Budapesti Hírlap, 1922. március (42. évfolyam, 49–74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

4 1922 március 1. Budapesti Rirlap (49. sz.) ÚI kedvetlenedés Belgrád és Prága között. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. A­ bel­grádi lapok jelentései szerint megállapítható, hogy a cseh miniszterelnöknek, Benes úrnak párisi és lon­­­­doni utazása után Belgrád és Prága között a jó han­gulat ti­mnében van. Belgrádban bizonyos elkedvetle­­nedéssel látják, hogy Benes dr. a kis­antant vezeté­sét teljesen magához ragadta. A Tribuna megjegy­zései szerint a Belgrád és Prága között mutatkozó ellentetek nem is annyira személyes jellegűek, ha­nem inkább dologi természetűek. Egyes la­pok teljes eredménytelenséggel vádolják Benesnek párisi és lon­doni útját, mások ismét azt mondják, hogy Benes a tárgyalások alkalmával nem egyszer felhatalmazás nélkül is cselekedett.* Mindezeket a tüneteket egybefoglalva, megálla­pítható, hogy a kis­antant oly heterogén és ellen­tétes érdekű tagjainak egységes hangulatát külszínre sem lehet már sokáig épségben megőrizni. Szinte különös volna is, ha Szerbia, mely a háborúban etikai és erkölcsi tartalom dolgában olyannyira felül­múlta Csehországot, most szó nélkül fejet hajtson Benes diktatórikus allűrjeinek, csak azért, mert Be­nes fáradhatatlan mozgékonyságával és a csehiekre jellemző szinte tolakodó bőbeszédűségével a nagy­antant hatalmasainak figyelmét elsősorban Csehor­szág felé kényszeríti. Azt már rég tudjuk, szomorú tapasztalásból, hogy a győztes hatalmaknak a kö­zép- és keleteurópai állapotokról való jólértesült­­sége legalább is felszínes tudásra vall. Éppen ezért nem várhatjuk, hogy, Benes nagyralátó terveinek minden részletét és esetleges következéseit már ma átlássa, viszont a szerbek, a­kik a helyzetet leg­alább is oly jól ismerik, mint a csehek, aligha fog­ják magukat eszközül adni egy oly tervnek, mely szerint a területét és vérét veszített Magyarország ellen való védőszövet­kezésnek, részint a minden szlávok egyesülésének aligha megvalósítható fantasz­­tikus álmának ürügyével Benes kezére óhajtja át­játszani Európa keleti részén a vezérszerepet. kormány kénytelen volt arra szorítkozni, hogy egyelőre csak fizetést kiegészítő pótlék gyanánt adja meg a vár­megyei tisztviselőknek azt az összeget, a­mely őket a javaslatok törvényerőre emelkedése esetében felsőbb osz­tályba soroltatásuk következtében megillette volna. A jegyzők és segédjegyzők részére külön minisztériumi rendelet szintén megadja ugyanazokat a többleteket, a­melyek őket a javaslat értelmében megillették volna, úgy a vármegyei alkalmazottak, mint a községi jegyzők az államkincstártól kapják ezt a fizetést kiegészítő pótlé­kot. A városok önmaguk gondoskodnak alkalmazottaik illetményeinek fedezéséről és így őket nem lehet rendele­­letileg kötelezni arra, hogy a fizetéseket fölemeljék. Azonban a belügyminiszter rendeletet adott ki, a­mely­ben nyomatékosan figyelmükbe ajánlja a városoknak, hogy alkalmazottaik illetményét a törvényjavaslatban meghatározott mértékre emeljék föl. Kétségtelen, hogy a városok sietnek a belügyminiszteri rendeletnek eleget tenni és igy nemcsak a vármegyei alkalmazottak és jegyzők, hanem a városi tisztviselők is mielőbb hozzá­­jutnak­ a nagyobb illetményekhez. Uj pótlék a tisztviselőknek. — Az önkormányzati alkalmazottak fizetés­­kiegészítése. A Mit jelenti: A belügyminiszter egy héttel­­ s nemzetgyűlés berekesztése előtt három törvényjavaslatot terjesztett elő. Ezek megszüntették volna azokat a kü­lönbségeket, a­melyeik az önkormányzati alkalmazottak és az állami alkalmazottak között állomány és illetmény viszonyok tekintetében fönnállanak. Az első javaslat sze­rint a vármegyei vezető tisztviselők az V. és VI. fizető osztályokba kerültek volna. A többi állásokat országos egyesített létszámba sorozva, bizonyos számarány sze­rint kellett volna megosztani a VI—XI. osztályok kö­zött, a­melyekben az előhal­adás automatikus lett volna. Ez a státuszrendezés nagy hasznot jelentett volna a vármegyei tisztviselőknek, mert több tisztviselő jutott volna az V. és VI. osztályokba, mint az állami szolgá­latba. A vármegyei altisztek és szolgák az államiakéval azonos illetményt kaptak volna. A második törvényja­vaslat a jegyzők részére a IX., illetőleg a VIII., a segéd­­jegyzők részére pedig a XI., illetőleg a X. osztály sze­rint való illetményeket biztosította volna­_ A harmadik törvényjavaslat arra kötelezte volna a városokat, hogy a tisztviselőket az V—XI. osztályoknak megfelelő illet­­ményekben részesítsék. A nemzetgyűlés pénzügyi és közigazgatási együt­­­tes bizottsága letárgyalta és elfogadta ezeket a javasla­tokat. Az érdekeltek tehát már biztosra vették, hogy rövidesen törvényerőre emelkednek. Azonban nagy csa­­­lódás érte őket, mert a javaslatok a politikai viszonyok miatt leszorultak a nemzetgyűlés napirendjéről. A bel­ügyminiszter természetesen az új nemzetgyűlés elé ismét beterjeszti javaslatait. De a kormány addig sem akarja várakoztatni az érdekelt alkalmazottakat, hanem rende­leti úton már most biztosítja részükre a törvényjavasla­tokban megígért hasznot. Az idevágó két minisztériumi és egy belügyminisz­teri rendelet a hivatalos lap szerdai számában jelenik meg. Rendeleti után azonban a tisztviselőket felsőbb fize­tési osztályokban valósággal besorozni nem lehet. Igy a ______________________ - — . , . --------- — - ■ -'*T­ RAPIHIREK. A Songom­bsKIM Londonból táviratoztak. A mai királyi ősz nézőközönsége a Buckingha­m-palotától a Westmins­­ter-apátságig szolgáló útvonalon már tegnap éjfél­­előtt kezdett gyülekezni és az éjszakát kapuból to­latok, diadalívek és más födött helyek védelme alatt virrasztotta végig az éjjeli ködben. Mikor az­után a kora­­reggeli helyiérdekű vonatok a londoni elővárosok közönségét is behozták, a lakodalmi me­nyi útvonalán már alig maradt hely az újonnan érkezők számára- A Westendben minden épületet­­lobogók, girlandok és értékes szőnyegek díszítet­ték. A nézőközönség nemzetiszinű zászlókat és sza­lagokat lengetett a főútvonalon a Westminster szé­kesegyház felé vonuló előkelőségeknek, a­kik mind festői kísérettel, díszhintókon mentek­ az esküvőre. A székesegyház környékén különösen díszes volt a város képe, itt gyülekezett a legnagyobb tömeg s a meghívott hatóságok és előkelőségek után nagy éljenzés jelezte, hogy királyi hintó közeledik. Alexandra anyakirályné volt, a­kinek megérkezése után néhány perccel, a tömeg megújuló éljenzése közepett, Mary királyné érkezett meg a királyi her­cegekkel. Ez időtájt a vőlegény már a templomban volt, a­hová az egyik mellékbejáraton keresztül lé­pett be. A közönség éljenzése valóságos üdvrival­gássá nőtt, a­milyet régen nem hallottak London falai, a­mikor a király és a menyasszony a székes­­egyház kapujához érkezett. Mary hercegnő hálásan viszonozta a tömeg üdvözlését. Az esküvőt különösen az tette népszerűvé az angol nép szemeiben, hogy a királyleány annak adta kezét, a­kit maga választott szabadon, a társadal­milag alatta álló osztályból. A vőlegény nagyon népszerű alakja nemcsak az angol főúri világnak, hanem az egész angol közéletnek is. Népszerűségét nagyban köszönheti volt harctéri bajtársainak, a­kikkel együtt élt a lövészárokban, és zászlóaljától nem akart megválni a­kkor sem, a­mikor megsebe­sült, sem pedig akkor, a­mikor a vezérkarhoz akar­ták vezényelni. Az esküvőn jelen voltak­ Lloyd George minisz­terelnök, a diplomáciai testület, a tábornoki kar és az admi­rali­tás tagjai. Az esketés teljesen megfelelt annak az egysze­rűségnek, a­mely az angol udvartartást annyira jel­lemzi, ugyanazokkal a ceremóniákkal történt min­den, mint a­melyekkel bármely polgári házasság­­kötés történni szokott, azzal az egyedüli különbség­gel, hogy az anglikán egyháznál használatos vala­mennyi eskető zsoltárt és himnuszt elénekelték, az áldásosztás után pedig az angol nemzeti himnusz első verssorát. A kívül várakozó néptömeg a Westminster­­apátság harangjainak zúgásából tudta meg, hogy az elkelcsi szertartás befejeződött, mire újból áriám él­jenzés zúgott végig egészen a Buckingham-palotáig. A székesegyház főbejáratában nemsokára, most már kart karba öltve, megjelent az új házaspár és a díszhintóba szállva, a királyi palota felé vette útját. A merre elhaladtak, virágeső és üdvrivalgás jelezte útjukat. A lakodalmas menet legemlékezetesebb je­lenete az volt, a­mikor a me­nyegzői kocsi elhaladt a londoni háborús emlékmű előtt. A hősi halottak emlékezetére felállított m­árvány-katafajok előtt a hintó megát lőtt, Lascelles lordné leeresztette az ablakot és kinyújtotta rajta menyasszonyi virág­csokrát. A kocsin utazó fullajtárok egyike leszállott, átvette a csokrot és letette az emlékmű talapzatára. Az új házasok a királyi palotához érve, a tö­meg állandó éljenzése közepett gyalog mentek föl; a palota főbejáratán és nemsokára mindketten meg­jelent a palota erkélyén. A tömeg lelkesedése tető­pontjára hágott, kalapokat és kendőket lengettek s az ünneplés csak nőtt a mikor a király, a királyné és Alexandra anyakirályné m megjelentek az erké­lyen. A közvetetlenül az erkély alatt levő kis kertet a háborúiban megrokkant katonák csoportja foglalta el, a kik közé az uj Lascelles lordné virágokat szórt.­ A Buckingham-palotában a nászmenet vissza­érkezése után fogadás volt Lascelles lord és fele­,­sége délután különvonattal Shropshirebe utaztak, a­hol mézesheteiket fogják eltölteni. Parisból jelentik, hogy Foch tábornok a Ma­r tinban a mai londoni királyi nász alkalmából hos­­­­szabb cikket irt, a­melyben az egész francia nemzet és főleg az egykori francia bajtársak nevében sze­rencsét kíván a frigyhez és ebből az ünnepi átka­ Huszár Károly ünneplése. Ma este az Otthon-kör dísztermében Huszár Károly tiszteletére barátai és tisztelői vacsorát ren­deztek, a­melyen a közélet számos kitűnősége jelent meg. Az első köszöntőbeszédet Kun Andor mondotta és üdvözölte Huszár Károlyt, az ellentétek emberét, a­­ki életében a legkülönbözőbb megítélésiben része­sült. Huszár Károly társadalmi békével csinálta meg nyom­arakcióját és nyomorakciójával megvaló­sította a társadalmi békét. Biztosította Huszárt az újságírók szeretetéről. Pekár Gyula államtitkár szó­lalt föl ezután és méltatta Huszár Károly érdemeit az ínség enyhítése körül. Huszár Károly — mon­dotta — a Láthatatlan Vendég­et az arany sugárzá­sával küldötte a nyomortanyákra, és egyedül az ő hívó szavára tizenhatmillió gyűlt egybe. (Éljenzés.) Bónitz Ferenc miniszteri tanácsos az újságírótestü­­letek nevében köszöntötte Huszár Károlyt és bizto­sította, hogy az újságírók mindig támogatni fogják jótékony társadalmi akcióiban. A megjelentek egy­hangú felhívására Rákosi Jenő emelkedett szólásra ezután, a­kit a jelenvoltak fölállva percekig tapsol­tak. Rákosi Jenő azt mondotta a többi közt, hogy nem irigyli a fiatalságot Huszártól, mert ő még egy­szer nem tudná vésligélni azt a­mit végigélt és látott ebben az országban, nem irigyli Huszár Ká­roly kar­rierjét sem, mert ő azt megérdemelte. De irigyli, hogy látta az igazi nyomort közelről és segíteni tu­dott rajta. Magyarországot olyan nyomorékhoz ha­sonlította, a­kinek kezét-lábát levágták, de a­ki a legnagyobb fájdalommal érzi levágott tagjainak fáj­dalmait. A mai nemzedék nem gyógyítható beteg­sége, hogy még mindig a régi Magyarország menta­litásában él és a­helyett, hogy összefognak a haza­­ érdekében, széthúzással találkozunk. Maga a sajtó is külön csoportokba tömörült és a társadalom széj­­jelhull­ó jövő nemzedéknek kell elvállalni azt a feladatot, hogy a széthulló erőket a nemzet érdeké­­ben összefogja. Ez vezette Huszár Károlyt is és ez irányította legújabb akcióját. Meg kell segítenünk a gyermekeket, mert ha a gyermekeket megsegítet­tük, mindent megtettünk- Nagy szerencsétlenség, hogy a mai kor a lelkek integritását kikezdte. Eze­ken kell segíteni és ez fontosabb minden választó­jognál és mindennél.­­Ezután Huszár Károly köszönte meg meleg szavakkal az elhangzott beszédeket és megemléke­zett saját pályájáról. Nyomorakciójára térve, el­mondta, hogy az első akcióban, a­mely a külföldi missziók segítségével 140 milliót eredményezett, 20 millió volt magyar pénz. Második akciója során 16 millió gyűlt egybe. Maga a pápa 3 milliót küldött. Ennél nagyobb írói ktonoráxiuimot senki sem kíván­hat. Ezek utján borzalmas adatokat mondott el a pesti nyomorról, ő, úgymond, mindent el akar kö­vetni, hogy a züllésnek indult ifjúságot megmentse. Végül a sajtó munkájának mondott köszönetet. A sajtó segítségével érte el eredményeit és­­ a hálát és a köszönetét a sajtóra hárítja át. (Nagy taps) A perceikig tartó tetszészaj után Tóth László dr. a magyar újságírók nevében köszöntötte a ven­dégeket és az akció önzetlen munkatársait. A ma­gyar újságírók örömüket az igaz munka igaz érde­mében látják. Ilyen érdem volt Huszár Károly akcióira, a­melyet a sa­­tó őszinte szeretettel támo­gatott­ . A társaság a késő éjszakai órákig volt együtt lelkes hangulatban. Rákosi Jenő beszédének hatása alatt a feknvoltak elhatározták, hogy az újságírók gyermekeinek felsegítésére gyűjtést indítanak s a rögtönzött adakozáson is tekintélyes összeg gyűlt össze. szám alá helyezett angol gyapjúszöve­te­k Kereskedése, Zsuffa István és Társai cég Váci­ utca 25 hét héten át kirendkíí­ül leszállított árakon m­u­jdani *3 al* a vásárolt métermennyiségről, melynek bemutatója a rendkívüli árak megszűntével ugyanannyi méter szövetig a mindenkor előnyösen j ■ UKlft^fl9gg|^y^#team.^gyijagQR kíválóMga^M,á^k,reBalkiyfl­ mely alkalommal a „First Class“ minőségű és remek kivitelű férfi- t és női szövetek’tc^Aszi újdonságait] árusitja, hanem különös ked­vezményként

Next