Budapesti Hírlap, 1922. február (42. évfolyam, 26–48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

T622 február 1. B3BAPE3T!­UIBlilF (26. o.) Lássuk mindenekelőtt, mit szól a kérdéshez a­­ közgazdasági élet asztalánál láthatatlan vendég, a fogyasztó. A fogyasztó­i-év idén az amúgy is törhetetlen drágaság további fokozását, az amúgy is elviselhe­tetlen élet további megnehezítését l£lj,a #7. emelés­ben. A kereskedelem álláspontját Balkányi Kálmán dr., az OMKE támo­­gatója, a következőképpen fejtette ki előttünk: * — A kereskedelmi körök valóságos rémület­tel látják a forgalmi adónak újabb emelését. Ez az érzés az eddigi tapaszta­latokban gyökeredzik. El sem tudják képzelni ezt az ad­óem­­elést a kereske­del­em súlyos megrázkódtatása nélkül. Az általános forgalmi adó és a fényűzési adó még korántsem , mentek át annyira a gyakorlati életbe, hogy ezek alapjára nyugodtan t­öbb emeletet lehessen felhúzni. Éppen most vagyunk kénytelenek foglalkozni a fényűzési forgalmi adót végrehajtó rendelettel, a­mely jellemző összefoglalása annak a szakszerűtlen­ségnek, mellyel nálunk a legfontosabb új adótörvé­nyeket alkalmazzák. A nehéz selyemszövet, mely­nek méterje két-háromezer korona, mentes a fény­űzési forgalmi adótól, míg az olcsó blúz után fényűzési adót kell fizetni, ha valódi selyem hul­ladékából készül. A fényűzési adó végrehajtása tele van ilyen ellentmondásokkal. A kereskedelmi körök vélekedése szerint sokkal helyesebb volna, ha a pénzügyi kormány most már általában, a hetaik­­­ereskedelemben való beszedés kikapcsolásával, a fényűzési adót kizáróan a terrmelési helyeken, vagy a behozatalnál fizettetné meg.­­ A forgalmi adó úja­bb emelése egy a keres­kedelemnek tett kormány­ ígéretet tol újra homlok­térbe. A másfélszáza­lékos forgalmi adó behozatalá­nál a kereskedelem ígéretet kapott a pénzügyi kor-­j Hiánytól, hogy cserébe meg fogja szüntetni a har­madik és negyedik osztályú kereseti adót. A magyar kereskedelem a forgalmi adóitok három számlákra való felemelése alkalmából nem fogja sürgetni azt az ellenértéket, melyet a másfél százalé­kos forgalmi adónál ígértek neki, mert ennek az ígéretnek a betartása egészen független a mostani emeléstől Minden közgazdasági tényezőnek érdeke, hogy készpénznek lehessen venni a kormányigére­­teket. A mostani emelés alkalmából csak annak meg­állapítására szorítkozunk, hogy mindazok, a­kik nem utópiák után indulnak, csak a forgalom meg­bénítását várhatják a forgalmi adókulcs felivato­­ttjától. A magyar ipar álláspontját Pengő Miksa dr., a Gyáriparosok Országos Szövetsé­gének igazgatója volt szíves előttünk tolmácsolni ekképpen: — Meg tudom érteni, hogy a kormány, a­mi­kor minden adóreformnál a legnagyobb politikai és gazdasági nehézségekre bukkan, azokhoz az eszkö­zökhöz folyamodik, a­melyek segítségével a leg­könnyebben tud­ biztosítani az államkincstár ré­szére szükséges tetemes jövedelmet. Ilyen a forgalmi­­ adó. A forgalmi adó helyes adminisztrációjának megszervezése, az idevágó törvények végrehajtása oly sok nehézséggel jár, hogy csábít arra a meg­fontolásra, várjon érdemes-e ezekkel egy kis száza­­lékú adókulcs kedvéért megküzdeni? És nagyon kö­­zelfekvő a gondolat, hogy a már kiépített admi­nisztráció felhasználásával az adókulcsot felemeljék.­­ Kétségtelen azonban, hogy az emelés az ipari és kereskedelmi életre és a forgalomra rend­kívül nagy terhet jelent, a­mit a forgalom csak úgy tud majd elviselni, ha az idevágó alaptörvények hiányosságai orvosol­ha­tnak. És itt elsősorban az a követelés merül fel, hogy a mezőgazdasági termelés és kereskedelem legalább olyan mértékben terhel­­tessék meg forgalmi adóval, mint az ipar és az iparcikkeket forgalmazó kereskedelem.­­ Egyebekben tisztában kell lennünk azzal, hogy a három százalékos kulcs átlag tizenkét száza­lékos megterhelést jelent, mert hisz­en az áru leg­alább négy kézen megy keresztül, a­míg eljut a for­gyaszt­óhoz. Ezt az adókulcsot pedig nagyon súlyos­nak találom és nagyon megfontolandónak tartom egy ennél enyhébb mérték alkalmazását. — A hadikölcsön nontrifikálása. A pénzügy­miniszter rendeletet tesz közzé a hivatalos lapban, a­mely felszólítja a hadikölcsönök tulajdonosait, hogy a­mennyiben a tulajdonukban levő címleteket még nem nonntrifikáltatták volna, e kötelezettségüknek február 28-ig tegyenek eleget. A rendelet megengedi a külföldi honosoknak, hogy a hadikölcsönök magyar megjelölése elleni írással éljenek, ha igazolják, hogy a szóbanforgó dim­ereket vagy a magyar kormány törvényes intézke­dése folytán őriztek Itt a lebélyegzés idején, vagy vala­mely háborús rendelkezés következményeképpen kerültek Magyarországra. Az óvást, ha a papírok az állampénz­tárnál vannak, a pénzügyminisztériumban, ha pedig pénzintézetiél vannak, a Pénzintézeti Köz­pontnál kell benyújtani a bizonyítékokkal felszerelten. A rendelet figyelmeztet arra, hogy azok a hadikölcsönök, a­melyek valamely megjelöléssel el nem lesznek látva, az államadósság felosztásánál a jóvátételi bizottság által figyelembe nem vétetnek.­­ A Baross t­ábor-kör tőzsdetanfolyama. A Baross Gábor-Kar most kezdődött tőzsde tanfolyamán­­Je­­rnndug Gyula tözsdebizományon tartott előadást nagy ér­deklődés mellett. Az előadó a budapesti tőzsde elődfilm­eitel a Gabonacsarnoknak és a Pesti Lloyd­ Társaságnak szere­pét ismertette, azután a tőzsdék megszületésének törté­netét vázolta. Párhuzamot vont a Gabonacsarnok és a je­lenlegi tőzsde, valamint a tőzsdének mai tagsági felvé­telei és a régi tagsági hantélik között- ismertette a tőzs­dén forgalomba hozott árukat és értékeket, majd a tőzs­detagok, a bizományosok és a sajtótudósítók szerepét. Ezután elejétől végéig ismertette egy tőzsdei megbízás lefolyását, majd a megbízás feltételeit, a módozataikat, a tósadóbizom­ányos feladatait sorolta föl, de végig erős gyakorlati érzékkel. __Vámpolitikai vacsora, A Magyar Vasmű­vek és Gépgyárak Országos Egyesülete február 2-án társes vacsorát rendez, a­melyen az ipari- és kereske­delmi érdekeltség képviselői fognak megjelenni. A vacsora célja, hogy fehérasztal mellett beszéljék meg az érdekeltek a vámpolitikai kérdéseket s áthidalják s azokat az ellentéteket, a melyek ma még a gyárosok , és a kereskedők között fennállanak. __Az ipart­örvény revíziójával foglalkozott ma a Baross Szövetség és a legszigorúbb képesítés mellett foglalt, állást, veszedelmesnek tartván a többi között, hogy jogi személyek részére is szabaddá van téve a képesítéshez kötött ipar, a kézműves jellegű iparűzés keretein túl, ha üzletvezetőt alkalmaz­nak. Kifogásolják, hogy az iparhatóság az ipartes­tület véleményével ellentétben is adhat ki ipariga­zolványt. Aggodalmasnak találják a törvényjavaslat­nak azt a pontjai is, mely szerint állami és községi üzemek is űzhetnek képesítéshez kötött iparágakat. Állás­foglalásuknak legérdekesebb része, hogy szüksé­gesnek mondják az 1914 augusztus óta kiadott ipar­­igazolványok (engedelmek) revízióját.­­ A fényűzési adó beszedési módjának megváltoztatása tárgyában a kereskedelmi érde­keltség azt a kérést intézte a pénzügyminiszter­hez, hogy a mostani kettéosztás megszüntetéséh­e­ ezt az adót csak a termelés helyén, vagy a behoza­talnál szedjék be. Mint jó forrásból értesülünk- a pénzügyminisztérium most már nem zárkózik el mereven e kérés teljesítése elől, belátva, hogy az egyes fényűzési cikkeknek a d­etailkereskedelemben való megadóztatása csak a zavarok végtelen sorát idézi elő és csa­k a kereskedelem és a fogyasztókö­­zönség zaklatását jel­enti, a nélkül, hogy ebből ex államra valanyi haszon háramlanék. — Az Osz­trátr-Magyar Ba­nk januári bankjegy-forg­al­ma. Bécsből jelenti tudósítónk. Az Osztrák-Magyar Bank januári bankjegy-forgalma 230 milliárd volt Ez az összeg 30 miliárddal na­gyobb, mint a bank múlt év decemberi forgalma. — A német birodalmi bank devizakölcsöne, Berlinből jelentik. A birodalmi gyűlés főbizottsá­gában Hagenstin, a birodalmi bank elnöke, Riesser dr. képviselő kérdésére kijelentette, hogy a biro­dalmi bank igazgatósága az Angol Bankkal megál­lapodásra jutott, hogy aranykészlete egyrész­ének­­­­étesbehelyezésével devizákat szerez be. Mint köl­csönadók az Angol Bank és egy másik ország közép­­ponti jegybankja szerepelnek. Az Angol Bankba be­szolgáltatandó német aranyat nem szabad jóvátételi célokra szolgáló hosszlejáratú hitelekre, hanem csak átmeneti természetű hitelekre felhasználni. A­ sajtóban mejelent aggodalmakra Hafenstein elnök megegyezte, hogy az Angol Bank kezességet vállalt, hogy a német arany visszaszállitására bármikor megadják a kiviteli engedelmet E£ szr^^r.izL^^ A KISKAPUN KERESZTÜL.! HÉTNAPOS HOMANC. — ANGOL REGÉNY. — 26 ! Irta BARCLAY L. FLORENCE. — ő az enyéim, — susogta — hozzá kell men­nem. Ő az én Kis Kör Fiami — ezzel szaladni kez­dett a korlát mentén a tefelé kanyargó kőlépcső felé. Hallotta maga után a professzor léptyent. — Anna, — kiáltotta a professzor —­ Anna! megállj! Ez . . . igazán felesleges . . . A budapesti értékpapírpiac annyira legyen­gült, hogy most már a korona megjavulása is érin­tetlenül hagyja, ígr a budapesti kifizetés zarfiti megnyitó kurzusának négy és fél ponttal való emel­kedése alig változtatott az általános árszínvonalon. A budapesti valutapiacon sem érvényesült *■ korona emelkedésének logikája. Gyenge kezdés u­tán ugyanis az egyes fizetőeszközök, két-három kivételt nem tekintve, a tegnapi zárlati színvo­nalra dolgozták fel mágukat. Itt már az arbitrázs dolgozott és a paritásra emelte fel a paritás alatt álló értékeket- Gyenge volt a bécsi kifizetés, mely nyolcig csökkent le, hogy: „Christoher, mi egyek vagyunk; örökre, fele oldhatatlanná egyek vagyunk. Rá fog tee jönni, a mikor már késő lesz." ... A tömeg kettévált és utat W®o*t egyenesen a Joushimtörő felé. Christoher felkapaszkodott a hu fiára förött «a fista hordágy felé. A kikötő-őr elállta az útját — ő az enyém, — mondta nyugodtan Chris­tobel — jogom van itt lenni . . . A kikötő-őr némán tisztelgett. Christobel az ide-oda úszkáló csónakok fel nézett az óriás szárnyszegett csodára. A napnyugta színaranyra festette a tengert Az egyik csónak, valamivel nagyobb a többi­nél, kivált és lassan a hullámtörő f­elé tartott. Nagyon csendes valami feküdt a csónakban, ■vitorlavászonnal letakarva. Két kikötő­ől evezett, a harmadik a kormányt irányította. Christoher a mellette álló emberhez fordult: — Lehet valami remény? — Attól félek, nagyságom, hogy nem. "A káplárom éppen most jelezte: VÉGE5. Ó . . . — mondta Christobel és szemét ti©* nyitva meresztette a kikötő-ősre. m ó . , , de szükségünk van úttörőkre! A kikötő-őr megfordult és a tömeg fele sétált. — Ahol a feleség© — szólt hüvelykujjéval hátra bökve — és mikor én azt mondtam neki, hogy VÉGE, azt felelte, hogy: „Szükség van H-törökre". A durva embertör­eg lekapta sipkáját. A csónak lassan közeledett. A professzor esernyőjét lóbárva elérte * tó* Christoher az em­berekh­ez 1 — Kérem. 6 kérem, ha lehet ak­*d»yM*«* rmi mmmummznmaexaeanmammi Értékpapír és K­am­fa. 9

Next