Budapesti Hírlap, 1922. március (42. évfolyam, 49–74. szám)
1922-03-01 / 49. szám
4 1922 március 1. Budapesti Rirlap (49. sz.) ÚI kedvetlenedés Belgrád és Prága között. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. A belgrádi lapok jelentései szerint megállapítható, hogy a cseh miniszterelnöknek, Benes úrnak párisi és londoni utazása után Belgrád és Prága között a jó hangulat timnében van. Belgrádban bizonyos elkedvetlenedéssel látják, hogy Benes dr. a kisantant vezetését teljesen magához ragadta. A Tribuna megjegyzései szerint a Belgrád és Prága között mutatkozó ellentetek nem is annyira személyes jellegűek, hanem inkább dologi természetűek. Egyes lapok teljes eredménytelenséggel vádolják Benesnek párisi és londoni útját, mások ismét azt mondják, hogy Benes a tárgyalások alkalmával nem egyszer felhatalmazás nélkül is cselekedett.* Mindezeket a tüneteket egybefoglalva, megállapítható, hogy a kisantant oly heterogén és ellentétes érdekű tagjainak egységes hangulatát külszínre sem lehet már sokáig épségben megőrizni. Szinte különös volna is, ha Szerbia, mely a háborúban etikai és erkölcsi tartalom dolgában olyannyira felülmúlta Csehországot, most szó nélkül fejet hajtson Benes diktatórikus allűrjeinek, csak azért, mert Benes fáradhatatlan mozgékonyságával és a csehiekre jellemző szinte tolakodó bőbeszédűségével a nagyantant hatalmasainak figyelmét elsősorban Csehország felé kényszeríti. Azt már rég tudjuk, szomorú tapasztalásból, hogy a győztes hatalmaknak a közép- és keleteurópai állapotokról való jólértesültsége legalább is felszínes tudásra vall. Éppen ezért nem várhatjuk, hogy, Benes nagyralátó terveinek minden részletét és esetleges következéseit már ma átlássa, viszont a szerbek, akik a helyzetet legalább is oly jól ismerik, mint a csehek, aligha fogják magukat eszközül adni egy oly tervnek, mely szerint a területét és vérét veszített Magyarország ellen való védőszövetkezésnek, részint a minden szlávok egyesülésének aligha megvalósítható fantasztikus álmának ürügyével Benes kezére óhajtja átjátszani Európa keleti részén a vezérszerepet. kormány kénytelen volt arra szorítkozni, hogy egyelőre csak fizetést kiegészítő pótlék gyanánt adja meg a vármegyei tisztviselőknek azt az összeget, amely őket a javaslatok törvényerőre emelkedése esetében felsőbb osztályba soroltatásuk következtében megillette volna. A jegyzők és segédjegyzők részére külön minisztériumi rendelet szintén megadja ugyanazokat a többleteket, amelyek őket a javaslat értelmében megillették volna, úgy a vármegyei alkalmazottak, mint a községi jegyzők az államkincstártól kapják ezt a fizetést kiegészítő pótlékot. A városok önmaguk gondoskodnak alkalmazottaik illetményeinek fedezéséről és így őket nem lehet rendeleletileg kötelezni arra, hogy a fizetéseket fölemeljék. Azonban a belügyminiszter rendeletet adott ki, amelyben nyomatékosan figyelmükbe ajánlja a városoknak, hogy alkalmazottaik illetményét a törvényjavaslatban meghatározott mértékre emeljék föl. Kétségtelen, hogy a városok sietnek a belügyminiszteri rendeletnek eleget tenni és igy nemcsak a vármegyei alkalmazottak és jegyzők, hanem a városi tisztviselők is mielőbb hozzájutnak a nagyobb illetményekhez. Uj pótlék a tisztviselőknek. — Az önkormányzati alkalmazottak fizetéskiegészítése. A Mit jelenti: A belügyminiszter egy héttel s nemzetgyűlés berekesztése előtt három törvényjavaslatot terjesztett elő. Ezek megszüntették volna azokat a különbségeket, amelyeik az önkormányzati alkalmazottak és az állami alkalmazottak között állomány és illetmény viszonyok tekintetében fönnállanak. Az első javaslat szerint a vármegyei vezető tisztviselők az V. és VI. fizető osztályokba kerültek volna. A többi állásokat országos egyesített létszámba sorozva, bizonyos számarány szerint kellett volna megosztani a VI—XI. osztályok között, amelyekben az előhaladás automatikus lett volna. Ez a státuszrendezés nagy hasznot jelentett volna a vármegyei tisztviselőknek, mert több tisztviselő jutott volna az V. és VI. osztályokba, mint az állami szolgálatba. A vármegyei altisztek és szolgák az államiakéval azonos illetményt kaptak volna. A második törvényjavaslat a jegyzők részére a IX., illetőleg a VIII., a segédjegyzők részére pedig a XI., illetőleg a X. osztály szerint való illetményeket biztosította volna_ A harmadik törvényjavaslat arra kötelezte volna a városokat, hogy a tisztviselőket az V—XI. osztályoknak megfelelő illetményekben részesítsék. A nemzetgyűlés pénzügyi és közigazgatási együttes bizottsága letárgyalta és elfogadta ezeket a javaslatokat. Az érdekeltek tehát már biztosra vették, hogy rövidesen törvényerőre emelkednek. Azonban nagy csalódás érte őket, mert a javaslatok a politikai viszonyok miatt leszorultak a nemzetgyűlés napirendjéről. A belügyminiszter természetesen az új nemzetgyűlés elé ismét beterjeszti javaslatait. De a kormány addig sem akarja várakoztatni az érdekelt alkalmazottakat, hanem rendeleti úton már most biztosítja részükre a törvényjavaslatokban megígért hasznot. Az idevágó két minisztériumi és egy belügyminiszteri rendelet a hivatalos lap szerdai számában jelenik meg. Rendeleti után azonban a tisztviselőket felsőbb fizetési osztályokban valósággal besorozni nem lehet. Igy a ______________________ - — . , . --------- — - ■ -'*T RAPIHIREK. A SongombsKIM Londonból táviratoztak. A mai királyi ősz nézőközönsége a Buckingham-palotától a Westminster-apátságig szolgáló útvonalon már tegnap éjfélelőtt kezdett gyülekezni és az éjszakát kapuból tolatok, diadalívek és más födött helyek védelme alatt virrasztotta végig az éjjeli ködben. Mikor azután a korareggeli helyiérdekű vonatok a londoni elővárosok közönségét is behozták, a lakodalmi menyi útvonalán már alig maradt hely az újonnan érkezők számára- A Westendben minden épületetlobogók, girlandok és értékes szőnyegek díszítették. A nézőközönség nemzetiszinű zászlókat és szalagokat lengetett a főútvonalon a Westminster székesegyház felé vonuló előkelőségeknek, akik mind festői kísérettel, díszhintókon mentek az esküvőre. A székesegyház környékén különösen díszes volt a város képe, itt gyülekezett a legnagyobb tömeg s a meghívott hatóságok és előkelőségek után nagy éljenzés jelezte, hogy királyi hintó közeledik. Alexandra anyakirályné volt, akinek megérkezése után néhány perccel, a tömeg megújuló éljenzése közepett, Mary királyné érkezett meg a királyi hercegekkel. Ez időtájt a vőlegény már a templomban volt, ahová az egyik mellékbejáraton keresztül lépett be. A közönség éljenzése valóságos üdvrivalgássá nőtt, amilyet régen nem hallottak London falai, amikor a király és a menyasszony a székesegyház kapujához érkezett. Mary hercegnő hálásan viszonozta a tömeg üdvözlését. Az esküvőt különösen az tette népszerűvé az angol nép szemeiben, hogy a királyleány annak adta kezét, akit maga választott szabadon, a társadalmilag alatta álló osztályból. A vőlegény nagyon népszerű alakja nemcsak az angol főúri világnak, hanem az egész angol közéletnek is. Népszerűségét nagyban köszönheti volt harctéri bajtársainak, akikkel együtt élt a lövészárokban, és zászlóaljától nem akart megválni akkor sem, amikor megsebesült, sem pedig akkor, amikor a vezérkarhoz akarták vezényelni. Az esküvőn jelen voltak Lloyd George miniszterelnök, a diplomáciai testület, a tábornoki kar és az admiralitás tagjai. Az esketés teljesen megfelelt annak az egyszerűségnek, amely az angol udvartartást annyira jellemzi, ugyanazokkal a ceremóniákkal történt minden, mint amelyekkel bármely polgári házasságkötés történni szokott, azzal az egyedüli különbséggel, hogy az anglikán egyháznál használatos valamennyi eskető zsoltárt és himnuszt elénekelték, az áldásosztás után pedig az angol nemzeti himnusz első verssorát. A kívül várakozó néptömeg a Westminsterapátság harangjainak zúgásából tudta meg, hogy az elkelcsi szertartás befejeződött, mire újból áriám éljenzés zúgott végig egészen a Buckingham-palotáig. A székesegyház főbejáratában nemsokára, most már kart karba öltve, megjelent az új házaspár és a díszhintóba szállva, a királyi palota felé vette útját. A merre elhaladtak, virágeső és üdvrivalgás jelezte útjukat. A lakodalmas menet legemlékezetesebb jelenete az volt, amikor a menyegzői kocsi elhaladt a londoni háborús emlékmű előtt. A hősi halottak emlékezetére felállított márvány-katafajok előtt a hintó megát lőtt, Lascelles lordné leeresztette az ablakot és kinyújtotta rajta menyasszonyi virágcsokrát. A kocsin utazó fullajtárok egyike leszállott, átvette a csokrot és letette az emlékmű talapzatára. Az új házasok a királyi palotához érve, a tömeg állandó éljenzése közepett gyalog mentek föl; a palota főbejáratán és nemsokára mindketten megjelent a palota erkélyén. A tömeg lelkesedése tetőpontjára hágott, kalapokat és kendőket lengettek s az ünneplés csak nőtt a mikor a király, a királyné és Alexandra anyakirályné m megjelentek az erkélyen. A közvetetlenül az erkély alatt levő kis kertet a háborúiban megrokkant katonák csoportja foglalta el, a kik közé az uj Lascelles lordné virágokat szórt. A Buckingham-palotában a nászmenet visszaérkezése után fogadás volt Lascelles lord és fele,sége délután különvonattal Shropshirebe utaztak, ahol mézesheteiket fogják eltölteni. Parisból jelentik, hogy Foch tábornok a Mar tinban a mai londoni királyi nász alkalmából hosszabb cikket irt, amelyben az egész francia nemzet és főleg az egykori francia bajtársak nevében szerencsét kíván a frigyhez és ebből az ünnepi átka Huszár Károly ünneplése. Ma este az Otthon-kör dísztermében Huszár Károly tiszteletére barátai és tisztelői vacsorát rendeztek, amelyen a közélet számos kitűnősége jelent meg. Az első köszöntőbeszédet Kun Andor mondotta és üdvözölte Huszár Károlyt, az ellentétek emberét, aki életében a legkülönbözőbb megítélésiben részesült. Huszár Károly társadalmi békével csinálta meg nyomarakcióját és nyomorakciójával megvalósította a társadalmi békét. Biztosította Huszárt az újságírók szeretetéről. Pekár Gyula államtitkár szólalt föl ezután és méltatta Huszár Károly érdemeit az ínség enyhítése körül. Huszár Károly — mondotta — a Láthatatlan Vendéget az arany sugárzásával küldötte a nyomortanyákra, és egyedül az ő hívó szavára tizenhatmillió gyűlt egybe. (Éljenzés.) Bónitz Ferenc miniszteri tanácsos az újságírótestületek nevében köszöntötte Huszár Károlyt és biztosította, hogy az újságírók mindig támogatni fogják jótékony társadalmi akcióiban. A megjelentek egyhangú felhívására Rákosi Jenő emelkedett szólásra ezután, akit a jelenvoltak fölállva percekig tapsoltak. Rákosi Jenő azt mondotta a többi közt, hogy nem irigyli a fiatalságot Huszártól, mert ő még egyszer nem tudná vésligélni azt amit végigélt és látott ebben az országban, nem irigyli Huszár Károly karrierjét sem, mert ő azt megérdemelte. De irigyli, hogy látta az igazi nyomort közelről és segíteni tudott rajta. Magyarországot olyan nyomorékhoz hasonlította, akinek kezét-lábát levágták, de aki a legnagyobb fájdalommal érzi levágott tagjainak fájdalmait. A mai nemzedék nem gyógyítható betegsége, hogy még mindig a régi Magyarország mentalitásában él és ahelyett, hogy összefognak a haza érdekében, széthúzással találkozunk. Maga a sajtó is külön csoportokba tömörült és a társadalom széjjelhulló jövő nemzedéknek kell elvállalni azt a feladatot, hogy a széthulló erőket a nemzet érdekében összefogja. Ez vezette Huszár Károlyt is és ez irányította legújabb akcióját. Meg kell segítenünk a gyermekeket, mert ha a gyermekeket megsegítettük, mindent megtettünk- Nagy szerencsétlenség, hogy a mai kor a lelkek integritását kikezdte. Ezeken kell segíteni és ez fontosabb minden választójognál és mindennél.Ezután Huszár Károly köszönte meg meleg szavakkal az elhangzott beszédeket és megemlékezett saját pályájáról. Nyomorakciójára térve, elmondta, hogy az első akcióban, amely a külföldi missziók segítségével 140 milliót eredményezett, 20 millió volt magyar pénz. Második akciója során 16 millió gyűlt egybe. Maga a pápa 3 milliót küldött. Ennél nagyobb írói ktonoráxiuimot senki sem kívánhat. Ezek utján borzalmas adatokat mondott el a pesti nyomorról, ő, úgymond, mindent el akar követni, hogy a züllésnek indult ifjúságot megmentse. Végül a sajtó munkájának mondott köszönetet. A sajtó segítségével érte el eredményeit és a hálát és a köszönetét a sajtóra hárítja át. (Nagy taps) A perceikig tartó tetszészaj után Tóth László dr. a magyar újságírók nevében köszöntötte a vendégeket és az akció önzetlen munkatársait. A magyar újságírók örömüket az igaz munka igaz érdemében látják. Ilyen érdem volt Huszár Károly akcióira, amelyet a sató őszinte szeretettel támogatott . A társaság a késő éjszakai órákig volt együtt lelkes hangulatban. Rákosi Jenő beszédének hatása alatt a feknvoltak elhatározták, hogy az újságírók gyermekeinek felsegítésére gyűjtést indítanak s a rögtönzött adakozáson is tekintélyes összeg gyűlt össze. szám alá helyezett angol gyapjúszövetek Kereskedése, Zsuffa István és Társai cég Váci utca 25 hét héten át kirendkííül leszállított árakon mujdani *3 al* a vásárolt métermennyiségről, melynek bemutatója a rendkívüli árak megszűntével ugyanannyi méter szövetig a mindenkor előnyösen j ■ UKlft^fl9gg|^y^#team.^gyijagQR kíválóMga^M,á^k,reBalkiyfl mely alkalommal a „First Class“ minőségű és remek kivitelű férfi- t és női szövetek’tc^Aszi újdonságait] árusitja, hanem különös kedvezményként