Budapesti Hírlap, 1922. március (42. évfolyam, 49–74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

Ura 3 korong* Szerda, március 1. Budapest, 1922. XLII. évfolyam, 49. szám Megjelenik hátfő kivételével mindennap. Előfizetési árai:­­ Egész évre XICO K, félévre 560 K, negyedévre SID K, egy hónapra 100 K. Egyes szám ára 6 korona. Ausztriában 60 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Apponyi Emlékiratai. Budapest, febr. 28. Ma jelent meg a Pantheon kiadásában Apponyi Albert gróf Emlékiratai­nak első kö­tete, melyben közéletünk e fényes alakja ifjú­korát írja meg és huszonöt éve ellenzéki szerep­lésének képét adja úgy, a hogy egyfelől ma­gába, másfelől a múltba nézve, ő maga látja. Természetesen, nem írok e nevezetes könyv tartalmáról, csak arról, hogy megjelent, a ke­zembe vettem s elmerengek az életen, a­mely­nek elejétől végig magam is tanúja voltam. Csodálatos látvány volt az, nézni egy sudár fiatalembert, széles homloka alatt szinte fáklya­ként lobogó két szemmel, a­mint születése ked­vezésénél fogva egyszerre kora nagyjai közé lép, lárma nélkül, sőt szerényen, és csakhamar ma­gára vonja tulajdonságainál és képességeinél fogva a közérdeklődést. És mint m­egy előre, följebb és följebb, irigyelt magasságokba, öt­ven éves vándora a magyar politikai világnak. Csodálat, rajongás, ünneplés kísérik, gúny, irigység, rágalom a nyomában vannak, taps és fütty mondhatnám egymást túlharsogva tom­bolnak körülötte, de se az egyik, se a másik őt se meg nem félemlíti, se meg nem tántorítja, se meg nem részegíti, soha önönmagá­hoz hűt­lenné nem teszi. A politikai küzdelmek rengetegében a leg­tájékozottabb utas is eltéveszthet egy-egy irányt, indulhat olyan úton, mely nem a céljához viszi közelebb. Apponyinak­ is — mint előszavában mondja — voltak hibái vagy tévedései, de lelki egyensúlya, mély vallásos érzése, erkölcsi nagy tisztasága megóvta mindig attól, hogy a politika ingoványait járva, valahol­­ mocsárba lépjen. A legádázabb harcok, választási és parlamenti viharok közt is se szóban, se gondolatban meg nem tévedett, mindig szép, mindig lojális, min­dig biztos, nemes ellenfél volt. Elvadult csaták zajában úgy állt, mint a­hogy Homérosz a görög isteneket festi, mikor leszállnak az aktív és trójai hadsorok közé, intézni a hadisze­rencsét. Kezembe veszem e könyvet, mellyel jóba­rátnak s ellenfélnek ime most a kezébe adja ön­magát. Vallomások, gyónások, számadások ezek? Mindenesetre mostani időnk legkiválóbb magyarja, messze földön, tengereken túl is meg­csodált fényes emberi elme. Nekünk ennél is több: a magyar faj remek példánya; egy em­ber, a ki hisz az igazságban, keresi az igazságot s ki rendeltetését abban látja, s ebben töltött el egy nagy életet, hogy nemzete igazságát szol­gálja. Egy ember, a ki szavával s írásaival gyö­nyört oszt, életével példát ad; a ki hazafi ellen­követelések nélkül, s állami­érfiu hiúságtól men­ten, mint polgár szerény, mint ember hit, barátnak állandó, ellenfélnek nagylelkű és lojális. Apponyi Albert gróf holnap üli meg ezüstlak­odalmát. Nem mondom azt, hogy mily csodálatos kedvezése az a gondviselésnek, hogy egy férfiú, a ki jóformán husz-huszonöt éves ko­rától kezdve állandóan a politikai vásár forga­tagában, izgalmai és­­szélsőségei közt hányatott, egy példás családi élet zavartalan boldogságát élvezhette e lefolyt huszonöt éven át Mert az ő lelki tulajdonságai kizárnak oly diszharmóniá­kat, minekkel az ellenkező otthon járna. A sze­rencse ebben annyi, hogy meg tudta keresni és meg tudta találni a magához illő, magához méltó párját. E családi ünnep nemes glóriájában jelenik meg a könyve, melynek címe öt­ven év, valósággal egy másik hölggyel, (a­kinél ugyan Riaszthatott volna barátságosabbat, ha nem is dicsőségesebbet) a Politikával való házasságá­nak aranylakodalma. Legyen az ő tiszteletreméltó öregségén és legyen családján — egy szép öregségnek minden szépsége és áldása. Haparaáp aéi® dise 1920-ban és 194. Irta Éva Ferenc dr. Csonka-Magyarország könyvolvasó közönsége csekély figyelmet szentel a Középponti Statisztikai Hivatal kiadványainak. Pedig ha e kiadványok siruanoszlopait figyelemmel tanulmányozzuk, egy darab kortörténet bontakozik ki előttünk. Benne van ezekben a számokban Csonta-Magyarország minden baja, nyomorúsága s hű képét adják a vi­lágháború s a rá következő korszak folytán beállt gazdasági eltolódásoknak. Magyarország népmozgalmi adatai nemzeti jövőnk nézőpontjából jelenleg tán még fontosabbak, mint voltak a múltban. Ellenségeink a tőlünk el­­orzott területeken a legvexatóriusabb gazdasági rendszabályokkal állják útját az ott levő magyar­ság gazdasági gyarapodásának s ezzel számbeli szaporodásának is. Annál fontosabb, hogy a nekünk megmaradó területeken a magyarság szaporodása ne kövesse a jelenleg tapasztaltatt retrográd irány­zatot, s ezzel a népek versenyében el ne maradjon. Ily értelemben a népesedés kérdése gazdasági kér­dés is, csak a gazdasági lehetőségek céltudatos és energikus kihasználása me­llett helyezheti el Csonka- Magyarország népesedési feleslegét a megmaradt területen. Ez a terület — ezt nem szabad elfelejte­nünk —- jelenleg Európa sűrűbben lakott részeihez tartozik. Az északamerikai Unió azelőtt szinte kor­látlan elhelyezkedést biztosított Európából a nagy gazdasági krízisek éveiben kivándorló munkanélküli tömegeknek, most a kongresszus elzárkózó politi­kája so­rrán, ez a lehetőség a minimálisra csökkent, így saját területünkön, saját eszközeinkkel kell a népesedés problémáját megoldanunk. Az 1020. és 1921. évek népmozgalmit vizs­gálva, feltűnő a Születési arányszám lényeges csök­kenése. Háború előtt Magyarország születési arány­­száma ezer létekre 36 körül volt, jelenleg 28 és 25 közt ingadozik. Korábbi tapasztalatok szerint a há­borús éveket a születési arányszám erős emelkedése szokta követni. Angliában ez most is így volt, ettől az államtól speciális — szigetország — helyzete folytán a háború nem követelte azt az óriás erőki­fejtést, a­mit tőlünk, a­kiír az utolsó fegyverfogható embert is kénytelenek voltunk besorozni. A háború olyan rendet vágott a népesedési nézőpontból pro­duktív korosztályok soraiban, hogy a népesedésnek más háborúk után tapasztalható fellendülése elma­radt. Örvendetes jelenség a halálozási arányszám csökkenése. A Léke éveiben a legkedvezőbb halálo­zási arányszám 1912-ben volt, ezer lécekre 23. Ez­zel szemben 1920. év első felében 20, második felé­ben 17.3 volt. Az 1921. év két első negyedében ke­véssel haladta meg a 19-et. De ez az előny csak látszólagos. Mal­ícustól kezdve napjainkig számos szociológus állapította meg azt a szoros kölcsön­hatást, a­mi a születések és a halálozások száma között van. Ha a születések száma csökken, csökken a halálozásoké is. Ha a születések száma szaporo­dik, úgy szaporodik a halálozásoké is. összefüggés­ben van ez azzal, hogy nagy születési arányszám mellett a nagyon erős halálozási arányszámot mu­tató csecsemő-korosztály erősebben van a korosztá­lyok között reprezentálva. Végeredményben a sza­porodási koefficiens erősen csökkent. A bábom előtt ezer létekre 10—13 volt jelenleg 8—9. Hiába javult a halálozási koefficiens, mert a születési koefficiens sokkal erősebben romlott. A bábom előtti adatok ugyan a Nagy-Magyarországra vonat­koztak, de azért az összehasonlítás alapjául szol­gálhatnak, mert a megmaradt országrészek nérvmoz­­galma nem tért el lényegesen az egész országétól. Még egy valószínű oka van a halálozás csök­kenésének. A háborús nélkülözések, a­melyek épp úgy sújtották a frontkatonaságot, mint a mögöttes országrészek dolgozó népességét, a népesség gyön­gébb, kisebb ellenállóképességü részét nagyrészben elpusztították s a megmaradt szivósabb, erőtelje­sebb rész halálozási arányszáma természetszerűleg kisebb. Feltűnő, hogy a míg a háború előtt városaink — főleg Budapest és Sopron — halálozási arány­száma kedvezőbb volt, mint a vármegyéké, most ez fordítva van. Érdekes összehasonlítást lehet tenni Budapest és egy tisztán agrikultur jellegű megye (pl. Békés) bábom előtti és halom utáni halálozási arányszámai közt 1912-ben Budapest halálozási arányszáma volt 18.7, Békésmegyéé 25.6. 1920 év első felében Budapest halálozási arányszáma 26.9 volt, a legnagyobb az ország összes törvényhatóságai között! Ugyanakkor Békés megye halálozási arány­­száma 14.6. Az év második felében már kedvezőbb Budapest halálozási arányszáma (20.1), de még mindig jóval kedvezőtlenebb az országos átlagnál (17,3). Pedig Budapestnek vannak összes törvény­­hatóságaink között a legmodernebb közegészségügyi intézményei, tehát a nagy halálozást nyilván csak a tömegnyomor okozza. Végeredményben a halálo­zások száma Budapesten 858-cal több volt, mint a születéseké. Nem sok nemzetközi, összehasonlító adat áll rendelkezésünkre, mert az antant-államok legtöbbje még a tudományos téren való összekötte­téstől is elzárkózik tőlünk. A semleges államoktól is gyéren érkeznek adatok. A nyugati nagy metro­polisok közül rendkívül kedvezőek London nép­mozgalmi adatai. 1921-ben, a nyári hónapokban évi átlagra átszámítva eseti ezer lélekre 25 születés, 10 halálozás és 15 szaporodás! Vagyis Budapesten 1000 lélek közül évente kétszer annyi pusztul el, mint Londonban. Londontól még messze vagyunk, de arra kell legalább is törekednünk, hogy Német­ország nagy városainak halálozási arányszámát megközelítsük (ezer lélekre évente 12—18). Sajnos, még a sanyarú viszonyokkal küzködő Bécs is előt­tünk jár. Az 1921 év Budapestre vonatkozó népmoz­galmi adatai, a­melyek csupán a legutolsó hétről nem ismeretesek, jóval kedvezőbbek, mint az 1920 év adatai. Ez az év már némi csekély — 700—800 főnyi — születési plusszal zárul. Sajnos, ez évben is felül­haladja a halálozási arányszám a húszat Magyarország városi kultúrája érdemes arra, hogy az ország népességének összes rétegei össze­fogjanak és áldozatot hozanak megmentése érdeké­ben. Budapest népmozgalma hü tükre az ország fő­városa gazdasági lezüllésének. Egyelőre nincs em­beri hatalom, mely a háború elvesztésének nyomo­rúságát eltávoztassa tőlünk, de ebből a nyomorú­ságból falu és város egyformán vegye ki részét , szűnjön meg az a szűkkeblű közgazdasági politika, melynek az a legfontosabb, hogy a magyar búzát világpiaci áron sózza a lerongyolódott magyar fo­gyasztóközönség nyakába,­­éhségblokáddal fojtod

Next