a szó. Látja megelevenedve, s itt művészi tökéletességben, amott lírai erupciókban tündöklő nyelvén szólva azt, amit a régibb költő igy fejezett ki: Holószárnyaival lebegett a zordon enyészet; látja megtestesülve, eleven képekben, lüktető cselekvésben, megdöbbentő baljós fordulatokban, emberek szenvedelmének összecsapásában és lehetetlensége vergődésében a zordon enyészet ijesztő ábrázatát és nem tér eszére, nem józanodik meg, nem szállja meg a félelem és nem ébred az önvédelemre, csak mint egyén akar élni mindenik, elvesztette felsőbbrendü öntudatát s nem gondol arra, hogy mint nemzet próbáljon feltámadni az öv a mohácsinál is rettentőbb katasztrófájából. Nem estek-e ezen kétségbe ti költők, a kik izzó fantáziátokban láttátok csak azt, amit élő valósággá varázsoltatok a közönség számára? Nem örültek-e meg, mint Kasszandra, hogy süket füleknek szól jósbeszédetek a múltból, hogy a jövőre tereljétek elvakult népeteket? Vagy ti se vagytok különbek közönségteknél és beéritek a mindennapi tapssal és a teltházak tiszteletdíjával? Hiszen nektek tudnotok kell, hogy miért most húztátok ki a Csele patak iszapjából a tökéletlen gyemekkirályt, aki húszéves korában fejérhajú aggastyán volt. Tudnotok kell, miért éppen most állítottátok szembe egymással a civakodó fő- és középnemességet, ami máskor a nemzet volt? Ti költői ihlettel és jósadománnyal megáldott magyarok, ti tükröt akartatok a nemzet elé tartani, ugyebár? De aki tükrötökbe néz, az nem nemzet, hanem csak embersokaság. A Magyar Színházban minden este végignézitek a rettenetes jelenetet, amikor főurak és nemesség a vádak, szemrehányások özönével borítják el egymást, a király s királyné jelenlétében: "hogy te ezt tetted, te amazt; te meg igy és amúgy; zsaroltál, erőszakoskodtál, panamáztál, loptál és raboltál és kötelességed alól kibújtál; én vagyok az igaz ember, te vagy a gazember; neked kellene elüljárni s én járok dűl. És végül is közös akarattal a gyermek királyt erőszakolják bele a veszedelembe s a halálba. Nem látjuk, a nemzetgyűlésben mindennap ugyanezeket a kínos jeleneteket ugyanazzal a cinizmussal, gúnnyal, szenvedelemmel és gyülölséggel, sőt néha „derültséggel”1 is? Károlyi Mihály legszebb napjai elevenednek meg előttünk. Hát senki sem fél itt Mohácstól? Senki sem figyel a költők intelmeire? Persze, most nincs kétszázezer török a húszezer magyar cllaa a mohácsi síkon. De ebben csak az a különbség van, hogy dobj is hősi halállal, nem vitézi önfeláldozással fogunk elbukni, mint megdöbbentő tragikai hősök, hanem bennlünket amfiteatrális körben röhögve körülülő ellenségeink szeme láttára, mint szánalomra se méltó rossz komédiások a porban hemperegve és nem a Csele patak iszapjába, hanem a cirkusz homokjába futva. Aki ma és az előző napokban nézte a nemzetgyűlés üléseit, nem fogja túlzottnak találni e rajzot. Tizenöt élő napja van még e testületnek, végrendeletet kellene csinálnia, hogy törvényhozókhoz méltó emléket hagyjon maga után. De nem magábaszállt, jámbor haldokló képét mutatja, hanem a töredelem nélkül való elitélt magából kikelt ábrázatát, aki kézzel-lábbal kapálózik a hóhér ellen. Tizenöt nap. S ma, minekután jól kilármázták magukat egymáson s apró-cseprő személyes és házszabálykérdéseken, áttértek jó korán az interpellációkra, és felvonult tizennégy interpelláló és — más nem lévén a teremben — egymásnak elmondta sorsdöntő interpellációját. Tizennégyen voltak s egymást hallgatták. Lehet ezt komolyan venni? Lehet itt mást gondolni, mint hogy mindenkinek csak az van a szirén s az eszében, hogy a választáson biztosítsa magának választói többségét. Pedig csak még egy ilyen nemzetgyűlés, és a fejedelmi magyar nemzet belesül a Csele patak iszapjába. Hiába itt intelem, hiába vezércikk, hiába ihletett poéták Kasszandra* vijjogásé: itt mindenki magát menti, az országot senki. A mohácsiak is csak úgy mentek tűzbe, ha a király elől megy. A mai mohácsiak jókor gondoskodtak arról, hogy nekik az se legyen, aki elől megy. fl némai Jasmassh sztrájkja. A német kormány készen várja a sztrájkot és szembeszáll vele. Bécsből jelenti tudósítónk. A német vasúti tisztviselők birodalmi szakszervezete tegnap a késő éjjeli órákig tartó tanácskozáson húsz szavazattal tizenöt szavazat ellenében a sztrájk kimondása mellett döntött. A határzat után a tanácskozók a rendőrség elöl nyomtalanul eltűntek. Ezt a sztrájkhatáro®étot sem a kommunisták, sem a független szocialisták nem teszik magukévá s a többségi pártokkal együtt teljesen a kormány mellett, föviálnak állást. A szítrjkhatározat következtében Németországban, különösen Berlinben levő idegenek Pánikszerűen igyekeznek hazajutni. A vasútigazgatóságok mindent elkövetnek, hogy a pánikszerű menekülésit rendben ’iebonyo!it£ák. A Berliner S'ageblatt tekintettel a bekövetkezhető forgalomzavarra és az ezzel kapcsolatosan fellépő papírhiányra máris kisebb terjedelemben jelent meg. Délnémetországban, Würtfemberiben, Badensban, Bajorországban a vasúti hivatalnokok elhatározták, hogy nem vesznek rész a sztrájkmozgalomban. Szászországban azonban a sztrájk igen erősnek mutatkozik. Kormánykörökhöz közelálló személyiség kijelentése szerint a kormány a sztrájkmozgalommal szembeszáll. A német kormány ez alkalommal végleg el akarja intézni a sztrájkok kérdését annál is inkább, mert a vasúti tisztviselőknek sztrájkjogát nem ismeri el. Ha ma eltűri a vasúti tisztviselők sztrájkját, holnap jöhetnek a postások, azután jöhetnek a tanítók és sorra következhetnek az összes tisztviselőosztályok. A kormány életbe léptette a birodalmi elnöknek azt a határozatát, hogy a közalkalmazottakat munkamegszüntetés esetén 50.000 márkáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. Börtönbüntetés éri azokat, akik vasuti és forgalmi eszközöket rangolnak. Abban az esetben, ha a sztrájk kitör,, a oszmány gondoskodik arról, hogy a személy- teherforgalom, ha mindjárt korlátozottabb arányban is, fenntartható legyen. Mérnökök vezetik A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal majd a mozdonyokat és azokat a munkásokat és tisztviselőket, akik készek munkájuk folytatására, megvédelmezi a sztrájkolók ellen. Berlin élelmezését a kormány teljes mértékben biztosította. A közlekedésügyi minisztérium intézkedett, hogy a szénellátásban súlyos zavarok ne forduljanak elő. A birodalmi szakszervezeti szövetség helyteleníti a határozatot. Stuttgartból jelentik: A német vasutasok birodalmi szakszervezetének országos szövetsége egyhangúlag elhatározta, hogy a szakszervezetek tegnapi sztrájkhatározatának végrehajtását megtagadja. A forgalmi személyzet határozottan helyteleníti az országos szakszervezet magatartását és dreágában sincs sztrájkolni. Elrendelték a kivételes állapotot. Berlinből jelentik: A birodalmi elnök elrendelte a kivételes állapot életbeléptetését égési Németország területére. Vihar a garantójogi bizottság nyeit mmmagáról. — A nemzetgyűlés ülése. — Az ipartörvény revíziója. — A pénzügyminiszter új törvényjavaslatai. — Heves házszabály vita a választójogi bizottság tárgyalásairól. — A nemzetgyűlés ma, napirendje szerint, az ipartörvény részletes rendelkezéseiről tanácskozott. Nyugodt és tárgyilagos mederben indult a tanácskozás, de az ülés végén ismét viharban rőt bánt ki az az izgalom, amely hétkén kívül a házfeloszlatás közeledésével gyülemlett össze az ellenzékiek táborában. A nemzetgyűlés agonizál s a végét járja, emellett azonban a fontos törvényjavaslatok egész sorozata s közte az új választójogi törvény vár elintézésre. Egy mellékösvényen támadt kérdés, hogy a választójogi bizottság tárgyalásaiközöhessenek-e a nyilvánossággal, vagy’ sem — arra szolgált ma az ellenzéknek, hogy heves házszablyvitát és napirendi vitát indítson és a szemrehányások és vádak özönét zúdítsa a kormányra. Ezek a konvulziók velejárnak, úgy látszik, az agóniával s orvoslásokról vagy csillapításukról nem gondoskodik senki. Talán nincs is rá más orvosság, mint a választás. Az ellenzék mindenáron hallani szerette volna Szmrecsányi felszólalása után Klebelsberg Kunó gróf belügyminisztert, és követelte, nyilatkozzék, mi a kormány álláspontja arra nézve, hogyan fog választatni, ha a nemzetgyűlés a választójogi törvény alkotása nélkül oszlik szét. A belügyminiszter azonban nem válaszolt, mert amint később a folyosón kijelentette, a kormány erre vonatkozóan megfelelő időben nyilatkozni fog, de napirendi vita során incidentalizer ilyen nagyfontosságú kérdésben nem engedi magát nyilatkozatra kényszeríteni. fíi£ Vitája. A nemzetgyűlés mai ülésén az elnök jelentette, hogy Rupert Rezső indítványt jegyzett be, amelyben azt kéri, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy még a mostani nemzetgyűlésen terjesszen elő törvényjavaslatot a numerus clausus és a botbüntetés eltörléséről. Egyébként folytatták az ipartörvény részletes tárgyalását. Az első szakaszhoz sorra felszólaltak Zeöke Antal, Baumann Emil, Kolozsv End-és mindannyian jobbára általános irányú beszédet mondottak a javaslat mellett. Hornyánszky Zoltán a keresztény ellenzék nevében örömmel üdvözölte a törvényjavaslatot. Ezek után Hegyeshalma Lajos kereskedelmi miniszter szólalt föl s főképp Szörényivel polemizált, aki azt állította, hogy csak a jugoszláviai törvény hasonló hozzá a képesítés szigora tekintetében. Nem egészen kizárt a dolog. Ausztriában uyanilyen képesítési elvek vannak érvényben. Amikor a helyzetet bíráljuk, nem szabad megfeled.